KIÁLLÍTÁSON – A MEGNYÍLÁS PEREMÉN

Hatalmas öröm számomra, hogy egy újabb festményem kerül kiállításra, ezúttal a Traveller’s Art Fair – International Art Exhibition nemzetközi kiállításon, amelyet a budapesti Golden Duck Gallery rendez meg.

Kiállítás: 2026. augusztus 4–29.
A kiállítás keddtől szombatig 14 óra és 19 óra között ingyenesen látogatható.
Megnyitó: 2026. augusztus 14. 18 óra
Golden Duck Gallery&Art Space
1092 Budapest, Ráday utca 31/A

ADATOK ÉS RÖVID LEÍRÁS

Kozma Alexandra Victoria
A megnyílás peremén
2026
akril, vegyes technika, vászon
40 × 40 cm
A Szív Útjai Kollekció darabja

Ez a festmény a szív megnyílása és önvédelme közötti belső feszültségből született. A központi, fénylő forma számomra a belső igazság és érzékenység jelenlétét hordozza, miközben a rétegzett, földszerű textúrák a biztonságkeresés és a fokozatos megnyílás folyamatát idézik meg.
Alkotói folyamatomban intuitív módon dolgozom, a belső impulzusokat és érzeteket követve. A kép a spirituális tapasztalat és a fizikai megvalósítás közötti átmenetet vizsgálja: hogyan lehet a belső bizonyosságot valódi, megélt formává alakítani az emberi életben.

KIÁLLÍTÁSON

2026. augusztus 4-29.
Traveller’s Artist Fair
Golden Duck Galéria, Budapest
FB esemény

BŐVEBBEN

Ez a kép abból a belső tapasztalatból született, amikor a szív egyszerre vágyik a teljes megnyílásra és közben még őrzi a saját határait. Régóta érzékelem magamban ezt a kettősséget: egy mély bizonyosságot arról, hogy létezik egy nyitottabb, szabadabb, szeretettel telibb létezés, ugyanakkor annak az emberi résznek a jelenlétét is, amely még biztonságot keres, figyel, visszahúzódik, falakat épít maga köré.

Festés közben nem egy konkrét történetet akartam elmesélni, hanem ezt a belső feszültséget követtem. A kép közepén megszülető fénylő forma számomra a szív belső ragyogását hordozza. Nem harsány vagy bizonyító erejű fényként jelenik meg, hanem valami élő, organikus jelenlétként, amely csendesen mégis utat kér magának. Körülötte a textúrák, a sűrűbb rétegek és a sötétebb földszínek egy olyan teret hoznak létre, amely egyszerre védelmező és korlátozó. Sokáig érdekelt, hogy a védekezés mennyire tud szeretetből is fakadni, nem csak félelemből. Néha a falaink nem ellenségeink, hanem átmeneti struktúrák, amelyek időt adnak ahhoz, hogy fokozatosan megtanuljunk újra bízni az életben.

A kép atmoszférájában számomra egyszerre van jelen a földi és az éteri minőség. A felső, lágyabb rózsaszínes tér nyitottságot és érzékenységet hordoz, miközben az alsóbb rétegek nehezebbek, tömörebbek, szinte testi tapasztalatként jelennek meg. Ez a kettősség nagyon közel áll ahhoz, ahogyan jelenleg az alkotói és emberi utamat megélem: hogyan lehet a belső spirituális igazságokat valóban lehorgonyozni a fizikai valóságba, kapcsolatokba, munkába, láthatóságba, hétköznapi döntésekbe.

A festményeimnél fontos számomra, hogy ne egyetlen fix jelentést közvetítsenek. Inkább olyan térként tekintek rájuk, ahol a néző saját érzései és tapasztalatai is meg tudnak jelenni. Ebben a képben számomra a sebezhetőség nem gyengeségként jelenik meg, hanem egy lassú, organikus megnyílási folyamatként, amelyben a szív megtanul egyszerre érzékenynek és erősnek lenni.

Te mit látsz ezen a képen?
Mit vált ki Benned a központi elem látványa?
Milyen asszociációkat hordozol magadban a sebezhetőség, védekezés és megnyílás témáiban?

Szeretettel,
Alexandra Victoria

IDÉZETEK A FELÉBREDÉS CÍMŰ KÖNYVBŐL – ÜZENETEK JESHUÁTÓL

Miközben előkészítettem A Mesterré Válás Útja – Korai Évek 1. kötetét, a Felébredés című könyvet a kiadó számára, hogy 2026. decemberében ezt is a kezünkben tarthassuk és karácsonyra csodálatos ajándékként a szeretteinket is felemelhessük vele, hát persze, hogy szinkronicitást tapasztaltam, és Jeshua a hidakról beszélt, egy újabb perspektívából.


„Ezernyi életen keresztül figyeltelek téged, amint eljutottál a Királyság küszöbéig, oly közel, oly közel, csak azért, hogy egy gondolat ismét be tudjon lopakodni az elmédbe:

Nem, nem, nem. Én nem lehetek Isten Fia. Ezt Jeshuára bízták. Bármit mondanak is, bármit tesznek is, bármennyi csoda jön is az életembe, bármennyiszer érzem is, hogy a Kegyelem elárasztja a lényemet, valahogy tudom, hogy van még bennem egy hely, amely bűnös valamilyen megbocsáthatatlan bűnben, és ezért vissza kell tartanom önmagam egy kis részét, és azonosulnom kell vele.

És így állandóan ingadozol az álmaid, a megnyílásért való imáid és a megnyílástól való félelmed között, ez pedig arra késztet téged, hogy annak a Fénynek csak egy apró pontjává szűkülj össze, ami valójában vagy.”
(A Fény, ami vagy – A Mesterré Válás Útja – FELÉBREDÉS, Korai Évek 1. kötetéből)

„Ha elfogadom, amit Jeshua mond, akkor nincs más választásom, mint feladni az elkülönültség játszmáját, és Isten és mindenki előtt itt és most beismerni, hogy felébredtem, és egyszerűen nem tűröm el többé a tévedést magamban.
Ez a tű foka. Ez a repedés, ez a rés két világ között. Ez az a kvantumugrás, amely újra hazahoz téged. Ez az az egyszerű döntés, amely a Mennyország küszöbéről teljesen a Királyság közepébe visz, és rájössz, hogy semmit sem kellett megjavítanod. De valóban alázatossá váltál, mert Isten szent Fia mindig tudja – és erre jól figyelj – Isten szent Fia mindig tudja, hogy önmagától semmit sem tesz, hanem az Atya cselekszik meg mindent rajta keresztül.”
(A Fény, ami vagy – A Mesterré Válás Útja – FELÉBREDÉS, Korai Évek 1. kötetéből)

HALLGASD MEG EZT A DALT A FESTMÉNY HANGULATÁNAK EGY ÚJABB RÉTEGÉHEZ!