A bölcs magvető és a Csodakrumpli (Részlet A Szív Útjából és Filmajánló)

Fogadd szeretettel ezt a részletet A Szív Útja 9. leckéjéből, közös barátunktól, Jeshuától! Tele van kincsekkel, a Kegyelem Gyöngyeivel.

Javaslom, ennek elolvasása után nézd meg a Csodakrumpli című filmet is (a bejegyzésem végén találod).

Biztos vagyok benne, hogy mély felismerésekben lesz részed, és konkrét ötleteid is lesznek, hogyan ültethetsz új, szeretetrezgésű magokat a Te életedben. Vagy éppen meglátod, melyek azok a gyomok, amiket ideje kigyomlálnod tudatosságod kertjéből.

„Mert egyszer, valóban, volt egy földműves, aki kiment a földjére, hogy elültesse a magokat. De mielőtt kiment, hogy elültesse a magokat, rendkívül figyelmesen kiválogatta a magokat. És míg más földművesek siettek, mert azt gondolták,

Ó, nézzétek csak, itt az ideje, hogy elkezdődjön a vetés. Minden tökéletes. A feltételek pont megfelelőek. Igyekeznünk kell, hogy elültessük a magokat.

És megvettek mindenféle magokat, és kimentek, és elvetették azokat a földbe, és elkezdték elfoglalt munkájukat, amit el kellett végezniük. Biztos lehetsz abban, hogy meg lesz az ő szüretjük.
De a bölcs földműves várt, és míg társai kinevették, ő figyelmesen kiválogatott minden egyes magot. Várt egészen addig, míg a magot a kezében tartva azt nem tudta mondani,

Ó, tetszik nekem ennek a magnak a rezgése. Ez nagyon jó érzés. Ó igen! Szinte látom azt a gyönyörű növényt, ami ebből ki fog kelni. A gyümölcse a legédesebb lesz az egész völgyben.

És összegyűjtötte a magokat. Nem fordított figyelmet a naptárban a múló napokra. Nem fordított figyelmet a változó időjárási körülményekre.
Tudta, hogy amikor az idő elérkezik, a magok el lesznek vetve, és azokból a magokból kibújnak majd a virágok. Tudta! Nem törődött a társai véleményével. Élvezte a folyamatot, hogy megszerette azokat a magvakat, melyeket a sajátjaivá tett. És aztán a földműves kiment, és a magokat elvetette farmjának földjén, mely hasonlatos a saját tudatod talajához. És elültette a magvakat, és betakarta őket, és gondozta őket, és öntözte őket, és művelte őket, mosollyal az arcán.
És igen, a szomszédoké látszólag már elkezdett a földből kisarjadni. Ő ennél kevésbé nem is törődhetett volna ezzel, mert tudta, hogy ezek a magvak egy örökkévaló szüretet hoznak majd számára, hogy nemcsak egyszeri termést hoznak majd, hogy nem valamiféle átlagos gyümölcsöt hoznak majd, hogy aztán meghaljanak. Mert ő kiválasztotta azokat a magvakat, amelyek folyamatosan, minden évszakban a legjobb gyümölcsöket termik majd. És szerette őket, és gondozta őket, és művelte őket. És jóval később, amikor a többi földműves már gondterheltté és fáradttá vált, és aszályt tapasztalt, és a magvakból kisarjadó gyümölcsöket rovarok lepték el és pusztították el, amiket a piacon az emberek nem vásároltak meg, ez a földműves vált az egész völgyben a legnagyszerűbb földművessé.
És az emberek az egész világról jöttek, hogy megkóstolják, hogy csak egy falatot kapjanak abból a gyümölcsből, amely ebből a kertből származott. És mégis, a földműves csupán örömét lelte továbbra is abban, hogy szerette és gondozta ezeket a magvakat, és naponta művelte a földet, amibe elvetette őket. Soha nem vonta meg tudatosságát a magvakkal való tökéletes egységétől. Soha nem felejtette el, hogy ő volt az, aki megteremtette a farmját, annak közvetlen eredményeképpen, hogy figyelmesen kiválogatta, melyik magokat vesse el a földbe. És míg mások rácsodálkoztak jó szerencséjére, és míg egyesek irigykedtek rá, a földműves mindig tudta, hogy mágiáról szó sem volt.
Ő csupán az Isten által neki adatott bölcsesség nyomdokain járt:

Vedd az Én Gyümölcsöm és ültesd Azt a tudatosságodba! Tudd, hogy Egy vagy Velem, és az a Gyümölcs, amit megtapasztalsz, azoknak a magoknak az eredménye, amelyeket saját tudatosságodban ültetsz el, hogy nem tehetsz mást, minthogy megtapasztald az általad elültetett magvak eredményét, gyümölcsét. Semmi sem fakad tapasztalásod tövéből véletlenül. Ezért, teremts Velem, Gyermekem! Teremts Hozzám hasonlatosan, tudva, TUDVA, hogy teremtő vagy, egy földműves, egy magvető! És valóban, le fogod aratni azoknak a magoknak a minőségét, amiket elvetsz, ahogyan te is, Szeretett Gyermekem, annak a magnak a szürete vagy, amit egykor én ültettem el, amikor először tartottam meg a rólad szóló gondolatot Szent Elmémben. És abban a pillanatban, úgy jöttél létre, ahogy a napnak a sugara, az Én hasonlatosságomra teremtve. Úgy tartottalak meg Elmémben, mint a Szeretet gondolatát formában. És megadatott neked általam minden jó dolog.

Ezért, lásd magadat úgy, ahogyan én látlak téged! Öleld magadat önmagadhoz úgy, ahogyan én ölellek téged magamhoz! Fogadd el magadat úgy, amilyen vagy – teremtőként, szüntelenül teremtve!

Valóban, az egész völgyben csak egy földműves volt, aki bölcs volt. Te azt fogod-e választani, hogy a meggondolatlan földművesek csapatához csatlakozol? Vagy azt választod-e, hogy elfoglalod annak az egyetlen földművesnek a rezidenciáját, aki tudja, hogyan teremtsen okosan, és hittel, tökéletes bizonyosságban lakozik, és csupán hátradőlve megvárja, hogy elérkezzenek hozzá a Menny fodrozódásai, és felváltsák a pokol fodrozódásait, melyeket egykor öntudatlanul teremtett?”


Szeretettel ajánlom figyelmedbe ezt a keresztény filmet a hit és a csodák erejéről. Nagyon megható bemutatása annak, hogyan kezdenek el záporozni a csodák, amikor a megbocsátást, a gyógyulást választjuk, keresztény szóhasználatban, amikor megtérünk.
Ez a film pontosan a fenti idézetről szól!



Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .