ADATOK ÉS RÖVID LEÍRÁS
Kozma Alexandra Victoria
Középpont felé (Lélegzet)
2018 / átdolgozva 2026
akril, vegyes technika, vászon
40 × 40 cm
A Szív Útjai Kollekció 1. darabja
A Középpont felé a spirál kettős természetéről szól. Ugyanaz a mozgás vezethet közelebb önmagunkhoz, vagy el is távolíthat attól, ami valóban lényegi bennünk. A kép inspirációját a légzés tapasztalata adta. A tudatos jelenlét, a figyelem és a belső csend felé vezető út ugyanúgy megjelenik benne, mint azok a visszatérő minták, amelyek beszűkítenek vagy eltávolítanak önmagunktól. A festmény annak a folyamatos emberi választásnak a szimbóluma, hogy a lefelé húzó vagy a felemelő spirálokat követjük-e.
KIÁLLÍTÁSON
ÚTON csoportos nyári kiállítás a K Galériában (1053 Budapest, Magyar u. 44.)
2026. július 1-15.
Facebook esemény
Úton – letölthető kiadvány – A 37. oldalon szerepel az én festményem.
BŐVEBBEN
A Középpont felé című kép a spirális mozgás kettős természetét vizsgálja. A spirál számomra egyszerre jelenti a visszatérést önmagunkhoz és annak lehetőségét, hogy eltávolodunk attól, ami valóban lényegi bennünk.
Alkotás közben a légzés tapasztalata inspirált. Vannak pillanatok, amikor egyetlen tudatos lélegzetvétel is elegendő ahhoz, hogy a figyelmünk visszatérjen a jelenbe. A gondolatok zajából, a félelmekből vagy a külső körülmények sodrásából fokozatosan megérkezünk egy csendesebb belső térbe. Ezt az utat jelenítik meg a középpont felé forduló ívek.
A kép azonban nemcsak erről szól. Ugyanezek a körkörös mozgások emlékeztetnek arra is, hogy az ember képes elveszni saját ismétlődő mintáiban. A fixációk, a megszállottságok, a félelmek vagy a hamis azonosulások szintén spirálként működnek. Ilyenkor a mozgás nem a középpont felé vezet, hanem egyre távolabb sodor attól, aki valójában vagyunk.
A festményben ezért egyszerre van jelen a lefelé és a felfelé tartó spirál lehetősége. A lefelé húzó mozgás olykor a beszűkülés, a fixáció vagy a félelem tapasztalatát idézi. Ahogy egyre mélyebbre kerülünk ebben a folyamatban, elérkezhetünk ahhoz a ponthoz, amelyet mélypontként élünk meg. Számomra azonban a kép egyik fontos felismerése, hogy ugyanaz a pont fordulóponttá is válhat.
Egyetlen tudatos lélegzetvétel, egy apró elmozdulás a figyelemben elegendő lehet ahhoz, hogy a gödör alja új jelentést kapjon. Ami az egyik pillanatban csapdának tűnt, a következőben középponttá válhat. A spirál ekkor irányt változtat. Nem azért, mert a körülmények megváltoznak, hanem mert másképp kapcsolódunk ahhoz, amit tapasztalunk.
Ezért érzem ezt a formát élőnek és mozgásban lévőnek: pulzál, forog és lüktet. A kép számomra egyszerre beszél elveszésről és visszatalálásról, összehúzódásról és kitágulásról. Arra emlékeztet, hogy amikor falba ütközünk, nem nagyobb erőfeszítésre és főleg nem erőlködésre van szükség. Néha elég egy kis fordulat a perspektívában, és ugyanabban a térben új út nyílik előttünk. A középpont felé vezető út ezért nem egyenes vonal, hanem egy folyamatos emlékezés arra, hogy mindig van lehetőségünk valami mást választani és újra kapcsolódni önmagunkhoz.
Számomra a festés kevésbé egy gondolat illusztrálásáról szól, sokkal inkább egy belső állapot láthatóvá válásáról a színek, textúrák és formák segítségével. Alkotói folyamatom mélyen intuitív. Rétegekben dolgozom, és gyakran hosszabb csendek után térek vissza egy-egy képhez, teret adva annak, hogy együtt érjen a saját belső fejlődésemmel.
Ez a festmény például először 2018-ban született meg, majd 2026-ban, a magyarországi történelmi jelentőségű elnökválasztás napján, 2026. április 12-én tértem vissza hozzá a mélykék színek egy újabb rétegének megfestésével.
Ráadásul ez a kép jelent meg előttem vízióként az A.P. Art Galéria kiállítótermében 2026 márciusában, arra ösztönözve, hogy pályázzak a következő kiállításon való részvételre, amelyre májusban valóban sor került.
Érthető módon hát nagyon közel áll a szívemhez, mert többször is egyfajta portálélménnyel ajándékozott meg.
🌀Te mit látsz ezen a képen?
🌀Mit vált ki Benned a spirálok látványa?
🌀Milyen asszociációkat hordozol magadban a felfelé és a lefelé tartó spirálokról?
Szeretettel,
Alexandra Victoria