Jézus (Jeshua) csatornázott, magyarra fordított tanításai

A Szív Útja 8. lecke

Most elkezdjük.

És mint mindig, ismét, üdvözöllek téged, szeretett és szent barátom! Mint mindig, veled egyenlőként jövök hozzád – hogy együtt legyek veled, hogy sétáljak veled, hogy kommunikáljak veled – abból az Elméből és abból a Szívből, melyben örökké Egyként osztozunk, abból az Elméből, ami egyedül közös Fiúságunk, közös létezésünk valósága. Mint mindig, örömmel és alázattal is jövök. Mert senkivel sem kapcsolódhatok, hacsak ő nem biztosítja számomra a teret a tudatában, és hív meg engem, hogy lépjek be oda.

Ezért, értsd meg jól, hogy amikor eljövök, hogy együtt legyek veled, azzal az alázattal jövök, ami a Nagy Misztérium felismeréséből született, mely létezésed adta neked. És ezt a Misztériumot Abbának, Atyának hívom. És miért? Nem valamiféle mechanikus, gondolattalan erőből származol. Tiszta Intelligenciából jöttél létre. Tiszta Szeretetből jöttél létre. Egy olyan Forrásból jöttél létre, mely minden megértést meghalad. Egy olyan tiszta Fény Ragyogásából jöttél létre, hogy a világ nem láthatja azt, nem foglalhatja magába. Abból jöttél létre, ami egyedül örökké valós. És mert Belőle származol, Egy vagy Vele, mindig.

Ez azt jelenti, hogy egy olyan kapcsolatban vagy – a Teremtő által teremtve, akár egy szülő utódja vagy gyermeke -, ami olyan intim, egy kötelék, ami olyan mély, hogy semmikor nem szakadhat meg. Ahogy egy hullám, mely az óceánból emelkedik ki, nem különülhet el magától az óceántól, éppen így, a tapasztalásod minden egyes pillanatában egy olyan egységben lakozol, ami annyira erőteljes, annyira titokzatos, annyira intim és közvetlen, hogy az elme fel sem foghatja azt.

Ez az egység tehát összeköt téged, teremtettként, azzal az értelmet meghaladó Misztériummal, ami tartalmazza annak a bölcsességnek és intelligenciának minden cseppjét, ami szükséges magának a tudatnak a megteremtéséhez. És a tudat, a tudatosság, az az erő, hogy tudatos légy, a választás ereje – ez az, ami valójában vagy. És ha ez a Forrás, ez a Misztérium képes arra, hogy megszülje a Teremtésnek ezt a legalapvetőbb aspektusát, nem érdemli-e meg, hogy úgy hívjuk, Abba vagy Atya, Az, ami Önmagához hasonlatosan teremt? Képes vagy-e hát arra, hogy elkezdd érezni, nemcsak egy intellektuális eszmeként, hanem megélt valóságként, tudásként, hogy ha tudatos vagy ebben a pillanatban, az azért van, mert Egy vagy minden Teremtés Forrásával, és semmilyen módon és semmikor nem különülhetsz el Tőle?

A félelem (és erről már többször beszéltünk) olyan, mint egy összeszűkülés. És ismét, ha elképzelsz egy hullámot, mely kiemelkedik az óceánból, és aztán összeszűkül, mert azt hiszi, hogy elkülönült forrásától, az az összeszűkülés szó szerint kiszorítja az életet, az áramló vizeket abból a hullámból. És hogyan lenne lehetséges, hogy az a hullám folytatódjon, ha az életereje elfogy? Nem válik-e hát puszta vízcseppé, mely eltűnik a szem elől, csak hogy visszahulljon magába az óceánba? És a ragyogása elveszett, soha többé nem lesz látható. Ha lehetséges lenne a tudatod hulláma számára, hogy kiszoruljon belőle az életerő, te is úgy halványulnál el, mint cseppecskék, melyek visszatérnek az óceánba, melyekre soha többé nem emlékszik senki, melyeket soha többé nem lát senki.

De figyelj, és jól figyelj: az maga lenne a halál. De a valóságban te élő vagy, mindig. És még akkor is, amikor magadat a nagy összeszűküléssel azonosítod, ami a félelem, a félelmeid soha nem voltak képesek arra, hogy kiszorítsák belőled a tudatosság nagyszerű életerejét, nagyszerű valóságát, nagyszerű ajándékát. Ezért, soha nem szűntél meg létezni. Soha nem volt olyan idő, amikor nem léteztél, és soha nem lesz olyan idő, amikor megszűnsz létezni.

Ezért, nagyon is olyan vagy, mint egy hullám, mely elkezdett kiemelkedni egy láthatatlan óceánból. És ahogy az a hullám lendületet kap, és végigsöpör egy bolygó felszínén, úgyszólván, te is olyan vagy, mint egy hullám, mely folyamatos mozgásban van. Merre mozdul? – magának a tudatosságodnak örök kiterjesztésébe. Örök kiterjesztésébe annak, amit választásod szerint útközben magadhoz veszel, és Éned részévé teszed; örök kiterjesztésébe annak, ami elvisz téged azoknak a gondolatoknak a megtapasztalásába vagy gyümölcseihez, melyeket sajátodnak nyilvánítottál.

Ezért, értsd meg jól: Most, ebben a megélt pillanatban, bárhol is vagy, bármit is tapasztalsz, minden, amit látsz, minden, amit érzel, minden, amit tudsz, minden, amit megpróbálsz elkerülni, minden dolog, amit értékelsz vagy értéktelennek tartasz, minden dolog magában a tudatosságodban található. Mert ha nem ott lennének, nem léteznének számodra.

Ezért, nézz arra, mely a tudatosságodban, a tudatodban lakozik! Melyek azok a dolgok, amikről tudod, hogy tudod őket? Melyek azok a dolgok, amiket szeretnél elkerülni? Melyek azok az érzések, melyeket még nem fedeztél fel? Melyek azok a tárgyak, emberek, helyek, értékek, amikre törekszel, amik látszólag még a test sejtjeit is izgalomba hozzák? Mi maga a test, ha nem valami, ami a tudatosságodban jelenik meg?

Nézz a bolygóra körülötted! Nézz a szobádban lévő tárgyakra! Nézz rá minden gondolatra, amire választásod szerint gondolsz! Nézz azokra az érzékelésmódokra és eszmékre, amelyeket olyan hangosan védelmezel! Nézz mások gondolataira, érzéseire, amelyek előtt hajlongasz, vagy amelyek elől igyekszel visszavonulni! Ezek a dolgok úgy lakoznak benned, mint az óceánból kiemelkedő hullám hatalma vagy életereje. Mindezeket a dolgokat utad során vetted magadhoz. És az út valóban hosszú és változatos volt! Mert ha el tudod képzelni azt, hogy soha nem szűnsz meg létezni, az azt jelenti, hogy a tudatosság hullámaként haladsz át minden időszakon át, minden bolygórendszeren át, a teremtés minden dimenzióján keresztül.

És az úton, egy dolog állandó maradt. Állandó kapcsolatban voltál a Teremtés egészével. Ó igen, talán kiválasztasz néhány embert, néhány tárgyat, egy bolygót, egy dimenziót, és minden figyelmed azokra fókuszálod. És a figyelmed nem más, mint az a döntés, hogy mire fogod használni a tudatosságod erejét, hogy aztán arra fókuszálj. És úgy tűnik, hogy minden mást kizártál. Ez olyan, mint a tudat egy optikai csalódása. Míg az nagyon is igaz, hogy a Teremtés bizonyos aspektusait kiválasztottad, hogy azokra fókuszálj, mégis mindez alatt – a hullám mélyén, ami a fizikai szem számára láthatatlan, annak számára, amit te tudatos tudatosságodnak hívsz, hétköznapi elméd számára láthatatlanul – tökéletes egységben maradtál a Teremtés egészével.

Ezért, kapcsolatban vagy minden teremtett dologgal, és van egy kommunikáció, ami szüntelenül történik. Képzeld el, hogy képes vagy bolygód levegőjébe nézni, és szó szerint látni a rádióhullámokat, a TV hullámokat és minden elektromos hullámot, melyek szüntelenül oda-vissza cikáznak a bolygódon. Ebben úszol naponta. A tudatod behatol e rezgések terébe. És te vagy az, aki kiválasztja, minek leszel tudatában, mi az, amit így megélt tapasztalásodba behívsz. És ezért, te választod ki, mi fog nyomot hagyni rajtad.

Képzelj el hát, egy tiszta, csendes vizű tavat! És abba beledobsz egyetlen kavicsot. És abból a kavicsból hullámok gyűrűznek ki. Ez történik folyamatosan tudatosságod hullámterében. És ahogy magadhoz vonzottál bizonyos személyeket, helyeket, dolgokat, tárgyakat, és mindenekfelett gondolatokat, hiedelmeket, érzékeléseket, úgy dobtad őket hatalmas és örök tudatosságod csendes, tiszta tavába, mint apró kavicsokat. És te ezeknek a kavicsoknak a hatásait vagy fodrozódásait tapasztalod. Szó szerint kapcsolódnak a többi fodrozódással, amit teremtettél. És ahogy ezek a fodrozódások mozognak és megérintik egymást, és visszatérnek hozzád, az lesz a teremtés tere, mely megalkotja fizikai, háromdimenziós valóságod.

Ezért soha nem tapasztalsz mást, kivéve azt, amit kiválasztottál, hogy megteremtesz azokon a kavicsokon keresztül, melyeket tudatosságod terébe beleejtettél. Szó szerint nem tapasztalsz egyetlen dolgot sem ezen kívül. Nem dolgokat tapasztalsz meg. Amit tapasztalsz, az egy gondolat vagy a dolgokban való hiedelem hatása. Soha nem egy másik személyt tapasztalsz meg, mert ő maga is rezgések egész hálójából áll.

Mondhatnád, hogy minden egyes személy és minden egyes dolog (hogy a te nyelveden szóljunk) nem más igazából, mint kapcsolatok mezeje – egyedi és látszólag tőled különböző, mégis mindazonáltal kapcsolatok hálózata. Mert melyik gyermeket lehet elkülöníteni szüleitől, kulturális hátterétől, azoktól az egyedi tapasztalatoktól, melyeket átélt, ahogy érintkezett azokkal a kapcsolati hálózatokkal, amik fogantatásuk óta körbevették őt? Melyik cicát lehet elkülöníteni és kiválasztani anyja és apja mátrixából? Melyik falevél különül el a levegő hőmérsékletétől, a víz és tápanyagok minőségétől, ami a Föld táptalajából érkezik hozzá? Minden egy kapcsolati háló. És minden hálózat kapcsolatban áll az összes többi hálóval, és együtt nagyszerűbbé és nagyszerűbbé és nagyszerűbbé válnak a végtelenségig.

Így te is kapcsolatok egy hálózata vagy, amiből kiválasztottál bizonyos kavicsokat – mindegy, hogy azok gondolatok vagy érzékelésmódok vagy tapasztalatok -, és beleejtetted őket tudatosságod csendes, tiszta tavába, hogy még több fodrozódást teremts. És aztán kiválasztottad, melyeknek lesz a legnagyobb értéke számodra. Ezeket bezárod a lényedbe, és érzelmi tereddé válnak. Az érzelmi tér a test első szintű kikristályosodása.

Az érzelmi térből egy további kikristályosodás alkotja meg a fizikai forma megjelenését. És ez az, amit a bolygón mozgatsz a figyelmed ideiglenes háromdimenziós formájában, míg körülötted, és a tudatos mindennapi tudatosságod szintje alatt, továbbra is kommunikálsz minden kapcsolati hálóval a teremtés minden dimenzióján keresztül. Ebből az okból kifolyóan tud hirtelen egy inspiráló gondolat megjelenni, és mindennapi tudatosságodba behatolni. És csodálkozol,

Ez a gondolat honnan jött?

Vagy hirtelen megjelenik egy kép az elmédben. Bármi lehet – egy szeretkező férfi és nő, két szeretkező férfi, egy parkban játszó gyermek, egy delfin, egy konfliktus vagy háború képe. Honnan jött? Mert tökéletes egységben élsz, és olyan vagy, mint egy hatalmas energiamező, amiben minden kapcsolati háló folyamatosan visszaverődik, és valójában hozzáférésed van a Teremtés teljes egészéhez. És ez a teljesség nem korlátozott arra, ami most történik, ahogy az időt érted. Elérhető számodra minden, amit múltnak vagy jövőnek hívnál.

Ezek a dolgok mindenkor elérhetők számodra. És nincs közületek senki, aki nem tapasztalta már meg ezt. Talán hirtelen egy barátra gondoltál, és aztán csengett a telefon, és tudtad, hogy ő az. Nincs értelme az ok-okozati háromdimenziós szinten, de mert ezalatt – bár a tudatos elméd el volt foglalva a reggeli készítésével, és az azon való gondolkozással, melyik részvényeket vedd meg és add el, vagy hogy melyik parfümöt fújd a testre – mindez alatt tökéletes egységben maradsz mindennel. Ezért van az, hogy amikor barátok között van egy mély rezonancia, még ha több ezer km-re is vagytok egymástól, hirtelen tudod, hogy szüksége van neki arra, hogy te felhívd. Egyfajta aggodalmat érzel. Talán csak megsebezte a lábujját, de megérzed a rezgést.

Mind élitek ezt. Mind tudjátok ezt. Nincs semmi titok ebben. Amit szeretnék hát, az az, hogy felhívjam a figyelmed erre…

Az egyik kavics, ami tudatosságod terébe lett ejtve (és ez általánosan igaz gyakorlatilag mindenkire, aki a fizikalitás nevű háromdimenziós tapasztalásban él), az egyik kavics ez; képzelj el egy mondatot, ami olyan hatalmas magasságból lett elejtve, hogy felgyorsul, míg eléri tudatosságod csendes tavát, és fodrozódva megteremt egy rezgést benned. És a mondat egyszerűen ez:

Nem lehetséges számomra, hogy teljesen mesterévé váljak annak, mely kavicsok vannak tudatosságomba ejtve. Ki vagyok szolgáltatva annak a rezgésmezőnek, amit azon gondolatok és kapcsolati hálók fodrozódásai alkottak meg, amiben folyamatosan úszom.

Ez az érzékelés teljesen igaz… mindaddig, amíg azt választod, hogy elhiszed. Ez az érzékelés vagy hiedelem teljesen nevetséges és erőtlen, amint úgy döntesz, hogy akként tekintesz rá. Mi értelme van ennek? Egyszerűen ez: Ha azt választod, hogy egészen felébredsz, ha azt választod, hogy nem csupán egy hullám leszel, ami titokzatos módon felemelkedett az óceánból, ha azt választod, hogy több leszel, mint csupán egy lélek, mely felemelkedett Isten Elméjéből, és valahogy ide-oda vetődik az univerzumban, abszolút szükséges, hogy magadénak valld, sajátodénak valld azt a kavicsot, mely belepottyan tudatosságod csendes, tiszta tavába ezzel a gondolattal,

Én vagyok az, aki kiválasztja a hatásokat, amiket megtapasztalok. Én, egyedül értelmezek minden semleges kapcsolatot és tapasztalást. Én, egyedül helyezek értéket dolgokra, tárgyakra, gondolatokra, hitrendszerekre. Én, egyedül vagyok pillanatnyi tapasztalásom megteremtője szó szerint.

Ez, ahogy látod, mindent megváltoztat. Mert soha többé nem engedheted meg magadnak, hogy úgy érezd, mintha csupán tudattalan erők áldozata lennél. Soha többé nem tekinthetsz magadon kívülre, hogy valaki mást hibáztass. Soha többé nem vetítheted ki a hibáztatás energiáját, hogy máson landoljon. Soha többé nem uralhatja Szent Elmédet az ítélkezés energiája. Ez a gondolat, ez az egyetlen kavics a tudatosságod csendes tavába ejtve abszolút szükséges, ha úgy döntesz, teljesen felébredsz. És erről szól ennek az órának az üzenete.

Mert bár sokszor hallod az igét, azaz azt, ami az Igazság rezgését hordozza, annyiszor megtagadhatod, ahányszor csak hallod. Lehetséges az, vagy úgy is mondhatnám, választhatod azt, hogy nem engeded meg, hogy mélyen leülepedjen a tudatosságod tavában, hogy minden csepp vízre hatással legyen, amiből az a hullám áll, ami vagy. Ragaszkodhatsz ahhoz a reményhez, hogy továbbra is az általad látott világ áldozata vagy, hogy az eseményeknek önmagukban van bármi olyan jelentésük, amivel nem te ruházod fel őket. És amíg azt választod, hogy tagadod az igét, nem válhatsz szabaddá.

Mert az elme, ami azt választja, a legkisebb részében is, hogy önmagát a tapasztalás világának áldozataként érzékeli, erőtlen marad, egy olyan állapotban marad, ami frusztrációt, gyengeséget, félelmet, kételyt, méltatlanság érzést, szenvedést, fájdalmat, az egyedüllét és a másoktól való elkülönültség érzelmi fájdalmát, a kiteljesedés hiányát, és végül annak a hiedelemnek a visszhangját idézi elő, hogy a félelem olyan erősen a markában tart, hogy szó szerint elkülönültél Isten Elméjének Óceánjától. A tudatosság mindaz, ami a tiéd és mindaz, ami vagy. Abból származik minden, amit választásod szerint tapasztalsz, hogyan használod.

És ebből származik azon döntésed, hogyan fogod megtapasztalni mindazt, amit magadhoz hívtál. Az Igazságban – és kérlek, jól figyelj -, egyetlen tapasztalásod sem határozott meg téged vagy mondott el bármit is arról, ami vagy. Egy tapasztalás, amit választásod szerint valaha is megteremtettél, magadhoz hívtál, és aztán úgy értékelted, ahogy értékelted, sem tett téged többé vagy kevesebbé bárki másnál – még nálam sem -, bár sokan vannak, akiknek még mindig szükségük van arra, hogy abban higgyenek, messze előttük járok. Nincs egy olyan tapasztalás sem, melyben részed volt, ami bizonyította volna a méltatlanságod Teremtőd támogatására, szeretetére.

És ezért, olyan maradsz, amilyennek Isten megteremtett, egy hullám, melyet ugyanaz az Erő tölt be, mint Magát az Óceánt, egy hullám, egy lélek, egy kapcsolati hálózat, mely Isten Szent Elméjéből emelkedik ki azzal a lendülettel, hogy örökké áramoljon – a teremtés szabadságával, hogy eldöntsd, mely rezgéseket engeded magadban leülepedni és részeddé válni, mely gondolatokat védelmezed, melyik érzékelésekhez ragaszkodsz.

Így hát, örökké teremtő vagy. És ez az egyetlen dolog, amivel kapcsolatban nincsen szabad akaratod. Soha nem dönthetsz úgy, hogy nem veszel részt a Teremtés kiterjesztésének nagy misztériumában. Mert amikor azt a gondolatot tartod meg magadban, hogy „Megtagadom, hogy részt vegyek Isten Teremtésében”, szó szerint megteremtetted azt az érzékelést, és ezért, azt a tapasztalást önmagadról, hogy a Teremtésen kívül vagy attól elkülönülve létezel. Megteremtetted azt az őrült érzelmet, amikor megpróbálod elkülöníteni a hullámot Magától az Óceántól. És meg fogod teremteni az elkülönülés érzékelését, még akkor is, ha a valóságban semmire nincs ez hatással.

Miért fontos ez? Mert látod, a gyógyulás folyamata nem bonyolult. Csak a hajlandóságodra van szükség, hogy elfogadd, hogy a Teremtő azon vágyának a hatása vagy, hogy Önmagához hasonlatosan teremtsen, ahogy egy hullám is az Óceán azon vágyának a hatása, hogy Önmagát egy új módon, egy új formában fejezze ki, és egy egyediséget adjon minden hullámnak, ami felemelkedik Titokzatos Mélységeiből.

Ezért hát az önátadás az a folyamat, amiben végül megenyhülsz, és feladod az ellenállásodat puszta létezésed tényével szemben. Abbahagyod a jajveszékelést. Abbahagyod a siránkozást. Abbahagyod az aggódást. Meghozod azt a döntést, hogy elfogadod azt, hogy élsz! És az, ami él benned, örökké élni fog. És nincs hova elbújni, és nincs hova menni.

Amikor azt a kavicsot beleejted az elmédbe, hogy

Nem vagyok az általam látott világ áldozata. Egy szüntelen teremtő vagyok, Maga a Teremtő által megteremtve, és Vele egylényegű.

Akkor valóban, a kérdések más formát kezdenek ölteni. Elkezded a tudatosságod erejét arra használni, hogy tudatosan és körültekintően kiválaszd, mely rezgéseket, mely kapcsolati hálókat vonod be tudatosságod terébe – melyekkel fogsz együtt rezonálni, és melyeknek engeded meg, hogy eltűnjenek elmédből, tudatosságodból.

És ha ragaszkodtál a kicsiség egy gondolatához, a hiány egy gondolatához, a tehetetlenség egy gondolatához, most elkezded meglátni, hogy tökéletesen semleges, tökéletesen biztonságos ránézni mindenre, amit valaha is megteremtettél és megtapasztaltál, és azt mondani,

Ez nagyon jó, és most ennyi elég volt ebből. Mi következik? Mely kavicsokat dobjam Szent Elmémbe ebben a pillanatban? Képes vagyok-e ránézni jelenlegi tapasztalásomra, amiben részem van, és látni azt, hogy ez semmi más, mint egy kavics vagy egy gondolat azon hatása vagy fodrozódása, amit elmémbe ejtettem oly réges-régen, hogy szinte nem is emlékszem rá? Képes vagyok-e azokra az eseményekre tekinteni, melyek körülöttem kibontakoznak (és ha a testedben bontakoznak ki, bízz bennem, az is körülötted van, mert sokkal több vagy, mint csupán a test), képes vagyok-e elkezdeni most, hajlandó vagyok-e most egy másfajta kavicsot ejteni tudatosságom csendes és végtelen tisztaságú tavába, ami mindig élő velem kapcsolatban? Merek-e egy másfajta gondolatot gondolni? Merek-e egy ilyen kavicsot ejteni a tudatomba?

És hát milyen kavicsok lehetnének ezek?

Hm, azt gondolom, hogy a világ megmentője leszek, egy Krisztus. Az milyen lenne? Milyen rezgéseket kellene elengednem az életemből, és melyek előtt kellene megnyílnom? Milyen érzés lenne? Mit látnék, ahogy a tudatosságom terén keresztül a Teremtésre néznék? Hm. Azt gondolom, hogy megengedem magamnak, hogy képessé váljak egyesülni bármely kapcsolati hálóval, lélekkel, lénnyel, ami a Teremtés bármelyik szintjén létezik. Miért ne, talán azt is megengedem magamnak, hogy tudjam, kommunikálhatok Jeshua ben Joseph-fel. Milyen vagyonos lehetek ebben a háromdimenziós valóságban? Hány aranyérmét tudok megteremteni azért, hogy másoknak adjam? A bolygón hány helyre tudom elvinni a testet, és tudom lepottyantani, egyetlen rövid fizikai élet leforgása alatt? Hány lénynek tudom azt mondani, hogy „Szeretlek”? Milyen nagy lehet a szívem? Milyen mélyen tudom megtapasztalni a békét?

A lehetőségek tárháza oly végtelen, amilyen te vagy. És azok, amiket gondosan kiválasztasz, lesznek azok, amelyek megteremtik majd azokat a kapcsolati hálózatokat, melyeket az életednek, a tapasztalásodnak hívsz, még azt a minőséget is, ahogyan azt az átmenetet fogod megtapasztalni, amit tévesen halálnak hívnak a világodban. Halálnak hívnád-e azt, amikor elhagysz egy szobát, becsukod az ajtót magad mögött, és egy másik szobába belépsz? Természetesen nem. Csupán azt mondod,

Ott voltam; most itt vagyok.

Ez minden, ami igazából történik, amikor azok a molekulák, amiket magadhoz hívtál, szétbontódnak, mert elengeded azt az értéket, amit nekik tulajdonítottál, és alkotóelemeik, részeik visszaolvadnak a bolygó porába vagy energiamezejébe. Csupán elhagysz egy szobát, és belépsz egy másikba.

Amire meghívlak ebben az órában, az ez: légy hajlandó arra, hogy megengedd annak a kavicsnak, hogy tudatosságod terébe vagy tavába hulljon, ami e gondolat energiáját hordozza,

Ettől a pillanattól kezdve, azt választom, hogy megszülöm Krisztust, és ez által megtanulom, mi Krisztus!

És a tapasztalásod azon tanulás mentén bontakozik ki, hogy mi Krisztus. És amikor ez a tanulás teljessé válik, felfedezed, hogy amit megtanultál, az az, amivé teremtve lettél. És visszatérve teljessé vált a kör. A tékozló fiú, aki minden lehetőség terén keresztül utazott, visszatért a Felébredt Krisztusként, és elfoglalta jogos helyét Teremtője jobbján.

Mit jelent ez a szimbolika? Csupán annyit, hogy végül csakis helyes-elméjűséggel gondolkozol. Úgy gondolkozol, ahogy Isten gondolkozik, és Isten szeretetteljesen gondolkozik. Isten végtelenül, időtlenül, türelemmel, bizonyossággal, és mindenekfelett játékosan – játékossággal eltelve gondolkozik! Amikor egy olyan Szeretetet és örömöt érzel feltörni magadban, amit alig tudsz magadban tartani, nem kezdesz-e táncolni, és a testet mozgatni, így szólva,

Ó, Istenem! Mit fogok kezdeni ezzel a sok energiával?

És felhívod a barátaid, és azt mondod,

Szervezzünk egy bulit, menjünk moziba, készítsünk egy finom vacsorát! Kinek írhatnék levelet? Ó, kinek küldhetnék virágokat?

Nem érzed-e a vágyat magadban, hogy megengedd az energiának azt, hogy kiterjedjen belőled, hogy megérintse teremtésed minden részét?

Hát, képzeld el, hogy te vagy Isten – végtelen, hatalmas, teteje vagy alja vagy baloldal vagy jobboldal nélkül, tele semmi mással, mint tiszta, feltétel nélküli, ragyogó Szeretet! El tudod képzelni, hogy visszafogod magad, és így szólsz,

Ó, hát, azt hiszem, csak itt ülök majd ebben, és nem engedem, hogy bárki észrevegye!

Nem! Isten azt mondta,

Legyen világosság!

És ez nagyon jó volt! És Ő ránézett a Teremtés egészére, ami szó szerint nemcsak ezt a bolygót jelenti, hanem minden végtelen számú teremtést dimenzióról dimenzióra és dimenzióra, és minden apró, léleknek nevezett kapcsolati hálót, amit Ő hívott létre egyetlen szempillantás alatt, és így szólt,

Íme, ez nagyon jó! Ez az Én játékom! És az Én örömöm és az Én Szeretetem és az Én elevenségem kiömlött, és elárasztotta az Én Nagyszerű Lényem, és életre hívta a megnyilvánult teremtést – téged!

Te, mindegyikőtök e túláradó Szeretet és játékosság lényegéből lett teremtve, azzal az erővel, hogy végtelenül teremtsen, és ez által kiterjessze Magát a Teremtést! Ez az, aki vagy! És ez az, ahol megtalálod magad, most, és most örökké. És soha nem menekülhetsz előle.

A mesterré válás akkor következik be, amikor a félelem teljesen eltűnik. És a félelem nem úgy tűnik el, ha félsz tőle, ha gyűlölöd, ha elítéled, hanem ha tökéletes ártatlansággal tekintesz rá, ugyanolyan módon magadhoz ölelve, ahogy egy tudós figyelné annak a kis kavicsnak a fodrozódásait, amit egy tó vizébe dobtak, hogy lássa, hogyan teremtett újabb fodrozódásokat, és egyéb ideiglenes zavarokat a víz terében vagy felszínén.

És ahogy befelé figyelsz, és észreveszed azokat a dolgokat, amiktől félsz, és hogy a félelem hogyan korlátozta a kreativitásod, az örömöd, a játékosságod és a korlátlanságod, csupán nézz rá ártatlansággal és rácsodálkozással, és mondd azt,

Ó, látom, az a fodrozódás hogyan hatott arra a teremtésre, amit az életemnek hívok. Hm, tetszik ez nekem? Már nem. Jó! Azt hiszem, ettől megszabadulok. Mivel tudnám helyettesíteni?

A mesterré válás egy olyan állapot, amiben magadhoz öleled önmagad, mint szüntelen teremtőt, és teljes felelősséget vállalsz mindenért, ami tudatosságod terébe kerül, anélkül, hogy elítélnéd azt, oly módon, hogy egyszerűen eldöntöd, hogy maradjon-e vagy eltűnjön a hatásaival együtt. A mesterré válás félelem-nélküli-ség… többé nem félni az Istennel való tökéletes egységed végtelen teremtő erejétől. Az „Én és az Atyám Egyek vagyunk!” a mesterré válás egyik kifejeződése.

És ha én, aki kiejtettem ezeket a szavakat egykor régen, aszerint, ahogy te tapasztalod az időt, ha én példaként szolgálhatok bárki számára, aki rám tekint, hogy a tudat meghaladja azokat a testről és életről és halálról szóló korlátozott hiedelmeket, melyeket a világ látszólag oly elszántan igyekszik védelmezni bármi áron – ha én példaként szolgálhatok, hogy csak a Szeretet valós, ha példaként szolgálhatok arról az erőről, hogy Teremtés-szerte kommunikálok az elmékkel, ha létre tudok hozni teremtéseket azáltal, hogy kapcsolódok más elmékkel, akik talán ideiglenesen azt hiszik, hogy ők csupán egy test, oly módon, hogy az írott szavak megjelennek egy oldalon, és az az oldal egy könyv része lesz, ami a polcodon ül majd, hogy a szívedet megérinti pont a megfelelő időben – ha én képes vagyok arra, hogy megtegyem ezeket a dolgokat, akkor te is képes vagy erre. És valóban, ezeknél is nagyszerűbb dolgokat fogsz megcselekedni!

Szeretett barátom, nincs-e itt az ideje teljes felelősséget vállalni azért a nagyszerű szabadságért, ami megadatott neked Abba által – Atyád, Teremtőd, lényed Forrása által? Nincs-e itt az ideje annak, hogy elkezdd arra fordítani az időt, hogy felhagyj azzal a zavaros nézettel, ami szerint azt hiszed, hogy amit érzel, és amit gondolsz, az azoknak az energiáknak és dolgoknak a hatása, amik körülvesznek és elérnek téged, és elkezdd az időt úgy használni, hogy folyamatosan te döntöd el, mely kavicsokat ejted tudatosságod terébe, napról napra, óráról órára, sőt, lélegzetről lélegzetre?

Mert ezek a dolgok teremtik meg a holnapodat, és soha nem menekülhetsz annak valósága elől, ami vagy, és mindig annak folyamatában leszel, hogy teremted a holnapjaidat. A halál soha nem fog elválasztani ettől; a tagadás sem változtatja meg ezt. És szabad vagy, hogy eldöntsd, milyenek lesznek a holnapjaid az által, hogy elsőként a Királyságot keresed, ami azt jelenti, hogy megpihensz abban a belső csendben, amiben tudod, hogy egy hullám vagy, ami Isten Szent Elméjének Óceánjából, a mélységből tökéletes lendülettel emelkedett ki, és hogy amit magaddal hordozol, az a gondolatok és hiedelmek és érzékelések eredménye – mint a kavicsok, melyeket tudatosságod hullámába ejtettél.

Ez a folyamat az, ami teremtett téged, és ez a folyamat az, ahogy te is teremtettél mindig is. Ha valaha is részesültél oktatásban, hogyan került a tested egy osztályterembe? Elrabolt valaki, és leültetett téged, és azt mondta, „Meg kell tanulnod ezeket a dolgokat”? Nem. Először volt egy gondolat, egy kép, amit értékesnek tartottál, és magadhoz vonzottad az eszközöket, melyek elvittek téged annak megélt tapasztalásába, hogy megkapd azt az oktatást, amiről te döntést hoztál.

Mely kapcsolatba léptél bele a tudatosság hiányából? Egyikbe sem. Beleejtetted azt a kavicsot az elmébe, mely így szólt,

Szeretnék egy kapcsolatot egy másik lénnyel, egy másik testtel, egy másik hellyel e fizikai bolygón.

Mindig is így tettél, és mindig megtapasztaltad a gyümölcsét vagy hatását azon kavics rezgés-minőségének, mely létrehozta a fodrozódásokat, amik a tapasztalásaiddá váltak. A valóságban tehát a te tapasztalásod, azaz a te tudatosságod, ami igaz rólad, semmivel sem különbözik attól, ami igaz rólam.

Az egyetlen különbség az, hogy én megtanultam arra tréningezni magam, óráról órára, hogy csakis korlátlan kavicsokat válasszak, melyek a feltétel nélküli elfogadás és Szeretet és megbocsátás, és a feltétel nélküli és szabadjára engedett látás és a kinyilatkoztatás rezgéseit küldik ki, míg te azt választottad, hogy így teszel néhány alkalommal, de aztán visszarohansz, és újra felveszed a méltatlanság vagy korlátozottság vagy hiány vagy félelem vagy kicsiség kavicsait, és gyorsan bedobsz belőlük tízet vagy tizenkettőt. Aztán visszamész a másik szekrényhez, és azt mondod,

Hm, az a kavics, ami így szól, „Én és az Atyám Egyek vagyunk”… upsz, elég volt ebből!

És újra visszamész. Szóval, míg én a kerítésnek ezen az oldalán maradok,

Én és az Atyám Egyek vagyunk! Én és az Atyám egyek vagyunk! Én vagyok a Korlátlan Létezés örökké! Hány univerzumnak tudnék ma a Megváltója lenni?

te így folytatod,

Ez nagyon jól hangzik. Én és az Atyám Egyek vagyunk. Ó, itt egy kavics, ami azt mondja, hogy az autómnak el kell ma romlania.

Hm.

Ez minden, ami van! A kerítés melyik oldalán fogsz letáborozni, és onnan behajítani a kavicsokat? Melyik fa gyümölcséből fogsz enni? A jó és rossz tudásának fájáról? Hm. Használd jól ezt a szimbolikát, mert amikor bedobod a kavicsot a tóba, az olyan, mintha azt mondanád,

Hát, azt hiszem, harapok egyet ebből a gyümölcsből. Ó, de olyan édes, olyan jó és olyan tökéletes, jobb, ha harapok egyet egy rohadtból is, csak hogy kiegyenlítsem!

A jó és rossz fája, pozitív és negatív, korlátlanság/korlátozottság, megbocsátás/ítélkezés, szeretet/félelem – olyan ez, mint egy gyönyörű virágot tartani a kezedben, és a szirmokat látva így szólni,

Ó, olyan gyönyörű! El se tudom viselni, szóval azt hiszem, megszúrom az ujjam a tövissel, és elrontom a kedvem.

Soha senki nem mondta neked, és a Teremtőd soha nem ragaszkodott hozzá, hogy egyél a jó és rossz fájáról. Mert minden jó gyümölcs megadatott neked szabadon. És mindig szabadon eldöntheted, melyik gyümölcsből fogsz enni.

Én és az Atyám Egyek vagyunk! Mmm, micsoda áldott Teremtés! Olyan jól szórakozom e hullámként. Igen, látom, mi mindent hordoztam magammal. Hát, jó móka volt. Megszereztem pár dolgot. Most, mi következik? Korlátlanság (csobbanás!), tökéletes szeretet (csobbanás!), bőség (csobbanás!), képesség a gyógyulásra (csobbanás, csobbanás, csobbanás!), ó igen, látom azt az apró kavicsot, ami ott csücsül a parton, amit egy milliószor felvettem már: méltatlanság (csobbanás!). De elég belőle! Végeztem veled! Én és az Atyám Egyek vagyunk! Én és az Atyám Egyek vagyunk! Atyám, teremtsd rajtam keresztül a jót, a szentet és a gyönyörűt, mert ez létezésem értelme! Mekkora hullám válhat belőlem? Milyen hatalmassá tudok válni? Milyen ragyogóvá tudok válni? Mennyit vagyok képes kifejezni magamon keresztül Belőled? (csobbanás!)

Mert emlékezz jól, hogy te teremted meg a holnapjaidat MOST! És az, amit tapasztalsz, soha nem Éneden kívülről érkezik hozzád.

Ha aggódsz az aranyérmék hiányán, csobbanás! És elkezded magadhoz vonzani azokat a rezgési fodrozódásokat, amelyek látszólag leképezik számodra, visszatükrözik neked azt az igazságot, amit választásod szerint elhiszel:

Hiányban élek, és nem tudok kikeveredni belőle (csobbanás!). Nem lehetséges, hogy én is beszéljek Jeshuával. Nem vagyok méltó rá. Talán Jon Marc, talán ő elég méltó rá, de hát ugye ő különleges (csobbanás!).

És a rezgési hullámok, amik elérnek téged, az a zaj, ami korlátozza a képességed, hogy meghaladd a harmadik dimenziót, és rákapcsolódj más dimenziókra. Szóval, még ha felkiáltok és ordítok is,

Hé, hozzád beszélek. Figyelj!

az elme azt mondja,

Ez nem lehetséges, mert egy sziklát dobtam be (csobbanás!), ami azt mondja, „Nem lehetséges.” És ezért, semmit sem hallok.

Kezded már látni a teljes képet? Kezded érezni, lényed magjában ezen óra üzenetének lényegét? Nem menekülhetsz az elől, aminek teremtve lettél. És minden egyes pillanatban szó szerint ezt a szüntelen és korlátlan erőt használod arra, hogy teremts. És tökéletesen szabad vagy, hogy bármikor újat teremts. És amit a holnapjaidban fogsz megtapasztalni, az csupán annak hatása, mely kavicsokat ejted választásod szerint tudatosságod terébe gondolatokként most.

Szóval az egyetlen kérdés (és ezzel a kérdéssel befejezzük e rövid üzenetet, de nagyon fontos üzenetet, amire építeni fogunk a következőkben), a kérdés ez:

Én, mint egy teremtő lény, aki Isten hasonlatosságára lettem teremtve, hajlandó vagyok-e szándékosan, tudatosan és aktívan azt választani, hogy felelős vagyok azért, mely gondolatokat, mely kavicsokat ejtem elmémbe minden egyes pillanatban? És ha a válasz igen, mit szeretnék, mik legyenek az új kavicsok? Milyen rezgésminőségeket fogok magamhoz hívni, ezáltal megteremtve a holnapjaimat?

Bármikor is reagálsz arra, amiről azt hiszed, hogy rajtad kívül van, teljesen biztos lehetsz ebben: Kiválasztottad és felvetted azt a régi kavicsot, ami azt mondja,

Az áldozata vagyok annak a világnak, amit látok. Amit tapasztalok, azt rajtam kívül álló erők okozzák. Az anyám, a testvérem, az apám, a gyerekem a hibás. A kormány és a bolygó és a levegő minősége a hibás. Egy rajtam kívül álló erő a hibás, és nincs más választásom, mint hogy reagáljak rá.

Erre csak azt tudom mondani,

Azt akarod, hogy igazad legyen, vagy boldog akarsz lenni?

Ezért, valóban, szeretett barátom, jól fontold meg ezen óra üzenetének lényegét! Mert erre elkezdünk majd tovább építkezni, ahogy haladunk A Szív Útján töltött év vége felé, ami nem más, mint az alapzat azok számára, akik hajlandók egy nagyszerűbb dimenzió felé elrugaszkodni, az élet egy nagyszerűbb tapasztalása felé, mint Istennel tudatosan együtt teremtő lény.

De mindez annak szükségességével kezdődik, hogy felelősséget vállalj azért, hogy magadénak vallod ezen óra üzenetének Igazságát. Mert e nélkül, nem jöhet létre változás a tudatosságodban, és ezért abban, amit tapasztalni fogsz a holnapjaidban. Szóval, ha van valami a jelenedben, amitől irtózol, csak gondolj arra, mi vár rád, ha újra megtagadod azt a választást, hogy tiéd a felelősség és az erő, ami ezzel együtt jár.

És ezzel, valóban, szeretett és szent barátom, emlékezz arra, hogy nem azért jövök, hogy békét hozzak a világnak, hanem azért, hogy felrázzam, hogy azok a lények, akikből a világ áll, felfedezhessék, hol van elrejtve igazából a valódi béke: önmagukban. És hol található a Mennyország: önmagukban. És hol él Krisztus: önmagukban.

Béke legyen hát veled mindig!

Ámen.

.

Kérdés és válasz

Első kérdés: Egy magasabb tudatosságú időszak alatt tudatában voltam egy jelenlétnek, ami körbevette az egyéneket. Nyilvánvaló volt számomra, hogy azt a funkciót töltötte be, hogy megfelelő tapasztalatokhoz vezette a személyt. Nem világos számomra, hogy ezt hívod-e a Szentléleknek. Olyasminek tűnt, mintha a személy Felsőbb Énje lett volna. Tudnál beszélni, kérlek, erről a jelenlétről és a Szentlélekről?

Válasz: Szeretett barátom, hogy teljességében adjak választ, az megkövetelne egyfajta komplexitást és az időd egy számottevő részét. Mert a tudatban sokféle minőségű és árnyalatú tapasztalás van, amit „magasabb tudatosságnak” hívhatnál, bár én személy szerint nem ismerek semmi olyasmit, hogy magasabb vagy alacsonyabb. Csupán valaminek a tudatossága létezik, ami maga a tudat.

Az, amit én Szentléleknek hívtam, nem egy entitás. Az az energia egy formája. Korábban hívtam úgy is, hogy helyes-elméjűség, ami csupán azt az Elmét jelenti, ami összhangban működik a korlátlansággal, összhangban Isten Elméjével. Ezért, amire útmutatással vagy tudás által szükség van, egyszerűen akadálytalanul áramlik. A Szentlélek a saját Elmédnek az az aspektusa, valóban, ami mindig összhangban volt és maradt Isten Elméjével. Ezért, nagyon is megfelelő azt mondani, hogy a Szentlélek olyan, mint a Felsőbb Éned, ha úgy tetszik. A saját lényednek egy olyan aspektusa ez, ami egyenlően megadatott mindenkinek, és mind osztozunk rajta. A Vigasztaló, A Szentlélek maga a helyes-elméjűség, helyes látás, helyes összhang.

Az élmény során, amiben részed volt, ez egy megalapozott tapasztalás volt. Egyáltalán nem színezted ki, amit tapasztaltál. Csak a tanúja voltál. Nagyon is megfelelő lenne azt mondani, hogy valóban láttad, érzékelted, érezted azt, amit hívhatsz Felsőbb Énnek, a lélek egy aspektusának. És mégis, ugyanakkor, ez a Szentlélek jelenléte volt és marad, ami azon lény Szellemének az a része, ami mindig egész marad. Gyakran az, amit útmutatásnak hívnak, azok az apró intuitív megérzések, a tiszta képek és látomások, az érzések a testben, a saját helyes-elméjűségednek ebből a részéből sugároznak ki. Látszólag egy másik helyről beszél hozzád, csupán azért, mert még nem művelted ki azt a minőségű megértést magadban, hogy az sokkal inkább te vagy, mint az, akiről azt hitted, hogy te vagy.

Magasabb tudatosság – nincs ilyen dolog. Csakis az arra való emlékezés és annak felismerése létezik, ami mindig igaz. Igen, lekorlátozhatod magad valamire, amit alacsonyabb tudatosságnak hívsz, de mi az, ami jelen van? A tudat, a szabad akaratból történő választás és a korlátlan erő használata arra, hogy magad számára tapasztalást hozz létre. Ez egyáltalán nem hangzik alacsonynak számomra. Végtelen. Talán csak arról van szó, hogy holnap nem ugyanazt a döntést fogod meghozni. De ettől az még nem lesz alacsonyabb. Az alacsonyabb és a magasabb ítélkezés.

Van a Szeretet és a félelem, de én soha nem mondtam, hogy a félelem alacsonyabb, mint a Szeretet. Csupán egy választás. És a választásból ered a tapasztalás. És szabad vagy, hogy meghívj magadhoz bármilyen formájú tapasztalást, amit szeretnél – olyat, ami a Szeretetet vagy a félelmet fejezi ki. De mindegyik alatt, egy és ugyanaz marad a választás ereje – örökké végtelen, örökké megállíthatatlan -, ami a Teremtődtől adatott meg neked szabadon, Aki szeret téged, Aki annyira szeret téged, hogy tökéletes szabadságot adott neked.

.

.

Második kérdés: Mi a különbség aközött, aminek gyógyulásra van szüksége és csak annak a tökéletes lénynek lenni, ami vagyunk?

Válasz: Nincs különbség. Amikor, az Igazságban, az a tökéletes lény vagy, ami vagy, azt fogod találni, hogy nincs benned ellenállás. Az az elme, ami azt keresi, hogy megpróbálja megérteni, aminek gyógyulásra van szüksége, vagy az elme, ami azt mondja,

Hát, most ez jön fel, és igazán nem gondolom, hogy ez az, aki és ami vagyok, szóval miért nem lakozok inkább valamiféle spirituális birodalomban?

Ez az elme ellenállásban van. Elvesztette az alázatosságát. Elvesztette a tökéletes bizalmat abban, hogy minden dolgok Atyja tudja, hogyan vezessen téged haza. És az otthon csupán visszatérés arra a helyre, ahol hajlandóvá válsz arra, hogy megengedd valaminek, hogy rajtad keresztül kiterjedjen.

Hadd osszak meg veled valamit, ami elég fontos, amit eddig nem emeltünk ki olyan nyilvánvalóan, ahogy ki kell emelni. Gyakran, amikor valami feljön, az egy olyan energia, jól figyelj, bár látszólag asszociálsz róla valamilyen emlékre vagy tapasztalásra, amiről azt gondolod, hogy a saját egyéni tapasztalásod birodalmában van, ami valójában feljön, hogy meggyógyuljon, az egy olyan energia, ami egy másik lelket érint, és az ő életét irányítja. A te tudatodban jelenik meg, mert te vagy abban a helyzetben, hogy megvan az erőd és a tisztánlátásod, hogy megértsd azt, hogy meg lehet gyógyítani.

És ezért van az, hogy amikor a gyógyulást választod, amikor nem állsz ellen annak, ami feljön, amikor felismered azt a Szeretetet, ami minden dologban bízik, minden dolgot magához ölel, minden dolgot megenged, és minden dolgot meghalad, amikor felismered, hogy csupán a Szeretet hordozója vagy, akkor nem számít, mi jön fel!

Ó! Ennek gyógyulásra van szüksége.

És egy személytelen szintről gyógyítod meg. Nem azonosulsz vele, még akkor sem, ha azt gondolod, hogy valami módon kapcsolódik valamihez, amiben elég bizonyos vagy, hogy a múltbéli tapasztalásod része volt.

Néha arra sem emlékszel, hova tetted a kocsikulcsod. Honnan tudod biztosan, hogy a te múltadból van? Csak gyógyítsd meg! Mert ha így teszel, lényednek az a tökéletessége vagy, aki vagy. Krisztus vagy, aki így szól,

Jöjj, és helyezd bűneid Szívem oltárára, és én majd meggyógyítom őket számodra.

Nem számít, honnan jött. Nem számít, ki okozta. Csakis a gyógyulás számít. Ha valami feljön, és te felismered, hogy van egy akadály, valami, aminek gyógyulásra van szüksége lényed tökéletességéből, csomagold Krisztus Szeretetébe, és gyógyítsd meg! És amikor így cselekszel, felemeled egy testvéredet, akivel fizikailag talán soha nem is fogsz találkozni.

Ha Krisztus mellett kötelezed el magad, akkor amellett kötelezed el magad, hogy meggyógyítasz bármi olyasmit, ami nem a Szeretethez hasonlatos. Puszta szórakozás megpróbálni kitalálni azt, hogy ez a te cuccod vagy valaki másé. Számít ez? És van-e elkülönülés közted és a testvéreid között? Segíteni másnak a gyógyulásban az nem más, mint önmagadat meggyógyítani. Magadat meggyógyítani pedig olyan, mint felemelni valaki mást. Csak a Szeretet és a félelem létezik. Végül is, igazából csak a félelmet gyógyítod meg az által, hogy Szeretetet viszel hozzá.

Úgy tűnik, hogy sok elme és egyén létezik, akikben a Szeretet és a félelem látszólag csatázik a felemelkedésért. Ezek olyanok, mint a hullámok az óceán felszínén. A tapasztalásnak ebben a birodalmában hiszel abban, hogy sok elkülönült elme létezik. Végső soron azonban egymás aspektusai vagytok. És Istennek csak egyetlen egy Gyermeke van.

Gyógyítsd meg azt, ami a te tudatodban jelenik meg, és hagyj fel azzal, hogy sajátodként azonosítod azt! Van a Szeretet. Van a félelem. Létezik a gyógyulás szükségessége, ami a kettő közötti híd. Azt választod-e, hogy a félelemmel azonosulsz, és ezért megtagadod a Szeretetet? Vagy a Szeretettel azonosulsz, és ekként folytatod? Ha lényed tökéletességében lakozol, úgy hiszem, a válasz magától értetődik.

Szóval! Oly sokan vannak, akik jönnek, és kérdéseket tesznek fel nekem, de én soha nem jutok oda, hogy én tegyek fel egyet. Szóval most fel fogok tenni egy kérdést.

Te, aki hallod e szavakat, hajlandó vagy-e arra, hogy az a Fény legyél, aki beragyogja ezt a világot az által, hogy teljesen elköteleződik amellett, minden egyes pillanatban és minden egyes lélegzettel, hogy a gyógyulást válassza a Szereteten és megbocsátáson keresztül?

Csak valami, amin gondolkozhatsz időről időre. Béke legyen hát veled!

És te, aki hallgatod ezt, vagy olvasod e szavakat, és közel van számodra az idő, amikor lefekteted a testet, és sort kerítesz az értékes „éjfél előtti alvásodra”, amire annyira szükséged van, amikor a fejed a párnára hajtod ezen az estén, nekem adsz-e csupán egyetlen pillanatot az idődből azzal, hogy elismered, hogy tudod, egyáltalán nincs köztünk semmilyen távolság, csupán egy gondolat, amit választásod szerint gondolsz? Gondolj rám hát, és tudd, hogy veled vagyok! És mi valóban együtt fogunk utazni, míg a test szundít.

Béke legyen veled mindig!

Ámen.

.

Fordítói megjegyzés

A fordítás a The Way of the Heart alapján készült:
https://www.christmind.info/wom/intro/woh/

1 lecke fordításához az ajánlott hozzájárulás 1 000 Ft. Ha arra érzed a Hívást, ennél magasabb összeget is hálásan fogadok. A támogatásod fordítói munkámhoz ide tudod elutalni.

Ez a lecke adományos módon elérhető. Letöltheted pdf és epub formátumban A Szív Útja oldalon, alul.



Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..