Jézus (Jeshua) csatornázott, magyarra fordított tanításai

A kommunikáció mesterévé válni

Most elkezdjük.

Azt kérted ebben az órában, hogy veled lakozzak, hogy ismét kapcsolódjak veled testvéredként és barátodként, és talán olyasvalakiként, akit még mindig úgy látsz, mint aki előtted jár egy kicsit. Mégis azt mondom neked, az elméink mindig kapcsolódnak, a szívünk mindig egyként ver, az életünk mindig annak a Szeretetnek az élete, mely Isten Elméjéből terjed ki, ami magának a Teremtésnek a kiterjedése – és mindörökké és mindig, a Fiú Egy. És mégis, a Teremtésben úgy tűnhet, hogy kissé előtted járok az úton, míg te azt hiszed, hogy továbbra is habozol, hogy még utoljára belekóstolj azokba az árnyakba, amiket már régen kinőttél.

És mégis, együttműködünk. Azaz, együtt lélegzünk, hogy minden árnyat és minden illúziót a fényre tárjunk. Együtt lélegzünk, hogy elérkezzen Isten tökéletes emlékezete. És Isten csakis Szeretet. És ha szeretnénk együtt lélegezni, ha szeretnénk magunkhoz ölelni a Teremtést, és megengedni azt, hogy a Teremtés rajtunk keresztül átalakuljon, hogy minden dolog visszatérhessen Isten Szeretetének fényébe, szükséges megfigyelni, hogyan is működik a Teremtés.

Hol vagyok ebben a pillanatban?

Egy olyan világban lakozol-e, ahol a szavak nem szükségesek? Egy olyan dimenzióban lakozol-e, ahol nem szükséges törekedni arra, hogy az egyik elme egy másikkal kommunikáljon? Egy olyan világban élsz-e, amiben egyértelmű, hogy az elmék között nincsen elkülönülés? Természetesen nem. Ezért, ha szeretnél velem lélegezni, ha igazán arra vágysz, hogy Isten Szeretetét kiáraszd, és átalakítsd az árnyakat, az illúziókat, az akadályokat a Szeretet jelenléte előtt, értsd meg, hogy arra kérlek, hogy felelősséget vállalj azért, amit választásod szerint kommunikálsz, és azért, hogy választásod szerint hogyan teszed ezt.

A kommunikáció egy egyszerű kifejezés. Egyszerűen azt jelenti, hogy megteremted azt a tapasztalást, amiben két elme egyesülni tud egymással oly módon, hogy egy eszme, egy rezgés mind a két elmét képes felvilágosítani, miközben mind a két elme egyformán értékesnek tartja ezt. Mert amikor a kommunikáció sikeres, az elme meghaladásra kerül, a szív megnyílik, és létrejön egy kapcsolódás a Lélek szintjén, az Elme legmélyén, ami messze meghalad bármit, amit a szavak kifejezhetnek, vagy akár szimbolizálhatnak. Szóval a kommunikáció célja mindig ugyanaz – összekapcsolni két elmét az egyesülésnek egy olyan mélységében, amikor az elkülönülés meghaladásra kerül, és megtörténik az emlékezés Isten Szeretetére, mint egyetlen valóságra. A kommunikáció: az egyesülés megalapozása.

Megosztottam veled már korábban, hogy a királyságnak négy kulcsa van: Vágy, Szándék, Megengedés, Önátadás[1]. Ezért az, amire bármelyik pillanatban vágysz, hatalmas jelentőséggel bír, mert a vágyadból elkezded megmozdítani a Teremtést, megmozdítani az elme energiáját egy bizonyos irányba, melynek egy bizonyos zamata, egy bizonyos rezgése lesz. Ha arra vágysz, hogy velem lélegezz, legyen a vágyad egyfókuszú!

Atyám, hogyan terjeszthetem ki a kincsem ezen a napon? És a kincsem a Veled való egység ajándéka, melyet nekem adtál, minden világ alapzatát megelőzően. És arra áhítozom, hogy a testvéreim felébredjenek annak az egységnek az emlékezetére, mely saját szívükben és saját elméjükben él. Szóljon az evilági életem, míg tart, csakis a Jó, a Szent és a Gyönyörű kiterjesztéséről!

És ha ez a vágyad, vésd kőbe, ha úgy tetszik, a szándékoddal! A szándék egyszerűen egy egyértelmű döntés az elmében arról, hogy a lényed teljességét a vágyad beteljesülése mellett fogod elkötelezni, és ennek fogod szentelni. A szándék birodalmában egyetlen egyszerű kérdés merül fel:

Ebben a pillanatban hogyan kommunikálhatom a szándékomból fakadó vágy mélységét, hogy megáldjam a világot Isten szeretetével?

Mindig azt fogod kommunikálni, amit a leginkább vágysz és szándékozol kommunikálni. Ebben minden pillanatban tévedhetetlen vagy, és soha nem hibázol. Ezért, ahol úgy tűnik, hogy a kommunikáció nem egyértelmű, biztos lehetsz abban, hogy egy nem egyértelmű szándék és vágy van, sőt talán a megtagadása annak a vágynak, hogy szeretetteljes egyesülésben kapcsolódj valakivel: azaz, hogy Krisztus jelenléte legyél, aki megáldja a világot. Ezért van az, hogy ha valóban a kommunikáció mesterévé szeretnél válni, akkor elsőként a Királyságot kell keresned, hogy minden dolog megadathasson neked.

Mit jelent ez? A felébredés ösvénye megköveteli a fegyelmet – és jól tudom, hogy sokatok azt gondolja, hogy a fegyelem egy súlyos teher. Ez nem így van. Az elkülönülés az, ami egy súlyos teher. Fegyelmezettnek lenni egyszerűen azt jelenti, hogy „valaminek a tanítványának lenni”. És minek? A Szeretet tanítványának. Felismerni azt, hogy a Szeretet a legfőbb jó, hogy a Bölcsesség a legnagyobb hatalmad, hogy az Egység a legnagyszerűbb igazságod; hogy olyan vagy, amilyennek Isten megteremtett, és miért is akarnál ismét akár egyetlen pillanatot is elpazarolni arra, hogy megpróbálsz valami olyasmi lenni, ami nem vagy?

Szóval a fegyelem azt jelenti, hogy elfordulsz az illúziótól, attól a kísértéstől, hogy feladd a Krisztusságodat, és felöltöd a felelősség köpönyegét.

Az igazság tanítványa leszek, és meg fogok pihenni az oltára előtt minden lélegzetemet megelőzően is. Ki fogom művelni önmagamban azt a képességet, ami szükséges ahhoz, hogy minden döntést átadjak a Vigasztalónak, a Szentléleknek. Fegyelmezetté fogom tenni az elmémet. Meg fogom tanulni azt, hogy a nekem megadatott királyság mesterévé váljak…

ami egyszerűen a saját elméd, a saját tudatosságod mezeje…

És a királyságom mezőit annak fogom szentelni, ami nagyszerű gyümölcsöket terem, hogy Teremtőmnek ajánlhassam mindezt.

Milyen lenne az életed, ha minden egyes gondolatodat megelőzően emlékeznél az elsődleges vágyadra, és ez által az inkarnációd céljára? Milyen lenne az életed, ha olyan fegyelmezett lennél a saját elmédben, hogy csakis szeretetteljes gondolatokat ejtenél ki a szavaiddal? Ha olyan mélyrehatóan emlékeznél a Teremtődre, hogy minden szituációban, mielőtt bármit is mondanál vagy tennél, belül csendesen feltennéd ezt a kérdést:

Atyám, mit akarsz, mit tegyek, hogy a szeretetet terjeszthessem ki és kínálhassam fel?

A kommunikáció ezért megköveteli a fegyelmet, a fegyelem pedig az elkötelezett szándékból és a legmélyebb vágyad kinyilvánításából fakad. Mindig pontosan azt fogod megtapasztalni, amire vágysz.

Zavaros a kommunikáció? Nézz önmagadba! Van-e benned félelem a valódi intimitástól? Van-e benned vonakodás, hogy megbocsáss? Van-e valamilyen blokk az érzelmi testben?

Itt van egy egyszerű ima, amit minden egyes napodon használhatsz, míg természetessé válik számodra. Amikor reggel felkelsz, mielőtt bármit is mondasz vagy teszel, hangolódj rá a szívedre! Helyezz a Szív oltárára mindent, amit eddig a pontig hited szerint megtanultál, és emlékezz arra, hogy semmit nem kell tenned, emlékezz arra, hogy semmit nem tudsz, és aztán tedd fel ezt a kérdést:

Atyám, ezen a napon ebben a világban találom magam. Mit szeretnél, mit kommunikáljak a cselekedeteimmel, a szavaimmal és minden egyes gondolatommal ezen a napon?

Aztán pihenj meg a csendben, és figyelj, mi jelenik meg a tudatod képernyőjén! Bízz ebben az imában! Tanuld meg olyan gyakran használni, míg természetessé válik számodra – hogy aztán bármelyik pillanatban, bármikor, ez legyen az a talaj, amiből minden pillanat szárba szökken!

Atyám, mit szeretnél, mit kommunikáljak ezen a napon vagy ebben a pillanatban?

Mert látod, az őszinte kommunikáció esszenciája az arra való emlékezés, hogy csakis Istenhez tartozol. A kommunikáció lényege erőfeszítésmentesebben fog áramlani, amikor a másikat úgy tartod meg a tudatodban, mint valakit, aki csakis Istenhez tartozik, nem az egóhoz, nem az illúzióhoz, nem hozzád, nem valaki máshoz. Istené ő, és ezért a Teremtőd csak ahhoz szeretne rajtad keresztül kommunikálni, aki Hozzá tartozik. És semminek sem lehet nagyobb értéke, mint olyasvalamit kommunikálni, ami gyógyít, ami átkarol és átölel, ami megbocsátást hoz, ami szeret. Mert biztos lehetsz abban, hogy amit valaki más felé kommunikálsz, azonnal megkapod te magad is.

És itt van a csattanó. Ha Istent akarod, ha egy lélegzetet szeretnél lélegezni a Teremtőddel, válj olyan önzővé a saját elméd birodalmában, hogy csakis szeretetteljes gondolatokat kommunikálsz, hogy csak olyasmit cselekszel, ami áldást hoz a világ számára. Mert ily módon te részesülsz áldásban, és ahogy Krisztust adod, emlékszel Krisztusra, míg Krisztus soha el nem halványul a tudatosságodból. És akkor, valóban, szabad vagy.

A kommunikáció tehát megköveteli bármely kapcsolat bármelyik pillanatában azt, hogy felelősséget vállalj az arra való emlékezésért, hogy egyik fél sem tud semmit sem. Na most, gyakran azt látjuk, hogy a kapcsolataitokban az egyik fél szeretne erre a tudatállapotra hangolódni, de elég biztos abban, hogy a másik fél nem akarja ezt megtenni, és ezért szükségét érzi annak, hogy védekezzen, és egoisztikus tudatosságba mozduljon – és ezzel elszalasztod a lehetőséget, körbe-körbe pörögsz, akár a bolygód, és sehova sem jutsz. A kommunikáció célja az, hogy csakis szeretetet taníts. Ezért ne várj senkire! Ne várj arra, hogy lásd, a társad vagy barátod rá akar-e hangolódni erre a tudatállapotra! Vállalj felelősséget azért, hogy te önmagadért így teszel, hogy aztán szabadon felkínálhasd ezt a másiknak, semmit sem kérve cserébe! Biztos lehetsz abban, hogy ha neheztelsz annak tényére, hogy a másik ezt nem tette meg veled, nem szabadon kínáltad fel ezt. Válj elég önzővé ahhoz, hogy nem elégszel meg kevesebbel, és csakis azt kommunikálod, amit Teremtőd szeretne rajtad keresztül kiterjeszteni, hogy ez által te magad befogadhasd azt!

A kommunikáció maga az élet. A kommunikáció maga a kapcsolat. Semmi köze a térben és időben lévő testek egymáshoz való közelségéhez, mivel te nem egy test vagy. A kommunikáció maga a kapcsolat. A kapcsolat pedig a megváltásod eszköze.

Ezért, ha megengeded, hogy szabadon idézzek a Bibliádból: Tekints rá csupa örömként, ha a körülötted lévők vádolnak vagy megtámadnak, mert emlékezz arra, hogy abban a pillanatban megadatik neked a hatalom, hogy csakis Szeretetet taníts, hogy emlékezz arra a vágyadra, hogy szilárd maradj a szándékodban, és ezáltal befogadd az ajándékait annak, hogy az vagy, aki megáldja e világot! Hm. Ennek van értelme, nem igaz?

Ó, így igaz. Mit is akarok kommunikálni? Mi is az, amit szeretnék még mélyrehatóbban megtanulni? … Hogy csak a Szeretet valós. Erre vágyom önmagam számára, olyan mélyen, olyan mindent áthatóan, hogy semmi sem léphet be a tudatosságom terébe, aminek önmagamat hívom, csakis Isten jelenléte.

Képes vagy-e arra, hogy olyannyira ez kössön le, hogy egyáltalán ne érdekeljen az, e bolygón bárki más mit akar? Olyan önzővé válni, hogy felismered, minden egyes pillanat egy hihetetlen lehetőség arra, hogy emlékezz az Igazságra azáltal, hogy kiterjeszted azt. Emlékezni arra, hogy nem létezik olyan dolog, hogy „leállási idő”. Minden gondolat egy tapasztalást hoz létre, egy birodalmat, egy világot, mely kitölti a tudatosságodat, mivel szeretnéd hát tudatosságod terét betölteni? Fájdalommal és szenvedéssel; vagy örömmel és szabadsággal, békével és Krisztus jelenlétével?

Amikor emberként a bolygódon jártam, nekem is pontosan azt kellett megtanulnom, amit kommunikálni szeretnék feléd. És ha az általam használt néhány szóban van bármi erő, ami megérint téged, az csakis azért van, mert kiműveltem a vágyam egyfókuszúságát, és megszilárdítottam a szándékomat.  És az idő emberként való használatával, majd azzal, ahogyan minden olyan elmével kommunikálok, mely hajlandó megnyitni a szívét felém, mióta elhagytam a bolygódat, tökéletesítettem annak az egyetlen vágynak a tisztaságát, hogy csakis a Szeretetet tanítsam.

A kommunikációd ereje tehát az elköteleződésed és fegyelmed és azon hajlandóságod mélyéből áramlik, hogyan használod a számodra elérhető eszközöket, mindegy, hogy az egy toll és egy papír, egy rajz vagy egy festmény, egy ölelés vagy egy kézfogás, egy mosoly vagy egy puszi az arcra. Képes vagy-e arra, hogy minden gesztust, minden eszközt, ami elérhető a világodban, arra használj, hogy csakis a Szeretetet tanítsd, hogy felfedezd, mit jelent a kezed egy barát vállára helyezni az Istennel való egységből, miután feltetted ezt a kérdést:

Atyám, mit szeretnél, mit kommunikáljak? Hogyan válhat ez a kéz annak hordozójává és közvetítőjévé, ami a Vigasztaló áldását terjeszti ki?

Hogy megtanulj teljes mondatokban beszélni. Hogy megtanulj egy gondolattal együtt lenni, és küzdeni azzal, amivel küzdened kell, egészen addig, míg kikristályosítod a mondanivalód a legjobb szavakkal, amiket csak találni tudsz. Képes vagy-e eléggé törődni magaddal annyira, hogy tökéletesítsd azokat a formákat, és a mesterévé válj azoknak a formáknak, amiken keresztül kommunikálni tudsz, míg ebben a világban vagy? És a végére érhetsz-e ennek valaha is? Természetesen nem, mivel a tökéletesség korlátlan. A Teremtés pusztán kiterjeszti önmagát tovább és tovább és még tovább és még tovább, feltárva a Jót, a Szentet és a Gyönyörűt. És mindenki jól tudja, milyen leülni, és olyasvalakit hallgatni, aki éppen tanulja, hogyan kell hegedülni. Hm! És tudod, milyen egy mestert hallgatni. Valami abban, amit a mester kiművelt önmagában, mélyebben, tisztábban képes megérinteni a szívedet, ahogy egy kard, mely a csontig hatol, hogy feltárja az ajándékait.

Hajlandó vagy-e elköteleződni amellett, hogy egy olyan Lénnyé válj, akinek a kommunikációja olyan kristálytiszta, olyan egyértelmű, hogy amikor a Szeretetet kommunikálod valaki felé, megérti? Olyan mélyrehatóan megérti, hogy életek szenvedése gyógyul meg egyetlen pillanat alatt, pusztán azáltal, hogy a szemedbe nézve emlékszik Istenre. Mert ez olyasvalakinek az elköteleződése, aki megszülte Krisztust a saját tudatosságában.

Ó, igen, a kommunikáció nagyon fontos. Mert az, amit kommunikálsz, és az, ahogyan ezt választásod szerint teszed, arról beszél a világnak, hogy mire vágysz a leginkább, és mi a legmélyebb szándékod önmagad számára. Ezért, minden szóval, minden gesztussal, minden tevékenységgel, amiben választásod szerint részt veszel, közvetíted az üzeneted a világnak – elmondod a világnak, mi az ítéleted Istenről. Tisztán és egyszerűen.

Ezért hát válj nagyon-nagyon önzővé! Találd meg a dicsőséget önmagadban! Vágyj arra, hogy Isten jelenlétét kommunikáld a világ felé!  Öleld magadhoz az idő pillanatait, hogy építő módon használhasd őket, hogy megízlelhesd a tökéletes szabadságot, ami abból fakad, hogy a megtestesült Krisztusként jársz e bolygón – és soha ne elégedj meg ennél kevesebbel!

Na most, annak a folyamatnak, melynek során a kommunikáció mesterévé válsz, van egy rendkívül fontos és nagyon komoly eleme – az ártatlan játék. Az ártatlan játék.

Hát, eldöntöttem, hogy Krisztust kommunikálom a világnak. Hm, van egy olyan érzésem, hogy sok életet töltöttem azzal, hogy ennek pontosan az ellenkezőjét próbáltam tenni, de ez már elmúlt. Istennek hála ezért! És ma, újra választok. Hú, hogyan kommunikáljam Krisztust ebben a pillanatban?

Ah, megkérdezem a Vigasztalót. Feladom a saját gondolkodásomat, és egyszerűen megkérdezem, mi lenne a legjobb módja annak, hogy Krisztust kommunikáljam ebben a pillanatban. Ha igazán jól szeretnél szórakozni, mondd azt az előtted állónak, „Tudod, úgy döntöttem, hogy Krisztust fogom kommunikálni ebben a pillanatban. Most csak vegyél egy mély lélegzetet, és adj nekem egy kis időt, mert a gyakorlással tanulom ezt!”

Biztos lehetsz abban, hogy ha minden kommunikációdat így kezded, rögtön lefegyverzed azt, aki előtted áll, és megkéred őt, hogy kínálja fel számodra az ártatlanság terét. Ez megkönnyíti a dolgokat számára és számodra is. Aztán kommunikáld azt, amit szeretnél, és utána kérdezd meg,

Na, hogy ment? Érezted? Igazán szeretlek téged! Ez a szándékom. Átment?

Más szavakkal, vigyél ártatlan játékosságot a kommunikációdba! Lásd magad gyermekként, aki úton van, hogy emlékezzen a mesteri létére! Szórakozz jól a bolygódon! Hagyj fel a komolysággal! Dobd el a fátylakat, az álarcokat és az éneket, amikre a világ tanított, és amik arról szólnak, hogy úgy kell tenned, mintha egy szakértő lennél! Mint a reklámban: „Ne lássák, hogy leizzadtál!” Miért is ne engednéd, hogy mások lássák?

„Figyelj, én itt arra törekszem, hogy megtestesítsem Krisztust. Csakis emellett köteleztem el magam. Most csak vegyél egy nagy lélegzetet, adj nekem egy pillanatot, és majd meglátjuk, hogy megy!”

Aztán érintsd meg, és adj egy puszit neki! Ha ki kell mondanod bizonyos dolgokat, akkor tedd meg ezt! Ha meg kell osztanod vele egy érzést, akkor tedd meg ezt a tökéletes ártatlanságodból és abból a tényből, hogy az Isten-Tudatosság Egyetemének tanítványa vagy! Olyan nagy komolyság hatja át az egymással való kommunikációtokat. És a komolyság a Királyság ellentéte.

Legvégül, e rövid kommunikáció során, mindig kezdd azzal, hogy elismered az egységedet azzal, akivel vagy amivel kommunikálni szeretnél, mindegy, hogy az egy személy, egy növény vagy egy ásvány! Hm? Amikor megöntözöl egy virágot, kezdd ezt azzal, hogy elismered az egységeteket! Ezért lásd meg a pillanat szentségét, és add át a Vigasztalónak, aki egyedül képes arra, hogy utat mutasson ahhoz, hogy tápláló gyümölcsöt teremjen! És igen, nagyon jól tudom, hogy a világodban még mindig van néhány elme a bolygódon, melyek többre tartják a konfliktust a békénél, a disszonanciát az összhangnál. Számít ez? Ha arra vársz, hogy egy másik elme azt akarja, amit te akarsz, soha nem fogod elérni azt, amit te akarsz. Legyél ezért az, amire a legjobban vágysz, és te Krisztus vagy, te vagy a Fény, mely bevilágítja a világot, te vagy a Szeretet mezeje, mely magához vonz másokat, hogy elengedjék az illúzióikat, elengedjék a szenvedésüket, elengedjék a komolyságukat, elengedjék minden arra tett kísérletüket, hogy megvédjék az igazukat. Azzá a mezővé válsz, mely a Valóság keresőjét önmagához vonzza, mert te elfogadtad azt először önmagad számára.

Sokan közületek, akik ezeket a szavakat hallani fogják, tudják, hogy azt mondtam, Isten tanítójának egyetlen felelőssége van: hogy elfogadja a jóvátételt[2] önmaga számára. Ha vonakodás van benned, hogy a kommunikációd különböző formáinak mesterévé válj, őszintén elfogadtad a jóvátételt? Mert a jóvátétel elfogadása megnyitja az elmét, és te felismered, hogy a testvéred te magad vagy, és csak az lehet a tiéd, amit adsz. Ezért van az, hogy a kommunikáció szent. Ezért szólt a tanítás mindig is így: figyeld meg az elmédben lévő gondolatokat, és gondolkozz, mielőtt beszélsz! Mert minden kiejtett szó olyan, mint egy tóba ejtett kavics; megteremt egy fodrozódást és egy rezgést, ami azonnal visszatér hozzád. Gondolj csakis szeretetteljes gondolatokat! Csak Krisztus bölcsességével beszélj! Ünnepeld és becsüld meg azt, aki előtted van, csakis ezt a kérdést feltéve:

Atyám, mit szeretnél, mit kommunikáljak?

És ily módon, a kavicsok, amiket az emberi tudatosság tavába ejtesz, olyanokká válnak, mint a gyémántok, melyek Isten Szeretetének fényével ragyognak, Fényt sugározva minden irányba, örömöt és bőséget és jólétet hozva mindenkinek, aki a jelenlétedben van.

Válj azzá a Szeretetté, amit keresel! Válj a kommunikáció mesterévé! Mert eljön majd a nap, amikor többé nem lesz szükséged a testre, vagy a térre és az időre, melyek most tanítási vagy tanulási eszközként szolgálnak számodra; és mégis, a kommunikáció töretlenül folytatódik majd, a mesteri léted fokának megfelelően. E mesteri lét el fog vinni téged oda, ahol én vagyok, egy olyan helyre, ahol az elkülönülés lehetetlen, egy olyan helyre, ahol egyszerűen azáltal, hogy a figyelmed oda fordítod, egy vagy bárkinek a lelkével, aki jelen van veled. Egy szempillantás alatt dimenziók sokaságán utazol át, és bárhova is mész, a Fény jelenléte leszel, és megérinted majd a Teremtés legtávolabbi zugait – ami egyébként folytatódik, és tovább tágul -, és megáldasz mindent Isten Szeretetével, és olyan üdvösséget és korlátlanságot fogsz ismerni, hogy csodálkozol majd, miért is ellenálltál annak, hogy felelősséget vállalj a kommunikációért. És megköszönöd majd Istennek, hogy olyan önzővé váltál, amikoris igazán csak Szeretetet akarsz tanítani.

Mostanra elegendő lesz ennyi a kommunikációról. Biztos lehetsz abban, hogy ha meditálsz minden megválasztott szón – lassan, szándékosan, figyelmesen, ártatlanul -, maga a rezgés, melyet ebben a rövid megosztásban kommunikáltunk feléd, sokat tesz majd azért, hogy helyreigazítást hozzon a saját elméd mélyén – hogy a saját kommunikációd szinte varázslatos módon, erőfeszítésmentesen elkezd majd javulni, elkezd majd egy mélyebb helyről áramlani, és ezért sokkal nagyobb kielégülést fog hozni a saját szíved számára.

Isten tanítója a kommunikáció mestere. A kommunikáció az a híd, mely hazavisz testvéredhez. És a kommunikáció tökéletességében, emlékezel a Királyságra, és a Királyság helyreállítódik.

Szóval ezzel, áldás rád, és bárkinek, aki hallja majd e szavakat, ezt mondom: Válj a kommunikációd mesterévé! Jól tudom, hogy bármit is értem el, és érek el továbbra is, mindezeknél nagyszerűbb dolgokat vihetsz végbe. Én csak egy kezdő vagyok Atyám Elméjében.

Szóval. Hm. Gondolod, hogy ez elegendő lesz most?

Carol, mit szeretnél kommunikálni ebben a pillanatban?

Carol: Szeretlek.

Jeshua: Na most, állj meg egy pillanatra, és menj az elmébe, és egyszerűen tedd fel e kérdést:

Atyám, mit szeretnél, mit kommunikáljak ebben a pillanatban?

és amikor készen állsz, mondd újra!

Carol: Szeretek.

Jeshua: Mmm… Na most, a többiek itt, éreztétek a különbséget?

Egy nagyszerűbb mélység, egy nagyszerűbb tágulás, egy nagyszerűbb erő? … egy nagyszerűbb kapcsolódás? Érezted?

Carol: Igen.

Jeshua: Valóban. Szóval talán működik ez a kis ima. És észrevetted, hogyan változtattad meg azt, hogy „Szeretlek téged” arra, hogy „Szeretek”?

Carol: Igen.

Jeshua: Valóban. Ez az igazsága annak, ami vagy. Hm. Köszönöm, hogy egy kitűnő példával szolgáltál azok számára, akik ilyesmiket olvasnak.

[1] Fordítói megjegyzés: bővebben erről A Szív Útja 5. leckéjében van szó, ahogy a fegyelemről is.

[2] Fordítói megjegyzés: A Csodák Tanításában ezt vezeklésnek fordították, de én úgy érzem, a jóvátétel szó szebben kifejezi azt, amire itt utalás történik.

.

Kérdés és válasz

Első kérdés: Szeretném, ha beszélnél arról a két mondatról, amit folyamatosan hallok az elmémben, közvetlenül a te Csodák Tanítása kurzusodból, miközben e témába belemélyedünk. Az első mondat: „Senkit ne taníts arra, hogy azonos azzal, ami te nem akarsz lenni”[1]. A másik mondat pedig: „A szavak csupán jelképek jelképei. Mondhatni, duplán távol állnak a valóságtól.”[2] Beszélnél ezekről részletesebben?

Válasz: Természetesen. A szavak valóban szimbólumok szimbólumai, mivel egy eszmét képviselnek; és amikor egy szót kiejtesz, akkor ezzel azt az üzenetet közvetíted, hogy ez az az eszme, amit értékelsz. Hm?

Na most, ezért van az, egyébként, hogy ezt kérdeztem tőled, amikor elkezdtük: Egy olyan világban élsz-e, ahol a szavak nem szükségesek? Mivel itt lakozol, bizonyára Atyád Akarata az, hogy te az legyél, aki módot talál arra, hogy a Szeretetet kommunikálja itt. És a bölcs tanár a tanítvány nyelvét beszéli. Ezért a szavak szükségesek ebben a dimenzióban ahhoz, hogy önmagukon túlra mutassanak azokra a szimbólumokra, amiket képviselnek, és még az eszméken túlra is, arra a felismerésre, ami a Szeretet jelenlétének közvetlen megtapasztalása.

Na most, amikor egy testvéreddel oly módon kommunikálsz, ami azt jelzi felé, hogy te abban hiszel, hogy ő kevesebb Krisztusnál, a gondolatok és szavak ereje miatt azonnal egy olyan helyzetbe hozod önmagad, ami kevesebb Krisztusnál. Szóval az a mondat arra az isteni önzésre utal, amiről ebben az órában beszéltünk.

Te akarsz-e kevesebb lenni, mint Krisztus? Ha nem, akkor kommunikálj egy olyan módon, ami becsben tartja testvéred igazságát, tekintet nélkül az őrület fokára, amit esetleg ő ideiglenesen választ. Tartsd tiszteletben először ezt a helyet! Nem azt értjük ezalatt, hogy hagyd figyelmen kívül az őrült viselkedést, de láss keresztül rajta, és kínáld fel elsőként az igazságot!

Van-e ennek értelme számodra?

Kérdező: Igen.

Jeshua: Segít-e azzal a két mondattal kapcsolatban, amit „valaki” véletlenül odaragasztott?

Kérdező: Jó tudni, hogy van humorérzéked.

Jeshua: Szeretett barátom, minél mélyebbre mész Istenben, annál inkább csak nevethetnéked támad.

[1] Törzsszöveg, 7/VII/3/8.

[2] Tanári Kézikönyv, 21/1/9-10.

.

Fordítói megjegyzés

A fordítás a The Early Years – Mastering Comunication című oldala alapján készült:
https://www.christmind.info/wom/early/com/

1 fejezet fordításához az ajánlott hozzájárulás 1 000 Ft. Ha arra érzed a Hívást, ennél magasabb összeget is hálásan fogadok. A támogatásod fordítói munkámhoz ide tudod elutalni.

Ez a fejezet adományos módon elérhető. Letöltheted pdf és epub formátumban a Korai Évek oldalon.

 



Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..