EMPÁTIA 1. rész – Empátia mások felé

A spirituális és önismereti utam során egyre empatikusabbá váltam, de ezzel egy időben a határtartó képességemet is gyakoroltam. Jelenleg egy 100-as skálán 80 körülre tenném az empatikus képességemet. Vannak ugyanis olyan szituációk, amelyekkel kapcsolatban nehezebb empátiát érezni, mert nem tapasztaltam még olyasmit vagy még ahhoz hasonlót sem, tehát még elképzelni is nehéz, mit élhet meg a másik.

Azt is folyamatosan figyelem, hogy a bennem megjelenő empátia kognitív vagy érzelmi-e. Tehát van, akinél természetesen felbukkan a megértés, de nem jelenik meg bennem érzelem, ezt a szakirodalom kognitív empátiának hívja.
Van, akinél a megértésen túl át is érzem a helyzetét, ezt érzelmi empátiának nevezik.
Azt ismertem fel, hogy az élettapasztalattal és az önismerettel ezek a képességeim természetes módon fejlődnek, beleértve a megkülönböztető képességemet, hogy ne folyjak össze másokkal, valamint ne megmentő vagy mártír komplexusból működjek.

Igazán segíteni csak akkor tudok, ha mindvégig emlékszem arra, hogy az előttem álló ember valójában egy Isteni Lény, aki a végtelen teremtő ereje által, a saját választása szerint tapasztal meg valamit, még akkor is, ha a jelen pillanatban nincs tudatában ennek. Nekem nem az a dolgom, hogy erről én felvilágosítsam vagy kioktassam őt, még akkor sem, ha tudom és látom, mivel teremti önmaga számára a szenvedést.
Ez régebben egy nagy kihívás volt, de rájöttem, hogy mindenkinek megvan a saját folyamata és időzítése, ezért akkor tudok támogatni valakit, ha ő konkrétan kéri ezt tőlem. Ráadásul mindenkiben ott lakozik a saját belső bölcsessége, tehát amikor úgy dönt, meg fogja találni a kiutat és a továbblépési lehetőséget a jelenlegi helyzetéből.

Ezt akkor nehezebb megvalósítani, amikor a közeli hozzátartozókról van szó, akiknek a folyamata közvetlenül érint engem is. Ilyenkor a legfontosabb számomra a fent említett mellett a bizalom és a saját magamra való fókuszálás. Tapasztaltam már ugyanis, milyen szörnyű érzés, amikor valaki kontrollálni próbál, meg akar menteni, a projektjének tekint, sajnál vagy siettet.
Ezek a tapasztalások mind arra késztettek, hogy kiműveljem magamban, és folyamatosan gyakoroljam az empátiát, de csak akkor lépjek tovább a cselekvés irányába, amikor ahhoz az ügyhöz tényleg van közöm.

A szakmaiságomban ez eddig egy nagyon érdekes módon nyilvánult meg. Olyasmire akartam fordítani az időm és energiám, ami halászni tanít engem és másokat is, és nemcsak halad ad. Ezért töltöttem annyi időt A Mester Útja spirituális tanításainak magyarra fordításával, ami nemcsak engem emelt, hanem időn és téren át rengeteg embert, akiknek a nagy részével soha nem is fogok személyesen találkozni. Ezeknek az embereknek a nagy része még rá sem talált ezekre a tanításokra, mert még nem állnak rá készen. Úgy gondolom, hogy olyasvalamit hoztam be Magyarországra, ami megelőzi a korát, ezt horgonyzom itt potenciálként, és míg beérik erre a magyar tudatosság, addig tovább fejlesztem magam, hogy könnyebben teremtsek kapcsolatokat. Eddig ugyanis inkább feladatorientált módon működtem, amire a fordítások befejezéséhez szükség is volt, és csak most kezdek el megnyílni a kapcsolatorientált működési mód felé.

Én a saját utamon azt akartam megtanulni, hogyan tudok önmagamban válaszokra lelni, és az erre az imámra és kérdésemre adott válaszokat osztottam meg az emberekkel a lefordított könyvek, online kurzusok és YouTube videók formájában. Ehhez eddig nekem inkább az önkifejezési és a kommunikációs képességeim fejlesztésére volt szükségem, nem az empátia fejlesztésére. Bár ez utóbbi magától is zajlott, de nem fókuszáltam rá tudatosan.

A könyveken és filmeken keresztül számos élettörténetet ismertem meg, de itt is mindig volt egy távolság, és nem jelent meg annak dilemmája, hogy bevonódjak-e egy adott ember életébe, és cselekedet szintjén segítsek-e, hiszen fiktív karakterekről volt szó.
Ez fejlesztette az empátiámat, de nem tudtam gyakorolni a megkülönböztető képességet, amit csak a valódi emberi kapcsolódások tudnak megadni. Való igaz, hogy ezekben viszont nehezebb megtartani a távolságot, nehezebb nem bevonódni.
Sokáig a sajnálaton keresztül kapcsolódtam a nehéz emberi sorsokhoz, amíg a spirituális szemlélet fel nem ébresztett ebből. Ekkor kezdett el kifejlődni a valódi együttérzés bennem.

Csak az utóbbi 1 évben jelent meg bennem a vágy és késztetés, hogy elkezdjem közelebb engedni magamhoz az embereket szakemberként. Ezt nagyon érdekesnek tartom olyan szempontból, hogy úgy látom, sokaknál ez pont fordítva történik: először egyéniben dolgoznak, aztán kezdenek el arra fókuszálni, hogy az internet hatástöbbszöröző minősége által többekhez is eljussanak. Nálam ez pont fordítva történt, ezért is aktuális számomra, hogy hol is tartok én most az empátiában.

Az elméleti megközelítésem ez:
Úgy gondolom, hogy ebben a témában is nagyon fontos az, mi a hatásköröm coachként. Van empátiám például személyiségzavaros emberek felé, és tanulok is, hogy ezekben a pszichológiai témákban is jártas legyek, de tudom, hogy a feladatom ilyen esetekben mindig is a nemet mondás lesz, amint felismerem azokat a dinamikákat, amik a szakmai hatókörömön és a szándékomon kívül esnek. Nincs értelme jobban belemenni a kapcsolódásba, a kognitív empátián túlmenni.

Akikkel pedig szakemberként felvállalom az együttműködést, ott megengedhetem az érzelmi empátiát, támogathatom a partnereimet a folyamataikban, de nekik kell megtenniük a szükséges gyakorlati lépéseket az életükben. Itt lényeges a határtartó képességem gyakorlása, ami az eddigi tapasztalataim alapján egyéntől függően könnyebben vagy nehezebben megy.

A gyakorlatban itt tartok:
Az eddigi kissé távolságtartó működési módom miatt, a megnyílás az egyéni coaching felé egy új megközelítést igényel részemről, ami által egészen új érzéseket és tudatállapotokat tapasztalok. Azt érzem, hogy ez az átállás időbe telik, ami azt igényli, hogy türelemmel és gyengédséggel viszonyuljak önmagam felé.

Ehhez hasonló témákról beszélgetünk majd, és engedjük meg a változást, fejlődést önmagunkban a 12 hetes IDŐTLEN időkig programom keretein belül. Hozd Magaddal minden színedet és a Belső Mesteredet! 🌈 Részleteket itt találsz.

Neked mi a tapasztalatod az empátiával?

Szeretettel,
Alexandra Victoria