SZÍVNYITOGATÓ IMA

Van egy fájdalom a szívemben, és arra vágyom, hogy ez meggyógyuljon. Amikor a belső látásom a szívbe süllyed, mindent másképpen látok. Mintha feltettem volna egy másik szemüveget.
Nem tudom, miért ragaszkodom más szemüvegekhez, mikor egyfajta tisztánlátásból tudom, hogy a fájdalomhoz ragaszkodom. Néha egy olyan történet jut eszembe, mintha valami olyasmi történt volna, hogy amikor kitártam a szívem, akkor visszaéltek vele, és ítélkeztek afelett, ami számomra igaz, ezért félek, hogy újra ez fog történni. A fájdalomtól félek. Hiába tért már számos aspektusom haza, hiába lakozik már a lényem egy része a Menny Valóságában, a félelemben maradt részeim miatt még mindig fáj a szívem. Aztán hogy ezt ne érezzem, eltompítom az egész lényem, felmegyek fejbe, és önmagamon kívül keresem a választ. Semmi sincs rajtam kívül, mégis – amikor az elkülönültség energetikájából indul el egy cselekedet, akkor olyan, mintha önmagamon kívül keresném a megoldást, és ezt a hiedelmet erősítem magamban. És egy tágabb tudatosságból látom az elkülönült ént, ahogy kint keresi a választ. Mindez bennem történik. Bennem van az egész világ, ahol az álom hőse folyton újabb kalandra indul, míg ki nem pörgi magát, és fel nem dobja a talpát.

Mint a Westworld című sorozatban, csak épp fordítva, kérlek, kapcsolj át analitikus üzemmódból a Szívedbe!

Amikor ez megtörténik, újra imádkozom. Énként beszélek, aztán a Szívemet puhítom, és megpróbálok lyukat beszélni a hasába. Valami titokzatos módon valami elkezd átalakulni bennem az írás imáján keresztül.

Édes Szívem,
Kérlek, engedd, hogy ledőljenek körülötted a falak! Csak adj egy esélyt Magadnak, és meglátod, záporoznak majd a csodák! Legyen egy csepp hited! Legyen egy csepp hajlandóság Benned! Oly sok szépség vár Rád, melyben felfedezheted a saját arcodat! Lélegezz, és nyílj meg a lehetőségnek! Nincs mitől félni, és nem véletlen hogy folyton az A Csodák Tanítása lecke visszhangzik a lényed egyre tágasabb terében, hogy:

Isten Szeretete tart életben.

Ennek az Igazságnak egy olyan mélyreható megtapasztalása vár Rád, amit most el sem tudsz képzelni, bár vágysz rá. Ez a vágyódás elvisz Téged az ártatlanság, a könnyedség és a derűs nyugalom misztikus élményébe.
Oda, ahol az elme szőrszálhasogató perfekcionizmusa egy távoli emlékké válik.
Egyik lépés a másik után, néha pedig a hit ugrása. De még ezek is megtörténnek Rajtad keresztül. Aminek meg kell történnie, azt a gondossággal ápolt veteményeskertet rondító cicakaki miatti bosszankodásod sem akadályozhatja meg, sőt, még csak nem is hátráltathatja. Sem az, amikor egyesek számára érthetetlenül öntöd szavakba a saját megélt tapasztalásodat.

Most csak engedd, hogy áramoljanak a szavak! Legyen ez szabad folyású írás, hogy a különböző aspektusok kommunikálhassanak egymással! Így mindegyik megszólalhat, egymás szavába vághatnak, átvehetik a szót, amikor szükséges, és összeköthetik azokat a hiányzó láncszemeket, amiket kell. Nem az számít, hogy visszaolvasva értelmes legyen, hanem az, hogy legyen egy flow élményed, amikor belemélyedsz az írásba, és átengeded az irányítást valaminek, amit az aspektusok közül senki sem ért igazán, bár mindegyikük vágyik a segítségre. Igazából ők szeretnének kapcsolódni egymással, ezt már automatikusan követi a tükröződés a benned lévő világban. Ez egy izgalmas kaland, és segíteni fog abban, hogy csökkenjen az analizálás, és egy mélyebb szintre hozhatod le a megértéseket. Le, egészen a kezeidbe és a szívekbe.

Amikor szégyent érzel azzal kapcsolatban, hogy nem érdekelnek „mások”, az valami egészen másról szól, amibe belemenni teljesen értelmetlen most, és tudom, hogy ez a válasz nem kielégítő számodra, talán csak az segíthet, ha azt mondom, hogy ez a téma még téma fog maradni egy ideig, mert az elkülönülésnek egy olyan bizonyos látásmódjából fakad, amit emberi elmével nem lehet felfogni.

Igen, valóban van, aki máshonnan gombolyodik vissza, látszólag, és hangsúlyozom, látszólag jobban nyitva van a szíve, de nekem aztán elhiheted, hogy ott pedig olyan kihívásokkal és harcokkal kell szembenéznie az illetőnek, amik nálad fel sem merülnek. Ezért értelmetlen az összehasonlítás, és ott más leckék szükségesek.

Ha visszaolvasod ezeket az írásokat másnap, vagy pár nappal később, akkor érezni fogod, hogy van-e bennük valami, amit jó szívvel és szégyenérzés nélkül tudsz megosztani.

Gyakorold azt nap mint nap, hogy addig írsz, amíg egy megelégedettség nem költözik a szívedbe, és elkezded érezni az öröm bugyborékoló melegségét a szíved tájékán és az elmédben!

Ha elkezdenél levegő után kapkodni, akkor pedig térj vissza a mély hasi légzéshez! Ha kaparást kezdesz el érezni a torkodban, kortyolj az előre odakészített vízből vagy teából, és csak térj vissza a mély hasi légzéshez! És igen, nyugodtan ásítozz, ha az akar megjelenni, és egyéb dolgok is hadd törjenek fel, ha akarnak!

Édes Szív, itt az ideje egy új időszámítás kezdetének!
Áldások és csodák várnak az utadon!

Szeretettel,
Alexandra


Íme, néhány kép a júniusi áldások bőségéből:



Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .