A Kötéltánc a korlátozottság és a belső szabadság közötti feszültséget vizsgálja. A festményen megjelenő valódi fonalak egyszerre jelentenek tartást és határvonalat: olyan struktúrát, amelyen egyensúlyozni kell, miközben el is választ attól a tágasabb lehetőségtértől, amelyet belül már érzékelek.
A jobb oldalon kirajzolódó alak számomra egy szabadabb, korlátlanabb tudatállapotot jelenít meg, míg a kisebb, összehúzódott forma az emberi sérülékenységhez és tehetetlenséghez kapcsolódik. A kép a két állapot közötti mozgást, valamint a hit és önazonosság kérdéseit kutatja intuitív, rétegzett vizuális nyelven.
