Jézus (Jeshua) csatornázott, magyarra fordított tanításai

Válaszd a valódi látást!

Most elkezdjük.

És valóban, ismét, üdvözöllek téged, Isten szeretett és szent és egyszülött gyermeke! Jól figyelj erre az üdvözlésre! Üdvözöllek téged, Isten szeretett és szent és egyszülött gyermeke! Az igazságban, ez annak igazsága, aki vagy. A valóságban ez minden, ami lehetsz.

Mert már azelőtt, amikor az égbolton az első csillagok kigyulladtak, te bizony úgy lakoztál, amilyennek Atyád megteremtett téged. Nem úgy, amilyennek az elme mutatna téged önmagadnak. Nem létezett még olyasfajta dolog, amit a testként ismersz. Nem létezett még olyasfajta dolog, mint az ideiglenesség gondolata. A születés gondolatának még a nyoma sem létezett, és ezért, annak az elképzelése vagy tapasztalása sem, amit te halálnak hívsz. Ebben az ősi kezdetben, az idő előtt, egésznek és teljesnek lettél teremtve, Isten elméjének tökéletes, szeretetteljes kiterjesztéseként. És Isten csakis szeretet. Mivel ez igaz, mindig igaz. Nem létezik egyetlen olyan pillanat sem az időben, amikor is ezt az igazságot bármi megzavarhatná. Nem létezik egyetlen olyan pillanat sem bármelyik tapasztalásod során, amikor is a valódi világ megszűnne létezni.

Miképpen lehet tehát az, hogy látszólag egy fizikai test terére és kiterjedésére korlátozva találod magad? A test nagyon sűrű, és gyakran elég nehéz. Miképpen lehet az, hogy fizikai szemeken keresztül nézel, oly bizonyosan abban, hogy amit e szemek mutatnak neked, az valós? És bizonyosan be tudod ezt bizonyítani magadnak. Csak próbálj meg keresztülsétálni egy falon, és meg fogod győzni magad arról, hogy az a fal teljesen valós, hogy a test az, aki vagy, hogy mindez így van, és nem változhat. Ha az elmédben ezt az elképzelést, ezt az érzékelést fogadod el igaznak, akkor azt tanítod magadnak, hogy megtagadod az Isten által neked, Isten egyetlen teremtésének megadatott gyengéd hangot, melyet Ő szeretetteljesen beléd helyezett az idő kezdete előtt.

E hang még mindig veled van, és mindig veled marad. De ha szeretnéd hallani, az megköveteli tőled azt a hajlandóságot, hogy feladj minden érzékelést, amit valaha is elhittél önmagadról vagy a világról, és maga e cselekedet teljes őrültségnek tűnik.

Mi fog történni velem, ha feladom azt a hiedelmemet, hogy az a fal valós? Mi fog történni velem, ha feladom minden érzékelésemet, melyek a tudomásom szerint kőbe vannak vésve, és ezért belőlük kiindulva kell cselekednem, hogy túléljek e világban, amit bizonyosan nem én alkottam meg? Végül is, egy véletlenként érkeztem ide, a szüleim szenvedélyéből születtem. Egyszerűen itt találtam magam, és ilyen vagyok.

Tényleg abszurdnak tűnik feladni azokat a mélyen gyökerező érzékeléseket és hiedelmeket és tapasztalásokat, melyek hited szerint segítettek neked a túlélésben, azért, hogy eljátssz azzal a gondolattal, ami színtiszta őrületnek tűnik.

Gyakran és sok csatornán keresztül mondtam azt, hogy a világ, amit érzékelsz, homlokegyenest ellentétben áll a valódi világgal. Pontosan az ellentéte. Ezért, ha szeretnéd ismerni a valódi világot, az első szükséges lépés az, hogy áttréningezd az elmét arra a hajlandóságra, amikor is elfogadod azt, hogy minden dolog, amit hited szerint látsz, csupán ideiglenes tükröződés vagy illúzió. Hogy a fizikai szemek soha nem mutatták meg neked a valódi világot. Hogy az elképzeléseid és érzékeléseid, melyek a test érzékszervein keresztül beérkező adatokon alapulnak, mindig is homlokegyenest ellentétben álltak a valódi világ igazságával.

Ha tehát megszületett egy hívás benned, ha ott egy szikra benned – ami egyszerűen azt jelenti, hogy az Istenért szóló hang végre belopódzott egy kicsit az elmédbe, és te elkezdted hallani -, ha van benned valami, ami arra hív, hogy megismerd a valódi világot, ha van benned valami, ami hív, hogy megismerd Isten békéjét, ha van benned valami, ami csupán egy kicsit is hajlandó arra, hogy feladja azt, amit szükséges feladni azért, hogy megismerhesd Isten békéjének és annak a tökéletes szeretetnek a valóságát, ami már most is vagy, akkor meg kell hoznod egy döntést. És a döntés ez:

Ha eddig arra használtam az időt, és azért tapasztaltam meg az időt, hogy bizonyítékot gyűjtsek arra, hogy amit magamnak tanítottam, és amit hittem, az igaz, akkor talán most arra kell használnom az időt, hogy elengedjem mindazt, amit igaznak hittem.

A döntés annak választása, hogy teljesen elköteleződsz amellett, amikor is megengeded, hogy az idő tapasztalásait, pontosan ott kezdve, ahol a hétköznapi életedben vagy, átértelmezze számodra az a hang, mely benned van, de nem egészen a tiéd. Legalábbis még nem. Elérkezik majd a nap, amikor egy leszel e hanggal. Elérkezik majd a nap, amikor ismerni fogod azt az igazságot, hogy

Én és az Atyám egyek vagyunk.

Elérkezik majd a nap, amikor bár úgy tűnik, hogy a fizikai szemek még mindig működnek, szeretetteljesen fogsz nézni arra a világra, ami tévedésből lett megalkotva, e fizikai dimenzióra, e korlátozásra, amit az elmédben érzékelsz, mert a belső szemeden keresztül fogsz rá nézni, mely lényed, tudatosságod egy olyan aspektusa, aminek vannak bizonyos fizikai összefüggései, igen, és te aktiválni fogod e szemet, és ki fogod nyitni e szemet, és minden dologra e szemen keresztül fogsz tekinteni. És az érzékszervi adatok, mintha szűrés után, átalakulva jutnának el hozzád, így nem a tévesen teremtett hiedelmek és elképzelések alapján ítéled meg mindazt, amit látsz, hanem ezeket az érzékeléseket átmossa és megtisztítja az a fény és bölcsesség, mely ezen a belső szemen keresztül ragyog.

Egyszer, amikor együtt üldögéltem a barátaimmal, akiket apostoloknak hívtok, azt mondtam nekik: Amikor a szem egyfókuszú lesz, akkor belépsz majd a királyságba. Mit jelent e furcsa kijelentés? Először is több szinten beszél egy olyan igazságról, ami csak a szintek fogalmán keresztül érthető meg. Az, hogy amikor a szem egyfókuszú lesz, azt jelenti, hogy megtanultad elengedni a fixációdat, amikor is az elméd figyelme egyedül a fizikai érzékszerveidhez, és ezért azokhoz az elképzelésekhez és érzékelésekhez kapcsolódik, amiket azokra az érzékszervi adatokra építettél, melyek a testen keresztül érkeznek hozzád, és innen elmozdítottad a figyelmedet, hogy az a belső szemben központosulhasson és megszilárdulhasson, ily módon a tapasztalásodra ragyogó tudat fénye feltárja számodra a valódi világ tükröződését mindenen keresztül, amit látsz és tapasztalsz.

A második szint ez: Konfliktusban találod magad, a dualitás világában találod magad. Nincs egyetlen egyszerű dolog sem. Mindig ez vagy amaz van, fent és lent, fény és sötétség, jó és rossz, helyes és helytelen, legmagasabb érték – legalacsonyabb érték, legjobb választás – legrosszabb választás. Bárhova is mész a nap folyamán, a választás szükségességével szembesülsz. Ez vagy az. Az igazat megvallva, ez egyszerűen a szeretet és félelem közötti választás. De a világodban a dualitás uralkodik, és ezért van az, hogy a világ, amiben találod magad, nem a valódi világ. Mert a valódi világ egyszerű és egész, és csakis a szeretet lakozik ott.

Na most, az, hogy az egyszerű életbe mozdulj, megköveteli a dualitásban való élet dilemmájának megoldását. Hogyan teheted meg ezt? Mert bárhol is találod magad, a fizikai világban vagy, míg a test tart, és a test egészen addig fog tartani, amíg te, egy tudatos lényként, továbbra is a testet választod. Az által, hogy áttréningezed az elmét, hogy csak a szeretetet válassza, hogy feladjon minden érzékelést, amit valaha is bárkiről vagy bármiről megalkottál, elérkezik majd a nap, amikor már nem a fizikai testet fogod választani, bár még továbbra is egy testben találod magad.

Na most, hogyan teheted meg ezt? Hogy száríthatod meg a bőrödet, miközben az áramlatban úszol? Hogyan csendesítheted el a zajt, miközben egy fültépő zenei koncerten vagy? Úgy, hogy megtanulod áttréningezni az elmét. Nincs más út.

Beszéltünk neked korábban arról, hogy egyetlen dologról sem tudod, micsoda vagy mire való, és ez egy nagyon jó kezdet az elme áttréningezésének folyamatához. A cél tehát az, hogy eljuss magadban a tudatosság azon helyére minden egyes döntés előtt, ahol emlékezel annak igazságára, aki vagy, és hogy még nem a valódi világban élsz, és arra, hogy az, amit magad előtt egy választásként látsz, amiről azt gondolod, meg kell hoznod, valójában egy illúzió, ami a múltbéli tapasztalásodon alapul.

Amikor arra tréningezed a tudatosságodat, hogy az egyszerűség tisztánlátásában lakozzon, ami minden előtted álló választás előtt létezik, akkor és ott megtanulhatod, hogy a Szent Egyetlen hangját halld, aki választani fog helyetted, a te engedélyeddel, amíg a te tudatosságod meg nem tanulja, hogy a Szentlélek választásai mindig száz százalékban pontosak, és a legfőbb jót szolgálják benned. Akkor aztán magadba olvasztod vagy felöltöd e hangot, megengeded önmagadnak, hogy újra magának a Szentléleknek a tudatosságában lakozzál, és e Hanggá válsz. Többé nem rajtad kívül van, többé nem nehéz hallanod, mert mindent feladtál, amivel az azonosságod valami máshoz kapcsolódott, mint e hang. Akkor, az igazságban, többé nincsenek választások, bár látszólag továbbra is a világban lakozol, annak a szemnek az egyfókuszúságából élve, mely tisztán látja a valódi világ tükröződését azon az illuzórikus világon keresztül, melyet a valódi világra helyeztél. E helyről, bár látszólag továbbra is a testben élsz, közvetlenül ismerni fogod a választás nélküli élet tapasztalását. A dualitás dilemmája megoldódott, mert többé nincs félelem az elmédben. Nincs semmi, amihez ragaszkodnál, nincs semmi, amit keresnél, nincs semmi, amit elnyerhetnél, és ami a legfontosabb, nincs semmi, amit elveszíthetnél. Mert a veszteségtől való félelem az, ami örökké a dualitás konfliktusába rejtőzve tart, és az egyfókuszú szem ismeretlen marad.

Az elme áttréningezése tehát az idő legnagyszerűbb használata, ami előtted áll. Egyik irány, ami felé gondolod, hogy tartasz, sem fog téged soha elvinni a mennybe, ha ezek az irányok abból a módból nőttek ki, ahogy megtanultál dönteni. Hadd adjak egy példát:

Én egy test vagyok. Túl kell élnem. A világ odakint van, és én tudom, hogy elég kegyetlen tud lenni. Jobb, ha maradok abban az állásban, amim van, mert a túlélés bír a legnagyobb értékkel számomra. Ezért azt választom (szabadon hiheti bárki ezt), hogy maradok ott, ahol a szívem nincs békében.

Ez nem egy választás. Ez egyáltalán nem egy választás. Ez a félelem és a megfelelő tudás hiányának következménye.

A minden körülménytől független szabadság, a konfliktustól és félelemtől való szabadság nem érkezik el akkor, amikor a test látszólag meghal. Mert ha a konfliktus vége nem érkezik el a tudatosságodba, mielőtt a test meghal, biztos lehetsz abban, hogy egyszerűen ismét egy testben és testként fogod találni magad, egy olyan világot érzékelve, amiben konfliktus és dualitás uralkodik.

Nincs más választás hát, mint az, hogy felébredj. És felébredni azt jelenti, hogy elengedsz mindent, amiről azt gondolod, tudod, és megengeded a belső hangnak, hogy áttréningezze az elméd használatát egészen addig, amíg fel nem ismered a valódi világot, és ott nem lakozol abban a békében, mely minden megértést örökké meghalad.

A világodban sokan nem fogják felismerni, amikor ez végbe ment benned, mert látod, senki sem képes felismerni egy felébredett elmét, hacsak a felébredés legalább valamilyen mértékben meg nem történt már benne is. És ez rendben van. Mert amíg a test tart, te szabad vagy, hogy csak szeretetet taníts. De nem abból az érzékelésből, amikor azt hiszed, hogy tudod, ez mit jelent. Csakis a szeretet tudja, ez mit jelent, és csakis a szeretet tudja, mit szükséges kiterjeszteni egy-egy pillanatban. Ezért, míg látszólag a világban élsz, a tisztánlátás egyértelműségéből, mely az elme áttréningezésén és a félelem elengedésén keresztül megalapozódik, e helyről azt találod majd, hogy minden egyes lélegzetet megelőzően folyamatosan és egyszerűen megkérdezed:

Mire való e pillanat? Mit szeretnél megcselekedni e pillanaton keresztül?

És el fogsz jutni oda, hogy a Szent Egyetlen hangját olyan tisztán és megkülönböztethetően hallod, hogy teljesen elengedsz minden kételyt, minden félelmet, minden nyugtalanságot. És e pillanattól fogva valóban belépsz a királyságba, mert a szem egyfókuszúvá vált. Olyan leszel majd hát, mint a szél, nem tudva, honnan jöttél, vagy merre mész. Csak az örök jelen létezik majd, melyben a kételynek nyoma sem marad benned, és tudod, hogy végtelenül szabad és ragyogó vagy örökké, és csakis Isten szeretete van jelen, bárhol is találod magad. Jelen lesz a Szeretet, amikor a félelem eltűnik.

Ezért, az elme áttréningezésével kezdd el felismerni, hogy nem tudod, mire való e pillanat, bármilyen is legyen e pillanat, ahogy megjelenik! Ismerd el, hogy jelen van az Egy, akiben megbízhatsz – a Szentlélek, a tanító és útmutató, aki egyenlő módon megadatott mindenkinek, míg mindenki vissza nem tér a valódi világba.

Tanulj meg bízni abban, amit nem látsz! Tanuld meg meghallani azt, ami úgy tűnik, hangosan nincs kimondva! Tanuld meg érezni azt, ami nem az érzékszerveken keresztül érkezik, hanem belülről bukkan fel, és felvilágosítja az érzékszerveket! Tanulj meg őszintén ránézni azokra a helyekre, ahol a félelem otthonra lelt benned, és ahogy ránézel e helyekre, szeretetteljesen nézz rájuk, mert bizony megtanultál félni attól, hogy ránézz a félelmedre. És miért? Mert azt hiszed, hogy te vagy az a félelem, mely az úgynevezett személyiségedben valamilyen mintaként fejeződik ki. Mivel azonosultál vele, a legmélyebb félelmed az, hogy ha megengeded, hogy fény árassza el, akkor el fog tűnni, és vele együtt te is. Ezért mondtam korábban, hogy a legmélyebb félelem nem más, mint annak az énnek az elvesztésétől való félelem, ami soha nem is létezett.

Az elme áttréningezése által, az alázaton keresztül, amikor is felismered, hogy nem tudod, a dolgok mire valók, hogy az egyetlen választás, amit meghozhatsz, az az, ha ismered Isten békéjét, és emlékezel rá, és benne élsz, az elme újra fog strukturálódni, meg fog tisztulni, és te egy átalakult világra fogsz tekinteni, és a valódi világ tükröződésének ragyogását fogod majd látni benne. Tudni fogod, hogy félelem-nélküli vagy, mert nincs már ott benned az az én, mely a folyamatos védelmedre szorulna azokkal a nagy erőkkel szemben, melyek látszólag szemben állnak vele. Mert nem létezhet semmilyen nagy erő sem, ami a Valódi Énnel szemben állhatna, azzal szemben, mely oly szikrázóan ragyog általad, rajtad és az egész teremtésen keresztül. És ez az Én a valódi világ.

Te vagy ez az Egy, fényesen szikrázó, sokkal hatalmasabb, mint tízezer nap. És amikor eged kiterjedtségére tekintesz, ismerd fel, hogy annak a Fénynek csupán egy pontocskáját tükrözi, amiben felbukkant, és ez a Fény te vagy! Minden világ, minden dimenzió, a létezés minden síkja a te Szent Elmédből és Elmédben jelenik meg. Te vagy az a nagyszerű kiterjedtség, mely a teremtést magában foglalja, most is. És már most is, a valóságban te csakis a valódi világban lakozol és élsz és létezel. És az egyedüli távolság, ami közted, aki a valódi világban lakozik, és közted, akiről azt gondolod, hogy a valótlan világban van, egy gondolat szélessége, aminek a gondolásához ragaszkodsz.

Tanuld meg hát áttréningezni az elmét e gondolat elengedésére, bármikor is jelenik meg! És fel fogod ismerni, mert bár sok formát ölt, olyankor mindig összeszűkülve érzed magad, elkülönülve a testvéreidtől, azt érzed, hogy a Földed szeretete távol van tőled, és Isten békéje sehol sem található. Ez egy jel, hogy azt választottad, azonosulsz egy olyan gondolattal, ami csakis valótlanságot szülhet, és ragaszkodsz e gondolathoz. Hagyj fel azzal, hogy megpróbálod védelmezni ezt! Hagyj fel azzal, hogy megpróbálod dédelgetni ezt, mert azt gondolod, te alkottad, és ezért meg kell tartanod! Egyszerűen engedd el! Akár naponta ezer alkalommal is, engedd el! És válassz egy új gondolatot, az egyszerűség gondolatát:

Nem tudom, hogy a dolgok mire valók; Szentlélek, tanítsd meg nekem!

És engedd, hogy az idő ne olyasvalami legyen, amivel a saját céljaidat kergeted, hanem azzá váljon, aminek a segítségével megengeded, hogy a teljes helyreigazítás elérkezzen Tökéletes és Ragyogó Elméd szentségéhez!

De… de annyi problémám van! Jeshua, mit kellene csinálnom ezzel a sok problémával?

Engedd el őket! Mind illúzió. Minden, amiről azt gondolod, hogy egy megoldandó probléma, annak hatása, hogy előtte egy őrült gondolatot választottál. Egyszerűen válassz újra, olyan gyakran, ahányszor csak szükséges, míg a béke vissza nem tér!

Megígérem neked ezt: Ha teljesen elkötelezetté válsz amellett, hogy felébredsz abból az álomból, amit azóta álmodsz, hogy az első csillagok elkezdtek megjelenni az égbolton, és már ezt megelőzően is, ha az egyetlen vágyad, hogy csak az legyél, amivé Isten teremtett, akkor helyezz a szíved oltárára minden egyes lélegzettel mindent, amiről azt gondolod, hogy tudod, mindent, amiről azt gondolod, hogy szükséged van rá, és nézz szeretetteljesen minden helyre, ahol a félelem otthonra lelt az elmédben, és engedd, hogy elérkezzen a helyreigazítás! El fog érkezni. Tekintet nélkül arra, hogyan tapasztalod meg, de el fog érkezni.

És elérkezik majd az a nap és pillanat, amikor minden fájdalmad és félelmed és szenvedésed eltűnik, ahogy a szél löki arrébb a habot a hullámon, feltárva az alattad lévő óceán tisztaságát. Szó szerint azt fogod érezni az egész lényedben, hogy az álom soha nem is létezett. Néhány emlék talán veled marad, és tudni fogod, hogy valahol valószínűleg álmodtál egy álmot, vagy volt egy olyan gondolatod, amikor is azon tűnődtél, vajon milyen lenne másmilyennek lenni, mint amilyennek Isten megteremtett téged, de mindez egy olyan halvány visszhang lesz csupán, hogy semmilyen nyomot nem fog hagyni rajtad. A szívedben gyengéden mosolyogni fogsz, függetlenül azoktól a körülményektől, amikben találod magad. Béke lesz benned a fejed búbjától a lábujjakig, úgyszólván, és e béke előtted jár majd, bárhová is mész. Belép majd a terembe, mielőtt te a testtel belépnél, és azok, akik érzékenyek, eltűnődnek majd azon, ki érkezett meg. És néhányan egyenesen így szólnak majd, „Íme, azt hiszem, Krisztus jött el vacsorára.” És te leszel ez, mert ez az, aki vagy – az örökkévaló Krisztus.

Lépj hát be velem most a béke e helyére! Azok közületek, akik még mindig azt hiszitek, hogy ti csupán egy test vagytok, akkor kezdjétek itt! Kezdd el megengedni, hogy a test ellazuljon, és tudd, hogy ez nem olyasmi, amit képes vagy megpróbálni, és így tenni! Csupán meg kell engedned. És ahogy a test ellazul, engedd, hogy a figyelmed visszahúzódjon azoktól a dolgoktól, amikről azt hiszed, hogy körbevesznek téged! Add fel annak szükségét, hogy abban hiszel, valamit el kell érned és valahova el kell jutnod! Engedd, hogy ez lényed mélyére süllyedjen! Nem azért, hogy megnézd, mi van ott, hanem csak add át magad! Engedd, hogy a lélegzet úgy áramoljon a testen keresztül, mintha valami más lélegeztetné a testet helyetted! Lazítsd el még az agy tevékenységét is, mintha az agy csupán egy másik olyan izom lenne, amit képes vagy ellazítani! És ahogy belepihensz és átadod magad e kimondhatatlan helynek a lényedben, a saját létezésed misztériumának, ami messze meghaladja azt, amit a test valaha is megérinthet vagy ismerhet, ami messze meghaladja azt, amit az emberi érzelmek valaha is magukban foglalhatnak, ami messze meghalad minden gondolatot és hiedelmet és tapasztalást, amit valaha is ismertél, rálelsz saját Éned fényének szikrázó ragyogására. Lakozz ebben! Add át magad ennek! Ismerd csakis ezt!

És itt, ezen a helyen, a saját elméd és lényed nagyszerű mélységében, e napon, hozz meg egy új döntést!

Atyám, nem tudom, mit tettem, nem tudom, hogyan álmodtam a tőled való elkülönülés álmát, de elengedem. Elismerem, hogy nem tudom, a dolgok micsodák vagy mire valók, nem ismerem a saját teremtésem pillanatát, és ezért átadom magam a te békéd és szereteted ragyogásának és tisztaságának. Megnyitom magam, hogy csakis téged fogadjalak be. Te egyedül ezt kéred tőlem, és én egyedül ezt választom. Add nekem azt a bölcsességet és erőt és lelkesedést, amivel megtanulhatom, hogyan használjam az időt építő módon, akár egy szentséget, átadva mindent, ami valaha is különbözött bennem a szeretettől! Te vagy az út, az igazság és a fény. És én visszatérek az egységünk szent helyére. Továbbra is olyan vagyok, amilyennek Te teremtettél engem.

Szóval, emlékezz arra, hogy a saját hívásodra fogsz felébredni! Éppen most is így teszel. Az, amit az út során tapasztalsz, teljesen és szabadon általad választott. Egyetlen apró része sem volt szükséges, ám egyetlen része sem szünteti meg vagy korlátozza annak ragyogását, aki vagy. Minden a pillanat választásának egyszerűségében rejlik. Váljon hát az idő olyanná számodra, mint egy becses barát, egészen addig, míg már nincs szükség rá, és át nem adatik a Szentléleknek! Lehetséges, hogy újra és újra az időben találod majd magad, de nem úgy fogod megtapasztalni, ahogy a világ tanította neked. Csupán egy ideiglenes táncként fogod látni, amibe szabadon becsatlakozol, s ez egy olyan móddá válik, melyen keresztül Isten szeretete gyengéden alászállhat, és megérintheti a valótlan világot, újra a valósággal kifényesítve azt, és a valótlant a valódi elé tárva, így elhozva a Mennyet a Földre.

Te vagy az, akiben Atyánk örökké kedvét leli. Te vagy az, akinek a Menny és Föld minden ereje megadatott, és ez az erő most is a kezedben van. Mert a Menny és Föld ereje, ami egy kettősség, a választás ereje, a tudatosság ereje, az az erő, hogy elkötelezetté válj amellett, amikor is mindent, amit látsz, saját magad által teremtettként magadénak vallasz, az az erő, hogy mindent átadj annak az egyetlen hangnak benned, mely egyedül tudja, hogyan alakítson át és fordítson le minden gondolatot, amit valaha is megtartottál magadban, arra, ami tökéletesen tükrözi annak a Szeretetnek a ragyogását, mely összekapcsol téged Teremtőddel. Az igazságban, az út tényleg könnyű és erőfeszítés nélküli, ha így döntesz.

Itt elérünk e pillanat üzenetének zárásához, mely ismét egy lépcsőfokként szolgál, és kapcsolódik mindahhoz, amit korábban megosztottunk veled. Használd jól, használd bölcsen, és elmélkedj rajta gyakran, mert emlékeztetni fog téged arra az útra, amin jársz! Mert az igazságban, ha most e szavakat hallod, te már meghoztad azt a döntést, hogy visszaköveteled a valódi világot önmagadban.

Szóval, pár pillanat erejéig szünetet fogunk tartani itt. És aztán, ha hajlandó vagy nekem adni az időd egy részét, foglalkozunk néhány kérdéssel, és engedjük, hogy e testvéreid elméjében megjelenő bizonyos kérdések elszórakoztassanak bennünket. És sokatok tudni fogja, hogy ezek éppen úgy a te kérdéseid is.

Légy hát békében, szeretett barátom, és tudd, hogy én egyszerűen itt vagyok a valódi világban, rád várva, hogy felismerd, te is éppen úgy itt vagy, és hogy többé nem dédelgetsz magadban olyan vágyat, hogy bárhol máshol legyél.

Ámen.

.

Kérdés és válasz

Első kérdés: Hogyan magyarázza Jeshua a Keresztre Feszítés és Feltámadás cselekedeteit a velünk való kapcsolatában, és mi a szimbolikája annak, ami a szándéka volt mindezzel?

Jeshua: Valóban, neked mondom, szeretett testvérem, ez egy olyan kérdés, amit sokszor kérdeztek tőlem, és szeretném bevallani, hogy volt idő, amikor magam is feltettem e kérdéseket!

Először is, drága barátom, amikor a Keresztre Feszítésről és Feltámadásról beszélsz, egy olyan cselekedetre utalsz, mely ténylegesen megtörtént az időben. Senki ne essen tévedésbe ezzel kapcsolatban! Biztos lehetsz benne, hogy emberként, mint bármelyik másik ember, hogy emberi lényként, mint bármelyik másik emberi lény, én is az utamon jártam, hogy emlékezzek az Istennel való egységemre. Útközben megtanultam, hogy végső soron semmit sem adhatok senkinek, ha először én magam nem fogadtam be azt. Azt is mondhatnád, hogy Istenien önzővé váltam: azaz, arra használtam a testet, az elmét, az érzelmeket és minden tapasztalást és minden lehetőséget, hogy megtanítsam magamnak azt, hogy csak a Szentlélekkel válasszak. És a Szentlélek megtanította nekem, hogy a halál valótlan – punktum.

Hogyan ismerhettem volna meg ezt? Hogyan hozhattam volna hát ezt lényem mélyébe és magjába? Úgy, hogy megengedtem bizonyos környezeti feszültségeknek – melyekre úgy is gondolhatsz, mint politikai feszültségekre, melyek abban az időszakban zajlottak, amiben éltem -, hogy ne az ellenségeimmé váljanak, hanem szolgáljanak engem. Az imám és meditációm mélyén meghoztam azt a döntést, hogy megengedem magamnak, hogy belépjek egy olyan drámába, egy olyan küzdőtérre, mely Jeruzsálemben zajlott. Megengedtem magamnak, hogy azok kezére adassak, akikről tudtam, hogy a vádlóimmá fognak válni. Megengedtem magamnak azt a tapasztalást, amikor is tehetetlenül be voltam börtönözve azok által, akiket a félelem vezérelt, és nem a Szeretet. De biztos lehetsz benne, hogy engem a Szeretet vezérelt, és nem a félelem, bár valóban megjelent bennem még egy utolsó alkalommal, amikor különváltam a barátaimtól, és ők különváltak tőlem oly módon, hogy elaludtak. És az éjszaka közepén valóban felkiáltottam a kín utolsó üvöltésével,

Atyám, vedd el ezt tőlem! Azt hiszem, kissé tévedtem itt… Ugyanakkor, ne az én akaratom legyen meg, hanem a Tiéd!

Na most, ezzel az utolsó önátadással, keresztülsétáltam a félelem utolsó gyűrűjén is, és megengedtem, hogy az események úgy bontakozzanak ki, ahogy azok akarták, akik irányították az eseményeket. Még ezeket a pillanatokat is arra használtam, hogy szeretettel nézzek a vádlóimra, hogy építő módon használjam az időt, hogy a felszínes dolgokon túl lássak, hogy a szeretetreméltóságot és Krisztust lássam bennük, és őszintén szólva, miközben így tettem – még akkor is, miközben levetkőztettek és megkorbácsoltak és megvertek, miközben a test egyre gyengébbé és gyengébbé vált, amikor a töviskoronát a fejemre tették; és igen, éreztem azt a szúró fájdalmat fizikai szinten, amit te fájdalomnak hívnál, de a fájdalomtól való félelem nélkül -, a figyelmem teljességét mindvégig arra fókuszáltam, hogy Krisztus arcát lássam a vádlóimban. És az, hogy így tettem, megvilágosította vagy finomította számomra az utazásom végét, és elvitt engem az utazásom végébe. Ahogy áttréningeztem a tudatosságomat arra, hogy csakis Isten teremtményét lássam, eggyé váltam ezzel az Erővel, eggyé váltam ezzel az Igazsággal, bármilyen ingadozás vagy ellentmondás nélkül. Ahogy az általad Keresztre Feszítésnek hívott esemény részletei kibontakoztak, biztos lehetsz abban, hogy mindenki arra tekintett, amit a fizikai szemei mutattak neki. Mivel a tömeg abban hitt, hogy a test valós, hiszen azonosult vele, az emberek ténylegesen elhitték, hogy haldoklom, hogy szenvedek, hogy elvesznek tőlük. De e fájdalom és e kín csakis abból az illúzióból fakadhat, amikor valaki elhiszi, hogy az, ami valótlan, valós.

Na most, az időben ténylegesen megtörtént az is, amit Feltámadásnak hívnak. Sok-sok történet van erről; ám ez nem annyira különleges, ahogy néhányan lefestik. Egyszerűen azt jelenti, hogy mivel a tudatosságom e végső, önmagam számára kijelölt leckén keresztül teljesen megalapozódott vagy központosult a valódi világ felismerésében, elérkezett egy olyan pont, amikor a test, avagy a föld pora, mely pusztán ott feküdt azon, amit te lepedőnek hívsz, egy kicsiny emelvényen egy bizonyos üregben vagy barlangban, (amit egyébként a nagybátyám, Arimateai József adott nekem; ezt csak hozzá akartam fűzni számodra) – na most, elérkezett aztán az az idő, amikor egyszerűen nem volt szükséges még az sem, hogy a halott fizikai test jelen legyen. Elkezdett feloszlani, elkezdett felgyorsulni a – hogy is hívod ezt? – a lebomlása, ha úgy tetszik, és szó szerint visszatért egy olyan állapotba, amit te molekuláris vagy atomi állapotnak hívnál, a szinte tiszta energia állapotába, mely bizonyosan nem látható a fizikai szemek által, de bízz bennem, még mindig ott volt. Porszemcséknek is hívhatnád ezeket, csak annál sokkal-sokkal kisebbek.

Na most, amikor bizonyos barátaim a sírhoz mentek, és üresen találták azt, elcsodálkoztak. Miért? Mert a lényükben mélyen gyökerezett az a hiedelem, hogy a test valós, és a tudat másodlagos. Biztos lehetsz benne, ez pont fordítva van! Na most, én azt választottam, hogy újra aktiválom vagy újrateremtem a test formáját egy nagyon is konkrét szándékkal. Ha szeretnél kommunikálni valakivel, és ő nem érti, hogy elérhető a telefon, akkor el kell menned a házához, vállon kell ragadnod őt, és a fülébe kell beszélned. Mivel még a legjobb barátaim sem tanulták meg teljesen, hogy elhiggyék, képesek kommunikálni bármelyik elmével, bármikor, ezért szükséges volt, hogy újrateremtsem a testet, ami egyfajta telefonként szolgált, hogy demonstrálhassam: Nézzétek! Élek, a halál valótlan, megtanultam a végső leckét! Érintsetek meg, halljatok, érezzetek engem, éppen úgy, ahogy a Keresztre Feszítés előtt tettétek – és mégis, biztosak lehettek abban, hogy ismét eltávozom majd, mert ha nem így teszek, a Vigasztaló, a Szentlélek nem érkezhet el, hogy az Igazságba vezessen benneteket! De elérkezik majd a nap, amikor végül elengeditek azon szükségeteket, hogy higgyetek abban a világban, amit a fizikai szemek mutatnak nektek. Ismét eljövök majd, hogy a valódi világból szóljak hozzátok, és hogy segítselek benneteket abban, hogy e helyre mozduljatok önmagatokban. Nem ismerem még a napot és az órát, de eljövök majd, amikor ti azt választjátok. Szeretett testvérem, mivel most e szavakat hallod, te már meghoztad e döntést, és én eljöttem.

Szóval, ez a Keresztre Feszítés és a Feltámadás történelmi esszenciája. Mit jelentett? Ezt már megosztottam veled. Ez az én tanulási utam volt. Én választottam, nem kényszerítette rám senki sem. Mert Atyám akarata ugyanaz számomra, mint számodra: hogy egyszerűen felébredetten lakozzak Benne. Ez az én egyszerű és egyedi utam volt, hogy mindezt megtanuljam. Biztos lehetsz abban, hogy ez csak ünneplésre ad okot, mert nem szükséges, hogy téged egy keresztre szögeljenek! És miért?

Sokszor mondtam, hogy a világodban minden egy szimbólum. Tedd fel a kérdést, mi a szimbólum, és az feltárja majd az igazságot, elvezet majd téged a valódi világba! Ezért, amikor a Keresztre Feszítésre és Feltámadásra tekintesz, értsd meg, hogy mindez azt a hajlandóságot szimbolizálja, amikor a saját tudatosságodban megengeded annak halálát, amivel választásod szerint azonosultál. Ha azt választod, hogy a szeretettel és korlátlansággal és szabadsággal és tökéletes békével – azaz a valódi világgal – azonosulsz, akkor a kibontakozó események, már a megtapasztalásuk közben, elveszítik az erejüket, amivel illúzióba ringathatnának téged.

Elmélkedj mélyrehatóan ezen! Amikor áttréningezed az elmét arra, hogy csakis Szeretetet tanítson és csakis a Szeretetet válassza, és szeretetteljesen és talán nevetve nézzen a rajtad áthaladó eseményekre, még a test megjelenésére és eltűnésére is, akkor elérkezik majd a nap, amikor képes leszel bármilyen tapasztalásba békével lépni. És amikor egy tapasztalásba békével lépsz, meghaladod azt. Amikor egy tapasztalásba félelemmel lépsz, hozzá láncolod magad. Ezt hívják a pokol megteremtésének és az újraszületés szükségességének. Bármely tapasztalás, amibe választásod szerint teljes szívvel, a tökéletes béke helyéről lépsz, meghaladásra kerül.

Hadd menjen hát végbe minden önmagaddal kapcsolatos hamis elképzelés Keresztre Feszítése! Legyél hajlandó megtenni a hit ugrását, és játssz el azzal a gondolattal, amit a világ abszurdnak és felháborítónak és arrogánsnak tart! Merd magadénak vallani azt, hogy olyan vagy, amilyennek Isten megteremtett téged, és hogy e világon semmi sem érhet fel a ragyogásoddal! És jóval azután, hogy a világ megpróbál elpusztítani téged – és a világ mindig megkísérli ezt -, és jóval azután, hogy félretetted a testet, mindegy, milyen módot választottál arra, hogy így tegyél, te továbbra is élni fogsz, és nevetni fogsz a veszteség és halál gondolatán.

Ez hát a Feltámadás, annak az igazságnak a feltámadása a tudatosságodban, ami szabaddá tesz téged. A földi tapasztalásomban csupán egy olyan szimbólumot láss, ami megtörténhet benned, amikor azt választod, hogy átadod a gondolataidat, átadod az érzékeléseidet, átadod a félelmeidet, átadod a kisszerű vágyaidat és szükségleteidet a vádlóidnak – mert azt fogod hinni, hogy azok az angyalok, akik azért jöttek, hogy lebontsák az illúzióidat, a vádlóid, mivel a halál olyan érzés, mint az üldöztetés. Add át magad ennek! Engedd, hogy az elmébe elérkezzen a helyreigazítás! Engedd, hogy a szív megnyíljon és meggyógyuljon! Engedd, hogy végbe menjen a keresztre feszítés, hogy megtapasztalhasd a feltámadást! És amikor a felébredés elnevezésű Feltámadás megtörtént, te felemelkedsz majd az Atyához, mert Ő meg fogja tenni az utolsó lépést helyetted, és te pedig a valódi világban fogsz lakozni.

Köszönöm, hogy feltetted e kérdést!

.

Második kérdés: Honnan tudom, mikor adtam át magam a Szentléleknek?

Jeshua: Valóban, szeretett barátom, tudni fogod, hogy átadtad magad a Szentléleknek, mert egy hangos harang megszólalását fogod hallani, és a körülötted lévő épületekből az emberek konfettit szórnak majd rád! Hm. Hm. És valaki odasiet majd hozzád egy mikrofonnal, és azt fogja mondani neked, „Te vagy a nyertes!”

[Nevetés]

És te felmehetsz a színpadra, és így szólhatsz,

Szeretném megköszönni az édesanyámnak és az édesapámnak.

Hm. Szeretett barátom, könnyedséggel közelítem meg a kérdésedet, mert a könnyedség valami olyasmi, amitől félsz. Megengeded, hogy az intellektus komolysága akadályozza azt az érzést, amikor is befogadod Isten Szeretetét, ami olyan, mint egy gyengéd béke, mely a lényed sejtjeit elárasztja. Szóval, mindig van valami oka a látszólagos őrültségemnek.

Na most, ennek valóban vannak jelei, amiket megtanulsz majd felismerni. Először nehezen megfoghatóak, mert ahhoz szoktál, hogy valami mást ismersz el és hívsz a valódi világnak. Tudni fogod, hogy átadtad magad a Szentléleknek, először csak rövid pillanatokra itt, aztán amott, mert elkezdesz majd egy bizonyos minőséget érezni és érzékelni. Ez a minőség a béke, nem érzel nyugtalanságot a test sejtszerkezetében, nem érzel vágyakozást, veszteséget és rettegést, csak annak egyszerűségét, hogy tanúja vagy annak, és megengeded azt, ami a tapasztalásodban bármely pillanatban kibontakozik – és az teljesen elfogadható számodra, nem számít, mi történik. Ez őrültségnek tűnik a világ számára, mert a világ azt mondja, „Hát, sínen vagy, amikor tudod, hogy az, ami történik, elvisz téged oda, ahova az elképzeléseid szerint el kell jutnod, ahol sikeres leszel, ahol kényelem és biztonság vár rád a világban.”

Ah, hát akkor biztosan sínen vagyok!

Nem. Akkor vagy sínen, amikor tudod, hogy a fejed búbjától a lábujjaid hegyéig békében vagy önmagaddal és a körülötted lévő világgal. És ahogy a világra tekintesz egy adott szituációban, nem látsz senkit, akit hibáztatnál, akitől félnél, csakis ártatlanságot látsz. Ez egy kézzelfogható érzés, mert látod, abban hiszel, hogy egy test vagy, és így ítéled meg a dolgokat. Ezért, megtanulod érezni a békét a fizikai lényeden keresztül, észreveszed, hogy a torok ellazul beszéd közben, hogy nincs benned idegesség, és nem sietősen beszélsz, és valaki fecseghet vagy dühönghet, te csupán megengeded neki, hogy így tegyen, s közben ez nem bolygat fel téged. Biztos lehetsz benne, hogy az elméd egy része átadott téged a Szentlélek, vagy más néven a Szent Szellem útmutatásának. Szent, mert egész, és nem töredezett. Szellem, mert ez a valódi világ, nem a valótlan világ, amit te alkottál.

Tudni fogod, szeretett testvérem, hogy egészen átadtad magad a Szentléleknek, amikor az a gondolat, hogy át akarod adni magad, többé meg sem jelenik benned, amikor derengeni kezd az a felismerés, hogy a keresés energiája többé nincs jelen benned, amikor többé nem tapasztalod a félelem felbukkanását a lényedben, amikor észreveszed, hogy a félelem eltűnt, és rájössz, hogy már hosszú ideje nem jelent meg benned. Tudni fogod, hogy az Egyetlenné váltál, az Istenért szóló Hangnak való önátadásodon keresztül.

.

Harmadik kérdés: Mit szeretne Jeshua, milyen szerepet játsszak a Menny Földre hozatalában?

Jeshua: Azt szeretném, ha eladnád a jegyeket! Hm. Akár egy kis profitot is termelhetnél itt magadnak! Hm.

Ismét, szeretett testvérem, könnyedség – ugyanis, ahogy felteszed e kérdést, az a nehézség egy bizonyos mintájából fakad, abból, hogy van valami rajtad kívül, amire ügyelned kell, hogy alá kell rendelned magad valaminek, amit meg kell tenned. Ez az a minta, ahogy a világ gondolkodik,

Hát, ma munkába kell mennem. Hát, ki kell kelnem az ágyból. Végül is, elvárják tőlem.

A világi elme folyamatosan önmagán kívülre tekint, egy munkaadóra, egy főnökre, Istenre, egy papra, egy szeretőre, egy gyermekre, mindegy, mire. Néhányan részeg kábulatukban egy lámpát akarnak keresni, ami majd útba igazítja őket, hogy mit kellene, és mit nem kellene tenniük. Hm!

És mégis, azt mondom neked, szeretett barátom, jól figyelj: semmit sem kell tenned, kivéve azt, hogy megnyílsz, és befogadod Isten Szeretetét, megengedve, hogy az elme helyreigazítódjon, és akkor bárhol is vagy, tudod, hogy Otthon vagy, békében vagy, te és az Atyád Egyek vagytok. Akkor aztán, ahogy a Szentlélek a Jóvátétel szövetét szövi, mivel valószínűleg továbbra is azt találod majd, hogy a tested még létezik, talán lesz feléd néhány kérés. E kérések nagyon egyszerűek lesznek, és mindig szabadon elfogadhatod vagy visszautasíthatod őket. Ami igazán számít, az az, hogy azt választod, Isten Békéjévé válsz, és megengeded, hogy e béke átjárja a lényedet. Ez az, ami hatással van más elmék rezgési frekvenciájára, még ha egyetlen fizikai ujjadat sem mozdítod. Ne hasonlítsd össze az utadat vagy az életedet másokéval, pusztán taníts csakis Szeretetet! És keresd elsőként a Királyságot minden világi dolgot megelőzően az által, hogy naponta emlékezteted magad arra,

Én és az Atyám Egyek vagyunk! Semmit sem kell tennem, és továbbra is olyan maradok, amilyennek teremtve lettem! Ez a világ ártalmatlan, és már most is zajlik az a folyamat, hogy a valóságra fordítódik le. És a Szentléleknek még arra sincs szüksége, hogy ezt én vigyem végbe!

Ezért legyél boldog minden nap, bízz abban, amit a szív súg neked minden egyes nap, engedd meg magadnak az örömet minden egyes nap – és légy békében! És különösen neked azt mondanám, hogy mesélj magadnak egy-két viccet!

.

Negyedik kérdés: Különbözik-e Krisztus Joshuától vagy Jeshuától?

Jeshua: Ez egy nagyon értékes kérdés. Mint tudod, egy egész vallás épült arra, hogy Krisztust kizárólag velem azonosítják – azaz velem, a történelmi Jeshua ben Joseph-fel, vagy Joshuával, ha úgy tetszik. Használhatsz bármilyen nevet, nekem mindegy.

Na most, Isten teremtménye Krisztus. Jeshua egy név, amit az emberiség egy egyedi megnyilvánulásának adtak, egy férfinak, egy fizikai formában; egy név, ami gyakorlati okokból elkülöníti őt más férfiaktól, és a nőktől is. Krisztus mindent átható és örökkévaló. Krisztus a saját lényed mélye. Úgy képzeld el, mint egy végtelen óceánt, melyből minden hullám kiemelkedik, amiket te az egyes személyeknek hívsz, mindegy, hogy férfiról vagy nőről van-e szó. Jeshua vagy Joshua vagy Jézus, mint név, az egyik ilyen hullámot jelenti.

Krisztus azt fejezi ki, ami minden elme és szív mélyét és valóságát egyenlő módon áthatja. Igazából inkább egy energia, a létezés egy minősége. A szó szerinti tükröződése vagy kiterjesztése annak a jelenlétnek, ami Isten korlátlan Szeretete. Krisztus Isten Fia, sem férfi, sem nő, pusztán leszármazottat jelent, azt, ami Istenből fakad. Jeshua vagy Joshua vagy Jézus eggyé vált Krisztussal, és többé nem egy emberként azonosította magát, hanem Krisztussal azonosult. Ez az átjáró ugyanaz, amin mindenki átkel, mivel ez csupán a helyes-elméjűségbe való visszatérés. Ha önmagadat csak a végtelen óceán egy hullámaként látod, az egy kezdőpont; de végül a cél az, hogy az azonosságod érzetét átváltsd, hogy e szavaim a sajátoddá válhassanak:

Én és az Atyám Egyek vagyunk. Nem magamtól cselekszem e dolgokat, hanem Atyám cselekszi meg őket rajtam keresztül. Más szavakkal, nincs itt senki más, csakis Atyám.

Krisztus és Jeshua különböznek egy szinten. Eggyé és ugyanazzá váltak, ahogy az elme vagy egyén, aki voltam, átadta önmaga illuzórikus érzékelésmódját, mint Istentől elkülönült lényt, és csakis Krisztus Elméjével azonosult. Ekkor már csak Krisztus van jelen, és az ember eltűnt, csupán egy ideiglenes szimbólumként, horgonyként, térképként, irányként szolgál, amit követhetsz, amíg utol nem érsz, és az óceánná nem válsz te magad is. És amikor már semmilyen módon, alakban vagy formában nem lesz rám szükséged, akkor együtt leszünk megszakítás nélkül egy örökkévalóságig. Hm. Ez valami olyasmi, amin elrágódhatsz.

.

Ötödik kérdés: Szólj, kérlek, többet a nem-fizikai valóságról!

Jeshua: Többet a nem-fizikai valóságról.

[Nevetés]

Teljesítettem a feladatot? [kuncog]

Szeretett barátom és testvérem, honnan a csudából veszed azt a gondolatot – szó szerint honnan a csudából veszed azt a gondolatot -, hogy a fizikalitás valóságos? Ha arra kérsz, hogy beszéljek a nem-fizikai valóságokról, azzal már azt feltételezed, hogy a fizikai tapasztalásod nagyon is valós. Honnan tudod ezt? Mert valaki ezt tanította neked? Mert egy falba ütközve meggyőződ magad arról, hogy az biztosan valóságos? Nem esik-e ez meg az álmokban is? Amikor valaki egy kést szegez a szívedhez és megtámad álmodban, nem érzed-e a rettegést és halálfélelmet? Amikor egyszer csak kinyitod a szemed, eltarthat egy ideig, hogy kirázd a sejtekből, de felismered: mindez csak egy álom volt. Bizony, valóságosnak tűnt számodra!

Ugyanígy, a fizikalitás is valóságosnak tűnik – amíg el nem kezded megengedni, hogy a helyreigazítás elérkezzen az elmédhez, és azt az őrült gondolatot gondolni, hogy talán a megtestesült Krisztus vagy. Ahogy a valódi világ újra megalapozódik a tudatodban és tudatosságodban, míg a test látszólag létezik, nagyon korlátozottnak fogod érzékelni. Éppen úgy, ahogy talán élvezed az álomállapotod tapasztalásait, de amikor felébredsz, gyakran azt érzed, hogy e tapasztalások korlátozottak voltak, valami olyasmi, ami belőled bukkant fel. Ahogy felébredsz a valódi világra, úgy kezded el érzékelni és érezni a testet és a fizikalitást, mint valamit, ami kisebb nálad, ami a kiterjedtségedből bukkant fel, más szavakkal azt, hogy te sokkal több vagy, mint amit a test magába foglalhat.

Ezért nagyon is helyénvaló nem azt gondolni, hogy te a testben élsz, hanem azt gondolni, hogy a test él benned, belőled bukkan fel, úgy foglalod magadba, mint egy ideiglenes tanítási és tanulási eszközt. Szeresd, öleld magadhoz, élvezd a vele töltött időt, de ne azonosulj vele! Ne korlátozd a megértésedet önmagadról arra, ami a fejtető és a lábujjak hegye között található, és amikor kitárod a karjaidat, egy pillanatra se gondold azt, hogy te véget érsz az ujjhegyeknél! Te tiszta energia vagy, tiszta fény, és a nagyszerűséged sok dimenzióban ragyog, és te mindegyikkel folyamatosan össze vagy kapcsolódva.

Nem-fizikai „valóságok” – sok van belőlük, ha így szeretnél rájuk tekinteni, és valójában a lényed nagyobb része nem-fizikai. A fizikai tapasztalásod olyan, mint egy csepp az óceánban. Hagyd, hogy ez mélyre süllyedjen benned! A fizikai tapasztalásod olyan, mint egy pont egy lapon, és a lényed kiterjedtsége mindvégig boldogan táncol, egyik dimenziót a másik dimenzió után tapasztalva. És gyakran ez bekúszik a tudatosságodba az álmaidban vagy a meditációidban: átcsusszan a réseken, és úgynevezett eksztatikus élményben van részed. Úgy érzed, megnyíltál, amikor valójában egyszerűen megengedted, hogy a tágasság beszűrődjön a fizikai tapasztalásod szűkösségébe.

Miképpen törekedhetsz hát arra, hogy megtapasztald a nem-fizikai birodalmakat? Nem úgy, hogy küzdesz érte, hanem úgy, hogy elkezded elismerni, hogy tiszta Szellem vagy, hogy minden világ egyetlen Szent Elméből bukkant fel, mely Isten egyedüli teremtménye. Te vagy e hatalmas óceán, csupán minden figyelmedet arra a fizikai tapasztalásra fókuszálod, amit teremtesz. Megteheted ezt örömtelien, vagy úgy is tekinthetsz rá, mint valami szörnyű betegségre. A te választásod. Azonban, ha szeretnéd a nem-fizikai valóságokat megtapasztalni, pusztán fordítsd el a figyelmed fixációját a test-elméről és annak tapasztalásairól és problémáiról és a többiről, és engedd meg magadnak, hogy inkább a nagyságod és nagyszerűséged gondolataival foglalkozz! Pihenj meg – a megengedésen keresztül -, pihenj meg a végtelenség érzésében! Az elme vagy a tudatod helye apránként elkezd majd megnyílni, egyre jobban és jobban és jobban, míg többé már nem leszel képes arra, hogy a figyelmedet egy test terére és kiterjedtségére korlátozd.

Ez nem azt jelenti, hogy eltaposod majd, mint egy bogarat, és megszabadulsz tőle! Azt jelenti, hogy magadhoz fogod ölelni, mint egyik aspektusodat, ahogy az óceán ölel magához minden egyes hullámot, megengedi nekik a tapasztalásukat, de nem ragaszkodik hozzájuk, és nem próbálja meg tartóssá tenni őket; nem próbál meg egy hullámot merevvé tenni, mintha az, hogy kudarcot vall ebben, azt eredményezné, hogy senki sem fogja látni az óceánt. Megengedi, hogy a hullám felemelkedjen, és aztán az a hullám eltűnik. Az óceán kedvét leli benne, de maga az óceán soha nem azonosul egyetlen egyedi hullámmal sem.

Ennyi elég lesz mostanra, mert miközben elmélkedsz azon, amit megosztottunk, szeretett barátom, azt találod majd, hogy helyreigazítás érkezik bizonyos eszmékhez, amiket elfogadtál önmagad számára arról, milyenek a nem-fizikai valóságok, és mihez hasonlítanak, és minek kell végbe mennie benned ahhoz, hogy megtapasztalhasd őket.

És ismét, ez egy nagyon jó kérdés volt, amit jó, hogy feltettél.

Jelenlévők: Nincs több kérdés.

Jeshua: Azzal zárunk hát, hogy azt mondjuk: Te csak azt gondolod! [Nevetés] Valóban sok kérdés merül majd még fel, és elkezdjük majd azt a folyamatot, melynek során az idő egy részét arra szánjuk, hogy megválaszoljuk azokat a kérdéseket, melyek e családtól származnak.

Ezért a zárás során egyszerűen tudd ezt: a Szeretet kiterjesztése számára nem létezhet olyasmi, hogy zárás! Legyél hát e napon mindaz, ami vagy, ne aggódj a holnap miatt, nem létezik ilyesmi! E napon járj úgy a Földeden, hogy azt választod, örömödet leled abban, hogy felébredettként és élőként és békében érzékeled önmagadat, egy olyan vidéken kalandozva egy nagyon rövid ideig, amit fizikai dimenziónak hívnak! Élvezd, nézz rá szeretetteljesen, és áldd meg azzal az áldással, ami csakis a benned élő Krisztus Elméjéből fakadhat!

Béke legyen hát veled mindig!

Ámen.

.

Fordítói megjegyzés

A fordítás a The Early Years – Choose To See című oldala alapján készült:
https://www.christmind.info/wom/early/c2s/

1 fejezet fordításához az ajánlott hozzájárulás 1 000 Ft. Ha arra érzed a Hívást, ennél magasabb összeget is hálásan fogadok. A támogatásod fordítói munkámhoz ide tudod elutalni.

Ez a fejezet adományos módon elérhető. Letöltheted pdf és epub formátumban a Korai Évek oldalon.



Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..