Jézus (Jeshua) csatornázott, magyarra fordított tanításai

Az Átalakulás Útja 3. lecke

Most elkezdjük.

És valóban, ismét üdvözöllek téged, szeretett és szent barátom! Ismét nagy örömmel jövünk, hogy együtt legyünk veled, hogy kommunikáljunk veled ily módon, ami nem más, mint az egyik mód, ahogyan megoszthatjuk a gondolatainkat veled, ahogyan megoszthatjuk a Szeretetünket veled, ahogyan együtt lehetünk veled, ünnepelve azt, hogy Egy Elme és Egy Szív vagyunk, mindazokkal, akik azt választják, hogy minden illúziót elengednek, és Isten Szívébe utaznak. És csakis az Egység, a testvériség létezik, örökké. Csakis egyetlen szándék és egyetlen cél létezik. Csakis Krisztus létezik, aki Isten Elméjét fejezi ki.

Ezért, valóban, nagy örömmel jöttünk, hogy együtt legyünk veled ebben az órában. És arra szeretnénk kérni téged, hogy tedd félre a világ üvöltését és lármáját, és egyszerűen tartsd meg elmédben azt a gondolatot, csupán néhány rövid pillanatra, hogy most nem kell aggódnod semmi miatt, és a világot, amit csupán azért álmodtál létezésbe, hogy megtapasztalhasd, a polcra teheted… Ebben az órában ez a tapasztalás létezik csak: a hajlandóságod, hogy előkészíts számunkra egy helyet, így meghallva a gondolatokra lefordított finom rezgéseket, melyeket a hangszálak megformálnak, kiejtve a magyar nyelv azon szavait, melyek képesek a szívet a lélek felé irányítani, melyek képesek a lelket a szellem felé irányítani, melyek képesek a szellemet a teljes felébredés felé irányítani, akként a jelenlétként, mely a Szeretet Gondolata formában. Mert ez az, aminek teremtve lettél. És ez az, ami örökké vagy, tekintet nélkül arra, hogy ideiglenesen milyen gondolatok rezgéseinek engeded meg, hogy otthonra leljenek az elmédben.

Van egy kifejezés a jogrendszeredben: pillanatnyi elmezavar[1].

Az ügyfelem nem bűnös, csak pillanatnyi elmezavar volt.

Biztos lehetsz benne, szeretett barátom, hogy pontosan erről van szó a lényed kozmikus dimenzióiban is. Atyád tudja, hogy a neked megadatott tökéletesen szabad akarattal néha azt választottad, hogy ideiglenesen őrült leszel. Tudva ezt, ítélkezésről szó sincs, és Teremtőd soha nem vádolt téged.

És soha nem vallottál kudarcot abban, hogy megteremtsd és magadhoz vonzd pontosan azokat a gyönyörű leckéket, melyek aktiválták benned azt, amit a leginkább meg kell tanulnod, amit a leginkább érezned kell. És minden egyes pillanatban a saját alkotásod és az egymással való együttműködés rendkívüli tökéletességében létezel. Ezért, szeretett barátom, már most is olyan vagy, mint én vagyok. És mi csupán együtt dolgozunk azon, hogy visszaállítsuk az elmédben azt, amit Isten helyezett oda, az idő kezdete előtt. Örömben és ártatlanságban és tökéletes egyszerűségben dolgozunk együtt azon, hogy újra emlékezz, hogy újra eszedbe jusson az, ami mindig igaz, és aztán felfedezhesd ennek az Igazságnak a kiterjesztését oly módon, ami meghaladja a félelemmel teli gondolatok határait, ami meghaladja az egoisztikus érzékelés korlátait, ami meghaladja még magát a testet is, mely pusztán egy ideiglenes kommunikációs eszköz lehet, és csupán a Teremtés egy nagyon vékonyka szeletében használható ott, amit te a fizikai világnak hívsz.

Szeretett barátom, Az Átalakulás Útja valóban megköveteli az elköteleződésedet. És amikor úgy érzed, az elköteleződésed megingott, és tudatossá válsz erre, egyszerűen válassz újra! És az utazás vége tökéletesen bizonyos kell, hogy legyen. Mert éppen úgy, ahogyan a képzeletedben megteremtetted az Istentől távolodó utazásodat, pontosan úgy képzeled el, vagy kelted életre képek formájában azt az ösvényt is, amin keresztül visszatérsz igaz valóságodba.

Szóval, most egy újabb leckébe, egy újabb harminc napos időszakba vágunk bele, mely során tiéd a választás, hogy teljesen elköteleződj, és megszívlelj minden szót, megengedve a szó által hordozott rezgésnek, hogy egyre mélyebbre hatoljon a test idegrendszerébe, és ahogy ez történik, hasonlóképpen, az elméd és a szíved mélyébe is. Ezért ne félj, mert te vagy a hazavezető utad megteremtője! Te vagy a megteremtője mindannak, amit érzékelsz. Te vagy az, akinek megadatott Isten Elméjének Végtelen Ereje, hogy a Szeretet Szemeivel láss, hogy tökéletes biztonságban megpihenj, hogy magadhoz ölelj mindent, ami hozzád érkezik abban az egyszerű valóságban, amit önmagadhoz hívtál – talán kihívásként, de mindig egy lehetőségként, hogy a Szeretet melletti elköteleződésedet kiterjeszthesd. És amikor a Szeretetet választod oly módon, hogy semmi mást nem akarsz, szeretett barátom, nem látsz majd mást, csakis egy szeretetteljes világot, mely dimenziójában végtelen, a tisztánlátástól csillog, a szépségtől ragyog. És rátekintesz majd, és így szólsz,

Íme, ez nagyon jó!

Szóval! Ezért szeretnénk ebben az órában elkezdeni valami olyasmi felé irányítani téged gyengéden, ami a következő hónapokban lesz majd felkínálva számodra. Nem e havi kommunikáción keresztül lesz felkínálva. Nem őrajta, szeretett testvéremen keresztül lesz felkínálva, aki folytatja elköteleződésében azt, hogy odaadja önmagát Teremtőjének, és kapcsolódik velem azáltal, hogy feladja a test-elme kisajátító hatalmát, és lehetővé teszi számomra, hogy rajta keresztül olyan gondolatokat osszak meg, melyek nem az övéi. Azt, amit az elkövetkezendő hónapokban felkínálunk számodra, úgy is hívhatod, hogy meditációs módszertan. Kissé finomítjuk és megváltoztatjuk, hogy még tökéletesebben illeszkedjen belső hívásodhoz. Ez az egyesülés vagy meditáció egy formája, amit kezdetben és lényegében néhány barátomnak tanítottam meg, akiket te apostolokként ismersz, akiknek egyike folytatta és megőrizte ezt a sajátos tanítási formát.

Na most, ez nem tőlem származik. Én csupán finomítottam. Mert egykor én is, ahogy te is, az Istenhez vezető út tanítványa voltam. És mélyre merültem a tudatosság és az elme természetébe, és felfedeztem, hogyan hozhatom összhangba az elmét, az érzelmeket és még a test idegrendszerét is Isten Tökéletes Akaratával és Szeretetével. Ezért a következő hónapjaidban, ez valóban fel lesz tárva előtted két olyan illetőn keresztül, akik alázatosak a Szellemükben és tiszták a Szívükben, akik meghallották a hívást, és meg is válaszolták azt. Az, hogy hasznát veszed-e ennek, rajtad múlik majd.

Hogy elkezdjünk előkészíteni egy helyet benned e tanítás számára, azt szeretnénk javasolni neked, és sokatokhoz szólunk itt, hogy a következő harminc nap folyamán térj vissza ahhoz a gyakorlathoz, amikor Krisztusként lakozol, legalább öt perc erejéig! Aztán, amikor letelik az öt perces gyakorlási idő, hunyd le a szemed! Kerülj tudatába a légzésed egyszerű mozgásának! És egyszerűen tartsd meg magadban ezt a gondolatot,

Megengedem, hogy e lélegzet mélyebben és lassabban áramoljon.

Aztán kezdd el érezni az ellazultság érzetét, egyre mélyebben, megtartva e gondolatot,

Krisztusként, tökéletes biztonságban vagyok, elengedek minden feszültséget. Krisztusként, tökéletes biztonságban vagyok, elmém feloldódik Isten tökéletes Békéjében.

Aztán csupán folytasd ily módon: miközben az, amit lélegzetnek hívsz, gyengéden megtölti a testet, csak szólj így,

Befogadom…

és ahogy a levegő elhagyja a testet, gyengéden szólj így az elmében,

… Isten Szeretetét.

és ismét, miközben a lélegzet betölti a testet,

Befogadom…

és ahogy elhagyja a testet,

… Isten Szeretetét.

Folytasd ily módon körülbelül öt percig – tekintet nélkül arra, amit az egoisztikus elme mond neked, mert biztosan vihart fog majd kavarni benned! Egyszerűen térj vissza ehhez az egyszerű gyakorlathoz!

És az öt perc végén engedd, hogy az általad felajánlott ima a szavakat energiává változtassa! Talán arany, fehér fényként érzékeled; talán az ellazultság gyengéd áramlását érzed – bármi, ami számodra működik, rendben van. Gyengéden folytasd, hogy belélegzed önmagadba e minőséget vagy színt, minden egyes lélegzettel! És minden egyes kilégzés során képzeld el és érezd, hogy ez az energia áthalad a teljes testen, mintha csak egy gyengéd szellőként kiterjedne a test határain túlra!

És ismét, ha az egoisztikus tudatosság felütné a fejét, és elkezdenél gondolkodni azon a rengeteg dolgon, amit csinálnod „kéne”, egyszerűen térj vissza az imához! Mert minden ima nem más, mint egy választás, hogy az egységben légy, szemlélődj, megpihenj, túl az egoisztikus gondolatokon. Körülbelül öt perc elteltével aztán szólj így az elmében,

Krisztusként, így ünnepeltem Annak Igazságát, Aki Vagyok. És Békét hozok a világnak ezen a napon.

Engedd, hogy e gyakorlási időszak megtörténjen a napod reggelén, aztán ismét, a napod estéjén is! Az egyetlen változás az utolsó mondatban van. Egyszerűen szólj így,

Ezen a napon Békét hoztam a világnak, és felajánlottam azt társaimnak.

Ennek elég egyértelműnek és egyszerűnek kell lennie számodra ahhoz, hogy elkezdhesd a gyakorlást. Lehet, hogy szeretnéd ezt a rögzített üzenetet útmutatóként használni önmagad számára egy ideig, amíg így kényelmesebbnek tűnik számodra. Azok, akik belevágnak ebbe az egyszerű folyamatba, jól felkészülnek majd mindarra, ami az elkövetkezendő hónapokban jön. És most más dolgokkal folytatjuk.

Szeretett barátom, a világ, amire tekintesz, nem valós! Soha nem volt valós. Soha nem lesz valós. De egy olyan teremtés, melyet átitathat Isten Tökéletes Szeretete. Emlékezz hát mindig arra, hogy csakis a Szeretet vagy a félelem létezik! És az, ami nem Szeretet, csak félelem lehet, és soha nem indokolt. A világ, amit megalkottál, teljesen ártalmatlan. A világ, amit megtapasztalsz, az a világ, amit másokkal együtt megalkottál, bármelyik pillanatban azt a lehetőséget kínálja számodra, amikor is azt választhatod, hogy átitatod Szeretettel, vagy megengeded, hogy a félelemmel teli gondolataidat tükrözze vissza számodra. Soha nem vagy korlátozott, és megadatott neked a Menny és Föld minden ereje.

És van egy olyan mondás a világodban,

Nincs mitől félni, csak magától a félelemtől.

Ez kilencvennyolc százalékban igaz. A félelem az egyetlen olyan energia, ami képes elkülöníteni téged a Királyságtól. És a félelem egyetlen pillanatban sem indokolt. A fennmaradó két százalékról azt mondhatjuk, hogy nincs mitől félni, mivel a félelem csupán pillanatnyi elmezavar, és a helyes-elméjűséged csak egy választásnyira van tőled. Ezért kezdj el minden szituációra, az életed minden pillanatára vagy percére úgy tekinteni, mint egy film különálló jelenetére! Megvan a sajátos díszlete, megvannak a sajátos karakterei. Van kezdete és van vége. Bár te örökkévaló vagy, az idő dolgai nem azok. És minden dolog, ami az időben született, idővel, véget is fog érni az időben.

Ezért, úgy fogod-e használni az időben született pillanatot, hogy átitatod azt azzal, ami örökkévaló? Vagy továbbra is abban fogsz hinni, hogy nincsen meg benned az erő, amivel választhatsz a Szeretet és a félelem között? Nézz körül! Mit mutatnak a szemeid neked? Áldod vagy átkozod ezt? Mit szeretnél önmagadnak tanítani, és ily módon önmagad számára igazzá tenni?

Na most, ennek az órának az üzenetét lassan, szándékosan és nagy odafigyeléssel osztjuk meg veled. Mert azt szeretnénk, ha nem kerülne sor tévedésre azzal kapcsolatban, amit megosztunk veled – az elméletet és a gyakorlatot illetően sem. Az elmélet fontos a világodban. Mert az elme, az az apró részed, ami arrogáns, csakis az elméleten keresztül fogja meghozni azt a döntést, hogy értékeli-e azt, amit az elmélet kínál. És amikor értékkel ruházod fel azt, amit az elmélet kínál számodra, akkor hajlandóvá válsz elkezdeni azokat a gyakorlatokat, amiket az elmélet megkövetel. Remélem, ennek van értelme számodra.

Ezért ebben az órában azt választjuk, hogy inkább racionálisan beszélünk veled, és nem az érzelmekre hatóan. Azt szeretnénk kérni tőled, hogy fontold meg ezt: Eleget szenvedtél-e? Elég sokáig tartottad-e magad gyengének? Elég mélyrehatóan ízlelted-e meg a korlátokat ahhoz, hogy tudd, már nem vágysz ezekre a dolgokra?  Hajlandó vagy-e arra, hogy türelmesen az illúzióid feloldódását válaszd? Mert minden egyes illúzió túloldalán ott van az a szabadság és béke, amit keresel.

És bármelyik pillanatban meg tudod mondani, egészen egyértelműen, mi mellett kötelezted el magad. Ha a test feszült, és kényelmetlenül érzed magad, ha hangosabban beszélsz, ha a szavaid gyorsabban peregnek, ha a homlokot barázdák szántják, és az állkapocs be van feszülve, biztos lehetsz abban, hogy a félelmet választottad. Olyan vagy, mint valaki, akinek van egy olyan erőteljes varázspálcája, amit csupán meglengetsz e Földön, és képes vagy a Menny Királyságát kiterjeszteni minden szív és minden elme felé. Mi képes hát megakadályozni ennek az erőnek a kifejeződését? – a félelem, amit te alkottál, hogy a Szeretet valóságának helyére lépjen.

Ahogy a filmed minden egyes kockájára, jelenetére ránézel, minden percben, kezdd el kiművelni magadban annak a felismerésnek a tudatos gyakorlását, hogy az, ahol vagy, az energia egy olyan mezeje, mely tökéletesen szolgál téged. És abban a pillanatban vagy percben te vagy az, aki rendelkezik azzal az erővel, hogy azt a pillanatot olyanná tedd, amilyenné te szeretnéd. Megtöltheted Krisztusi Tudatossággal. Megtöltheted ideiglenes őrülettel. A választás mindig a tiéd. És soha, soha nem létezett olyan dolog, hogy áldozat.

Ezért, amikor bármelyik percedbe lépsz, kérdezd meg magadtól,

Mire való ez? Mit jelentek ki erről a pillanatról? Mit szeretnék a leginkább megtanulni azáltal, hogy tanítom azt?

Tanítani egyet jelent a példamutatással. Példát mutatni azt jelenti, hogy kifejezed azt, amiről eldöntötted, hogy a legnagyobb értékkel bír számodra. Bármikor ítélkezel, kinyilvánítod, hogy az elkülönülés bír a legnagyobb értékkel számodra, mivel az ítélkezés mindig összeszűkülést, és ez által pedig elkülönülést okoz a másiktól. Amikor gyakorlod a megbocsátást, kinyilvánítod, hogy a szent és békével teli kapcsolatban való kapcsolódást értékeled.

Emlékezz arra, hogy a megbocsátásnak egyáltalán semmi köze sincsen ahhoz, hogy azt mondod a másiknak,

Hát, látom, hogy vétkeztél, de megbocsátom neked a hibáidat.

Nem! A megbocsátás annak felismerése, hogy semmit sem tettek veled, hogy inkább Krisztus Arcát szeretnéd látni az előtted állóban. Hadd mondjak egy példát ezen a csodálatos Húsvéti napon! Mert nem véletlen, hogy ennek az órának az üzenete megvárta, hogy elérkezzen e nap.

A Húsvét a feltámadást ünnepli. Arra lett megalkotva, hogy az én feltámadásom ünnepe legyen. De így az történt, hogy a figyelmed a „különlegességről” (és ezzel most az egyediségedre utalok), a te létezésed, a te valóságod különlegességéről az enyémre és rám került – mintha Krisztus csupán egy történelmi dolog lenne, és én „különleges” lennék Istenünk Szemében. Ezért e Húsvét alkalmával ismerd fel hát, hogy tiéd az erő, hogy megünnepeld és elfogadd a saját feltámadásodat az Élő Krisztusként azzal, hogy átlátsz a halál és veszteség és félelem és megbántottság és düh és kivetítés korlátain, és azokon az érzékeléseken is, melyek a kivetítésen alapulnak! Te vagy az, aki újjászületett, amikor azt választod, hogy csakis szeretetteljes gondolatokra emlékezel.

Mi az a fátyol hát, ami látszólag úgy megnehezíti ezt?

Csak ez lehet: elfogadtad az elmédben valamilyen szinten, hogy a világ, amit látsz, valós, és hogy megvan az ereje, hogy megszabja neked, békében vagy felzaklatva érzed-e magad, Szeretetet vagy félelmet érzel-e. Ez mindig illúzió. És a kérdésed ezen a Húsvéton ez: Hajlandó vagy-e feladni az illúzióidat, hogy újra emlékezz Isten Tökéletes Békéjére?

A kérdés ezen a Húsvétodon az, hogy elfogadod-e a Jóvátételt, a feltámadást önmagad számára vagy nem, és elhatározod-e magad, hogy akként jársz e Földön, aki feltámadt. Azaz, hogy azt választod, felébredsz az elkülönülés haszontalanságából, az áldozatiság haszontalanságából, a gyengeség haszontalanságából arra az erőre, amivel felelőssé válsz a Teremtés e dimenziójáért, arra az erőre, amivel úgy döntesz, hogy a feltámadott Krisztusként jársz a Földön – az által, hogy egy történelmi eseményt, ami valóban megtörtént az időben (mert ha nem történt meg, akkor valakinek sikerült bolonddá tennie engem), hogy egy történelmi esemény üzenetét a saját életed egy szimbólumaként magadba olvasztod. Mert téged is számtalanszor keresztre feszítettek a saját gondolataid. És a saját gondolataid voltak az üldözőid és vádlóid, akik millió alkalommal a keresztre szögeltek téged, hogy szembesülhess azzal a lehetőséggel, hogy egy szeretetre méltó világra tekintesz az által, hogy csakis a Szeretet Szemein keresztül látsz.

Gondolkodj el hát egy pillanatra, és képzeld el, hogy téged szögelnek keresztre! Csapdában vagy az örökkévalóság vertikális tengelye és az idő, a test horizontális tengelye között. Képzeld el, hogy felemeled a fejedet, melyre te helyeztél töviskoronát! És mit is képvisel ez? Az elme mezejét képviseli, ahogy az a testen keresztül, az agyon keresztül működik és fejezi ki magát. A tövisek a félelemmel teli gondolataidat, az ítélkező gondolataidat, a korlátozó gondolataidat képviselik, amik nyomják és bökdösik az energiateredet, és egy jó kis kozmikus fejfájást okoznak neked, és a véredet ontják. Azaz, elvonják tőled az Életerőt, az erőt, és megcsapolják az aurameződet. Kiszipolyozod önmagad, akár egy léggömbnek szivárog el az ereje egy apró lyukon keresztül, az az erő, ami a léggömböt léggömbbé teszi.

A „töviskorona” azoknak a gondolatoknak a hatását szimbolizálja, melyekhez ragaszkodsz, amikor ítélkezés vagy düh vagy sértettség vagy félelem van benned. Azaz, amikor azt választod, hogy megtagadod a Szeretetet. Na most, a „szögek” csupán azt képviselik, ami fogva tart egy dimenzióban, a test és idő horizontális dimenziójában, azt, ami a lábaidat a világhoz szögeli. „Földhözragadt”, mondják. És mégis, felül a koronacsakrád nyitott a Menny felé. És szabad vagy, hogy befogadd Isten Szeretetét, hogy csak szeretetteljes gondolatokat válassz, hogy gyengédséggel tekints mindenkire és minden eseményre, csakis tökéletes ártatlanságot látva.

És most képzeld el, hogy felemelve a fejedet felismered,

A saját kezem által csepeg a vér a homlokomról. A töviskoronát azok helyezték a fejemre, akik azért jöttek, hogy engem szolgáljanak, és felrázzanak annak emlékezetére, hogy néha megengedtem magamnak a negativitás, korlátozottság és félelem gondolatait. Nem csoda, hogy úgy fájt a fejem!

Balra nézel, majd jobbra nézel, és látod a csuklóidat a horizontális sík kötelékében a szögek által, egy-egy kemény, rideg és gondolattalan vasdarab által. És te hányszor kötötted magad az idő dolgaihoz a saját meggondolatlanságod, a saját ridegséged által?

És most, lenézel a lábaidra, melyek keresztbe téve gyengéden egymáson pihennek egy kis fadarabon, szögek hatolnak át rajtuk, mintha a világ ezt mondaná,

Ne is próbálj a mi tudatossági szintünk fölé emelkedni! Hogy mered visszatükrözni nekünk lényünk Igazságát oly módon, hogy mindig ilyen émelyítően szeretetteljes vagy?

A világ megkísérli majd, hogy a Földhöz szögezzen, ragaszkodva ahhoz, hogy vele gondolkodj. Mert emlékezz arra mindig, hogy a világ (nem a Földről beszélünk, hanem az emberi tapasztalás világáról) a Valóság ellentétének megteremtésére tett kísérlet! Olyan, mint sokan, akik összegyűlve drogoznak, azt gondolva, hogy az őrültségük ugyanaz, mint az Istennel való egység boldogsága és eksztázisa. Ugyanakkor nem mernek autót vezetni, képtelenek egy értelmes gondolatra, és még arra sem emlékeznek, hol vannak.

És most, elfordítod a tekinteted a világ üvöltéséről és lármájáról. Látod a katonákat, az üldözőidet, teljesen tudattalanul, teljesen a világ tekintélyéhez idomulva, olyannyira, hogy magukra öltötték egy olyan isten páncélzatát és sisakját és szandálját, aki a Szeretet pótlékaként lett megalkotva. A félelemmel teli tömegre nézel. Látod néhány barátodat, akik még mindig látják a lelkedet, a Krisztusi Elmédet, és továbbra is szeretnek. És mégis, még az ő elméjüket is elfátyolozza az a hiedelmük, hogy a halál és a veszteség lehetséges. Szóval teljesen egyedül vagy. Senki sem fog megmenteni. Senki sem fog kiszabadítani. Ez közted és Istened között zajlik.

Egy döntést kell most meghoznod, el kell határoznod, hogy csakis azt választod, ami Valós, tekintet nélkül arra, amit látszólag a szemek mutatnak neked, és amit úgy tűnik, minden elme elhisz körülötted, még azok is, akik azt vallották, hogy hisznek a Szeretetről szóló üzenetedben. Mert amikor a testre néznek, egy régi hiedelem üti fel a fejét,

Mégis csak a test az, ami valós. Nézzétek – fel van szögelve egy keresztre! Ez korlátozottság. Ez bizonyítja, hogy a világ gondolkodásmódja igaz.

És ezért fel kell emelned a tekinteted a világról, amiről azt gondolod, hogy látod, és azt választani, hogy egy másfajta Valóságot fogadsz el:

Atyám, kezedbe ajánlom Lelkemet.

Ami nem más, mint az épelméjűség választása minden körülmény közepette, az örökkévaló választása az ideiglenes mezejében, a korlátlanság választása a látszólagos korlátok mezejében, az épelméjűség választása ott, amit látszólag az őrület hat át, annak választása, hogy csakis a Szeretetben született gondolatokra emlékezel!

És aztán, újra lefelé nézel. És most valami megváltozott – békében vagy. Felismered, hogy a világ felett vagy, a tömeg felett vagy, és egy gyengéd édesség kezdi áthatni az egész lényedet. Minden fájdalom és szenvedés feledésbe merül. A szögek többé nem képesek kötni téged. És a világ többé nem képes az őrületével lehúzni téged. A test szemei lezáródnak, és ahogy lezáródnak, a világ, amit mutattak neked, elhalványul, és megjelenik a valódi világ. És te megpihensz annak tökéletes emlékezetében, hogy Egy vagy Istennel. És a figyelmed eltávolodik az őrülettől. És mégis, egészen tudatában vagy annak, hogy még mindig látod a barátaidat. Látod a katonákat. Látod a könnyeket, a zűrzavart. Látod, hogy egyesek csak csendesen álldogálnak. És megáldod őket, és engeded, hadd válasszák azokat az érzékelésmódokat, amiket ők szeretnének választani. Mert te eljutottál oda, hogy annyira szereted önmagad, hogy csak azt fogadod el, ami Valós.

Bevégeztetett.

A feltámadás most elkezdődik.

A Húsvét a te szülinapod. A Húsvét annak az ideje, amikor megünnepelheted, hogy a töviskorona lekerült a fejedről, mert azt választottad, hogy csak szeretetteljes gondolatokat gondolsz, és emlékszel a neked megadatott erőre, amivel meghaladhatod a félelemből született szörnyű és rettegett és szenvedéssel teli tapasztalást. Mert a Szeretetben csak béke van. És a Szeretetben csak a Tiszta Szellem végtelensége létezik. A Szeretetben Krisztus helyreállítódik a tudatosságodban. A Szeretetben visszatérsz.

A Húsvét érted van, és nem értem. Ezért tedd félre a képeidet és a gyakorlataidat rólam! Ne hozzám zarándokolj! Az Éned Szívéhez zarándokolj az által, hogy mindenre, amit e napon látsz, úgy nézel, hogy a szépségét, ártalmatlanságát látod, tudva, hogy te a feltámadott Krisztus szemein keresztül tekintesz mindenre. Te vagy az Egy, aki velem meghaladta a világot. És mi más marad hátra, mint az, hogy testvéreiddel együtt ünnepelj? Mi egyéb tennivaló marad, mint nevetni, énekelni, játszani, csendes odaadással emlékezni arra a Szeretetre, mellyel a Teremtőd mindig is szeretett?

Szeretett barátom, itt ér hát véget ennek az órának, ennek a hónapnak és ennek a napnak az üzenete. Csak a Szeretet és félelem között választhatsz. A Szeretetben feltámadsz. A félelemben keresztre feszíttetsz. Mit választasz hát ebben az órában, amikor a halál az Örök Életet kínálja számodra? És ezzel, béke legyen veled mindig!

Azt szeretnénk kérni, hogy hallgasd meg ezt az üzenetet sokszor a következő harminc napodban! Mert egyedül itt találod a varázslatos átjárót, mely mindig előtted van. Az egyetlen választás, ami számít, előtted van most, ahogy mindig – Szeretet vagy félelem, feltámadás vagy keresztre feszítés, öröm vagy szenvedés, korlátlanság vagy gyengeség. A választás mindig a tiéd. És ahogy egykor régen, amikor én voltam a kereszten, úgy van ez a te esetedben is: senki sem hozhatja meg a döntést helyetted. Senki sem okozza az érzékeléseidet. A te keresztre feszítés vagy feltámadás melletti döntésedből fakadnak.

Én tudom, hogy én mit választottam, hogy te csatlakozhass hozzám. Tudd hát azt, hogy szeretlek téged, gyakran és mindig, olyan módokon, ahogy te megengeded, és olyan mélyen, amit te elfogadsz! Válassz hát velem, és szabadok vagyunk! Béke, szeretett barátom, béke Isten Egyetlen Gyermekének… a Feltámadt Krisztusnak vagy a keresztre feszített testnek és egoisztikus elmének?

Ámen.

.

[1] Fordítói megjegyzés: szó szerinti fordításban átmeneti vagy ideiglenes őrület.

.

Fordítói megjegyzés

A fordítás a The Way of Transformation alapján készült:
https://www.christmind.info/wom/intro/wot/

1 lecke fordításához az ajánlott hozzájárulás 1 000 Ft. Ha arra érzed a Hívást, ennél magasabb összeget is hálásan fogadok. A támogatásod fordítói munkámhoz ide tudod elutalni.

Ez a lecke adományos módon elérhető. Letöltheted pdf és epub formátumban Az Átalakulás Útja oldalon, alul.



Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..