Gyógyulás (a Korai Évekből)

Most elkezdjük.

Valóban, üdvözöllek téged, az Isteni Fény szeretett és szent gyermeke, valóban annak az Egynek a leszármazottja, Akit Istennek hívnak! És ha te ez a leszármazott vagy, valóban Atyád hasonlatosságára lettél megteremtve, és továbbra is benned van az az erő, hogy meggyógyíts minden téves érzékelést, hogy magad mögött hagyd a töredezett elmét, és valóban a valós világot érzékeld, és abban lakozzál. És mi is lehet e valós világ, ha nem a szeretet kiterjesztése, amelynek nem kell keresztülhaladnia a félelem szűrőjén? Mert valóban, ez a szűrő tartja az elmét töredezettségében, és a szívet legalább részben továbbra is zárva. És amikor azt választod, hogy teljességében emlékszel lényed Igazságára, akkor tiéd az erő és a szabadság, hogy minden dolgot átadj a Szentléleknek. Tágra nyithatod a szíved ablakát és még a test sejtjeit is, és kérheted azt – és tudod, hogy meg fogod kapni -, hogy az árnyék utolsó nyomai is oldódjanak fel benned.

Azoktól kérdezem, akik abban hisznek, hogy a gyógyulás csak az elmében mehet végbe, nem bölcs dolog-e feltenni a kérdést, hogy az elme hol van? És ahogy tanítottam neked – a test az elmében jelenik meg, nem fordítva. És ezért, e húsdarabok, amiket látsz, elég tökéletesen fejezik ki azokat a hiedelemmintákat, amik az elmédben vannak. Mert a test csakis azokat a gondolatokat képes szolgálni, amelyeket választásod szerint megtartasz önmagadban, és tökéletesen teszi a dolgát.

Ezért, ha van benned egy olyan gondolat vagy hiedelem, ami abban a téves érzékelésben gyökerezik, hogy el vagy különülve Istentől, és ezért a félelem szennyében egyenlőtlenséget érzékelsz önmagad és testvéred között, és azt hiszed, hogy egy félelmetes világban élsz, értsd meg jól, hogy ez még a test sejtjeiből is reakciót vált ki; és maguk a sejtek is tartályokká válnak, ily módon elég mélyen és elég erősen ragaszkodsz ősi sebekhez és ősi fájdalmakhoz.

És bár azt a gondolatot tartod meg az elmében,

Én vagyok a feltámadt Krisztus,

amíg hajlandóvá nem válsz arra, hogy még a test sejtjeinek ablakait is tágra nyisd, megengedve a kis, sötét árnyaknak, hogy elrepüljenek, továbbra is ragaszkodni fogsz egy kicsi, sötét hiedelemhez, azt választva, hogy sajátodnak nyilvánítod azt, és nem adtál át minden dolgot gyógyulásra a Szentléleknek.

Nem tudhatod, mi fog történni, amikor igazán elengeded a ragaszkodást az elmédnek azon utolsó kis szegletéhez, amit meg akarsz tartani magadnak, és a sajátodnak nyilvánítasz. De mély hittel képes vagy arra, hogy bízz abban a folyamatban, amit a Szentlélek szeretne használni, hogy minden árny meggyógyulhasson – hogy még a test is képessé váljon a ragyogásra.

Mi a ragyogás? Az a Fény, ami vagy, anélkül, hogy bármi is akadályt képezhetne a kifejeződése előtt. Ezért, drága barátom, ne félj annak a krónikus ragaszkodásnak az elengedésétől, ami még a test sejtjeiben is jelen van! Mert a test csupán a gondolataid kiterjesztése.

Ha teljesen szeretve vagy, és Atyád szemében soha nem vétkeztél, mitől kellene félned? A gyógyulástól? Az elengedéstől? Talán a könnyektől? A könnyek és a nevetés a legnagyobb gyógyítóid és a legnagyobb tanítóid. És bevallom, sokkal nagyszerűbbek nálam, mert én csak annyit tehetek, hogy eljövök, és beszélek hozzád. Eljöhetek, és bátoríthatlak, és melletted állhatok barátodként és testvéredként – és bizonyosan nem azt értem ez alatt, hogy csak pillanatokra, míg itt kölcsön veszem szeretett testvérem elméjét és testét, hanem bármikor, amikor hozzám fordulsz, veled lehetek; mert valóban, mindig veled vagyok.

De az, amit a nevetésed és a könnyeid hozhatnak neked, felbecsülhetetlen. Ezért ne félj tőlük, és ne ítéld el őket! Ne teremts egyenlőtlenséget azzal, hogy azt mondod,

Hát, sokkal jobban szeretem a nevetést, mint a könnyeket.

Ha meghoztad a döntést, hogy a gyógyulást választod, akkor öleld magadhoz a könnyeidet éppen úgy, mint a nevetésedet, és adj hálát értük, amikor megjelennek! Tárd ki szélesre a test ablakait, és engedd, hogy a test rázkódjon a könnyektől! Nem pusztíthat el téged, mert te nem a test vagy. Te az vagy, ami a testet a kommunikáció eszközeként hasznosítja. És ezért, amikor a markodban tartva ragaszkodsz ahhoz az árnyékhoz, az félelemből összeszűkülést teremt a testben, és azt választod, hogy korlátozod, amire e gyönyörű eszköz képes. És a test pontosan azt fogja tenni, amire utasítod.

Senki nincs, aki ne lenne képes arra, hogy a vízen járjon. Senki nincs, aki ne lenne képes arra, hogy a testen keresztül a gyógyulást terjessze ki. És mi akadályozza meg ezt? Az elmédnek az az apró kis szeglete, amihez szörnyen régóta ragaszkodsz.

Az üzenet, amit hozni szeretnék neked ebben az órában, ez: ne félj a gyógyulástól! Igen, ez olyan érzés, mint a változás, és Istennek legyen hála ezért! Mert ha ismerős számodra a depresszió, akkor régi sebekből cselekedtél, újra meg újra meg újra, ahogy a te nyelvedben mondani szokás. Nincs-e itt az ideje annak, hogy elengedd ezt? Ha valóban a feltámadt Krisztus szeretnél lenni, akkor igazán légy bátor ahhoz, hogy tágra nyisd a test sejtjeit!

Na most, hogyan teheted meg ezt? Te sehogy. De legyen hited, és kérd a Szentlelket azért a segítségért, amire szükséged van, és valóban megérkeznek majd a segítők, mert ők rendeltettek hozzád. És nem véletlen lesz az, hogy bizonyos emberek az életedbe lépnek; és az Igazságban, ha a gyógyulásra vágysz, légy éber, hogy meglásd, kik ezek! És értsd meg, hogy őket küldték hozzád, mert Te a gyógyulást és kiteljesedést kérted az egyetlen Tanítótól, Akinek az útmutatása soha nem téved.

A gyógyulás ezért gyakran olyan érzés tud lenni, mint a halál, mert természetesen az is. Egy illúzió halála, amihez tévesen ragaszkodtál. És ha Atyádat szeretnéd szolgálni – és ezt nem komolysággal mondom, hanem nagy könnyedséggel, mert az Atya szolgálójának lenni azt jelenti, hogy olyasvalaki vagy, aki szeretetet és örömöt és nevetést és játékot és bizonyosságot és erőt és alázatot és együttérzést és türelmet és látomást fejez ki -, és ha valóban Atyád szolgálója szeretnél lenni, akkor engedd, hogy végbe menjen a halál, egészen a lábujjaid hegyéig! Te nem fogod megízlelni a halált, csak egy illúzió az, ami szertefoszlik majd.

Sokatok még mindig azt reméli, buzgón abban reménykedik, hogy elérheti a felébredést azáltal, hogy azt a gondolatot tartja meg az elmében,

Én vagyok a feltámadt Krisztus.

Ez egy nagyszerű – és az egyedüli – kiindulópont. Meg sem közelítheted a gyógyulást, amíg a hozzáállásod az, hogy el vagy különülve Istentől, mivel ezzel a félelem fátylát teremted meg, és átmész majd egy folyamaton, aztán egy következő folyamaton, meg az azt követő folyamaton, de soha nem fogsz eljutni a lényegig – mert nem akarsz.

Ezért, amikor megérted az elmében és a szívben annak Igazságát, aki vagy, ez válik magává az alapzattá és erővé és hitté ahhoz, hogy megengedd a Szentléleknek azt, hogy még a test sejtjeit is teljesen megújítsa. Vedd észre, hogy azt mondtam, „a” test sejtjeit, nem a „te” tested sejtjeit, mert a feltámadt Krisztus tudja, hogy ő nem a test, és nem is birtokolja azt, hogy ő nem ott kezdődik, ahol a test, és nem is fog véget érni akkor, amikor a test visszatér e Földbe. Tudja, hogy a testet a Szent Anya adta, csakis azért, hogy Isten feltétel nélküli Szeretetének kiterjesztése legyen.

És ebből az alapzatból rálelsz majd magadban az erőre, hogy megengedd lényed minden aspektusának teljes és radikális átalakulását: annak átalakulását, amit a személyiségnek hívunk, ami csupán egy félelemből megalkotott álarc, mely lefordítható a kommunikáció eszközévé; az érzelmi test átalakulását, ami azoknak az ősi sebeknek a magja, amikhez ragaszkodsz; és még a test sejtjeinek átalakulását is. Így a Királyságod megújul majd.

Drága barátom, ne félj azon illúziók nyomainak teljes gyógyulásától, amiket lényedben őrizgettél! És ha ez olyan érzés, mint a halál, akkor öleld magadhoz! Látod, ez az egyetlen halál, ami igazán számít.

Mi az hát, ami elnyújtja a gyógyulás folyamatát? Az ellenállás, ami az illúziókhoz való krónikus ragaszkodásból fakad. És amikor az illúzió igazán elengedődik, feltámad majd a test, feltámadnak majd az érzelmek, feltámad majd az elme, a személyiség – de minden meg fog újulni. Félreteszed majd az álmodót, és végre a feltámadt Krisztus él majd rajtad keresztül.

És arra kérlek, hogy kapcsolódj velem abban a hajlandóságban, amikor megengeded, hogy e gyógyulás végbe menjen: öleld magadhoz a nevetésedet, és öleld magadhoz a könnyeidet, és ölelj magadhoz minden lehetőséget, amikor elengedheted azokat az árnyakat, amik kötnek téged!

Hogyan kérheted hát meg a Szentlelket arra, hogy gyógyítson meg téged, ha vannak olyan sötét zugok, melyekre nem akartál ránézni, vagy hogyan adhatod át a Szentléleknek azt, amit még nem öleltél magadhoz?

Az illúziók erőteljesek maradnak egészen addig, amíg megtagadod, hogy elismerd őket. És még mindig sokakban ott a félelem:

Mi fog történni, ha igazán farkasszemet nézek az illúzióimmal, és elismerem, hogy bizony irányítottak engem? Ezek lesznek a démonjaim, amik uralkodnak felettem?

Ez a hit célja: tudni, hogy te a feltámadt Krisztus vagy, hogy tökéletes egységben lakozol Istennel a valódi világban, és hogy azért küldtek téged, és azért adatott meg neked az illúziók és őrület e valótlan világa, hogy lefordítsd azt a valódi világra; és annak elismerése által teszel így, hogy igen, te mindvégig a valódi világban éltél, és itt az ideje meggyógyítani az illúziókat.

A gyógyulás igazán nem kerül erőfeszítésbe. A megengedés szükséges hozzá. Megengedés, megengedés, megengedés, minden nap és minden lélegzettel. Így az illúziód – ez a valótlan világ – lefordítódik, és a valódi világ tökéletes tükröződésévé válhat. És ez lehet fájdalom nélküli, ha az érzékelésed megváltozik arra, hogy a gyógyulás nem ijesztő, hogy rendben van az, ha egy barát előtt sírsz. Rendben van az, ha felveszed a telefont, és így szólsz,

Istenkém, ma nagyon szükségem van rád!

Rendben van, ha azt mondod,

Történik valami bennem, amit nem értek, de nem fogom visszafogni magam. Meg fogom nyitni a testet. És ha rázkódom és hányok és sírok és üvöltök, kit érdekel? Csak a régi árnyak elengedése történik, melyeknek nincs helye Isten egyetlen Gyermekének testében és elméjében és érzelmeiben.

Rendben van, és jó az is, ha mantrázol bizonyos szavakat,

Én vagyok a feltámadt Krisztus. Örömben és Fényben élek.

De ha nem vizsgáltad meg jól önmagad, hogy biztos legyél abban, hogy minden árnyat magadhoz öleltél, akkor ez megmarad a gondolat birodalmában, és még nem nyilvánult meg a saját megélt valóságodként.

Ezért válnak olyan sokan frusztrálttá. Metafizikai játékokat űznek. Eljönnek, és hallgatnak engem, és azt mondják,

Jeshua azt mondta, én vagyok a feltámadt Krisztus. Ezért, ah, elkerülhetem a gyógyulás folyamatát.

Ha te vagy a feltámadt Krisztus – és biztosíthatlak arról, hogy az vagy -, akkor magadhoz akarod majd ölelni azt a folyamatot, mely során meggyőződsz arról, hogy az illúzióknak nyoma sem maradt benned. Nem fogod megtéveszteni önmagad. Nem fogsz hazudni önmagadnak. És amikor az árnyak megjelennek a tudatosságodban, hálát adsz majd a Szentléleknek és azoknak a testvéreidnek, akik ezeket az árnyakat az arcodba vágják, mert ők Isten hírvivői. Ezt mondják,

Nézz csak ide, erre, hogy magadhoz ölelhesd és elengedhesd!

Ne félj az árnyaktól, mert te Fényből vagy megteremtve, egy olyan erőteljes Fényből, ami képes azon nyomban feloldani az árnyakat, amint igazán azt választod, hogy magadhoz öleled és elismered őket! Valójában ilyen erőteljes mindegyikőtök. És eljön majd a nap, amikor többé nem lesz szükséged segítőkre az árnyak feloldásához, mert a segítségükkel már megtanultad, hogy biztonságos magadhoz ölelned őket, és nem rendelkeznek hatalommal feletted.

A gyógyítók, tanítók, mesterek létezésének egyetlen oka az, hogy a drámában még mindig elhiszed, hogy szükséged van rájuk; és nem érted a benned lévő erőt, valaki másnak az ereje után kell nyúlnod. Mindenképpen tegyél így! Az, aki igazán felébred a benne lévő Krisztusra, felismeri, mennyire méltó az univerzum segítségére.

És mégis, hány alkalommal – és legyél őszinte -, hány alkalommal érezted azt, hogy nem igazán vagy méltó arra, hogy segítséget kérj?

Jobb, ha elnyomom ezt. Végül is nem akarok senkit se zavarni ma.

Ismered ezt az energiát?

Isten a tökéletes Szeretet Gondolataként teremtett téged, formában. És amikor te ennek a valóságnak a megnyilvánítását választod, gondolod, hogy Ő tétlenül ül, és így szól,

Hát, nem tudom, hogy tényleg méltó vagy-e arra, amit adhatok neked?

Ennek pontosan az ellenkezőjéről van szó. Te vagy az, akinek megadatott az univerzum. Te – te – vagy Isten szeretettje.

Ezért, amikor tudod, hogy segítségre van szükséged, kérj segítséget! Így tenni az erő cselekedete. Ezzel azt mondod, hogy érted az értékedet, és bármit meg fogsz tenni, hogy Krisztus megszülethessen benned.

Gyorsan elérkezik az az idő e Földön, amikorra jó, ha megbizonyosodtál arról, hogy minden sebet és minden téves érzékelést meggyógyítottál önmagadban. És a sebek csak olyan mértékben gyógyulhatnak meg, amennyire te hajlandó vagy megnyílni, megengedve, hogy a gyógyulás megtörténjen. Nem arra használni az elme erejét, hogy megtéveszd önmagad, hanem arra, hogy megértsd annak a hosszú utazásnak az Igazságát, melyben részed volt, mert ez az utazás nagyon összetett. Soha nem tudod majd visszanézve hajszálpontosan meghatározni azokat a pillanatokat, amikor egy bizonyos érzékelésmód elkezdődött. Nem is igazán szükséges, de néha képes leszel hozzáférni bizonyos emlékekhez, melyek megmutatják egy adott téves érzékelés erejét. És amikor ezek a pillanatok meggyógyulnak, akkor minden ilyen pillanatot meggyógyítottál önmagadban.

És nem szerencse-e, hogy ez így van? Elég hosszú utazás lenne, ha minden egyes pillanatot meg kellene gyógyítanod, amikor hagytad, hogy egy téves érzékelés félrevezessen. De ezeknek a pillanatoknak mindegyike valójában ugyanolyan. Szóval, ha az egyiket meggyógyítod, az azt jelenti, hogy ez által mindegyiket meggyógyítod. És mindegy, hogy a gyógyulás az által érkezik el, hogy egy előző életre emlékezel vissza, vagy az által, hogy felismerted, tegnap oly módon viselkedtél, ami nem szeretetteljes volt, és a Szellem Fényére tárod ezt, mert magadhoz ölelted, a gyógyulás ugyanaz, és a múltad egészét meggyógyítottad. Nem szükséges a reinkarnációban hinni, és nem szükséges ezer életet visszafelé menni ahhoz, hogy rálelj arra, aminek gyógyulásra van szüksége benned. Mert ha gyógyulásra van szüksége, akkor veled van most is, pontosan ott, ahol vagy.

Tanulj meg ránézni minden gondolatodra és minden cselekedetedre és minden álmodra és minden érzékelésedre, és tedd fel ezt a kérdést önmagadnak,

Tényleg ez Isten Akarata? Vagy van-e nyoma a félelemnek ebben? Van-e nyoma a korlátozásnak ebben? Olyasmi-e ez, amit már láttam, mert újra meg újra felüti a fejét?

Ha újra meg újra felüti a fejét, tudhatod, hogy gyógyulásra van szüksége.

A gyógyulás nagyon félre lett értve. A gyógyulás egyáltalán nem valaminek a helyrehozatala, mert ez azt feltételezi, hogy az a valami valós, és van valaki, aki képes azt helyrehozni. A gyógyulás a megengedésben való mesterré válás. A gyógyulás a megengedésben való mesterré válás: megengedni minden dolgot, hogy azokat a dolgokat átölelhesd és szeresd, és ez által meghaladd. Soha ne használd az elmét arra, hogy leértékeld a viselkedésedet, a gondolataidat! Soha ne használd az elmét erre, mert ha így teszel, azzal csak azt fogod biztosítani, hogy folytatod azt az érzékelést, azt a viselkedést, megcsömörlésig.

Méltó vagy a gyógyulásod mélységére. Méltó vagy arra, hogy lásd, az Igazságban az utazásod már véget ért, és Atyád csupán arra vár, hogy te igazán tágra nyisd az ablakzsalukat, és megengedd, hogy Krisztus erejének teljessége éljen rajtad keresztül. És ez félelmetes az apró, kis árnyék számára, amihez eddig ragaszkodtál.

Hallottad azt a mondást a világodban, hogy sokan félnek a kudarctól. A kudarctól való félelem biztosítja ezt. De sokkal nagyobb félelem a sikertől való félelem. És ezzel a kifejezéssel, e kifejezés használatával, nem a világi értelemben vett sikerről beszélek. Arról a sikerről beszélek, hogy Krisztusként élj, egészen, akadály vagy blokk nélkül. Az ettől való félelem az, ami ahhoz vezet, hogy ragaszkodsz a kicsi, erőtlen, gyenge és őrült árnyékhoz, aminek önmagadat elhitted, azóta, hogy az idő kezdetét vette. Bátorságot igényel ennek elengedése. Bátorságot igényel a segítségkérés. Bátorságot igényel meghalni.

A keresztre feszítés teljes jelentése nem az, hogy bárkit is megmentett a bűneitől. Soha nem tett ilyesmit. A keresztre feszítés jelentése az volt, hogy demonstráljam, hol leszel továbbra is egészen az örökkévalóságig, míg hajlandó nem leszel igazán hagyni, hogy az apró, kis árnyék meghaljon, és magadénak nem vallod az erődet, nem csupán egy gondolatként vagy hiedelemként – bár ezzel kezdődik -, hanem oly módon, hogy megengeded ennek az erőnek, hogy átalakítsa az érzelmeidet és a test minden sejtjét. Akkor, valóban, megtörtént a feltámadás.

És ha én képes vagyok feltámasztani a testet, és felemelkedni az Atyámhoz, akkor te is képes vagy erre. Nem azt mondom, hogy képessé kell válnod arra, hogy egy keresztre szögeljenek azért, hogy a test meghaljon, és aztán három nap múlva feltámadj, és felemelkedj az apostolaid előtt. Természetesen nem. Azt mondom, hogy annak demonstrálása volt ez, hogy minek kell végbe mennie azokat az önmagaddal kapcsolatos érzékeléseidet illetően, melyek az egót megalkotják.

Egy igazi gyógyító tudja, hogy ő semmit sem gyógyít meg. Egy igazi gyógyító tudja, hogy ő semmit sem hoz helyre. A gyógyítók között a legigazabb tudja, hogy ő egyszerűen elérhetővé teszi önmagát, és megtanul egy olyan nyelven beszélni, melyet az, aki önmagát betegnek vagy levertnek érzékeli, képes megérteni. És együtt lakozik vele, és e nyelvet fogja beszélni, és használni fogja azokat a módszereket, amiket megtanult, de mindvégig tudni fogja, Ki Az, aki a gyógyítást végzi. A gyógyulás valójában a gyógyulásra vágyó lélek vagy személy Szentlélekkel való kommunikációjából fakad, választása szerint bármilyen formában is gondol ő a Szentlélekre. És történik egy megegyezés, hogy elérkezik a gyógyulás, mert ez a lélek végre úgy döntött, hogy megengedi azt. És gyakran az illetőnek csupán egy gyógyítóval való együttlét biztonságára van szüksége ehhez.

A legnagyszerűbb gyógyítók azok, akik megértették, hogy meg kell engedniük azt, hogy a helyreigazítás elérkezzen a saját elméjükhöz és a saját érzelmeikhez és a saját testükhöz. És valóban, a legnagyszerűbb gyógyítóknál soha nem ér véget e folyamat. Ettől maradnak erőteljesek, ha szeretnéd ezt így nevezni, oly módon, hogy a Szentlélek munkálkodhat rajtuk keresztül.

Egy igazi gyógyító olyasvalaki, aki az életét bizonyos értelemben egy nagyszerű áldozattá tette. Többé már nem frusztrált, hogy a gyógyulása végére érjen, hanem napi szinten zajlik benne a gyógyulás, és megnyitja önmagát mindig, hogy kommunikációban maradhasson azokkal, akik hozzá érkeznek, és soha nem felejti el, mit jelent a gyógyulás folyamatában lenni.

Na most, ez egy nagy paradoxon, és remélem, hogy szakítani fogsz rá némi időt, hogy elmélkedj ezen. Mert az, hogy a gyógyító bizonyos értelemben felölti annak a köpönyegét, aki folyamatosan munkálkodik a saját gyógyulásán, valójában felszabadítja őt. És e szabadságból felölti annak alakját, aki a gyógyulási folyamat részese, hogy együtt lehessen a testvéreivel, és a gyógyulás hatékony csatornája lehessen. Van-e ennek értelme számodra? Ez nagyon fontos. Nagyon fontos. Ha valaha is találkoznál egy olyan gyógyítóval, aki azt mondja,

Én már mindent tudok; most hadd hozzalak rendbe téged,

kérlek, fordulj meg és hagyd ott az illetőt, mert ő egy beteg gyógyító!

Sokan vannak e teremben, akik változásokat eszközölnek a tudatosságukban, és az együttérzésük mélyült. Az a megértésed, hogy semmi nincs rajtad kívül, elkezdett kinyílni, és így elkezdted meglátni, hogy a testvéred nem rajtad kívül van, és nem is lehet rajtad kívül. És az együttérzésedből szeretnél segíteni neki a gyógyulásban. Olyan mértékben leszel hatékony ebben, amennyire megengeded, minden nap, hogy a gyógyulás elérkezzen hozzád; és soha nem zárod be a szíved e folyamat előtt. És ha ez azt jelenti, hogy azt hiszed, talán az életed minden egyes napján sírni fogsz az elkövetkezendő kétszáznegyvenhét évben, akkor örömmel megteszed ezt – mert ettől maradsz erőteljes oly módon, hogy a Szentlélek munkálkodhat az alázatos szíveden keresztül, és kiterjesztheti a gyógyulást afelé, aki kérte azt, de szüksége van rád közvetítőként, mert az ereje még nem elég bizonyos ahhoz, hogy közvetlenül járuljon Isten trónjához.

És a legnagyszerűbb nap akkor érkezik majd el, amikor minden gyógyító, aki érti, mit jelent igazából gyógyítónak lenni, munka nélkül marad. És akkor minden gyógyító örvendezik majd, mert a munkája bevégeztetett.

Kérlek, ne félj a gyógyulástól! Azért jöttem, hogy ma este erről a konkrét témáról beszéljek, mert néhányan közületek kettősséget teremtenek önmagukban. Valójában tovább tágítod a szakadékot, amikor ragaszkodsz azon az elme ereje által megteremtett illúzióhoz, hogy már végeztél a gyógyulással. Hm. Van bárki, aki így érzi? Méltó vagy a gyógyulásra, szóval akár bele is vághatnál. A Királyságnak arra van szüksége, hogy meggyógyulj.

Tudni fogod-e, ha teljessé vált benned a gyógyulás? Itt a bökkenő: amikor az Igazságban teljessé vált benned a gyógyulás, nem fog érdekelni, hogy teljessé vált-e, mert az életedet, itt ezt a szót használjuk, feláldoztad – de ezt nem a veszteség hétköznapi értelemben vett módján értem. Egy olyan ajándék az életed, amit szabadon adsz. Olyan ez, hogy amikor a testvéreidre nézel, így szólsz,

Istenem, hát nagyon élvezik, ahogy a sárban és mocsokban dagonyáznak. Mivel szeretem őket, négykézlábra állok, és én is dagonyázni fogok. És talán csupán az egyikük rám néz majd, és ha a megfelelő időben néz rám, a Szentlélek talán képes lesz rajtam keresztül munkálkodni. De a Szentlélek soha nem lesz képes rajtam keresztül munkálkodni, ha nem állok négykézlábra.

A megvilágosodás, a megváltás nem arról szól, hogy távol tartsd a sarat a térdedtől. Annak szabadsága ez, hogy a sárban legyél anélkül, hogy azonosulnál vele, megengedve, hogy ott legyél egészen addig, míg a Fiúságnak szüksége van rád.

Na most, ha ez nem így lenne, akkor miután felemelkedtem Atyámhoz, búcsút intettem volna, és minden jót kívántam volna neked, de soha többet nem hallottál volna felőlem.

Értsd meg, mit értek az alatt, amikor azt mondom, hogy igazából nem hagytam el e világot, és szüntelenül munkálkodom! Csakis azért vagyok képes erre, mert teljesítettem a részem a vezeklésben egy olyan emberként, aki e bolygón járt. Ezért ez az az út, amit neked is végig kell járnod: megengedve önmagadnak, hogy teljessé váljon a gyógyulás folyamata benned, hogy aztán a szabadságodból felölthesd e világ köpönyegét, és ugyanúgy nézz ki, mint mindenki más, míg ők is megtanulják, hogy nincsenek elkülönülve Istentől.

Én csupán egy ideiglenes közvetítő vagyok számodra, és a legnagyszerűbb nap akkor érkezik majd el számomra, amikor túlnősz rajtam, és már nem lesz rám szükséged. De eddig a napig szüntelenül munkálkodni fogok, mert szeretlek téged. És minden hiteles gyógyító érti azt a Szívet, amiből e szavak szólnak, mert e szavak Krisztus Szívéből szólnak. Ez több annál, amit bármely egyedüli megtestesülés valaha is magába foglalhat. Én pusztán olyasvalaki vagyok, aki olyan, mint te, de Krisztussal azonosult, és arra biztatlak, hogy te is tedd ugyanezt!

A víz kellemes. Ugorj! De ahhoz, hogy a vízbe ugorj, látod, le kell venned magadról a fürdőruhádat, melyet azok a sebek alkotnak meg, amiknek magadhoz ölelését megtagadtad, hogy e sebek meggyógyulhassanak. Nem lehet poros a tested, amikor az örökkévalóság vizébe ugrasz.

Közületek oly sokan álldogálnak a platformon, folyton ezt az imát ismételgetve,

Szent Atyám, érkezzen el a Fény! Azonban szeretném megtartani ezt a kis piszkot magamon. Ragaszkodni akarok hozzá, mint valamihez, ami az enyém, mert rengeteg energiát fektettem a megteremtésébe. Istenem, életeket töltöttem azzal, hogy olyan nyomorulttá váljak, amilyen csak lehetek, és most Te azt akarod, hogy engedjem el mindezt? Életeket töltöttem el azzal, hogy meggyőzzem magamat arról, hogy gyenge és törékeny vagyok, és most Te azt akarod, hogy engedjem el ezt? Hogy mered Te ezt kérni tőlem? Arra használtam az erőt, amit Te adtál nekem, Atyám, hogy úgy teremtsek, ami nem hasonlatos ahhoz, ahogy Te teremtesz, és elég büszke voltam erre. Még annak érzetét is megteremtettem, hogy el vagyok különülve Tőled, és ez nagy erőfeszítésbe került. És most, Te azt akarod, hogy engedjem el ezt, mielőtt beugrok az örökkévalóság tavába?

Sajnos, igen.

Váljon az életed áldozattá! Nem egy fájdalmas áldozattá – erre már ezerszer sor került. Nem túl szórakoztató. Váljon az életed áldozattá abban az értelemben, hogy felismered, úgy járkálsz, hogy csak úgy teszel, mintha egy test lennél, úgy teszel, mintha csupán egy személy lennél, azért hogy elérhetővé tedd magad azok számára, akik még mindig abban hisznek, hogy közvetítőre van szükségük.

Isten tanítója csupán egy ideiglenes eszköz. Kérlek, könyörgöm, elmélkedj el alaposan azon, amit megosztottam veled! Ez nagyon fontos, mert ez igazából mindenkinek az utazása, nemcsak a fajok egy különleges osztályáénak, akiket „gyógyítóknak” hívnak. Mindenki gyógyító, mindenki. Tanulj meg mindent erről, amit csak tudsz! Alkalmazd önmagadon! Válj olyasvalakivé, aki szeret gyógyítani, nem oly módon, hogy a múltadban dagonyázol, hanem úgy, hogy pusztán észreveszed azokat az árnyalatokat, amik megjelennek benned, amikor bizonyos körülmények látszólag reakciót váltanak ki belőled! Ne csinálj úgy, mintha semmi sem történt volna, különben tovább folytatódik majd! És az a fátyol, bármilyen kifinomultnak is tűnik, talán éppen az a fátyol, mely örökké a születés és halál kerekén tart téged az elkülönülés drámájában.

Ha szeretnéd látni a bolygó gyógyulását, akkor foglaljon le buzgón a saját gyógyulásod! Nem oly módon, hogy a saját erődből emelkedsz fel, hanem úgy, hogy segítséget kérsz, és megfigyeled, mi érkezik az életedbe. Okkal van ott. Ha valóban semmi sem véletlenül történik, akkor okkal kell ott lennie.

Na most, azt jelenti-e ez, hogy nagy alázatosságot és komolyságot kell magadra öltened, így szólva,

Istenem, micsoda szerencsétlen, bűnös teremtmény vagyok, és mekkora bolondot csináltam magamból! Jó mélyre kell ásnom. Mennyi dolgom van még!

Nem, azt jelenti ez, hogy magadhoz öleled, és örömmel és erővel és bizonyossággal lépsz a gyógyulásba. Szórakozz jól közben!

Töltöttél-e el valaha is úgy egy órát, hogy meglásd, milyen mélyen tudsz sírni? Egy másik tanító mondta, akit néhányan ismernek, hogy minden könnycsepp ezer évet gyógyít meg.

Hát, mit tenne egy óra igazi, gyomorszaggató sírás?

Kezdj bele, mert azoknak a könnyeknek a másik oldalán ott találod az isteni nevetést! Néhányan megtapasztalták már ezt – amikor igazán beleengeded magad a sírásba, úgy tűnik, valami elkezd változni. Tapasztalta-e már bárki ezt?

Szóval, miért is félnél a könnyektől? Miért is félnél attól, amiről azt tanították neked, hogy gyomorszaggató fájdalomként érzékeld? Ez csupán az érzékelés egy illúziója. Azt tanultad arról, amikor a test rázkódik a könnyektől, hogy ez azért van, mert gyenge és nyomorult vagy. Azok, akik képesek megengedni a könnyeket, nagyszerű erőről tesznek bizonyságot.

Remélem, van ennek értelme számodra. Néhányan e teremben, miközben erről beszéltem elég erőteljesen, egy kis összeszűkülést éreztek,

Ó, Istenem, tényleg ezt kell csinálnom?

Igen. És az örömöd pontosan annak a túloldalán találod, hogy így teszel. Amikor fájdalomban vagy, ne tagadd! Valld magadénak! Ez nem azt jelenti, hogy úgy érzékeled magad, mintha más lennél, mint Krisztus. Még a fájdalmadban is, még akkor is, ha emlékek törnek fel, képes vagy a figyelmedet Krisztus Fényén megtartani, és ezt a Fényt a fájdalomhoz hozni anélkül, hogy blokkolnád vagy elnyomnád azt. Igazán erőteljes tudni és megtapasztalni azt, hogy sírva üvölthetsz, és ugyanabban a pillanatban Krisztus gyógyító Fényét a sírásra irányíthatod, mert e sírás kinyit egy zsilipet; és az, ami felbugyborékol a zsilip alól, meggyógyulhat a rá vetülő Fény által.

A gyógyító csupán olyasvalaki, aki segít neked ebben, míg rá nem jössz, hogy képes vagy jelen lenni ily módon önmagad számára. És egy hiteles gyógyító mindig örülni fog, amikor azt érzékeli és látja, hogy

Hála Istennek, már nincs rám szüksége! Most folytathatom a következő személlyel.

Szóval, tudom, hogy ez egy kicsit hosszú köszöntés volt, de néha ez szükséges. Szeretlek. Annyira szeretlek, hogy az életemet adtam érted. Szeretni fogod-e önmagad ezzel az intenzitással úgy, hogy hajlandó leszel arra, hogy lemondj az életedről önmagadért? Mert te méltó vagy rá!

Kérdező: Jeshua?

Jeshua: Igen.

Kérdező: Hát, ma sírtam egy barátom jelenlétében, de éreztem, hogy visszafogom magam, mert úgy éreztem, az illetőt kényelmetlenül érinti. És úgy tűnik, ez elég gyakran megesik.

Jeshua: Drága barátom, ha visszatartod a könnyek folyását, mert úgy érzékeled, hogy a másik kényelmetlenül érzi magát, igazából választásod szerint azt mondod, hogy az ő érzékelése valóságosabb a tiedénél, és alá kell vetned magad a másiknak, és alkalmazkodnod kell a másikhoz. Annak a személynek, aki látszólag ellenáll egy barát könnyeinek, valójában talán éppen arra van szüksége, hogy te igazán megengedd, hogy a könnyeid ereje feltörjön – hogy e barát megtanulhassa, hogy nem kell kényelmetlenül éreznie magát valakivel, aki sír és gyógyul, hogy megvan az ereje ahhoz, hogy jelen legyen ilyenkor.

Soha ne tartsd vissza a könnyeidet! Soha ne tartsd meg magadban azt a hiedelmet, hogy valaki más azon szüksége, hogy ellenálljon a könnyeknek, és kényelmetlenül érezze magát a te könnyeid miatt… soha ne tartsd meg magadban azt az érzékelésmódot, hogy a másik őrültsége fontosabb, mint a te gyógyulásod! Ezzel eldobod magadtól az erőt.

Na most, ezért, először is, egy ilyen helyzetben igazán engedd meg, hogy a könnyeid hulljanak, és ha az illető olyan kényelmetlenül érzi magát, hogy ott kell hagynia téged, küldj neki szeretetet, és keress egy olyan barátot, aki képes jelen lenni veled! Ezzel csak kinyilvánítod az értékedet. És míg ki nem nyilvánítod az értékedet, a gyógyulásod nem válhat igazán teljessé.

Van-e ennek értelme számodra?

Kérdező: Igen, remélem, emlékezni fogok rá.

Jeshua: Azt választod-e, hogy emlékezel rá?

Kérdező: Igen.

Jeshua: Akkor jó. Ez nagy különbség: nem reméled, hanem azt választod minden hatalmaddal, hogy mindig emlékezni fogsz arra, hogy jogod van a gyógyuláshoz. Nem tudod, mikor jön el az az óra vagy nap, amikor ezek a dolgok elengedődnek majd. De engedd meg e dolgokat, mert amikor visszafogod magad, hogy valaki más érzékeléseihez alkalmazkodj, megtagadod önmagadtól annak lehetőségét, hogy megszabadulj ki-tudja-mitől, amihez már szörnyen régóta ragaszkodtál. És mikor teremtődnek meg majd újra azok a feltételek, melyek megengedik, hogy e lehetőség újra eléd táruljon?

Ismered-e azt a mondást, hogy „Élj a mának!”?

Kérdező: Igen, a lehetőség megragadását jelenti ez.

Jeshua: Igen. Az idő azért adatott neked, hogy megtanuld építő módon használni. És ha egy árnyék vagy súly van a szíven, és jön a lehetőség idővel, hogy elengedd azt, és te nem használod ki a lehetőséget, akkor építő módon használtad-e az időt?

A világodban sokan megtanulták, hogy egy egyszerű eszközt használjanak arra, hogy elkerüljék a gyógyulást. Általában van egy kis gomb rajta, és amikor elfordítod, egy csomó apró pontocska képeket alkot meg a képernyőn. Tudod, miről beszélek? Hányszor kapcsoltad be, amikor egyedül érezted magad, amikor egy kicsit depressziósnak, egy kicsit szomorúnak és összezavarodottnak érezted magad? Vagy hányszor kerestél más módokat a figyelemelterelésre?

Ez az időnek nem igazán az építő használata, és csak azt biztosítja, hogy újra szembesülnöd kell majd bizonyos körülményekkel, melyeknek elő kell majd állniuk, hogy ismét felkavarják azt a dolgot benned.

Inkább elnyomom ezt, bekapcsolom a tévét vagy keresek valami más figyelemelterelést.

Kérdező: Szóval, a „különleges” kapcsolatok egyik célja az, hogy elnyomjuk a bűntudatunkat?

Jeshua: Igen, a „különleges” kapcsolatok elég érdekesek. Legtöbbször az ego meggyőz téged arról, hogy tényleg azt az egy szívből jövő kapcsolatot keresed, amikor valójában, amit igazából teszel, az az, hogy keresel valakit, aki játssza a játszmáidat veled, és visszatart attól, hogy igazán továbblépj:

Ah, olyan jól fogunk szórakozni! Majd ezt csináljuk, meg amazt, és ezt meg amazt.

És nincs semmi baj a szórakozással, de a különleges kapcsolatot valójában az ego alkotta meg, hogy az egót szolgálja, és tudod, hogy ez mit jelent.

A szent kapcsolat két olyan lélek között jön létre, akik azt választották, hogy összejönnek, mert már elegük van abból, és belefáradtak abba, hogy ne lépjenek tovább a gyógyulásban. Nem azért jönnek össze, hogy a világ figyelemelterelő eszközeiben lubickoljanak. Összejönnek, és hajlandóak arra, hogy megengedjék azt, hogy az energiáik egyesüljenek, és mindent felhozzanak, ami már nem szolgál, és így együtt megszabaduljanak mindettől. A szent kapcsolat a gyógyulásért és szolgálatért van, nem azért, hogy az egókat kielégítse.

A szent kapcsolatot felajánlhatod a testvérednek minden alkalommal, amikor találkozol vele, ha először is meghozod azt a döntést önmagadban, hogy nem arra használod őt, hogy betöltse a benned lévő űrt, és bizonyosan nem arra, hogy tovább ragaszkodhass véleményekhez és ítélkezésekhez, hanem arra, hogy nyíltan és őszintén és teljesen együtt legyél vele. És ha ő azt választja, hogy ugyanígy lesz együtt veled, akkor valóban megtapasztalhatjátok a Szent Pillanatot. És nem számít, látszólag mi történik, megjelenik a béke érzése, és a találkozás értéke időtlenné és örökkévalóvá és becsessé teszi azt, és mindig emlékezni fognak rá, mert Isten Fia végül csakis a szeretetteljes gondolatokra emlékszik majd.

A szent kapcsolat minden a valódi világban. A különleges kapcsolat minden a valótlan világban, amit tévedésből teremtettél.

Válaszd hát azt, hogy olyasvalaki leszel, akit olyannyira alázatossá tesz e hatalmas utazás, hogy csakis a szent kapcsolatra vágysz – nem olyan kapcsolatra, ami téged szolgál vagy kielégít, hanem olyan kapcsolatra, amin keresztül a Szentlélek téged és a testvéredet is képes felébreszteni pontosan ott, ahol vagytok, hogy megtapasztalhassátok a tökéletes, megszentelt intimitás Szent Pillanatát, melyben minden illúzión túlra tekintetek, és meglátjátok Krisztus Szeretetének egyenlőségét abban, aki előttetek van, és így felismeritek azt önmagatokban is.

A különleges kapcsolatok szokása nagyon mélyre nyúlik, és folyamatosan meg kell szakítani. Amikor találkozol egy testvéreddel, állj meg egy pillanatra, és tarts szünetet,

Igazából miért csinálom ezt? Figyelemelterelésből? Van-e bármi, amit kapni akarok tőle? Képes vagyok-e azt választani, hogy csak együtt legyek vele és szeressem őt? És képes vagyok-e megnyitni azt a helyet önmagamban, ahol a szeretetét be tudom fogadni, hogy megteremthessem a Szent Pillanat lehetőségét?

Amikor egy mester jár e Földön – és sok nevük van, és sokatok ismer sok mestert -, mi az benne, amiért azok, akik követik őt, vagy a tanítványai, vagy a barátai, vagy azok, akik vele tanulnak, olyan mély hálát éreznek? A tanításai miatt? Azok is segítenek. De ami miatt igazából ilyen hatást vált ki egy mester, az az, hogy ő mindig Krisztus szemein keresztül néz, és a Szent Pillanat lehetőségét terjeszti ki mindenki felé, akivel kapcsolatba kerül. És a tanítvány (hogy ezt a kifejezést használjuk most) azért szereti a mestert, mert megtapasztalt egy olyan pillanatot, amikor ő is azt választotta, hogy a mestert Krisztus szemein keresztül látja, és része volt a Szent Pillanat megtapasztalásában.

Na most, először azt fogja hinni a tanítvány, hogy a mester valami nagyszerű dolgot tett érte. Végül rájön majd, hogy a saját ereje és a saját választása is volt az, hogy szent intimitásban kapcsolódjon a mesterrel.

Gyakorold hát, hogy mester vagy! Nem azért, mert ezt hiszed, hanem azért, mert megvan a hatalmad arra, hogy így tegyél. Legyen ez egy játék számodra! Amikor a nap végén a fejed a párnádon pihen, gondold át a napodat, és számold meg, hányszor emlékeztél arra, hogy a találkozásokba – vagy kapcsolatokba, mivel minden találkozás egy kapcsolat – a szentség nézőpontjából lépj? És hányszor felejtkeztél el erről?

Először eléggé meglepődsz majd, milyen kevésszer emlékeztél rá, de ez a szám emelkedni fog, ahogy gyakorolsz. Eddig egyszerűen azt gyakoroltad, hogy elfelejtsd a szentséget; és ha ily módon megtanultad a különlegességet, akkor el is felejtheted azt. Az idő azért adatott neked, hogy megtanuld építő módon használni. És mégis, oly sokan, akik ezt a következetes üzenetet már egy éve hallják, megengedik, hogy a napjaik tudatosság nélkül teljenek. Miért? Miért is akarnád ily módon folytatni?

Hát… megszokásból.

A szent kapcsolat minden, és te vagy az, aki elhozhatod és odaadhatod ezt a testvérednek. Na most, az elme azt fogja mondani neked, hogy látszólag itt valami ellentmondás van:

Hogy lehet az, hogy még zajlik bennem a gyógyulás, és mégis kiterjeszthetem a szent kapcsolatot?

Elmélkedj ezen, mert e kettő tökéletesen összeillik! Az, aki igazán nyitott a gyógyulás előtt, és nem ragaszkodik semmilyen sötét árnyhoz önmagában, aki hajlandó az inkarnációjának fennmaradó részét azzal tölteni, hogy megengedje a gyógyulást, az bizony olyasvalaki, aki már rendelkezik azzal az erővel, hogy kiterjessze a szent kapcsolat lehetőségét, mert nem maradt benne színlelés.

Van ennek értelme?

Szóval, szórakozz jól, mikor összegyűltök a barátaiddal, és a gyógyulást hozó utazásotokról beszéltek, és arról, hányszor terjesztettétek ki a szent kapcsolat lehetőségét! Látod, a mesterek képesek összegyűlni, és nagyon jól érezni magukat, miközben elmesélik egymásnak, hányszor elszúrták. Hm.

A hamis szentség így szól,

Én tökéletes vagyok, és gyógyult vagyok.

Az igazi szentség így szól,

Ó, édes Istenkém, jól elszúrtam ezt a minap. Juj! Atyám, még mindig szükségem van a segítségedre.

A hamis szentség így szól,

Én már mindenre rájöttem. Atyám! Viszlát!

Az igazi szentség így szól,

Magamtól semmit sem teszek, de Atyám cselekszik meg mindent rajtam keresztül.

Nagy alázatosságot igényel meglátni azt, hogy soha sem voltál képes önmagadat meggyógyítani. Egyetlen dologról sem tudod, hogy mire való, és egyetlen érzékelésed sem volt egészen igaz. Szóval miért is ragaszkodnál hozzájuk?

És amikor egy felismerés érkezik hozzád egy pillanatban, és te kiterjeszted azt testvéred felé, akár el is engedheted, mert valójában nem tudod, honnan jött. Nem ismered, milyen célt szolgál majd, és soha nem lehetsz biztos benne. De a Szentlélek tudja, hogyan használja.

Tudod, honnan ismerhetsz fel egy hamis tanítót vagy egy hamis gyógyítót?

Hát, látom, hogy itt ez a komoly problémád, és én rendbe tudom hozni, és ó, igen…

És holnap még mindig emlékezni fog arra, hogy azokat a dolgokat mondta neked, mert szüksége van arra, hogy ragaszkodjon ahhoz az önmagáról való érzékeléséhez, hogy ő egy gyógyító. Egy hiteles gyógyító megengedi, hogy végbe menjen a gyógyulás, és bármi is történik, nem számít; és már el is tűnt, és ő üres, és készen áll a következő lehetőségre. És soha nem engedi, hogy a felismerések megkövesedett képekből vagy metafizikai hiedelmekből fakadjanak arról, hogyan épül fel az univerzum. Ez nagy arroganciára vall.

Egyszer már beszéltem arról, hogy bizonyos szavak, melyek látszólag elhangzottak rajtam keresztül, és millió alkalommal le lettek jegyezve azon alkalom kapcsán, amit Hegyi Beszédnek neveznek, mondtam neked, hogy amikor azok a szavak áramlottak rajtam keresztül, miután letelt az az óra, és egyes barátaim így szóltak,

Azta, igazán nagyszerű voltál!

Én így szóltam hozzájuk,

Miért, mit mondtam?

Nem is emlékeztem rá, és még kevésbé érdekelt. Már továbbléptem a következő pillanatba, mely során talán lehetőségem nyílik arra, hogy a szent kapcsolat lehetőségét terjesszem ki, és ennyi az egész.

Légy hát a világ gyógyítója az által, hogy semmihez sem ragaszkodsz, még a régi sebeidhez és a régi fájdalmadhoz sem, és bizonyosan soha ne ragaszkodj ahhoz a hiedelemhez, hogy te már mindenre rájöttél! Azért vagy itt, hogy felöltsd azon testvéreid alakját, akik a hamis érzékelések sarában és mocskában dagonyáznak, hogy oly módon jelenj meg előttük, hogy rád nézhessenek, mint valakire, akit felismernek, és te pedig soha nem tudhatod, hogy a Szentlélek hogyan fog rajtad keresztül munkálkodni. És amikor ez megtörtént, akkor megtörtént. Engedd el! Engedd el azt az illúziót, hogy felébredést hozni azt jelenti, hogy valahova máshova kell menned, és soha többé nem kell bepiszkolnod a kezeidet. Éppen az ellenkezőjéről van szó.

Honnan fogod hát tudni, hogy igazán ébren vagy? Amikor alig várod, hogy rálelj azokra a módokra, ahogyan szolgálhatsz, és mindig elérhetővé válhass a testvéreid számára. Amikor így kiáltasz Istenhez,

Adj nekem több lehetőséget! Haldoklom itt a nappalimban ücsörögve.

Akkor tudni fogod, hogy igazán elkezdtél felébredni.

Hozd el hozzám őket, Atyám! Nem érdekel más. Tudom, hogy képes vagyok rá. Egyszerűen csak itt leszek. Hozd el hozzám őket! Te képes vagy rá rajtam keresztül. Tudom, hogy képes vagy rá. Hozd el hozzám őket! Milyen eszközöket használjak, hogy meggyógyítsam e világot?

Tudva azt, természetesen, hogy nem te vagy a gyógyító; te csak a hírvivő vagy. Akkor tudni fogod, hogy igazán felébredtél.

Amikor nem érdekel, ha minden nap kimerült vagy, amikor többé nem érdekel, hogy az egód kielégül-e, amikor többé nem érdekel semmi más, csak hogy olyan módokat találj, amikkel segíthetsz másoknak a gyógyulásban, és elérhető vagy e célból, és ha a Szentlélek így szól,

Szállj fel egy repülőgépre, és utazz el ide egyetlen napra, aztán szállj fel egy másik repülőgépre, és utazz át a fél világon, hogy eljuss egy másik helyre, és csak egyetlen klienssel fogsz találkozni!

És te tudod, hogy mindez tökéletes, akkor tudni fogod, hogy csoda történt rajtad keresztül és veled.

Mondtam, hogy a felébredés úgy érkezik, mint egy éjjeli tolvaj, ellopva a már kinőtt árnyak pókhálóit. És azt is mondtam, hogy a megváltás úgy érkezik el, hogy te kiterjeszted a szeretetet a testvéreidhez, mert a megváltás csak akkor teljesülhet be, ha megosztod azt. Ezért, amikor azon kapod magad, hogy olyan szenvedélyesen lefoglal az, hogy semmi mással ne foglalkozz, mint hogy találj valakit, aki felé kiterjesztheted a szeretetet, bármilyen módszer is működik látszólag, és amikor látod, hogy csodák történnek másokkal, akkor amikor a fejed a párnán pihen, képes leszel emlékezni arra, hogy eljött a tolvaj az éjszaka, és elkezdte ellopni a saját pókhálóidat, mert ha csodák történnek rajtad keresztül, akkor veled is csodák kellett, hogy történjenek. És akkor köszönetet fogsz mondani, és nevetni és örvendezni fogsz azon, hogy igazából hogyan történik a gyógyulás. Valóban.

Drága barátom, ha én eljövök és összeolvadok szeretett testvérem elméjével és testével – akinek végre annyira elege lett abból, és annyira belefáradt abba, hogy megpróbálja kiagyalni a dolgokat, hogy egyszer csak hátralépett, és azt mondta, „A pokolba is. Nem értem. Csináld te!” – ha az által, hogy eljövök e három rövid évben, csak egyikőtök is hall valamit, vagy befogad olyasmit, ami egy kicsit is megérinti, akkor már megérte e munka, mert amikor bármelyikőtök is megmozdul csak egy kicsit, az felemeli a teremtés egészét. És ez valóban erőteljes. Ez egy csoda. És végül ismét látni fogod, hogy amikor te a gyógyulást választod, a képességed, hogy vállald a gyógyulás kockázatát, Krisztus benned élő erejéből fakad, mert mindig a saját hívásodra ébredsz fel. Te mindig is önmagadat hívtad. Halld meg a saját hívásod, és engedd meg! És csupán ez által már a világ Világossága vagy.

Na most, ha igazán érted mindezt, akkor látod, nincs több idő a grimaszokra az arcon, sem a vállakon lévő súlyra. Na most, lehetséges, hogy megtapasztalod ezeket, miközben elengedsz dolgokat, és megengeded, hogy a gyógyulás végbe menjen, de az idő többi részében énekelni és táncolni fogsz, mert látni fogod azt, hogy Magának Krisztusnak az erejéből gyógyulsz. És ha Krisztus erejéből gyógyulsz, akkor biztos lehetsz abban, hogy a vég elkerülhetetlen. De amíg a kicsiségedből próbálsz gyógyulni, a vég nem elkerülhetetlen.  Valld magadénak Krisztus erejét önmagadként, és nyílj meg a gyógyulásodnak, és engedd meg azt!

És aztán énekelj és táncolj és játssz, mert végre rájöttél, hogy nincs semmi más tennivaló, és hát nem nagyszerű ez? Azok a démonok csak piciny kiscicák. Akár cirógathatod is őket.

Kérdező: Jeshua?

Jeshua: Igen.

Kérdező: Hallgatom, ahogy azt mondod, „a világból való” és „a világban”, és emlékszem arra, hogy ez áll a Bibliában is, és azt is érzékelem, hogy amikor erről esett szó, az rezonál valamivel bennem, de nem vagyok tudatában, miért. De fontos számomra, hogy feltegyem ezt a kérdést.

Jeshua: Szeretett barátom, szeretném, ha először megértenéd, hogy gyakran azt, amiről beszélek e csoportokban, míg természetesen általánosságban véve mindenkihez szól, gyakran konkrétan egy vagy két vagy öt illetőnek adom, akik az utazásukon egy bizonyos ponton tartanak, és bizonyos szavak egy olyan energiaként rezonálnak bennük, ami mozgásba lendíti a dolgokat. Nem fogok szavakkal válaszolni a kérdésedre, de arra szeretnélek kérni, hogy tartsd meg magadban azt az érzést, amit felismertél, és amikor a fejed a párnádon nyugszik, tedd fel magadnak azt a kérdést, amit most nekem tettél fel – nem az elme merevségével, hanem egy ellazult testtel és szívvel, megengedve, hogy a levegő angyala mélyen áramoljon a testen keresztül. Kérdezz, ne úgy, hogy megpróbálod meghallani a választ, hanem inkább érezd a választ, mert az, ami itt munkálkodik, egyáltalán nem egy koncepció! Egy energia munkálkodik itt, aminek megengedted, hogy megérintse a lelkedet, és ez az energia felold és meggyógyít majd benned valamit, amihez már régóta ragaszkodtál. Hajlandó vagy-e erre?

Kérdező: Igen.

Jeshua: Gondolod, hogy megéri?

Kérdező: Eddig minden megérte.

Jeshua: Ah, köszönöm.

Kérdező: Akkor is, amikor torkig vagyok.

Jeshua: Tekints rá áldásként, amikor azt hiszed, torkig vagy, mert ilyenkor felhagysz azzal, hogy megpróbáld megérteni a dolgokat az elmével, és elkezded a megengedést a szívvel.

Kérdező: Köszönet érted!

Jeshua: Köszönet érted!

Kérdező: Szívesen.

Jeshua: És köszönet a köszönetedért!

Igazán jó szórakozás leülni egy baráttal, és így tenni.

Köszönet érted! Köszönet érted!

Köszönet a köszönetedért! Köszönet a köszönetedért!

Köszönet a köszönetedért, köszönöm!

Tölts el ezzel egy órát!

Kérdező: Jeshua, szeretnék megköszönni neked valamit. Két és fél napja egy olyan helyzetben találtam magam, ami nagyon-nagyon fájdalmas és összezavaró és felzaklató volt. Egészen máig tartott, és Jon Marc is segített, hogy feldolgozzam a történteket; és miután megoldódtak a dolgok, egész délután igen emelkedettnek éreztem magam, mintha egy hatalmas terhet vettek volna le a vállamról. És aztán az történt, amikor ma este úton voltam ide, hogy depressziós kezdtem lenni, mert csalódott voltam, hogy olyan sokáig tartott gyakorolni azt, amit tanítasz. Miközben itt ültem, és téged hallgattalak ma este, határozottan megértettem azt az üzenetet, hogy türelmesnek kell lennem magammal – és ez mindannyiunkra igaz, azaz türelmesnek kell lennünk magunkkal. Szóval ez valami olyasmi, amit tőled hallottam, ami visszajuttatott egy ellazult állapotba.

Jeshua: Sajnálom, hogy hatással voltam a feszültségedre!

Szóval, drága barátom, valóban, légy türelmes! Ahogy megosztottam veled, egy nagyon szent tanító ajkairól tanultam, akivel gyermekként együtt dolgoztam. Néhányatok ismeri őt, bizonyos ősi iratokban az Igazság Tanítójának hívják. Az Igazság Tanítója nem asszonytól született, hanem manifesztált egy fizikai formát, hogy tanítóként szolgálhasson. És egy dolog, amit mondott nekem, mindig velem maradt. Azt mondta,

Jeshua ben Joseph, a türelem az, ami lassan és bizonyosan teremti meg az erőt.

Szóval, ne légy türelmetlen! Megérdemled a legjobbat, amit önmagadnak adhatsz. Ezért légy türelmes önmagaddal! Na most, az ide vezető úton, igen, úgy döntöttél, hogy ostorozod magad.

Kérdező: Igaz. Ez nagyon igaz.

Jeshua: Amikor észreveszed, hogy ostorozod magad, szólj így,

Ah, igen, most ostorozom magam. Ez gyönyörű ütés volt!

És aztán öleld magadhoz, és szeresd, és ezzel el fog halványulni, mert a Szentlélek tolvajként jön majd, és el fogja lopni tőled ezt a pókhálót, és te pedig észre sem fogod venni, míg vissza nem tekintesz, és azt találod, hogy eltelt egy hét vagy kettő vagy három, hat hónap vagy egy év, és te így szólsz majd,

Istenkém, nem ostoroztam magam, nem is tudom, mióta. Hova tűnt ez?

Egy kis csoda.

Kérdező: Ez csodálatos lesz.

Jeshua: Nem arról van szó, hogy csodálatos lesz. Ez csodálatos most is.

Kérdező: Ez jelen időben van.

Jeshua: Igen. Szóval, hogy vagyunk?

Jelenlévők: Jól. Remekül.

Jeshua: Köszönöm, hogy megengeditek, hogy ezt az üzenetet közvetítsem. Elég fontos volt, valamilyen mértékben mindenki számára, de különösen néhányatok számára, azon dolgok miatt, ami jelenleg a saját folyamatotokban zajlik.

Kérdező: Jeshua, elismételnéd még egyszer azt, amit a tanítód mondott neked arról, hogy mit tegyél – hogy valamit lassan építs?

Jeshua: Szeretett barátom, nincs időm.

Kérdező: Hát, igazából ez igaz: nincs semennyi időm.

Jeshua: A türelem az, ami lassan és bizonyosan teremti meg az erőt.

A legnagyszerűbb művészeid sosem siették el az alkotásaikat. És te is valóban egy nagyszerű alkotás vagy, méltó az aprólékos átalakításra.

Látod, amikor igazán az idő mesterévé váltál – amikor mindig építő módon használod -, az idő megszűnik számodra, még akkor is, ha mások úgy érzékelik, hogy ugyanazt a testet látják, és ugyanaz a személyiség lakozik benne. Mert számodra az idő megszűnt. És amikor az idő megszűnik, a hosszú utazás és minden seb és minden teher eltűnik. Ez egy elég kellemes érzés egyébként. De paradox módon, ekkor válsz teljesen szabaddá, hogy azt tedd, amit a keresztény terminológiádban úgy hívnak, hogy „felvállalni a világ bűneit” – azaz, hogy felöltsd az idő látszatát, és benne legyél egészen addig, míg a teljes Fiúság a mesterévé nem válik annak, hogy az időt építő módon használja.

Kérdező: Az idő építő módon való használatáról… Amikor mondtam neked, hogy lehetőségem nyílt arra, hogy egy barát tóparti otthonában töltsek időt, te azt ajánlottad, hogy menjek, bár megvolt a szabad akaratom, és bárhogy dönthettem volna. És azt választottam, hogy megyek, és akkor megkérdeztelek erről, és te figyelmeztettél arra, hogy bölcsen használjam az időt. Na most, már két hete ott vagyok, kétszer utaztam be a városba, és arra jöttem rá, hogy nem igazán tudom, mivel töltsem az időt. Mindig annyi dolgom volt, amivel eltelt az idő, és ez pedig nagyon idegen érzés. Nem tudom, hogy strukturálnom kellene-e az időmet. Azt hiszem, hajlamom van arra, hogy nagyon is így tegyek, és mégis, amikor csak úgy elvagyok, kissé kényelmetlenül érzem magam ettől. Mit gondolsz, mit kéne tennem?

Jeshua: Számít?

Kérdező: Hát, szeretnék sokat fejlődni, többé-kevésbé.

Jeshua: Akkor, tégy így! De értsd meg, drága barátom, hogy minden pillanatban tiéd a hatalom, hogy leállítsd az elme pörgését, hogy félretedd mindezt, és így szólj,

Szentlélek, mi az idő legépítőbb használata, éppen most?

A Szentlélek nem fogja elrejteni előled. Mert amikor konkrét válaszokat akarsz, Ő megadja neked azokat.

Ha azt mondanám,

Hát, az idő építő használata az lenne, ha egyáltalán nem strukturálnád,

nem lenne egészen igaz. És ha azt mondanám neked,

Az idő építő használata az, ha teljességében strukturálod,

az sem lenne egészen igaz.

Az idő építő használata megköveteli a te döntésedet, hogy az egyetlen Tanítóhoz fordulj, Akinek az útmutatása mindig tévedhetetlen, és aztán bízz abban, amit hallasz. Bár talán nem szavakat hallasz, lehet, hogy lesz egy megérzésed vagy intuíciód. Ez az idő építő használata.

Kérdező: Milyen más használata van még?

Jeshua: Ah, elszóltad magad.

Kérdező: Folyton azt hiszem, hogy egy hangot kellene hallanom magamban.

Jeshua: Ah. Ami a Menny felhői közül szól hozzád?

Kérdező: Hát, legalább is valami, ami megkülönböztethető módon más, mint én.

Jeshua: Szeretett barátom, ez az elkülönülés illúziója.

Kérdező: Ez akkora probléma számomra. Néha csupán jó kimondani dolgokat hangosan, csak hogy halljam, milyen tévesen is hangzik.

Jeshua: A Szentlélek közelebb van hozzád, mint a saját lélegzeted. Na most, fontos…

Kérdező: Az, amit a szíved legmélyén tudsz.

Jeshua: A szíved legmélye maga az Atya és Fiú egysége.

Kérdező: Értem!

Jeshua: Ah.

Na most, néhányatok, akik látják az energiákat, amik általában nem láthatók a fizikai szemekkel, ha ebben a pillanatban figyeltetek, láttátok, hogyan változott meg a fény színe körülötte, és amit láttatok, azt úgy lehetne érzékelni vagy leírni, mintha ezer élet terhétől szabadult volna meg. Meglátjuk, engedi-e majd, hogy ez így is maradjon.

Kérdező: Ó, szeretném. Így fogok tenni.

Jeshua: Tudd, hogy mindig szeretlek, és mindig szolgádként jövök. Nem is lehetek más. Egyszerűen nem lehetek más, és nem is akarok. Szeretlek, és szeretni foglak, míg a teljes Fiúságnak ebben az „aha” érzésben nem lesz része. És azok közületek, akik azt választják, hogy kapcsolódnak velem, és értitek ezt, mert a barátotok és testvéretek vagyok, bármilyen módot is választotok a szolgálatra, csak annyit kell tennetek, hogy kéritek ezt, és én rohanok. Amikor kinyitjátok az ajtót, kapcsolódni fogok veletek, és együtt segíteni fogunk a testvéreinknek a saját felébredési folyamatukban. Elérhető vagyok bármelyikőtök számára mindenkor. Néhányan tudjátok ezt.

Béke legyen veletek, és hamarosan találkozunk. Ámen.

…

Szeretett barátom, mi az Igazságban a gyógyulás teljes szíve és esszenciája?

Az, ha valakivel az egyenlőség nézőpontjából osztasz meg valamit, ha senkit nem látsz feletted állónak, és senkit nem látsz alattad állónak, és nem látod magad tökéletesebbnek, mint bárki mást. Ha látod, hogy te vagy a másik, és felismered, hogy az utatok megosztása, a másik meghallgatására és szeretetére való hajlandóságod az, ami elhozza a gyógyulást a szívnek és a léleknek. És a lélek, mely Isten Fia, örökké egy. Bár sok test és sok személyiség kapcsolódik hozzá, egy Elme és egy Szív vagytok. És amikor azt választjátok, hogy kapcsolódtok egymással, akkor a szent kapcsolat megteremtését választjátok, és ezekben a ritka pillanatokban kiterjesztitek egymás felé a Szent Pillanatot.

Ezért mindig emlékezz arra, hogy csupán egy dolog történik: Isten szent Fiának – vagy Lányának, ha úgy tetszik – a felébredése. Nem igazán van különbség; ezek csak szavak. De te vagy ez az egy, és az a nyelvezet, amit használok, csak arra szolgál, hogy azonosíthass és felismerj engem általa.

Isten szeretett és szent Fia, hatalmas a szeretetem feléd, mert valóban, már most is mindaz vagy, ami én vagyok. Ezért az, aki Jeshuaként ismert, az, aki vagyok, aki eljött és köztetek járt, nem lehet más, mint te magad. A teljes dráma a tiéd, és semmi sincs rajtad kívül. Minden fájdalom, amit egy testvéred érez, a te fájdalmad, és csakis a szeretet általad való kiterjesztésével gyógyíthatod meg magad ebből a fájdalomból. Elítélni valaki másnak a fájdalmát vagy gondolatát vagy viselkedését csakis azzal jár, hogy biztosítod azt, hogy az az adott dolog folytatódjon benned. Talán egy más formában, de folytatódni fog. Ezért valóban, csakis a szeretet gyógyít. Szeretet vagyok, és te is szeretet vagy. Minden más egy illúzió és egy téves érzékelés következménye.

Ezért van az, hogy egy mester szeretettel fordul a düh felé. Ezért van az, hogy egy mester szeretettel fordul a támadás felé. Mert amikor azt hiszed, hogy megtámadtak, és ezért elkezdesz védekezni, akkor Krisztus erejével kinyilvánítottad, hogy a támadás valós, és biztosítottad önmagad számára, hogy továbbra is támadást tapasztalj.

Fordulj minden dolog felé szeretettel! Köszönts minden dolgot szeretettel! Lásd önmagadat még egy fűszálban is! Valóban, Én vagyok Isten szent Fia, aki megadatott a világnak Atyám által, mert Ő szeret téged. Honnan jöttem? Isten Szívéből. Honnan jöttél te? Isten Szívéből. Egyek és ugyanolyanok vagyunk.

Ezért, amikor eljövök, és megteremtem Jeshua ben Joseph példáját vagy kifejeződését, megelevenítve egy fizikai formát, mert te a testnek hiszed magad, azt azért teszem, hogy megtanítsam neked, hogy Szellem vagy, és hogy Egyek vagytok. Az egyetlen valóság, ami az Igazságban létezhet, az, hogy Isten szent Fia egy, mindig egyesülve mindazzal, ami Isten. És a megváltás akkor válik teljessé a Földön éppen úgy, ahogy a Mennyben, amikor a Fiúság felébred valóságának Igazságára.

Ezért kértem tőled azt, hogy kapcsolódj velem abban, hogy a Királyságot kiterjeszthessük testvéreid felé. És amikor tévedésben vagy fájdalomban látod testvéreidet, öleld őket magadhoz! Kínáld fel számukra a szent kapcsolaton keresztül a Szent Pillanat lehetőségét, mely minden dolgot meggyógyít. Te vagy az egy; az, aki elhozza a Fényt e világba.

Csak azt kérem tőled, hogy engedd, hogy veled együtt járjam az utat. És mi mást jelenthet ez, mint hogy felismered, lényed szíve és esszenciája maga Jeshua, maga Krisztus, maga az isteni Fény leszármazottja, bármilyen néven is szeretnéd ezt nevezni. Isten Szeretet, és ezért szeretlek. Te Isten Kegyelme vagy formában. Ez az, aki vagy. Öleld magadhoz a testvéreidet! Öleld magadhoz őket teljes lényeddel, nemcsak az elméddel, nemcsak a szíveddel! Használd a karokat, melyeket Szent Anyád adott neked!

Arra foglak kérni, hogy ezen a héten minden egyes nap hívj fel valakit, akivel nem beszéltél mostanában, és mondd el neki, mennyire nagyra becsülöd a lényét, mert a jelenléte az életedben a felébredésedet szolgálta. Tudasd vele a szíved legmélyéről, mennyire szereted őt ezért! Bátorítsd őt arra, hogy legyen annak Igazsága, aki ő valójában, és soha ne térjen el attól, hogy a Szellem hangjára hallgat, mely nem az egós elmével szól, hanem a szív csendességével és gyengédségével! Bátorítsd őt arra, hogy kövesse azt az ösvényt, amit úgy érez, követnie kell, mert oka van annak, hogy így érez! És mindez a Fiúság vezeklését szolgálja.

Valóban, ha képes lennél Krisztus szemével látni – és természetesen képes vagy erre, mert ez az, ami vagy -, akkor soha többé nem keseregnél semmin, ami a tapasztalásodban vagy drámádban kibontakozik, mert látnád a rendkívüli tökéletességét mindannak, amit ezek a pillanatok szolgálnak. Semmi sem történik véletlenül, és egyikőtöknek sincs egyetlen olyan tapasztalása sem, ami elszigetelt lenne a Fiúság egészétől. Mindent, amit megízlelsz és érzel és gondolsz és megtapasztalsz, azt a Krisztusi Fiúság teljes közössége érzi, és a Krisztusi Fiúság teljes közösségét megérinti. Minden.

Szeress minden egyes pillanatot, mely hozzád érkezik! Öleld magadhoz, és becsüld meg! Ha ez azzal jár, hogy ezer könnyet sírsz, akkor a könnyek megengedése által becsüld meg azt a pillanatot! És ha a testvéred fájdalomban van, öleld át! Ne mondd neki, hogy

Miért csinálod ezt? Te teremted meg a saját valóságodat.

Ez nonszensz és bántó. Mert bizony láttam, ahogy ezt az eszmét tévesen használják a metafizikai körökben. Amikor a testvéred fájdalomban van, öleld magadhoz, érezd vele a fájdalmat, és engedd meg neki, hogy ő érezze azt! Amikor készen áll majd elmélkedni róla, tudni fogod. Engedd, hogy érezze a fájdalmat! Mondd el neki, hogy tudod, milyen érzés! Ezt együttérzésnek hívják, nem ítélkezésnek.

Ah, Isten szeretett és szent Gyermeke, egy vagy velem. Egy vagy velem. Ölelj engem magadhoz! Nyilváníts engem saját lényed valóságának! Vallj magadénak! El fogok-e tűnni előled? Nem. A testvéred és a barátod vagyok, és mindaz, ami te is vagy, és én azt választom, ami te a teljességben vagy, bár egy kis időre még azt választod, hogy ellenállsz ennek; és soha nem szűnök meg eljönni hozzád, mert szeretlek, míg végül úgy nem döntesz, hogy elérkezett az idő. Akkor minden gyógyulás végbe megy majd, és gyorsan, egymást követő csodákon keresztül azzá válsz majd, amit én képviselek az emberiség számára.

Csodatévővé fogsz válni. És ez most is megadatik neked. És ahogy ebben az órában veletek lakoztam itt, és köztetek voltam, ti csodákat terjesztettetek ki egymás felé, mert ebben az órában és erre a helyre úgy jöttetek, hogy azt választottátok, félreteszitek a világotok által nektek tanított, teljesen őrült érzékeléseket, és azt választottátok, hogy összegyűlve megengeditek a szeretetnek, hogy gyógyulást hozzon.

És ha egyetlen szó sem hangzana el az egész órában vagy az egész este, és csak itt ülnétek csendesen, értsétek meg, hogy aktívan részt vesztek minden elme és minden szív gyógyulásában, mely azt választja, hogy eljön ezekre a találkozókra. Ilyen erőteljesek vagytok, és ilyen becses a jelenlétetek! A padlón heverhetsz a legjobb barátoddal, és akkor is részt veszel minden elme és szív gyógyulásában. Ezért, amikor valaki más beszél, ne hagyd, hogy az elme elkalandozzon, hanem csak ülj ott, és szeretettel öleld őt magadhoz! A csodák természetes módon és erőfeszítés nélkül történnek azokkal az elmékkel és szívekkel, melyek csakis a szeretetet választják.

A szeretet és az ítélkezés soha nem lehetnek jelen ugyanabban a pillanatban. A Szeretet a Királyságtól való; az ítélkezés a pokolból. Mi lesz hát a te döntésed? Te vagy a világ Világossága. Te vagy a világ Világossága. Te vagy e világ Világossága, és a világnak oly kétségbeesetten szüksége van e Fényre.

Légy a szeretet! Taníts szeretetet! És ez által megtanulod majd, hogy szeretet vagy. Ne csak elvárd a csodákat! Tudd, hogy te vagy az egy, akit azért küldtek, hogy lehetővé tegye azt, hogy csodák adassanak rajtad keresztül! Ez pusztán megtörténik, amikor azt választod, hogy szeretni fogsz.

Rövid a nekem adatott idő, hogy kapcsolódjak veletek ezen az elég szokatlan módon. És amikor e bolygón jártam, sose gondoltam volna, hogy ezt a munkát fogom végezni szeretett testvéremmel. Atyám még nem fedte fel előttem ezt. Valószínűleg egy jó dolog az, hogy nem fedte fel. Hm. Tudod-e, mi vár rád? Tudnod kell-e? Az elme, mely tele van félelemmel, előre tekint, és tűnődik. Az elme, mely ébren van, ebben a pillanatban él, és ez elég számára, mert ez az elme tudja, hogy Isten Szeretete tartja életben, és ha ez igaz ebben a pillanatban, akkor bizonyosan nem fog megváltozni a következőben.

Légy hát békében minden dologgal kapcsolatban, és ne gondolj a holnapra, hogy mit fogsz enni, milyen ruhát fogsz viselni, és vajon milyen munkád lesz öt év múlva ilyenkor! De légy a Szeretet jelenléte most, és a jövő könnyedén gondoskodik majd magáról! És több leszel majd akkor, mint amiről gondolod ma, hogy vagy.

Szeretlek. Kérlek, tegyél meg nekem egy szívességet: szeresd testvéreidet, akkor is, ha nem tudod testvéreid nevét, úgy szeresd őket, ahogy hiszed, hogy én szeretlek téged! És ha érzed ezt a szeretetet, kérlek, add tovább! Amikor így teszel, megbecsülöd a Fiút, aki benned lakozik, és az által, hogy megbecsülöd a Fiút, aki benned lakozik, valójában engem becsülsz meg, és én köszönetet mondok minden egyes pillanatért, amikor azt választod, hogy kiterjeszted a szeretetedet valaki más felé.

Soha nem foglak elhagyni; és amikor e rövid munka véget ér, ne hidd, hogy elhagylak téged! Hanem arra hívlak fel, hogy gyorsítsd fel azon választásodat, hogy hallasz engem, és mindig együtt lakozol velem barátodként és testvéredként!

Szeretlek, és azt akarom, hogy a barátom legyél. És bár testben vagy, ne gondold, hogy e test akadályt képezhet az egységünk, a kommunikációnk előtt, és annak megünneplése előtt, hogy olyanok vagyunk, amilyennek Atyánk megteremtett bennünket: a tökéletes Szeretet Gondolata formában. És ha látszólag te egy test formáját öltöd fel, míg én nem testben vagyok, mit számít ez?

Nem léteznek akadályok azon elmék számára, melyek a szeretetben kapcsolódnak. Bocsáss meg a testvéreidnek! Bocsásd meg magadnak, hogy valaha is azt gondoltad, elkülönült vagy másoktól, és hogy a világ egy olyan hely, ahol félned kell! Mert a tökéletes szeretet elűzi a félelmet, ami az egyetlen ellenséged volt. A félelem blokkolja a Királyság tudását. Engedd hát, hogy a tökéletes Szeretet benned lakozzon, ahogy bennem is lakozik, és engedd, hogy a tökéletes Szeretet megadasson neked!

Szeretlek, Isten szent Fia. Ne azért imádkozz, hogy meghalj, hanem azért, hogy örökké élj, és hogy a Fényed meggyógyítsa e világot! Add tovább a szeretetedet, és sosem leszel e szeretet nélkül! Béke legyen veled! Béke legyen Isten egyszülött leszármazottjával, aki változatlannak és tökéletesnek lett teremtve! Ez az, aki vagy. És engedd, hogy e tökéletesség ereje meggyógyítson minden illúziót, amit valaha is az elmédben és az érzelmeidben és a testedben tartottál! Becsüld meg Szent Anyádat azzal, hogy megengeded, hogy a gyógyulás elérkezzen a tested sejtjeihez! Hm.

Igen, valóban, hadd házasodjon össze a Menny Királysága e Föld Királyságával, hadd egyesüljön a Szellem és az anyag, és hadd terjedjen ki Krisztus szeretete olyan messzire, mint amilyen messze kelet van nyugattól, míg e szeretet magához nem öleli a teremtés egészét, és mindannyiunk egyként nem tér haza! Add tovább a békédet, és soha nem fogod elveszíteni!

És az, amit mondtam, örökké igaz marad: mindig veled vagyok. Aligha lehetek bárhol máshol. Szeretlek, és köszönöm, hogy hajlandó voltál eljátszani azzal a gondolattal, hogy Jeshua talán képes kölcsönvenni egy testet és elmét, elég hosszú időre ahhoz, hogy szavakkal kommunikáljon.

De mindegyikőtöknek mondom – és arról beszélek, amikor visszatértek a lakhelyeitekre, és a fejetek a párnán nyugszik majd -, mindegyikőtökhöz eljövök majd. Kinyitod-e majd az ajtót, és beengedsz-e majd?

Béke legyen veled! Emlékezz arra, hogy hívj fel valakit a következő heted minden egyes napján, akivel nem beszéltél már egy ideje, és oszd meg a szívedből vele mindazt, amire megkértelek! Nem kell megtenned ezt. Ne vonakodva tegyél így! Hanem könnyedséggel és jól szórakozva! Kezdd el érezni, milyen erőteljes az a szeretet, mely benned lakozik, mely arra vágyik, hogy továbbadd, és mindez az egész hetedet át fogja alakítani!

Még egy kicsit itt vagyok ily módon, aztán már nem leszek veletek. Dédelgessétek hát ezeket a ritka pillanatokat, melyek megadatnak nekünk, mert amikor véget ér e munka ebben a formában, akkor véget ér! De remélem, hogy mire oda jutunk, hídként használtátok e munkát ahhoz, hogy egészen oda jussatok, ahol én vagyok, mert arra várok, hogy igazán magamhoz öleljem mindegyikőtöket anélkül, hogy akár egy centiméternyi távolság is lenne köztünk! Addig is együtt fogunk dolgozni azon, hogy a Fiúság vezeklését szolgáljuk. Szeretni fogjuk minden testvérünket, akit a Szentlélek hozzánk küld, és bár talán még nem látod annak a munkának a formáját, amit végezni fogsz, de fel fog tárulni előtted.

És én kapcsolódni fogok veled barátodként és testvéredként, és együtt – egyként – magunkhoz fogjuk ölelni a teremtés egészét, és felkínáljuk azt Krisztus felébredett Szívének ezüsttálcáján Atyánknak. Mi más dolgunk is lehetne?

Béke legyen veled!

Ámen.

.
.
.

Fordítói megjegyzés

A fordítás a The Early Years – Healing című oldala alapján készült:
https://www.christmind.info/wom/early/hea/

A Korai Évek ebook az eddig elkészült fejezetekkel megrendelhető emailben:
info@amesterutja.hu