Intuitív Life Coaching

ÚJ KALANDRA INDULOK 💙

* Elkezdtem az intuitív life coach képzést. Ebben az írásomban arról mesélek őszintén, miért. *

Az utam során váltakozott a fókuszom a személyiségfejlesztés és a spiritualitás között. Az elmúlt 11 évben főként a spiritualitás mentén mozdultam az önismeret birodalmában, és ez a life coach képzés azt jelképezi számomra, hogy ismét a személyiség, az egyéniség kerül a középpontba a befelé vezető úton. Ez a megújult fókusz azonban már olyan alapokon nyugszik, ami rengeteg elméleti területet ÉS személyes élményt, tapasztalatot foglal magában. A személyiségünk ismerete segít ráébredni a valódi Énünkre, az által, hogy egyre kevésbé azonosulunk már vele, ugyanakkor figyelembe vesszük a személyiségünk struktúráját, és együttműködünk vele.

Az elmúlt években egész egyszerűen a szívemet követtem, és nem helyeztem hangsúlyt államilag elismert képzési tanúsítvány megszerzésére. Benne voltam A Mester Útja misztérium iskola több könyvből álló könyveinek fordítási folyamatában, ami lekötötte az időmet és energiámat. Miután ennek a végére értem 2022-ben, a felszabadult időben és a fordítási folyamat tapasztalataival gazdagodva rájöttem, hogy olyasmit szeretnék teremteni, amit teljesen a sajátomnak tekinthetek hivatalos, világi értelemben is, és nem szükséges mások jóváhagyása a döntéseimhez. Ezt ugyanis többször megéltem, amikor más tanítók tanításait fordítottam, vagy a multinacionális cégeknél dolgoztam. Felismertem, hogy ez egy olyan minta, ami nem tükrözi vissza a szabadságot, ami a legfőbb értéket jelenti számomra.

Ez a life coach képzés ennek a szabadságnak az alapjait rakja le az anyagi síkon. Ugyanis hiába érzem ezt belül, mint a lényem igazságát, de tudom, hogy ezt a gyakorlatba is át kell ültetnem, figyelembe véve a jelenlegi körülményeket és törvényi szabályozásokat. Vagyis nem kell, de ezt érzem most a legjobb megoldásnak azoknak a bennem kavargó nézőpontoknak, aspektusoknak és színeknek a harmonizálására, egységbe rendezésére, amelyeknek a tudatában vagyok.

Már körülbelül 10 éve is nézegettem a coaching képzéseket, de egyik sem szólított meg igazán. Csak a papír miatt nem akartam belevágni egy ilyen elköteleződésbe, főleg azért is, mert már volt összehasonlítási alapom arra, milyen az, amikor a szívemhez szól egy tanító, egy program, ezért nem akartam magamra erőltetni egy olyan struktúrát, amivel nincsen meg ez a rezonancia.

Bárányos Edit képzésében és lényében együtt lélekzik a személyiségfejlesztés és az intuíció, ezért amikor rátaláltam, szinte egyből felismertem, hogy erre vártam. Így nem kell megalkudnom, nincs értékkonfliktus, viszont van rugalmasság és egy olyan képzési és képesítési kontextus, ami a jelenlegi életkörülményeimmel összhangban van. Tetszik, hogy a videós képzési anyagot később is újranézhetem majd, bármikor felfrissíthetem az elméleti ismereteimet.

Mivel az ország keleti csücskében lakom egy kis faluban, könnyebbség számomra, hogy a képzés online és saját tempóhoz igazítható. Arra vágytam, hogy lelkesedést tudjak érezni újra, mint annak idején a korábbi projektjeimmel kapcsolatban, ez garantálja, hogy nemcsak teljesíteni tudjam a képzési feltételeket, hanem még élvezzem is a folyamatot.

Az elmúlt években felismertem, hogy nagyon könnyedén tanulok olyasvalakitől, akivel közös hullámhosszon vagyunk, és erre ugye a főiskolai és egyetemi évek alatt kevésszer volt példa. Izgalmas élmény lesz egy hivatalos képzési folyamatot úgy megtapasztalni, hogy azt élhetem meg benne, mint amit a folyamatos, csak nem hivatalos keretek közötti tanulásom során.

A lényeg számomra az együttrezgés az oktató/tanító lényével és az életkörülményeimhez passzoló képzési struktúra.

Sok szempontból egy átmenetben vagyok, és ez a képzés egy támogató, inspiráló kontextust jelent ebben az időszakban. Nemcsak képzést, hanem egy intenzív önismereti folyamatot is.

Mióta a spiritualitás és önismeret útját járom, és ebben támogatom is az embereket, kissé kísértett az a döntésem, hogy 18 évesen nem a pszichológia szakra mentem. Zavar, hogy nincs államilag elismert képesítésem arra a munkára, amire belső elhivatottságot és természetes késztetést érzek. Ezt a szakadékot szeretném áthidalni ezzel a képzéssel. Tehát felfedeztem magamban egy belső nyomást, mintha egy belső, valahonnan internalizált aspektusnak próbálnék megfelelni, mivel bizonyos részeim tudják, hogy nem a papír számít. Mégis, belefáradtam abba, hogy megpróbáljam elnyomni vagy magamból kimeditálni ezt a belső nyomást/elvárást/késztetést az államilag elismert képzési tanúsítvány megszerzésére. Beláttam, hogy ez van, és ez az érzés nem fog eltűnni. Szerencsére Edit képzésében egy olyan módon tudok választ adni erre a belső igényre, amivel hű tudok maradni ahhoz a vágyamhoz és alapelvhez, hogy a folyamatot is élvezni akarom, és nem akarok semmit sem pusztán a végeredményért, azaz egy darab papírért tenni.

Sok kondicionáltságot hordozok még magamban azzal kapcsolatban, hogyan kellene csinálni a dolgokat, akár az életről, akár a szakmaiságról van szó.

Egyre inkább azt érzem, hogy a saját utamat járni mennyire felszabadító! Valamint azt is tisztán látom, hogy egyéniségnek lenni azt jelenti, hogy mindenkinek az útja rendkívül egyénre szabott és sajátos. A saját életünkért való felelősségvállalás és a teremtőerőnk magunkénak vallása szükséges ahhoz, hogy igazán szabadok lehessünk.

Mégis, tisztában vagyok vele, hogy észrevétlenül tudnak nyomot hagyni a tanulási kontextusok, ahol a tanítók nézőpontjait – amelyek számukra működnek -, magunkra véve korlátokat és terheket veszünk magunkra, aztán azt se tudjuk, miért küszködünk bizonyos dolgokkal kapcsolatban. A támogató kontextusok korlátokká válnak, amelyeket a felismerés után már gyorsan le lehet vetkőzni, csak éppen a felismerésig néha kifejezetten tekervényesen vezet az út.

Sokszor az az érzésem, hogy van még valami a talpam alatt, ami miatt nem tudok közvetlenül kapcsolódni a Földhöz, a természetes létállapotomhoz, ettől van egy kényelmetlenség érzés bennem.

Mindig, amikor a Szamos folyó melletti töltésen sétálok, és arra a részre érek, ahol a töltés le van betonozva, érzem ezt az elválasztottságot, és igyekszem minél gyorsabban eljutni arra a részre, ahol a földes úton vagy a füves kitaposott ösvényen sétálhatok. Ha lehet, teljesen kikerülöm ezt a lebetonozott részt.

Mindenesetre tudom, hogy az, amit ott sétálva érzek, visszatükrözi és felerősíti azt az érzést, ami jelen van bennem, és a szabadságba vezető utat, a feloldódást keresi.

Úgy érzem, hogy ez a képzés is ennek a folyamatnak a része. A képzés segítségével le fogom fordítani ezt az érzést egy nagyobb szabadságba, egy átfogóbb magabiztosságba, egy mélyrehatóbb önismeretbe.

A víziómban e döntés egy olyan helyre vezet, ahol egy mély kapcsolódásban vagyok a természettel és a saját igaz természetemmel.

Te mibe vágsz bele az új „iskolaévben”?

Szeretettel,

Alexandra Victoria



Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .