A KONTRASZTOK ÁTALAKÍTÓ EREJE – TAVASZI ÉBREDÉS – PANYOLAI VLOG 12

Nem is emlékszem már, mikor tapasztaltam így az évszakokat utoljára, és mikor éreztem magam ilyen közel a természethez. Talán kisgyermekként. Még mindig vannak félelemrétegek, amik feloldásra várnak. De izgatottá tesz a tudat, hogy a természettel való kapcsolat mostantól egyre és egyre varázslatosabbá fog válni. Ebben bizonyos vagyok, mert mindez az Igaz Természetemre, a Valódi Énemre való ráhangolódás szimbóluma.
Igazi rácsodálkozás volt, hogy tanúja voltam az évszakok közötti átmenetnek. A tél és a tavasz egy közös táncot lejtettek, végül a tél utat engedett a tavasznak.

A vendégházban rengeteg felújításra került sor, többek között a röplabda pálya is át lett fordítva hosszanti irányba egy markoló segítségével. Olyan örömteli érzés volt a látvány, miközben a gépkezelő férfit figyeltem, mintha bennem történt volna egy gyökeres fordulat, és a lényem mélyén én lettem volna új irányba téve.
A veteményeskert mellett a két kedvenc gyümölcsöm, a málna és az eper is szépen növekedik. A családi kertet hátrahagyva ezeket hiányoltam volna a legjobban. De nincs hiány, veszteség és áldozathozatal. Az erre való tudatosság az imám már régóta, és a panyolai kert vissza is tükrözi ezt a vágyat.
A nagy séták, a folyó melletti üldögélés, A Mester Útja fordítások és hanganyagok készítése mellett a hétköznapi teendőkkel teltek a napok. Sok-sok gyomlálás, ami az egyik kedvenc relaxáló tevékenységem és takarítás, hogy a házban rend és otthon érzés uralkodjon.
Néha táncra is perdültem, hogy átmozgassam az energiákat, felébresszem az alvó részeimet. Úgy éreztem itt az ideje ezt is felvállalni. Elvégre nemcsak állandóan a kályha előtt ücsörgök, a felébredésen merengve.

Amikor beköszöntött a tavasz, először kissé lesokkolt a természet vadsága és az intenzív színkavalkád. A téli kopárság és szürkeség után beletelt 1-2 hétbe, mire hozzászoktam a fűtengerhez, a ragyogó színekhez. Bár vágytam a tavaszra, mégis a szememnek és az egész lényemnek alkalmazkodnia kellett a megváltozott környezethez, hogy továbbra is egységben érezzem magam vele.
A fű egyre csak nő, már derékig ér, a Szamos-partra már csak néhány helyen lehet lemenni, ahol a füvet rendszeresen nyírják. Ez így fog folytatódni június közepéig, ugyanis csak akkor nyírják majd le a füvet a töltés teljes hosszában. Addig is figyelem, milyen ajándékokkal kedveskedik a természet ilyen vad formájában, és milyen belső változásokat idéz ez elő bennem.

Továbbra is kihívás számomra az, hogy a lényem mennyire végletesen működik. Néhány pörgős nap után, amikor ötlet-és inspirációviharok vonulnak át rajtam, pár nap erejéig rám tör a fáradtság, és olyan érzésem van, mintha kisütötték volna az agyam. Ez a végletes működés régóta ismerős számomra, és évek óta gyakorlom, hogyan lehetséges ezeket az energiákat az arany középút felé terelni. Pörgős napokon lelassulni, a tompaságból pedig energetizálódni. Arra törekszem, hogy a ritmusomat illetően ezekben a végletekben is békére és elfogadásra leljek, a Lelkemtől érkező késztetések és inspirációk követése által.

A bizalom és lojalitás témáival voltam együtt ebben a hónapban, hiszen A Tudás Útja 7. leckéjét fordítottam, ami ebbe az irányba terelt. Rájöttem, hogy bármikor másokhoz próbálok igazodni a kapcsolódás vágyából kifolyóan, nem a Forrásomhoz vagyok lojális, nem a Teremtőmben bízom, hanem múló dolgokban és emberekben. Folyton emlékeztetnem kell magam, hogy mindezek csak az Isteni Szeretet tükröződései, és nem forrásai. Ezért az igenjeimnek 100 %-os igeneknek kell lenniük, és minden nem, amíg az igenem bizonyossága be nem érik, bármiről is legyen szó: egy telefonbeszélgetésről, egy meghívásról, egy sétáról, arról, mikor végzem a házi munkát, mikor fordítok, mikor készítek videót… Ennek folyamatos gyakorlásával egyre mélyebbre hatolok az őszinteségbe és autentikus életbe. Azt tapasztalom, hogy csak ez hozza el a lelki kielégülést és megelégedettséget, ami a béke közvetlen megnyilvánulása az emberi létezésben, a hétköznapokban.

A sétáim alatt egyre inkább beleszerelmesedtem az ég kékjébe és a változatos felhőkbe. Ez is egy olyan kapcsolat számomra, ami egy teljesen új minőségben tárul fel. Mária jelenlétét érzem a kék ég látványában, olyan mint egy oltalmazó takaró.

Kívánom, hogy a tavasz egyre tágabbra nyissa a Szívünk, hogy együtt emlékezni tudjunk a közös Valóságunkra, bármilyen őrültnek tűnő körülmények között is találjuk magunkat. Az által lelhetünk csak nyugalomra, ha magunkhoz öleljük különböző arcainkat és színeinket, és engedjük, hogy az aspektusok között feszülő ellentétek feloldódjanak. Hiszen a szivárványban is harmóniában ragyog az összes szín… Izgalmas kaland ez, ami néha kifejezetten nehéznek tűnik, mégis azt tapasztalom, hogy valamiféle titokzatos módon az elköteleződésünk mindig megújul, és megkapjuk az erőt a látszólagos utunk folytatásához.
Ezt kívánom Neked is!
Áldás!

..



Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .