Jézus (Jeshua) csatornázott, magyarra fordított tanításai

A Szív Útja 7. lecke

Most elkezdjük.

Örökké veled vagyok. Örökké veled vagyok. Mert jóval azelőtt, hogy a csillagok megszülettek, a bolygók létrejöttek, vagy akár a fizikalitás egy gondolata felbukkant Isten Fiának Isteni Elméjében, mi már akkor együtt és egyenlőként lettünk megteremtve. És mégis, a Teremtés, ami egyedül valós, nem ismeri a születést. Ezért, mivel az Atya örök, úgy mi is együtt lakozunk, együtt vagyunk, együtt vagyunk fenntartva, a Szeretetben. És mindenkor és még az örökkévalóságig is együtt lakozunk annak valóságában, Aki vagyunk. Ezért, ne gondold, hogy kivételes az, amikor azt mondom neked,

Mindig veled vagyok, e kor végéig is.

Milyen utazást tettél meg te, ami nem ismerős számomra is? Milyen utazást tettem meg én valaha is, ami az Igazságban nem ismerős számodra? Mert amikor rám nézel, és a lényed mélyén lévő tudásból, bár talán más szavakkal, azt mondod magadban,

Íme! Krisztus áll előttem.

… amikor az elmében megtartasz egy gondolatot rólam, és a testet elárasztja az érzelem, finom és gyengéd és könnyed, és felismered, hogy Isten szent Fia született meg, tökéletesedett a barátodban, aki Jeshua ben Joseph, mi az benned, ami tudja, hogy ez az Igazság? Elmédnek mely része, a szívedben mi az, ami rám néz, és felismeri az Igazságot bennem, amiért szeretsz engem? Mert mondom neked, egyenlő és ugyanaz ez benned, mint az én elmémnek az a része, a szívemnek az a része, mely rád tekint, és azt mondja,

Íme! Isten szent Gyermeke áll előttem. És én szeretem őt.

Az, ami tudja, az, ami rögtön megérti ezt, nem más, mint Krisztus Elméje, ami felismeri Önmagát mindenkiben. Ez a Krisztusi Elme lakozik benned is teljességében most! És ezért, ahogy sokszor mondtam neked, soha ne mulassz el emlékezni arra, hogy csak azt láthatod meg a másikban, ami ott van benned is. És ha rám nézel, és azt mondod, „Szeretett barátom, köszönöm”, nézd meg jól magad is, és mondd azt magadnak, „Szeretett barátom, köszönöm.” Valóban, engedd meg, hogy áramoljon a lélegzet!

Hány utazás volt már? Hm! Hány pillanatnyi tapasztalás folyt le lényed hídja alatt, úgyszólván, mielőtt először elkezdtél újra ráébredni arra az Igazságra, ami mindig igaz? Hány élet, hány világ, mielőtt a Fény elkezdett derengeni – először alig észrevehetően, hogy fel sem ismerted? És egy apró hang suttogott benned egy olyan helyről, ami látszólag nagyon messze volt attól, ahol te lakoztál,

Szeretett Fiam, most is Velem vagy. Olyan vagy, amilyennek megteremtettelek. Ezért, légy hát békében. Szeretve vagy.

És a hang olyan távolinak tűnt, olyan halványnak, hogy biztosan nem lehetett a sajátod. Biztosan csak pillanatnyi fantázia volt. És az utazásod közepette, megálltál. És amikor egy esőcsepp lepottyant egy falevélre, és erre a tapasztalásra tekintettél [csettint egyet], érezted és tudtad, hogy egy vagy a falevéllel és az esőcseppel, és hogy valóban egy vagy azokkal a dolgokkal. A tapasztalásnak hány pillanata telt el, mielőtt ezek a minőségek elkezdtek megjelenni tudatosságodban, melyek apró, őrült ötleteknek tűntek?

Istenem, egynek éreztem magam a Teremtés egészével. Jobb, ha nem szólok erről senkinek!

Hm… aztán továbbmentél.

De ezek a pillanatok egyre gyakoribbak lettek, talán még mindig mulandóan, mégis most egyre ismerősebben – egy érzés minden drámán, minden síráson, minden panaszkodáson, minden neheztelésen, minden félelmen, minden küszködésen, minden keresésen túlról. A csendes, halk Hang jött, és azt mondta,

Szeretett Fiam, olyan vagy, amilyennek megteremtettelek. Szeretve vagy. Teljesen szeretetteljes vagy és teljesen szerethető vagy örökké.

Az apró Hang így is átlopakodott az ordításon és zajon át, mely látszólag otthonra lelt az elmédben. És biztos lehetsz abban, hogy nem lennél ott, ahol most vagy ebben a pillanatban, ha már nem kezdtél el volna tapasztalni sok olyan pillanatot, melyek kifejezik azt a minőséget, amit épp leírtam neked, hogy igazán hallod legbelül a Vigasztaló csendes, kicsiny Hangját.

Ezért, valóban, jól tudod, hogy van benned egy olyan vágyódás, amit nem lehet többé tagadni, és nem is lesz többé megtagadva. Te tudod, Krisztustól önmagadban, hogy Krisztus mélyen megérintődött benned, és most felemelkedik, hogy átvegye jogos helyét elméd és szíved és tested és lélegzeted és álmaid és szenvedélyeid Mestereként! És tudod, hogy teljesen hiábavaló megkísérelni azt, hogy bármi kevesebbel beérd. És ha bárki is ebben a pillanatban tényleg és őszintén kételkedik abban, amit most mondtam, az szólaljon meg! És így hát, a csend mindaz a bizonyíték, amire szükségünk van.

Nem bármi olyasmi miatt jön, amit én tettem érted valaha is. Azért jön, mert jönnie kell. Fel kell emelkednie minden teremtett elmében, tekintet nélkül az utazásaira, azon kísérleteire, hogy tagadja azt, ami örökké igaz. Ezt hívják az elkülönülés álmának az illúziójának. Jönnie kell, és elkerülhetetlen, mert Krisztus nem lesz megtagadva. Krisztust nem lehet megtagadni, mert csakis Krisztus tudja kifejezni azt, ami teljesen igaz.

Csakis Krisztus tudja úgy felvilágosítani a test sejtszerkezetét, hogy még a legapróbb gesztusok is a Szeretetet terjesszék ki azok felé, akik rápillantanak. Csakis Krisztus tudja, hogyan lélegezze azt a lélegzetet, ami felold minden traumát, minden fájdalmat. Csakis Krisztus érti a valódi megbocsátás erejét, ami egyébként mindig az önmagadnak való megbocsátás, mivel senki nem csapott be semmikor. Csakis Krisztus tud mosolyt csalni a test ajkaira, egy olyan mosolyt, amitől, ha valaki rád néz, és látja, megtelik a szíve. Csakis Krisztus tud úgy járni ebben a világban, hogy ugyanakkor nem e világból való. És csakis Krisztus tud minden korlátozott és félelem-alapú teremtést meghaladni, egy olyan gyönyörű virággá átalakulva, amely virágzik, és édes illatát ontja a Teremtés egésze felé. És nem ez-e az, amire vágysz, hogy érezd, ahogy lényedet mozdítja? Nem szól-e benned is a hívás a felébredésre? Ó, szeretett barátom, jól tudod, hogy igen!

Szeressétek hát egymást! És szeresd ezért azt az Ént, amit az Atya adott neked! Tanuld meg csakis azt a Hangot hallani, tanulj meg csak arra a Hangra vágyni! Tanuld meg csak azt a Hangot követni, ami ismeri azt az Igazságot, ami mindig igaz:

Én és az Atya Egyek vagyunk. És ez a világ csupán egy múló pislákolás és egy álom. Semmi értéke nincs azon túl, amit Krisztus tud hozni bele. Csak a Szeretet valós. És minden más egy választás, hogy pillanatnyilag az illúzióban higgyek.

És ó, biztos lehetsz abban, hogy az illúziónak egy illuzórikus világban látszólag nagy ereje van. De megadatott neked minden erő. A Menny és Föld minden ereje megadatik Isten szent Gyermekének. És ez az erő lakozik benned az életed Életeként, a lélegzeted Lélegzeteként, az igazságod Igazságaként, a lényed Lényeként és az örömöd Örömeként. És az Igazságban nem létezett semmilyen illuzórikus teremtés, ami valaha is veszélyeztette ezt. És egy illúzió sem veheti el tőled a valóságot.

Az egyetlen dolog, ami történhet, hogy arra használod ezt az erőt, hogy a veszteségben higgy. És a veszteség minden formája, amit érzékelsz a test szemein keresztül vagy a világi elmén keresztül, nem többek múló árnyaknál, miközben azt bizonygatod, hogy a veszteség lehetséges. A félelemként ismert összeszűkülés minden formája semmivel sem több, mint a neked megadatott erő egy ideiglenes módosulása, azé az erőé, amit megkíséreltél arra használni, hogy lásd, lehetséges-e meggyőzni magad arról, hogy a Szereteten kívül bármi más valós.

De a történetnek vége. Az elkülönülés álma véget érőben van. A Teremtés egésze most megtapasztalja azt a növekvő erőt, ha úgy tetszik, egy mozgást, egy lendületet, aminek el kell vinnie az Elmét, amiből a Teremtés ered, egy új szintre, ha úgy tetszik. Ez nem annyira egy evolúciós szint, mint inkább a felismerés egy szintje, az emlékezés egy szintje, a visszatérés egy szintje. És a lendület e hulláma él, és már felemelkedett a szívedben és az elmédben. Jól tudod. Fejezd be, hogy tagadod! Fejezd be, hogy megkérdőjelezed! Hagyd abba, hogy jelek után kutatsz a világban körülötted, hogy rendben van az, hogy érzed! Fogadd el a Teremtődtől való isteni ajándékként! Mert a hívás szól. És bár sokan figyelnek, kevesen hallják meg, és még kevesebben válnak teljesen elkötelezetté amellett, hogy válaszoljanak rá.

Ezért, legyen az imád mindig ez:

Lakozzon egyedül Krisztus bennem és e teremtésként, aminek egykor önmagamat hittem!

Legyen egyedül Krisztus, aki minden gondolatot és minden lélegzetet és minden választást táplál! Vezesse minden lépésemet a Szeretet!

Alakítsa át a Szeretet ezt az utazást az időn keresztül, hogy idővel igazán megismerhessem az örökkévalóság valóságát, a béke sérthetetlenségét, az intimitás szentségét – a szentségét -, az Atya Szeretetének örömét, minden lélegzetet megelőzően és valóban, minden gondolatot megelőzően, ami megjelenik az elmében!

Mert amikor tudod, hogy Maga vagy a Szentség, hogyan is nézhetnél valaha is testvéredre, és hihetnéd azt, hogy becsapott? Hogyan is akarhatnál bármi mást, mint szeretni őt? Vagyis, hogy megengedd, hogy Krisztus Szeretete átáramoljon rajtad keresztül oly mélyen és oly mélyrehatóan, hogy megértse azt, hogy te nem hiszel az illúziójában.

Mert amikor azt adod valakinek, ami egyedül igaz, akkor mivel minden elme kapcsolatban áll egymással, az egyetlen ajándékot kínálod fel, ami bármi értékkel is bír. Amikor valakinek az Igazságot adod, talán anélkül, hogy egyetlen szót is kiejtenél, ismét, mivel minden elme kapcsolódik, testvéred felismeri azt, amit felkínáltál neki:

Az, aki itt áll előttem, tudja rólam az Igazságot, és keresztülnéz minden arra irányuló próbálkozásomon, hogy kevesebb legyek annál, mint ami vagyok. Ezért látom, hogy biztonságos újra választanom.

És ekkor történnek a csodák.

Ne törekedj arra, hogy meggyógyítsd ezt a világot! Ne tégy semmit azért, hogy bebizonyítsd valakinek, mennyire szereted! Add fel az elképzelést, hogy egy buzgómócsing legyél! És egyszerűen csak legyél a Szeretet jelenléte, egyszerűen azért, mert tudod, hogy egyáltalán nincs semmi értéke annak, hogy bármi más legyél, és hogy az Igazságban, soha nem jártál sikerrel semmi másban azon kívül, mint hogy a Szeretet jelenléte vagy.

Minden józan pillanat, amit megtapasztaltál, a korlátlanság minden pillanata, a valódi intimitás minden pillanata, a kegyelemmel átitatott öröm minden pillanata, amit megtapasztaltál, bármilyen formában is jelent meg előtted vagy volt becsomagolva, azért jött, mert megengedted, hogy az elméd a Béke Tengerébe merüljön. És csupán benne lakoztál, üresen, semmit nem akarva, semmit nem keresve, csupán a jelenlétként, ami vagy. És amikor kiműveled magadban ezt a minőséget annyira, hogy átjárja tudatosságodat minden egyes lélegzettel és minden pillanatban, tudni fogod, hogy Krisztus valóban feltámadt ezen a napon. És ünnepelni fogod a Húsvétot minden lélegzettel.

Mi lehet hát az, ami megjelenve elhomályosíthatja az Igazságot, ami mindig igaz? Van egy ősi erdő valahol a bolygódon. Egy erdő, magasan egy rögös hegyi völgyben, ami olyan rögös, hogy senki nem járt még arra. Ismeretlenül bár az emberiség elméi számára, de az élet folytatódik az erdőben. Ennek az erdőnek a szíve mélyén, ezen a reggelen, egy apró kis fűszálat látszólag megmozdított a láthatatlan szél. És ahogy a pillanat egy töredéke erejéig megmozdította, olyan finom és puha volt ez a szél, hogy ahogyan a napfény eljátszott ezzel a fűszállal, az alig észrevehető árnyékok legkisebbikét vetette egy kőre, ami a fűszáltól csak egy kicsivel arrébb fekszik.

Senki nem vette észre. Az árnyéknak semmi hatása nem volt. A kő sem vette észre. Senki a bolygón nem vette észre. A mennyek egyikében sem vette észre senki, kivéve engem – nekem is csak szükségem volt valamire, ami köré egy történetet építhetek. Ennek az apró árnyéknak, amit egy kicsiny fűszál vetett, melyet a szél egy pillanatra megmozdított egy távoli erdőben, gyakorlatilag semmi hatása nincs a bolygók forgására, az új napok teremtésére, és bizonyosan semmiféle hatása nincsen arra, hogy Atyád mennyire mélyen szeret téged.

Ezt az apró árnyékot ruháztad fel erővel. És látszólag ez képes arra, hogy megakadályozza azt, hogy a benned lévő Igazságot éld. Egy pillanat erejéig ennek az apró kis árnyéknak adtad oda az erőd. És abban a pillanatban, megszületett a félelem. És a félelem mindig egy összeszűkülés a Szeretet elől. És a félelem kisebbé tesz téged, mint az a fűszál, mely egy pillanatra látszólag árnyékot vet, és ezért, megakadályozza, hogy felismerd a nap melegét, ami mindig süt rád.

És amikor ellenállsz a gyógyulásnak – amikor küzdesz azzal, amit megfigyeltünk, hogy itt teszel, hogy megtanuld ’az igazságodat kimondani’ – amikor ily módokon ellenállsz a gyógyulásnak, biztos lehetsz abban, hogy valami azt megelőzte. És a te döntésed azt hinni, hogy ezé az árnyéké minden erő, és ha meggyógyulsz, ha növekszel, ha változol, ha engeded, hogy Krisztus éljen benned, akkor az az apró fűszál és az a kicsiny kis árnyék, amit az egy pillanatra létre hoz, majd jön és megbüntet téged, és porrá zúz téged.

És ha ezt a történetet igazán a lényedbe tudod fogadni, és felismered, hogy egy ilyen hiedelem az egy mekkora vicc, soha többé nem fogsz félni a félelemtől. Soha többé nem fogod megengedni a félelemnek, hogy a mestered legyen, és irányítsa az életed folyását. Valóban meg fogod tanulni, mit jelent bízni abban, ami a Szívben születik. És fel fogsz emelkedni, és tovább haladsz majd félelem nélkül – bármiféle történet nélkül. És beteljesíted majd, bármit is akar a kreativitás rajtad keresztül kifejezni. És mindvégig tudni fogod, hogy magadtól semmit nem teszel, de az Atya bármit meg tud cselekedni rajtad keresztül. Ezért valóban, a fűszál árnyékának mely formáinak engeded meg, hogy irányítsák és kisajátítsák és birtokolják a lelked? Hm! Érdekes kérdés.

Sok formája van annak az árnyéknak, igaz? Vannak barátok és szülők és testvérek, akiknek a kedvére kell tenni. És vannak kormányok, amik előtt fejet kell hajtani. Vannak társak és gyerekek, akiknek az első helyen kell állniuk. Vannak számlák, amiket be kell fizetni. Vannak fékezni és rangsorolni való vágyak. Hm! Ott vannak mások tevékenységei és kijelentései és viselkedései, ami legalább hét vagy nyolc órát vesz el a napodból, hogy azokat halálra analizáld és ítéld:

Istenem, ez a világ kimerítő! De hát valakinek csinálnia kell!

És te azt hitted, hogy a Szeretet az, mely a világot mozgatja? Bízz bennem, a Szeretet nem forog, és sehova sem megy!

A Szeretet teremtett téged. A Szeretet megszülte benned, mint egy egyénben, legalábbis a tér és idő táncában, a választás erejét, az érzés erejét, a tudás erejét, azt az erőt, hogy a Fény és Szeretet csatornája légy, azt az erőt, hogy tudd, valami létezik benned és általad, ez az, amit a Szeretet tett! És teremtett-e a félelem bármi ehhez hasonlót?

Mit akarsz hát – a teremtést vagy a mimikrit, a békét vagy azt, hogy egyszerűen bedrogozd magad a jelentéktelenséggel? A Menny és Föld minden ereje áramlik rajtad keresztül minden egyes lélegzettel, hogy a tudatosságod tanúja lehessen nem annak, amit az alkotóként vagy cselekvőként teszel, hanem annak, amit az Isteni tesz rajtad keresztül minden egyes pillanatban – azért, hogy te ámulhass a Szeretet kreativitásán, ugyanannak a Szeretetének, ami a napot és a holdat és a csillagokat is mozgatja. Na most, ez egy élvezetes szórakozás!

És amikor az életedet ennek az egy Életnek (és csak egy Életed van. Lehet, hogy több tested van, de csak egy Életed van), amikor ennek az egy Életnek adod teljesen (amit itt úgy hívunk – „mindenestül”), amikor mindent annak adsz át, hogy a Szeretet jelenléte legyél… És ha bármilyen pókháló ennek útjában áll, akkor essünk túl rajta, és söpörjük ki őket az útból:

Jobb dolgom is van, mert a Teremtés egésze arra vár, hogy rajtam keresztül megmozduljon, és én ennek tudatában akarok lenni. Azt akarom, hogy a tapasztalásom, az élő tudatosságom, boldogságban feloldódjon, miközben megfigyelem a Szeretet áramlását ezen a misztériumon keresztül…

… úgy beszélsz a testről, és mered azt a te testednek nevezni, mintha jogod lenne arra, hogy birtokold. Add a testet Istennek! Isten tudja, hogyan használja, te nem tudod. Amikor ezen a helyen vagy, a Menny és a Föld is megmozdul majd, hogy szolgáljon… de addig nem. Ha egy konfliktusos üzenetet küldesz ki, senki nem jelenik meg a táncra. És amikor arra a helyre mozdulsz, nem másért, mint hogy ezt akarod, tudni fogod, mert az az Igazság leszel, ami minden dolgot felszabadít.

Szóval most már tudod, mi az árnyék. Néha talán élvezed a vele való táncot. A nagy kérdés az: Engeded, hogy az árnyék vezessen, vagy te fogsz vezetni? Amikor az életed azzá válik – nem arról a tökéletességről beszélek, ahogy te gondolnál rá – amikor az életed e motivációvá, e hozzáállássá, e nyilatkozattá és odaadássá válik, akkor tanúja leszel a tökéletességnek. Mert a tökéletesség a csodára hangolt elme, amiben megtörténik az, ami időt spórol. És amikor az életed azzá válik, amikor többé nincs benned konfliktusos – mi is ez a szó? – elköteleződés, amikor többé nincs a lényedben konfliktusos elköteleződés, pontosan tudni fogod, mi volt az én életem eredménye számomra, mert te is az leszel.

Igen, tudom, min aggódsz:

Ez azt jelenti, hogy ha igazán közel kerülök, át kell majd esnem a végső beavatásomon, a keresztre feszítésen? És ha ezt kell tennem, megígéred-e, hogy legalább sterilizálják majd a szögeket? Kiválaszthatom a napot vagy az órát? Nem szeretek túl korán felkelni.

Hm! Már tudod, miről szól a keresztre feszítés. Millió alkalommal megtetted magaddal, sokkal szörnyűbb módokon, mint egy egyszerű szög, amit beütnek a kézbe, ami egy kis szúró fájdalmat okoz. A pokol nem más, mint az az állapot, amiben a megszokott kerékvágásban, beragadva vagy abba a folyamatba, amikor keresztre feszíted saját Éned, ami nem más, mint az a kísérlet, hogy meggyilkold és lerombold azt, amit Isten a Szeretetből teremtett.

Hagyd abba, hogy arra pazarolod az energiád, hogy megpróbálod szeretni Istent! Ez nem fog működni számodra. Hagyd abba, hogy annyi energiát pazarolsz arra, hogy megtanuld, hogyan szeress másokat! Ez nem fog működni számodra. És az Isten szerelméért, kérlek, tartózkodj minden olyan próbálkozástól, hogy rávegyél bárkit is arra, hogy elhiggye, hogy szereted! Hm!

Helyezd a teljes figyelmed arra, hogy feladd azokat a hiedelemmintázatokat, amelyekkel megpróbáltad keresztre feszíteni az Ént, amit Isten megteremtett és beléd helyezett, létezésed saját tudatosságaként! Tanuld meg szeretni ezt az Ént minden teremtett dolog felett! Tanuld meg ápolni ezt az Ént! Tanuld meg kiművelni magadban ezt az Ént, ami csakis az örömről és Igazságról beszél, hogy a szavaid és a cselekedeteid és a puszta jelenléted mindig felemelje a másikat, hogy amikor valaki besétál a terembe, ahol ülsz, vagy állsz, vagy mozdulsz, úgy érezze ez a valaki, mintha a friss levegő lélegzete érintette volna meg, még akkor is, ha az ujjadat sem mozdítottad meg.

Addig, amíg bármi nyoma van benned annak az energiának, amivel arra törekszel, hogy megkapd bármilyen körülötted érzékelt dologtól vagy tárgytól azt, amivel kapcsolatban biztos vagy, hogy hiányzik belőled, nem ismerheted meg az Én szeretetét. És nem tapasztalhatod meg a szabadságot. A boldogság egy belső munka. Hm!

Akkor hát, mi történik? Végre helyesen teszel, és úgy döntesz,

Oké. Mit tett ez a kis árnyék?… kis fűszál… hm! Jól van, akkor gondoskodjunk erről a fűszálról és arról és emerről meg amarról! Hány fűszál és hány árnyék van ebben a lényben, ami látszólag elfedi az Ént?

Számít ez? Elfoglalt vagy, miközben megszülöd Krisztust!

Mi történik, amikor ez igazán megtörténik? Először is, és jól figyelj ide, semmi sem lesz elfogadhatatlan számodra.

Hát, de hát, de ez azt jelenti, hogy ha valaki nem vegetáriánus, akkor ő is szeretve van? Hm!

Azt jelenti-e ez, hogy ha valaki (hogy is hívják őt – uh, ezt az embert – Gyurcsányra[1]) szavaz, ha valaki Gyurcsányra szavaz, azt jelenti, hogy ő sem őrült, és őt is szerethetem? Hm!

Azt jelenti-e ez, hogy ha valaki hataloméhes, és ezért háborút szít, és megöl ötezer nőt és gyermeket, akkor is ránézhetek úgy, hogy a Szeretetemet az nem zavarja meg?

Azt jelenti-e ez, hogy igazából bármi is jelenik meg ebben az ideiglenes világban, tényleg, igazán, szó szerint nem probléma többé számomra, hogy semmi nem elfogadhatatlan?

Igen. Ez nem azt jelenti, hogy elnézed. Azt jelenti, hogy többé nem elfogadhatatlan. Mert amit nem tudsz elfogadni, afelett ítélkezni fogsz. És minden ítélkezés egy gyilkossági kísérlet, amiről eldöntötted, hogy nincsen joga létezni.

Az ítélkezés a megbocsátás ellentéte. A kerítésen innen él a félelemmel együtt. A megbocsátás a kerítés másik oldalán él a Szeretettel együtt, és csakis a Szeretet gyógyíthatja meg ezt a világot. Képzeld hát el, hogy lényednek egy olyan állapotában élsz, amiben szó szerint semmi sem elfogadhatatlan számodra, mert tudod, hogy igaz lényed Forrása messze túl van bármi olyasminek a korlátain, ami a térben és időben lett teremtve – hogy még a halál, ami a félelem nevű összeszűkülésből lett teremtve, még a halál sem elfogadhatatlan.

Amikor hónapokkal ezelőtt szóltam őhozzá[2], szeretett testvéremhez, aki megengedi nekem, hogy összeolvadjak az elméjével, és azt mondtam neki, „Ha úgy döntesz, hogy bízol bennem, megmutatom neked az utat a békébe”, várnom kellett a válaszára. Semmit sem tehettem, hogy elvegyem tőle azt a szabadságot, amit megkövetel az, hogy teljesen elköteleződjön annak megengedése mellett, hogy Krisztus megszülessen ott, ahol valaha egy értéktelen illúzió uralkodott. És amikor azt mondtam neki (aszerint, ahogy te érted az időt) egy ideje, „Megmutatom neked, hogyan válj azzá a lénnyé, amiből a Teremtés egésze felemelkedik, hogy megismerhesd az Igazságot, ami szabaddá tesz”, az a legmélyebb és legalapvetőbb félelmeket hozta fel benne, ami csak lehetséges. Mi az? Ez az utolsó, amin túl kell jutni: a halálfélelem. Mert amikor szembesülsz az Igazsággal, tudod, hogy mindennek, amit az Igazság pótlékaként teremtettél, meg kell halnia. Ezért mondják, „Az utolsó, amit meghaladsz majd, az a halál” – a halálfélelem. A halál is megengedődik, hogy Krisztus élhessen.

Nincs senki – jól figyelj – nincs senki, és nem is lesz soha senki, aki e szavakat hallja, akihez nem szóltam már erről az ígéretről. Megmutatom neked az utat az Igazsághoz, ami mindig igaz, és szabaddá tesz. De csak te hozhatod meg azt a döntést, hogy az egész lényed beleadod ebbe az utazásba. És amit ez megkövetel, az annyi hajlandóság – amit te a világodban „kicsinek” nevezel.

Egy kis hajlandóságba kerül csak. Én ismerem a hazafelé vezető utat, mert én befejeztem az utazást, és megmutatom neked az utat. Minden szóval, amit kiejtek, ebben a formában és más formákban, az egyetlen szándékom az, hogy feltárjam benned azt a helyet önmagadnak, ami a Szeretet jelenléte, amit keresel.

Mi lenne, ha úgy döntenél, hogy tényleg elköteleződsz amellett, hogy fontolóra veszed és meghallod, amit megosztok veled, és visszatérnél egy gyermek ártatlanságához, ahogy elgondolkodsz rajta, hogy mit jelentene ez a te életedben? Biztos lehetsz abban, hogy amikor befejezed a Királyságba való utazást, az utazás belül megújulva újrakezdődik. És a boldogság és a bölcsesség és a kreativitás és a nevetés és a barátságok, a család, az öröm, a derű, a béke, ami többnyire csupán egy lehetetlen álomnak látszott – ezek a dolgok válnak majd a lényedben mindennapossá. És mégis, ezek közül semmi nem történhet meg azon az erőn keresztül, ami rajtam keresztül mozdul.

Vezethetlek, és megmutathatom neked az utat. És sétálhatok melletted azon az úton, amit választottál. És néha odaadhatom neked az erőm úgy, hogy viszlek téged, míg a tiéd is oly bizonyossá nem válik, mint az enyém. De végül, követelned kell, hogy tegyelek le, hogy a te lábad érintse a Mennyek Királyságának talaját, és te sétálj, a te erőddel, a te bizonyosságoddal, mellettem. És valóban rájössz majd azon a napon és abban az órában, hogy éppen olyan gyakran kérdezem majd tőled, „Mit gondolsz, hogyan csináljuk ezt? Mit szeretnél velem együtt teremteni?”, ahogy te kérdezed majd tőlem. És aztán valóban, olyanok vagyunk, mint a testvérek, barátok, akik táncolnak és játszanak a Királyságban, amit Atyánk készített elő számunkra.

Egy apró árnyék, amit egy kis fűszál vetett, az, ami látszólag megakadályozza azt, hogy ott legyél teljesen, ahol én vagyok. És ha még egy kicsit késlekedsz, az is rendben van. Látod, nem akadályozhatod meg azt, hogy ismerjem az Igazságot rólad, és szeresselek. És amikor a Szeretetben vagy, amikor annyira elmerülsz abban, hogy egyszerűen szeress, nem igaz-e az, hogy egyáltalán nem érzékeled az időt? Nincs olyan hatás, ami megzavarná a békéd. Csak „ringasz a zenére”, ahogy te hívod. Szeretetteljes vagy, és a teljességed még szentebbé növekszik.

Ezért, valóban, szeressétek egymást, ahogy én szeretlek téged! Mert az Atya először úgy szeretett engem, hogy megmutathassam neked annak Igazságát, ami a Szeretet, és ami a lényed valósága. És nem szűnök meg majd így tenni, tekintet nélkül arra, hogy választásod szerint meddig késlekedsz még. Mert a Szeretet valóban türelmes és kedves. A Szeretet nincs tévhitben, és a Szeretet nem engedi meg a téveszméket. A Szeretet mindent magához ölel, minden dologban bízik, minden dolgot megenged és tökéletesen tudja, merre tart, és soha nem szűnik meg ezen az utazáson, míg minden fűszál meg nem szűnik árnyékot vetni, és a Teremtés egésze vissza nem tér Isten Szívébe.

Tanuld meg szeretni Énedet, és kiálts így a világnak:

Én és az Atyám Egyek vagyunk! Ah! Ez az a talaj, amiből mozdulok, és élek, és amiben a lényem gyökerezik. Hát legyen!

És emlékezz arra mindig, hogy az Atya ránézett az Ő egyetlen Teremtésére, és azt mondta,

Íme, ez nagyon jó!

És ennek a jóságnak van neve, és ez a te neved, és a te neved, és a te neved, és a te neved, és a te neved, és a te neved, és a te neved és az én nevem. És íme, ez nagyon jó! Ez a Fény megérdemli, hogy ragyogjon!

És így, ezzel, az óra üzenetét odaadtuk neked. Úgy hiszem, meg tudod különböztetni, mi az. És mégis, előtted áll az ajtó. Kinyitod-e a választásod erejével? Mert az, amit tapasztalsz, feltárja előtted azt, hogyan döntöttél ezen a napon.

És ezzel, szeretett és szent barátom, a béke legyen veled mindig. És ragyogjon az Igazság, ami mindig igaz, a szívedben és az elmédben mindenkor! És emlékezz arra, hogy van egy tökéletesen jó oka annak, amiért időről időre, újra elmondom, hogy mindig veled vagyok!

Béke legyen hát veled mindig!

Ámen.

.

[1] Fordítói megjegyzés: az eredeti angol szövegben az amerikai politikus Quayle szerepel: „hogy is hívják őt – uh, ezt az embert, akit valami madár után neveztek el – Quayle”.

[2] Fordítói megjegyzés: Utalás Jayemre.

.

Kérdés és válasz

Első kérdés: Ha Isten csak azt akarja, hogy boldog legyek, és nem követel meg semmilyen konkrét cselekedetet tőlem, akkor mit jelent Isten szolgájának lenni? Van egy isteni terv a cselekedetekre, amit Isten szeretne, ha követnénk, vagy a cselekedeteket teljességgel a pillanatnyi önérzékelésünk alapján kapjuk? Egy bizonyos módon kell-e csinálnunk a dolgokat itt?

Válasz: Először is, szeretett barátom, ez nem egy kérdés. Ez egy csomó kérdés. Mondtam neked több alkalommal, hogy az Atya csupán azt kéri, hogy boldog legyél. És valóban, ha nem kéri tőled azt, hogy bármit is tegyél, akkor hát mit is jelenthet Isten szolgájának lenni?

Amikor valakit szolgálsz, akkor olyan módon cselekszel, olyan módon létezel, hogy az illető annak az örömnek a tudatában lehet, hogy a teljes figyelmed vele van. Az Atya szolgájának lenni tehát azt jelenti, hogy végre azt választottad, hogy félreteszel minden mást, ami elterelné a figyelmed, és a figyelmed teljességét, ami a lényed teljessége, azon Szeretet Valóságára irányítod, amit Isten terjeszt ki feléd. Azzal szolgálod Istent, ha szüntelenül befogadod azt, amit Isten ajánl neked.

Képzeld el, hogy olyasvalakinek dolgozol, aki csokifagyit készít. És te azt mondod a munkáltatódnak, hogy

Mit szeretnél, mit csináljak?

És a munkáltatód elmosolyodik, és azt mondja,

Annyira szeretem a fagylaltot, amit készítek, hogy semmi mást nem kell tenned, minthogy megeszed. Nagyon jó fizetést adok neked, ha ezt az egyetlen feladatot elvégzed.

És te pedig ránézel, és így szólsz,

Hát, én pedig pont szeretem a csokifagyit. És ha csupán ennyi a dolgom, biztos lehetsz benne, hogy tiéd lesz a leghűségesebb alkalmazott, akit valaha is el tudsz képzelni.

Istent szolgálni nem azt jelenti, hogy a világban dolgozol, megfelelve valamiféle elképzelésnek, amivel az elme állt elő arról, hogy mit jelent Istent szolgálni. Csupán azt jelenti, hogy akkorát kortyolsz, hogy a poharad mindig túlcsordul. Nincs hiányérzet, és ezért nincs szükség arra, hogy önmagadon kívül keress, hogy tele tudd tölteni a poharad. És amikor a figyelmed olyannyira elkötelezett a Szeretet Valósága mellett, mely benned lakozik, a poharad valóban elkezd túlcsordulni. És ahogy túlcsordul, utat tör majd magának, ahogy egy folyó, mely kiárad medréből, és új barázdákat vág, nem így van? És soha nem tudod megmondani, és soha nem tudsz fogadni rá, milyen irányba tartanak az új áramlatok. De a megtartó Életet és Szeretetet hozzák el mindenki számára, akit megérintenek.

De azok az új áramlatok megszűnnek áramolni, ha a fő folyó bármikor is elfelejti a forrását. Ezért, semmi mást nem kell tenned, minthogy befogadod Isten Szeretetének Valóságát, ami feléd sugárzik. És ismét, ahogy így teszel, úgy tűnhet életed folyamán, hogy arra kérnek téged, hogy ölelj magadhoz egy olyan jelenséget, mely elhalad előtted, mindegy, hogy az egy apró fűszál árnyékának meggyógyítása ott, amiről azt gondolod, hogy a te tudatos elméd, szemben mindenki más tudatos elméjével, vagy hogy olyasmit tegyél, ami látszólag magában foglalja a világgal való kapcsolatot, legyen az egy éhes gyermek megetetése, valakinek a táplálása érintésen vagy egy dalon keresztül, egy mag elültetése, egy levél elküldése. Nem igazán számít.

Ahogy többször mondtam, amikor igazán megérted, hogy semmi mást nem kell tenned, minthogy szüntelenül befogadod Isten Szeretetét, akkor tökéletes szolgálóvá váltál. És akkor, ha az jelenik meg, hogy utcaseprő legyél, akkor pusztán seperni fogod az utcákat. És nem gondolsz majd semmi másra, kivéve arra, hogy túlcsordul a poharad. És amikor mások elhaladnak melletted, azt mondják majd,

Ez a személy csak egy egyszerű utcaseprő, mégis azon kapom magam, hogy erre akarok sétálni munkába menet, csak hogy odaköszönjek. Úgy tűnik, hogy jó napom lesz tőle.

És talán arra kérnek majd, hogy a világ megváltója legyél. Csak az ego hangja látna különbséget a világ megváltója és egy utcaseprő között.

Ezért, ne törekedj arra, hogy tudd, mit kellene tenned e világban a forma szintjén, de köteleződj el teljesen afelé, hogy szerető odaadásban létezz, hogy befogadhasd mindazt, amiben Isten szeretne téged megfürdetni: egy olyan nagyszerű Szeretetben, hogy az Elme fel se tudja fogni azt, hogy Szeretet nélkül létezzen. És valóban, a poharad túlcsordul majd.

Ez a lényege a sok kérdésnek, mely egyetlen egyet rejt.

.

.

Második kérdés: Mi a különbség az ikerláng és a lélektárs között? Kérlek, beszélj annak fontosságáról, amikor két teljes ember kezd kapcsolatot, fenntartva az egyediséget, miközben szinergiát teremtenek!

Válasz: Nem volna megfelelő azt mondani, hogy képes vagy szinergiát teremteni. Azt sem lenne megfelelő mondani, hogy képes vagy eredeti egyéniséget teremteni. Amit képes vagy megteremteni és kiművelni magadban, az a hajlandóság, hogy elkötelezd magad teljesen amellett, hogy megengedd, hogy a Szeretet jelenléte előtt az utolsó maradvány és akadály is feloldódjon benned. A szinergia és az eredeti egyéniség megjelennek azon odaadásod következtében, hogy szüntelenül nyitva állj Isten Szeretete előtt, és befogadd azt. Ahogy egy virág nyílik ki egy jól elültetett magból, az egyéniség és a szinergia egy szent kapcsolatban, ahol a szinergia egyedül megtalálható… ezek a dolgok a Szeretet befogadásából, a Szeretet megengedéséből, a Szeretetre való emlékezésből fakadnak.

Mi a különbség, amit úgy hívnak, az ikerlángok és lélektársak között? Először is, az egyetlen különbség meghatározás kérdése. Az ikerláng fogalmát egy barátom adta, hogy segítsen az elméknek meglátni azt, hogy van egy olyan aspektusuk, ami páratlanul és mélyen hozzákapcsolódik valamihez, ami éppen úgy, ahogy ők maguk, mint ahogy az az én is, aminek hiszik magukat, töredezetté vált, hogy ami egész volt, az látszólag töredezetté vált, és ezért válik az elme kiegyensúlyozatlanná.

Az ötlet egy olyan történet megalkotása volt, amivel az elme, ami annyira ahhoz van szokva, hogy önmagán kívül keresse a kiteljesedést, legalább elkezdjen vágyni arra, ami a teljesség felé való elmozdulást, a férfi és női energiák összekapcsolását szimbolizálja a tudatosságban. Annak kockázatával természetesen, hogy néhány elme ténylegesen elhiszi majd, hogy felfedezni és megtalálni az ikerlángját megköveteli azt, hogy rátaláljon egy másik személyiségre egy testben. És mégis, mert a Valóságban az a töredezetté válás soha nem történt meg, az Igazságban nem kell tovább menned, mint a saját tudatosságod, a saját lényed, hogy felfedezd azt, hogy mindaz még mindig benned van. És egyáltalán nem különülhetsz el tőle.

Lehetséges, hogy az idő mezejében, neked, mint tudatosságnak, szükséged lesz egy olyan tapasztalatra, melynek során magadhoz vonzol valakit, aki látszólag egy másik testben van, hogy összejöhessetek. De ez inkább annak a hiedelmednek a gyümölcse, hogy a test vagy, mintsem valamiféle objektív valóságénak. Mert a Valóságban, az Igazság egy. Az elkülönülés nem létezik. Punktum.

És mi a helyzet a lélektársakkal? Ugyanaz. Megfelelő lehet ezt a kifejezést használni arra, hogy leírjuk néhány elmének azt, amit tapasztalnak, mint az adakozás és megértés egy módját, ami lehetővé teszi számukra, hogy megpihenjenek és továbblépjenek. Az is igaz, hogy az elkülönülés álmának drámájában vannak lelkek – a tudatosság töredékei, ha úgy tetszik -, melyek együtt táncoltak és játszottak egymással, és soha nem veszítették el az egység és szeretet érzését egymás felé és egymás irányában. És ezért, egy bizonyos időre és a különlegesség megalkotásával ez a látszólag két lélek valami szikrát gyújt egymásban. Felismerik az Igazságot a másik magjában, mert soha nem vesztették el igazán, bár talán sikeresen elvesztették azt más kapcsolatokban. És ezért… hmm-m… alkalomadtán megesik, hogy amikor két ilyen lélek a felébredés útján jár, az megköveteli, hogy összejöjjenek a térben és időben, hogy meggyújtsák, hogy újra meggyújtsák az elköteleződés szikráját, ami szükséges, hogy meggyógyítsák az elkülönülés érzetét, és hogy felébredjenek abból a káprázatból, hogy az elkülönült én valaha is létezett.

Ez azt jelenti, hogy nincs szükséged senkire, hogy egész legyél. Azt is jelenti, hogy amikor felfedezed ezt a teljességet önmagadban, szabaddá válsz, ha úgy akarod, hogy kapcsolatba lépj bárkivel, akit választasz, és aki téged választ. Remélhetőleg, ez a szentségből és szabadságból történik, nem félelemből és különlegességből. Mert az utóbbi fájdalomhoz vezet, amit még meg kell gyógyítani. Az előbbi folyamatos kreativitáshoz és örömhöz vezet.

Csakis, amikor két olyasvalaki jön össze, akik egészek, akik magukba néztek és igazán megértették, hogy nincs hiány, és ezért nincs szükség, a kreativitás ereje csak ezen az entitáson keresztül képes áramolni. És bármelyik ilyen elkötelezett kapcsolat megteremt egy másik entitást, és valami olyasmit hoz létre, ami az Igazságot tükrözi, hogy azt láthassák mások is, akik a térben és időben lakoznak.

Ne kösd a különlegességet az ikerláng vagy a lélektárs fogalmához! Hanem emlékezz arra, hogy a lélektársad a Teremtőd! Mindenki más a barátod.

.

.

Harmadik kérdés: Miképpen hozhatjuk fényre a tudattalan blokkokat, amelyek megakadályozzák, hogy a szívünk vágya megnyilvánuljon?

Válasz: A válasz nem olyan bonyolult, mint amilyennek tűnhet, mert ezek a blokkok csupán a béke elleni döntés különböző formái. Ezért, figyelj jól, és vedd észre, hogyan érzed magad igazán bármelyik pillanatban, nem szükségképpen úgy, amit mondasz magadnak. Jelen van-e a béke? Ha igen, és úgy tűnik, valami felkelti a figyelmedet, biztos lehetsz abban, hogy a Szentlélek arra kér, hogy tárj a Szeretet Fényére valamit, ami gyógyulásra szorul – anélkül, hogy arra kérne, hogy a sajátodként azonosítsd azt. Beszéltünk erről az egyik alkalommal.

Nem tudod a Fényre tárni azt, aminek meg kell gyógyulnia, mert te nem tudod, mi a gyógyulás valójában. Tanuld meg, mi a valódi gyógyulás, és az, ami gyógyulásra vár, feltárja magát előtted. És a valódi gyógyulás a béke melletti döntés – nem az érzés tagadása. Mert a béke olyan, mint egy óceán, ami minden hullámot magához ölel, ami esetleg megjelenik. Csupán egyetlen egyszerű dolgot kell tenned:

Igazán békében vagyok-e ebben a pillanatban?

Ha a válasz nem, csak azt a kérdést kell feltenned,

Mi az, ami gyógyulásra szorul bennem, hogy a béke helyreállhasson?

Nem lesz elrejtve előtted. Hajlandó vagy-e ezt a gyakorlatba átültetni?

Válasz e kérdésre: Feltétlenül!

Jeshua: Na most, amikor valami ilyesmit kijelentesz, vannak közöttünk olyanok, akik azt mondják,

Ó, nahát! Akkor idehozom neked a „terheim” egy részét.

Amikor olyan történeteket írtak rólam, melyek arról szóltak, hogy magamra vettem a világ bűneit, és amikor olyan mesterekről vagy tanítókról hallasz, akik átalakítják a tanítványaik bűneit, csak gondolj erre úgy, mint „karmikus terhekre”. És amikor valaki azt mondja nekünk,

Hajlandó vagyok arra, hogy mindezt megtegyem. Át fogom ültetni ezt a gyakorlatba – feltétlenül!

Ah, hát! Találtunk egy lehetséges „alkalmazottat”. Soha nem adnak neked többet, mint amit képes vagy átalakítani. És természetesen, bármikor felmondhatsz, és kereshetsz egy másféle munkát!

Van-e értelme ennek a válasznak számodra?

Válasz e kérdésre: Igen, van. Köszönöm.

Jeshua: Köszönöm, hogy feltetted a kérdést. Jelzi a vágyat a válaszra.

.

.

Negyedik kérdés: Mi a kölcsönhatás az erős kötődések, szokások, kényszerek, függőségek kipörgetése között, a célból, hogy gyengéden és megértéssel engedjük el őket, vagy, hogy fegyelemmel és önuralommal vessünk véget e kötődéseknek?

Válasz: A fegyelem nem merevség vagy ellenállás valamivel szemben. Az őszinte fegyelem csupán az Elme egy terméke, ha úgy tetszik. Az őszinte fegyelem csakis azt követeli meg, hogy a figyelmed pontosan oda helyezd, ami igaz a tapasztalásodban bármelyik pillanatban, ítélkezés nélkül. A fegyelem a tudatosság ébersége és az a döntés, hogy a Szeretet jelenléte legyél.

A válasz egyszerűnek és rövidnek és lényegre törőnek tűnik, de ha elmélkedsz rajta, sőt ha a meditációdban ezzel ülsz, és lassan leírod a választ úgy, hogy figyeled a szavak betűit, ahogy megjelennek a fehér papíron, és ahogy megengeded magadnak, hogy türelmes legyél, nem sietős, még több feltárul majd előtted. És mégis, a lényeget valóban megkaptad. Élvezd a válaszon való elmélkedés fegyelmét!

.

.

Ötödik kérdés: Van két vallási mozgalom, ami kedves számomra, amelyek az elmúlt húsz évben növekedésnek indultak. Ez a kettő a Keresztény Pünkösdi és a New Age. Hogyan hatottál a növekedésükre és fejlődésükre, és mit érzel velük kapcsolatban most? Ha lenne lehetőséged arra, hogy szólj ezekhez a csoportokhoz, milyen üzenetet szeretnél kommunikálni feléjük?

Válasz: Először is, hozzájárultam, mert támogatom a marketingjüket. [Nevetés] És nevetsz, pedig ezt eléggé szó szerint értem. Hm! Sokan voltak, sokan vannak ebben a teremben is, akik azt mondanák,

Ez a két mozgalom, amely kedves a szívednek, eléggé távolinak tűnik egymástól.

És ez fontos, mert a forma mindig másodlagos. Az Istentől való elkülönülés meggyógyítása, mely beleolvad az őszinte megbocsátásba, a hajlandóság, hogy megengedd azt, hogy csakis a Szeretet éljen ott, ahol valaha az apró kis szúnyog volt, mely a saját ötleteihez ragaszkodik – ez az, ami számít. Ily módon, egy út, mely hitelesen elvisz valakit az Igazság felismeréséig, és ezért felszabadítja őt, egyenlő bármelyik más úttal, függetlenül a „külső díszletektől”, amik együtt járnak egy-egy úttal. Valóban, szeretett barátom, élvezd, amit teszel ezen utak bármelyikén! Becsüld meg őket! És járj rajtuk!

Ha összehívnék mindenkit, aki az általad elismert és megemlített csoportokhoz tartozik, mit mondanék nekik? Ugyanazt:

Csak a Szeretet valós.

Isten csakis Szeretet.

Te Isten Teremtménye vagy. Ezért a Valóságod a Szeretet.

Most menj, és élj Énedből, hogy az Éned Szeretetet adhasson e világnak!

Ne szaladj előre a holnaphoz! Mert az idő, amiről beszélünk, az a most, bármelyik elme számára, amelyik úgy dönt, hogy ez így van.

Ne várj egy megmentőre, aki a felhők közül száll alá! Mert én mindig veled vagyok. És a szívedben lakozom, ahol valójában te is lakozol, a nappalidban barátokként teázva.

Mindegyikőjüknek azt mondanám:

Ne lássatok különbséget egymás között, csupán az Életen keresztül vezető út különbözőségét lássátok, amin képesek vagytok emlékezni a Szeretetre, és élni azt!

És ha ez nem lenne elegendő számukra, azt javasolnám, hogy keressenek egy másik utat!

.

Fordítói megjegyzés

A fordítás a The Way of the Heart alapján készült:
https://www.christmind.info/wom/intro/woh/

1 lecke fordításához az ajánlott hozzájárulás 1 000 Ft. Ha arra érzed a Hívást, ennél magasabb összeget is hálásan fogadok. A támogatásod fordítói munkámhoz ide tudod elutalni.

Ez a lecke adományos módon elérhető. Letöltheted pdf és epub formátumban A Szív Útja oldalon, alul.



Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..