Jézus (Jeshua) csatornázott, magyarra fordított tanításai

Áldást hozó megbocsátás

Most elkezdjük.

És valóban, üdvözöllek téged, szeretett, szent barátom! Valóban, üdvözöllek téged, a Fény szeretett és szent, nagyszerű Sugara, mely örökké ragyog Atyánk elméjében, kiterjesztve azt, ami Szeretet, kiterjesztve azt, ami Fény, kiterjesztve azt, ami Bölcsesség és Béke és Egyszerűség – és Megbocsátás.

Mert azt Igazságban, a világ várakozik a megbocsátásodra. Arra vár, hogy megszentelje Krisztus Elméje, mely minden teremtett dologra reá tekint, és mindent megbocsátással ajándékoz meg. Mert a világod félelemmel átitatva él. A világod tele van olyan testvérekkel, akiket az értéktelenség és bűntudat mély érzete gyötör. Álomba merültek, és továbbra is egy illuzórikus álmot álmodnak. De mint minden álomnak, ennek az álomnak is megvan az ereje ahhoz, hogy megbabonázza az elmét, és még a test sejtjeit is megakadályozza abban, hogy csakis azt árasszák ki, ami valós: a Fényt. És a Fény Szeretet. És ezért, hogy belekezdjünk ebbe az estébe, és hogy sok barátunkkal megoszthassuk ezt az üzenetet, valóban a megbocsátásról szeretnénk beszélni.

Szeretett barátom, a megbocsátás egyfajta könyörületességet követel meg; és a könyörületesség a formán keresztüli adakozás – a testen keresztül, az érzelmeken keresztül, az érintéseden keresztül, a mosolyodon keresztül, a szemeid csillogásán keresztül – azt adni, ami a Kegyelem által már megadatott neked.

Mindig bölcs dolog hát emlékezni arra, hogy ha ismerni szeretnéd a Kegyelmet, akkor kegyelmet adj. És erre emlékezni minden egyes pillanatban, amikor a világodban jársz, amikor hozzám és sok barátomhoz kiáltasz,

Taníts meg arra, mi a célom, mi a feladatom! Mi az egyedi és különleges szerepem?

És az elméd azt tanítaná neked, hogy ez biztosan a szolgálat valamilyen formája, a saját lényeden kívül. Mondom neked, a célod és a feladatod ugyanaz, ami az enyém volt, és továbbra is az enyém: Annak lenni, akin keresztül a szerető Isten Kegyelme megadatik azoknak, akik még mindig az elkülönülés ördögi és sötét és szörnyű álmát álmodják. Mert ebben az álomban nem létezhet más, csak egy mély, belső gyötrelem. És az, aki álmodik, oly módon cselekszik, hogy majdnem minden gondolata és tette egy segítségért és gyógyulásért való kiáltás – egy kiáltás, mely a világ süket füleire talál, mert a világ az ítélkezésben hisz és nem a megbocsátásban, a kárhoztatásban és nem a gyógyításban.

Ezért ismerd jól az erőt, mely benned lakozik, mert te már felébredtél a saját hívásodra! Te már elkezdted felnyitni a szemed az elkülönülés álmából, és elkezdted megpillantani az örökké ragyogó, nagyszerű Fényt, mely látszólag egy olyan helyről, egy olyan forrásból ragyog, mely nagyon távol van mindattól, amit eddig ismertél, és mindattól, aminek önmagadat hiszed. És mégis, ez a Fény, amit látsz, a te fényed, maga Isten helyezte beléd egészen attól a pillanattól fogva, hogy először kezdted el álmodni az elkülönülés álmát a saját, egyedi verziódban.

Hogyan fogod hát ezt a Fényt megismerni? Nem úgy, hogy keresed, hanem úgy, ha megengeded. Ezért, ahogy e világban jársz, amikor azért kiáltasz, hogy mi a célod, hozd vissza a figyelmed arra az egyszerű tényre, hogy azért vagy itt, hogy Krisztus Megbocsátásával megáldd a világot! Ezért mindenre, amit látsz, gyengédséggel tekints! Tanuld meg, hogyan tudod a békéhez visszatéríteni az elmét, az érzelmeket, és amíg tart, még a testet is – hogy Krisztus könyörületessége akadálytalanul, korlátlanul áramolhasson rajtad keresztül, ragyogva az örömében! És engedd, hogy e Fény áthassa, bárkit látsz, bármit látsz: egy fűszálat, egy fáról lehulló levelet, egy égen áthaladó felhőgombolyagot, egy hulló hópelyhet! Áldd meg e dolgokat, mert ezek is a te Szent Elmédből bukkantak fel! És ugyanaz a Fény hatja át őket, mely neked a létedet adja.

A világ megbocsátásért kiált, és a lélek az Istennel való egységért kiált, és ezernyi tekervényes módszerrel és technikával próbál egy olyan módot találni, hogy egyesülhessen a teremtett és a teremtő, a szeretett és a szerető. Mert valóban, Isten szerelmese vagy, és az igazságban, nem tehetsz mást, mint hogy ez vagy. Hiszen Isten nem teremt olyasmit, ami Önmagával ellentétes. Mivel a Fény egy nagyszerű Sugara vagy, mely ebben az Egy Elmében ragyog, míg te vagy a teremtett, Isten szerelmese vagy. És a békéd és kiteljesedésed akkor fog elérkezni hozzád teljességében, amikor újratréningezed az elmét arra, hogy ne érje be más gondolattal, csakis azzal, ami örömteli, szívközpontú odaadásodat fejezi ki Teremtőd felé – aki nem egy tőled elkülönült, szigorú mester, hanem magának a Szeretetnek a jelenléte, mely lángra lobbantja azt a kreatív folyamatot, ami által létre jöttél. Nem azért, hogy szenvedj a világ dolgaitól, nem azért, hogy az elkülönülés álmát álmodd – ez sosem volt szükséges, csak egy pillanatnyi döntés volt -, hanem azért, hogy kiterjeszd mindazt, ami Isten.

Ezért, ha szeretnéd megismerni a szabadságod és a békéd, használj minden egyes pillanatot arra, hogy az elme figyelmét visszahozd a megbocsátás könyörületességére és áldására! Mert amikor megbocsátasz, megtanulod, hogy már te is elnyerted a megbocsátást. És amikor megáldod a világot, tudni fogod, milyen áldott is vagy igazából. És eljön majd a nap, amikor többé nem félsz Atyád korlátlan áldásától, mert tudni fogod, hogy minden dolog számodra lett megteremtve, Szeretetből – hogy soha, egyetlen pillanatban sem kell korlátoznod magad a tudatosságodban, bármivel is játszol vagy táncolsz önmagadban. Öltsd hát fel a vállaidra az én köpönyegemet! Tedd a fejedre az én Fénykoronámat! Mert megadatott neked, hogy mindannak a megtestesülése legyél, ami Krisztus.

És az igazságban, mivel Isten teremtménye csakis Krisztus, ez az egyetlen dolog, ami a Valóságban lehetsz. Na most, ez azt jelenti, hogy ha a napodnak csak egyetlen olyan pillanata is van, amikor egy elmédben lévő gondolat olyan érzékelésbe húz bele, hogy valami más vagy, mint aminek teremtve lettél, ez azt jelenti, hogy abban a pillanatban azt választottad, hogy a színtiszta és abszolút őrülettel azonosítod magad. Hm! Gyakran mondtam, hogy a választás két érzelem között történik, a Szeretet és a félelem között. És két másik szó, amit használhatunk erre, az épelméjűség és az őrület. Nincsen átmenet. Vagy az egyikben vagy, vagy a másikban. Becsaphatod magad, így szólva,

Hát, tényleg úton vagyok a Szeretet felé, de először túl kell jutnom bizonyos dolgokon, és aztán talán elérek hozzá.

Vagy otthon vagy, vagy távol vagy az otthontól. Vagy Egy vagy Istennel, vagy az elkülönülés álmát álmodod. Az egyik a béke Valóságát hozza el, azt hozza el, ami a te feje tetejére állított világod számára őrületnek tűnik: a felismerést, hogy olyan vagy, amilyennek teremtve lettél. És ebben a pillanatban a Menny és Föld minden ereje a tiéd, hogy a békét válaszd. Hogy csakis szeretetet terjessz ki. Hogy megbocsáss az ítélkezés helyett. Hogy megnyílj az összehúzódás helyett.

Az út ezért könnyű és erőfeszítésmentes. Csak azt kéri tőled, hogy hozz meg egy szándékos döntést: hogy átadod azokat az érzékeléseidet és elképzeléseidet, amiket bárkiről vagy bármiről (beleértve saját magadat) megalkottál, melyek nem Krisztus Valóságának értékességét tükrözik. És megengeded a Szentléleknek, hogy eléd tárja azokat a körülményeket, melyek megmutatják neked, hol vallottál egykor kudarcot, és választottad az őrületet, hogy aztán egyszerűen helyreigazíthasd azt.

És ezért van az, hogy ahogy a sok inkarnációdon áttáncolsz, folyamatosan ugyanazokba az alakokba botlasz. És azok az energiák, amiket mindegyik lélek eléd tár, továbbra is eléd fognak tárulni megcsömörlésig, míg magadhoz nem öleled azt az energiát, és magadénak nem vallod a saját lényedben; és aztán annak az energiának a tükröződésén vagy a megbocsátás tükrén keresztül, elkezded annak az energiának a lebontási vagy feloldási folyamatát a saját lényedben. Mert ez egy és ugyanaz. Igazából soha nem néztél valaki másra. A szemeid testeket mutatnak neked, amik látszólag nem ugyanazon a helyen lakoznak, ahol a te tested, de ez egy illúzió, mert neked nincsen tested. Vannak testek, de neked nincsen tested. Nem benne lakozol; hanem a test lakozik az Egy Elme szent kiterjedtségében, annak az Egy Elmének, mely a földeden testet ölt. A megbocsátás a gyógyulásba vezető híd.

Kétezer évvel ezelőtt, ahogy te érted az időt, egy nagyon egyszerű üzenettel érkeztem. És az üzenet a megbocsátás üzenete volt. Ismét eljöttem sok módon, ugyanazt az egyszerű technológiát adva, mert egyedül ez működik. És mégis, az elme el akarja hitetni veled, hogy folyamatosan bonyolulttá kell ezt tenned.

Biztosan van még valami más elnyerhető dolog, valami nagyszerű erő, valami nagyszerű misztikus élmény! Bárcsak képes lennék rendbe tenni a külső ügyeimet, akkor emlékezhetnék arra, hogy megbocsássam a világot, mert kényelemben lennék!

Biztos lehetsz abban, hogy azt, amit szeretnél tükröződni látni a körülötted lévő világban, befolyásolja a tudatosságnak az a minősége – a kiterjesztése a tudatosság azon minőségének -, amit megengedsz a saját tudatosságodban, pillanatról pillanatra. És ezért, ha úgy tűnik, küszködsz, továbbra is ott egy olyan hely benned, amit még nem érintett meg a saját megbocsátásod. Na most, képes leszel-e arra, hogy felkutasd ezt a zugot? Sokatok megkísérli talán.

De nem könnyebb-e egyszerűen felismerni, hogy a Szentlélek már megteremtette pontosan azokat a körülményeket, amelyekre szükséged van a felébredéshez? Ezért, ha keresed az utad, nyisd ki a szemed! Vedd észre azt a helyet, ahol látszólag vagy, fizikailag a földeden! Vedd észre, kivel vagy! Vegyél egy mély lélegzetet, és emlékezz arra, hogy minden dolog tökéletes, hogy ez a te aranykapud, ez a tű foka számodra! És ha meghozod a döntést, hogy egyszerűen Krisztus Jelenléte leszel, és kiterjeszted a megbocsátás kegyelemmel teljes áldását, azt fogod érezni, hogy a nyugtalanságod elkezd feloldódni.

És ahogy a nyugtalanság feloldódik lényed mélyéből, szándékos választásodnak köszönhetően, hogy az elméd erejét (mely mindened, amid van) arra használd, hogy kiterjeszd a megbocsátást, és ez által elengedj az elméd mélyéről bizonyos érzékelési mintákat, elkezded majd a körülötted lévő világot másképpen látni. És egyre inkább a csodára hangolt elme kezd majd végigvezetni ezen az életen. Éppen a megfelelő személlyel találkozol. Éppen a megfelelő állást kapod meg. És hasonlók. Akkor esik az eső, amikor szeretnéd, hogy essen, és akkor süt a nap, amikor szeretnéd, hogy süssön. És ámulsz majd mindenen.

Végül, amikor az elme teljesen megtisztult – ami egyszerűen azt jelenti, hogy helyreigazításra került benne minden Szeretet és félelem, megbocsátás és ítélkezés közötti konfliktus -, amikor az elme teljesen megtisztult, tudni fogod, hogy örökké korlátlan vagy. Tudni fogod, hogy ha látszólag a testtel kapcsolatos tapasztalásban van részed – mindegy, hogy mosogatsz, vagy a szemetet viszed ki, bármit is csinálsz -, tudni fogod, hogy te, a megtestesült Krisztusként szándékosan azt választottad, hogy megengeded lényed számára azt, hogy e tapasztalás csak egy újabb lehetőséggel szolgáljon a világ megáldására azon megbocsátás által, amiért a világ kiált. És ha a test látszólag feloldódik a fényben, és téged nem látnak többé más testek a térben és időben, tudni fogod, hogy ez is a tökéletes választási szabadságodból van így.

Képzeld el hát… képzeld el… hogy úgy sétálsz át ezen az életen, amit élsz, egy olyan világban, ami úgy tűnik, elfelejtette Isten Valóságát, hogy a fejtetőtől a lábujjakig az összehúzódás vagy félelem nyomát sem érzed magadban! Képzeld el, hogy a test sejtjeit olyan tágasnak érzed, akár a menny! Képzeld el, hogy a minden megértést meghaladó Béke hatja át a test minden szervét! Egy gyengéd mosoly az ajkakon, alig észrevehetően mások számára. Egy gyengédség szívtájékon. A testi ellazultság érzete onnan, amit a solar plexusnak hívsz, egészen a gyökércsakráig. Az elme nyugodt és tiszta, semmit sem hiányol, ám semmihez sem ragaszkodik. Képzeld el, hogy semmi sem hat rád kényszerítőleg, és mégis, az ítélkezésnek nyoma sem bukkan fel benned!

Képzeld el, hogy úgy sétálsz végig ezen az életen, hogy semmi sem elfogadhatatlan számodra, mert teljesen elfoglal az, hogy Krisztus Megbocsátásával megáldd a világot, felismerve, hogy az álom az egy álom, ami egy álom, ami egy álom. És az álmoknak nincsen hatása az álmodóra, amikor az álmodó felébred. Képzeld el, hogy Tökéletes Békében éled ezt az életet!

Nehéz-e az út? Nem. Mindenekelőtt megköveteli a hajlandóságot, hogy teljesen magadhoz öleld önmagadat úgy, ahogy vagy. Még akkor is, ha önmagadat vagy a dolgokat őrült módon érzékeled – valóban így teszel, ha azt hiszed, bármi is hiányzik; de ez is rendben van -, először öleld magadhoz az álmot, és szeresd önmagad! Szeresd önmagad azért, hogy pontosan ott vagy, ahol vagy, ahogyan vagy! Mert a metafizikának van egy egyszerű törvénye, ahogyan te ismered ezt, és ez így szól: szó szerint és mindig lehetetlen meghaladni és meggyógyítani azt, amit nem öleltél teljesen magadhoz. És magadhoz ölelni valamit azt jelenti, hogy a halálba szereted azt.

Ezért, amikor egy napod letelik, kérdezd meg magadtól ezt a napod végén a következő hét napban:

Ebben a 24 órás időszakban hányszor hagytam félbe, amit csináltam, és szerettem magam egészen? … Hát, többször is így tettem volna, nemcsak egyszer, de hát szörnyen elfoglalt voltam!

Hm. Nem. Becsaptad magad. És ez egy nagy különbség. Őrültségben voltál minden olyan alkalommal, amikor elhúzódtál az Én szeretetétől. Szóval ez az első gyakorlat, amit adni szeretnénk neked ezen az estén: a következő hét napon, mielőtt este elalszol, számold meg, azon a napon hányszor szeretted önmagad igazán és egészen!

Na most, ahogy itt szünetet tartunk, amit mi  a mi szintünkről, a mi perspektívánkból látunk – aminek semmi köze sincsen a testekhez; szóval látod, nem igazán tudsz elbújni, mert nem létezik olyan dolog, hogy magánszféra -, amit mi látunk, az az, hogy sok elme bűntudattal húzódik össze arra a felismerésre, hogy ezen a napon több alkalommal igazából inkább utálta, mint hogy szerette volna önmagát. Sok elme inkább valami olyasmit talált, amiért elítélheti önmagát.

Túl magas vagyok, túl alacsony vagyok, túl kövér vagyok, túl vékony vagyok. Nem beszélek elég ékesszólón, nincs elég pénzem,

és így tovább, és így tovább, a lista csak folytatódik. Ismered ezt a listát? Ezt a listát egy teljesen őrült elme készítette – és a Valóságban ez a lista nem létezik.

Ezért, emlékezz arra, hogy légy figyelmes, ha azon kapod magad, hogy ítélkezel önmagad felett, mert ez a Szeretet ellentéte! Nézz az elmében lévő összeszűkülésre, ami így szól,

Ó, Istenem, egyszer sem gondoltam ma arra, hogy szeressem magam!

Szeresd magad akkor és ott – most! És máris szeretted magad. És így békében nyugovóra térhetsz. Van-e ennek értelme számodra?

Sokszor mondtam, hogy az út könnyű és erőfeszítésmentes – mert ami erőlködésből származik, az a világodtól való, és nem a Királyságtól. Mondtam neked, hogy a világ homlokegyenest ellentétben áll a Királyság Igazságával. A világ pontosan az ellentéte mindannak, ami a Királyság. És ha összeszűkíted a test sejtjeit, és összeszűkíted az elmét – melyet a félelem táplál, és az, ha erőltetni próbálod, hogy a dolgok megtörténjenek, és nem történnek meg -, az egy egyértelmű jele annak, hogy elfelejtettél megpihenni az önszeretet könyörületességében. Az önszeretet megnyitja az ajtót a tágasság számára, ami által emlékszel arra, hogy Egy vagy minden elmével mindenhol.

Nem létezik hiány. És azok a lények, akik tökéletesek számodra az utazásod jelenlegi szakaszában, el lesznek küldve hozzád. Mi lenne, ha köszöntenéd őket, mielőtt megérkeznek? Hm. Érdekes gondolat, nem igaz? A világ azt szeretné tanítani neked: mi értelme köszönteni valakit, mielőtt becsengetett volna az ajtón? De miért is ne köszöntenél valakit, mielőtt meglátnád őt a fizikai szemeiddel? El tudod képzelni, mi történne, ha felébrednél reggel, rászánnál öt percet arra, hogy megbocsáss a világnak, és megáldd a világot, és szeresd magad, és aztán úgy köszöntenél mindenkit, aki a tapasztalásodba fog érkezni azon a napon, mint egy angyalt, aki lehetőséget kínál számodra, hogy a megbocsátással megáldd a világot? Mert látod, a békéd előtted jár majd. Még azelőtt belép majd a terembe, hogy a tested egyáltalán odaérne. És mielőtt bármit is mondasz vagy teszel, már megteremtetted azt a teret, ami elég nagy ahhoz, hogy befogadd, bármi is érkezik a tapasztalásodba. Magadhoz öleled, amit magadhoz kell ölelned, és ez által megnyílik előtted az ösvény a transzcendenciába.

Hm! Túl bonyolulttá kezd válni mindez?

Emlékezz erre: amikor úgy tűnik, az elme belegabalyodik abba, ami elhangzik, valójában két dolog történik. Először is, mi megkíséreljük az elmét leállítani. Csak amikor az elme leáll, akkor tud tér megteremtődni benne. Ha blokkolva érzed magad abban, hogy egyáltalán képes legyél megérteni, amit megosztunk veled, emlékezz arra, hogy a blokkoltság érzete nem több, mint egy régi, őrült minta! Ez a tettes. Ha észreveszed, hogy blokkolva érzed magad, mintha nem igazán tudnád összerakni a darabkákat, egyszerűen állj meg, és hagyj fel azzal, hogy a megértésre törekszel! Mert a Lélek hallja az Igazságot. És amikor ily módon, vagy sok hasonló módon jövünk, hogy szóljunk hozzád, nem azért jövünk, hogy a földi elmédhez szóljunk, nem azért jövünk, hogy a testhez és az érzelmi teredhez szóljunk. Azért jövünk, hogy közvetlenül a Lelked esszenciájához szóljunk, ami már ismeri az Igazságot, hiszen maga az Igazság, és ténylegesen maga a forrása annak, amiből e szavak áramlanak.

Hm… egy kis komolytalanság, ha megengeded…

… Soha nem vagyok teljesen biztos, amikor a világodra nézek, hogy létezik-e, vagy nem létezik!

Egy nap te hány alkalommal tétovázol? Ismered-e azt a mintát, hogy nevetsz mások gyarlóságain, de a sajátjaidat túl komolyan veszed?

Mert látod, mindaz, amit e munkán keresztül szeretett testvéremmel közösen teszek, ez: egy olyan helyen és dimenzióban lakozok, ahol semmi sincs rejtve, ahol minden elme pontosan ott lakozik, ahol én vagyok. És amikor valaki feltesz egy kérdést, vagy csak gondol egy gondolatot, és ki sem ejti a testtel, én csupán olyan vagyok, mint valaki ott, amit te a lóversenypályáidnak hívsz, – képzelj el engem egy kis, zöld szemellenzővel a fejemen -, és amikor valaki jön, és azt mondja, „Hát, azon tűnődöm, hogy erre vagy amarra fogadjak-e, ez-e az igazság vagy az-e az igazság?”, én így szólok, „Csak egy perc.” És lehúzom a kis rácsos ablakot, és kirohanok a hátsó ajtón, és mögéd szaladok, és mögéd osonok, és megvizsgálom a szívedet hátulról, és látom, hogy mi van oda írva, aztán így szólok, „Ó, igen, rendben van.” És aztán visszarohanok, és megérkezve kinyitom az ablakot, és választ adok neked!

Na most, sokatoknál egészen könnyű ez a folyamat, mert látod, nyilvántartást vezetek, és sokan közületek ugyanazokat a kérdéseket teszik fel újra meg újra.

Hm. De biztos lehetsz abban, és jól értsd meg ezt: amikor egyszer azt mondtam, „Magamtól semmit sem teszek.” – komolyan gondoltam. Atyám cselekszi meg e dolgokat rajtam keresztül. Ez megköveteli a hajlandóságot, hogy megtanuld, hogyan legyél üres az éntől, minden egyes lélegzettel. Szóval azoknak mondom, akik úgy szeretnének látni engem, mint valakit, aki tele van mindenféle nagyszerű, kozmikus bölcsességgel, kérlek, nézzetek rám másképpen! Üres és tágas vagyok, mindannak csendes csodálatában és az afelé való odaadásban nyugszom, ami Atyám, csakis csodáknak vagyok tanúja, és annak, ami Isten Szeretetét terjeszti és sugározza ki a Teremtés egésze felé. És ha a te elmédben te nem ezt látod, az csak azt jelenti, hogy még nem voltál hajlandó arra tréningezni az elmédet, hogy csakis Szeretetet taníts; feladva minden saját elképzelésedet, pillanatról pillanatra, lélegzetről lélegzetre.

Nem vagyok különleges. Csupán veled egyenlő vagyok, a testvéred és a barátod – ugyanabban a pillanatban lettem megteremtve, mint te, ugyanazokkal a tulajdonságokkal, ugyanazzal a potenciállal, ugyanazzal a valósággal. És ámulok, éppen úgy, ahogy te is ámulni fogsz, amikor igazán elmerengsz ezen, ámulok, mert egész létezésem során – mely az idő kezdete óta tart, ahogy a tiéd is -, soha sem voltam képes kifürkészni a teremtésem pillanatát. Gondolkozz el ezen! Ismered-e azt a pillanatot, amikor elkezdődtél? Nem. És soha nem fogsz rálelni. És ez azt jelenti, hogy valóban létezik egy megfejthetetlen misztérium, amit Abbának hívtam, ami jelen van bennem egy olyan helyen, ami mélyebb annál, amit valaha is meg lehet ismerni, nem számít, az elme mennyire válik megvilágosodottá. Tudva ezt, csakis az alázatosság, odaadás, megbecsülés, szeretet lehetséges. Csakis annak az egyedüli, igazán jelentőségteljes kapcsolatnak a kiteljesedése lehetséges, amivel valaha is rendelkezel: a Teremtőddel való Kapcsolatodnak. Mert az összes többi kapcsolatod csupán tükröződése annak, ahogy önmagad egy aspektusával lakozol. És az egyetlen módja annak, hogy ezek a kapcsolatok a Szentséget tükrözzék, az az, ha a Teremtőd felé való odaadásból és a Teremtőddel való kapcsolat tisztaságából áramlanak. Van-e ennek értelme számodra?

A Teremtés pompázatos. Hogyan is foghatnád fel valaha is? Nem lehetséges. Csupán megengedheted neki, hogy a lényeden keresztül áramoljon, félelem nélkül. Mert a félelem egy összeszűkülés, ami a Szeretet ellentéte. És amikor félelmet ismersz, a világban vagy, és nem a Királyságban.

És ezzel, szeretett barátom, feltártam előtted valamit a saját lényem természetéről. Nem egy nagy mester vagyok, ahogy sokan látni szeretnének engem, miközben rám akarnak vetíteni mindenféle különleges képességet és készséget és erőket, mert félnek attól, hogy magukhoz öleljék ezeket a dolgokat önmagukban. És a kivetítés, az, amit megpróbáltál kihányni a lelkedből, és amitől megpróbáltál megszabadulni, alkotja meg az érzékeléseidet. Szóval, ha azok, akik a templomba járnak, hogy a világ megváltójaként imádjanak engem, egyszerűen csak felhagynának ezzel, és megértenék az igazságot, hogy a kivetítés alkotja meg az érzékelést, megláthatnák azt, hogy szó szerint ők teremtik meg azt a megváltót, akiről azt hiszik, hogy odakint van, annak tagadásából, hogy kik ők valójában.

Ezért kérdeztem gyakran azoktól, akik azt választják, hogy szeretnének egy oltárt építeni, vagy szeretnék, ha lenne egy imádkozó szobájuk, bárhogy is hívod: miért teszed ki a világ minden tájáról származó szentek és mesterek képeit? Hol van a te képed? Bizonyosságban megpihenve, csak próbáld ki ezt egyetlen órára! Szerezz egy képet önmagadról, és bánj vele olyan hódolattal, ahogy azt a kedvenc mestered képével tennéd! Helyezd az oltárodra, és gyújtsd meg a gyertyáidat és a füstölőidet, hints rá szentelt vizet, bármit is akarsz tenni, bármilyen rituáléid is vannak; és aztán ne tégy semmi mást, csak lazíts, és elmélkedj a saját képeden! Tedd fel magadnak ezt az egyetlen kérdést: Honnan származik ez a lény? Képes vagy meglátni, mennyire a teljes ellentéte ez annak, amit a világ tanít neked?

Nem arról a veszélyről beszélek itt – és megvan a veszélye annak -, hogy belecsúszol abba az egoisztikus identitásba, amikor önmagadat úgy azonosítod, mint aki olyan nagyszerű és királyi és különleges, és mindenki más pedig egy szolga. Nem erről beszélünk, hanem arról, hogy átmozogj azon a kísértésen, amikor megengednéd az egónak, hogy magáénak vallja azt a felismerést, hogy olyan vagy, amilyennek Isten megteremtett. Mert amíg a térben és időben lakozol, az éberség és fegyelem abszolút szükségesek. És minél inkább felébredsz, annál inkább szükséged lesz ezekre.

Abban a korban, amikor én éltem, gyakran beszéltünk a Sátán kísértéséről. Az a történet, amit sokatok a sivatagban töltött negyven napomról és éjszakámról ismer, amikor maga a Sátán jött el, hogy megkísértsen engem, természetesen egy szimbólum, mely arra mutat rá, hogy minél több Erő és Fény ragyog rajtad keresztül, az ego – az egoisztikus energia, ami áthatja a teremtésedet ebben a dimenzióban, és kisebb mértékben más dimenziókat és síkokat – mindig megpróbál majd otthonra lelni az elmédben… mindig. Ezért, minél inkább ragyog a Fényed, az úgy nevezett kis sötétségdarabkák annál inkább akarnak hozzád sietni, és a csatornáidat eltömíteni. Hm. Soha ne válj lustává! Soha ne válj elégedetté! Egyre csak többet és többet akarj Istenből, önzően követeld ezt, és tanulj meg éberré válni azzal kapcsolatban, milyen gondolatokat engedsz az elmédbe! És légy nagyon óvatos! Mert ahogy felébredsz, és hirtelen megjelenik egy ördögi és gonosz gondolat benned, a kísértés az, hogy

Ó, Istenem, elrontottam!

Ez egy ítélkezés, és az pedig a Szeretet ellentéte. És csak a Szeretet tud gyógyítani. Egyszerűen csak vedd észre a gondolatot, és szólj így,

Hm, igen, korábban is voltak ilyen gondolataim!

Önszeretet. Egyedül a Szeretet képes meggyógyítani az elmét. Semmilyen más technika nem fog működni.

Megbocsátás, önszeretet, annak felismerése, hogy senki sem véletlenül érkezik a köreidbe, és hogy a Valóságban mindenki a saját lényed egy aspektusa, aki kincseket hoz neked, aranyat és tömjént és mirhát, és azért jön hozzád, hogy meglássa, elfogadod-e ezeket a kincseket, és ez által felismered-e, hogy minden egyes nap Krisztus Születése megy végbe benned. Minden egyes alkalommal, amikor elfogadod ezeket az ajándékokat, és az a mód, ahogy kifejezed az ajándékok elfogadását – és ezek az ajándékok valóban elég érdekes csomagokban érkeznek! -, az a mód, ahogy felismered vagy elismered ezt, azon hajlandóságodon keresztül történik, hogy visszatérj a valóságodhoz, a célodhoz és a feladatodhoz, és Krisztus Megbocsátásával megáldd ezt a lényt, ezt az ajándékhozót.

És ez a megbocsátás nem egy olyan elméből történik, amelyik azt hiszi, hogy a másik felett áll, hanem egy olyan elméből, amely nemcsak a hasonlóságot ismeri fel, hanem ugyanazt az identitást. Látod a különbséget? Ez nagyon fontos.

Hát, megbocsátok neked, te szegény, egyszerű teremtmény!

Nem.

Megbocsátok neked, és megáldalak, mert te én vagyok, és a Valóságban csakis Krisztus van jelen, és együtt rendelkezünk azzal az erővel, hogy a szentségünkön keresztül a Mennyet a Földre hozzuk – most!

Valakinek ki kell terjesztenie a megbocsátást saját lényének másik aspektusa felé. Miért ne te lennél ez? Te mire vársz?

Bárcsak az anyám megbocsátana nekem, bárcsak az apám megbocsátana nekem, és ó, istenkém, az első feleségem, és a negyedik férjem, ó, istenem! Ha rendbe tudnám hozni a dolgokat velük, akkor végre Krisztus lehetnék!

[Csend]

Szóval. A szünet, ami megteremtődött, látszólag egy gondolat vagy iránymutatás közepén volt, és a második gyakorlatod ez: Légy békében, és válj a saját csatornáddá, hogy teljessé váljon benned annak a gondolatnak az iránymutatása vagy lendülete, amit a szünet előtt adtunk neked! Van-e ennek értelme számodra? Ha odaadod magad ennek a gyakorlatnak, nemcsak egyszer, hanem gyakran, és egy ellazult állapotban, azt találod majd, hogy a folyamat egyre mélyebb és mélyebb szintekre visz. És azok, akik őszintén elköteleződnek e folyamat felé, a te elnevezéseddel élve, a felismerések és kinyilatkoztatások útjára lépnek. És ez támogat majd téged a saját elméd mély energiáinak finomításában. Szóval hajlandó vagy-e ennek gyakorlására?

Majd meglátjuk. Emlékezz arra, hogy nem létezik magánszféra!

És most, alkalmas lesz egy rövid szünetet tartani, és aztán kérdéseket tehetnek fel azok, akik látszólag testekkel ülnek itt.

Ezért annak összefoglalásaként, amit ebben az órában megosztottunk veled: emlékezz a megbocsátásra, az önszeretetre, és arra, hogy elfogadd minden egyes pillanat tökéletességét, amiben találod magad! Mivel már kérted a gyógyulást és felébredést, a Szentlélek már előtted jár, és egyengeti az utadat. Emlékezz arra, hogy ha tudnád, hogyan egyengesd a saját utadat, már régen megtetted volna ezt! Szóval fogadd el a tényt, hogy az, ami történik, része annak az ösvénynek, amit egy olyan Intelligencia, egy olyan Bölcsesség jelölt ki számodra, mely a gondolkodó elménél sokkal jobban tudja, hogyan találja meg a haza vezető utat! És minél inkább átadod magad minden egyes pillanat tökéletességének, annál inkább felfedezed, hogy a tű foka mindig előtted van, és ez valójában egy királyi út, ami a békébe visz.

És most, ha előkészítetted a technológiát a gombokkal és miegyébbel, folytathatjuk.

.

Kérdés és válasz

Első kérdés: Jeshua, ahogy az év e nagyon mély időszakába lépünk, van-e bármi megszívlelendő, amit javasolnál nekünk?

Jeshua: Egy lottószelvény a nyerő számokkal jó lenne!

[Nevetés]

Szeretett barátom, egy komolytalan kérdést tettél fel, ezért válaszoltam komolytalansággal.

Mert hallgasd csak a szavaidat: „ahogy az év e nagyon mély időszakába lépünk”. Mitől lenne ez az időszak bármivel is mélyebb, mint az év bármelyik másik időszaka? Semmi különleges nincsen a decemberi hónapban. Vannak olyan szimbólumok a csillagokba írva, melyek egy olyan tudatossági folyamatot jeleznek, ami folyamatosan zajlik benned.

Ezért, ahelyett, hogy azt kérdezed, mi lenne megszívlelendő most, ahogy az év e mély időszakába lépünk, kérdezd inkább azt, mit tarts meg az elmédben, hogy a tapasztalásod minden egyes pillanatában egy mélységet teremthess meg, míg eljutsz oda önmagadban, hogy semmi különbség nem lesz az év napjai között – amikor minden nap Krisztus Miséje.

Hm. Most megvagy! [Nevetés]

Kérdező: Mindig, mindig! De így legalább mások számára is tér nyílik, hogy feltehessék a kérdéseiket.

Jeshua: Hatalmas áldozatot hoztál. [Nevetés]

Kérdező: Köszönöm. Szeretek a céltáblád lenni.

Jeshua: Szóval megválaszolja ez a kérdésedet?

Kérdező: Igen, természetesen. Köszönöm.

Jeshua: Látod, az elme, mely szerelembe esett a világ gondolkodásmódjával, hajlamos arra az egoisztikus mintára, hogy úgy akar frekvenciát váltani, hogy valamit különlegesebbé tesz más dolgoknál, még egy időszakot is. És e különlegesség megteremtésére tett kísérlet az egyenlőtlenség megteremtésére tett kísérlet. És az egyenlőtlenség, mint nyilván jól tudod, az egyenlőség ellentéte. Ha az egységet keresed, add fel a különlegesség szükségletét! Ezért ebben a karácsonyi időszakban ne azt kérdezd, mit tehetsz azért, hogy egy mély tapasztalásban lehessen részed, hanem gondolkozz el azon, mit is csinálsz a tudatosságodban az év többi részében, amiért nem az élet mélységes misztériumát tapasztalod!

Ez egy nagyon jó kérdés. Vajon honnan jött? [Nevetés]

Kérdező: Attól, aki Egy bennünk, igaz?

Jeshua: Valóban.

Szóval az, aki egy bennünk, a lóversenypálya ablakának ezen az oldalán feltett egy kérdést, és az, aki egy bennünk, a másik oldalon a zöld szemellenzővel (hm… soha nem szerettem a töviskoronát, lecseréltem egy zöld szemellenzőre [nevetés]) egyszerűen körberohant, és kihalászta a választ a Szívből, amin osztozunk, és megadta azt önmagunknak.

Az elfoglaltságnak két formája létezik. Az egyik a félelmen alapul, a másik a Szereteten. Melyik energia táplálja az elfoglaltságodat? Mert az egyik a Királyság kiterjesztését idézi elő, a másik viszont tagadja azt. Hm.

Hm. Úgy hiszem, körültekintően megválaszoltuk ezt a kérdést. Szóval, további kérdések?

 .

Második kérdés: Azzal a vidékkel kapcsolatban, amit Shanti Christo-nak hívunk: sok barát jön erre a környékre, hogy részese lehessen a történéseknek, és sokunk szívében ott a vágy, hogy egymáshoz közelebb lakjunk, megosszuk a fejlődési folyamatainkat, szeressük egymást, megértsük a tanításaidat, és így tovább. Úgy tűnik, hogy sok megválaszolatlan kérdése és vágya van azoknak, akik szeretnének egymáshoz közelebb lenni, és szeretnék, ha ez gyorsabban történne. És azon tűnődtem, tudnál-e beszélni erről?

Jeshua: Szeretett barátom, a megválaszolatlan kérdések mindig a kétely egy formáját tükrözik. A megválaszolatlan kérdések egy olyan minőségű elmét tükröznek, ami nem Istenből született, hanem a világból. Ilyen az arra tett kísérlet is, amikor abban reménykedsz, hogy valaki más majd megteremti a szükséges energiákat a harmadik dimenzióban ahhoz, hogy te megengedd magadnak (nem feltétlenül „te”, hanem általánosságban véve te) azt, hogy megkapd, amire hited szerint szükséged van, a térben való szorosabb közelségre más testekkel, ugyanakkor megtagadva azt, hogy a te elnevezésed szerint vezetői szerepbe lépj, hogy mindezt létre hívd. Ezért, értsd meg jól, sokak felé szól a hívás, és néhányan látszólag egy kicsit előbb válaszolták meg e hívást, mint mások.

A Shanti Christo hívása arra szól, hogy először is azokból az akadályokból ébredj fel, melyek az Erő és Szeretet és Fény jelenléte előtt a saját lényedben vannak. Hogy többé ne tolerálj a tudatosságodban semmit, ami korlátot teremt annak a látomásnak a megnyilvánulása előtt, ami látszólag hív téged, és hogy hajlandó legyél teljes felelősséget vállalni azért, hogy te leszel az, aki megnyilvánítja ezt.

Mert látod, ez a rezgés egy nagyon kifinomult rezgés. Nincs tér a játszmázás számára. Nincs tér arra, hogy mások energiájából táplálkozz. Nincs tér arra, hogy megtagadd Krisztus benned lévő erejét. A tisztaságnak ez a szintje abszolút szükséges ahhoz, hogy az idő mezejében türelmesen, minőséggel, életre hívd azt a rezgési mezőt, amiben még többen meghallhatják majd a hívást, akik a te elnevezésed szerint spontán gyógyulásokat fognak majd tapasztalni az elmében, az érzelmekben és a testben.

Mert ha megfigyeled a lelkek olyan közösségeit vagy összejöveteleit a harmadik dimenzióban, ahol egyesek másokra hagyatkoznak egy bizonyos rezgés fenntartásáért, ott egyenlőtlenség van; konfliktus van; disszonancia van. A disszonancia legyengíti az energiateret, és az a hangjegy, ami egy ilyen hangszeren keresztül szól, nem hordozza azt az erőt, amivel rendelkezni szeretnél. Ez aztán neheztelést teremt azokban az elmékben, akik a többiektől várják el a valódi felelősségvállalást, a neheztelés pedig egyszerűen belső harcokat és halált teremt. Ezért jegyezd meg ezeket a szavakat jól: a Shanti Christo mindenkinek a felelőssége, aki őszintén érzi a hívást a megnyilvánítására! Tisztán és egyszerűen. Mert egy nagyszerű kísérlet életre kelteni az egységesült mezőt, ami a Krisztusi Elme.

Van-e ennek értelme számodra?

Kérdező: Igen, van.

Jeshua: Ezért annak, akiben türelmetlenség és megválaszolatlan kérdések vannak, azzal az energiaminőséggel segíthetsz, ha emlékezteted, hogy elkezdett önmagán kívül keresni. Vissza kell térnie pontosan oda, ahol éppen van, és megengednie, hogy a megbocsátáson keresztül megtörténjen a saját tudatosságának megtisztulási folyamata, azon nagyszerű erő elfogadása által, ami bármiről képes gondoskodni, amit problémának, korlátnak vagy hiánynak hisz maga körül – és ezzel foglalkozni először. Azaz, elsőként a Királyságot keresni, melyből minden dolog megadathat.

Ez egy egész jó kérdés volt! És ismét, el kell tűnődnünk a kérdés forrásán. [Nevetés]

.

Harmadik kérdés: Jeshua, emlékszem a pár hónappal ezelőtti beszélgetésünkre Krisztusok társteremtéséről, és azon tűnődöm, hogy beszélnél-e erről kicsit bővebben ma este?

Jeshua: Igen. Csak – folytasd – tovább! [Nevetés]

Kérdező: Gondolod, hogy ennél egyértelműbbé tudnád ezt tenni?

Jeshua: Nem. [Nevetés]

Minden, amire szükséged van, megadatik, itt és most. A Menny és Föld minden ereje a tudatosságod mélyén lakozik, mely szó szerint megteremti azt, amit magad körül látsz, és amit érzel önmagadban. Ezért valld magadénak ezt az erőt, nyilvánítsd sajátodnak, hozd vissza a saját lényedbe, és soha, de soha többé ne engedd meg magadnak, hogy megtagadd azt, hogy te vagy az Egy, Isten Egyetlen Teremtménye! És semmi sem lehetetlen számodra. Ez segít a tisztánlátásban? [Nevetés]

Kérdező: Csodálatos vagy!

Jeshua: Én csupán önmagad vagyok. Hm.

.

Jeshua: Szóval, James, nincs kérdésed?

Kérdező: De, van egy kérdésem. Nem vagyok biztos benne. Rendben, azért megkérdezem.

Jeshua: James mindig félre akar vonni, és privátban kérdezni… [Nevetés]

Negyedik kérdés: Rendben, erről a 12/12 dologról szeretnék kérdezni. Szóval már meghallgattam az összes többi kérdést, látod, és aztán úgy döntök, mi értelme bármit is kérdezni? Már elmondtad a választ.

Jeshua: Szóval mi a válasz?

Kérdező: Még mindig kíváncsi vagyok azzal kapcsolatban, hogy „nincs semmi különleges”. Értem ezt, és mégis az elme pörög bennem, hogy ebben a dimenzióban és még sok más dimenzióban működünk, és az energia hullámokban áramlik…

Jeshua: Honnan?

Kérdező: Belőlünk.

Jeshua: És akkor, mi ez a 12/12 dolog? Abból az Igazságból beszélj, ami lényed mélyén van!

Kérdező: Az a vágy, hogy a szabadság megnyilvánuljon a bolygón, az a vágy, mely sokunk szívéből áramlik és szól.

Jeshua: Az Egy Szívből. Valóban, szeretett testvérem, szeretett barátom, jól beszéltél – mert az igazságban az, amit 12/12-nek hívunk, az Egy Elme vágyának azt a kifejeződését szimbolizálja, hogy felébredjen az álmából. És nem azt mondtuk-e, hogy a Királyságnak négy Kulcsa van? És az első nem a Vágy-e? Ezért, látod, megértetted ezt, egyenesen a legmélyebb Igazság magjából. A 12/12 a Krisztusi Elme azon vágyának kifejeződése, hogy feladja az álmodó álmát. Szóval látod, mégis csak tudtad.

Szeretett barátom, csupán egy apró nyoma maradt benned annak a mély mintának vagy tendenciának, amit sok élet óta oldasz fel magadból – az a minta és hajlam ez, hogy nem bízol önmagadban. És ez aztán azt eredményezi, hogy az elme azt vetíti ki másokra, hogy nekik jobb a kapcsolatuk Istennel, mint neked. Mindig szerettelek, és mindig szeretni foglak! És hamarosan eljön a nap, amikor a szíved szemén keresztül nézel majd rám, és nem látsz többé feletted állónak. És akkor, valóban, elkezdődhet a tánc!

Kérdező: Éljen! Éljen!

Jeshua: Ez is egy időszerű kérdés volt. Szóval, hogy vagytok?

.

Amit te úgy hívsz, a család e találkozói most elkezdődnek; és növekedni fognak. És emlékezz – türelemmel, kétely nélkül, a tökéletes kibontakozásban bízva és azt megengedve! És ha azt gondolod, e kibontakozás nem tökéletes, ne önmagadon kívülre tekints – csak térj vissza a kérdéshez:

Szerettem-e magam ma? Hányszor fejeztem ki megbocsátást a világ felé? És – bocsánat a szófordulatért – feltakarítottam-e saját magam, a saját szerepeim után?

Mert ez a világ semmivel sem több, mint egy nagy színjáték, emlékezz erre!

Így ezzel, zárhatjuk ezt az estét. Mert amit meg kellett osztanunk, azt megosztottuk; és a feltett kérdések is olyan kérdések, melyek bár nem feltétlenül ugyanazokkal a szavakkal, de lényegüket tekintve sok testvéredben szólnak. És ezért, fogadd áldásomat velem egyenlőként! Kérlek, vedd a köpönyeget a vállaimról és a koronát a fejemről, és öltözz ünneplőbe! És aztán menj, és tégy hasonlóképpen a testvéreiddel!

Légy hát békében ebben a pillanatban és mindig! Légy hát az a Fény, mely bevilágítja a világot, egyszerűséggel és kegyelemmel és egy gyengéd mosollyal! Légy hát ebben a pillanatban felébredett egyetlen Valóságod Igazságára! Légy hát bátor, mert én meghaladtam a világot, és abban a pillanatban te is meghaladtad! Ha ez végbement bennem, akkor benned is végbe kellett mennie, mert csak az van itt, aki Egy bennünk. Képes vagy-e hát elfogadni, hogy már szembenéztél a Keresztre Feszítéssel? Nem kell megismételned a folyamatot. Képes vagy-e elfogadni, hogy a Felemelkedés már megtörtént? Képes vagy-e az Igazság megtestesülése lenni, – leszel-e az Igazság megtestesülése -, mely minden dolgot szabaddá tesz? Lehet-e bármi más haszna az időnek?

Áldás hát az Egyre, aki örökké fényesen ragyog Isten Elméjében, aki minket teremtett, nem tudjuk, mikor és hogyan. És ez az igazság kikerülhetetlen.

Szeretetemet küldöm minden egyes testvéremnek, mert önmagam tükröződését látom bennetek, és ismerem azt a Pompát és Ragyogást és Szépséget és Szeretetet, amilyen Atyám. És szüntelenül dicsőítem Atyámat.

Ámen.

.

Fordítói megjegyzés

A fordítás a The Early Years – The Blessing of Forgiveness című oldala alapján készült:
https://www.christmind.info/wom/early/ble/

1 fejezet fordításához az ajánlott hozzájárulás 1 000 Ft. Ha arra érzed a Hívást, ennél magasabb összeget is hálásan fogadok. A támogatásod fordítói munkámhoz ide tudod elutalni.

Ez a fejezet adományos módon elérhető. Letöltheted pdf és epub formátumban a Korai Évek oldalon.

 



Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..