Jézus (Jeshua) csatornázott, magyarra fordított tanításai

Öröm I.

Most elkezdjük.

Valóban, üdvözöllek téged, szeretett és szent és becses barát! Valóban, üdvözöllek téged, az Isteni Fény szent gyermeke! Nagy örömmel jövök, hogy együtt legyek veled, mert szeretlek téged, és az öröm annak egyszerű tényéből fakad, hogy amikor rád nézek, nem látok mást, csakis Fényt. Nem látok mást, csakis Krisztus arcát. Korlátlan potenciált, korlátlan együttérzést, korlátlan szeretetet, korlátlan békét látok. Ezek a dolgok az egyedüli valóságod jellemzői.

Valóban, a testen túl látok, túl az érzékeléseid történelmén, és túl azokon az énképeken, amiket önmagadról és arról alkottál meg, hogy a világ mire való, és én azt a Fényt látom, mely örökké szikrázóan ragyog, meghaladva e világot és minden világot, és én azt a Fényt látom, ami vagy, mely már minden világok alapzatát megelőzően is együtt volt és azóta is együtt van velem, és én azt a Fényt látom, mely részt vesz velem a Szent Atya és az Ő becses és egyetlen teremtménye: a közted lévő elkülönülés pillanatnyi álmának jóvátételében.

Na most, ha figyelmesen hallgatod ezt, akkor kissé furcsának tűnhet számodra, hogy valóban, részt veszel velem az Istennel való tökéletes egység helyéről abban a folyamatban, mely során jóváteszed a saját érzékelésedet, mely szerint el vagy különülve Istentől. És ezért mondtam neked azt, hogy a saját hívásodra fogsz felébredni – nem az én hívásomra, és nem egy másik tanító hívására, nem egy másik mester hívására. Mindig a saját hívásodra ébredsz fel.

Ám mivel a hívás egy olyan helyről szól benned, ami az Igazság helye, és ez egy olyan hely, amit talán elnyomtál, és többé nem tudod elhinni, hogy ott lakozik benned, azt teszed, látod, hogy kinyújtod a bal kezed, és odaadsz nekem egy kis telegramot, és azt mondod,

Jeshua, kézbesítsd e telegramot nekem, és bizonyosodj meg róla, hogy megkapom ezt az üzenetet! És aztán valóban elkezdek majd felébredni a saját álmomból.

És mivel mostanában nincs más tennivalóm, elveszem a telegramot, és megnézem, és észreveszem rajta a dátumot és az órát; és mivel szeretlek téged, valóban eljövök hozzád abban az órában, és a szíved csendességében így suttogok,

Drága barát, a felébredés ideje most van!

És aztán valami felkavarodik a szíved mélyén és a lelked mélyén, és egy új utazás kezdődik el. Nem egy olyan utazás, mely még mélyebbre visz az álmokba, hanem egy olyan utazás, mely elkezd felemelni téged minden álomból.

És e folyamat egy részében azt fogod hinni, hogy valaki kopogtatott a szíved ajtaján, és talán egy kicsit rád erőltette magát, de igazából ez nem igaz. Mert a felébredés csakis a teljes szabadságból történhet. Ezért, valóban, ha képes vagy elismerni, hogy elkezdted a felébredés folyamatát, akkor add meg magadnak a megérdemelt elismerést, mert meghallottad a saját hívásodat!

Van-e ennek értelme számodra?

Ez nagyon-nagyon fontos. És miért? Mert az elme kicsiny része, mellyel tévesen azonosultál, amit én az egónak hívtam, el szeretné hitetni veled, hogy erőtlen vagy, és ezért szükséged van az egóból született énképekre, melyek az Istentől való elkülönülés érzékelésmódjából születtek, azért, hogy rálelj az utadra az életben, és biztonságban legyél. És az ego azt fogja mondani neked, hogy te a test vagy, és ki vagy téve a születésnek és szenvedésnek és halálnak.

Az ego ravaszul el szeretné hitetni veled, hogy lehetséges, hogy vannak olyan mesterek, akiknek valahogy „sikerült” felemelkedniük, és többé nem vesznek részt e birodalomban, és az ego azt is fogja mondani neked, hogy rendben van, hogy azt kívánod, bárcsak te is elérhetnéd ezt, és ezzel egy időben ezt suttogja majd a másik füledbe,

De tudod, hogy igazából ez nem lehetséges, mert te gyenge és törékeny vagy. Túlságosan elfoglalt vagy, és végül is, te mindig is egy szerencsétlen, bűnös teremtmény voltál.

Hogy valahogy, valahol kudarcot vallottál; és emiatt tudod, hogy nem ébredhetsz fel.

De rendben van; menj csak, és küzdj tovább, ha akarsz! És minden alkalommal, amikor úgy tűnik, közel kerülsz, az ego hangja felüti a fejét, és így szól,

Nem, nem, nem. Nem helyénvaló ennyi örömet befogadni.

És aztán ismét elkezded összeszűkíteni a szívet, mert ez egy olyan minta, melyet az elme megtanult, és ha befogadnád az örömöt, látnád, hogy egy olyan illúzió mögé bújva működtél, mely arról szól, hogy te küzdesz a szív felszabadításáért, és amikor megnyílik a szív, te összeszűkülsz; és amikor te összeszűkülsz, az olyan érzés, mintha az te magad lennél, mert hozzászoktál ehhez. És így válnak az álmok kényelmessé – de ez még nem változtatja őket valósággá. Továbbra is örökké egy illúzió marad mindegyik.

És a lényed Igazsága az a Fény, amit én szikrázóan ragyogni látok benned mindenkor, az a Fény, melyben a lényed Igazsága tökéletes biztonságban lakozik – tökéletes biztonságban és tökéletes békében -, és megadatott neked a Menny és Föld minden ereje, hogy megengedd e Fény alászállását, megtestesülését, ha úgy tetszik, hogy még a test sejtjein keresztül is ragyogjon, hogy kisugározza a Fényed e világba.

És miért fontos ez? Mert elhitted, hogy valami más vagy, mint ez a Fény. Nem fogod megtanulni a lényed Igazságát, amíg hajlandó nem vagy megengedni e Fénynek, hogy oly módon ragyogjon rajtad keresztül, ami által láthatod a csodákat, amiket elkezd az életedben megteremteni, hogy e Fény a testvéreidre ragyoghasson, és megmutassa neked lényük valóságát, nem azt, amit az ego szeretne elhitetni veled róluk. És ahogy látod, hogyan történnek csodák a szemeid előtt, akkor el kell ismerned, hogy benned van a Fény most is – az a Fény, mely meggyógyítja az érzékelésedet, és nem az időt mutatja neked, hanem az örökkévalóságot; nem egy veszélyes világot, hanem egy tökéletesen biztonságos világot, és e világ azért biztonságos, mert a te Fényed benne van.

Amikor rád nézek, a Fény egy nagyszerű sugarát látom, aminek nincs kezdete, és nem lehet vége. A Fény egy nagyszerű sugarát látom. A szálai ragyognak, átölelik és megérintik a legtávolabbi csillagokat, átölelik és megérintik a teremtés összes különféle síkját, és bizony sok van e síkokból. Egy olyan Fényt látok, mely átöleli minden dolog egészét, ami valaha is megjelent, és valaha is el fog tűnni. Egy olyan Fényt látok, mely Szent Atyám Elméjéből ragyog, az Ő hasonlatosságára teremtve, és ezért Vele örökké egyként. Egy olyan Fényt látok, mely együttérzésből és kegyelemből és könnyedségből és erőből és kreativitásból áll.

Mert valóban úgy vagy megteremtve, hogy úgy teremts, mint Isten, és ezért van az, hogy minden szeretetteljes teremtés örökkévaló, és minden szeretetteljes gondolat igaz. És miért? Mert Isten csakis Szeretet, és az Ő egyetlen teremtménye te vagy. És a Szeretetből csakis olyasmi fakadhat, ami szeretetteljes. Ez az az egyetlen és egyszerű tény, amire újra emlékezned kell, amit újra fel kell ismerned: hogy ha egyáltalán létezel, akkor a Szeretet jelenléte kell, hogy legyél. És ha te ez a Szeretet vagy, most is, ebben a teremben, szabad vagy, hogy elkezdd azt a folyamatot, mely során elengeded – vagy talán akár be is fejezed – az álmot, amiben megjelent egy csomó olyan gondolat, ami tévedésből elvonta a figyelmedet, és te azt hitted, hogy valami olyasmi vagy, ami kevesebb, mint Isten szent Fia.

Sokszor mondtam neked, hogy a Királyság kulcsainak legnagyszerűbbike a megengedés kulcsa. Mert a megengedés megköveteli a bizalmat. A megengedés megköveteli a sebezhetőséget. A megengedés megköveteli, hogy megengedd a Szentléleknek, hogy helyreigazítsa az elmédet, és te többé nem törekszel arra, hogy ezt te vidd végbe, és ahogy elkezdesz belepihenni a megengedés kulcsába, a béke elkezd alászállni még a test sejtjeibe is, és rájössz, hogy másképpen reagálsz. Mosolyogsz még az olyan szituációk közepette is, melyek korábban zűrzavart idéztek elő az elmében. És a testvéredre tekintesz, és ha ő megkövez, te még akkor is csupán rácsodálkozol arra a nagyszerű Fényre, mely a saját magáról való tudatossága alatt ragyog. És valóban ismerni fogod azt a nagy felszabadulást, mely akkor érkezik el, amikor hirtelen tágra nyitod a lényed ablakait, és felismered,

Istenem, tényleg igaz! Ez a Fény vagyok. Az a Fény vagyok, amit számtalan életen át kerestem. Ez a Fény vagyok, és ez a Fény vagyok most is.

És akkor, látod, maga a test is elkezd felszabadulni kicsit, mert többé nem próbálod meg betömni az érzelmeidet a sejtek apró zsebeibe, így szólva,

Még ragaszkodom ehhez. Nem akarok ránézni.

Ehelyett azt fogod mondani, hogy

Rendben van, kinyitom a zsilipet, és kiengedek mindent.

És elkezd majd felbugyborékolni, mert látod, amikor elérkezik a Fény, hogy beragyogja a sötétséget, az felkavarja az árnyakat, és azok őrülten rohangálnak mindenfelé, próbálnak egy olyan zugot keresni, ahol elbújhatnak; de többé nem létezik ilyen zug, mert még a test is megtelik Fénnyel, és a múlt emlékeinek árnyai és a régi érzelmek elkezdenek feloldódni. De ahelyett, hogy félnél tőlük, magadhoz öleled őket. Magadhoz öleled őket, tudva – tudva -, hogy amikor megszeretgeted azt, amitől féltél, magadhoz öleled azt, és ez által meghaladod azt.

Ezért van az, látod, hogy végül a gyógyulás csakis az elmében történik. És mi gyógyul meg? Az az érzékelés, hogy a félelemtől félni kell. Maga a félelem egy illúzió. Ez nem azt jelenti, hogy nem tapasztalod. Amikor felébredsz reggel abból, amit az álmaidnak hívsz, azt mondod,

Hát, ez valótlan volt. Csak egy álom volt.

A félelem sem különbözik ettől, és ha jól fogadod, a félelem minden álom alapja – az idő minden álma, az elkülönülés minden álma, a gyötrelem minden álma a félelemben gyökerezik.

De amikor megengeded, amikor igazán hajlandó vagy megengedni, hogy annak Fénye, aki vagy, beragyogjon minden árnyat, ami illúzióból született, tudod, hogy ott van benned az az erő, hogy így szólj,

Nyitva vagyok. Hadd jöjjön minden árny! Nyíljanak ki a zsilipek!

És ránézel azokra az emlékekre, melyeket talán olyan időkről hordozol magadban, amikor kudarcot vallottál, olyan időkről, amikor bántottál és téged bántottak, és azt fogod mondani,

Ó, nézzük csak ezt! Igen, érzem ezt. Emlékszem erre – istenkém, mennyire bele voltam merülve ebbe akkor!

És a Fényedet rá irányítod majd, és megbocsátással fordulsz önmagad felé, és maga az árny fel fog oldódni abban a Fényben, mely rá ragyog.

A Fény, mely hozzáadódik a Fényhez, csak növeli a ragyogásodat. És egy idő után a lendület olyannyira felgyorsul, hogy nem tudod megállítani a folyamatot. Nincs hétvégi leállás. És bármikor, amikor a dolgok elkezdenek felgyülemleni – és sokatok tudja, miről beszélek -, mindig folytasd, hogy a Fényed ragyogását arra irányítod, ami megjelenik benned! Ne azonosulj a félelem gondolataival és a korlátozottság gondolataival és a veszteség gondolataival! Az ego hangja az, mely így szól,

Nem, nem, nem. Még ne e Fénnyel azonosítsd magad! Félek a saját hatalmamról való lemondástól.

Éppen itt, éppen itt van a neked megadatott áldások legnagyszerűbbike, melyet az Atya adott neked, aki szeret téged: Az a szabadság, amit soha nem vehetnek el tőled, a te választásod szabadsága – a te választásod szabadsága, hogy minden dologra, mely megjelenik, Krisztus Szeretetével tekints.

Minden szeretetteljes gondolat igaz. Minden más egy segítségért és gyógyulásért való kiáltás. Még önmagadban is. És ezért, amikor e hang – néhányatok alkalmanként tudja, milyen ez – felüti a fejét benned, és így szól,

Nem, nem, képtelen vagy erre. Ne ugorj le a szakadék széléről,

akkor szeresd, és ismerd fel, hogy e hang nem a tiéd! Ha szükséges, elképzelheted, hogy egy idegen beosont az éjszaka közepén, és a nappalidban ücsörög, és most azt hiszi, hogy ez az otthon az övé. És ez az idegen az a hang, mely szeretné elhitetni veled, hogy valami más vagy, mint aminek teremtve lettél: A tökéletes Szeretet gondolata formában.

A Szeretetet nem lehet elérni. A Szeretetet nem lehet elnyerni. Igazán formába önteni sem lehet. A Szeretetet nem lehet megtalálni, mert nem egy tárgy, ami önmagadon kívül található. Nem lehet megteremteni, mert mindig is létezett. A Szeretet bizonyosságban várakozik. A Szeretet türelemmel várakozik Isten szent Fiára, aki csupán álmodta az elkülönülés álmát, hogy megpihenjen egy pillanatra, és hajlandó legyen újra választani, hogy elforduljon a világ zajától és lármájától – és a világ nem a saját elméden kívül található -, hogy újra válasszon, és megérintse a tökéletes béke és kegyelem helyét. És ott ragyog a Szeretet. És a Szeretet arcára tekinteni egyet jelent azzal, hogy látod és ismered az Énedet.

És minden keresés végén, és minden törekvés végén, a felébredett Fiú örvendezik és harsányan felnevet, és így szól,

Istenem, micsoda álmom volt! De most elérkezett számomra a felébredettség ideje!

És egy kis ideig még mindig a térben és időben találod magad, és lenézel annak „a” testnek a kezeire, amit korábban a „te” testednek neveztél, és rácsodálkozol. Megújulva tekintesz a testre. Mert az, ami valami olyasminek tűnt, ami mindig telve volt konfliktussal aközött a hely között, ami bebörtönzött téged, és egy olyan hely között, ahol azt remélted, biztonságra lelsz, az a dolog, amiről nem is érted, hogy micsoda, lefordítódott – lefordítódott egy gyönyörű és szent templommá, lefordítódott nem többé, nem kevesebbé, mint egy egyszerű eszközzé, amelyen keresztül Krisztus felébredett Elméje szeretetet terjeszt ki önmaga azon részei felé, amiket korábban idegeneknek és barátoknak, testvéreknek érzékelt, hogy aztán Krisztus Elméjének teljessége, egésze felébredhessen, és újra visszaolvadhasson saját valóságába.

Na most, ez sokkal gyakrabban megtörténik veled, mint amennyire elismered a saját érdemeidet e tekintetben.

Amikor félreteszel minden félelmet, amikor félreteszel minden szükséget, amikor félreteszed azt a hiedelmet, hogy tudod, mik a szükségleteid, amikor hajlandó vagy felhagyni azzal, hogy ítélkezel a testvéred felett, és egy pillanatra belenézel valaki szemébe, és magadhoz öleled az örökkévalóságot – és mindenki ebben a teremben tudja, milyen ez, mert már millió alkalommal így tettél; nem számít, milyen múló pillanatokra, de millió alkalommal így tettél már -, és ez egy gondolat nélküli és idő nélküli pillanat, mely során a két töredék, ami látszólag elkülönült a testek által, eggyé válik, és a Szeretet Fénye ragyog a szemekben, mert valóban, a szemek a lélek ablakai, és a Szeretet e szikrái találkoznak. Nem egy olyan szeretet, ami sóvárog. Nem egy olyan szeretet, aminek szüksége van a kötődésre, hanem az a Szeretet, mely felismeri a Szeretetet.

Ezt hívják a Szent Pillanatnak, és ez minden dolgot megújít. És ezért van az, hogy a testvéreddel való kapcsolatod a leghihetetlenebb áldás, a legértékesebb dolog, ami valaha is a tiéd lehet. A kapcsolat minden pillanata azt a lehetőséget kínálja számodra, hogy a szentséget válaszd, és ne a különlegességet. A Szeretetet, és ne a félelmet. A megbocsátást, és ne az ítélkezést.

És mert a testvéredre nézel, és felismered, hogy ő a megváltásod eszköze, többé nem tűrsz meg tévedést önmagadban, és rá nézel, és Krisztus arcát fogod látni. Meg fogsz tanulni a testen túl látni, az időn és a történeteken túl látni. Meg fogod tanulni, hogyan különböztesd meg azt a szikrázó Fényt, ami benne ragyog, éppen úgy, ahogy benned ragyog. És akkor meg fogod tanulni azt a varázslatot, amit e tanítás egyszerűsége foglal magában: Meg fogod tanulni, hogy amit választásod szerint tanítasz, azt a tanítás során szükségszerűen önmagadnak tanítod.

Ezért van az, hogy nincs vesztegetni való idő. Minden pillanat egy lehetőség a felébredésre. Minden pillanat egy lehetőség a gyógyulásra, hogy az idő dolgait, melyek látszólag terhek rajtad és a testvéreden, félre lehessen tenni, és a béke köpönyege, mint egy gyengéd galamb, alászállhasson rád, a tökéletes Szeretet kendőjébe burkolva téged, olyan örömöt hozva a lényedbe, melyre nem találsz szavakat sem, hogy leírhasd azt, és nem létezik olyasmi, ami magába foglalhatná ezt az örömöt. És végül felismered,

Nincs választásom. Tovább kell adnom ezt. Atyám folyamatosan csak önti belém ezt, egyre csak gyorsul a folyamat. Csupán folyamatosan tovább kell adnom ezt.

És akkor megtörtént a csoda.

Eltűnt a kereső. Eltűnt az, akinek szüksége van. Újjászületett a találó. Újjászületett az, aki ad, aki engedi, hogy Krisztus Fénye oly szikrázóan ragyogjon benne minden lélegzettel és minden gondolatban és minden szóval és minden tettel, hogy ő maga is rácsodálkozik a kibontakozó csodákra. És elkezdesz áttáncolni az időn, és látod, hogy a Szentlélek lefordította azt egy varázslatos királyságra, amiben minden nap telis-tele van a csodák kegyelmével. És minden nap egy kicsit jobb, mint az előző, és az egyetlen dolog, amire figyelmet kell fordítanod az az, hogy egyszerűen odafigyelj arra, hogy ne szűkülj össze kicsit az öröm folyamatosan áramló szökőárjával szemben, mely azért száll alá, hogy kifényesítse az elmédet és a szívedet és még a tested sejtjeit is.

Van egy olyan mondás a nyelvedben, hogy

Hadd szóljon!

Látod, meg kell értened, hogy amikor e bolygón jártam, a nyelvezet, ami azért adatott nekem, hogy használjam, többnyire elég komoly volt – elég formális -, és ezért bizonyos korlátai voltak annak, hogyan lehetett kifejezni az Evangéliumot; legalább is akkor, amikor szavakat használtunk, nem akkor, amikor táncoltunk és nevettünk és énekeltünk és örvendeztünk és ölelkeztünk.

Neked is megadatott e napon és ebben az órában, hogy igazán körbenézz, és lásd,

Minden, amire a megváltásomhoz szükségem van, minden, amire a felébredésemhez szükségem van, itt van előttem. Mert itt vannak a testvéreim, akik együtt sétáltak velem már akkor is, mielőtt az idő kezdetét vette, és őket Isten adta nekem. És amikor szeretem őket, az Egyet szeretem, aki küldött engem. És amikor szeretem őket, megbecsülöm őket. És amikor megbecsülöm őket, megtanulom becsülni a Fiút, aki a saját szívemben lakozik.

És a Fiú megbecsülésével a Jóvátétel beteljesedik a Földön, éppen úgy, ahogy a Mennyben már most is teljes. És a Menny a te otthonod.

Örülj – jól figyelj -, örülj az idő áldásainak, és egyetlen pillanatot se láss valami olyasmiként, ami bebörtönöz téged! Mert semmi nincs rajtad kívül, ugyanakkor benned van a választás teljes szabadsága, egészében megadatott neked, soha nem kellett kiérdemelned, ez által az idő dolgaira, minden eseményre, amit látszólag az idő megkövetel tőled, úgy tekinthetsz, hogy Krisztus áldását hozhatod hozzá. Választhatod azt, hogy ragyogsz, ahelyett, hogy összeszűkülnél. Választhatod a korlátlanságot a korlátozottság helyett. Választhatod a Szeretetet a félelem helyett. Ez az idő nagyszerű ajándéka.

Mivel az idő tévedésből lett megteremtve, ily módon lefordítódik egy olyan eszközzé, mely által felébredsz magából az időből. Ezért használd építő módon! Ismerd fel, hogy egy olyan birodalomban élsz, ahol a kapcsolatok elkerülése teljességgel lehetetlen! Ezért öleld magadhoz a kapcsolataidat, még azokat is, melyek felbosszantanak! Mert biztos lehetsz abban, hogy ezek a kapcsolatok adattak meg neked ebben a pillanatban – és nem egy évvel korábban, vagy egy évvel később -, ezek a kapcsolatok azok, melyek azon lépcsőfokokként szolgálnak számodra, amiken Isten kér, hogy lépdelj, hogy áthatolhass egy régi félelemgyűrűn, és felismerhesd, hogy egy kicsit teljesebben felébredtél. És azt, hogy azon Fény ragyogásának ereje, aki vagy, egy kicsit még mélyebben behatolt, inkarnálódott az elmébe és még a testbe is.

Szóval legközelebb, amikor valaki megkövez, siess, és puszild meg az arcát! Mondd azt, hogy

Köszönöm szépen. Drága Istenkém, most meggyógyíthatom ezt a részemet.

Mindenekfelett, soha ne engedd, hogy az éberséged alábbhagyjon!

Jelenlévő: Elnézést. Fel kellene öltenem a világ megváltójának köpönyegét, és a lábaidnál térdelve megbocsátásért kellene könyörögnöm?

Jelenlévő: Ó, nem. Az egy vicces kép lenne!

Jeshua: Valóban az lenne. Mindig is egy vicces kép volt számomra, hogy egyesek a világ megváltójának köpönyegét a vállaimra helyezik, hogy elkerüljék azt a felelősséget, hogy felébresszék önmagukat. És én megvakarom a fejem, és elcsodálkozom,

Miért is akarnak így tenni?

Mert az Igazságban, mélyen legbelül tudják, hogy a köpönyeget önmagukra kell felölteniük, és velem egyenlőként kell látniuk önmagukat, engem pedig olyasvalakiként, akit azért küldtek, hogy csupán a testvéred és a barátod legyen.

Ha Krisztus bennem lakozik – és biztosíthatlak arról, hogy Krisztus bennem lakozik -, akkor ugyanennek a Fénynek egyenlő módon benned is ott kell lakoznia. Mert ha ez nem így van, az azt jelenti, hogy Isten teremtése elég kiegyensúlyozatlan. És bármikor is kiegyensúlyozatlannak érzed magad, az azért van, mert megtagadtad azon részedet, ami igaz és valós és egész és szeretetteljes – megbocsátást elnyert és egészen szeretett.

Jól figyelj arra, amit épp megosztottam veled, mert ebben fogod megtalálni azt a kulcsot, mely az elmét gyengéden visszatereli a békébe minden alkalommal, amikor emlékezel rá… minden alkalommal, amikor emlékezel rá. Az idő minden pillanatában, ha nem egészen örömteli vagy, az azért van, mert elfelejtetted az Igazságot önmagadról. Amikor ez igazán elkezd gyökeret ereszteni benned, azt fogod érezni, hogy egy nagy súlyt vettek le a vállaidról – annak terhét, hogy úgy érzékeled, az, ami ellopta a békédet, valahonnan az elméden kívülről ered. Ez soha nem volt így.

Öt éve munkálkodom szeretett testvéremmel azon, hogy megtanítsam neki ezt az egyetlen dolgot: nincs olyan körülmény, mely megszabhatná azt a választást, amit a szeretet és a félelem között meghozol – éppen úgy, ahogy nincs olyan különleges körülmény sem, amire törekedned kell, amit el kell érned, mielőtt tiéd lehetne az a hatalom, hogy válassz a szeretet és a félelem között. Ez a választás és ez a hatalom most is benned lakozik. Egyenlő módon ott van egy újszülött gyermekben, mint benned. És az élet folyamata, az idő jelentése pusztán az, hogy egy olyan teret teremts meg, amiben képes vagy újra felébredni a saját választásod hatalmára.

Először, amikor felismered ezt, talán nem túl jó érzés, mert ahogy ránézel néhány teremtésedre, így szólsz,

Uh!

Az, amit úgy hívnak, hogy „a pokolban lenni” – az, amit a pszichológusaid pszichotikusnak, neurotikusnak és a többinek hívnak -, egyszerűen azért van, mert amikor az elme egy része azokra a teremtéseire tekint, melyek nem hasonlatosak ahhoz, ahogy Isten teremt, melyek félelemből lettek teremtve, felölti magára a bűntudat köpönyegét. És a bűntudat egy blokkot hoz létre, így ugyanazokat a köröket futod újra meg újra. Ez maga a pokol: ugyanabban a kerékvágásban lenni.

De amikor ránézel a teremtéseidre, melyek látszólag kellemetlen érzéseket váltanak ki – mert talán látod, hogy a teremtéseid hogyan tartalmaznak manipulációt vagy kontrollt vagy valami mást -, amikor ránézel e dolgokra, és emlékszel az Igazságra, hogy mindez nem hagy semmilyen nyomot Krisztus szent Elméjén, és amikor ránézel e dolgokra, és felismered, hogy Atyád nem is látja őket, szabad vagy, hogy e pillanatban újjászüless, és megengedd, hogy az életed megújuljon.

Ó, szeretett barát, ne hordozd tovább a múlt súlyát a vállaidon, mert a múlt már elmúlt! Már elmúlt! És az a súlyos teher, amit a vállaidon viszel, el lett távolítva, mielőtt megtapasztaltad azt, a Szeretet által, mely megteremtett téged; és csupán az illúzió terhe húzott le téged.

Nem választanád-e inkább azt, hogy kapcsolódsz velem, és leteszed azt a batyut, ami többé már nincs is ott? Csinálhatsz belőle egy rituálét is, ha szeretnél. Valóban, menj az egyikbe az útkereszteződéseitek közül, és az alatt a dolog alatt, ami a drótokon függ, ami megmondja neked, mikor mehetsz, és mikor kell megállnod, hozz létre egy kört becses kristályokból! Halmozz fel száraz ágakat! És aközben, amit csúcsidőnek hívnak, járkálj úgy, mintha egy súlyos batyu terhe nyomna! Vesd le a vállaidról, és aztán rúgd a körbe, és gyújts tüzet! És aztán táncolj szabadon a becses kristályok alkotta kör körül! Kopogj be azoknak az autóknak az ablakán, amelyek rád dudálnak, és szólj így,

Gyere, nézd, hogy ég a batyum! Gyere, táncolj velem!

[Nevetés]

Talán meglepődsz: néhányan kiszállnak majd, és táncolnak egyet veled.

Röviden, ne tedd a felébredés folyamatát olyan komollyá!

Nem érdekes-e az, hogy a komolyság teremti meg a zavarodottság és fájdalom világát, és ez a világ egy illúzió? Ezért, a komolyság batyuját hozod abba a folyamatba, ami által azt gondolod, hogy fel fogsz ébredni, és gyakorlod a technikáidat, olvasod a szövegeidet, memorizálod a sorokat, de a batyu még mindig ott van a vállaidon, és nem igazán jössz rá, miért van még mindig ott. A batyu tele van a komolyság terhével – és az öröm, látod, Fényből van. Nem így van?

És ezért van az, hogy bármikor, amikor nem egészen örömteli vagy, egy illúzióval azonosítottad magadat, mert a batyut Isten már abban a pillanatban eltávolította a vállaidról, amikor Isten szent Fia elkezdett álomba merülni, és Istenhez nem hasonlatos álomteremtéseket teremteni. És a Szent Atya kinyúlt az álmaid közé, és levette a kicsiny batyut a vállaidról, és beledobta a tisztulást hozó tüzekbe, ha úgy tetszik, és minden inkarnáció alatt, amit valaha is éltél, a batyu ott se volt, de te úgy érzékelted, hogy még mindig veled van.

És most elérkezünk ahhoz a ponthoz, amit szeretnék megosztani veled ebben az órában: Az Út, az az út az életben, ami a tökéletes békéről beszél, nem a törekvés útja. Hanem a megengedés útja. Az az út az életben, ami szemlélteti lényed Igazságát, nem egy olyan út, amit a világ tanított neked, mert ebben nem lehet keresés. Az az út az életben, ami megengedi, hogy Krisztus Fénye megtestesüljön éppen ott, ahol hited szerint vagy, csakis azt követeli meg, hogy gyakorlatba ültesd annak elismerését, hogy te ez a Fény vagy, a testté lett Ige vagy ebben a pillanatban.

Ez az a fordulat, aminek az elmében meg kell történnie. Nem érdekel, ha bonyolult spirituális technikákat gyakorolsz tízezer életen keresztül. Nem érdekel, ha megtanulod, hogyan járj a vízen, és gyógyítsd meg a betegeket. Mindezek után, még mindig ott van egy lépés, amit meg kell tenned: a hajlandóságod, hogy elengedd a kereső álmát, és annak jelenléte legyél, aki megtalálta, amit keresett. És a folyamat trükkös része az, hogy az ego azt fogja mondani,

Hát, nem tehetem meg ezt, mert még nem találtam meg.

És én azt mondom neked, hogy azon választásodban, amit az elmében megtartasz, amikor egyszerűen azt mondod,

Én és az Atyám Egyek vagyunk. Én az vagyok, aki megtalálta, amit keresett, és e Fény elkezd élni most rajtam keresztül,

ez az az út, ahogy rátalálsz – az által, hogy elismered, tiéd az, amiről azt hitted, nem a tiéd. Ez elég paradoxnak tűnhet.

Sokszor mondtam, hogy a Királyság Igazsága homlokegyenest ellentétben áll a világ igazságával.

Ha a világod azt mondja, küzdened kell, akkor a Királyság útjának a könnyedség útjának kell lennie.

Ha a világ azt mondja, keresned kell, akkor a Királyság útjának annak kell lennie, hogy te már megtaláltad azt, amit kerestél.

Ha a világ azt mondja, bűnös vagy, akkor a Királyság útjának azt kell mondania, hogy nem létezik bűn.

Ha a világ útja azt tanítja neked, hogy szenvedésre és halálra születtél, akkor a Királyság útjának azt kell mondania, hogy te örökkévaló vagy, és nem egy test terében és terjedelmében lakozol.

Ha a világ útja azt mondja, hogy az elméd az agyad, a Királyság útja azt fogja mondani, hogy Krisztus Elméje az, ami ragyog, ami életet önt az agyba és a testbe, hogy egy olyan eszközként szolgálhasson, ami Isten Szeretetét kommunikálja.

Ha a világ útja azt mondja, törékeny vagy, a Királyság útja azt mondja, hogy te az örökkévaló erő jelenléte vagy.

És ha a világ útja azt mondja, nem jó, ha túlságosan jól szórakozol, mit gondolsz, mit mond a Királyság?

[Nevetés]

Jelenlévők: Szórakozás! Buli!

Jeshua: A „buli” egy jó kifejezés.

Lakozz az öröm végtelen Fényében! Hozd a Földre, és fejezd ki a világnak, hogy a világ láthassa az Igazság példáját! Szóval, látod, ennek az órának a témája ez – egy négy betűs szó: ÖRÖM. Az öröm ennek az órának a témája. Az öröm minden pillanat témája. Az öröm lényed valósága. Az öröm az, ami áthatja a tested sejtjeit. Az öröm az, ami szeretne ragyogni a Fény nagyszerű sugarából, ami vagy, és szeretne alászállni a fejtetőn keresztül, és felrobbanni az ujjhegyeken keresztül – a Fény sugaraiként, melyek minden irányba kirobbannak.

Az öröm az, ami nevetést és mosolyt fakaszt. Az öröm az, ami könnyedséget szeretne hozni a szívbe. Az öröm az, ami gyógyít. Az öröm az, ami korlátlan erőt hoz magával, hogy Istenhez hasonlatosan teremthess. Az öröm – az öröm a felébredett szív és a helyreigazított elme jele. Valóban.

És az áldások legnagyszerűbbike, a felismerések legnagyszerűbbike ez: Te nem teremtheted meg azokat az eszközöket e világban, melyek által örömtelivé válhatsz, de annak örömteliségét, aki vagy, e világ körülményeihez hozhatod; és amikor így teszel, te vagy a világ megváltója. Te vagy az, akit Isten küldött, besorozva abba, ami az Idegenlégiónak tűnik, valóban.

Képes vagy-e megérinteni a valóság e helyét önmagadban?

Szeretném most megosztani veled, hogy annak a munkának egy része, amit szeretnék elvégezni e világban, nemcsak szeretett testvéremen keresztül, hanem számos más testvéremen keresztül is, az egy helyreigazítás: annak a mélyen gyökerező érzékelésnek a gyógyulása, hogy bizonyára valaki más az, akiről a Biblia beszél. Bizonyára valaki más Isten Igéje, mely testté lett. Bizonyára valaki más az, aki a leendő Messiás… Ha tudod, hogy létezel, biztos lehetsz abban, hogy te vagy ez a valaki.

Ki? Én?

Igen, te. Biztos lehetsz abban, hogy én is ezt kérdeztem, „Ki? Én?”. És aztán felismertem, hogy ha valaki nem teszi ezt meg, akkor soha senki nem fogja megérteni. Én voltam az első, ha jól fogadod ezt, aki emberként beteljesítette a Jóvátételt: teljesen, visszavonhatatlanul. És emiatt Atyám az én gondjaimra bízta a Jóvátételt, ha úgy tetszik. És én azért jövök, hogy odaadjam neked azt a Szeretetet, aki vagy.

Talán azt gondolod, hogy valamiképp erőt adok neked, de valójában elég jól értek a bűvészmutatványokhoz, és miközben beszélek hozzád, belenyúlok a zsebedbe, és megragadom az erődet és a szeretetedet, kihúzom onnan, és az arcod elé tartom, és te azt hiszed, hogy

Hű! Hogy csinálta ezt az, akit Jeshuának hívnak?

Azok közületek, akik az ebben a formában való kapcsolódásunknak köszönhetően megízleltétek a csodákat, nincs-e itt az ideje annak, hogy egyenlő módon elismerjétek a saját érdemeiteket? Mert az erő és a Fény, mely előtör, a gyógyulás csodáinak bármilyen foka is érkezett el hozzád és adatott meg neked, azért vált lehetségessé, mert te azt választottad, hogy felébredsz a saját hívásodra. Én csak a te kifutófiúd vagyok.

Ah. Öröm.

Képes vagy-e érezni? Képes vagy-e érezni az örömöt most? Hajlandó vagy-e tágra nyitni az elme és a szív ablakait most, ebben a pillanatban? Mindegy, hogy éppen ülsz vagy fekszel, nem számít. Valóban, hajlandó vagy-e megengedni, hogy az öröm ragyogjon a test sejtjein keresztül? Így teszel-e? Képes vagy-e érezni?

Fordítsd az elméd figyelmét úgy, mintha képes lennél minden sejtet megfigyelni és látni! Csak menj oda, és nyomd le a kilincset, és nyisd ki az ajtót, és önts Fényt a sejtekbe! Képzeld el most, hogy lenézel egy testre, ami soha nem volt a tiéd, és úgy döntesz, hogy megtöltöd Fénnyel! Gyerünk, tegyél így! Nem létezik nagy titok. Nem létezik nagyszerű technika. Nem fog hathónapnyi tanfolyamba telni, hogy megtanuld, hogyan tehetsz így.

[Nevetés]

Hm. Ezért hívják őket „tan-folyamoknak”. Miért nem az „Igazság megünneplésének találkozói” a nevük? Így teszel? Ne csak ülj ott passzívan! Csináld! Engedd be az örömöt! Világosítsd fel a sejteket! Engedd, hogy egyre könnyedebbek és könnyedebbek és könnyedebbek legyenek, és megteljenek örömmel! Érezd, hogyan hozza ez a lélegzetet még mélyebben a testbe! Érezd, egészen a lábujjak hegyéig!

Igen, Fény. Hadd legyen Világosság! Mondj búcsút a múlt árnyainak! Többé nincsenek veled. Fény. Hadd legyen Világosság! Sugározd egyre mélyebbre és mélyebbre! Érezd, ahogy a szív egy kicsit gyorsabban ver! Ezt az öröm iránti lelkesedésnek hívják. Érezd! Igen! Legyen részed az örömmel abban, amit orgazmusnak hívnak! Hozz Fényt és nevetést és játékosságot minden pillanathoz!

[Énekelve] Hová tűnt a komolyság? Sok idő telt el, mióta eltűnt?

Kit érdekel? Ha egyszer eltűnt, akkor eltűnt.

Most együtt vagyunk. Mi vagyunk a Fény nagyszerű sugarai, melyek Isten Elméjéből ragyognak minden irányba, és valóban egy új látomást hozunk e bolygóra és e Földre. Mi vagyunk az öröm. Mi vagyunk a Fény. Mi vagyunk azok, akik elhozzák az Evangéliumot. Mi éljük az Evangéliumot. Mi vagyunk az Igazság. Nézz ránk! Igen. Mi vagyunk azok, akik elégették a batyuikat az útkereszteződésekben.

Ha te szeretnéd megtartani a tiédet…

[Hangos nevetés]

… akkor csak hajrá! Valóban.

Erről szól az egész. Nincs semmi olyasmi, amire szükséged van, amivel nem rendelkezel már most is. És amikor tágra nyitod a szív ablakait, és megengeded, hogy a tiszta szívből született vágy vezessen, akkor az, amitől azt hitted, félned kell, amit lelkesedésnek hívnak, az, amitől azt hitted, félned kell, amit az álmaidnak és vágyaidnak hívnak, az, amitől azt hitted, félned kell, mert talán kitűnsz miatta a tömegből, többé nem okoz majd gondot számodra. Bízz bennem! Sokat tudok a tömegből való kitűnésről.

[Nevetés]

Néhányatok e teremben nem akarta, hogy kitűnjek a tömegből, mert attól féltetek, hogy a világ elvesz engem tőletek. Meglepetés!

A világ csupán szabaddá tett engem, hogy mindig veled legyek, túl minden érzékeléseden a születésről és halálról, túl az érzékeléseiden a szenvedésről és kételyről és küszködésről, túl az időből született érzékeléseiden az elkülönülésről. A világ jól szolgálta a szándékomat, és a dráma lejátszódott, és a feltámadás végbe ment. És ha hiszel bennem, akkor abban a tükröződésben hiszel, mely megadatott a világnak arról, aki vagy. Mert Jeshua ben Joseph élete a sajátod – ahogy a te életed az enyém. Ilyen intim módon vagyunk egyesülve. Egy Szíven és egy Elmén osztozunk, amikor megpihenünk a végtelen és örökkévaló öröm Igazságában, ami Isten Szeretetének jelenléte bennünk.

És amikor mások azt mondják,

Íme, itt a Királyság,

és valaki más azt mondja,

Nem, a Királyság amott van,

nézz a szemükbe, és mondd azt,

Ki van zárva. A Mennyek Királysága bennem van, mert én vagyok az, aki azt választja, hogy egészen örömteli lesz. Hagyom, hogy ez az öröm túlcsorduljon, olyannyira, hogy nem tehetek mást, mint hogy odaadom azt a világnak.

És ha vannak olyanok, akik félnek az örömtől, akkor is adj örömöt! És ha nem bírják elviselni, biztos lehetsz abban, hogy el fognak tűnni az életedből.

De csak a félelem miatt történik ez. De senki sem menekülhet a Fény elől, aki nem fordul a Fény felé, és nem menekül a Fénybe. Mert a Fény körülvesz mindenkit, bárhol is tart valaki azon az úton, amit választott. Ha ez igaz – és biztosíthatlak arról, hogy igaz -, akkor ez azt jelenti, hogy biztonságban vagy, hogy elengedd a kapaszkodásodat a testvéreidbe, bármilyen formát is ölt a kapcsolat. Szabad vagy, hogy nekem add őket, és én biztonságban megtartom őket, és a fülükbe suttogok majd az álmaikban, amíg ők is meg nem hozzák ugyanazt a döntést, amit én hoztam meg az időben: az álmodó álmának elengedését, és annak elismerését, hogy

Én és az Atyám Egyek vagyunk.

Biztos lehetsz abban, hogy senkit sem hagyok el, akit rám bízol. Rázd le a bilincseket a szívedről, tedd le azt a terhet, amit oly sokáig hordoztál magaddal! Valaki másnak a felébredése a Szentlélek felelőssége. A te egyetlen feladatod, egyetlen célod, egyetlen dolgod, ha úgy tetszik, az, hogy annak jelenléte legyél, aki megengedte, hogy elérkezzen a helyreigazítás az elméhez, és így mindörökké a tökéletes és örömteli Szeretet Gondolata vagy formában. Ez minden, amit az Atya kér tőled. A többiről gondoskodva van. Ez nagy megkönnyebbülés, nem igaz?

[Az egyik jelenlévőhöz:] Éppen itt az ideje, hogy odaadd ezt nekem. Köszönöm.

Jelenlévő: Bárcsak gondoltam volna erre előbb!

Jeshua: Szeretett barát, bármikor az Igazságra gondolsz, azonnal abba mozdulsz, ami valós és örökkévaló, és többé nem számít, hogy nem gondoltál rá korábban, mert abban a pillanatban minden dolog megújul. Ezt újjászületésnek hívják.

Ez a kis sóhaj, amit éreztél, többet oldott fel benned, mint gondolod. Most készülj a csodákra!

Jelenlévő: Ó, készen állok. Hadd jöjjenek!

Jeshua: Ah, igen. Melyek hát az igazi álmaid? Mert amíg még egy kis ideig az időben lakozol, megadatik neked, hogy megengedd, hogy a boldogtalan álmok lefordítódjanak boldog álmokra. És fel fogod ismerni az utat, amelyre a Szentlélek szeretne terelni téged azokról a dolgokról, amik erőlködés nélkül érkeznek az életedbe. És fel fogod ismerni a neked megadatott utat, amin járhatsz, ami teljesen az öröm álmába visz téged, ahogy hajlandóvá válsz ismét olyanná válni, mint egy kis gyermek, aki ünnepli a végtelen kreativitást – azokat az álmokat, melyek a szívből szökkennek szárba.

Mert amikor egy gyermek odamegy, amit te homokozónak hívsz, és megjelenik benne egy kép egy hihetetlen várról, és a gyermek hatalmas örömmel telik meg,

Ah, ez olyan jó szórakozás lesz!

Nem megy sehova, hogy megkérdezze, ez rendben van-e. Nem kérdezi meg valakitől, hogy

Hát, a várak valóban léteznek? Igaz-e az, hogy képes vagyok egy olyan alapzatot építeni, ami megtartja a várat?

Nem kér olyan engedélyt, amit te építési engedélynek hívsz – hanem csak megépíti a várat. És élvezi a játék minden egyes pillanatát; a játékot, a játékosságot. Engedd meg magadnak e naptól kezdve, hogy igazán kapcsolódj a szíved vágyaival! Ne félj tőlük többé!

Na most, ha azt gondolod, hogy meg fog jelenni egy olyan vágy a szívben, ami azt mondja,

Hú, mindig is szerettem volna kinyírni azt az embert…

[Nevetés]

Nem arra kérlek, hogy káoszt teremts itt. Ez nem a szíved.

Jelenlévő: Egy célzás.

Jeshua: Egy célzás, valóban.

De ha bőségről álmodozol, ha szolgálatról álmodozol, ha utazásról álmodozol, ha egy új házról álmodozol, ha egy új kabátról álmodozol, és nagyon jó érzéssel tölt el, és a vágy vissza-visszatér, nem az elméből lefelé, hanem a szívből kifelé, akkor miért ne engednéd, hogy e vágy mozduljon?

Az élet folyója benned van. Fenntart téged, és hordoz téged, és hazavisz téged az Atyához teljesen – de csak akkor, ha engeded, hogy áramoljon. Csak akkor, ha engeded, hogy áramoljon. És e folyó az öröm folyója. Valóban, nagy őszinteséggel mondom neked, „Hadd szóljon!”

[Nevetés]

Valóban. Szóval, hogy vagytok?

Jelenlévők: Nagyszerűen. Igen.

Jeshua: Valóban.

Jelenlévő: Jeshua?

Jeshua: Egy pillanat. Állj fel! Most, te, aki éppen azt mondtad, hogy „Igen”, szeretném, ha te lennél a vezető itt, és vezesd a jelenlévőket abban, hogy legalább három visszhangzó „Igen” elhangozzon! És ne hagyd, hogy hezitáljanak vagy visszafogják magukat! Teljes tüdőből kell szólnia. Érezzétek a lábujjhegyektől egészen a fejetek búbjáig! Azoknak közületek, akik fekszenek, kicsit nagyobbat kell nyújtózkodniuk, de…

Jelenlévők: IGEN! Erőteljesebben, erőteljesebben! IGEN! Na még egyet! IGEEEN!

Jeshua: Rendben van.

Jelenlévők: Ez energetizáló volt.

Jeshua: Energetizáló? Miért is akarnál felélénkülni? A halál és a lomhaság nem sokkal jobb?

Jelenlévők: Nem, köszönjük.

Jeshua: Na most, figyeltem, ahogy bizonyos elmék kezdenek felébredni – és úgy hiszem, élvezni fogják ezt -, úgy hiszem, a megfelelő kifejezés itt az, hogy a „kismalac” természetükre.

[Nevetés és röfögés]

Na most, mind láttátok az úgynevezett disznókat, ahogy dagonyáznak, és a gazda így szól,

Istenem, már megint a sárban dagonyáznak.

Egy igazi disznó felismeri és érzékeli, hogy az öröm folyójában és sarában dagonyázik.

És mi lenne, ha holnap odamennél a barátaidhoz, és így szólnál,

Épp most voltam egy nagyszerű tanítónál, aki odaadta nekem az utolsó meditációt, aminek a mesterévé kell válnom,

és a barátod így szól,

Mi az?

és te azt mondod,

Gyere, gyere! Gyere az udvaromba, és megmutatom neked.

[Hangos nevetés]

Dagonyázhatsz az öröm folyójában és sarában, bármikor, amikor csak akarsz, mert ennek a világnak semmilyen hatalma nincsen Isten Szent Fia felett; és ez az Igazság, valóban.

És mindez csak egyetlen személy hajlandóságán múlt, aki azt mondta, „Igen”, és azon, hogy vezesse a testvéreit, hogy kapcsolódhassatok azon az egyetlen helyen, ahol az elme egy, hogy együtt azt mondjátok, „Igen”, és éreztétek az energiát és a lelkesedést és az örömöt, ahogy mindez a lényetek sejtjein átáramlott. És ez azt jelenti, hogy bárhol is vagy – bárhol vagy -, ez az erő a választásod csúcspontjában ott található. Kit érdekel, hol és mikor döntesz úgy, hogy az öröm folyójában dagonyázol?

A világ egy hazugság. Ne hagyd, hogy irányítson téged!

Köszönöm, nagyon jól vezetted a jelenlévőket!

Sok tanító sok ösvényen elkezdte hangsúlyozni ezt a felismerést: amiről mindez igazán szól, az az, hogy szívből élj. És az én nyelvezetemmel én azt mondanám, hogy szívből élni azt jelenti, hogy a feltámadt Krisztus életét éled. E kettő egy és ugyanaz.

Hol található hát az az ösvény, ami e világból a Királyságba vezet? Ne keress távolabb a saját szívednél! Mi a titkos vágyad? Mi a szenvedélyed és a látomásod? Az utazás az, ami felébreszti az elmét, és összekapcsolja a szívvel, hogy az elme a felébredett szív szolgálójává válhasson.

Ezért, ismét mondom, zárásképpen – mert azt szeretném, ha maradna időtök ismerkedni egymással, és amikor így tesztek, legyetek hajlandóak megosztani egymással a szívetek vágyait. Szórakozzatok jól eközben, és csináljatok úgy, amit az álmaitok „elröfögésének” hívtok, igen…

Légy ezért az, aki vagy; és te vagy a Fény, ami elérkezett e világra; és te vagy a Béke Hercege vagy Hercegnője, ha ragaszkodsz hozzá.

Röviden, fel a fejjel, és kezdj bele!

[Nevetés]

Szeretlek, de nem komolysággal. Amikor egészen örömteli vagy, veled vagyok. Amikor nem vagy az, biztos lehetsz benne, hogy veled vagyok. Amikor kételkedsz önmagadban, biztos lehetsz benne, hogy én nem kételkedem benned. És amikor megpihensz a bizonyosságban, én ünnepelek. És ha valaha is hittél abban, hogy szeretsz engem, akkor igazán válaszd azt, hogy elismered és szereted a Fiút, aki a saját szívedben lakozik, és engedd ragyogni a Fényedet! Mert csakis, amikor így teszel, akkor tudsz az Igazságban becsülni és szeretni engem – nem olyasvalakiként, aki feletted áll, hanem a testvéredként és örökkévaló játszótársadként.

Béke legyen az egészen örömteli és felébredett és feltámadt Krisztussal, aki virágzik, és olyan szépséget hoz e világba, hogy a testvéreid, akik talán még mindig alszanak, nem lesznek képesek nem észrevenni, hogy a Fény bennük is ott van. Valóban. És a Menny elérkezik a Földre, mert te azt választod, hogy most van itt az idő.

Érezzétek jól magatokat az ismerkedés közben! Menj oda valakihez, öleld meg, és szólj így,

Tudod, mi az, amit mindig is szerettem volna megnyilvánítani az életemben?

És mondd el neki! Amit a Fiú kinyilvánít, az elkezd megnyilvánulni. Amit a Fiú elrejt, az olyan, mint a véka alá rejtett fény. Nyilvánítsd ki és manifesztáld a Mennyet a Földön! Igazából mindig is ezt akartad egyébként is. Miért érnéd be bármi kevesebbel?

Béke legyen veled, akit mindig is szerettem, már a világ alapzatát megelőzően is!

Béke legyen veled, akivel együtt sétálok, és együtt ünnepelek, még akkor is, amikor te nem veszed ezt észre, és elfelejtkezel róla.

Béke legyen veled mindig!

Ámen.

.

Fordítói megjegyzés

A fordítás a The Early Years – Joy I című oldala alapján készült:
https://www.christmind.info/wom/early/joy1/

1 fejezet fordításához az ajánlott hozzájárulás 1 000 Ft. Ha arra érzed a Hívást, ennél magasabb összeget is hálásan fogadok. A támogatásod fordítói munkámhoz ide tudod elutalni.

Ez a fejezet adományos módon elérhető. Letöltheted pdf és epub formátumban a Korai Évek oldalon.



Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..