FOCUS KIÁLLÍTÁSMEGNYITÓN – UGYANAZOK A LECKÉK, MÁS KÖZEGBEN
Üdvözöllek! Ebben az írásomban szeretném megosztani Veled a tegnapi Focus kiállításmegnyitó utáni felismeréseimet.
Épphogy csak beléptem ebbe a művészeti közegbe az első csoportos kiállításommal, épphogy csak elkezdtem beleérezni a kortárs művészeti közegbe, viszonylag hamar feltűnt egy energetikai lenyomat, amivel kapcsolatban szinte azonnal ellenállást kezdtem el érezni.
„Épp beléptem ide, máris menekülhetnékem támad? Mi ez?”
Ahogy mélyebbre mentem a rácsodálkozó kérdésekkel és a felismeréssel, hogy végső soron ez a tér is azt kéri, legyél autentikus, ez a tér is azt kérdezi, mi igaz számodra, és fel mered-e vállalni azt – megkönnyebbültem. A feladat ugyanaz: megnyilvánítani, kifejezni a lényünk igazságát és ennek az igazságnak a magunkhoz ölelésébe vezető utat.
Van azonban egy hatalmas különbség, egy megkérdőjelezetlen állítás ebben a közegben, ami a spirituális igazság ignorálásából fakad. Számos ágazatában jelen van egy erőteljes társadalomkritika, a rendszer elleni lázadás, ami mögött egy tudattalan áldozati identitáshoz való ragaszkodás rejlik:
„Jaj, én szegény, aki a rendszerek, a politika, a fogyasztói társadalom, az ökológia válság és még mindenféle krízisek súlya alatt nyögök? Hadd kiabáljam világgá harsogva, hogy az, ami körbevesz, csupa káosz, rendetlenség és kegyetlenség, és én csak akkor lehetek boldog és békében, ha a világ megváltozik körülöttem!”
Nincs tudatában a választás szabadságának, annak, hogy mit jelent valójában aludni és álmodni a mátrixban, mit jelent lekapcsolódni erről, valami mást választani és egy olyan szubjektívnak tűnő világot teremteni magunk köré, amely a jót, a szentet és a gyönyörűt fejezi ki, ami túlmegy a káosz látszatán, és a valóság konnektorába kapcsolódik. Mert a mennyország tudatállapota képes csak igazi rendszerváltásra. Ne várj másra! Ez az önmagunk által választott mikrokozmosz az igazság, a könnyedség és a hála erőterével ragyog, inspirálhat másokat a saját végtelenséget és korlátlanságot tükröző választásaikra, a hit bátor ugrásaira.
Tehát bármilyen közegbe is lépünk be, megválaszthatjuk, hogy mit szeretnénk képviselni ott: kritikát, lázadást, ítélkezést és áldozatiságot, vagy megváltást hozó, az igazságra mutató létélményt. Bár valójában ez elég önkéntelenül történik, hiszen mindenki azt tanítja, amit éppen tanul vagy már megtestesített.
Azért is rezonálok együtt az A.P.Art Gallery Focus kiállításával és a galéria befogadó, kortárs absztrakt és mindenféle alkotást bemutató kezdeményezésével, mert úgy érzem, hogy az alapzat itt a szépség megannyi színének és árnyalatának megmutatása. Nem lázadásból, nem valami ellen. Minden művész önmagából ad oda egy darabot, hogy kontemplációra késztessen. Ezzel pedig a spirituális perpspektívából kiindulva is könnyű együtt mennem, sőt még jobban megnyílnom annak a kérdésnek, ami mindig további dimenziókat nyit:
Mi egyéb lehetséges még, miközben a fókuszomat annak igazságán tartom, hogy csak a Szeretet valós?
Szeretettel,
Alexandra
Ui.: A Focus című kiállítás megtekinthető 2026. június 5-ig.
