Jézus (Jeshua) csatornázott, magyarra fordított tanításai

Az Átalakulás Útja 8. lecke

Most elkezdjük.

És valóban, ismét, üdvözöllek téged, szeretett és szent barát! Azért jövünk, hogy együtt legyünk veled, mert ezt kérted. Azért jövünk, hogy együtt legyünk veled, mert a részeid vagyunk. Ott létezünk, ahol te vagy. Annak Igazságaként lakozunk, ami te is vagy.

Ezért, szeretett barát, kérlek, értsd meg jól, hogy amikor visszanyúlunk az időbe, abba a mezőbe, amit te fizikalitásnak hívsz, azért, hogy megteremtsünk egy kommunikációs eszközt veled, nem egy másik helyről jövünk hozzád, hanem annak mélyéről jövünk hozzád – ami a Szív, ami az Esszencia -, ami maga az Elme, ami maga a Szeretet, amiből a Tudatosság felbukkan. A Valóságból jövünk. És azon az egyedüli helyen kapcsolódunk veled, ahol a valódi kommunikáció megtörténhet – a Valóságban.

Ez csakis azt jelentheti, hogy azokban a pillanatokban, amikor úgy érzed – nem csupán intellektuálisan elmélkedsz róla -, hanem úgy érzed, hogy azonnal és igazán felfogod azt, amit kommunikálunk vagy közvetítünk az általunk választott szavakkal, az azt jelenti, hogy abban a pillanatban nem az időben lakozol, nem az illúzióban lakozol, hanem a Valóságban. És ebben a pillanatban, egészen szó szerint, nincsen távolság közöttünk.

Itt a távolságról nemcsak oly módon beszélünk, amire te fizikai értelemben gondolnál, hanem minőségi értelemben sincsen távolság közöttünk. Azaz, abban a pillanatban, amikor befogadod az Igazságot, mi nem állunk feletted, nem haladunk meg téged, és még csak nem is járunk előtted egy kicsit sem. Az Igazság esszenciáját te magának a Krisztusi Elmének az esszenciájából fogod fel, ami az egyedüli Elme, mely képes felfogni az Igazságot és Isten Valóságát.

Ez az Igazság szükségszerűen benned van, és mindig is veled volt, már az idő születését megelőzően is. Veled volt mindig is, már akkor is, mielőtt a kicsiny, őrült eszme látszólag bekúszott az elméd terjedelmébe, és te azt választottad, hogy elhiszed azt. Ezt a Valóságot nem lehet elvenni tőled. És ebből a Valóságból vagy tudatos a saját létezésedre. Ebből a Valóságból gyűjtöd össze az üzemanyagot, úgymond, ahhoz, hogy megteremtsd azokat az érzékeléseket, amelyekre a leginkább vágysz. És azok az érzékelések, amelyekre a leginkább vágysz, pontosan azok az érzékelések, amiket bármelyik adott pillanatban megtapasztalsz.

Na most, te, aki a Valóságban lakoztál, amikor e szavakat hallottad, azonnal tudod, hogy ez azt jelenti, hogy az érzékeléseidet semmikor és semmilyen körülmény közepette sem dobják rád, mondjuk úgy, valamiféle rajtad kívül lévő forrásból vagy erőből… hogy minden pillanatban te – és egyedül te – teremted meg az adott érzékelést és ennélfogva azt a tapasztalást, amiben részed van az elme mezejében, nem más okból kifolyóan, mint hogy vágytál rá.

Ezért van az, hogy a felébredés ösvénye, függetlenül attól, milyen formát ölt, mindig az elme áttréningezése. Egy olyan döntés ez, amikor azt választod, hogy fegyelmezed az elmét minden egyes pillanatban, hogy csakis Szeretetet tanítson, csakis szeretetteljes gondolatokat tartson meg, hogy felismerd, nem létezik olyasmi, hogy meddő gondolat, mivel minden egyes gondolat vagy érzékelés, amit az elmében megtartasz, azonnal létrehozza a tapasztalásodat. És ez a tapasztalás olyan, mint egy tóba ejtett kavics, ami kiküld egy fodrozódást, egy rezgést a lényed mezején keresztül. És e mező jóval kiterjed azon túlra, amit te általánosságban véve a tested határainak érzékelsz.

Szeretett barát, csakis azt fogod megtapasztalni, amire vágysz. És ezért van az, hogy mindig a vágy az első és alapvető kulcs a felébredés folyamatában. Ezért van az, hogy a vágy az az energia, amit minden elme egyformán ismer, minden királyságban, minden dimenzióban, minden világban. A vágy által választod azt, hogy elengeded azt az értéket, amivel egy korlátozott érzékelést felruháztál. A vágy által döntesz úgy, hogy csakis Szeretetet tanítasz. A vágy által állítódik vissza a Királyság az elmédben. Mert a vágy által születtél meg Isten Szent Elméjéből.

A legegyszerűbb módja annak, hogy felfedezd, mire vágysz bármely pillanatban az, ha megállsz, és megfigyeled,

Milyen gondolatok vannak jelenleg az elmémben? Hogyan érzékelem a világot, ami látszólag körbeveszi a testet?

És legfőképpen,

Hogyan érzékelem önmagamat ebben a pillanatban?

És az őszinteséggel elég gyorsan és elég könnyen meg fogod látni, minek a megtapasztalására is vágytál a leginkább ebben a pillanatban.

Valóban elég sokkoló tud lenni, amikor a tudatosság elkezd visszafordulni önmagára, hogy megfigyelje a saját gondolkodási folyamatainak működési módját a világban, és aztán azt a gondolatot megtartani, hogy az elmében táncoló gondolatok nem más okból kifolyóan vannak ott, mint hogy annak Igazsága által, aki vagy, vágytál rájuk. És te vagy az az erő – az az erő -, ami Isten Elméjéből született… Isten hasonlatosságára teremtve, azaz, végtelen hatalommal, hogy megteremtsd, választásod szerint mit szeretnél megtapasztalni. A vágy tehát lényeges az átalakulás folyamatának megértésében, mert amire vágysz, azt valóban megtapasztalod.

Amikor e síkon, a bolygódon jártam – ami egyébként nem létezik tőlem függetlenül most sem, és nem máshol létezik, mint ahol te és én egyként kapcsolódunk -, és ez elmélkedni valót kínál majd számodra… amikor a bolygódon emberként jártam, látszólag egy test álcájában vagy testként, nekem is meg kellett tanulnom, hogy megfigyeljem a saját elmém természetét, hogy felfedezzem, mire is vágyok bármely adott pillanatban.

A Királyságra való éberség az elme áttréningezését jelenti, míg az csakis a Szeretetre, csakis a Királyságra, csakis a megvilágosodásra, csakis a békére, csakis a Valóságra vágyik. És amikor az elmét áttréningezted, abban a pillanatban többé nincs jelen annak az elkülönült énnek az érzete, aki küzd, hogy megtalálja Istent. Többé nincs jelen annak az elkülönült énnek az érzete, aki ismeri a hiányt. Többé nincs jelen annak az elkülönült énnek az érzete, aki nem méltó arra, hogy Krisztus megtestesülése legyen. És abban a pillanatban, a test látszólag folytatódhat, vagy fel is oldódhat.

Mindenesetre, magát a testet egy nagyon más fényben fogod érzékelni. Többé nem olyasvalamiként látod, ami sűrű és kemény, ami úgy tűnik, elkülönít téged a testvéreidtől, hanem csupán az árnyak egy táncának látod, mely ideiglenesen lehetőséget kínál Krisztus számára, hogy azok nyelvén beszéljen, akik még abban hisznek, hogy a test valós, így azt kommunikálod, a tóba egy olyan kavicsot ejtesz, ami egy fodrozódást, egy rezgést küld ki a testen keresztül, és a test ezt sugározza, és ezt mindenki felismeri majd – talán nem fogadja be, de felismeri.

Ezért van az, hogy sok-sok történetet hallottál, némelyiket akár velem kapcsolatosan arról, hogy amikor egy mester, hogy ezt a kifejezést használjuk, a bolygón jár, valami történik az ő közelségében lévőknek az energiamezejében, elméjében. Jelen van egy energia, amit ő sugároz. Nem arról van szó, hogy a mester megváltoztatja őket; arról van szó, hogy a bennük jelen lévő Igazság hirtelen felgyorsul legalább egy ideiglenes emlékezetébe annak, ami igaz. És egy illúzió elengedődhet. Vagy talán minden illúzió elengedődhet.

A test a kommunikáció szinte egy varázslatos eszközévé válik. Szilárdnak tűnik. Annak tűnik, aki vagy. És mégis, amikor az elme elég alaposan át lett tréningezve, és a megtisztulás végbe ment, a test egyszerűen áttetszővé és jelentéktelenné válik – kivéve, amikor a Szeretet Fényének kiterjesztéséről van szó.

Na most, sokszor megosztottam veled, hogy a Krisztusként való felébredés megköveteli azt, hogy az utazásodat Krisztusként kezdd. Nem lehetséges átalakítani önmagadat, hogy Krisztussá válj, az viszont lehetséges, hogy egyszerűen elfogadd az Igazság eszméjét, és aztán megengedd, hogy ez legyen az az alapzat, amiből az életed kifejezi önmagát. Ily módon elkezdesz Krisztussal gondolkodni. Ily módon elkezdesz Krisztussal lélegezni. Ily módon elkezdesz Krisztus szemeivel látni.

Az Átalakulás Útja – és kérlek, jól figyelj – nem a benned lévő értéktelenség megváltoztatásának folyamata egészen addig a pontig, ahol végül a Mennyország ajtaján kopogtatsz, és aztán felébredsz. Az Átalakulás Útja azon a döntéseden alapul, hogy elfogadd az Igazságot, ami mindig igaz:

Én és az Atyám Egyek vagyunk. Most, hogy ez eltűnt az útból, hogyan élne Krisztus ebben a dimenzióban? Hogyan tapasztalna meg Krisztus minden egyes pillanatot? Milyen hangra hallgatna Krisztus? Milyen látomást szolgálna?

A felébredésért való küzdés maga az akadály annak elérése előtt. És ezért van az, hogy a Krisztusként eltöltött öt perces, nagyon egyszerű gyakorlatot adtuk neked. És ha valóban Krisztusra vágysz mindenekfelett, nem szánnád-e rá az időt minden nap? Mert az, amire vágysz, és amit szeretsz, a figyelmedet magára vonja. Ha szereted Krisztust, akkor engedd, hogy Krisztus magához vonjon téged, úgymond, magához vonzzon téged, hogy naponta öt percet abban a felismerésben tölts el, hogy csakis az lehetsz, amivé teremtve lettél.

És miután az Igazságként elfogadtad ezt, hangolódj rá a saját Krisztusi Elmédre, hogyan töltsd ezt a napot! Mert a felébredett elme nem lát különbséget többé aközött, hogy itt van-e vagy nincs. Nem lát különbséget a Menny és a Föld között. Nem lát különbséget a nem-fizikai és a fizikai vagy fizikalitás között. Nem lát különbséget a rendkívüli és a hétköznapi között. Hanem inkább az történik, hogy a Valóság visszatér az elmébe, és áthatja azt, amit az elme megtapasztal.

És a szószerinti világ, amiről azt hitted, hogy ismered – az épületek, autók, kormányok, és a többi -, egyszerűen egy ideiglenes ártalmatlan illúzióvá válik, ami látszólag „megbabonázta” (ez egy nagyon jó kifejezés – megbabonázta) a testvéreidet, akik a részeid.

És mivel a világot most áttetszőségében látod, többé nem félelmetes számodra. És szabad vagy, hogy benne sétálj, és benne legyél, egészen addig, amíg a test tart – csendesen, örömtelien, a legrendkívülibb hétköznapi feladataidat végezve, kivéve, hogy e dolgok lefordítódtak azokká az eszközökké, melyek által a Szeretet Igazságának példája vagy a világ számára.

A reaktivitás, szenvedés, kétely, depresszió – más szavakkal, „kellemetlen-ség” vagy „beteg-ség” -, csakis annak a döntésnek a tükröződése lehet, hogy az elme erejét arra használod, hogy arra vágysz, és ezért azt érzékeled és tapasztalod meg, ami nem hasonlatos a Királyság Igazságához.

A szabadság, béke, korlátlanság, és mindenekfelett, a félelemnélküliség szükségképpen annak a döntésnek a következménye kell, hogy legyen, amikor is az elme erejét arra használod, hogy emlékezel arra az Igazságra, ami mindig igaz, felismered, benne lakozol, és kiterjeszted azt. És aztán azt a tűnő jelenséget, amit életnek hívnak, egyszerűen egy élvezetes táncnak látod. Önmagában nincsen célja. Egykor egy olyan célt adtál neki, ami nem hasonlatos Istenéhez. De Krisztusként a Teremtőd osztozik veled azon a célon, amit a világban látsz, és az akaratod ugyanazzá válik, mint ami Istené: pusztán benne lenni és szolgálni abban a folyamatban, mely során azok, akiket „megbabonázott” a világ, képessé válnak emlékezni az Igazságra, és szabaddá válhatnak. És többé nem számít, hogyan történik ez, azaz, hogy a tanításod milyen formát ölt. Mindegy. És nem látsz különbséget aközött, ahogy a forma nálad kinéz, vagy ahogy másnál kinéz, mert fel fogod ismerni Isten tanítóit.

És az, ahol bármelyik pillanatban vagy, egy isteni ajándékká válik, ami szó szerint egy lehetőségként hullott az öledbe, amikor is élvezheted annak emlékezetét, hogy Egy vagy Istennel – hogy minden, amit látsz, egy múlékony illúzió, abban az értelemben, hogy régen volt egy olyan célja, ami konkrétnak tűnt, és e cél feloldódott és eltűnt:

Hová tűnt a világ? Régen azt gondoltam, hogy egy félelmetes hely. Régen azt gondoltam, hogy előbbre kell jutnom. Régen azt gondoltam, hogy vannak olyanok, akik bánthatnak engem. Most csupán ártalmatlanságot látok. Semmi olyasmit nem látok, ami bármit is hozzám adhatna. Egyszerűen nyugalomban és békében vagyok, élvezve a játékot Atyám Királyságában. És ahol vagyok, Krisztus lakozik ott.

Szóval a távolság aközött, ahol önmagadat érzékeled talán még mindig, és ahol talán minket érzékelsz, csak egy döntésnyi távolságra van. Ez a döntés a köszöntésedre vár. És senki sem veheti el tőled a döntés hatalmát, hogy magadénak valld az identitásodat Isten Gyermekeként.

Nézd meg hát jól, ebben a pillanatban! Állj meg, és nézz az elmébe! Aztán figyeld meg azt az egyszerű napot, amit eddig megéltél! És kérdezd meg magadtól, mire vágytál e napon! És engedd meg, hogy eszedbe jussanak a választásaid! Nézz e választásokra, bármilyen érzéseid, érzékeléseid, gondolataid is voltak! Nézz rájuk tökéletes ártatlansággal! Egyszerűen figyeld meg őket:

Ó, abban a pillanatban bizonyosan nem a békére vágytam. Abban a pillanatban bizonyosan nem a tökéletes emlékezésre vágytam. Hm… milyen érdekes!

És ha képes vagy egyetlen olyan pillanatot találni e napon, amit eddig megéltél – még akkor is egyébként, ha ezt a leckét öt perccel azután tanulmányozod, hogy felkeltél az ágyból -, ha jól megnézed azt az öt percet, lehet, hogy felfedezel legalább egy olyan pillanatot, amikor nem szándékosan bár, de az Istennel való egységre emlékezést választottad. Na most, azt jelenti-e ez, hogy ezt hajtogatva járj-kelj,

Az Istennel való egységre vágyom. Az Istennel való egységre vágyom… ?

Nem. Ezek pusztán szavak. A vágy egy érzés. Áthatja a szívet. Mondhatod azt, hogy a testben érzed, ami igazából csak az elme mélye egyébként.

Nézd meg jól, és lásd meg, volt-e olyan pillanat, amikor az elme erejét arra használtad, hogy a Királysággal ellentétesen döntöttél! Amikor egy ilyen pillanatot találsz, csak nézz rá, figyeld meg ártatlansággal, és egyszerűen szólj így,

Másképpen is dönthettem volna.

És ez a Királyság egyszerűsége és ereje!

A világot továbbra sem okozza semmi olyasmi, ami a saját elméden kívül van. És megadatott neked benne a teljes hatalom. Ez azt jelenti, hogy Krisztus Egy Elméjében, és egy pillanatra tekints rá egy óceánként, megtörténik az individuáció; egyéni hullámok emelkednek ki belőle, melyek egylényegűek – tökéletes szabadsággal rendelkeznek, tökéletes tudásuk van Istenről, és tökéletes egységben vannak Istennel. És e szabadságban jelen van a döntés és a vágy ereje. És a vágy világokat szül, vég nélkül. Az egész bolygód ebből jött létre egykor. Az egész naprendszered ebből jött létre. Az egész univerzumod a vágyból született.

Míg a test tart, a megélt tapasztalásod átalakulásához a kulcs tehát a teljes felelősség vállalása azért, hogy választásod szerint hogyan használod az elmét. Emlékezz arra, hogy csakis te vagy képes arra, hogy egy gondolatot gondolj; csak neked lehet egy elképzelésed. Egy elképzelés sem léphet be az elmédbe, amely felett teljes hatalommal rendelkezel, hacsak te nem hívtál meg valamit azért, hogy lépjen be oda. Ez egyszerűen így van. És az elméd annak tükre, ami Isten – végtelen és tökéletes szabadság. Az, amire én Istenként utalok, egyszerűen soha nem tér el attól, hogy csakis a Szeretet kiterjesztésére vágyjon, annak megszülésére, ami Önmagához hasonlatos – rád. És az akaratod kapcsolódik a Teremtődével, amikor úgy döntesz, hogy csak azt szülöd meg, ami Szeretetet tükröz – a t, a szentet és a gyönyörűt.

Az elme, ahogy te ismered, szeretne megtéveszteni azzal a gondolattal, hogy

Hát, ha az idő 95 százalékában így élek, akkor egye fene, az idő 5 százalékával csinálhatok valami mást is.

És ez abszolút így is van. És mégis, minél inkább csakis arra vágysz, ami annak Igazságát tükrözi, aki vagy, egyre kevésbé és kevésbé leszel képes megtűrni magadban azt, ami ettől eltér.

Ezért van az, hogy amikor bármelyik elme igazán elkezd felébredni, egyre fájdalmasabbá válik folytatni bizonyos gondolatokat vagy magatartásformákat, amelyek nem tükrözik a szív mély vágyát. Ezért van az, hogy a szakadék egyre kisebbé válik – az öntudatlanság szakadéka, melyben az elme próbálja megvédeni a választásait és érzékeléseit, egészen addig, míg végül megpihen a teljes sebezhetőségben. Teljes ártatlanságban él, és többé – és kérlek, jól figyelj -, többé nem fél a változástól a saját gondolati rendszerében. Többé nem fél attól, hogy egy másik elme kihívás elé állítja, mert csakis annak a gondolati rendszernek a teremtéseire szomjazik, amely a , a szent és a gyönyörű megszülésére képes.

Többé nem magyarázkodik. Többé nem védekezik. Többé nem akar meggyőzni senkit sem. Csupán a Szeretetben lakozik, és átadja magát a Szeretet folyamának, ami szeretne átáramlani rajta. És minden elképzelés, amit egy másik elme felvet, olyasmivé válik, amivel együtt élhet, amit megemészthet, hogy meglássa, van-e olyan gyöngyszem benne, ami valamit hozzáadhat ahhoz a szépséghez, ahogy ő fejezi ki a t, a szentet és a gyönyörűt. Minden azzá válik, amit te „megemésztendő tápláléknak” hívsz.

És többé nincs szükség arra, hogy védekezz. A test nem feszül be. A légzés nem rövidül. Csak sebezhetőség van. Többé nincs szükség az elrejtőzésre. Többé nincs szükség arra, hogy aggódj mások érzékelésein, hiszen egy érzékelés nem bánthat téged. Csak egy olyan szintű önszeretet van jelen, amikor semmi mással nem éred be, csakis Istennel!

És ezért, ebben az órában ismét a vágy témájáról beszélünk.

És szeretnénk eljuttatni téged addig a pontig, amikor felismered, hogy a vágy a kreativitás nagyszerű ereje. A vágy az, ami megszüli a tapasztalásodat. A vágy tökéletesen szabad. A vágy, a vágy hatalma benned van, és soha nem leszel nélküle. Lehetetlen vágy-nélkülinek lenni, mivel csakis ott találhatod magad, ahol a vágyad szerint lenni szeretnél. Még ha egy mély és tökéletes csendes meditációban vagy, az is a vágy miatt van így.

Ezért, szeretett barát, kérlek, dönts úgy ezen a napon, hogy felelősséget vállalsz azért, amire vágysz! Ismerd fel, hogy azt, amire vágysz, meg fogod tapasztalni! Ismerd fel, hogy az, amire vágysz, szó szerint megteremti azt az ösvényt, amin a Mennyországot vagy a poklot, a békét vagy a zűrzavart, a Szeretetet vagy a félelmet fogod megtapasztalni. És a vágy minden egyes pillanatában, pontosan ott, ahol vagy, megszültél egy teljes világot. Mert a vágyból teremted meg az érzékeléseidet mindenről, önmagadtól elkezdve a legtávolabbi csillagokig, mindezt a másodperc törtrésze alatt, az időtlenség egyetlen pillanata alatt.

Az Átalakulás Útja utazásának egy része tehát arról szól, hogy megtanuld átalakítani a megélt tapasztalásodat, hogy egyre jobban és jobban élvezhesd; egyre kevésbé és kevésbé kötődj hozzá; és egyáltalán ne félj tőle. Sokan vannak a világodban, akik még mindig úgy akarják érzékelni a spiritualitást, mint egy olyan módot, ami által kijuthatnak arról a helyről, ahol találják magukat, nem értve azt, hogy nem lehetnek sehol máshol, mint a saját elméjükben. És amíg jelen van egy olyan vágy, hogy kijussanak onnan, ahol vannak, benne ragadnak továbbra is, mert csakis a Szeretet gyógyíthat.

Ezért a gyógyulás útja, ami maga Az Átalakulás Útja, megköveteli, hogy odafordulj és ránézz a teremtéseidre a saját elmédbe tekintve, és Szeretetet vigyél ahhoz, ami megjelenik, bármi is legyen az, mindezt abból a vágyból, hogy Krisztus jelenléte akarsz lenni.

Na most, azt jelenti-e ez, hogy addig, amíg a test tart, és a tér-idő és mozgás és miegyéb világában találod magad – azt jelenti-e ez, hogy nem viszed a testet egyik helyről egy másikra? Természetesen nem! Azt jelenti-e ez, hogy a harmadik dimenziós kapcsolatok nem jönnek-mennek? Természetesen nem! Azt jelenti viszont, hogy teljesen megszabadulsz attól a régi érzékeléstől, hogy a vonzódás egy bizonyos kapcsolathoz bármit is hozzád adhat, vagy hogy egy bizonyos kapcsolat elkerülése biztonságban tarthat téged. Inkább arról van szó, hogy elkezdesz szabaddá válni, és engeded, hogy a harmadik dimenziós illúzió tánca egyszerűen megtörténjen. De mindez többé nem bír hatalommal feletted.

A tudatosság legmagasabb állapota tehát, amikor az érzékelés teljesen megtisztult, olyan, mint egy paradoxon, amint megpróbálsz beszélni róla. Mert önmagadra tekintesz, és egy test-elmeként látod magad, egy bizonyos névvel, aki egy bizonyos helyen él egy bizonyos bolygón, egy bizonyos dolgot csinálva. És ugyanabban a pillanatban, az elmédnek ugyanabban a mezejében, tudni fogod, hogy nem a test vagy, nem az a név vagy, nem a történeted vagy… hogy valami sokkal több vagy, valami nagyszerű vagy, valami isteni vagy, valami titokzatos vagy, valami olyasmi vagy, ami bármely elme megértését meghaladja, legalábbis a gondolat birodalmában.

És szó szerint tudni és érezni fogod a lényed magjában mindkettőnek az Igazságát. És többé nem lesz szembenállás közöttük. Többé nem úgy nézel majd a személyiségre, hogy egy mély szakadékot látsz közte és a Krisztusi Elme természete között, mert a kettő egyként egyesült. Úgy nézel majd a leghétköznapibb eseményekre, melyeket a testtel megtapasztalsz, hogy semmilyen különbséget nem látsz közöttük és a Mennyei Királyság között. Minden egyszerűen abban a Valóságban jelenik meg, ami mindig igaz, és e Valóság megtart, átjár és beburkol mindent.

Tudni fogod, hogy tökéletesen szabad vagy, amikor többé nem érzel semmilyen akadályt azelőtt, ami megjelenik a tapasztalásod mezejében. Miért? Mert egyszerűen egy újabb lehetőségként fogod látni, hogy így szólhass:

Szentlélek, mit szeretnél, mit mondjak? Mit szeretnél, mit tegyek? Milyen lenne ebben a pillanatban számomra az, ha egyszerűen felismerném, hogy csakis a Szeretet Valós?

És aztán e Hangra hallgatsz majd. Érezni fogod mélyen a szívedben. És egyszerűen e Hangra hallgatva cselekedsz majd, és nem másra. Nem hallgatsz majd arra, hogy más elmék szerint mit kellene tenned. Egyszerűen erre az egyetlen Hangra hallgatsz majd. És e hang nem az egóból szól hozzád, mert nincsen benne ítélkezés. És te pedig egyszerűen úgy jársz-kelsz majd, mint valaki, aki ismeretlen a világ számára, ám mégis olyasvalaki, aki nagyon hétköznapinak néz ki, aki úgy néz ki, mint mindenki más. A különbség az, hogy bár a test látszólag még mindig a Földön jár, te szó szerint magadhoz öleled a Földet. És belül tudni fogod, hogy a félelem eltűnt.

A vágy tehát ennek az órának a témája. És szeretnénk adni neked néhány egyszerű gyakorlatot, amit átültethetsz a gyakorlatba. Az egyiket már említettük. A második pedig ez: Szánj erre tíz percet minden egyes órában! Állítsd be az emlékeztetőt az órádon! És tíz percen át ténylegesen figyeld meg, hogyan mozgatod a testet:

Ó, éppen felkeltem a kanapéról, és a konyha felé tartok. Miért? Ó, jégkrémre vágyok. Egy gondolatként jelent meg az elmében, és megadtam neki azt az erőt, hogy a test mozgását a szükséges cselekedetre motiválja ahhoz, hogy most a kezemet a hűtő fogantyújára helyezzem. (És egyébként, azt kell, hogy mondjam, én is szívesen megkóstoltam volna egyet akkoriban.) Most kinyitom a fagyasztót, és kiveszem a kis hideg kartondobozt, ami valamikor egy fa testéből készült. És ebben egy olyan anyag van, amit egy másik elme vágyból teremtett. És most felemelek egy olyan eszközt, amit kanálnak hívnak, ami egy másik elméből született, akinek volt egy olyan vágya, hogy az életet könnyebbé tegye. És belemerítem a jégkrémbe, és most a testbe helyezem, ami önmagában is egy vágy eredménye. És megteremtem a tapasztalásomat!

És nem létezik más ok, csak ez: egy gondolat, egy érzés, egy vágy megjelenése, megfoganása, ami megszülte egy világ egész mozgását, amit a testnek hívnak, hogy megteremtsd azt a tapasztalást, hogy jégkrémet eszel. És gyakorolhatod ezt tíz percen keresztül, pusztán megfigyelve azt, hogy ténylegesen mit csinálsz.

Na most, mit jelent ez? Nem azt jelenti, hogy

Hát, dolgozni fogok, hogy ki tudjam fizetni a számlákat.

Nem, nem ezért teszel így.

Azért mész dolgozni, mert azt a vágyat tartottad meg magadban, hogy megteremts valamit, ami úgy tűnik, a biztonság látszatát, kiszámíthatóságot és túlélést biztosít számodra. Az „állás” vagy „karrier” abból a vágyból született, hogy az érzékelésed alapján azt hiszed, erre van szükséged. Szóval nem azért mész a munkahelyre, hogy valamit csinálj. Egyszerűen a testet az autóba ülteted, és az autópályán vezetsz.

Kezdd el megtanulni, hogyan figyelheted meg díszítés, értelmezés vagy magyarázat nélkül pontosan azt, amit csinálsz – tíz percen át! Aztán, ha szeretnél visszatérni az öntudatlansághoz, akkor mindenképpen tegyél így!

De ily módon elkezdesz megkülönböztetni valamit, ami szintén mindvégig jelen van, akár egy földalatti áramlat vagy folyó. Mivel te vagy a Valóság, mindig jelen van a jó, a szent és a gyönyörű kiterjesztésének vágya. És az által, hogy megfigyeled, ténylegesen mit csinálsz, felfedezed majd, hogy valójában sokkal gyakrabban sikerrel jársz ebben, mint amennyire elismered az érdemeidet. Elkezded majd látni a hétköznapi mosolyaidban, abban a döntésben, hogy képeslapot küldesz egy barátnak, abban a döntésben, hogy mégsem mondasz ki egy bántó szót – elkezded majd felismerni, hogy ez is a vágyból született szent elmédben.

És elkezded majd megízlelni, hogy van egy olyan mélységed, ami már most is meghaladja a félelmet, már most is meghaladja az illúziót, már most is az együttérzésben és Szeretetben és bölcsességben és Igazságban nyugszik. Elkezded majd felfedezni, hogy már most is rengeteg sikered van, amire építhetsz, rengeteg sikered van, amit elismerhetsz önmagadban, és ez egy módja annak, ahogy megízlelheted, érezheted, hogy

Bizonyára Krisztus itt lakozik ebben az elmében.

Egyszer azt javasoltam neked, hogy csak a szeretetteljes gondolataidra emlékezz! De ennek az a trükkös része, hogy először tudatossá kell válnod rájuk. Oly sokan esnek csapdába az elme depressziójában és idegességében és őrültségében, mert minden energiájukat abba fektetik, hogy azt érzékeljék, ami nem kielégítő, és semmi energiát nem fektetnek abba, hogy érzékeljék a sikerüket Krisztusként.

Szóval, a tíz percek alkalmával tanuld meg kifejleszteni azt a képességet, amikor megfigyeled, mit is csinálsz igazából! És amikor megállsz a kávézódban munkába menet, és bemész, és pénzt adsz annak a személynek, aki a kávédat odaadja neked, és a szemébe nézel, és mosolyogsz, és azt mondod, „Köszönöm”, éppen sikerrel jártál. Az Igazságot kommunikáltad. Emlékeztél arra, hogy az előtted álló méltó a tiszteletedre és a Szeretetedre. És ez egy siker!

Minden alkalommal, amikor képes vagy megszakítani az elmének azt a lendületét, hogy mást sem érzékel, csak problémákat, elkezded felfedezni, hogy Krisztus Elméjének földalatti folyója most is, és mindig benned van. És ahogy egyre mélyebben és mélyebben érzed a sikereidet, ez egyre csak növeli a vágyadat, hogy ebben az áramlatban élj. És pillanatról pillanatra, napról napra, kiműveled a szükséges erőt magadban, hogy csakis ezzel az Elmével azonosulj.

És egy ideig úgy fog tűnni, hogy két gondolati rendszer van jelen – a régi, amivel egykor azonosultál, és az, amelyik úgy tűnik, megszületőben van benned – bár igazából csak emlékezel rá. De te a szükséges fegyelmet, a szükséges éberséget választod, amivel áttréningezed az elmét arra, hogy ne az illúzió birodalmával azonosuljon, hanem a Valóság folyamával, mely rajtad keresztül áramlik, akadálytalanul, korlátok nélkül, egy egész örökkévalóságon át, vég nélkül. Hm…

Ez az egyetlen ajándék, amit az idő kínál számodra. Ennyi az egész. Nem használhatod az időt arra, hogy vagyont halmozz fel valami bankszámlán a jövőre felkészülve, mivel a jövő nem létezik, és nincs kontrollod afelett, mi fog történni az aranyérméiddel a világodban. Az időnek egyetlen célja van – az a cél, amit a Vigasztaló adott neki. És e cél Isten Fiának a Jóvátétele.

Na most, mindez elég emelkedettnek hangzik, és az elme így szól,

Hát, igen, természetesen. Tökéletesen jól értem ezt, köszönöm. Szép napot!

És aztán, ugyanez az elme visszatér ugyanazokhoz a régi mintákhoz. Hallotta, de igazából nem hallotta. Megízlelte, de nem nyelte le.

Amíg úgy nem döntesz, hogy megragadod az időt, és felismered a nagyszerű ajándékot, amit kínál számodra – nem büntetésként, nem kötelességként, hanem egy lehetőségként, hogy teljesen szabaddá válhass, és mosolyoghass a szívedben, mert tudod, hogy Egy vagy Istennel… Amíg úgy nem döntesz, hogy megragadod a lehetőséget az elme fegyelmezésére, és az elme így a Krisztusi Elme folyamával kezd el azonosulni, mely egy csendes hangként suttog az ego konfliktusos világának zaja és lármája alatt, ami tele van félelemmel és kétellyel és ítélkezéssel, annak szükségével, hogy igaza legyen, annak szükségével, hogy mások tévedjenek, annak szükségével, hogy abban higgyen, van valamilyen önmagán kívül lévő erő… amikor felébredsz, és felismered, hogy az Igazság mindig igaz, soha többé nem fogsz panaszkodni a tapasztalás egyetlen pillanatával kapcsolatban sem, mely során tiéd a hatalom, hogy másra vágyj.

Mert amire vágysz, azt fogod érzékelni. És amit érzékelsz, azt fogod megtapasztalni. És az egész játék egyszerűen ez: teljesen szabad vagy. Pontosan itt és most. Semmit sem tehetsz, hogy szabaddá válj. Csupán emlékezhetsz a szabadságodra az által, ahogy választásod szerint az elme erejét használod bármelyik pillanatban.

Az idő egy illúzió. És az elsuhanó dolgok, a tér és idő jelensége árnyak csupán, melyeket egy bizonyos módon értelmeztél. Nincs nyereség; nincs veszteség. Nincs mitől félni. A világ semmit sem adhat hozzád, és semmit sem vehet el tőled. Pusztán azért vagy itt ebben az ideiglenes osztályteremben, azzal a lehetőséggel, hogy úgy tegyél, ahogy bármelyik mester bármelyik dimenzióban, mert te ugyanazzal a hatalommal rendelkezel, amivel én – tiéd a hatalom, hogy csakis Szeretetet taníts. És amit tanítasz, azt szükségképpen és azonnal meg is tanulod.

Ezért, tanuld meg jól, hogyan figyelheted meg az elmét:

Mire vágyom igazából?

Nem arról van szó, hogy

Mit szeretnék, bár arra vágynék? Mire vágyom igazából?

… emlékezve arra, hogy minden egy semleges esemény. Csupán egy tanulási tapasztalás, ennyi az egész.

Az elkülönülés nem létezik. Az Igazság mindig igaz. A halál valótlan. Te Tiszta Szellem vagy. Az idő csupán egy kontextus. A világ ártalmatlan. Nem lehetsz áldozat. Szabad vagy. A Jóvátétel már véget ért. A felemelkedés beteljesült. Amint megkaptad az üzenetet, tedd le a telefont, és lépj tovább az által, hogy választásod szerint a Valóságot hozod az árnyak táncához, amit „e világnak” hívnak! Mert mi jó származhat abból, hogy a jövőbeli szabadságért imádkozol? Mindent jelent e szabadságban lakozni, most!

Egyetlen utolsó dolog a vágyról. Az egoisztikus elme elemei a vonzás/taszítás, ítélkezés, elfogadás/elkerülés, vagy akár gyűlölet,

Ez helyes, az helytelen; ez jó, az rossz…

Valamint légy hajlandó magadhoz ölelni és elfogadni annak következményeit, amire vágysz! Amikor a kanaladat a jégkrémedbe meríted, élvezd, öleld magadhoz, mint a vágyad hatását!

És amikor egy autót veszel, ami lerobban, tréningezd magad arra, hogy magadhoz öleld ezt is, és élvezd ezt, éppen úgy, ahogy a jégkrémet! Miért? Egy nagyon egyszerű okból kifolyóan. Ha az egoisztikus elme helyesnek és helytelennek ítéli meg a dolgokat, ha a jégkrémet „jónak” ítéled, de az autó lerobbanását „rossznak”, milyen elme bír hatalommal feletted? Szabad vagy-e abban a pillanatban?

Éppen lerobbant az autóm. Ó, de olyan gyönyörű a naplemente! Azt hiszem, éppenséggel üldögélhetek is itt, és figyelhetem, ahogy megjelennek a csillagok. Végül is, amúgy se mentem igazából sehova.

Az Elme minden. És ha igazán többre vágysz annál, mint hogy higgy Krisztusban, akkor felelősséget kell vállalnod az elme átalakításáért az által, hogy a hétköznapi pillanataidban elkezdesz másképpen látni. És ahogy átformálod azt, ahogyan az elmét használod, minden pillanatban megízlelheted majd a mélységes szabadságot – azt a szabadságot, ami azonnal messze visz téged a tér és idő dolgain túlra. És e dolgok látszólag megjelennek és eltűnnek majd benned: univerzumok, megjelennek és eltűnnek, Krisztus Szent Elméjében.

Ez az a nagyszerű ajándék hát, ami megadatott neked. És ahogy folytatjuk utunkat Az Átalakulás Útján, ahogy látod, visszatértünk egy régi témához, amit a vágynak hívnak. Mi az, aminek a vágyára a leginkább méltó vagy? Valóban fel fogod fedezni és meg fogod teremteni az ösvényedet a saját tökéletes felébredésed számára.

És csak hogy egyetlen utolsó dolgot hozzáfűzzünk mindehhez: nem lehet vége Krisztus Elméjének. Örökké benne lakozol majd, mint olyasvalaki, aki egy örökkévaló erdőben lakozik. Miért is ne játszanál hát a Királyságban?

Élvezd a gyakorlataidat! Néhányatok ténylegesen el is fogja végezni őket. És ők azok, akik megízlelik majd az emlékezés mélyülését, arra az Igazságra, ami mindig igaz.

És ezzel, legyél hát békében! És ismét, szeretnénk megköszönni neked, hogy félretetted a világ zaját és lármáját, hogy velünk legyél ebben az órában. Mert látod, a kommunikáció egy nagyszerű öröm a Fiúság azon aspektusai számára, akik választásuk szerint azért jönnek össze, hogy élvezzék az Igazságra való emlékezést. Ezért, öröm számunkra olyan kommunikációs eszközöket teremteni, amelyek által kapcsolódhatunk veled. És van egy olyan mondás a világodban, hogy „kettőn áll a vásár”. Szóval, ezért, köszönjük, hogy kapcsolódsz velünk ebben az ünnepi táncban, mely az Igazságra emlékezik!

Menj hát békével!

Ámen.

.

Fordítói megjegyzés

A fordítás a The Way of Transformation alapján készült:
https://www.christmind.info/wom/intro/wot/

1 lecke fordításához az ajánlott hozzájárulás 1 000 Ft. Ha arra érzed a Hívást, ennél magasabb összeget is hálásan fogadok. A támogatásod fordítói munkámhoz ide tudod elutalni.

Ez a lecke adományos módon elérhető. Letöltheted pdf és epub formátumban Az Átalakulás Útja oldalon, alul.



Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..