ADATOK ÉS RÖVID LEÍRÁS
Kozma Alexandra Victoria
Portál
2026
akril, vegyes technika, vászon
50 × 40 cm
A Szív Útjai Kollekció darabja
Ez a vegyes technikával készült absztrakt munka egy belső küszöbtér tapasztalatából született. A középpont sötét, nyílásszerű formája egyszerre idéz barlangot, szemet és átjárót, miközben a körülötte mozgó organikus rétegek az érzékelés és a tudattalan élő struktúráit jelenítik meg.
A kép számomra a mélységhez, az ismeretlenhez és a belső igazság érzékeléséhez kapcsolódik. A torzult keret és a rétegzett felület szintén része a jelentésnek: a mozgásban lévő perspektívák és a formálódó tudatállapotok lenyomatai.
Nem a Portál a lényeg, hanem Az, aki képes belépni rajta.
BŐVEBBEN
Ez a kép egy belső küszöbtérből érkezett. Festés közben olyan érzésem volt, mintha egy nyílás formálódna a felületen keresztül, amely egyszerre vezet befelé és valami mélyebben érzékelt valóság felé. Nem egy konkrét helyet akartam megjeleníteni, hanem egy tudatállapotot: azt a pillanatot, amikor megállunk valaminek a határán, és még nem tudjuk pontosan, mi vár ránk a túloldalon.
A középpont sötét tere nem üresség, hanem egy rejtett, lüktető mélység. A vörös fény ott belül úgy jelenik meg, mint valami még formálódó igazság vagy életenergia, amelyet érzékelek, de még nem tudok teljesen megragadni. A körülötte lévő organikus forma egyszerre idéz számomra barlangot, szemet, sebet és kaput. Fontos volt, hogy a kép nyitva maradjon ezek között a jelentések között.
A zöld, mozgásban lévő háttér az élő világ érzését hordozza. Olyan érzésem van tőle, mintha a természet, az ösztönréteg, a tudattalan vagy az élet energiája venné körül ezt a nyílást. A vöröses fény a középpontban pedig különösen érdekes, mert nem teljesen hozzáférhető, inkább dereng. Mintha valami ott izzana a mélyben, de még nem tárulna fel teljesen.
A textúrák, rétegek és gyűrődések ebben a munkában is a belső folyamatok lenyomataiként jelentek meg. Nem előre megtervezett formákból építkeztem, hanem hagytam, hogy a kép saját ritmusa vezessen.
A keret enyhe torzulását végül nem akartam kijavítani, mert jelentéshordozó elemként is olvasható. A kép alternatív címei éppen ezért: Mozgásban lévő keretek / Perspektíva. Mintha maga a keret – tehát az észlelés, a struktúra, a forma – mozdulna el. A kép emiatt nem steril vagy kontrollált hatású, hanem eleven. Kicsit kibillen a megszokott rendből. Számomra ez is része annak a kérdésnek, hogyan érzékeljük a valóságot, és mennyire akarjuk mindenáron kiegyenesíteni azt, ami élő és mozgásban van. Úgy érzem, hozzátartozik a kép igazságához, hogy belefutottam a festők által gyakran tapasztalt keretvetemedésbe, amelyet aztán újraértelmeztem és magamhoz öleltem. Nem dobtam ki a gyereket a fürdővízzel, hanem tanultam az esetből.
Te mit látsz ezen a képen?
Mit vált ki Benned a portál látványa?
Milyen asszociációkat hordozol magadban az ismeretlenbe mozdulás, a külső-belső átjárók témáiban?
Szeretettel,
Alexandra Victoria
