AZ ÉLET ÉRTELME ÉS AZ IDŐ

Az élet értelme. Tudnám-e ennél nagyobb fába vágni a fejszém? Mégis ez a kifejezés járt a fejemben, és azon merengtem, miről is beszéljek e videó alatt, miközben a Szamos lapályt, más néven Szamos palajt és a nyár utolsó napjait látjátok – imádom ezeket a szatmári tájszólásokat!

Szóval, ismét elérkezett egy évszakváltás, és mint mindig, az ősz küszöbén most is zajlik a leltározás és annak megfigyelése, mit hoz az új évszak.

Milyen ajándékok várnak ránk, amikor belépünk az ősz ajtaján?

Mi lesz a következő verziónk, amibe belelépünk?

Miközben a videó kockáit nézem, emlékszem arra, hogy minden pillanat mennyire rendkívüli és gyakran megismételhetetlen!

Például az a sapka, amit ezeken a képkockákon hordok, már szétfoszlott a legutóbbi mosás alatt. Megköszöntem neki, hogy mennyi helyre elkísért, és aztán elengedtem, tudva, hogy bőség van, és lesz egy új baseball sapkám.

Bárcsak ennyire könnyű lenne elengedni mindent, olyan könnyed, ahogy a fák engedik el a leveleiket!

Ez a nyár sokkal közelebb hozott a bőség érzetéhez, mint amit eddig bármikor is tapasztaltam.

Ezzel egy időben néha a bőség zavarát is éreztem. Néha nyomásként éltem meg azt, hogy tele van a kert a sok paradicsommal és cukkinivel és mindenféle jóval, és néha nem tudtam, hogy mihez kezdjek velük, mert a befőzést nem élvezem úgy, mint a kertben matatást.

Szerintem a cukkini az egyik legnagyszerűbb bőség tanító! A faluban bárkivel találkozom a cukkini szezon idején, biztosan megkérdezi, nem kell-e cukkini.

Ez is mutatja, mennyire igaz, hogy amiből sok van, abból szívesen adunk.

A sétáim alatt rengetegszer láttam olyan szilvafákat, amelyeknek az ágai széthasadtak, eltörtek a termés súlya alatt.

Valami bennem együtt rezonált ezzel.

Úgy érzem, ahogy egyre inkább kapcsolatba kerülünk magunkban a bőség igazságával, egyre többször tapasztalhatjuk azt a belső nyomást, hogy azt a spirituális igazságot, amit igaznak hiszünk, meg kell valósítanunk a 3D-ben is, hogy a megélt valóságunk valóban az igazságot és a bőséget tükrözze vissza mindenkinek, akivel találkozunk…

Különben úgy járunk majd, mint az említett szilvafák – összeroppanunk a kifejezetlen és megnyilvánulatlan igazságunk súlya alatt…

És hogy hogyan tapasztalhatjuk meg az élet értelmét, azt az életérzést, hogy jelentőségteljes az életünk?

Úgy érzem, csakis úgy, ha követjük a Szívünket. Ugye, mindig erről papolok…?

Az intuíciónk követéséről,

a belső hang követéséről,

a belső bölcsesség követéséről,

az útmutatás követéséről…

Bárhogy is hívjuk, ugyanarról van szó, és én mindig ugyanide lyukadok ki.

Csak akkor érezhetjük és tapasztalhatjuk az élet értelmét, ha összhangban élünk a Szívünkkel és annak konkrét megnyilvánulási formájával, azaz, hogy konkrétan milyen formát ölt mindez a 3D-ben.

Szívből élni,

Szívből vállalkozni,

Szívből szólni,

Szívből hallgatni,

Szívből cselekedni…

Végtelen módon tud ez megnyilvánulni.

Az értelmetlenség érzése mindig akkor jelenik meg, amikor nem vagyunk ezzel összhangban, ez az érzés éppen ezért egy nagy tanító, mert rámutat a hamisságainkra.

Amikor a szeretet igazságával összhangban vagyunk, rendkívülinek éljük meg a pillanatokat. Egyszerre vagyunk tudatában az Örökélet békéjének és e dimenzió ideiglenességének.

Amiről mindenképpen beszélni szeretnék most, az nem más, mint az élet értelme és az idővel való kapcsolatunk. Hogyan jön ez a kettő össze?

Hogyan változik az idővel való kapcsolatunk a spirituális utunk során?

Emlékszem a személyiségfejlesztés időszakára, amikor a felelősségteljesség azt jelentette, hogy 5-10 éves terveket gyártottunk.

Elmosolyodok erre a gondolatra, hiszen 5-10 év jelenleg beláthatatlan időnek tűnik számomra! Néhány hét és hónap alatt is annyi változás és energetikai átalakulás zajlik bennünk, hogy az a fajta viszonyulás az időhöz, ami egykor természetes volt, most elképzelhetetlen.

És éppen így, fordítva is igaz. Az a fajta viszonyulás az időhöz, ami most természetes, régen elképzelhetetlen volt.

Régen a jelenlét azt jelentette, hogy a személyiség van jelen, aki a mostra fókuszál.

Ez is teljesen átértelmeződött.

Ahogy a lényünk kitekercselődik az időből, a testtel való azonosulásból, a személyiség álmából, rájövünk, hogy a Jelenlét mi Magunk vagyunk, és az is egyre inkább egy vicces elképzeléssé válik, hogy személyként legyünk jelen.

Tehát az idővel való kapcsolatunknak megannyi megnyilvánulása, arca és színe van.

A mindennapokban számomra az idő témája olyasvalami, ami újra meg újra felüti a fejét. Mert az idő mátrixa az, ami egyben tartja ezt a 3D-s világot, a mi kis világunkat.

Amikor az idővel való kapcsolatunk megváltozik, teljesen megváltozik az is, ahogy önmagunkat tapasztaljuk.

Annyira alapvető kérdés ez, hogy az idő témáját a fókuszunkban tartani egy nagyon hálás vállalkozás.

Szóval az én nézőpontomból így kötődik össze az élet értelme és az idő.

Jelentőségteljesnek és értelmesnek tűnik az emberi élet, amikor a fókuszunkba azt helyezzük, ami a Szívünkből fakad.

Ha mindez együtt rezonál Veled, és az idő misztériuma Téged is nagyon mozgat, ha Te is érzed, hogy itt az ideje szintet lépni azzal kapcsolatban, milyen a viszonyod az idővel, akkor gyere, és csatlakozz hozzám az IDŐTLEN időkig programomban!

A részleteket megtalálod a videó leírásában és a hozzászólások közötti linken.

Szóval térjünk vissza az élet értelméhez!

Hányszor változott ez is pusztán ennek az életnek a folyamán is?

Az élet értelme a forma szintjén szerintem abszolút az értékrendünktől függ. Van, akinek értelmetlen lenne az élete, hogyha nem lenne gyermeke. Valakinek pont fordítva.

Ezért mutat rá minden autentikus spirituális tanítás arra, hogy nem a forma számít, hanem a mögötte meghúzódó tartalom.

Nem az számít, hogy a jelenlegi társadalmi programozás mit tart értéknek, elérendő célnak, sikernek, a béke forrásának, hanem az a lényeges, hogy meglegyen a kapcsolat a Lelkünkkel, a saját belső hangunkkal, ami aztán teremti és kifejezi az egyedi autentikus igazságunkat, kiterjed ebbe a dimenzióba időben és térben, és minden, amit teremtünk, alkotunk, ezt fogja tükrözni.

Néha olyan érzés ez, mintha az árral szemben úsznánk, de ez csak a külső szemlélő számára tűnhet így. A mi áramlatunk abba az irányba folyik, és ennek felvállalása a legnagyobb kaland, amibe belevághatunk.

A múlttal való kapcsolatunk, a jövővel való kapcsolatunk, a jelennel való kapcsolatunk akként a lényként, aki vagyunk, egy olyan szövevényes kapcsolatrendszer és struktúra, ami egyedi módon csak ránk jellemző, ezért ennek feltérképezése, megismerése és tudatos transzformációja egy olyan szándék, amivel új alapokat teremthetünk az élet megélt tapasztalása számára.

Kíváncsian várom, kiket szólít meg ez az idő téma – most és a későbbiek folyamán.

Rendkívüli az a pillanat, amikor belevágunk ebbe az önvizsgálatba, mint ahogy számomra rendkívüliek voltak azok a pillanatok is, amiket a videókon láthattok, bármilyen egyszerűek is voltak.

Bizonyos élményeket érdemes megörökíteni egy olyan formában, hogy az a későbbi verziónkat is inspirálni tudja.

Miért? Mert ezek a pillanatok erőteljes érzéslenyomatok, amelyek az örökkévalóságot és egy víziónkat tükrözik vissza.

Vannak olyan pillanatok az időben, amikor egyszer csak valami összeér, körbeér, ideér.

Teljessé válik a kör, és a szintlépés magától megtörténik.

Korábban nem szerettem azt a szót, hogy szintlépés, de elkezdtem megbarátkozni vele, mert másképp nehéz leírni azt a folyamatot, amely során a tudatosságunk épületének egyik emeletéről egy következőre sétálunk. A felsőbb emeleten sok mindent egészen másképpen fogunk látni.

A kérdés csak az, hogy mit választunk eszközként? Mik lesznek azok a lépcsőfokok, amelyek az egyik emeletről elvisznek valamelyik következőre?

Néha vannak szintugrások, tehát ennek nem kell lineárisnak lennie. Ez is teljesen egyénre szabott attól függően, ki hol tart az útján, mire hajlandó, és mire áll készen?

Az sose fog változni, hogy ezeknek a szintlépéseknek az alapja a megbocsátás, a belső munka, az önvizsgálat, a gyógyulás kell, hogy legyen.

Aztán pedig elkerülhetetlen ennek a belső változásnak a felvállalása konkrét lépések formájában.

Ez energetikailag átalakítja az identitás érzetünket, és egyszer csak azon kapjuk magunkat, hogy megtörtént a szintlépés.

Ott állunk az épület következő emeletén.

Rácsodálkozunk az új kilátásra, az új perspektívákra, az új horizontra, az új színeinkre, a többi ember új színeire vagy azokra a színekre, amiket eddig nem vettünk észre.

Én ismét egy ilyen folyamatban vagyok, és szeretettel invitállak, hogy kapcsolódj hozzám, ha mindez együtt rezonál Veled, és szeretnél magad mellé nagyszerű társakat is ebben a folyamatban!

Hiszen nem kell egyedül végig mennünk ezen az úton. Vannak időszakok, amikor bizony egyedül kell, de ha éppen úgy érzed, hogy ez most nem egy olyan időszak, és annak van itt az ideje, hogy egy olyan közösség tagja legyél, aki ezen a transzformáción megy át, akkor itt a helyed!

Szeretném, hogyha az IDŐTLEN időkig programom egy olyan inspiráló, biztonságos, megtartó tér lenne, ahol megtörténhet olyan dolgok kimondása, amiket már gondolsz egy ideje – önmagadról, az igazságról, a valóságról, a világról, a kapcsolatokról -, de még nem merted kimondani és felvállalni őket.

Úgy érzem, hogy e lépés nélkül nem tud megtörténni a szintlépés.

Ezért szeretnék egy olyan teret biztosítani ezzel a programmal, ahol biztonságosnak érzed azoknak a dolgoknak a kimondását, amelyek ott motoszkálnak már benned egy ideje.

Ja, és itt van egy másik válasz is arra a kérdésre, hogy mi az élet értelme?

Nem tudom.

Amennyiben mindez most értelmesnek és jelentőségteljesnek tűnik Számodra, akkor szeretettel várlak! Gyere, és együtt használjuk az időt építő módon!

Szeretettel,
Alexandra Victoria