Jézus (Jeshua) csatornázott, magyarra fordított tanításai

Az Átalakulás Útja 5. lecke

Most elkezdjük.

És ismét, üdvözöllek téged, szeretett és szent barátom! Azért jövünk ebben az órában, hogy folytassuk Az Átalakulás Útjáról szóló beszélgetésünket. Azért jövünk ebben az órában, hogy ismét emlékeztessünk téged arra, hogy minden, amit gondolsz, minden, amit látsz, minden, amit teszel, nem annak következménye, ami hozzád jön, hanem annak, ami belőled jön. Mert mindig és örökké, a világot, amit érzékelsz, nem más okozza, mint saját magad. Ezért van, hogy mindig igaz az, hogy a szabadság közelebb van hozzád, mint a saját lélegzeted. Ez a szabadság maga lényed valósága. Ez a szabadság az, ami erőfeszítés nélkül beteljesül. A szabadság akkor teljesül be, amikor elfogadod azt az Igazságot, ami mindig igaz:

Én és az Atyám Egyek vagyunk.

Vagyok, Aki Vagyok.

Te a Tudat vagy. Te Tudatosság vagy. Te az vagy, ami tanúja, ami tapasztalja, ami otthont ad annak az egyetlen dolognak, amit Isten teremtett: Krisztusnak. Krisztus azt jelenti, hogy „a felkent”. Felkentek téged minden világok kezdete előtt azzal, ami Maga az Atya: Tudatossággal, Tiszta Intelligenciával. Felkentek téged azzal a képességgel, hogy megválaszd, mit szeretnél érzékelni. És ez által át vagy itatva a teremtés hatalmával, és ebben lakozol – szabadon – minden egyes pillanatban.

E szabadság teljesen akadálytalan és változhatatlan, örökké. Szabadságodban áll, hogy azt gondold, amit gondolsz, hogy azt lásd, amit látsz, hogy azt érezd, amit érzel – a háromdimenziós valóságodban is. Bármelyik pillanatban tökéletesen szabad vagy, hogy a minden dolgot, még a saját tudatosságodat is átható valódi világ ragyogó szépségét lásd, és éppen így szabad vagy, hogy a félelmet lásd.

A legutóbbi, együtt töltött óránkban elkezdtük felfedezni egy hasonlat segítségével azt, hogy mi történt, ami abba a tapasztalásba hozott téged, hogy az Isteni egy szikrája vagy, mely a teljesség azon aspektusa, ami a lélek helyére hozott téged. És a lélek aztán összesűrűsödik, zuhan, ha úgy tetszik, abba, amit te a fizikai világodnak hívsz. És te így találod magad, itt és most, és biztos vagy abban, hogy a körülötted lévő világ produktuma vagy, a szüleid produktuma vagy, téged meghaladó erők produktuma vagy. És mégis, te mindvégig pontosan olyan maradtál, amilyen vagy – a tanú, tiszta tudatosság, az Én, a megfigyelő, ahogy egyesek hívják.

Szeretett barátom, e pillanattól… ebben az órában most konkrétan erről az életről fogunk beszélni, amit most élsz. Szeretett barátom, az inkarnációdat megelőző pillanatban tökéletesen tiszta tudattal léteztél, a tudatosság állapotában vagy minőségében vagy dimenziójában. Na most, az igaz, hogy ez is a múltban meghozott döntések eredménye volt. De ismét, ebben az órában most erről az inkarnációról szeretnénk beszélni. Na most, képzeld el… esetleg szeretnél szünetet tartani, megengedve, hogy a test ellazuljon. Engedd el az elme szorítását! Engedd meg magadnak, hogy az elvégzendő dolgokat félretedd egy időre úgymond, és aztán folytasd!

Szeretett barátom, képzeld el, ha szeretnéd, hogy fizikai test nélkül létezel, és mégis van tudatod! Ez valószínűleg nem lesz nehéz, mivel minden éjjel így teszel, amikor alszol. Így teszel akkor is, amikor „álmodozol” napközben. Ez megesik néha szeretkezés közben, tévénézés közben. Igazából, mindenki több alkalommal is megtapasztalja ezt a minőségű tudatállapotot minden egyes nap, ez történik, amikor „elfelejtkezel” önmagadról – azaz, elfelejtkezel testként való létezésedről. A különbség az, hogy a világodban egyszer csak „észhez térsz” – azaz, visszatérsz a testként való létezésedhez.

Képzelj el azonban egy olyan állapotot, melyben egyszerűen nincsen fizikai formád, és úgy lakozol, mint a Tudatosság Maga! Ó igen, van tudatod. Ó igen, van formád, de az energiának ez a formája nem sűrűsödött össze a harmadik dimenzióba. Vannak barátaid. Azaz, vannak más tudatosságok, melyekkel tökéletes kommunikációban vagy. Mert a többségetek, valójában azt mondanánk itt ebben az órában, hogy mindegyikőtök, aki ezt hallgatja most, amikor ez legelőször van kommunikálva, mindegyikőtök elég fejlett ahhoz, hogy ebbe a mostani életetekbe egy olyan tudatállapotból érkeztetek, ami egészen békés, egészen örömteli. A kommunikáció azokkal, akiket „barátoknak” hívnánk, töretlen. Folyamatos, tiszteletteljes, szeretetteljes, szabad.

Ahogy ellazulsz, és ezt az egyszerű leírást hallgatod, milyen szín vagy színek kezdenek el megjelenni az elmében? Vedd észre őket, figyelj rájuk! Milyen képek áramlanak át látszólag az elmén egy-egy pillanat erejéig? Vedd észre őket! Figyelj rájuk egy pillanatra! Mert emlékezz arra az ősi igazságra, amit egyszer adtunk neked: Nem képzelhetsz el semmit, amit nem tapasztaltál, mert a képzelet a képalkotás a tudatos elmében. Ennek a képalkotásnak valamiből erednie kell. Az elme, ahogy te ismered, csak azt tudja elképzelni, ami van vagy volt. Természetesen néha képes olyan módokat találni, ahogy ezt vissza tudja hozni a háromdimenziós tapasztalásba, de ez nem jelenti azt, hogy ez valami új lenne.

Miközben ebben az állapotban lakoztál, kapcsolatban voltál. A többségeteknek multidimenzionális tudatossága volt, azaz, bár volt egy domináns színed vagy energiaszinted, tudatában voltál annak, hogy mindenkor más dimenziók is körbevesznek téged. Sokatok multidimenzionálisan kommunikált, nemcsak azzal, amit magasabb rezgésnek hívhatnánk, hanem azzal is, amit alacsonyabb rezgésnek hívhatnánk. Sokatok kommunikált olyan lényekkel, akik a harmadik dimenziós síkon inkarnálódtak.

Na most, mindegyikőtök számára volt egy olyan pillanat, amikor a te tudatosságodban, a te elmédben meg lett hozva az a döntés, hogy a feltételek megfelelőek számodra ahhoz, hogy ismét inkarnálódj. Sok-sok tényező van, amelyek egy lelket afelé vonzanak, hogy ismét fizikai formába sűrűsödjön, de a fő ezek között az az érzékelés és gondolat, hogy valami elvégzetlenül maradt, hogy van még valamilyen lecke, ami nem tanulható meg máshol, csakis a fizikai síkon, hogy van egy olyan cél, amit te, lélekként, még szeretnél elérni.

Nagyon is igaz az, hogy néhányatok azért inkarnálódott, mert együttérzést érzett. Azaz, a háromdimenziós síkra néztél, és szenvedést láttál, és arra vágytál, hogy Fényt hozz ebbe a dimenzióba, amiben most találod magad. És mégis, még ez is abból az indítékból vagy érzékelésből fakad, hogy neked tenned kell valamit, hogy helyrehozd azt, ami történik. Sokatok tudatában van annak, hogy ez az az érzékelés, ami még mindig mozgat téged. Ahogy a világodra nézel, ahogy a testvéreidre nézel, ott van az a kényszer, az a szükség, hogy belevonódj a dolgokba, hogy helyrehozd a dolgokat. Sokatokban ott van az a hiedelem, hogy ha nem cselekszel, akkor valami módon te kevesebbet érsz, és az identitásod érzete, a lényed érzete belebonyolódott abba, hogy a világra tekintve megítéled, mi a jó és mi a rossz, véleményeket tartasz meg magadban azzal kapcsolatban, mit kellene helyretenni, és aztán gyakran megpróbálsz meggyőzni másokat arról, hogy úgy csinálják, ahogy te.

Szóval, itt vagy te. Szellem vagy, és mégis lélek vagy. Egy kapcsolatokat magába foglaló tapasztalásban van részed, és te tökéletesen tudatában vagy ennek. Az idő nem létezik ott, ahol vagy, mert az idő egy olyan egyedi és jellegzetes tapasztalás, ami nagyon is az anyaghoz vagy testhez kötődik. Egy időtlen állapotban lakozol. Ahogy a körülményekre nézel, tudatában vagy bizonyos kapcsolatoknak is olyan lelkekkel, akiket korábbról ismersz, akik jelenleg inkarnálódtak a fizikai síkon. Tudatában vagy, képes vagy érzékelni azt a minőséget, ahogy a tudatosságuk rezonál a tiéddel, azaz, azokkal a leckékkel, amiket megtanulni vágysz. Egy döntésre kerül sor az elmében, egyáltalán nem erőlteti ezt rád senki és semmi. Igazából szeretnénk megosztani veled, hogy azt a döntést, hogy inkarnálódj, soha nem volt szükséges meghozni. Azaz, nem kényszeríti rád semmilyen rajtad kívül lévő erő azt, hogy ebbe a dimenzióba jöjj. Azt jelenti-e ez, hogy hibát követtél el? Egyáltalán nem. Nem lehetnek hibák sehol a Teremtésben.

Ahogy elkezdesz alászállni, ami azt jelenti, hogy a figyelmedet arra irányítod, hogy lelassítsd a tudatosságod rezgését, ahogy elkezdesz inkarnálódni, igazából nem mész sehova, hanem csupán – mondjuk úgy – letekered a termosztátod, hogy a tudatosságod minősége, az esszenciád, a lelked elkezdjen egy olyan frekvencián rezegni, mely rezonál a harmadik dimenziós síkkal. A figyelmed, a fókuszod, a vágyad elkezd egyre inkább a körülmények egyetlen egyedi, sajátos fennállására fókuszálódni. Ezek a körülmények nem mások, mint az a kapcsolati háló, amit a szülők teremtettek meg, az a kulturális környezet, amiben élnek, a tudatosságnak az a minősége – az az energiamező, ha úgy tetszik, ami olyan, mint egy kavargó örvény, mely maga is egy nagyobb kavargó örvényben található, amit a világnak hívnak. És a te érzékelésed helyéről a világ egyáltalán nem szilárd. Csupán a rezgés egy másik dimenziója, a saját jellegzetes paramétereivel, és ennyi az egész.

És így te, lélekként, egyéni tudatosságként, elkezdtél alászállni az inkarnációba. Ez nem történhet meg az édesanyád méhében való fogantatás előtt. Általában a fogantatás az a pont, amikor lélekként te részesévé válsz magának a fogantatásnak, mely által az megtörténhet. És egy új élet kezd el fejlődni az anyaméhben. Ebben a pillanatban egy villanással, amit kvantumugrásnak is hívhatsz, a figyelmed majdnem teljesen rögzül, azonosul azzal a sajátos energiaminőséggel, ami egy fizikai formának ez az új születése. „Testet öltesz”, ahogy mondják. Testet ölteni egyszerűen azt jelenti, hogy a figyelmedet rögzíted valamin, távol minden más dimenziótól, és „felöltöd”, ha úgy tetszik, azokat az egyedi, sajátos, és néha nagyon jellegzetes tulajdonságokat, amelyek azt az adott fizikai formát megalkotják. És miből áll az a fizikai forma? Élettelen anyagból? – aligha. Maga a fizikai forma egy olyan kapcsolati háló, amit az anya és az apa sajátos rezgési mintázatai teremtenek meg.

Ezért, amikor erre a világra jössz, az első kapcsolataid az anyával és az apával vannak, és intim módon ismered és érzed őket. Mert mostanra azonosultál egy növekedésben lévő fizikai formával, ami abból az energiamátrixből nő ki – ahogy egy hullám emelkedik ki egy bizonyos óceánból -, melyek az anyát és az apát megalkotják.

A „küzdelmed” is itt kezdődik, azon küzdelmed, hogy megteremtsd önmagad a világban. Elkezdődik a küzdelmed, hogy megtaláld önmagad. Mert a többségetek számára igaz az, hogy ez a folyamat, amikor a figyelmed átváltott a tudatosság egy másik állapotából a fizikai dimenzióra… a többségetek számára ez a villanás, ez a kvantumugrás, ez a figyelemátirányítás olyan drámai volt, és akkora sokk volt, hogy elkezdted elfelejteni a kapcsolatodat a Szellemmel, elkezdted elfelejteni a megértésedet, hogy lélek és Tiszta Tudatosság vagy. Elkezdted elveszíteni a szabadságod tudatosságát. Hívhatod ezt úgyis, hogy öntudatlanná váltál, vagy elaludtál.

Na most, a legelső univerzum, amit a fizikai dimenzióban megtapasztalsz, az az anyaméh tapasztalása vagy univerzuma. Itt folyamatos, folyamatos kommunikációban vagy mindennel, ami áthalad az anya energiamezején. Ez nemcsak a pitét jelenti, amit vacsorára evett, vagy a csésze kávét, amit reggel ivott, amitől a szíved sebesen vert (hm?). Ez a levegő minőségét is jelenti, amit ő belélegez. De sokkal fontosabb ezeknél az érzelmi energia minősége, mely megalkotja azt a sajátos mátrixot, amit ő a saját univerzumában megtapasztal. Mert ezek a dolgok azonnal hatással vannak a hormonháztartásra, a kémiai anyagok áramlására a fiziológiai rendszeren keresztül, és ezen a ponton te nagyon is része vagy ennek a fiziológiai rendszernek. Ezért te felöltöd, elkezded érezni és megtapasztalni az anya lelki mezejét. Az apa és bármely más közvetlen családtag lelki mezejének is tudatában vagy. Azoknak a jellegzetes, domináns energiáknak is tudatában vagy, melyek a társadalmi struktúrát megalkotják. Emlékezz arra, hogy korábban beszéltünk a kapcsolati hálókról! Te egy energiamező vagy egy energiamezőben, ami egy energiamezőben van, ami pedig egy másik energiamezőben van, a harmadik dimenziós síkodon is.

Sokan használták a lenyomat szót arra, hogy leírják ezt a kezdeti állapotot, amikor is elkezdesz azonosulni azzal a fiziológiai formával, ami abból az energiamezőből emelkedik ki, melyben az anya és az apa energiái keverednek, ami aztán egy jellegzetes mátrixot hoz létre. Innen indulsz. És ismét, azért tetted ezt, hogy magadhoz hívj bizonyos leckéket, ahogy te hívnád ezeket. Bizonyos minták miatt tetted ezt, amiket a tudatosságodban tartottál, mielőtt erre a dimenzióra fordítottad volna a figyelmedet. És ismét, a többségetek számára, sőt, igazából mindegyikőtök számára, aki ezt a magnószalagot hallgatja, ez az alászállás, ez a kvantumugrás a Tiszta Szellem birodalmából, egy másik rezgésmezőből a harmadik dimenzió rezgésmezejébe egy sokk volt – akkora sokk, hogy a tudatod elfelejtette önmagát Tiszta Szellemként.

Na most, ha a fogantatáskori sokk nem lenne elég, erre bármikor sor kerülhet az anyaméhben. Ha bármilyen trauma éri az anyát, ha jelen van bármilyen fiziológiai egyensúlytalanság, ha nehezen lélegzik, ha bármilyen probléma adódik a testben a tápanyagok áramlásával, ha az anyát csupán néha heves érzelmi stressz éri, akkor meg fogod kísérelni, hogy visszahúzódj a testből, megpróbálva azt, hogy újra felfedezd a Szellem birodalmát. Amikor így teszel, a magzat teste érzéketlenné válik, azaz visszahúzódik belőle az életerő. Ahogy a magzat növekszik, az idegrendszer alkalmazkodik az életerő azon szintjéhez, ami rajta keresztül áramlik, és ez az, ami tőled származik, nem mástól. Szóval mindvégig e kilenc hónap alatt egy sajátos univerzumban vagy, fizikai tapasztalásban van részed, akárcsak valakinek, aki a fizikai dimenzióban hatvan éves. Megtapasztalod a harmadik dimenzió érzékelési birodalmát. És már ekkor mélyen befolyásolnak téged olyan lelki minták, melyek nem a tiédek.

Ezért a felébredés utazása megköveteli, a születés pillanatától, bizonyos motorikus képességek, bizonyos verbális képességek, bizonyos szociális képességek kifejlesztését, hogy remélhetőleg, ha nagyon szerencsés vagy, mire körülbelül húsz vagy huszonegy éves vagy, készen állj arra, hogy elkezdj rájönni arra, te ki vagy. Nagyon-nagyon ritka egy egyén esetében, különösen a te kulturális időszakodban az, hogy valaki már tíz vagy tizenkettő vagy tizennégy vagy tizenhét éves korában rendelkezzen önmagának egy mély érzetével olyasvalakiként, aki különálló a szülőktől, a családtól vagy a kultúrától. Azt gondolod, hogy önmagad vagy, de igazából egy reaktivitás-csomag vagy, ami jóváhagyást keres, és biztonság, túlélés, barátság után kutat – a világban. Azaz, már belebonyolódtál abba az érzékelésbe, hogy az, amit tapasztalsz, kívülről érkezik hozzád, és ezért meg kell próbálnod alkalmazkodni hozzá. Még nem vagy élő.

Ha nagyon-nagyon szerencsés vagy, a húszas éveid alatt a szabadság egyre nagyobb fokát tapasztalod meg, saját döntéseket hozva, és megtapasztalva azok következményeit. Ez nagyon viharos időszak is lehet. Mégis, azt fogod hinni, hogy ismered magad, ugyanakkor még el sem kezdted megismerni önmagad. És ismét, ez a többség számára van így.

Ahogy a harmincas éveidhez érsz, most itt egy lehetőség. A Szellem elkezd beszélni hozzád. Olyan szituációk kezdenek el megjelenni, melyek mélyebb megértést kívánnak tőled. Ha nagyon-nagyon szerencsés vagy, ekkorra elkezdted felismerni azt a hatalmas hatást, amivel a szülők voltak rád. Általában ez a lázadás állapota. Belsőleg elkezdesz egyre tisztábban egyéni jelleget felölteni. A spirituális keresés gyakran az egyén harmincas éveiben kezdődik el igazán. Talán már korábban, a húszas éveidben is tudatában voltál ennek. Ismét, ez nem egy merev és szigorú szabály, de általában az egyén harmincas éveire elérkezik az idő, hogy igazán, igazán elkezdődjön a lélek vágyódásának megválaszolása.

Na most, ha az egoisztikus tudatosság alapvetően sikeres volt, akkor módot találtál arra, hogy megteremtsd a túlélésedet, és kifejlesztetted azokat, amiket személyiségeknek hívunk, amik lehetővé teszik számodra, hogy kapcsolódj a háromdimenziós emberi birodalom őrületével. Ha nem ért valamilyen nagy szerencsétlenség vagy trauma, ha nem értek nagy kudarcok, lehetséges, hogy a negyvenes éveidet azzal az önelégült gondolkodásmóddal fogod folytatni, hogy te aztán jó sokra vitted. Ha módot találtál arra, hogy elkerüld ezt az alapvető, gyötrő kérdést:

Mi a feladatom? Miért jöttem igazából e bolygóra? Több vagyok ennél. Tiszta Lélek vagyok. Tiszta Szellem vagyok. Tudom, hogy több az élet ennél…

Ha képes voltál sikeresen elterelni a figyelmedet mindenfélével, akkor ez a kérdés talán még nem jelent meg teljesen.

Az egoisztikus tudatosság a test-elmének csupán az a része, mely azért felelős, hogy fizikailag életben tartson téged. A túlélési vágy, a biztonság utáni vágy hajtja. Szeretne egy bizonyos rendet megteremteni körülötted, mert a renden keresztül előre meg tudja jósolni, mi szükséges ahhoz, hogy a fiziológiai organizmus működőképes maradhasson.

Na most, az történik, hogy valahol időközben, általában nagyon-nagyon korán az életben, elkezdesz azonosulni az egoisztikus elmével, és ez magába foglalja a lelki állapotodat, a mentális érzékeléseidet is. Az eszmék, amiket elkezdesz megtanulni a világról, elkezdik a fiziológiai egyént körbeölelni, ami igazából az ego otthona. A test az ego otthona, a test-elme, beleértve az agyi struktúrát és a test működésének magasabb dimenzióit, mely mindaz, ami az agy, csupán a rendszerezési alapelvek és jellegzetességek egy magasabb szintje – mi célból is? Hogy a test működése támogatva legyen.

Szóval egy további lépés annak elfelejtésében, aki vagy, akkor történik, amikor elkezded úgy érzékelni önmagad, hogy azonosulsz azokkal a sajátos érzékelésekkel, azokkal a sajátos hitrendszerekkel, amelyek a test felsőbb elméjében lebegnek. Elfelejtetted a lelket. Elfelejtetted a Szellemet. Amerikaiként, afroamerikaiként, kaukázusiként, fiúként, lányként, valamilyen sportcsapat szurkolójaként, a fagyi kedvelőjeként azonosítod magad. Elkezdesz felölteni és megteremteni úgynevezett alapelveket, nem felismerve azt, hogy ezek az alapelvek gyakran csupán termékei vagy következményei a társadalmi programozásodnak, mely már akkor kezdetét vette, amikor az anyaméhben voltál, és tovább folytatódott, amikor a kultúrád oktatási rendszere programozott téged.

Sokatok oly messzire ment ezzel, hogy talán azt hiszed, alabamai vagy washingtoni vagy kaliforniai vagy, csak mert valaki azt mondta neked, hogy ott laksz. És bár soha nem találtál egy olyan határvonalat a Föld színén, ami azt mondja,

Itt van Kalifornia, és itt van Nevada,

te találtál egy olyan táblát, amit valaki megteremtett, és te elolvastad, és elhitted, és megteremtettél egy azonosulást az élet egyetlen apró aspektusával. Sokatok még csak most kezdi el világpolgárnak érzékelni önmagát, valami olyasminek, ami meghaladja azt, hogy amerikai vagy kanadai vagy dél-afrikai vagy orosz vagy.

Szóval elkezdheted megérezni, az által, amit megosztunk veled, hogy milyen is e folyamat, mely közben egyre kisebbé és kisebbé és kisebbé és kisebbé teszed magad, és olyan lelki mintákat öltesz fel, amik a szülőktől, a kortársaktól, a körülötted lévő társadalomtól származnak. A spirituális út akkor kezdődik, amikor valamilyen okból kifolyóan, valami elkezd suttogni neked,

Te nem ez vagy. Nem ezért jöttél ide. Azért jöttél, hogy meggyógyítsd az Istentől való elkülönülés érzetét önmagadban. Azért jöttél, hogy felismerd az Igazságot.

Az egoisztikus tudatosság tehát a fogantatás pillanatának sokkjával kezdődik, amikor a figyelmed teljesen rögzül azon a fiziológiai formán és akként a fiziológiai formaként, ami egy bizonyos kapcsolati hálóból kezd kiemelkedni. Ez elkezdi átszínezni a látásodat, a megértésedet. Ez adja neked az egyedi egyéniségedet a világban. Ahogy növekedsz, ahogy felemelkedsz, ahogy bizonyos tapasztalásokban van részed, átszínez téged mindaz, amit a túlélésért meg kellett tenned. Átszíneznek téged a körülötted lévők lelki lenyomatai. Azt gondolod, hogy a saját gondolataidat gondolod, miközben gyakran az a helyzet, hogy csupán azt szajkózod, ami a számítógépes adatbankodba, az agyba és a testbe érkezett.

Na most, eléggé igaz az, hogy mindez azért vette kezdetét, mert volt egy rezonancia a szülők és a társadalom kapcsolati hálói és a te azon saját, egyedi tudatminőséged között, mely megelőzte a születést. Ebben az értelemben azt mondhatjuk, hogy a karma létezik. A karma egyszerűen behatást jelent, valaminek a hatását, azaz, amikor egy kavicsot ejtesz a tóba, azzal egy bizonyos fodrozódást teremtesz meg. Amíg folytatod ezt a fodrozódást azzal, hogy ugyanazt a kavicsot ejted a tóba, ugyanazokat a következményeket fogod kapni. És ezeknek a következményeknek egy része az, hogy csak ezzel a fizikalitás nevű rezgésmezővel kívánsz azonosulni.

Amíg úgy nem döntesz, hogy megváltoztatod azoknak a fodrozódásoknak a lendületét, melyeket az elme mélyén megteremtesz, nem kezdhetsz el felemelkedni a harmadik dimenzióból. A vágy arra, hogy így tegyél, mindig benned van. Azaz, lehet, hogy szunnyad, de Isten megismerésének vágyának szükségszerűen minden lélekben ott kell lennie, mivel Isten a Valóságod. Elaludtál, és egy ponton megjelenik a felébredés késztetése. Amikor megjelenik, az összetéveszthetetlen. Talán nincs tűzijáték, de valami megváltozik a lényedben, és tudod, hogy soha többé nem térhetsz vissza oda, ahogy a dolgok előtte voltak. Soha többé nem tehetsz úgy, mintha az élet csupán az lenne, amit az érzékszervekkel látsz.

Most elkezd beszélni a lélek. A kapcsolat, ami egykor elveszett, elkezd helyreállítódni. Igazából soha nem veszett el, csak el lett felejtve, el volt nyomva. A háttérré vált az előtér helyett. A lélek elkezd suttogni lényed mélyén. Álmok formájában érkezik hozzád. Elkezdesz olyan könyveket észrevenni, amiket korábban nem. Talán a könyvesbolt New Age részlegére tévedsz, nem is értve, mi késztetett arra, hogy így tegyél. És ott aztán kezedbe veszed A Jeshua Levelek vagy A csodák tanítása egy példányát, vagy valami hasonló könyvet, ami elkezd egy szomjúságot és vágyódást kiváltani benned. Egy barát egyszer csak meghív valamilyen vicces tanfolyamra, egy olyan tanfolyamra, amilyenen nem voltál még korábban. És mégis, amikor elmész, valami aktiválódik benned, valami megérint. Valami elkezd felébredni. Talán nem veszed észre, de valójában ez egy fiziológiai állapotot vált ki a testben, ott, amit a csakrarendszernek hívunk. A szív elkezd megmozdulni álmában. És az elme tudásra szomjazik, egy olyan tudásra, mely egyáltalán nem hasonlatos semmihez sem, amit az egoisztikus tudatossággal való azonosulásában addig összegyűjtött.

Elérkezett a felébredés vágya. És ettől a pillanattól kezdve, bár nem érted, elkezded magadhoz vonzani, először lassan, talán itt-ott néha botladozva, pontosan azokat a szituációkat, melyek folyamatosan arra ösztönöznek, hogy mélyebbre nézz. Megismersz egy meditációs tanárt. Elhívást érzel arra, hogy kapcsolódj egy imacsoporthoz. Belekezdesz a tanulás folyamatába. És egy új kérdés jelenik meg. Többé már nem az,

Hogyan tudok túlélni?

Többé már nem az,

Hogyan keressek pénzt? Hogyan érhetem el ezeket a dolgokat?

Egy új kérdés bukkan fel:

Ki vagyok én?

Sok formában érkezhet, de a kérdés ugyanaz marad:

Ki vagyok én? Mi vagyok én? Honnan jöttem? Mi az élet… Isten? Mi Isten? Hogyan is létezhet bármi?

Ezek a kérdések kezdenek el kavarogni az elmében. Gyakran először tíz-tizenkét éves kor körül jelennek meg valamilyen formában, amikor egy olyan életszakaszba lépsz, mely során először ízleled meg az egyéni jellegedet. Azaz, elkezded megérezni – éppen úgy, amikor egy gyermek megszületik, és elkezdi megérezni, hogy ő valami más, mint az anya teste -, tíz-tizenkét éves korod körül te is elkezded megérezni, hogy valami más vagy, mint az anya/apa, hogy van valami, ami szeretne önmaga számára gondolkodni és létezni. Gyakran ezek a kérdések kezdenek el megjelenni, ekkor kavarodnak fel először. Általában, e kérdések nem kerülnek megválaszolásra. Túl sok más tennivaló akad. Még meg kell tanulnod gondolkozni. Még meg kell tanulnod autót vezetni. Még tanulnod kell a pénzügyekről.

Később, ezek a kérdések ismét felütik a fejüket, általában az egyén húszas éveinek elején-közepén. De ismét, a lendület afelé visz, hogy fiziológiai lényként megalapozd magad, és elnyomod ezeket a kérdéseket. Az egyén harmincas éveiben, és a negyvenes éveiben pedig határozottan, ezek a kérdések elkezdenek nyomást gyakorolni a tudatosságra. Már tudod, hogyan keress pénzt. Már tudod, hogyan kezeld a bevételeket és kiadásokat. Már megtanultad ezeket a világi dolgokat. Szeretkeztél, sütöttél tortákat, hm? Rendeztél szülinapi bulikat. Berúgtál. Minden megvolt, hm? De valami más gyötör – valami más gyötör.

Ez egyben nagy kihívás is:

Mi mellett fogom elkötelezni magam – a Szeretet vagy a félelem mellett? A félelem fog-e irányítani? Azok az alapelvek, amelyekkel azonosultam, amelyeket hasznosítottam, hogy biztosítsam a túlélésemet, az, ahogy berendezkedtem az életemben – ezek a dolgok fontosabbak lesznek-e, mint az, hogy felismerjem az Énemet?

Hm? Felébreszteni Krisztust önmagadban. Mert látod, a felébredés megköveteli a tudatosság azon struktúráinak lebontását, melyek által a harmadik dimenziós érzékeléseidet rendszerezted. Végül, hogy igazán felébredj, teljességében megköveteli azt, hogy lebontsd az érzékelés azon nagyon finom, mélyen beágyazott mintáit, amelyek a lelket már azelőtt megalkották, hogy inkarnálódtál ebben az életben. Tiszta lappá kell válnod, hogy csak a Szellem Valósága maradjon benned, az egoisztikus tudatosság szálai vagy nyomai nélkül. Ezt nem könnyű elérni, ám nem követel meg erőfeszítést, kivéve azt az erőfeszítést, hogy Szeress. A Szeretet a nagy gyógyító. A Szeretet – az, ami kitörli a lenyomatokat a finomlélek mélyéből.

Azok a minták, melyeket lélekként magaddal hoztál, olyanok, mint a mágnes, azaz, olyan energiaállapotokat vonzzanak a fizikai dimenzió tapasztalásában, amik rezonálnak ezekkel a mintákkal. Gyakran, amikor azt mondod, „beleszerettél valakibe”, csupán arról van szó, hogy kapcsolatba kerültél egy másik energiamezővel, mely éppen illik, mint kesztyű a kézre, azokhoz a tudatossági mintákhoz, melyeket lényed mélyén magadban hordozol. Más inkarnációk régi emlékei aktiválódnak benned, amikor meglátogatsz egy bizonyos helyet a Földön. És az érzés olyan finom és meleg a szívben,

Biztosan itt kell élnem ezen a bolygón. Ő az, akivel az egész életemet el kell töltenem.

Hm? És mégis, mindez a karmád eredményeként jelenik meg, azaz, a minták és e minták hatásainak eredményeként.

A felébredés megköveteli az éberséget. A felébredés megköveteli, hogy ahelyett, hogy a harmadik dimenziós létezés reakcióival mozdulnál, elkezdd megkérdőjelezni, elkezdd megfigyelni a dolgokat, elkezdj mélyebben érezni és gondolkodni. Belekezdesz valamilyen spirituális gyakorlatba. És mindegy, hogy az meditáció vagy ima – vagy bármi más -, ezek a dolgok mind olyan módok, melyek megszakítják a lélek lendületét, mely rendszerint belebonyolódott a harmadik dimenziós tapasztalásába. Megszakítod azt a mintát, hogy bevonódj a világba, elég hosszú időre ahhoz, hogy csendesen üldögélj fél óráig, vagy szent énekeket énekelj, vagy sétálj – ez által valamit másképpen csinálsz. Elkezded az elme lendületét önmagára visszafordítani. Elkezdesz ön-megfigyelővé válni, ahelyett, hogy a világot figyelnéd.

Na most, mindazoknak mondom, akik szeretnék felgyorsítani és előmozdítani ezt a folyamatot, a válasz nagyon egyszerű: tölts több időt önmagad megfigyelésével; kevesebb időt azzal, hogy azon aggódsz, mi történik a világban; és semennyi időt azzal, hogy a világot hibáztatod lényed állapotáért – sem a szülőket, sem a társadalmat, sem Istent -, viszont mindent magadénak vallva. És itt egy fontos szó, amit megosztunk veled. Sokszor hallottad korábban, de amikor igazán eljutsz arra a pontra, hogy száz százalékban – mindenért – felelősséget vállalsz, amit gondolsz, amit érzel, amit látsz, amit tapasztalsz, az egy kvantumugrást teremt meg a másik irányba, az ön-megfigyelés irányába, annak a szabadságnak az irányába, amit keresel, a lélek gyógyulásának irányába, a célod megvalósításának irányába, a szabadság irányába, a felébredés irányába. E nélkül a spirituális utazás soha nem száll fel igazán a földről – majdnem szó szerint mondhatnád ezt! Soha nem emelkedsz fel igazán, és valóban nem is emelkedhetsz fel a teljes felelősség felvállalása nélkül. Ki kell szabadítanod magad a más kapcsolati hálókkal való lelki behálózottságból abban az értelemben, hogy úgy érzékelj másokat, hogy ők okozzák a döntéseidet. Más szavakkal, fel kell vállalnod a hatalmat.

Nagyon is tudatában vagy azoknak a harmadik dimenziós valóságodban, akik hatalmon vannak. Néha szereted őket vagy megveted őket, de ők erőteljesek. Képes vagy-e felvállalni ugyanezt a hatalmat a saját életedben? Képes vagy-e a szerelmedre nézni, ha párkapcsolatban élsz, és így szólni:

Tudod mit… nem ez a lény okozza azt, ahogy érzem magam. Ez a lény soha nem teljesíthet ki engem. Ez a lény nem rendelkezik semmivel, amit megszerezhetnék tőle, ami betölthetné a hiányérzetemet. Egyedül vagyok az Istenhez vezető utamon, mert egyedül Istenben lakozom. Azaz, az isteniség egyéni szikrája vagyok. Minden bennem van. A Mennyei Királyság bennem van. Az, amit keresek, bennem van. Annak, ami kiteljesít, belőlem kell fakadnia.

Ezért mondtam egykor,

Ha nem hozod napvilágra azt, ami benned van, az, ami benned van, el fog pusztítani téged. Ha napvilágra hozod azt, ami benned van, az, ami benned van, megment majd téged.

Ha nem hozod napvilágra azt, ami benned van – és az, ami benned van, a Szeretet, Krisztus -, gondterheltnek és beteljesületlennek fogod érezni magad. És általában, a legtöbb emberi lény az egész életét a beteljesületlenség érzetével tölti, azon keseregve, hogy mit tett vele a világ, bánkódva a múltban meghozott döntéseken és választásokon. Az embereket gondterheltté teszi az, ami kívül van, és az, ami a múltban történt. És végül a test meghal, a szellem elszárad a szőlőtőn. És a halál pillanatában, egy újabb kvantumugrás történik, ami sokkoló, mert ezek az emberi lények egy olyan rezgési állapotba kerülnek vissza, ami gyakran nagy félelmet idéz elő.

Az emberi síkon nagyon kevés lény lépett a halálba tudatosan. Valóban itt az idő, azok számára is közületek, akik e magnószalagot hallgatjátok, hogy egyszerűen meghozzatok egy döntést:

Szándékos tudatossággal fogok a halál nevű átmenetbe lépni. Meg fogok bizonyosodni arról, mostantól kezdve, hogy nem hordozok magamban neheztelést, hogy megbocsátottam mindenkinek mindent. És amikor a test abba az állapotba lép, elengedem majd a világot, és nem követelek tőle semmit. Nem fogok vágyódni arra, hogy a szabadságba rohanjak, hanem tudatosan fogom megtapasztalni a halált. Észreveszem majd a finom energiaváltozásokat, ahogy ebből a dimenzióból egy másikba csusszanok át Fénysebességgel.

Szeretett barátom, értsd meg, a közös utazásunk e szakaszában, annak igazi mérhetetlenségét, aki és ami vagy! Hogy igazából nem „dolgokkal” találkozol a világban, hanem energiamintákkal, melyek valamilyen módon visszatükrözik azt, ami a te tudatosságodban történik. Ha dolgokat tapasztalsz a harmadik dimenziós síkon, az csupán azt jelentheti, hogy azt választottad, egy bizonyos frekvencián fogsz rezegni – másképpen nem is lehetne részed e tapasztalásban. Nem tapasztalhatnád meg azt, hogy egy falba ütközöl a testeddel, ha nem ugyanazon a frekvencián rezegnél, mint a fal.

Lehetséges-e megváltoztatni a fizikai test rezgési frekvenciáját? Nagyon jól figyelj! Valami elég különlegeset fogok mondani. Azt fogom mondani, hogy nem. Csupán az lehetséges, hogy megváltoztasd a tudatosságod rezgési frekvenciáját, melyből a test felbukkant.

Ez megkövetel egy fordulatot a lélek helyén, a tudatosság lendületének megváltozását – kívülről befelé. Nem a világtól való menekülésként – ez nem olyasmi, amit egész nap, minden nap tenned kell. De időt fordítasz az imára és meditációra. Időt fordítasz a megbocsátásra. Időt fordítasz a lélegzésre és lazításra. Elkezded megengedni, hogy változások történjenek a választásaidban, hogy azok jobban összhangba kerüljenek önmagad növekvő megértésével teremtőként, lélekként. Elkezded megváltoztatni a környezetedet. A hálószobád falait más színűre fested, olyan színűre, mely kellemes érzéssel tölt el. Teljesen megváltoztatod a fizikai környezetedet azáltal, hogy egy másik lakásba költözöl. Sokatok tökéletesen jól tudja, hogy mindez a kapcsolatok megváltozását is jelenti. És kezdetben, ennek van értelme.

De elérkezik egy pont, amikor felismered, hogy megcsömörlésig változtathatod a kapcsolatokat folyamatosan, és soha nem jutsz sehova – hogy most itt az ideje letelepedni, azzal lenni, akivel vagy, vagy azokkal, akikkel vagy -, és arra használni a velük töltött idődet, hogy felfedezd azokat a mintákat, amelyekből működtél. Én-tudatosság… az elme lendületét visszafordítani az Én felé:

Miért gondolom azt, amit gondolok? Miért azt láttam, amit láttam? Miért úgy reagáltam, ahogy reagáltam?

Végül, az a lélek, mely igazán elköteleződött a felébredés mellett, nem menekül el a kényelmetlen szituációk elől, míg meg nem győződött arról, hogy teljesen kivont a helyzetből minden bölcsességet, amit csak tudott. Megvan a módja annak, hogy tudd ezt, és erre később visszatérünk majd. Röviden, amikor csak a béke csendes érzete van benned, és képes vagy azoknak a tapasztalásoknak a szereplőire tökéletes nyugalommal nézni, amikben éppen részed volt, és a szereplőket tökéletesen ártatlannak látod, és úgy érzékeled, hogy semmi nincs a testben, ami ne érezné békében magát – a szív nem zakatol, a vállakban nincs feszültség -, igazán érted, hogy nem félelemben vagy, akkor itt az ideje továbblépni. Ha reaktivitás van az elmében bármi miatt, ami megjelenik a testvéreiddel való kapcsolatodban, biztos lehetsz abban, hogy a lecke még nem teljes. Ha „megsértették” az „elveidet”, biztos lehetsz abban, hogy még sok tanulnivaló van.

Emlékezz mindig arra, hogy minden esemény semleges! És a felébredés folyamata nagymértékben egy olyan folyamat, mely során elengeded az értéket, amivel bizonyos eszméket és érzékeléseket felruháztál arról, hogy mi az élet, és hogy az élet mire való. Igen, lesznek olyan időszakok, amikor zaklatott leszel, mert rájössz, hogy az, amire azt gondoltad, hogy a világ való, és minden, amibe az energiádat fektetted, semmit sem jelent. Gyakran, ez egy olyan időszakot idéz elő, amit bizonyos misztikusok a Lélek Sötét Éjszakájának hívtak. Igazából ez nem a Lélek Sötét Éjszakája. Hanem az Ego Sötét Éjszakája és a Lélek Gyógyulása.

Az Átalakulás Útja megköveteli a maximális személyes felelősségvállalást, a maximális személyes odaadást. Senki sem teheti ezt meg helyetted. És azok a minták, amik érzed, hogy lehúznak téged, azok a félelmek, melyek még az elmében vannak, veled fognak maradni egészen az örökkévalóságig – míg úgy nem döntesz, hogy meggyógyítod őket. Ebből a vágyból magadhoz fogod vonzani azokat a szituációkat, tanítókat, könyveket, tapasztalatokat, melyek lehetőséget nyújtanak számodra, hogy így tegyél. A gyógyulási folyamat csak akkor gyorsulhat fel, amikor teljesen elengeded azt az értéket, amivel az áldozatiságot felruháztad – azaz, azt a hiedelmet, hogy

Valamiképpen, valamilyen módon, valaki vagy valami tett velem valamit.

Na most, ez egy egyszerű gondolat, amit hallasz, és bólogathatsz. Az már egy egészen más dolog, amikor őszintén ránézel a reakcióidra az életben, hogy megbizonyosodj arról, hogy semmikor sem érzékeled magad áldozatként. A Szeretet kiterjesztésének gyakorlása gyakran képes erre megtanítani. Amikor egy olyan szituációban, ami felzaklat, úgy döntesz, hogy nem menekülsz el, hanem maradsz, az megtanít téged a Valóságod Igazságára.

Ezért van az, hogy a megbocsátás gyakorlása olyan rendkívüli módon értékes. Igazából mondhatnád azt is, hogy végső soron a megbocsátás gyakorlása a spiritualitás egésze, mivel a megbocsátás azt jelenti, hogy nem hibáztatod többé a világot, hogy kilépsz az áldozati tudatosságból teljesen, és aztán még azon túl is, és megbocsátod önmagadnak azokat az érzékeléseidet, melyeket tévedésből alkottál meg – a testvéreidről, a világról és Istenről. Végül is, a megbocsátás az önmagadnak való megbocsátás azért, hogy valaha is megengedted azon káprázat leülepedését a saját elmédben, mely által elkülönültnek érzékeled magad Istentől, elkülönültnek érzékeled magad a testvéreidtől, mely azt mondja, hogy lehetséges áldozattá válnod. A megbocsátás, amikor teljessé válik, maga a Szeretet megalapozása.

Szeretett barátom, nézd hát meg jól, hogy lásd,

Hol érzékelem magam az általam látott világ áldozatának? Korlátozva érzem magam a párkapcsolatomban? Neheztelek a társamra?

Nem a társad tart téged ott, ahol vagy. És a társadnak nincs meg a hatalma arra, hogy elvegye tőled azt a képességet, amivel Szeretettel nézhetsz rá.

Az állásodat utálod? Senki sem kényszerít téged arra, hogy az autópályán az autódat vezesd, és megérkezz oda, ahol a munkáltatód van – senki.

Ó, de túl kell élnem!

Akkor azon érzékelés áldozatává tetted magad, hogy túl kell élned. Bármelyikőtök bármikor teljesen szabadon dönthet úgy, hogy elengedi azt az értéket, amivel a világot felruházta.

Egykor kritizáltak engem azért, mert elengedtem az értéket, amit a saját társadalmam akart belém ültetni, azt az értéket, ami azt mondta, hogy egy fiúnak az apja nyomdokain kell járnia, és ha az apa egy ács, akkor a fiúnak folytatnia kell a családi vállalkozást. Én azt mondtam,

Nekem Atyám dolgával kell törődnöm.

És természetesen én a Mennyei Atyámról beszéltem. Meg kellett ismernem annak Igazságát, aki vagyok, és a célom Krisztus felébresztése volt. Áthágtam a közösség és a kor családi struktúrájának szokásait, szabályait. Mint sokatok, kissé én is lázadó voltam. És míg más gyermekek alkalmazkodtak a társadalom nyomásához, én elvonultam, hogy a rabbikkal és tanítókkal tanuljak, hogy éjjelente a sivatagban üldögéljek, gyakran vissza se térve. Sőt, egyszer tizenkét évesen egy nagy ünnep idején különváltam a szüleimtől, és elmentem, hogy Atyám házában időzzek, és beszélgessek a spirituális vezetőkkel.

Te hajlandó vagy-e szakítani annak a világnak az illemszabályaival, melyben élsz? Ez lehet olyan egyszerű is, hogy ahelyett, hogy szombat este barátokkal összegyűlve filmet néznél, azt mondod,

Nem, a szobámban leszek, és meggyújtok egy gyertyát, és imádkozni fogok… hat órán át.

És amikor felhúzott szemöldökkel néznek rád, te csak mosolyogsz.

Milyen módokon alkalmazkodsz mások veled kapcsolatos nézeteihez és mások azon szükségletéhez, hogy te valamilyen legyél? Elmész-e a nagynénéd szülinapi bulijára csak azért, mert a család azt mondja, hogy mindig el kell menned, bár a szívedben semmi vágy nincs erre? A hajlandóság, hogy bízz a szívedben, és a szívedet kövesd, ne a reaktív egót, amit gyakran a szívként értelmeznek, hanem a szívedet, mely Isten megismerésére vágyik – ez az árulkodó jele annak, hogy valaki eléri-e az érettséget, vagy nem. Szeretett barátom, légy éber Az Átalakulás Útján, mert fel kell fedezned az elme bármely azon szegletét, ami még ragaszkodik ahhoz a nézethez, hogy az élet valami olyasmi, ami veled történik, és hogy van olyan dolog, aminek megváltoztatásával kapcsolatban tehetetlen vagy. Az áldozat pozíciója a hatalom elvesztésének pozíciója. És Krisztusnak semmi köze nincsen a hatalom elvesztéséhez. Végső soron, egyáltalán nem arról van szó, hogy bárhova is menj, hanem arról, hogy belül lakozzál önmagadban, felismerve, hogy e világ valótlan, hogy e világ ártalmatlan. És bármely szituációban te vagy az, aki rendelkezik a Menny és Föld minden erejével, hogy csakis Szeretetet tanítson.

De látod, ez megköveteli, hogy többé ne hibáztasd a világot, hogy tudd, senki és semmi sem felelős az örömödért, a boldogságodért és a békédért. Mert megalapoztad az egységedet a Szellemmel, Istennel. Felismerted az Ént, és nyugalommal tekintesz egy semleges világra. És amikor e fizikai univerzum legvégül elhalványul a látásod elől, nem lesz benned semmilyen késztetés, hogy elkerüld vagy bevonódj, mert szabad leszel – szabad már akkor is, amikor e Földön jársz. A test mozdul, a lélek nem. Az elme gondolkodik, ám az elme mélye olyan csendes, akár az óceán. Te élsz, ám nem te, hanem Krisztus lakozik benned. És bárhova is mész, a béke jelenléte belép a szobába előtted. Ébren vagy, szabad vagy – mindez azért, mert egyszer meghoztad azt a döntést, hogy feladod az áldozatiságot, és felelősséget vállalsz azért, hogy megtanuld, hogyan legyél minden szituációban csakis a Szeretet jelenléte.

Szóval, ismét láthatod, hogy ez egy kis folytatás volt. És tovább fogjuk folytatni addig, míg az nem történik a tudatosságodban, hogy elkezdesz emlékezni arra az utazásra, amit megtettél.

Fordulj hát a teremtéseid felé! Ha van bármi kellemetlen a múltaddal kapcsolatban, fordulj felé, vizsgáld meg, érezd, nézz rá az összes mintára, ami miatt ez feljött! Nézz rá azokra a döntésekre, amiket meghoztál, amikkel kapcsolatban most talán kínosan érzed magad! De ne ítélkezéssel nézz rájuk! Kíváncsisággal nézz rájuk! Tanulj meg rácsodálkozással és egy gyermek ártatlanságával rájuk tekinteni:

Hát, az egy érdekes döntés volt, amit meghoztam, amikor tizenkét évesen elloptam a szomszédom biciklijét. Emlékszem, hogy a fiatalkorúak börtönében végeztem. Hm… mi történt, mielőtt meghoztam azt a döntést? Milyen mintából működtem? Ó, Istenem! Azt akartam, hogy apu rám figyeljen. Húha! Szóval a jóváhagyás szükséglete hajtott. Milyen lenyűgöző! Miképpen működöm még most is ebből a mintából? Maradt-e bármi nyoma bennem annak, hogy valaki jóváhagyására van szükségem?

Mondom neked: az eddigi összes tapasztalásod minden egyes pillanata elérhető számodra, egészen a fogantatás pillanatáig, egészen addig a kvantumugrásig, amit egy bizonyos rezgési frekvenciából tettél meg erre a fizikai síkra. Az Én-tudatosság minden, mert a nagybetűs Én az, aminek a felismerésére a leginkább vágysz.

Szeretett barátom, szeretünk téged, de nem tehetjük meg az utazást helyetted. Csupán sétálhatunk melletted az úton, amit választottál. Hasznosíthatod a velem és a Shanti Christo-val való kapcsolatodat, hogy teljesen felébredj. Vagy közel jöhetsz, és aztán dönthetsz úgy, hogy ez kényelmetlen, és ismét elfuthatsz. Csak az energia egy másik struktúrájához vagy formájához fogsz menekülni, egy olyan kapcsolati hálóhoz, ami rábír majd téged arra, hogy együtt maradj azzal, ami kényelmetlen, hogy tanulj, hogy növekedj, hogy gyógyulj, hogy Szeress – nem felületesen,

Ó hát, igen, szeretlek.

Nem – hanem úgy, hogy teljes testeddel teszed ezt, amikor is nincs többé benned semmilyen reaktivitás, ami a test-agy idegrendszerén átszivárogna. Mert a tudatosság legvégső állapota nem e világ elkerülése, hanem e világ magadhoz ölelése. Nincs a szabadságnak nagyszerűbb érzete annál, mint amikor olyasvalakiként lakozol ott, ahol vagy, aki szabad.

Légy hát békében e napon, szeretett barátom!

Légy hát békében mindig!

Ámen.

.

Fordítói megjegyzés

A fordítás a The Way of Transformation alapján készült:
https://www.christmind.info/wom/intro/wot/

1 lecke fordításához az ajánlott hozzájárulás 1 000 Ft. Ha arra érzed a Hívást, ennél magasabb összeget is hálásan fogadok. A támogatásod fordítói munkámhoz ide tudod elutalni.

Ez a lecke adományos módon elérhető. Letöltheted pdf és epub formátumban Az Átalakulás Útja oldalon, alul.



Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..