Mi a valódi kreativitás?

Édes Szív,

Köszöntelek! 
Újra itt a tavasz: rügyfakadás, megújulás, szépséges energiák.
Annyi friss energia áramlik most be hozzánk az Égiektől, hogy minden nap, amikor felébredek, új embernek érzem magam. Izgalmas időszak ez.
Ismerős érzés ez Számodra is?

A kommunikációban való mélyülés mellett a kreativitás témája foglalkoztat most.
Mi a valódi kreativitás? 
Azt jelenti csupán, hogy írunk, festünk, művészi szépségeket alkotunk?

Egy gyengéd Hang azt suttogja a fülembe, hogy nyíljak meg új látásmódoknak, és engedjem, hogy összekötődjenek bennem olyan felismerések, melyek eddig külön kis dobozokban tárolódtak bennem. 
Mivel ezek a nézőpontok nem találták bennem eddig a közös nevezőt, ezért nem tudtak a test-elme hétköznapi szintjén megnyilvánulni, és új dimenziókat nyitni.

E Hang azt hangsúlyozza, hogy ne a formára, hanem a jelentőségteljes Lényegre fókuszáljak: a felébredés vágyára, amiből a kreativitásom által megteremtem, magamhoz hívom az e vágyat támogató embereket, eseményeket. 

Festhetnék-e ennél csodálatosabb képet, írhatnék-e ennél nagyszerűbb történetet? Hiszen Alexandraként az életem minden egyes pillanata egy festmény, az avatárommal zajló események pedig felérnek egy-egy könyvbe vagy filmbe illő történettel…

Amikor a kreativitásunk a megbocsátás mélyebb rétegeibe vezet, akkor valóban a legfőbb „jót, a szentet és a gyönyörűt” teremtjük az emberi megéléseink formájában… 
Attól válik mindez tökéletessé, hogy ez az egész oda vezet, ahova! 
Önmagunkba, Önmagunkhoz, Egymáshoz.

A kreativitásunk abban is megmutatkozik, hogyan mozdulunk egyik helyzetből a másikba, egyik struktúrából a másikba, egyik kapcsolódásból a másikba. Darabosan, kontrollal, erőlködve, vagy flow élménnyel, könnyedén, megengedéssel. A kreativitásunkra van szükség ahhoz, hogy felismerjük a mintáinkat, működési módjainkat, és gyengéden, türelemmel változtassunk azon, ami akadozik, ami nem teljesen szeretetteljes.

A kreativitás azt is jelenti számomra jelenleg, hogy ismerni az utat és járni rajta, két különböző képesség. 
Ahogy egyre inkább a lényünk Valósága horgonyzódik bennünk emberként, egyre gyakrabban vannak látomásaink az utunk következő lépéseiről. Akár évekkel előre is. 
Az Otthonból fakadó biztonságérzetet mégis csak az által élhetjük meg, ha a már ismerős lépések közben teljesen eggyé tudunk válni a Jelen Lélekzetével. Ilyenkor megszűnik az idő, és érezhetjük a Lélekesszenciánk finom rezgéseit. Csak ez hozhat kielégülést a Lelkünk számára a mindennapi megélésünkben. 
Tehát pillanatról pillanatra a nyugalmat és rácsodálkozást és megnyílást választani a kreativitásunk legtökéletesebb megnyilvánulása, amikor az időt teljességgel építő módon használjuk.

Ez egy kihívást jelentő paradoxon, mert az intuíciónk erősödésével a jövővel kapcsolatos vízióink élesednek, ami viszont könnyen elragadhatja a fókuszunkat a jelenről.
Napi gyakorlással felemelkedik a bennünk lakozó Mester, miközben e paradoxon kellős közepén is rálelünk az arany középútra.

És végül az örök kérdés:
Ki tudom-e várni türelemmel, odaadással, gyengédséggel, míg egy ötletvihar az elmében elcsitul, az ihlet valóban megérkezik a Szívbe, hogy ott beérjen és lehorgonyzódjon?
Mert amikor így éljük meg a kreativitásunkat, az az egész Teremtést megáldja.

Mindez egy a lényünk legmélyén megszületett döntéssel kezdődik.

Kapcsolódj velem ebben a misztikus, átalakító folyamatban, ami belülről kifelé megújulást hoz a lényedbe és az egész életedbe!
Bizonyára együtt rezonál Veled mindez, szóval, szeretett barát, tarts velem, és olvass tovább!

Szeretettel,
Alexandra