Jézus (Jeshua) csatornázott, magyarra fordított tanításai

A Szív Útja 9. lecke

Most elkezdjük.

És valóban, ismét, üdvözöllek, az Isteni Fény szeretett és szent Gyermeke! Ismét eljövök, hogy együtt legyek veled, mint a testvéred, és mint a barátod, aki rád tekint, és csakis Krisztus Arcát látja benned. És Krisztus az Atya elsőszülötte, azaz, Az, ami teremtve, és nem megalkotva lett. Krisztus Isten teremtése. Krisztus Isten Szent Gyermeke. Krisztus olyan, mint a nap számára a napsugár, mely örökké ragyog a Szent Elméből, amit én Abbának neveztem el.

Ezért, azért jövök, hogy együtt legyek veled tökéletes örömben és tökéletes szabadságban és tökéletes valóságban. Azért jövök, hogy kapcsolódjak azzal a részeddel, ami mindig tökéletes tudásban, tökéletes békében, tökéletes megértésben és a Teremtőddel tökéletes egységben lakozik. Nem azért jövök, hogy olyan dolgokról beszéljek, amiket nem tudsz. Nem azért jövök, hogy olyan szavakat használjak, melyek nem lakoznak már most is benned. Nem egy olyan bölcsességgel jövök, ami nincsen meg már most is benned. Nem egy olyan Szeretettel jövök, ami nagyszerűbb annál, ami már most is virágzik a saját szíved csendes mélyén. Nem azért jövök, hogy föléd helyezzem magam. Azért jövök csupán, hogy veled egyenlőként sétáljak melletted.

Azért jövök, mert szeretlek téged. Azért jövök, mert a barátod vagyok. És mindazon dolgok közül, melyeket választásom szerint tehetnék a tudatosság korlátlan erejével, amely egyformán megadatott nekem Atyámtól éppen úgy, ahogy neked is, mindazon helyek és dimenziók és világok közül, ahol lakozhatnék ebben a pillanatban, az Igazságban, eljövök, hogy veled együtt legyek, ily módon, ahogy együtt használunk egy teremtési eszközt, egy kommunikációs eszközt – te a testnek hívnád ezt -, hogy áthidaljuk azt a szakadékot, ami látszólag még elkülönít téged tőlem.

A valóságban, a Teremtés minden dimenziója a tű hegyénél is kisebb helyen elfér. A valóságban, a Teremtés minden dimenziója olyan hatalmas, hogy soha nem mérheted meg. A valóságban, nincsen elkülönülés aközött, ahol te vagy és ahol én vagyok. És ezért van az, hogy nem lehetek annál messzebb nálad, mint amilyen messze egy gondolat van. De ó, valóban, szeretett barátom, egy gondolat ereje az az erő, amellyel univerzumokat lehet teremteni, és aztán azokban az univerzumokban további univerzumokat teremteni, és azokban az univerzumokban pedig világokban világokat és világokat és világokat és világokat teremteni.

És a megélt tapasztalásod pedig az, hogy jelenleg a figyelmedet látszólag a te egyedi világodra fókuszálod, ami néhány dologban megegyezik sok más lényével. Megegyezésen alapuló valóságnak hívjátok ezt – mi inkább azt mondanánk, hogy megegyezésen alapuló tapasztalás, ami egy egyetemes valóságból született meg. Szeretett barátom, ahogy a tudatosságodban lakozol ebben a pillanatban is, te vagy annak a világnak a teremtője, amit megtapasztalsz. És ezt te oly sokféle hétköznapi módon teszed.

Amikor szemtől szemben állsz valakivel, és csak egy másodpercre megváltoztatod a test helyzetét, amin keresztül a pillantásod a másikra esik – egy új hozzáállást, egy új perspektívát veszel fel -, és a másodperc töredékrészében egy új tapasztalást hoztál létre önmagad számára. Amikor arra a barátra tekintesz, és az elme a semlegességből (ahonnan minden tapasztalást elkezdesz) abba a gondolatba mozdul,

Ó, ő a barátom, Mária. Ő a barátom, Saint-German. Ó, ő a barátom, Péter. Ő a barátom, Joanna. Ő a barátom, Nathaniel.

Bármi is legyen a név, amikor azt a gondolatot megtartod, már el is kezded megváltoztatni a tapasztalásod.

Szó szerint teremtő vagy abban a pillanatban. Mert amikor bármit elnevezel, definiálod azt azok szerint a tényezők szerint, amiket beleépítettél abba a névbe, amit használsz. Amikor ránézel egy energiamezőre, ami a Föld bolygód titokzatosságából emelkedik ki, és kiejted azt a szót, hogy „fa” – [csettint egyet] ilyen gyorsan – megidéztél megnyilvánult tapasztalásodba mindent, amiről valaha is úgy döntöttél, hogy asszociálod azzal az energiamezővel, amit „fának” neveztél el. És ily módon, a tapasztalásod teljesen egyedi. Soha nem létezett korábban; és soha nem is fog. Semmi nem ismételheti meg. És ezért van az, hogy a Teremtés örökké új.

Igen, megállhatsz a barátoddal, és ránézhetsz egy fára, és bólinthatsz, és azt mondhatod,

Hát igen, persze, hogy ez egy fa.

Igen, látom az ágakat, látom a faleveleket.

De amint elnevezted, megidézted önmagad számára az általad „fának” nevezett energiamezővel kapcsolatos összes asszociációt, amit valaha is magadhoz hívtál, a tapasztalásodba. Biztos lehetsz abban, hogy azoknak, akiket a világodban környezetvédőnek hívnak, és azoknak, akiket a világodban favágónak címkéztél, határozottan különböző tapasztalásban van részük, bár mind azt a szót használják, hogy „fa”.

Melyik helyes hát, és melyik helytelen? Ez nem alkalmazható itt.

És ebben az órában, beszélni akarunk egy újabb fontos kavicsról, amit bele kell ejtened tudatod tiszta, csendes tavába. Ez pedig egyszerűen ez: Minden kapcsolati háló, minden energiamező teljesen semleges. Ami megteremti a tapasztalásod az az, hogyan tekintesz döntésed szerint arra a kapcsolati hálóra, arra az energiamezőre. Ennek a döntésnek a hatása is teljesen semleges.

De hogyan lehetséges ez? Mert amikor egy favágó egy fát lát, és csakis a megtermelhető profitot látja, az erdők eltűnnek. És amikor egy környezetvédő tekint egy fára, a fa megmarad, és a nagyszerű baglyok és madarak otthont építhetnek maguknak. Biztos, hogy nem kell megerősítenünk ugyanazt a valóságot, ugyanazt a tapasztalást, amiben minden emberi lénynek valaha is része volt? Tényleg nincs veszteség, amikor az erdők eltűnnek? Figyelj jól és körültekintően: Minden esemény semleges! Te vagy az, aki értékkel ruházod fel azt.

Na most, azt jelenti-e ez, hogy valakinek kőszívűvé, tudattalanná és a tetteire vakká kell válnia? Természetesen nem, mert a felébredés részben azt jelenti, hogy felismered az összekapcsolódottságodat minden kapcsolati hálóval. Azt jelenti, hogy felébred benned az Élet titokzatosságának nagyrabecsülése. De azt is jelenti, hogy elengeded az ítélkezést valakiről, aki másképpen szeretné látni azt a fát. Mert hát látod, a testnek, amit kikristályosítottál egy végtelen energiamezőből, egyetlen célja van. A test egy kommunikációs eszköz.

Ezért, legyen hát az elsődleges érzékelésed, az elsődleges útmutató fény számodra ebben a háromdimenziós tapasztalásodban ez:

Mit kommunikálok választásom szerint a világ felé minden gesztussal, minden lélegzettel, minden kiejtett szóval, minden meghozott döntéssel?

Mert míg a test megmarad, szüntelenül annak folyamatában vagy, hogy kommunikálsz a világ felé, kinyilvánítod a világ felé azt, hogy választásod szerint mit ruházol fel értékkel, mit hívtál a tapasztalásodba, és mit töltöttél meg értékkel. Ez azt jelenti, hogy szüntelenül azt tanítod a világnak, hogy hited szerint mi a legnagyszerűbb igazság, minek van a legnagyobb értéke.

És amikor egy környezetvédő egy favágóra pillant, és bosszússá válik, és elítéli azt a favágót, vagy fordítva, akkor a testet arra használja, hogy azt kommunikálja, az ítélkezés értékes. Ez félelmet és összeszűkülést teremt. És az általad is látható eredménye a világodban annak, hogy sok-sok elme választja azt, hogy értékesnek tartja az ítélkezés jogosságát, az a hatás, amit te a te világodnak hívsz, amiben látszólag minden a konfliktust, küszködést fejezi ki, amit te úgy hívsz, hogy „összeakad a bajszuk” – ez a konfliktus, a szembenálló eszmék Armageddonja, ahogy az eszmék egymással ütköznek. És mindez alatt, minden esemény továbbra is teljesen semleges marad.

És még ha a bolygód erdői teljesen eltűnnének, az is egy semleges esemény lenne. És miért? Mert ha az összes fa eltűnne, ha az általad Földnek hívott fizikai bolygó meghalna, feloldódna, az Élet akkor is folytatódna. Az Élet csupán új világokat teremtene. Folyton ezt teszi. Te is állandóan ezt teszed.

Azok az események tehát, amiket tapasztalsz, mindig semlegesek. És ami körülötted történik a világban, semleges marad egészen addig, amíg te döntést nem hozol arról, hogy az mi lesz – számodra. Elnevezed majd, és ezért, definiálni fogod. És amikor definiálod, magadhoz hívod annak összes asszociációját. Ezért tanítottam egykor azt, hogy nagyon bölcs dolog megbocsátani hetvenhétszer – egy nagyon is önző okból kifolyóan. Mert ha valaki megbánt téged, és te arra fordítod az energiád, hogy meggyőzd őt arról, hogy megbántott téged, és ezért, megvan a jogod arra, hogy dühös légy, hogy bármi módon támadj, magadhoz hívod, még a test sejtjeibe is, a konfliktust, ítélkezést, háborút, halált, betegséget, boldogtalanságot és elkülönülést – ilyen gyorsan!

De ha megbocsátasz hetvenhétszer, akkor a megbocsátás minden pillanatában az energiameződbe hívod azt, ami a feltétel nélküli Szeretetre emlékeztet téged, a tökéletes békére, egy olyan erőre, ami meghalad bármit, ami a világban történik. Magadhoz hívod Krisztus valóságát. És mindez semmi máson nem múlik, mint azokon a kavicsokon, amiket az elmédbe dobálsz.

 

 

Hol húztad hát meg a határt? Hol mondtad azt, hogy

Hát, megengedem a semlegességet minden eseménnyel kapcsolatban ezen a területen, de nem azon a területen. Ha a barátaim elválnak vagy különélnek, hát az rendben van, azt semlegesnek fogom látni. De ha a társam elhagy engem, az nem semleges. Ha a barátom apja hárommillió dollárt hagy a gyerekeire, hát az rendben van. Az egy semleges esemény. De ha az én apám hárommillió dollárt hagy jótékonysági szervezetekre, és engem kihagy az örökségből, az nem egy semleges esemény.

Ha a világ másik felén egy ország folyói szennyezetté válnak, mert annak a közösségnek a tudatossága megengedte egy gyárnak, hogy óvintézkedések nélkül építkezzen,

Hát, ez a világ másik felén van: semleges esemény. De ha a gyárat az én udvaromban építik, az többé nem semleges.

Mindig bölcs dolog szeretetteljesen megnézni, hol húztad meg a határt, hogy lásd, mire tekintesz semlegesként, és mihez ragaszkodsz úgy, mint aminek megkérdőjelezhetetlen jelentése és értéke van. Mert ott fogod megtalálni azt, aminek megbocsátásra van szüksége benned. Megosztottuk veled, hogy a mesterré válás a félelemnélküliség állapota. Amikor valamit értékkel ruházol fel, és aztán hajthatatlanná válsz, hogy az az érték létezik abban az eseményben vagy dologban rajtad kívül, akkor biztosítottad a helyed a félelemben. És a félelemnélküliség olyan messzire kerül tőled, mint a kelet van a nyugattól.

Nézd meg hát jól, mit ruháztál fel értékkel, amivel kapcsolatban ragaszkodsz ahhoz, hogy annak az értéke rendíthetetlen. Hányszor mondod egy napod folyamán,

Ó, Istenem! Ha a kutyám valaha is meghalna, nem tudnám elviselni. Azzal végem lenne!

vagy

Ha a bankok összeomlanak… ó, Istenem! Azt nem tudnám elviselni!

Légy óvatos azzal kapcsolatban, amit kijelentesz! Figyeld meg, hogy hol hálózott be érzelmileg az az érték, amivel bármit vagy bárkit felruháztál, bármilyen kapcsolatot, mindegy, hogy az a társaddal való kapcsolatod, a kormányoddal való kapcsolatod, a testeddel való kapcsolatod, a macskáddal vagy a kutyáddal való kapcsolatod, a bankszámláddal való kapcsolatod – minden kapcsolatod.

Mert te tetted őket azzá, amik. És hol lehetne megtapasztalni a szabadságot, ha nem abban a tudatosságban, ami megtanulta, hogyan haladja meg a félelem összeszűkülését? És a félelem a kötődéseid eredménye azokhoz az értékekhez, amivel felruháztad azokat az eseményeket, amiket megtapasztalsz, amik eseményekből, személyekből, helyekből, dolgokból állnak – mindezek valójában csak események. Minden kapcsolati háló tökéletesen semlegesként érkezik hozzád. Te teszed azzá, ami, az által, hogy elnevezed és definiálod. Amikor valaki dühösen jön hozzád, és te reagálsz rá, ismerd fel, hogy először is te eldöntötted, hogy ő dühös, és aztán ezzel magadhoz hívtad az összes asszociációt, amit döntésed szerint valaha is értékesnek véltél arról, hogy mit jelent a düh.

És mégis, abban a pillanatban, megvan az erőd ahhoz, hogy tanúja légy ennek az energiamezőnek, ahogy kavarog valakinek a testében és elméjében és beszédében, és hogy úgy tekints rá, mint egy energia táncára, egy misztériumra, ami egy láthatatlan forrásból emelkedik ki, valamiféle láthatatlan kapcsolati hálózatokból. És ránézhetsz kíváncsisággal és rácsodálkozással, ha másképpen definiálod. Ez igaz minden dologra, ami megjelenik. Még a test komolynak hívott betegségeire, amik látszólag a test életét fenyegetik a világodban, még ezekre is lehetséges teljes semlegességgel tekinteni. De ha egy bizonyos módon definiálod őket, magadhoz fogod hívni a félelmet attól az eseménytől, ami azokkal az asszociációkkal együtt érkezik, amiket a világtól tanultál meg, a saját tapasztalataidból.

Ennek az órának az üzenete tehát egyszerű, de nagyon fontos. És mindarra építkezik, amit korábban megosztottunk veled. Teremtő vagy, és nem tehetsz mást, mint hogy teremtesz. A kérdés hát az: Mit fogsz teremteni minden egyes pillanatban? Messze túl annak a mágiának a nagyszerű izgatottságán, hogy eseményeket és dolgokat teremtesz a háromdimenziós valóságban, ott vannak azok a minőségek, amiket megteremtesz, amilyen a béke, a korlátlanság, a megbocsátás, az együttérzés, a bölcsesség. Ezek is teremtések.

Az együttérzés nem létezik valahol az univerzumban lebegve, míg meg nem nyilvánítod, és ki nem műveled a saját tudatosságodban. A Krisztusi Tudatosságról nem mondhatjuk, hogy igazán létezik számodra, míg meg nem teremted azt önmagadban. Az Istennel való egységed nem is létezik számodra, amíg úgy nem döntesz, hogy megnyílsz a megélt tapasztalásának, ahogy egy étel, amit nem ízleltél meg, sem létezik számodra addig, míg el nem utazol abba az országba, meg nem vásárolod, és a testbe nem helyezed. Vagy napjainkban azt mondanám, hogy el kell menned a boltba, és meg kell keresned a nemzetközi gourmet részleget. Hm!

Semmiről nem mondhatjuk, hogy létezik – számodra -, míg meg nem ízlelted annak megélt tapasztalását. Szóval, amikor a megvilágosodásról hallasz, amikor az Istennel való egységről hallasz, amikor a feltétel nélküli Szeretetről hallasz, hagyd abba a bólogatást, azt gondolva, hogy tudod, mik ezek a dolgok, és fordítsd a figyelmed befelé! Ezeknek a dolgoknak a megélt tapasztalásában lakozol-e? Ilyen gyorsan tudni fogod, mi a válasz.

Ha a válasz az, hogy

Nem. Hallok a megvilágosodásról, és vannak apró bepillantásaim, de nem igazán tudom, mi az, mert nem teljesen érzem a megélt tapasztalásomban.

Rögtön tudni fogod, hogy lennie kell valami másnak, amit többre értékelsz, mint a megvilágosodást, amivel kapcsolatban ragaszkodsz, hogy a tudatosságodban kell maradnia.

Mi az? Kutasd fel, találd meg, és döntsd el, hogy még mindig akarod-e! Úgy érzékeljük, hogy sokan vannak a világodban, akik úgy járkálnak, mintha a béke állapotában lennének, mosollyal az arcukon. Talán a Szent Bibliát tartják a kezükben, vagy valamiféle hasonló szöveget. Valamilyen vallási jelképet hordanak a testükön, hogy ezzel teremtsék meg olyasvalakinek a látszatát, aki békében van. De belül, amikor bekapcsolják a tévét, és azt látják, hogy a favágó egy újabb fát vágott ki, belül úgy reagálnak, hogy az illetőt „tudatlannak” vagy „ostobának” vagy „korlátoltnak” nevezik. Abban a pillanatban azt az igazságot jelentik ki az univerzumnak, amit ők választanak megélni:

Én nem olyasvalaki vagyok, aki tudni akarja, mi a béke. Én nem olyasvalaki vagyok, akit érdekel a megbocsátás. Engem nem érdekel a bölcsesség. Az ítélkezés érdekel, és az a „kellemes érzés”, amit a testemben érzek, miközben úgy ítélek meg valakit, hogy ő kevesebb nálam.

Röviden, itt az ideje feladni az önáltatást. Itt az ideje, hogy elkezdj magadra egy teljes, szüntelenül teremtő perspektívájából tekinteni; hogy elkezdj pontosan arra tekinteni, amit a tapasztalásod minden egyes pillanatában teremtesz; hogy a gyermeki ártatlanság minőségével tekints arra, amit ténylegesen tapasztalsz, nem arra, amit mindenki másnak mondasz a tapasztalásodról. Itt az ideje, hogy őszinte légy magaddal azoknak a köveknek vagy kavicsoknak a fodrozódásainak hatásával kapcsolatban, melyeket tudatod mezejébe dobáltál, a játék egy nagyszerű formájaként.

Mert látod, az a teremtő, aki érti végtelen teremtő erejét, aki érti, hogy a teremtés szüntelenül történik, hogy a hatások pillanatról pillanatra és pillanatról pillanatra jönnek létre, az valóban megalkotja a holnapjait, örömmel feladja a tagadás energiáját, és odafordul a tapasztalásának minden pillanata felé oly módon, hogy meg tudja állapítani, milyen döntést kellett meghoznia ahhoz, hogy azokat a hatásokat hívja magához, amiket jelenleg tapasztal.

Amikor megérkezik egy számla, és remeg a tested, és összeszűkülsz és aggódsz, mert nincsen elég aranyérme a pénztárcádban, hogy kifizesd, a teremtő megáll, és ránéz mindenre, amit tapasztal a test terében, az érzelmi testben, ránéz az elmében megtartott gondolatokra. Elkezdi észrevenni, hogyan tekint a körülötte lévő dolgokra, a körülötte lévő világra, hogy elkezdjen rácsodálkozni,

Vajon milyen gondolatokat dobálhattam elmém tavába, hogy megteremtettem azt a hatást, hogy nincs elég aranyérmém? És ez egy olyan gondolat-e, amit szeretnék az elmémbe dobálni, hogy aztán a holnapjaimban is hasonló hatásokat teremtsek?

Itt van a bölcsesség átjárója: Ne teremts tudattalanul, hogy aztán csak továbbsétálj! De tanulj szüntelenül a teremtésedből! Mert ily módon elkezded annak folyamatát, hogy feloldódjon az a teremtés, ami egy megvilágosodás nélküli lény, és elkezded felépíteni azt a teremtést, ami egy Krisztus, itt és most, ebben a pillanatban. Soha-soha ne hidd azt, hogy a gondolataid semlegesek! Azt mondtam korábban, hogy az események semlegesek, de a gondolataid nem azok. Mert a gondolataidat szó szerint átitatja a teremtés ereje. Nem teremtenek semlegesen. Ez azt jelenti, hogy minden gondolat egy rezgésminőséget hordoz magában, ami belőled tovaterjed, megérinti a megnyilvánult valóság partjait, és visszatér hozzád. Ez az, amit életed pozitív és negatív eseményeiként tapasztalsz.

Na most, az nagyon is igaz – kérlek, jól figyelj -, hogy a tapasztalásod bármelyik pillanatában, miközben a visszaverődést tapasztalod, az általad kiküldött fodrozódások visszatérését, abban a pillanatban nem vagy az áldozata annak, amit teremtettél. Mert minden egyes ilyen pillanatban éppen annyira tökéletesen szabad maradsz, amilyen akkor is voltál, amikor először a tóba ejtetted azt a kavicsot, ami megteremtette magát a fodrozódást. Szabadon megválaszthatod azt, hogyan fogod megtapasztalni annak a fodrozódásnak a hatását. És ha feltétel nélküli szabadsággal, feltétel nélküli elfogadással és Szeretettel, megbocsátással, semlegességgel, ártatlansággal tapasztalod, akkor szó szerint semlegesíted annak a fodrozódásnak a hatásait tudatosságod tavában. És akkor, abban a pillanatban, azonnal szabaddá válsz, hogy új módon kezdd el teremteni azokat a fodrozódásokat, melyeket majd a jövőben fogsz megtapasztalni. És ezért van az, hogy soha nem vagy senki teremtésének az áldozata, különösen nem a sajátodé.

Nem arról van szó, hogy az élet olyan bonyolult, hogy megteremtetted ezeket a mozzanatokat, és most bennük ragadtál. Bármelyik pillanatban, amikor felismered ezt, és felhagysz azzal, hogy úgy reagálj, mintha egy áldozat lennél, és pusztán rátekintesz azokra a fodrozódásokra, melyek visszatérnek hozzád, amiket te küldtél ki önmagadból, és így szólsz,

Ez a tapasztalásom terébe egy elképesztő misztériumként érkezett. És ez azt jelenti, hogy egy elképesztően erőteljes lény vagyok! Ezért, szeretettel fogok erre a fodrozódásra tekinteni. Igen, tudom, hogy le kell játszódnia, de ahogy ez történik, elég bölcs leszek ahhoz, hogy lássam az áttekinthetőségét, hogy lássam, valójában nincs rám hatása. Nem változtatja meg azt, aki vagyok. Semmit sem ad hozzá az életemhez. És semmit sem vesz el belőle. Ez csupán egy tapasztalás, amit Életnek hívnak, mely áthalad tudatom terén. Ha szeretettel nézek rá, ha magamhoz ölelem, képes vagyok arra, hogy átalakítsam, és ezért, már el is kezdődik az a folyamat, melynek során egy teljesen másfajta rezgésű fodrozódást teremtek, ami majd megteremti a holnapjaimat.

Ez azt jelenti, hogy míg a gondolataid ereje nem semleges, a gondolatok hatásainak hívott események lehetnek semlegesek vagy nem semlegesek, attól függően, hogyan használod a tudat elsődleges erejét. Azt szeretnénk tehát megosztani veled, hogy mennyire végtelenül szabad vagy.

Sokan vannak a világodban, akik azt az illuzórikus doktrínát tanítják, amit karmának hívnak, hogy azt, amit kiküldesz, meg kell tapasztalnod előbb vagy utóbb, és hogy az, ahogy megtapasztalod ezt, közvetlenül kapcsolódik annak a fodrozódásnak a minőségéhez, amit kiküldtél. Ez nem igaz. Ez áldozattá tenne téged. És ha Isten hasonlatosságára vagy teremtve, és biztosíthatlak arról, hogy ez így van, akkor nem vagy az általad látott világ áldozata. A valóságban senkinek vagy semminek az áldozata nem lehetsz, semmikor, mert a valóságod az, hogy Isten hasonlatosságára vagy teremtve. És ha tényleg áldozata lehetnél bárminek is, az azt jelentené, hogy Isten olyasmit teremt, ami nem hasonlatos Önmagához. Egy lazac egy tölgyfától származik-e? Egy csillagköd egy nő méhéből származik-e? A málna egy bolt polcán nő-e? Nem. Az alma nem esik messze a fájától.

Ezért, miért hinnéd azt, hogy Istentől, Aki nem más, mint Szeretet és Korlátlan Kreativitás és Erő, bármi olyasmi származhat, ami kicsi és apró és erőtlen? Ilyesmi nem történik. Istent nem lehet áldozattá tenni. Ezért, Isten teremtése sem lehet soha áldozat. Minden esemény továbbra is semleges marad, és mindaz, amit a környezetvédők és a favágók tesznek, nem más csupán, mint az, hogy a tudatosság erejét arra használják, hogy ideiglenesen megteremtsék azt a hiedelmet, hogy ők most ezek, és nem amazok. Saját választásuk szerint értékkel ruháznak fel egy energiát, amit „fának” neveznek. És azon érték által, amivel felruházzák azt, tudatuk terébe hívják azt a minőségű tapasztalást, amiben részük lesz. Ez minden, ami történik.

Az energia, amiből a fa van, örökkévaló. Talán formát változtat, de az Élet megmarad. Ezért, ne sajnálkozz a fajok eltűnésén, hanem bízz abban a Nagyszerű Intelligenciában, amiből azok eleve létrejöttek, mert ez továbbra is még nagyszerűbb univerzumokat teremt. Ezért nem létezik a veszteség.

Hogyan vonatkozik mindez a mindennapi tapasztalásodra? Azt szeretnénk javasolni (és ez nagyon fontos, ahogy a következő évhez közeledünk), rendkívül jelentőssé fog válni az, hogy meglegyen az alapod, amire építhetünk, ha készen állsz arra, hogy teljes felelősséget vállalj azért, hogy Isten hasonlatosságára lettél teremtve, és hogy ezért, örökké teremtő vagy. Kezdj el mostantól minden nap valamennyi időt arra fordítani, úgy, hogy egy nap se teljen el anélkül, hogy leülsz magaddal – nem a társaddal, nem a szüleiddel, nem a tévével, nem a kedvenc sportcsapatoddal, nem a kedvenc színészeddel vagy színésznőddel, nem a kedvenc vallásoddal, nem a kedvenc isteneddel vagy mestereddel vagy megmentőddel (még velem sem) -, ülj le önmagaddal, és kezdd el kinyilvánítani, hogy Egy vagy Istennel!

Értsd meg, hogy az a test, amiben látszólag van egy szív, ami az életért dobog benned – maga ez azoknak a döntéseknek és választásoknak a hatása, melyeket te hoztál meg -, hogy az a szék, amin ülsz, annak eredménye, hogy magadhoz vonzottad kapcsolatok egy elég egyedülálló hálóját a tudatod terébe, amit a fizikai univerzumnak hívnak. És abban a pillanatban egy olyan tapasztalásban van részed, amiben sosem volt részed eddig: a széken ülsz most! És ez az esemény teljesen semleges. És semmi, amit a tudatosságodban tapasztalsz, nem létezik, vagy nem származik valami olyasmiből, ami rajtad kívül van.

Adj magadnak öt percet, hogy megválaszd, hogy gyakorold azt a választást, hogyan fogod megtapasztalni azt, ahogy a széken ülsz, egy olyan elmével, ami tele van aggódással, vagy egy olyan elmével, ami tele van békével? Egy olyan elmével, ami azon gondolkozik, mi mindent csinálhatna, vagy egy olyan elmével, ami ámul azon, hogy milyen érzés, ahogy a test súlya a szék üléséhez nyomódik? Egy olyan elmével, ami feszültséget teremt azzal, ahogyan a lélegzet áramlik a testen keresztül, vagy egy olyan elmével, ami könnyedséget és kényelmet teremt?

Öt perc gyakorlás egy széken ülve, végtelen teremtőjeként pontosan annak, amit az érzelmi teredben tapasztalsz. Csupán ennyi. Talán azzal is szeretnél eljátszani, hogy milyen érzés lenne egy széken ülni Krisztusként. Milyen érzés lenne ez? Meghagyom neked a választást, hogy szeretnéd-e ezt megtapasztalni, vagy nem. Öt perc minden egyes nap. Csináld kihagyás nélkül! Légy önmagaddal, és döntsd el, hogyan fogod megtapasztalni önmagad most!

Mert látod, az a te, akiként leültél a székbe, bármi is zajlott éppen a tudatosságodban, bármilyen érzések is voltak a testedben, bármi is történt a legfontosabb kapcsolataidban, ahogyan az étel lett megemésztve a testedben, mindez, a tapasztalásod egésze, annak a hatása volt, ahogyan millió alkalommal voltál, amikor ezer különböző székre leültél, hogy önmagaddal legyél. Hasznosítsd azt a folyamatot, hogy leülsz egy székre annak szimbólumaként, hogy felkészíted az elmét arra, hogy beledobsz egy kavicsot, amiből rezgések vagy fodrozódások gyűrűznek majd ki, amik vissza fognak térni hozzád!

Látod, sokkal könnyebb fodrozódásokat kiküldeni, amit egyébként is tenni fogsz, és megtapasztalni őket, amikor visszatérnek, egy örömteli módon, egy olyan módon, ami békét és örömöt és jókedvet és nevetést és játékot és korlátlanságot hoz, mintsem hogy folyamatosan összeütközésbe kerülj valamivel, amit inkább átalakítanál, vagy ami elől inkább elfutnál. De ez azzal az öt perccel kezdődik, aminek során elismered, hogy megteremthetsz bármilyen tapasztalást, amit csak szeretnél, egy olyan érzésként, ami átáramlik a tudatodon, egy olyan minőségű gondolatként, aminek megengeded, hogy újra meg újra ismétlődjön az elmében.

Ülhetsz egy székben egy Felébredett Krisztusként, most!

Én és az Atyám Egyek vagyunk! Ez egy gyönyörű nap! Manifesztáltam egy olyan fizikai formát, ami egy széken ül a Teremtés egy apró, kicsi dimenziójának egy szegletében. Milyen elképesztő ez a pillanat! Azt hiszem, hogy csak ülni fogok itt, és érezni fogom, ahogy a szív dobog a testben, ahogy a lélegzet átáramlik rajta. Ah, hallom egy madár hangját. Örülök, hogy ezt magamhoz hívtam. Tetszik, ahogy az a szendvics emésztődik ebben a testben. Milyen gyönyörű gondolatokat gondolhatnék most? Kinek küldhetnék Szeretetet anélkül, hogy egy ujjamat is megmozdítanám? Örökké korlátlan vagyok! Szabad vagyok! Szabad vagyok! Szabad vagyok!

Gondolod, hogy szeretnéd ezt tapasztalni öt percen át? Miért is ne kezdenéd még ma? Mert a fizikai bolygódon oly sokan keresnek közületek folyamatosan valamilyen mágikus módot arra, ami a Mennyek Királyságát elhozza majd. Te nem tudod elhozni önmagadhoz. Csupán tudatába kerülhetsz annak, hogyan használod azt arra, hogy megteremtsd azokat a fodrozódásokat, amiket kiküldesz önmagadból. Ismered-e azt a mondást a világodban, hogy „Bárhova is mész, ott vagy”? Te Isten teremtménye vagy. A Mennyben vagy most. A Menny nem egy hely. A korlátlan és végtelen teremtőerő egy állapota, mert a Menny Isten Szent Elméjének tükröződése.

Miért is ne lennél az, aki gyakorolja azt, hogy a Menny jelenléte legyen? És ha ez túl elképesztőnek tűnik, vagy olyasminek, ami túlságosan meghalad téged, akkor csak játssz el vele naponta öt perc erejéig! És bízz bennem, nem foglak kevésbé szeretni, ha a nap többi huszonhárom óra és ötvenöt percében úgy döntesz, hogy azt játszod, úgy csinálsz és érzel, mint aki kicsi, méltatlan, nem szeretett, szeretetnélküli, nem szerethető, hogy a Föld söpredéke vagy, hogy az élet folyamatosan gyötör téged – csak nyugodtan! Soha nem fogok beleavatkozni a szabad választásodba. Lehet, hogy nem jövök és nem kopogok az ajtódon, kivéve abban az öt percben. De te szabad maradsz, hogy úgy használd az időt, ahogy szeretnéd.

De csak abban az öt percben, tapasztald magad Krisztusként, ahogy kikristályosítottál egy testet ideiglenes tanítási és tanulási kommunikációs eszközként, belepottyantva egy székbe a Teremtés egy teljesen semleges sarkában, mert te meg akartad tapasztalni azt, hogy örömteljesen békében ülsz, az Istennel való egységed tökéletes tudatában, ebben a pillanatban. Az is lehet, hogy azon kapod magad, hogy mersz ilyen gondolatokat gondolni:

Hát, mivel egy végtelen teremtő vagyok, mit szeretnék a holnapjaim számára teremteni?

És ha ebben az öt percben valaki kopog az ajtón, és ez a valaki a pénzbehajtó, kit érdekel? Ez annak a léleknek a tapasztalása, mely során azt hiszi, hogy ő egy pénzbehajtó, és te pedig valamiféle gonosz ember vagy, akit el kell kapnia. Hadd legyen meg ez a tapasztalása! Ülj nyugodtan, hallva az ajtón a kopogást, és engedd meg magadnak, hogy élvezd a gyönyörű világokat, amiket a holnapjaid számára teremtesz! Itt van az egyenes és keskeny út, mely az Életbe vezet; itt van a tű foka, amin át kell kelned.

Mert nem elég magadhoz ölelned azt az eszmét, hogy

Én vagyok a teremtője mindennek, amit megtapasztalok.

Választanod kell azt, hogy aktívan a gyakorlatba ülteted ezt. Ez a napi öt perc gyakorlással kezdődik – ennyi az egész. És amikor azt érzed, hogy ezt teljesíteni tudod öt perc erejéig, akkor kiterjesztheted azt tíz percre, és aztán húszra, és aztán tizenötre, és aztán húszra, és olyan kevéskének hangzik ez.

Úgy érted, húsz percen át tegyek úgy, mintha én lennék a Megtestesült Krisztus, aki teljes egységben van Istennel, aki teljesen szabadon elkezdhet megteremteni teljesen más fodrozódásokat, mint amiket eddig megtapasztalt, tudva, hogy azok vissza fognak térni hozzá, és a megnyilvánult tapasztalásává fognak válni? Kétség sem fér hozzá! De húsz percen át? Még ha képes is lennék ezt teljesíteni, ez olyan kicsiny töredéke egy napnak.

Szeretett barátom, ha lenne annyi hited, mint egy apró, apró, apró kicsiny mustármag, tudnád azt, hogy te ebből a kicsiny hitből meg fogod teremteni a hatalmas tölgyfát, aminek az ágai menedéket adnak majd neked az égető nap elől, és sokak számára nyújtanak majd vigaszt. Húsz perc egy örökkévalóság, ha a holnapjaid megteremtéséről van szó!

És ha azt hiszed, hogy a másik huszonhárom órának azzal kell telnie, hogy annak hatásait tapasztalod, amit réges-régen teremtettél, a visszatérő fodrozódásokat, hát legyen! Játssz velük! Engedd meg magadnak, hogy átalakítsd azokat a pillanatokat!

Ó, itt most kinyitom az ajtót. Igen, a pénzbehajtó. Szia! Gyere be! Kérsz egy pohár vizet? Tudod, teljesen igazad van, nem fizettem be azt a számlát. Tudni akartad, miért? Én butuska, ténylegesen úgy döntöttem, hogy megteremtem azt a tapasztalást, hogy olyasvalaki vagyok, aki csak hiányt tud teremteni. Ezért nincsenek aranyérméim a pénztárcámban. Fene egy dolog, igaz?! Ó, nagyon jó, szóval tovább fogod küldeni a nevem a hatóságoknak, és így nem lesz semmilyen hitelképességem senkivel e bolygón. Hát, jól van, ha ettől jobb lesz a napod! Van más dolgom is. Elfoglalt vagyok, hogy egy új holnapot teremtsek. És tudom, hogy mindent, ami körülvesz, egyébként is el fognak venni tőlem, mert minden, ami az időben születik, véget is ér az időben. El fog tűnni a házam, el fog tűnni az autóm, el fognak tűnni a ruháim, el fognak tűnni a barátaim. Minden, amit valaha is megtapasztaltam az időben, egyébként is változik, szóval csak gyerünk, vedd el tőlem most! Ez csak felgyorsítja a folyamatot.

Nem gúnyolódom ezzel kapcsolatban. Olyasvalakinek a perspektívájából beszélek, aki maga egy Felébredett Krisztus, aki már tudja, hogyan hozzon létre univerzumokat, hogy megteremtse azt, ami szent, jó és gyönyörű. Tudom, hogy ez az út. Ez az egyetlen út. Engedd el azt az értéket, ami a tapasztalásaidhoz kötődik, még azt is, ami a pénzbehajtóhoz, és töltsd az időd e helyett azzal, hogy eldöntöd, mely kavicsokat fogod elméd terébe dobálni. Mert azt fogod megteremteni ennek eredményeként, amit választásod szerint ma gondolsz. És az, amit ma értékelsz, megmutatja majd magát számodra holnap.

Én megtanultam, hogy a korlátlanságot értékeljem. Megtanultam, hogy a Szeretetet értékeljem. Megtanultam, hogy a félelemnélküliséget értékeljem. Igen, a módszerem erre elég egyedi volt, és nem javasolnám, hogy a nyomdokaimba lépj. Kivéve persze, ha tetszik az a dráma, hogy egy keresztre szögelnek, és aztán feltámadsz az összes barátod előtt, hogy megtanuld meghaladni a félelmet az elmédben! Megtanultam, hogy a Teremtés minden dimenziójában létező összes lélekkel való korlátlan kommunikációt értékeljem. Megtanultam, hogy csakis a szeretetteljes gondolataimat értékeljem. És megszültem vagy kinövesztettem egy Krisztust a tudatnak ugyanabból a magjából, ami mindenkiben, benned is egyformán létezik.

Ezért, nézz körül ott, ahol ebben a pillanatban vagy! Nézz azokra a dolgokra, amiket látsz! Nézz azokra az emberekre, akik körülötted vannak, ha vannak! Bármilyen hang is éri el a tudatod terét, bármilyen képeket vagy eszméket is tartasz meg önmagadról vagy a világról, ezek mind tovasuhanó és ideiglenes illúziók. Eltűnnek majd, és már abban a pillanatban elkezdtek eltűnni, amikor meg lettek teremtve.

Ezért, valóban, szeretett barátom, nézz mindarra, ami körülvesz, és döntsd el, milyen értékkel bír számodra! Úgy tekintesz-e rá, mint valamire, aminek a létezésed részét kell képeznie? Vagy azt választod-e majd, hogy úgy nézel rá, mint valamire, amit játékosan magadhoz hívtál, nagyra becsülöd, és holnap már el is tűnhet, és a békéd nem fog meginogni? Hogyan fogsz a világra tekinteni?

Öt perc, a kezeden lévő minden ujjra egy; egy perc, ami alatt azt választod, hogy Krisztusként ülsz a királyságodban, a teremtésedben, és te döntöd el, melyik gondolatokat tartod meg, és ezért, te határozod meg, hogyan látsz mindent, ami a tudatod terében van, és te melyik gondolatoknak engeded meg, hogy elkezdjék létrehozni a fodrozódásokat, amiket ki fogsz küldeni, melyek vissza fognak – ez elől nincs menekvés -, melyek vissza fognak térni hozzád.

Mert egyszer, valóban, volt egy földműves, aki kiment a földjére, hogy elültesse a magokat. De mielőtt kiment, hogy elültesse a magokat, rendkívül figyelmesen kiválogatta a magokat. És míg más földművesek siettek, mert azt gondolták,

Ó, nézzétek csak, itt az ideje, hogy elkezdődjön a vetés. Minden tökéletes. A feltételek pont megfelelőek. Igyekeznünk kell, hogy elültessük a magokat.

És megvettek mindenféle magokat, és kimentek, és elvetették azokat a földbe, és elkezdték elfoglalt munkájukat, amit el kellett végezniük. Biztos lehetsz abban, hogy meg lesz az ő szüretjük.

De a bölcs földműves várt, és míg társai kinevették, ő figyelmesen kiválogatott minden egyes magot. Várt egészen addig, míg a magot a kezében tartva azt nem tudta mondani,

Ó, tetszik nekem ennek a magnak a rezgése. Ez nagyon jó érzés. Ó igen! Szinte látom azt a gyönyörű növényt, ami ebből ki fog kelni. A gyümölcse a legédesebb lesz az egész völgyben.

És összegyűjtötte a magokat. Nem fordított figyelmet a naptárban a múló napokra. Nem fordított figyelmet a változó időjárási körülményekre.

Tudta, hogy amikor az idő elérkezik, a magok el lesznek vetve, és azokból a magokból kibújnak majd a virágok. Tudta! Nem törődött a társai véleményével. Élvezte a folyamatot, hogy megszerette azokat a magvakat, melyeket a sajátjaivá tett. És aztán a földműves kiment, és a magokat elvetette farmjának földjén, mely hasonlatos a saját tudatod talajához. És elültette a magvakat, és betakarta őket, és gondozta őket, és öntözte őket, és művelte őket, mosollyal az arcán.

És igen, a szomszédoké látszólag már elkezdett a földből kisarjadni. Ő ennél kevésbé nem is törődhetett volna ezzel, mert tudta, hogy ezek a magvak egy örökkévaló szüretet hoznak majd számára, hogy nemcsak egyszeri termést hoznak majd, hogy nem valamiféle átlagos gyümölcsöt hoznak majd, hogy aztán meghaljanak. Mert ő kiválasztotta azokat a magvakat, amelyek folyamatosan, minden évszakban a legjobb gyümölcsöket termik majd. És szerette őket, és gondozta őket, és művelte őket. És jóval később, amikor a többi földműves már gondterheltté és fáradttá vált, és aszályt tapasztalt, és a magvakból kisarjadó gyümölcsöket rovarok lepték el és pusztították el, amiket a piacon az emberek nem vásároltak meg, ez a földműves vált az egész völgyben a legnagyszerűbb földművessé.

És az emberek az egész világról jöttek, hogy megkóstolják, hogy csak egy falatot kapjanak abból a gyümölcsből, amely ebből a kertből származott. És mégis, a földműves csupán örömét lelte továbbra is abban, hogy szerette és gondozta ezeket a magvakat, és naponta művelte a földet, amibe elvetette őket. Soha nem vonta meg tudatosságát a magvakkal való tökéletes egységétől. Soha nem felejtette el, hogy ő volt az, aki megteremtette a farmját, annak közvetlen eredményeképpen, hogy figyelmesen kiválogatta, melyik magokat vesse el a földbe. És míg mások rácsodálkoztak jó szerencséjére, és míg egyesek irigykedtek rá, a földműves mindig tudta, hogy mágiáról szó sem volt.

Ő csupán az Isten által neki adatott bölcsesség nyomdokain járt:

Vedd az Én Gyümölcsöm és ültesd Azt a tudatosságodba! Tudd, hogy Egy vagy Velem, és az a Gyümölcs, amit megtapasztalsz, azoknak a magoknak az eredménye, amelyeket saját tudatosságodban ültetsz el, hogy nem tehetsz mást, minthogy megtapasztald az általad elültetett magvak eredményét, gyümölcsét. Semmi sem fakad tapasztalásod tövéből véletlenül. Ezért, teremts Velem, Gyermekem! Teremts Hozzám hasonlatosan, tudva, TUDVA, hogy teremtő vagy, egy földműves, egy magvető! És valóban, le fogod aratni azoknak a magoknak a minőségét, amiket elvetsz, ahogyan te is, Szeretett Gyermekem, annak a magnak a szürete vagy, amit egykor én ültettem el, amikor először tartottam meg a rólad szóló gondolatot Szent Elmémben. És abban a pillanatban, úgy jöttél létre, ahogy a napnak a sugara, az Én hasonlatosságomra teremtve. Úgy tartottalak meg Elmémben, mint a Szeretet gondolatát formában. És megadatott neked általam minden jó dolog.

Ezért, lásd magadat úgy, ahogyan én látlak téged! Öleld magadat önmagadhoz úgy, ahogyan én ölellek téged magamhoz! Fogadd el magadat úgy, amilyen vagy – teremtőként, szüntelenül teremtve!

És amikor az Én trónomra ültem (így szólt minden Teremtés Istene, ami valójában azt jelenti, hogy a közepén ülni Mindennek, Ami Van), és megtartottalak magamban, mint egy szeretetteljes gondolatot, így te is, válaszd azt, hogy csakis a szeretetteljes gondolatokat engeded be tudatosságodba! Válaszd azt, hogy csakis a szeretetteljes gondolatoknak engeded meg, hogy szavakban kifejeződjenek! Válaszd azt, hogy csak a szeretetteljes gondolatoknak engeded meg, hogy gesztusaidként, választásaidként, tetteidként megnyilvánuljanak, és így teremts úgy, ahogyan én teremtettelek téged – ami örökké az örömöt terjeszti ki; ami örökké a szentet, a gyönyörűt, és a jót terjeszti ki. Mert ez az, ami vagy. És én így gondoltam rád, amikor megteremtettelek. És ez az, ami örökké maradsz.

Ezért, kapcsolódj Velem, hogy kiterjeszd a teremtésed, ahogy én terjesztettelek ki téged! És mivel te egy fizikai testet manifesztáltál, fogadd el az Én Fiam tanítását, és engedd, hogy az a test egy székbe helyeződjön, hogy úgy gondolkozhass öt perc erejéig, ahogyan Krisztus Elméje! És örökkévalóságot fogsz létrehozni, ami a Menny Ragyogását tükrözi, éppen úgy, ahogyan te az Én Ragyogásomat tükrözöd, amikor arra a Korlátlan Lélekre tekintek, aki vagy.

Valóban, az egész völgyben csak egy földműves volt, aki bölcs volt. Te azt fogod-e választani, hogy a meggondolatlan földművesek csapatához csatlakozol? Vagy azt választod-e, hogy elfoglalod annak az egyetlen földművesnek a rezidenciáját, aki tudja, hogyan teremtsen okosan, és hittel, tökéletes bizonyosságban lakozik, és csupán hátradőlve megvárja, hogy elérkezzenek hozzá a Menny fodrozódásai, és felváltsák a pokol fodrozódásait, melyeket egykor öntudatlanul teremtett?

Látod, mindenki Isten egy szolgálója. Nem tehetsz mást, minthogy szolgálod a világot minden egyes pillanatban. Ezért, válaszd azt, hogy elkezded szolgálatodat a Megvilágosodott Tudatosság szolgálójaként most! És én megígérem neked, teljesen, visszavonhatatlanul: Meg fogod tapasztalni mindazt, amit én ismertem, és még annál is többet! Meg fogod tapasztalni a halál feletti teljes győzelmet. Meg fogod tapasztalni a teljes korlátlanságot és bőséget. Meg fogod tapasztalni a tökéletes békét, a tökéletes csodára hangolt elmét, a tökéletes töretlen kommunikációt üdvösségben a Teremtés egészével!

Egykor, amikor ember voltam, azt tanították nekem, hogy üljek egy fa tövében naponta öt percig, és képzeljem el magam mindannak teremtőjeként, amit csak gondolni tudok, láthatok, érezhetek. Öt perc egy gyermek játékának óráiból. Te is egy játszó gyermek vagy a saját királyságodban. Adsz-e magadnak öt percet, hogy megtanulj Krisztus lenni, aki korlátlan tökéletességgel teremt, összhangban Isten Elméjével, akinek a tapasztalása mindig ragyogón örömteli, és mentes a korlátoktól és félelemtől? Meg fogod tapasztalni a teremtésed. Hogy mi az a teremtés, és hogyan tapasztalod azt meg, az teljesen rajtad múlik.

Ezzel hát teljessé válik ennek az órának az üzenete. És ahogy láthatod, nagyon is az előzőre épül. De elkezdi átültetni az Igazságot a gyakorlatba – nagyon egyszerű, nagyon gyakorlatias -, olyan egyszerű és olyan gyakorlatias, hogy nagyon nehezedre fog esni, hogy bármilyen érvet, kifogást találj ellene. Mert azok közületek, akik annyira el vannak foglalva azzal, hogy megpróbáljanak boldogulni mindazokkal a dolgokkal, amiket az élet dob felétek, még ti is tudjátok, hogy van öt percetek. És az az öt perc lehet a kezdete annak, hogy egy egészen új univerzumot hozzatok létre önmagatok számára.

Hm – boldog üldögélést! És ezzel, valóban, szeretett testvérem, béke legyen veled mindig, az által, hogy meghozod azt a döntést, hogy befogadod a békét, Krisztusként. Ebben rejlik a titka javarészt mindannak, ami jönni fog, amit te úgy hívsz, a következő hónapokban. Mert azt, amit kifejezetten el szeretnék érni ezzel a bizonyos munkával, amit úgy ismersz, és úgy hívsz, Shanti Christo, az nem más, mint hogy Krisztusok sokaságát fogja megszülni, akik a Föld bolygón egy időben lakoznak. Ilyesmire még nem került sor eddig!

Képzelj el egy világot Isten tízmillió felébredt Gyermekével, teljesen ébren, nem pusztán hiedelemként vagy egy eszmeként, de olyanokkal, akik meghaladták a félelmet, akik nem élnek többé kétségben, egyáltalán nem, és azzal vannak elfoglalva, hogy olyan univerzumokat teremtsenek, melyek tökéletesen tükrözik a Mennyek Királyságát. Képzeld el – ha mered!

Ez most kezdődik. Béke legyen hát veled mindig! Gyakorolj jól a következő harminc napodban vagy a következő hónapodban, mielőtt újra találkozunk! Ha nem így teszel, azt találod majd, hogy vissza kell menned, és el kell kezdened amúgy is, mielőtt képes leszel befogadni a következő fázist vagy a következő szakaszt, amit megosztunk majd veled. A választás a tiéd.

Béke legyen hát veled mindig!

Ámen.

.

Kérdés és válasz

Első kérdés: Jeshua, szükséges-e odafordulni lényünk egyes aspektusai felé, és kérni a megbocsátást a hibákért, amiket úgy érzünk, elkövettünk?

Válasz: Ez egy nagyon-nagyon jó kérdés. Örülök, hogy megkérdezted. Valójában, szeretném azt javasolni neked, hogy jegyezd le e kérdést és a választ, amit adni fogok neked, és küldd el szeretett testvéremnek és párjának, és említsd meg nekik, hogy én azt javasoltam, hogy helyes lenne ezt a kérdés-választ belevenni a barátaikkal való következő kommunikációjukba.[1]

Na most, szükséges-e odafordulni ezen aspektusainkhoz, ezekhez a hangokhoz az elmében, és a megbocsátást kérni? Szükséges-e odafordulni feléjük, hogy valamiféle gyógyulást idézzünk elő? Most figyelj nagyon körültekintően! Az Igazságban nincs semmi, ami önmagában szükséges lenne. Nincs semmi, ami kőbe lenne vésve, amit el kell érni, mielőtt a gyógyulás végbemehet, kivéve a teljes és feltétel nélküli ön-elfogadást. Az a mód, ahogy e célba minden egyes elme eljut, egyedi lesz, és bizonyos tekintetben különbözik majd. És miért van ez így? Mert minden elme a saját szabadságának erejét, a saját tudatosságának erejét használja arra, hogy létrehozza azt a spirált, amely látszólag messze vitte őt az Istennel való tökéletes egység mély érzetétől.

Ha el tudsz képzelni egy cérnagombolyagot, amiből hirtelen sok cérnaszál gombolyodik ki, és mindegyik látszólag a saját útjára indul és saját irányába, ez olyan lenne, mint az a sok elme, mely Isten Fiának Egy Elméjéből szétvált. És ezért, látszólag ott találják magukat e cérnaszál végén, valahol odakint az Elme hatalmas terében, a hazajutásra vágyva. És így, elkezdik megteremteni az Istenhez visszavezető útjukat.

Ahogy az elme ezt teszi, igazából azt használja, ami maga a Mennyei Királyság, ami az Istennel való egységed. A tudatosság erejét használod, hogy megteremts önmagadról való érzékeléseket, és mindent, amit magad körül látsz azért, hogy hazatalálj. Megjelenik egy ötlet az elmében, és te elindulsz abba az irányba. És látszólag működik egy ideig. És aztán, egy másik eszméhez kell nyúlnod, egy mélyebb eszméhez. Mindenki ezt teszi. És így, szó szerint mindenki megteremti a hazavezető útját, nem teljesen felismerve, hogy az, amit keres, maga az a teremtőerő, amivel a hazavezető útját teremti.

Szóval, bármikor megtörténhet a csodák csodája, a kvantumugrás, ami meghaladja az időt, mert az elme hirtelen megérti és felismeri, hogy minden, amit meg kell tennie és meg kell értenie, az, hogy elfogadja önmagát, és már otthon is van. Általában, vannak bepillantások ebbe. És így vannak apró kvantumugrások, apró felgyorsulások, melyek során régi eszmék és érzékelések elvetésre kerülnek, ahogy az ön-elfogadás mélyül.

Ismét, számodra, ahogy sokak számára, látszólag vannak olyan lépcsőfokok, amikor az odafordulás azokhoz a különböző hangokhoz, amiket azon próbálkozásodban alkottál meg, hogy elkülönítsd magad Istentől, tökéletesen helyénvaló lehet, tökéletesen erőt visszaadó – sőt, onnan nézve, ahol vagy, szükségesnek fog tűnni, ahogy a cérnaszál mentén visszafelé, a tökéletes egység felé törekszel.

Szóval, minden egyes elmének, szükséges önmagába néznie, és igazán őszintének lennie.

Mit érzek most?

Folyton azt érzékelem, hogy nem bocsátottam meg önmagamnak, vagy nem bocsátottam meg ezt a dolgot, vagy amazt a dolgot.

Érzem, hogy ez a hang folyton hív, és azt mondja, „Nem vagy elég jó. Nem vagy elég jó.”

Ha ezek a hangok továbbra is szólnak hozzád, valami a figyelmedért kiált. Akkor ezt a legjobb a hazavezető utadként elfogadni. Talán különbözik valaki másétól, de ez irreleváns, mert az összehasonlítás és az ellentét az egoisztikus elme tendenciája, és nem Krisztus Elméjéé.

Csupán figyeld meg azt, ami benned történik! És aztán engedd meg magadnak, hogy megtegyél bármilyen lépést, ami szükséges ahhoz, hogy megtörténjen az a gyógyulás, ami folyton hív téged! Végül is, minden gyógyulás az illúziók érzékelésének meggyógyulása. Szóval igen, az a hang, ami szól hozzád, egy illúzió, egy rémkép. Valami réginek a visszhangja, ami igazából nem történt meg. De magában az elkülönülés nagy álmában, eléggé értelmetlen letagadni azt.

Ezért, szeretett barátom, neked azt mondanánk, igen. Mert ezek a hangok hívnak téged, és mert van egy érzés benned, még a testedben is, amivel kapcsolatban még nem teljesen jutottál el az önmegbocsátásra, akkor az, hogy odafordítod a figyelmed – játékosan és ártatlanul -, és meghallgatod ezeket a hangokat, amelyek visszhangoznak benned (azok a helyek benned, melyekhez még nem terjesztetted ki a megbocsátást), ez a felszínre fogja hozni benned ezeket a hangokat. Aztán beszélgess el velük, mint egy különálló entitással!

És aztán, tanuld meg megbocsátó karjaiddal átölelni ezeket a részeket! Ez egy fontos aspektusa az egyedi, hazavezető utadnak ahhoz a cérnagombolyaghoz, mely Isten Szívének közepében csücsül. Ez mindenki számára igaz. Nem lehet tagadás. Nem lehet összehasonlítás, analizálás, ítélkezés. Csakis elfogadás, megengedés, magadhoz ölelés, bizalom, érzés lehet – míg ez az Egy Elme megtalálja a módját annak, hogy a hajót visszahozza a kikötőbe. Senki sem teheti ezt meg helyetted. Ám lehet sok barátod, mint én is, akik segítenek neked azon az úton, amit választottál.

Van-e értelme mindennek számodra?

Válasz: El fogom küldeni ezt Jon Marc-nak és Anastasiának.

Jeshua: Valóban. Értékelem ezt, mert azt a nagyobb képet szolgálja, amiben a cérnaszálak egymásba fonódnak most sokakat érintve, akik felé szólt a hívás, és sokakat érintve, akik felé szólni fog a hívás, hogy csatlakozzanak e kalandhoz, melyet a Shanti Christo energiájának hívok. Gondolj erre így: Ahogy az Egy Elme a Fény sok pontjába szóródott szét, az Univerzum egy szegletében volt néhány százezer Fénypont, mely így szólt,

Hát, együtt pörögtünk ki, akár vissza is tekeredhetünk együtt!

Válasz: Ez nagyon értékes. Már régóta fel szerettem volna tenni ezt a kérdést neked.

Jeshua: Igen, tudom. Tudtad-e, hogy az a kérdés, ami felé az elmében látszólag ellenállás van, pontosan az az ajtó, amit a lélek tár fel a tudatos elme számára, amin keresztül valaki megteszi a következő ugrását az Isten Szívébe vezető cérnaszálon? Ezért azok a kérdések, melyek az Elme mélyéből törnek a felszínre, rendkívüli fontossággal bírnak. És te pedig tréningezheted az Elmét arra, hogy a kérdést megfigyelve így szóljon,

Ah! Itt egy ajtó, ami megjelenik előttem. Azon tűnődöm, mi rejlik ebben a kérdésben? Mit tár fel előttem ez a kérdés, ami lényem mélyéről tör fel? Mit rejt el előlem? Milyen energia kezd változni bennem most?

A kérdés mindig tükrözi azt, hogy mi jön fel magának az Elmének a mélyéről azért, hogy megtanuld, hogy integráld, hogy meghaladd azt.

Tessék! Most van valami, amit időről időre fontolóra vehetsz.

[Megjegyzés: Ez a kérdés nincs benne a hanganyagban.][2]

.

[1] Fordítói megjegyzés: Jayem gyakran csatornázta Jeshuát egyénileg is. Ilyenkor Jayem teljesen hátralépett a tudatában, és megengedte Jeshuának, hogy ő beszéljen. Ezért a csatornázás alatt és után sem tudott arról, pontosan mi hangzott el, ám a rezgés gyógyító erejében ő maga is részesült. Itt tehát Jeshua megkéri az egyént, akinek Jayem csatornázta Jeshuát, hogy küldje el Jayemnek a kérdés-választ. Kezdetben ugyanis Jayem éppen úgy részletekben küldte ki a csatornázott anyagokat barátok egy csoportjának, ahogy a magyar fordítás is részletekben készült el, leckénként, hónapról hónapra.

[2] Fordítói megjegyzés: Nincs benne az eredeti angol hanganyagban, amiből A Szív Útja könyv változata átiratozva lett, mivel erre a kérdés-válaszra egy egyéni csatornázás alkalmával került sor. Lásd előző lábjegyzetben! A magyar nyelvű hanganyag viszont tartalmazza ezt a kérdés-választ.

.

Fordítói megjegyzés

A fordítás a The Way of the Heart alapján készült:
https://www.christmind.info/wom/intro/woh/

1 lecke fordításához az ajánlott hozzájárulás 1 000 Ft. Ha arra érzed a Hívást, ennél magasabb összeget is hálásan fogadok. A támogatásod fordítói munkámhoz ide tudod elutalni.

Ez a lecke adományos módon elérhető. Letöltheted pdf és epub formátumban A Szív Útja oldalon, alul.



Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..