ADATOK ÉS RÖVID LEÍRÁS
Kozma Alexandra Victoria
Kötéltánc
2026
akril, vegyes technika, vászon
40 × 40 cm
A Szív Útjai Kollekció darabja
A Kötéltánc a korlátozottság és a belső szabadság közötti feszültséget vizsgálja. A festményen megjelenő valódi fonalak egyszerre jelentenek tartást és határvonalat: olyan struktúrát, amelyen egyensúlyozni kell, miközben el is választ attól a tágasabb lehetőségtértől, amelyet belül már érzékelek.
A jobb oldalon kirajzolódó alak számomra egy szabadabb, korlátlanabb tudatállapotot jelenít meg, míg a kisebb, összehúzódott forma az emberi sérülékenységhez és tehetetlenséghez kapcsolódik. A kép a két állapot közötti mozgást, valamint a hit és önazonosság kérdéseit kutatja intuitív, rétegzett vizuális nyelven.
KIÁLLÍTÁSON
2026. júniusa
16th Abstract International Juried Art Competition
Teravarna, Los Angeles (online)
Honorable Mention Award
BŐVEBBEN
Ez a kép egy olyan belső állapotból született, amelyben egyszerre van jelen a korlátozottság tapasztalata és valami sokkal tágasabb önazonosság emlékezete. Festés közben fokozatosan vált számomra láthatóvá, hogy a kép valódi témája nem pusztán az egyensúlykeresés, hanem az a kérdés, hogy mivel azonosulok önmagamban. Azzal a résszel, amely fél, összehúzódik és a túlélés logikája szerint próbál mozogni a világban, vagy azzal a mélyebb, szabadabb jelenléttel, amelyet valójában korlátlannak érzek.
A képen végighúzódó fonalak először számomra is egyszerűen kötéllé váltak. Olyan struktúrává, amelyen egyensúlyozni kell. Később azonban elkezdtem érzékelni, hogy ezek a vonalak nemcsak megtartanak, hanem el is választanak valamitől. A kötél alatt ott van egy üres tér, egy továbbnyíló dimenzió, amelyhez még nem férek hozzá teljesen. Mintha a saját hitem, a megengedésem vagy a jelenlegi valóságérzékelésem húzna egy határvonalat oda, ahol valójában nincs is valódi határ.
A jobb oldalon lassan kirajzolódott bennem egy alak jelenléte. Nem tudatosan festettem meg, inkább a textúrákból és gyűrődésekből emelkedett ki. Számomra ez a figura egy tágasabb tudatállapotot hordoz. Valami olyat, ami túlmutat a félelmen és a beszűkültségen. A teste lenyúlik a kötélen túlra is, mintha számára már nem lenne érvényes ugyanaz a korlátozás. Ezzel párhuzamosan ott van a bal alsó részen az a kisebb, összehúzódott forma is, amely sokkal inkább a tehetetlenség, a bizonytalanság és az emberi sérülékenység állapotát idézi.
A kép számomra ennek a két tapasztalatnak az együttéléséről szól. Arról az ingadozásról, amikor egyik pillanatban még szűknek és nehéznek érződik az élet, máskor pedig hirtelen megnyílik egy sokkal tágasabb perspektíva, amelyben minden lehetségesnek tűnik. A Kötéltánc ezért nemcsak az egyensúlyról szól, hanem a hitről, az önazonosságról és arról a lassú belső mozgásról is, amelyben egyre közelebb kerülök ahhoz a részemhez, amelyet nem korlátoznak ugyanazok a struktúrák, amelyekkel emberi szinten még nap mint nap találkozom.
A festmény textúrái és színrétegei ezt az érzelmi és spirituális átmenetet hordozzák. A vibráló vöröses, narancsos és mélyebb zöld-kék tónusok egyszerre idéznek intenzitást, feszültséget és élő jelenlétet. Fontos számomra, hogy a kép ne egyetlen jelentést közvetítsen, hanem nyitott tér maradjon a néző saját belső tapasztalatai számára is. Számomra ez a festmény annak a pillanatnak a lenyomata, amikor az ember már érzi a saját tágasságát, de még tanulja teljesen megengedni magának.
💃Te mit látsz ezen a képen?
💃Mit vált ki Benned a kötelek látványa?
💃Milyen asszociációkat hordozol magadban az elköteleződés és az elkötelezettség témáiban?
Szeretettel,
Alexandra Victoria
