Jézus (Jeshua) csatornázott, magyarra fordított tanításai

Az Átalakulás Útja 1. lecke

Most elkezdjük.

És valóban, mint mindig, üdvözöllek téged, szeretett és szent barátom[1]! Mint mindig, azért jövünk, hogy kapcsolódjunk veled ily módon, ezen a hangon keresztül. És mégis, mint mindig, nem különülünk el attól, ahol te vagy. És nem vagyunk elérhetetlenek Isten egyetlen Gyermeke számára sem. Az Igazságban, és a több ezredik alkalommal, azt mondom neked, hogy az elkülönülés sehol sem létezik a Teremtésben. Ez csakis azt jelentheti, hogy nem különülök el attól, ahol te vagy. És annak, ahol te vagy, egyáltalán semmi köze sincsen a test elhelyezkedéséhez, amit megtanultál a sajátodnak nevezni.

Az Igazságban, Tiszta Szellem vagy. Az Igazságban, olyan vagy, mint én vagyok. Az Igazságban, az, ami vagy, a tudatosság minden dimenziójában lakozik. Az Igazságban, az, ami vagy, soha nem ízlelte meg az Istentől való elkülönülést. Igen, valóban van egy olyan aspektusod, ami azt választotta, hogy úgy érzékeled önmagadat, mintha azonos lennél a fizikai testtel ebben a háromdimenziós világodban, amit térnek és időnek hívnak. Ez egy része annak a tapasztalásnak, amit te teremtettél, és így Énedhez hívtál. De amikor az Énről beszélek, nem arról az énről beszélek, ami a test álma, az én, amivel azonosultál, hanem arról az Énről, mely minden korlátot meghalad, és minden dimenzióban létezik.

Szeretett barátom, köszöntésként, és bevezetőként abba, amiről beszélni fogunk neked ebben az új évedben, összefoglalva azt, amit választásunk szerint Az Átalakulás Útjának hívunk, pihenj meg ebben az egyszerű Igazságban: Semmikor sem vagy bebörtönözve a testbe. Semmikor – semmikor – sem vagy arra a megjelenésre korlátozva, aminek önmagadat elhitted – nem számít, milyen mély a fájdalom, nem számít, mennyire bizonyos voltál abban, amit a józan észnek hívsz, mely azt mondja,

Én itt vagyok. Én ez a test vagyok. Ez a pillanat történik. Csupán ez létezik.

Tekintet nélkül minderre, az Igazság nem inog meg. Te nem pusztán a test-elme megjelenése vagy, amit az „énnek” hívsz.

Most ezzel az egyszerű lényeggel, ami alapzatként szolgál, elkezdhetjük. Szeretett barátom, Az Átalakulás Útja pontosan ugyanazon nyugszik, amin minden álmod is – a döntésen, hogy te mi mellett kötelezed el magad. Mert nem álmodhatsz egy álmot sem, azaz, nem teremthetsz meg egy tapasztalást sem a tudatosság terében anélkül, hogy száz százalékban elköteleznéd magad mellette. Talán úgy tűnik, hogy nem így van, de biztosíthatlak arról, hogy igen.

Azt jelenti ez, hogy a megélt tapasztalásod minden pillanatában azt, aminek tudatában vagy, semmilyen rajtad kívül álló dolog nem okozza. Például, ahogy rögzítjük ezeket a szavakat, melyek gondolatokként rezegnek egy fizikai testen keresztül, amit annak a valakinek tulajdonítasz, akit Jon Marc-nak hívsz, ahogy ez a folyamat zajlik, néhányan, akik jelen vannak, és hallják a rezgéseket, melyeket ezek a gondolatok megteremtenek, ahogy rezonálnak az elmében és aztán az agyban és aztán egy fizikai test hangszálaiban, mindez így megteremt egy olyan hangmintázatot, ami összerezeg bizonyos más fizikai formák fülével… Biztos lehetsz abban, hogy ha ezek a lények, a tudatosság e mezői, akik hallják ezeket a szavakat, miközben e szavak először kerülnek rögzítésre – ha ők lekorlátozzák magukat csupán egy testre, ami bizonyos rezgési frekvenciákat fogad be, melyek elérik a fülüket, így létrehozva egy bizonyos idegrendszeri ingert az agyban, majd e rezgést lefordítva az angol nyelved bizonyos szavaira, akkor ezt a tapasztalást semmilyen rajtuk kívül álló dolog nem okozza.

Ők mind egyformán szabadok, ebben a pillanatban (ahogy te is, miközben hallgatod e szavak „fel-vételét” vagy olvasod az átiratot), mind végtelenül szabadok, hogy e rezgésátadást egy teljesen más módon tapasztalják meg, egy olyan módon, ami meghaladja azt, amit az angol nyelvednek hívsz. Szabadok, hogy önmagukat a Tiszta Szellem birodalmából érzékeljék. Szabadok, hogy lássanak engem, és azokat, akik kapcsolódnak velem, miközben közvetítjük ezt a frekvenciát, mely megteremti a rezgést a fizikai formán keresztül – éppen úgy, ahogy te is szabad vagy, hogy így tegyél.

És ezért, egy egyszerű gyakorlat segítségével, te, aki hallod e szavakat, állj meg egy pillanatra, és ejtsd a tudatosságodba ezt a kavicsot:

Nem az vagyok, akinek érzékeltem önmagam. Korlátlan vagyok, Tiszta Szellem, és semmi sincsen, ami elérhetetlen lenne számomra.

Ezért, ebben a pillanatban, azt választom, hogy kinyitom az ajtót más dimenziók tapasztalásához, azért hogy ezt a pillanatot egy más módon hívhassam önmagamhoz.

És ahogy a szavak elhangzanak, vedd észre, milyen képek kezdenek el megjelenni a tudatod terében, miközben esetleg úgy képzeled el önmagad, ami sokkal több pusztán a testnél, sokkal nagyszerűbb dimenziókban lakozik, mint a fizikai dimenzió. Tovasuhanó képeket látsz más lényekről, a fény színeiben pompázva, finom érzéseket érzel, amiknek talán nem voltál tudatában, miközben a rezgések magyar[2] fordítására fókuszáltál? Mit veszel észre, amint áthalad a tudatod terén? Figyelj rá, mert nem képzelhetsz el olyasmit, amit eddig nem tapasztaltál, vagy amit most nem tapasztalsz!

Te vagy a tudatosságnak az a mezeje, mely mindezt tapasztalja most. Te teremted meg a kapacitást. Te döntöd el, mi fog belépni a tudatod terébe, és hogyan fogod megtapasztalni azt. Szeretett barátom, tanulj meg a színfalak mögé nézni! Tanulj meg a testen túl érzékelni! Tanuld meg megengedni önmagadnak annak tudatosságát, mi rejlik a metaforikus szemeid sarkában, azaz, a tudatod mezejének külső szélein!

Ismerd fel, hogy az a tapasztalás a legismerősebb számodra, hogy egy test-elmeként létezel, aki a hangok rezgését hallgatja, magyarra fordítja őket, és ily módon azt érzékeli, hogy beszélget egy lénnyel, aki látszólag egy másik test a térben, tőled néhány méterre ül, vagy akinek a szavai rögzítve lettek! Ismerd fel, hogy ennek a szélein ott van valami, ami sokkal kiterjedtebb, valami, ami kiművelhető, ami lehetővé teszi számodra, hogy sokkal kifinomultabb szinteken legyél tudatában mindennek!

Végül képes leszel majd arra, hogy az energiának ezeket a dimenzióit nyitott szemekkel érzékeld, miközben ránézel egy másik test-elmére, akinek éppen abban a tapasztalásban van része, hogy a gondolatok rezgését továbbítja feléd a test-elmén keresztül – te ezt beszélgetésnek hívod. És ezt a lényt nem testként fogod látni, hanem egy fénymezőként. Színeket fogsz látni. Rezgéseket fogsz érezni. És ezek a színek és rezgések sokkal többet fognak neked mondani, mint amit a szavak valaha is tudnának. Ennek a következménye természetesen az, hogy a szavak közel sem fognak olyan gyakran bolonddá tenni, ahogy ez a múltban történt.

Gyakorold ezt a kis feladatot olyan gyakran, ahogy szeretnéd, bármelyik és minden szituációban! Ez nem bonyolult. Egyszerűen arra használod a tudatosságod terét, hogy eldöntöd, tudatába kerülsz mindannak, ami a háromdimenziós tapasztalásod szélein történik. Például, amikor megállsz az autóddal ott, amit piros lámpának hívsz, ahogy ott ülsz valaki mellett, aki egy másik autót vezet, és a fizikai szemeiddel odanézel – ha lekorlátozod magad, akkor egy autót fogsz látni egy másik testtel, ahogy az a kormány mögött ül, hasonló módon, ahogy a te tested teszi (vagy az, amit te a te testednek hívsz).

Mi lenne, ha megengednéd magadnak a játékot oly módon, hogy arra a lényre nézel, és így szólsz az elmében,

Ez csak egyetlen apró kifejeződése ennek a lénynek. Kíváncsi vagyok, vajon mi történik a széleken?

Lehet, hogy meglepődsz, amikor hirtelen egy gondolat jelenik meg a tudatosságodban. Erről a gondolatról tudod, hogy igazából nem a tiéd. Lehet, hogy az autóban ülő személy gondolata, ami így hangzik,

Istenem, ki kellett volna vasalnom a férjem ingét ma reggel, miért nem tettem? Ó, olyan mérges lesz!

Hány alkalommal léptek be hasonló gondolatok az elmédbe, és hessegetted el őket a képzeleted szüleményeként?

Azt javasoljuk, hogy használd a napod leghétköznapibb pillanatait arra, hogy tudatába kerülj a saját lényednek, a saját természetesen kiterjedt, korlátlan Énednek! Semmi sincs elrejtve semmikor, és minden egyes pillanatban teljes hozzáférésed van egy másik lélek egészéhez. Ez a privát szféra megsértésének hangzik számodra? Szeretett barátom, nem létezik ilyesmi. A privát szféra csak azok számára fontos, akik abban hisznek, hogy el vannak zárva, különülve másoktól, és esetleg van valami rejtegetni valójuk. A valóságban, semmi sincs rejtve. És ahogy elkezdesz bízni abban, hogy a saját lényed legmélyebb természete a tökéletes bölcsesség, tökéletes együttérzés és tökéletes Szeretet – el fogod kezdeni elengedni a félelmet, amit felépítettél azon bámulatos képességek köré, melyekkel már most is rendelkezel.

Fel fogod fedezni, hogy bízhatsz a korlátlan Szellemedben. És amikor az autódban ülsz, és a melletted lévő autóban a kormány mögött ülőre nézel, és megengeded önmagadnak, hogy lazíts és észrevedd, mi történik a széleken, ahogy mindez megérinti a tudatosságod, rájössz majd, hogy mindez azt jelenti, hogy az elmék nem különülnek el egymástól. És ha az ő elméje megérinti a tiédet, akkor a te elméd is megérinti az övét, és te szabadon küldhetsz neki Szeretetet. Szabad vagy, hogy észrevedd, mit érzékelsz valaki felől, és anélkül, hogy kinyitnád a fizikai szádat, elküldheted neki azt a bölcsességet, amit keres.

Képzeld el, hogy képessé válsz arra, hogy mikor a boltba mész, és a kis fém bevásárló kocsit tolod a sorok között, hogy megtölthesd azt a látszólag friss ételt tartalmazó dobozokkal, akkor érzékeled a körülötted lévők gondolathullámait – elkezded megérezni, mi zajlik a drámájukban, a történetükben, az életükben – és ténylegesen képessé válsz (amire te azt a szót használod) telepatikusan kommunikálni feléjük a válaszokat a dilemmáikra. Nem éreznéd-e ezt a szabadság egy nagyobb fokának, mint azt, amihez hozzá vagy szokva?

Mert látod, Az Átalakulás Útja teljességgel megköveteli azt, hogy elköteleződj amellett, hogy másképpen élj. Hiszen az átalakulás nem egy elmozdulás-e a status quótól? Hogyan is tapasztalhatnád meg az átalakulást, ha nem használod az idődet arra, hogy másképpen gondolkozz és létezz? Ha hozzám kiáltasz, az nem elég. Több ezer szent könyv elolvasása nem elég. Egyetlen dolog és csakis egyetlen dolog az, ami elvisz majd téged abba az átalakulásba, amit keresel – a hajlandóság, hogy másképpen lakozz ott, ahol vagy.

Kezdd el újra azt az egyszerű gyakorlatot, hogy emlékezteted magad arra, hogy az Igazságban korlátlan Szellem vagy, minden dimenzióban egyszerre lakozol, és minden bámulatos képesség már most is jelen van a tudatosságodban – mert ha ez nem így lenne, az azt jelentené, hogy Isten egyenlőtlenséggel teremt.

Hát, te ezzel a tehetséggel születtél, de én nem rendelkezem vele.

Nem. Isten az Ő szeretett Fiát úgy teremti meg, hogy a Fiúság Szellemükben egyenlőkből áll. Az egyetlen különbség, hogy az idő mezejében úgy tűnik, hogy néhányan jobban hozzáférnek természetes képességeikhez, és jobban kiművelték azokat, mint mások.

Te pedig úgy használod ezt, hogy egyeseket különlegesebbnek érzékelsz önmagadnál, hogy bebizonyítsd önmagadnak az értéktelenségedet, a kisszerűségedet, a gyengeségedet. Talán majd egy napon, ha a következő száz életedet egy „jó” személyként éled, akkor ezek a képességek esetleg elkezdenek spontán módon megjelenni benned. De nincsenek véletlenek, és semmi, amit bárkinek az életében megnyilvánulni látsz, sem egy véletlen folytán történt. Minden, amit látsz, szándékos – minden.

Ezért, ha szeretett testvéremre nézel, vagy arra a testre, amit neki tulajdonítottál, és így szólsz,

Ó, Istenem, képes arra, hogy beszéljen Jeshuával, de én erre sose lennék képes!

Hagyd abba, hogy hazudsz önmagadnak! Inkább lásd meg, hogy ha ez a képesség megnyilvánul a tudatosságodban, az azért van, mert te emlékeztetőként önmagadhoz hívtad azt, ami természetes módon már benned is ott van!

Ha valaki a test kezét olyasvalakinek a homlokára helyezi, aki beteg, és az a valaki, aki beteg, felkel, és a betegség többé már nincs jelen, emlékezz arra, hogy te hívtad tudatosságod terébe ezt a tapasztalást szeretett testvéreden keresztül, hogy emlékeztessen téged lényed Igazságára! És ha vonzalmat érzel aziránt, hogy gyógyítóvá válj, akkor hagyj magad mögött minden mást, ami mellett elkötelezted magad, és kezdd el a gyógyítást!

Ahogy rálépünk ebben az évben az átalakulás útjára, fel fogod fedezni, hogy sokkal közvetlenebb módon kezdünk el beszélni hozzád, abban az értelemben, hogy – ahogy te mondanád – „nem kerülgetjük a forró kását”. Nem cirógatjuk az ellenállásod, a félelmeid, nem simogatunk a drámáidért, amiket megteremtettél, melyek által látszólag elkülönültél isteni természeted Igazságától. Mert ahogy elindulunk Az Átalakulás Útján, hívunk téged – hogy felkelj, és teljes felelősséget vállalj mindenért, amit látsz, mindenért, amit gondolsz, és mindenért, amit választasz. És biztos lehetsz abban, hogy ha hallod ezt a hívást, az azért van, mert egy mélyebb részeddel önmagadhoz hívtad ezt, mint egy olyan módot, ami által emlékezel arra, hogy ezek a dolgok már most is benned vannak.

Az Átalakulás Útja egy olyan út, melyen felelősséget vállalsz az időért, minden egyes pillanatáért. Mert az idő nem börtön számodra. Az idő saját tudatosságodból áramlik, és soha nem létezik olyan hely vagy idő – soha nincs olyan hely vagy idő -, ami hasznosabb lenne Az Átalakulás Útján, mint az a hely, ahol éppen vagy, és az az idő, ami most van. Nincs senki, aki kiváltság nélkül való lenne. Nincs senki, akit a társadalmi helyzete, ahogy a világ látná ezt, korlátozhat abban, hogy öntözze és kiművelje és megérlelje azt a gyümölcsöt, ami korlátlan tudatosságában található. Nincs senki, aki az áldozata annak a világnak, amit lát. Mert a világ, amit bárki lát, igazából sehol máshol nem fellelhető, csakis a saját tudata terében, amit mi tudatosságnak vagy elmének hívunk. Az épületek, az autók, amiket vezetsz, a bankban lévő forintok – ezek egyike sem valódi. Mind csupán szimbólumai a tapasztalás azon minőségének, amit választásod szerint önmagadhoz hívtál, mint egy ideiglenes tanulási tapasztalást.

Szeretett barátom, használd az időt jól! Kérdezd meg önmagadtól,

Amellett köteleztem-e el magam teljesen, hogy átalakítom a tudatosságomat azéból, aki alszik, és önmagát a tér és idő dimenziójára lekorlátozva érzékeli, vagy amellett köteleződtem el, hogy igazán meghalljam testvérem hívását, felvegyem a keresztem, és kövessem őt?

Azaz, a keresztre feszítés keresztjét, azt a nehéz fakeresztet, amit eddig magaddal cipeltél, ami azt mondja,

Hát, küzdök, és igyekszem eljutni a Krisztusi Tudatosságba, de… Ó, ha, hacsak, talán ha megszabadulnék a férjemtől, az megtenné! Vagy talán ha elköltöznék máshová, az megtenné! Talán van egy spirituális módszer, amit még nem találtam meg a svédasztalon, ami elérhető számomra. Ha majd ezt megtalálom, és elkezdem gyakorolni, akkor folytathatom az utam.

A templomok legszentebbikében vagy: az Énedben. Az átalakulásod tökéletes pillanatában lakozol. Semmi sem korlátoz téged, semmikor. A választási szabadság ereje Krisztus lényege. És pontosan, pontosan, pontosan az az erő, amit arra használtál, hogy meggyőzd magad a korlátaidról, ez ugyanaz az erő, amit én arra használtam, hogy meghaladjam a halált. Nincsen semmi különbség, kivéve egy szempillantást, egy szándékot, egy elköteleződést, egy felismerést – ez minden. A valóságban, semmi sem lehetetlen számodra, és semmi sem elérhetetlen számodra.

Szóval mi történik, mi történik abban a tudatosságban, ami látszólag megteremti a blokkot, az akadályt a Szeretet jelenléte előtt? Amikor megteremtesz egy ideiglenes érzékelt korlátot, mint egy olyan módot, ami által egy bizonyos minőségű tapasztalást hívhatsz magadhoz, fennáll a lehetősége annak, hogy beleesel abba a csapdába, hogy azonosulsz a korlátokkal, amiket te állítottál fel saját korlátlan szabadságodból, hogy részed lehessen egy ideiglenes tanulási tapasztalásban. Amikor a tudatosságodban elkezdesz azonosulni a határokkal vagy a korlátokkal – a vásznon lévő vonalakkal, amiket szabad választásodból te rajzoltál meg -, egy börtönt teremtesz meg. Ez a bebörtönzöttség igazából egy teljes illúzió, és a valóságban korlátlan Éned továbbra is megtapasztalhat bármit, amit szeretne, a Teremtés minden dimenziójában.

A hiedelmed, hogy meghatároznak téged azok a vonalak, amiket te rajzoltál meg a tudatosságod terében, azok a kavicsok, amiket beledobtál, azok a fodrozódások, amiket megteremtettél – a hiedelmed, hogy te csupán ez vagy, megteremt egy összehúzódást és egy sűrűséget és egy konfliktust, ami sehol máshol nem történik a lényedben, kivéve abban a részedben, ami a napból napsugárként terjesztette ki magát oda, amit a tér-idő dimenziónak hívsz.

Na most, gondolkozz el ezen! Ha korlátozva érzed magad ebben a dimenzióban, az nem jelenti azt, hogy te korlátozott vagy. Ez egyszerűen azt jelenti, hogy a Fényed egyetlen apró sugarának ideiglenesen része van egy bizonyos fajta tapasztalásban. És ha visszaköveted a Fény e sugarát a forrásához, valami sokkal fényesebbet találsz majd, mint a te tízezer napod, valami sokkal kiterjedtebbet, mint a nap, ami bevilágítja a fizikai univerzumodat, valamit, ami olyan hatalmas, hogy univerzumok sokasága jött létre belőle! A lelkednek Ez a Fénye Tiszta Szellem, szeplőtelen és korlátlan marad. Ez az apró sugár tudatába kerülhet az egésznek, és ez a felébredés folyamata. Nem igazán változtat semmin, mivel azzal a térrel kezdesz el azonosulni, amiből maga az az erő fakad, hogy megtapasztald a tér-idő dimenziót, és nem az apró kicsi sugárral, aminek egy ideiglenes tapasztalásban van része.

Képzeld el, hogy az identitásod átvált arra, hogy te az óceán vagy, amiből hullámok sokasága jön létre, és ez folyamatosan történik, mindegyik hullám kicsit más, mindegyik egy kicsit nagyobb vagy kisebb, egy kicsit gyorsabb, mindegyiken egy kicsit több hab van, mint a másikon – ezek az ideiglenes, táncoló hullámok a vizek egy mezejéből vagy óceánjából keletkeznek, ami nem ismeri se a kezdetet, se a véget, és aminek távoli partjai sehol sem fellelhetők. Ez az Éned, nem az az apró hullám, aminek neve van, és egy története arról, hogy mikor születtél, és egy bizonyos házban vagy városban élsz. Bizonyosan soha nem az, aminek bankárként vagy tanárként vagy csatornaként vagy anyaként vagy apaként hívod magad. Ezeknek a dolgoknak egyike sem az, ami vagy.

Az Átalakulás Útja sokkal egyszerűbb, mint gondolod. De ismét, a te döntéseden nyugszik, hogy az időt arra használod, hogy egészen elkötelezed magad amellett, hogy felébredsz a szűk korlátokból, melyek közé te szorítottad a tudatosságod kiterjedt terét, nem más okból kifolyóan, hogy talán szórakoztatóbb lenne, ha megengednéd, hogy ez az apró, kicsi sugár úgy folytatódjon a térben és időben egy ideig, hogy közben tudatában vagy az Éned teljességének, és igazán ebből a teljességből működsz.

El tudod képzelni, hogy így éled az életed? El tudod képzelni, hogy a test-elméd vezeti a kis autót az úton, de minden alkalommal, amikor megállsz a piros lámpánál, és észreveszel valakit magad mellett, nem úgy érzékelsz, mint korábban – továbbra is látni fogod az autót, látni fogod a testet, de amit érzel, amit tudsz, amit látsz, az az, hogy ő a tudatosságnak egy végtelen mezeje, ahogy te is, és az elméje megérinti a tiédet minden dimenzión át, és te Krisztus vagy, és képes vagy arra, hogy bölcsességet és Szeretetet közvetíts felé.

Megtanulhatod, hogyan küldj energiákat. Talán bizonyos színűnek látod őket. Megérintheted valakinek a mezejét, auráját. Gyógyulást küldhetsz a test szerveihez, amikről látod, hogy talán nincsenek annyira formában. Te lehetsz a megtestesülése annak az Énnek a térben és időben, ami annyira hatalmas, annyira nagyszerű, olyan bámulatos erővel van tele, hogy csupán arra vagy képes, hogy mosolyogj – talán nem látják, és nem ismerik fel azok, akik öntudatlanul azonosultak az apró, kicsi tajték cseppjével, ami a hullám része, mely az Énjük óceánjának része.

De az, amit ők választanak, nem befolyásolja a te választásodat. Nagyon jól figyelj ismét: Az, amit valaki más választ, egyáltalán nem befolyásolja a te választásodat, még akkor sem, ha úgy tűnik. Még az sem pontos, ha azt mondjuk,

Ó hát, ennek és amannak a befolyása alá kerültem; kissé tudattalanná váltam, ezért történt. Feladtam önmagam.

Nem. Nem. Nem! A tapasztalásod minden egyes pillanatában az, amit tapasztalsz, a te bensődből ered. Senki sem helyezi beléd valami külső forrásból. És minden pillanatban, szabad maradsz, hogy megfigyeld és észrevedd, hogy jól érzed-e magad ott, ahol vagy – azaz, úgy létezve, ahogy te érzékeled az életet, és felismerve, hogy megvan a hatalmad arra, hogy másképpen gondolkozz.

Ó, így igaz, nem egy közlekedési dugóban vagyok. Nem létezik olyan dolog, hogy közlekedési dugó. Minden tökéletes. Ez csak végtelen lelkek tapasztalásainak egy hatalmas szövete. Szóval, amíg itt ülök ebben a kis autóban, ezzel a vicces, kis testtel, Krisztus leszek. És rá fogok hangolódni arra, hogy mi zajlik a tudatom szélein. És érezni fogom bárkinek a gondolatait, akire a figyelmem irányítom. És a lényem mélyéről Szeretetet fogok küldeni felé. Választhatom azt, hogy annak Igazsága leszek, aki vagyok. A piros lámpa, az autó, minden zaj együtt – nem ezek a dolgok teremtik meg a tapasztalásomat. A tapasztalásom belülről áramlik. Innen terjed kifelé.

Jól figyelj! Senkinek nincsen meg a hatalma arra, hogy megteremtse a te tapasztalásodat. Senkinek nincsen meg a hatalma arra, hogy korlátozza a tapasztalásodat. És Isten Törvényeiben sehol sincs megírva az, hogy alkalmazkodnod kell valaki más választásaihoz. Szabad maradsz, hogy szabadon választhasd azt, hogy Krisztus megtestesülése vagy. Te vagy az, aki képes megáldani a Teremtést. És ez akkor kezdődik, amikor hajlandó vagy teljes felelősséget vállalni azért, hogy mire használod az időt.

Az Igazságban, amúgy is ezt teszed. Mindig pontosan arra használod az időt, amit te választasz. Nem túlélsz. Nem próbálod elvégezni a dolgokat, amiket a világ megkövetel. Soha nem történik semmi más, kivéve az, hogy tudatos vagy annak hatásaira, amire választásod szerint a tudatosságodat használod, ennyi az egész.

Itt kezdődik Az Átalakulás Útja. Végül itt is végződik. De a különbség az lesz, hogy többé nem akarsz majd bármi olyat választani, ami a korlátokról szól. Bár a test-elme, amivel egykor azonosítottad magad, látszólag még mindig jár-kel a térben és időben, többé már azt sem mondod, amikor ránézel majd a test-elmére, hogy ez az „enyém”. Egyszerűen csak így szólsz majd,

A test-elme – egy ideiglenes kommunikációs eszköz, ami a korlátlan Énem óceánjából jött létre, ahogy ezt már számtalan alkalommal tettem számtalan univerzumban -, mi olyan nagy ügy ebben?

A tudatosságod szó szerint átvált. Új perspektívára vált majd. És tudni fogod, hogy Tiszta Szellem vagy, hogy egyáltalán nem az időben lakozol, és egyszerűen örömödet lelheted a test-elme használatában, mint egy kommunikációs eszközben.

Amikor felszállsz a repülőgépedre, és elutazol egy távoli partra egy olyan helyre, ahol élvezettel vagy, továbbra is a test-elmét használod kommunikációs eszközként közted és a Föld között, közted és más teremtések között, melyek más elmékből jöttek létre, mindegy, hogy az egy gyönyörű épület vagy egy gyönyörű festmény. Minden, amit valaha is megtapasztalsz, valami olyasmi, amit a test médiumán keresztül rajzoltál meg önmagad számára – egy tapasztalás, ennyi az egész. Te vagy az a korlátlan lény, aki a vezetői ülésben ül.

A második szakasz szorosan kapcsolódik az elsőhöz, amiről korábban beszéltünk neked Az Átalakulás Útjában, megköveteli, hogy elkezdj tudatossá válni azokra a kis tekergő vonalakra, amiket megrajzoltál a tudatosságod fehér és korlátlan és hibátlan vásznára. Néhányan úgy hívnák ezeket – a pszichológusaid úgy hívnák ezeket, hogy személyiségek vagy maszkok. Kezdj el tudatába kerülni a kis éneknek, amiket megteremtettél! Kezdd el feltenni magadnak a kérdéseket,

Mit védelmezek? Mit folytatok napi szinten, ami többé már nem elégít ki? Végül is, már megéltem ezt. Már kipróbáltam ezt. Hogyan nézhetek ezekre a kis énekre, a tajték e kis cseppjeire ezen az ideiglenes hullámon, amit létrehoztam? Hogyan használhatnám őket másféleképpen? Kíváncsi vagyok, hogy képes vagyok-e megteremteni egy teljesen újat?

Miért fontos ez? Azért, mert a macskakaparással, amit megrajzoltál – talán ezt mondod magadnak,

Hát, Mary Jane vagyok. Egy bank alelnöke vagyok. Ebben a városban születtem. A szüleim ez és ez, és igazán más lennék, ha a nővérem nem vert volna fiatal koromban.

Amint meghatározod önmagad, lekorlátozod magad azokra a paraméterekre, amiket választásod szerint értékesnek tartasz. És ezzel te [csettint egyet] ilyen gyorsan megteremted pontosan azoknak a rezgéseknek a tapasztalását, ami azoknak a cikornyás vonalaknak a hatása. Gondolj ezekre a macskakaparásokra, a kis én paramétereire úgy, mint bizonyos kavicsok hatásaira, melyeket tudatosságod tavába dobtál! Amint meghúzod a vonalakat, abból bizonyos hatások áramlanak.

Mi lenne, ha úgy döntenél, hogy megteremtesz egy olyan ént, ami tökéletesen korlátlannak látja önmagát? Ahelyett, hogy azt mondod,

Hát, meg kell látogatnom a nővéremet. Tudom, hogy verni szokott, de hát ez már csak így van. Ez vagyok én,

ehelyett egyszerűen csak hátradőlnél, és így szólnál,

Tudod, egy tökéletesen korlátlan lény vagyok, és úgy gondolom, hogy megteremtek egy olyan ént, aki Krisztus korlátlan Szeretetének kifejeződése. És meglátogatom ezt az emberi lényt (használhatod a nevét, de ne hívd a nővérednek) – meglátogatom ezt a lényt, és arra fogom használni az időt, hogy annyi Szeretetet sugározzak felé, amennyit csak tudok, nem másért, mint hogy nagyon nagyszerű érzés így tenni. Krisztus megtestesülése vagyok, és ő talán ezt nem tudja, de ez nem számít. Én attól még élvezhetem ezt.

Látod már, hogyan kezdhet el ez kimozdítani abból az azonosulásból, aminek önmagadat definiáltad, amely igazából egy nagyon szűk paraméterbe zárt téged, olyan keretek közé, amiknek csak bizonyos hatásai lehetnek? Mi lenne, ha leülnél azokkal, akiket a szüleidnek hívsz, és szándékosan azt választanád, hogy úgy tekintesz rájuk, mint olyan lényekre, akiket te hívtál tudatosságod terébe, akik végtelen és szabad lények, veled tökéletes egyenlőségben? És ők egyszerűen azt választották, hogy megkapják a kozmikus táviratodat, felvállalnak egy bizonyos szerepet a térben és időben, hogy segítsenek neked eljátszani azt, amit te meg akartál tanulni. Elkezdené-e ez megváltoztatni az azonosulásodat, ahogy feléjük fordulsz, mint pusztán a szüleid felé? Mert ha rájuk nézel, és így szólsz,

Ezek a szüleim,

úgy definiálod magad, mintha csak a gyerekük lennél. Elkezded-e látni ennek jelentőségét?

Ezért nagyon-nagyon fontos, hogy tudatossá válj azokra a definíciókra, amiket önmagadnak adtál, és amikhez ragaszkodsz napról-napra. Ez olyan, mintha ugyanazt a kavicsot dobnád ugyanabba a folyóba, ugyanazokat a hatásokat megteremtve – és semmi sem alakul át.

Ez félelmet is felhoz.

Mi fog történni, ha elengedem azokat a definíciókat, amik ismerősek számomra?

És itt van a válasz: Semmi sem fog történni, mert a valóságban ezek a definíciók igazából soha nem korlátozták a te korlátlan Éned abban, hogy továbbra is teremtsen és tapasztaljon, minden dimenzióban. Az egyetlen változás, amiről elmondhatjuk, hogy történni fog, az, hogy a lényednek az az apró kis sugara, ami jelenleg a térben és időben test-elmeként tapasztalva táncol, elkezdi majd kitárni az ajtókat, és ténylegesen hozzá fog férni a Kozmikus Tudathoz.

Ha szeretnéd azt a tapasztalást, amikor egy megvilágosodott mesterként jársz ezen a bolygón, először értsd meg azt az alapzatot, amin Az Átalakulás Útja nyugszik! Másodszor, válj tudatossá énednek azokra a definícióira, melyek tudattalanná váltak számodra! És aztán szándékosan definiáld újra az éned, ahogyan a tapasztalataid terébe lépsz. Van-e értelme ennek számodra?

És itt van a lényeg: Senki sem hozhatja meg a döntést helyetted.

Senki sem világosodott meg általam. Még csak fel sem emeltem senkit sem egy centimétert sem. Csupán azt választottam, hogy én magam a korlátlanság példája leszek, és ennek a tapasztalásnak egy része a keresztre feszítés felvállalása volt, csakis azért, hogy megtanulhassam, hogyan haladhatom meg a halált. Ez az én választásom volt, az én utam, az én hívásom, amivel ezt a tapasztalást önmagamhoz hívtam. Elmondhatom neked, hogy sokkal nagyszerűbb a testben lenni, miközben teljesen tudatában vagy a Kozmikus Énednek. És ezzel egy időben, azt kell, hogy mondjam neked, hogy tökéletesen rendben van az is, ha önmagadat a tudatosság egy korlátozott sugaraként érzékeled. Igen, vannak bizonyos következmények, amik ezzel járnak. De mégis, teljesen szabad vagy, hogy továbbra is a tapasztalásnak ebben a terében folytasd egészen addig, amíg csak szeretnéd.

Képzelj el valakit, aki úszni megy azokba a vizekbe, amit te úszómedencének hívsz, és ennek vannak bizonyos paraméterei – a szélessége talán 12 méter és a hossza 60 méter; nem számít. Így is egy bizonyos mennyiségű víz van az úszómedencében, és te ebben a térben úszol. Ez a víz olyan, mint a tudatosságod tere. Azok a határok formálják meg, amiket választásod szerint te rajzolsz meg. Ugyanez a lény ezt is mondhatja,

Túlságosan nagyszerű vagyok ahhoz, hogy egy úszómedencében ússzak! Azt hiszem, felteszem ezt a kis testet egy repülőgépre, és elrepülök a hatalmas óceánhoz – hogy az óceán közepében ússzak, egy doboz által nem körbezárva.

Ennek az úszásnak az élménye teljesen más.

A tudatosságod pontosan ilyen. És minden, amit tapasztalsz, attól a pillanattól kezdve, hogy felkelsz, addig a pillanatig, amíg reggel újra felkelsz (mert nincsen leállási idő) – minden, amit látsz, minden, amit tapasztalsz, a közvetlen következménye annak, hogy hol és hogyan húztad meg a vonalakat a tudatosság üres vásznán. És szabad vagy mindenkor, hogy kitöröld őket, és másképpen rajzolj.

Soha ne mondd tehát azt, hogy felfedeztél valamit! Inkább tanulj meg így szólni,

Azoknak a vonalaknak a hatásait tapasztalom, amiket én rajzoltam lényem végtelen mezejébe. És tudod mit? Ezek a vonalak tökéletesen rendben vannak.

Azaz, sétálni az esőben – tanuld meg élvezni, a korlátlanság helyéről benned, ahogy Krisztus sétálna ezen a Földön, így szólva,

Azt választom, hogy érezni fogom az esőt ennek a testnek a bőrén. Érzem a hús remegését a hidegben. Micsoda gyönyörűség! Korlátlan vagyok, örökké! És ez a pillanat nem határoz meg engem. Nem börtönöz be engem. Szabad vagyok! Szabad vagyok!

Holnap talán egy melegebb éghajlatra költözöm, ahol süt a nap, és nincsenek esőfelhők. És ha ez valóban így lesz, élvezni fogom a napfény sugarait a bőrömön és a verítéket az arcon. És észreveszem majd, milyen érzés, ahogy az izzadság lefelé csurog a bőrön – nem az én bőrömön, hanem a bőrön.

És amikor találkozok egy baráttal, emlékeztetni fogom magam arra, hogy az elménk terei sok dimenzióban találkoznak. Mit fogok választásom szerint ehhez a pillanathoz hozni? Úgy fogom-e látni magam, mint aki le van korlátozva a test bőrének határaira? Csak a panaszkodásomat fogom elmondani neki? „Az autómnak defektje volt, és aztán hívott anyukám, és ő olyan boldogtalan, mert elfelejtettem a születésnapját, és ó, istenem, nem is tudom, hogyan teszem túl magam ezen.” Vagy akként a korlátlan Kozmikus Lényként fogok vele találkozni, aki vagyok?

Egy olyan teret fogok-e teremteni, amiben élvezhetem, hogy Szeretetet sugárzok felé? Élvezni fogom-e, ahogy látom, mi történik a háromdimenziós tapasztalás szélein, ami természetesen továbbterjed? „Hello Fred, örülök, hogy látlak!” De a széleken, „Ó, Fred, vitatkoztál a feleségeddel. Hadd beszéljek erről veled,” anélkül, hogy egyáltalán kinyitnád a fizikai szádat. „Itt egy kis Szeretet neked. Ismered a bölcsességet. Tudod a választ.” Hm… Ó, egy kis rák kezd kialakulni a vastagbélben. Azt hiszem, fényt fogok küldeni hozzá. „Igen, igen, szóval hogy van a feleség, hogy vannak a gyerekek? Ó, nagyon jó.” Fény sugározva a rákhoz, fény sugározva a rákhoz.

Melyik tapasztalást részesíted előnyben: az összeszűkült tudatosságot két kis macskakaparáson belül a Ragyogó Fény végtelen vásznán, vagy Magát a Ragyogó Fényt, mely az ideiglenes és szabadon választott „macskakaparáson” keresztül működik, amit test-elmének hívnak?

Az Átalakulás Útja azzal kezdődik, hogy eldöntöd, mi mellett kötelezed el magad. Megköveteli, hogy a tudatosságod odafordítsd minden definíció felé, amit az énről kialakítottál, és egy szűrőként ráhelyeztél. Ez a test-elme énjének, annak a kis fénysugárnak az átláthatóságában csúcsosodik ki, aminek önmagadat hiszed, oly módon, hogy míg ez egy kis ideig folytatódik, a Kozmikus Lényed tudatossága hatja át azt. És ez válik az identitásoddá.

És te Krisztus vagy, aki a világban játszik – semmi sem korlátozhat, verhet bilincsbe, tehet áldozattá. És ami megjelenik, az megjelenik, ami pedig eltűnik, az eltűnik. És a megjelenés és eltűnés pontosan ugyanolyanok számodra. Jön a szeretet; befogadod. A szeretetet látszólag megvonják tőled; és akkor mi van? Megáldod azt a lényt, aki elfordítja a tudatosságát rólad, és egyszerűen csak megnyílsz afelé, aki belép a tudatosságodba. Mert te döntöd el, milyen kapcsolatban leszel minden egyes pillanattal. És soha nem fogsz felfedezni semmi olyasmit odakint, ami helyes lenne. Egyszerűen csak megteremted a tapasztalásod struktúráját.

Amikor valaki így szól hozzád,

Hát, én szeretek húst enni. Azt szeretem, ha nyersen és véresen van a tányéromon tálalva,

és te pedig semmi mást nem eszel már egy ideje, csak gyümölcsöket és zöldségeket, nincs értelme annak, hogy bármit is mondj. Csak mosolyogj, döntsd el, hogy Szeretetet sugárzol felé – nem azért, mert valami rosszat tesz, és ha szereted őt, akkor talán megváltozik – hanem azért, mert a döntése semmit sem jelent. Csupán egy leírása annak, hogyan strukturálja a tapasztalását. Ha „tiszta vegetáriánusként” azonosítod önmagad, nem leszel képes megakadályozni magad abban, hogy elítéld a testvéred. És ahol ítélkezés van, megteremted az elkülönülést, és egy pillanatra elveszíted a Szeretet jelenlétét.

Képes vagy-e elég önzővé válni ahhoz, hogy megtanuld igazán felismerni azt, hogy senki más választásai nem befolyásolnak téged, és hogy másvalaki választásai nem mondanak semmit a te saját választásodról? Szabadon magadhoz ölelheted a tapasztalásodat egészen Önmagad által teremtettként, mint valamit, amit tökéletes ártatlanságból, tökéletes játékosságból hívtál magadhoz, az idő szabad használatából, hogy tapasztalást hozz létre. Hm.

Sok mindent adtunk neked már ez alkalommal, amit te ennek a felvételnek hívsz. Nagyon javasolnánk azoknak, akik elköteleződtek az átalakulás mellett, hogy menjenek vissza, és kerüljenek nagyon tisztába azzal, amit megosztottunk. Kezdd ezt az évet azzal, hogy létrehozod a saját személyes átalakulás naplódat! Legyen ez valami olyasmi, amit nem használsz más célra!

Fogd ezt a naplót, és keress egy olyan képet, ami a Szeretet legmagasabb, legmélyebb, legszenvedélyesebb, leggyönyörűbb kifejeződését szimbolizálja számodra! Ne hasonlítsd senki máséhoz! Csak helyezd a napló borítójára! Vegyél egy tollat, amit nem használsz másra, csakis erre! Keress egy olyan helyet e napló számára, ahol semmi más nem foglalja el a helyet, mindegy, hogy ez az oltárodon vagy az ágyad melletti fiókban van! Keress egy helyet, szándékosan, a Krisztusságod helyéről, így szólva,

Ah, ez az a hely.

Aztán, minden egyes alkalommal, amikor megkapod a következő leckét, menj végig rajta figyelmesen, és írd le a kulcspontokat, amiket megosztunk veled! És döntsd el, hogy mit fognak ezek jelenteni számodra! És döntsd el, milyen lépéseket fogsz megtenni, hogy beépítsd őket a megélt, mindennapi tapasztalásodba – még akkor is, ha ez azt jelenti, hogy egyáltalán nem építed be őket! Vállalj száz százalékos felelősséget a döntésért, és írd le a naplódba,

Nem hiszem, hogy ezt alkalmazni fogom. Felvállalom ezt; szabadon döntök. Ez így van.

Ahogy így teszel, mire az év véget ér, meglepődsz majd, mi mindent írtál le a naplódba. Ahogy végighaladsz rajta hónapról hónapra, tartsd azokat a dolgokat is számon, amiket megtapasztalsz, miközben játszol a gyakorlatokkal, amiket adunk neked! Hogyan változnak a dolgok? Milyen tapasztalatokban van részed, ahogy felfedezed a teret a normális tudatosságod határain túl? Amikor azt a gyakorlatot végzed, amit a lecke elején javasoltunk neked, milyen képek érkeztek, milyen gondolatokat vettél észre, milyen színeket láttál? Írd le őket, sorold fel őket! Leld kedved ebben!

Mert valóban, minden egyes hónapban nagyon specifikus, bár talán nagyon egyszerűnek tűnő gyakorlatokat fogunk adni neked. De arra lettek megalkotva, hogy mindenkor hozzáférhess ahhoz, ami már most is történik, egy olyan módon, ami képes támogatni és mélyíteni a tudatos tudatosságodat arról, ami minden időben történik: ami a te kozmikus és korlátlan Éned.

Az egyetlen átalakulás, amit a térben és időben megtapasztalhatsz az, ha kinyúlsz az óceán mélyéből egyetlen apró, ideiglenes hullámhoz, és újra hozzáigazítod a hullám tetején lévő kis tajtékcseppeket, amiket az én test-elméjének hívsz, hogy az elkezdhessen egy olyan áttetsző csatornává válni, ami tudatos magára az óceánra. Erről szól a felébredés. Igazából ez az idő legélvezetesebb használata, amit valaha is találhatsz.

És amikor azt választod, hogy így teszel, bízz bennem, ez el fog vinni téged e világon túlra – nem tagadásból, hanem egyszerűen azért, mert kinőtted. És vannak a tapasztalásnak olyan dimenziói, amik várnak rád, melyek annyival nagyszerűbbek, mint a test-elme dimenziója! De csak oly módon juthatsz el hozzájuk, ha azt választod, hogy a teljes tudatosságodat oda hozod, amit minden egyes pillanatban tapasztalsz. A szappan a bőrön a reggeli zuhany alatt – wow, milyen elképesztő! Esőcsepp az arcon. Borzongás a hidegben. Egy nyávogó cica hangja. Egy kutya gondolatai az utca túloldalán. Ezeket a dolgokat te hívod önmagadhoz ebben a dimenzióban.

Hát nem akarsz mindent megízlelni? Hát nem akarod a karjaid a mindenség köré fonni? Hát nem akarsz emlékezni a téged körülvevő varázslatra? És arra, hogy ebből a varázslatból az a pillanat, amit megtapasztalsz, a saját Szent Énedből van megteremtve. Soha nem létezett eddig, és soha nem is fog újra létezni – minden misztériumok Misztériuma, a Teremtés Tánca, a Szeretet Valósága! Nem létezik magasabb állapot a test-elmében, mint úgy élni, mint aki le van nyűgözve, és ebben az állapotban él folyamatosan. Akkor aztán szabad vagy, és a világnak nincs fogása rajtad.

Szóval, ezzel az óra üzenetének végéhez érkezünk. Ez egy kezdet bárki számára, aki azt választja, hogy köré fonja korlátlan karjait. De sajnos, nem tudjuk megalkotni azt, hogy te hogyan hasznosíthatod mindezt. És ha nem tetszik, ahol vagy, akkor ne nézz önmagadon túlra!

Várunk rád. Kinyúlunk feléd, millió különböző módon, a téren és időn át a gondolataid közötti térbe – nemcsak e leckéken keresztül, hanem minden egyes alkalommal, amikor egy kis tér nyílik a tudatosságodban. Valóban eljövünk, és így suttogunk,

Szeretett barátom, gyere és játssz egy kiterjedtebb szinten! Minden benned van. Gyere és játssz! Gyere és játssz Isten Gyermekeivel!

Szabad vagy. Ebben a pillanatban, éppen olyan szabad vagy, amilyen mindig is leszel, pontosan most.

Hogyan fogod hát használni az időt?

Mit fogsz megalkotni a tudatosságod végtelen mezejéből? Milyen világra fogsz tekinteni? Milyen gondolatokat fogsz gondolni? Milyen érzéseket fogsz felkelteni a sejtekben? Hova fogod lepottyantani a testet minden egyes nap? Hogyan fogod megfigyelni, vagy hogyan fogsz kapcsolatba lépni minden egyes pillanattal – mindegy, hogy egy számtárcsát vagy egy testet érintesz-e? Igazán nincs különbség. Hogyan fogod ezt megtapasztalni? Krisztus érinti-e valakinek a vállát, vagy csupán egy korlátolt, ragaszkodó én?

Mit fogsz mondani, ki vagy te e világ számára? Mert amit kijelentesz, az úgy van [csettint egyet], azonnal. Ezt a felelősséget nem lehet kikerülni. Hagyd abba, hogy harcolsz vele, és szüld meg Krisztust ott, ahol egykor azt hitted, hogy valami kevesebb lakozott!

Szeretett barátom, béke legyen veled mindig, és én mindig veled vagyok! És nem egyedül jövök hozzád, hanem sokakkal, akik örömmel teremtenek együtt velem összhangban, és én is velük, nem másért, mint hogy ez az erő exponenciálisan terjed ki, amikor az elmék Szeretetben kapcsolódnak egymással a teljesség alapzatából, és nem a ragaszkodásból. Nekem nincs szükségem őrá, akit Anyámnak hívsz; neki sincsen szüksége rám. De ó, mennyire élvezzük, hogy együtt teremtjük mindazt, ami a szentet, a jót és a gyönyörűt terjeszti ki – vég nélkül! Jössz-e, hogy velünk játssz?

Béke legyen hát veled mindig! És mint mindig,

Ámen.

.

[1] Fordítói megjegyzés: Az eredeti angol szövegben itt többes szám található, mivel a leckék publikus találkozókon lettek csatornázva, és hanganyagként lettek rögzítve. Később pedig át lett iratozva a hanganyag, hogy könyv formában is elérhetők legyenek a tanítások. Útmutatás alapján azonban következetes módon E/2-t fogok használni, hogy megőrizzem az eredeti anyag közvetlen, baráti és intim hangvételét. Ezen kívül az angolban a te és ti személyes névmásra ugyanazt a szót használják egyébként is.

[2] Fordítói megjegyzés: Az eredeti angol szövegben: angol fordítás.

.

Kérdés és válasz

A lecke befejezését követően Jeshua gyakran válaszol a kérdésekre, amiket a tanítványok nevében feltesznek neki.

.

Első kérdés: Ki a többi mester, akikről néha beszélsz?

Válasz: Valóban, neked mondom, szeretett barátom, aki feltetted ezt a kérdést, biztos lehetsz abban, hogy ebben az évben a kérdésed bizony folyamatosan meg lesz válaszolva. Azzal fogjuk kezdeni ebben a havi leckében, hogy megosztjuk veled ezt: attól a pillanattól kezdve, hogy először, mondjuk úgy, „megcsókoltam” a tudata elme-terének szélét annak, akit én szeretett testvéremnek hívok, azét, akit te Jon Marc-ként érzékelsz, mások is jelen voltak velem. Hiszen nem sokkal élvezetesebb-e egy utazás, amikor a barátaid is veled tartanak?

És az egyik vezető e barátok között az, akit a világ Germain-ként vagy St. Germain-ként ismer. Ő egy testvér és egy barát, akivel létezik köztünk egy összhang. És ezért élvezzük, hogy együtt teremtünk kommunikációs formákat – sok különböző módon és sok különböző lénnyel, sok különböző dimenzióban. Együtt sétáltunk fizikai formában annak az inkarnációnak az idején, amit Jeshua ben Joseph lényében az enyémnek hívsz. És egy másik alkalommal már megosztottam azt a történetet, hogy ő ki volt.

Valamint természetesen az, akit te Máriaként ismersz, ő is gyakran velem van, barátomként és velem egyenlőként. Van sok más mester is. És emlékezz arra, hogy egy „mester” az, aki meghaladta az Én korlátozott érzékelését. Ezért azok, akikkel kapcsolódom, miközben egy bizonyos kommunikációs formát teremtek meg, a kommunikáció egy bizonyos rezgését, A csodák tanításán keresztül, őrajta, szeretett testvéremen keresztül is, másokon keresztül… rengeteg lény van, mesterek, akik kapcsolódnak velem.

De ők pontosan azok, ami te is vagy. Az egyetlen különbség az, hogy valahol időközben ők eldöntötték, hogy az időt építő módon használják arra, hogy emlékezzenek arra az Énre, akik ők valójában. És miközben újra kiművelték önmaguk igaz tudatosságát Krisztus megtestesüléseként, a Szeretet Gondolataként formában, egyszerűen elkezdtek nagyszerűbb dimenziókban játszani. A tét megnőtt – nem egy negatív értelemben, csupán egy játékos módon.

Mindenki azok közül, akik beszélnek majd hozzád, ismerték a fizikai inkarnációt, és olyanok voltak, mint cseppek egy bizonyos mezőben, ami megteremtett egy rezgést vagy rezonanciát, egy olyan szálat, amit mi Felmenő Ágnak hívunk, amikor vele, szeretett testvéremmel személyesen beszélünk. Ez a Felmenő Ág visszanyúlik, ahogy te érzékeled az időt, visszanyúlik az időben, vissza Germain idejébe, vissza Mária idejébe, vissza egészen Énokh idejébe, vissza egészen Mózes és Illés idejébe. Létezik a mestereknek egy olyan leszálló ága, ha úgy tetszik, akik barátokká váltak, és megteremtettek egy összhangot egymással.

Képzeld el, ahogy sok fuvolajátékos összegyűlik, és így szól,

Ó hát, akkor zenéljünk egyet!

Szóval, mi módot találunk arra, hogy harmóniába hozzuk a kedvenc hangjegyeinket, hogy megteremtsünk egy olyan rezgést, ami megtölti az auditóriumot mindazzal, ami élvezetes, és odavonzza az előadótermen kívül lévőket, hogy bejöjjenek és leüljenek és részesei lehessenek a zenének. Ez természetesen egy kép arról, amit a tudatosságunk tesz, amikor kapcsolódunk és összeolvadunk egymással. Valóban, ők ebben a formában mindvégig jelen voltak, miközben kommunikáltam veled őrajta, szeretett testvéremen keresztül. És megnevezzük majd őket, és ebben az évben megengedjük majd azt is, hogy néhány pillanat erejéig, mondjuk úgy, a szavakon keresztül is a „színpadra lépjenek” eléd.

De te is egy mester vagy, amikor úgy döntesz, hogy akként tekintesz önmagadra, és felelősséget vállalsz azokért a tapasztalásokért, amiket te teremtesz. Ily módon elfoglalod méltó helyedet. Bekapcsolódsz a táncba. Részt veszel a Felmenő Ágban. És kapcsolódhatsz mesterek sokaságával, a Fény lényeivel, olyan univerzumokat teremtve, melyek semmi másra nincsenek megtervezve, csakis arra, hogy Isten dicséretét zengjék, vagy bármire, amit te szeretnél. Mindig találni fogsz hajlandó társakat a Teremtés nagyszerű Mezejében, ami Krisztus Elméje.

Ennek elégségesnek kell lennie ez alkalommal.

.

.

Második kérdés: Mi a különbség az ítélkezés és a megkülönböztetés között? És milyen irányvonalakat tudnál adni, hogy gyakorolhassuk a megkülönböztetést?

Válasz: Az ítélkezés és a megkülönböztetés közötti különbség egy nagyon halvány vonal, de valami olyasmi, aminek a jelentősége és a hatása nagy a tapasztalásod mezejében.

Szeretnék egy kis képet megrajzolni előtted. Képzelj el valakit, aki felvesz egy fuvolát, és belepihen a tökéletes ártatlanságba, és bízik abban, hogy benne él a tökéletes fuvolajátékos. És átadja a fuvolát Őneki. És az oxigén hatásán keresztül, a lélegzet, ami a testből áramlik, áthalad a fuvola fúvókáján, és a leggyönyörűségesebb hangjegy teremtődik meg – egy olyan hang, ami nem bántja az idegrendszert, egy olyan hang, ami nem megy az idegeire senkinek, nem sérti senkinek a fülét, egy olyan hang, ami még a méznél is édesebb.

Ez olyan, mint a megkülönböztetés minősége. Egy csendes felismerése azoknak az energiamintázatoknak, melyek ideiglenesen lejátszódnak – mindegy, hogy a saját tudatosságod terében vagy egy testvéred tudatosságának terében. Nincs elutasítás. Nincs jelen a helyes vagy helytelen érzékelése. Egyszerűen annak a csendes tudatossága történik, ami van – észrevenni a hangot, mely a fuvolán át megszólal, megfigyelni, milyen hatással van rád vagy másokra, és egyszerűen tudatában lenni ennek.

Az ítélkezés egy teljesen más hangjegy.

Felveszem ezt a fuvolát. Belefújok, kijött a hang, és nem tetszik. Ez a hang ______.

És töltsd ki az üres helyet! Ez az ítélkezés minősége. Meghozol egy döntést az elmében oly módon, hogy értelmezed, milyen az a hang önmagában. És ez az értelmezés mindig a helyes vagy helytelen, a jó vagy rossz egy formája.

Minden alkalommal, amikor az ítélkezésből működsz, csak észre kell venned ennek a hangjegynek a hatásait a saját lényedben. Mert fel fogod fedezni, hogy összeszűkülést teremt meg, még magában a testben is. Talán háborog a gyomor. A lélegzet talán felületessé válik. Az elme gyötrődik. A szemöldök, a homlok összeráncolódik, és apró barázdák szántják. Az állkapocs befeszül. Valami nem érzi békében magát benned. Biztos lehetsz abban, hogy ez mindig az ítélkezés hatása. Az ítélkezés abból a perspektívából ered, amit akkor alkalmazol, amikor eldöntötted, hogy te vagy az, aki képes eldönteni azt, hogy valami, amit érzékelsz, helyes vagy helytelen, jó vagy rossz.

A megkülönböztetés egyszerűen észreveszi, hogy

Ah! Hm, igen. Hallom ezt a hangjegyet. Milyen érdekes.

A megkülönböztetésnek ebben a pillanatában megkérdezheted a Szentlelket,

Hát, látszólag ez történik most. Van-e bármi, ami hasznos vagy támogató lenne, ha kimondanám vagy megtenném?

Ha rólad van szó, valamiről, amit a saját tudatosságodban különböztetsz meg, megkérdezheted a Szentlelket,

Az, amit tapasztalok, valóban hasznos számomra? Vagy megfelelőbb lenne-e számomra, ha elengedném?

És egyszerűen figyelsz, és befogadod a választ. Lehet, hogy valami ilyesmit mondasz egy barátnak,

Tudod, látom, hogy ez a harmadik vodkád az elmúlt huszonöt percben, és talán helyénvaló lenne, ha hagynád, hogy én vezessek, és haza vigyelek.

Ez teljesen más, mint így szólni,

Istenem! Miért issza azt a vodkát úgy, mint egy gödény?

Látod már? Egy más rezgés teremtődik meg.

Az ítélkezés mindig elkülönít téged attól a valakitől vagy dologtól, ami elítélésre kerül. És az elkülönülés bármely formája a Szeretet elvesztésével jár. És ahol elveszett számodra a Szeretet, a békéd meg van zavarva, és egyedül vagy.

A megkülönböztetés nem teremt semmilyen belső konfliktust. A szeretet nem veszik el. Ellenkezőleg, csak mélyül, mert a megkülönböztetés kapcsolódást hoz létre. És a kapcsolódásban, a békéd mélyül. Az együttérzésed mélyül. És a bölcsességed egyre hatékonyabbá válik. Bölcs dolog mindig bölcsnek lenni, mint a kígyók. És egy kígyónak csupán megvan a képessége arra, hogy lássa a finom vonalat aközött, ami igazán saját magadban és körülötted zajlik – nem tévesztenek meg a szavak vagy a szándékok, hanem észreveszed a hangjegyek kifinomult rezgéseit, melyeket valaki a tudatosságában játszik, és bízol abban, amilyen hatással ez van rád. És aztán egyszerűen felteszed ezt a kérdést,

Mi mellett kötelezem el magam? Amellett, hogy békében éljek, vagy amellett, hogy hazugságban éljek?

A megkülönböztetés olyan, mint a fuvola mesterévé válni, pontosan tudva, milyen hangjegyek szólalnak meg, ismerve azoknak a hangjegyeknek a finomságait. Az ítélkezés olyan, mintha egy zabolátlan gyermek lennél, akinek nincsen meg a türelme ahhoz, hogy mesterré váljon, és ezért helyesnek vagy helytelennek, félelmetesnek vagy támogatónak ítéli a hangjegyeket. A megkülönböztetésben nincs félelem; nincs hiány, nem veszik el a béke. A megkülönböztetésben egyszerűen bölcsesség van. Az ítélkezésben veszteség, szenvedés, elkülönülés és magány van.

Tanuld meg hát, szeretett barátom, észrevenni e kettő közötti finom minőségeket! És a gyakorlat, amit adni szeretnénk neked az, hogy szándékosan engedd meg magadnak, hogy ítélkező legyél! Amikor felkelsz reggel, és a kezedre tekintesz, mielőtt kikelsz az ágyból, nézz a kezedre, és szólj így,

Istenem, milyen csúnya ez a kéz! Eldöntöttem, hogy ez a kéz semmirekellő.

És csak figyeld meg, hogyan érzed magad!

Aztán nézz erre a kézre ismét, és mondd azt,

Hm. Hogyan érzi magát ez a kéz igazából? Hadd hangolódjak rá! Ah. Hm. Egy kicsit feszült. Egy kicsit ellazult. Egy kicsit erőtlen vagy fáradt. Szeretne felkelni, és mindenfélét csinálni. Ó! Hm. Rendben van.

És ismét, vedd észre, hogyan érzed magad belül!

És ahogy telik a napod, amikor egy barát feltűnik, engedd meg magadnak, hogy ítélkezz a ruhák felett, amiket hord, legalábbis a saját elmédben!

Ó, milyen szörnyű ez a szín! Egyáltalán nem tetszik ez a szín rajta!

Ismét, vedd észre, ahogy érzed magad! Közelebb hoz ez, vagy elkülönít téged? Békében és kiterjedtnek érzed magad, vagy összeszűkülve és zaklatottnak?

Aztán egyszerűen változtasd meg az elméd, és nézz rá, és egyszerűen vedd észre! Érezd annak a rezgésnek a minőségét, amit az általa viselt színek közvetítenek! Milyen érzés? Hogyan olvadnak össze a többi színnel, amit visel? Vedd észre a tudatosságod szélein, meg tudod-e különböztetni, hogy ezek a színek hogyan hatnak az elmeállapotára? … mivel ezek a színek annak a hatásai, ahogyan akkor érezte magát, amikor reggel felöltözött.

Játssz ezzel! Tanulj meg játszani az ellentétes pólusokkal, ahogy egy fuvola mestere is úgy tanulja meg, mi a gyönyörű, hogy tudatában van annak, ami nem gyönyörű, és megtanulja a fuvolát másképpen odahelyezni az ajkaihoz, hogy más hatásokat teremtsen meg, és megfigyelje, hogyan hangzanak ezek a hatások a füle számára.

Az ítélkezés és a megkülönböztetés nem olyan dolgok, amiknek az áldozata vagy. Kiművelheted őket, és növekedhetsz általuk. A mesterükké válhatsz. Erről még sok mindent mondhatnánk, de mindez elégséges lesz ez alkalommal.

Valóban, béke legyen hát veled mindig!

És mint mindig, veled vagyunk. Ne tekints a távolba értünk! Egyszerűen csendesedj el, és ismerd el,

Olyan vagyok, amilyen a testvérem. És ezért, az elmém mindig kapcsolódva van az övével és minden lényével, akik szeretnek engem.

És ebből a tudatállapotból, válaszd meg, hogyan fogsz minden egyes pillanatot megtapasztalni!

Ámen.

.

Fordítói megjegyzés

A fordítás a The Way of Transformation alapján készült:
https://www.christmind.info/wom/intro/wot/

1 lecke fordításához az ajánlott hozzájárulás 1 000 Ft. Ha arra érzed a Hívást, ennél magasabb összeget is hálásan fogadok. A támogatásod fordítói munkámhoz ide tudod elutalni.

Ez a lecke adományos módon elérhető. Letöltheted pdf és epub formátumban Az Átalakulás Útja oldalon, alul.



Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..