Jézus (Jeshua) csatornázott, magyarra fordított tanításai

A Szív Útja 6. lecke

Most elkezdjük.

És valóban, ismét, üdvözöllek téged, szeretett és szent barátom! Valóban, üdvözöllek téged, szeretett és szent barátom! Ha megérted ennek az üdvözlésnek a jelentését, ha felfogod mindegyik kifejezésnek a mélységét, amit használok, akkor már mindent tudsz, amit tudni lehet. És jól fel vagy készülve arra, hogy kiterjeszd Isten Szeretetét, örökké.

A „valóban” egyszerűen azt jelenti, hogy nincsen más választás. Az „üdvözöllek téged” annak köszöntése, akit az Atya teremtett minden dolog előtt, mert meghajlok ragyogásod előtt. Üdvözöllek téged, „szeretett” és szent Isten Gyermeke! Valóban, Isten szeretettje. Valóban, a fizikai univerzumod minden molekulájában szeretett. Valóban, Szent Anyád, ezen becses Föld által szeretett. Valóban, szeretett minden által, amit el tudsz képzelni, ami valaha is létezett vagy valaha is létezhet, ami Isten Szívéből és Elméjéből árasztotta ki önmagát. Te vagy a Szeretett, tisztán és egyszerűen. És ismét, nincsen más választás.

Szent”, mert teljes vagy – nem azért, mert kiérdemelted ezt a szentséget -, hanem azért, mert ez az az Igazság, amiből örökké kiterjedsz; mert Isten hasonlatosságára vagy teremtve; mert Isten Elméjéből jöttél létre. Maga vagy a szentség, minden egyes alkalommal, amikor félreteszed azt a kísértést, hogy egy haszontalan álmot álmodj, és amikor Krisztusként jársz e Földön.

Szeretett és szent „barát”. Egy barát nem kevesebb, mint én magam vagyok. Egy barát az, aki teljes egyenlőségben jár a legnagyobb mesterek mellett, bárkit is tartasz ilyen mesternek. Egy barát – egy barát az, aki azt választja, hogy bárkire néz is, csakis Krisztus Arcát látja. És nincs olyan e teremben, és valóban, nincs olyan, aki e szavakat hallaná, aki ne nézett volna már rám, és látta volna Krisztus Arcát belül. És hasonlóképpen, rád nézek, és „barátnak” nevezlek.

Mert amikor rád nézek, nem látom azokat a pillanatnyi álmokat, amelyekről látszólag azt gondolod, olyan sokáig tartanak. Csak annak ragyogását látom, amit Atyám terjesztett ki Szeretetből. Csak azt látom, aminek nincs kezdete és vége. És csakis azt látom, ami nem ismeri sem a születést, sem a halált. Csak azt látom, ami nem ismer korlátokat. Csak annak Fényét látom, ami már most is kiterjed minden dimenzióban és minden univerzumban.

Csak a testvéremet látom. És nyomát sem látom semmilyen köztünk lévő egyenlőtlenségnek. És mégis, bizony felismerem azt, hogy az álmodban úgy tűnik, én kissé előtted járok. És néha, a szívedben ott egy vágyódás, hogy kövess engem. És ha figyelmet szentelsz ennek a vágyódásnak, ha ezt a vágyódást elsődlegessé teszed mindenkor, a saját vágyad elvisz téged egészen oda, ahol én vagyok. És nevetni fogsz, amikor felfedezed, hogy egy centimétert sem mozdultál – hogy ahol én vagyok, ott vagy te is, és ahol te vagy, az az örökkévalóság, és nem az idő; hogy az, ahol vagy, születésed helye: Isten Elméje. Ez az egyetlen dolog, ami igaz, és ez mindig igaz. Ez az egyetlen valóság, ami őszintén a sajátod. Ezért, valóban, barátnak hívlak. Mert látom, hogy az vagy, ami én vagyok, és ezért hát, valóban, üdvözöllek téged, szeretett és szent barátom!

Szóval most megállhatunk. Nincs semmi több, amit mondani lehet. És mégis, az elme száguldozik, nem így van-e? És mégis, az elme messze száguld attól a valóságtól, amit éppen most elmondtam rólad. Az elme úgy rohan a forrása elől, mint a napnak egy sugara. Mégis, a valóságban, soha nem hagyja el Forrását. És az erő, amivel látszólag összezavarod magad a félelem egy pillanatnyi gondolata által, ugyanaz az erő, ami által fel fogsz ébredni saját hívásodra.

Az Igazságban, van benned egy olyan hely, ami már tudja a napot és az órát. Már most is tudod, mikor fogsz úgy dönteni, hogy éled azt a döntést, hogy felébredj Istenben, és csakis a Szeretet jelenléte legyél. És a Szeretet minden dolgot magához ölel, minden dolgot megenged, minden dologban bízik, minden dolgot meghalad. A Szeretet soha nem birtokló. A Szeretet soha nem fél. A Szeretet egyszerűen Szeretet. A Szeretet nem ragyoghat senkire sem különlegességgel, semmikor. Mert a különlegesség maga egy összeszűkülés, az a kísérlet, hogy a Szeretet csak egyvalamire ragyogjon, csak egy személyre, csak egy lényre, csak egy univerzumban.

Ezért, bármikor felismered, hogy kiválasztottál valakit vagy valamit, és azt mondtad, „Ő értékesebb”, biztos lehetsz abban, hogy egyáltalán nem Szeretetben vagy, hanem félelemben. És ezért, ha az a valaki elhagyna téged, akkor veled mi történne? De ha a Szeretetben vagy, ahogy egy hal a tengerben, minden lény jöhet és mehet, és te pedig megáldod őket majd az útjukon. És emlékezni fogsz arra, hogy ott lakozol, ahová Isten helyezett téged. És Isten az Ő Szívébe helyezett téged. És amikor azt választod, hogy csakis a Szeretet jelenléte legyél, még a veszteség álma is eltűnik majd a tudatosságodból, ahogyan az erdei köd a felkelő nap előtt.

Valóban, szeretett barátom, a Szeretet tényleg arra vár, hogy üdvözöld. És ugyanakkor, nem köszöntheted a Szeretetet úgy, hogy arra vársz, hogy valaki más által érkezzen meg hozzád, még általam sem. Nem köszöntheted a Szeretetet úgy, hogy sietve megpróbálod olyanná formálni a környezetet, amiről azt hiszed, megfelel a preferenciáidnak. Nem köszöntheted a Szeretetet, ha ez a köszöntés bármilyen futó dologhoz kötődik vagy kapcsolódik, bármi olyasmihez, ami az időben született. A Szeretetet csakis ott üdvözölheted, ahol a Szeretet igazán lakozik. És a Szeretet benned lakozik, mint önnön lényed Magja és Forrása.

Ezért, ha szeretnéd ismerni a Szeretetet, ismerd meg Énedet! Öleld magadhoz a róla szóló Igazságot, és az Igazság felszabadít majd! Aztán, valóban, a Szeretet áramolni fog rajtad keresztül. És ahogy a nagyszerű napfény gondoskodik szeretett Földedről, a rajtad keresztüláramló Szeretet is akadálytalan lesz. Nem ütközik majd egyetlen akadályba sem. És bárki is áll előtted, ránézel majd, és tudni fogod, hogy Atyád küldte őt hozzád. A Szentlélek küldte hozzád, mert rajtad keresztül a Szeretet oly módon terjed ki, ami elkezdi majd megérinteni a felébredése helyét. Ezért vagy a Szeretet szolgálója. Erről szól az Élet, nem másról!

Amikor az önátadást választod, azt, hogy feladod a játszmát és annak álmát, hogy megpróbálj ellenállni az Igazságnak, ami mindig igaz rólad, egy tiszta csatornává, egy egyszerű eszközzé válsz majd. Többé már nem leszel kereső, mert úgy döntöttél, hogy megtaláltatsz. És amikor az Igazság elől való elbújás őrült lehetőségének utolsó maradványát is átadod, amikor ezt feladod, a Szeretet áramlik majd rajtad keresztül. De vedd észre, hogy ha rajtad keresztül áramlik, akkor először hozzád kell áramolnia! Ezért, törekedj mindig az elfogadásra, hogy adhass! Mert mit adhatnál valaki másnak, ha azt még nem adtad meg önmagadnak?

Nem tanították-e neked is azt, hogy megpróbálj szeretni, megpróbálj „helyesen”, „jól” cselekedni? … bármit is jelentsen ez. És mégis, hányszor bújtál el titokban, és mondtad azt, „Nem érdemlem meg”? És aztán csodálkozol, miért van az, hogy az arra tett kísérleteid, hogy másokkal kapcsolódj a Szeretetben, soha nem tűnnek kielégítőnek, soha nem töltik tele a poharad, soha nem váltják ki azt az örömöt, amiről azt hitted, rálelsz majd. Mert valóban, jól figyelj, a feladatod, ha így kívánod hívni, nem az, hogy a Szeretetet keresd és rálelj, hanem az, hogy befelé fordulj, és felfedezz minden akadályt, amit a Szeretet jelenléte előtt emeltél, és felajánld ezt az akadályt az álmok nagyszerű feloldójának, a Szentlélek kegyelmének.

Sokszor mondtam neked, hogy a legnagyszerűbb ajándék, amit adhatsz, ez: juss el teljesen arra a felismerésre, hogy minden egyes arra tett kísérleted, hogy ellenállj annak, hogy Krisztus jelenléte légy, kudarcot vallott, keservesen. Nem számít, hányszor próbáltad meggyőzni magad arról, hogy nem érdemled meg, az univerzum mégis módot talál arra, hogy szeressen téged. Nem számít, hányszor próbáltad bezárni magad egy testbe, ez nem sikerült. És a halál pillanatában emlékeztél és szembesültél korlátlanságod ragyogásával. Ezért, valóban, a legnagyszerűbb ajándék, amit bárkinek adhatsz az, ha azzá válsz, aki semmissé tette annak szükségét, hogy ragaszkodjon a félelem őrültségéhez.

A félelemnélküliség a mesterré válás elsődleges jellemzője. És a mesterré válás nem azt jelenti, hogy hatalmas erővel rendelkezel ahhoz, hogy bizonyos dolgok megtörténjenek. Mesternek lenni csupán az a felismerés, hogy ami igaz, az mindig igaz, és nem létezik más választás. A szabad akarat nem azt jelenti, hogy jogod van azt hinni, hogy sikerrel járhatsz abban, hogy valami más legyél, mint aminek Isten megteremtett téged. A szabad akarat nem azt jelenti, hogy választhatod azt, hogy nem vállalod azt az egyetlen tanmenetet, amit az Élet kínál neked minden pillanatban. Azt jelenti csupán, hogy megvan a jogod ahhoz, hogy még egy nappal elhalaszd. És minden alkalommal, amikor elhalasztod, tovább alszol szenvedésedben.

De amikor azt választod, hogy elfogadod az egyetlen tanmenetet, ami valóban számít, amikor azt választod, hogy arra használod a szabad akaratod erejét, hogy így szólsz,

Most, ettől a pillanattól kezdve, nem tolerálok többé hibát magamban. Nincs több játszma, nincs több álom. Elköteleződöm amellett, hogy csakis a Szeretet jelenléte legyek, mert ez az Igazsága annak, aki vagyok. Nem számít mások véleménye, akik még ellenállnak annak, hogy meghozzák ezt a döntést.

… aztán, valóban, a Mennyben és a Földön minden dolog megmozdul, hogy támogasson téged, hogy elvezessen téged a megfelelő személyhez, a megfelelő helyre, a megfelelő könyvhöz, a megfelelő napfelkeltéhez, a megfelelő rétre, hogy segítsen neked abban, hogy levesd az akadályok láncait, amiket a Szeretet jelenléte elé emeltél bálványként és a Szeretet pótlékaként. És ezért van az, hogy amikor igazán lelked mélyéből úgy imádkozol, „Atyám, vezess haza”, biztos lehetsz abban, hogy attól a pillanattól kezdve, rendben van, ha minden apró dologban bízol, ami kibontakozik. Mert bár nem látod, akiket te angyaloknak hívnál – barátok, akiknek egyszerűen nincs teste -, sietve köréd gyűlnek, mert kimondtad azt a parancsot,

Igen, elfogadom a jelenléteteket az életemben. Az egész dolgot megfordítom. Mostantól, minden pillanatot annak szentelek, hogy meggyógyuljak és felébredjek az Istentől való illuzórikus elkülönülés érzéséből, amit egykor tévedésből teremtettem.

Szeretet! Hány módon kerested? Hm! Meg tudod-e számolni? Hm! Meg mernéd-e próbálni, hogy megszámold a bolygód partjain lévő homokszemeket? Mert biztos lehetsz abban, minden egyes lélek már ennyi módon próbált rálelni a Szeretetre, ha nem még több módon. Milliónyi formában kerested, melyeknél már előre tudtad, hogy nem találhatod meg. Mindezt azért, mert fenn akartad tartani azt az őrült kísérletet, hogy elkülönítsd magad Istentől. És ez olyan hiábavaló, mintha a napsugár próbálná magát elkülöníteni a naptól.

Valóban, szeretett barátom, csak egyetlen kérdésre kell választ adnod:

Mit választok ebben a pillanatban?

Minek adtam át életem: milyen érzékelés, milyen gondolat, milyen érzés mesterévé váltam? (Mivel az érzés csupán abból a gondolatból vagy érzékelésből áramlik, amit választottál.) Milyen viselkedést, milyen cselekedetet választok ebben a pillanatban, és ez kifejezi-e lényem valóságát? Az foglal-e le, hogy kiterjesszem a Szeretetet, vagy azzal vagyok-e elfoglalva, hogy félelemmel eltelve próbálom megragadni azt, amiről azt hiszem, Szeretetet adhat nekem, hogy el ne veszítsem?

Nézd hát meg jól a szüleid és testvéreid és partnereid és barátaid! Egyikük sem, egyikük sem rendelkezik azzal az erővel, hogy Szeretetet adjon neked. Szóval mit próbálsz kapni tőlük? Miért ragaszkodsz ahhoz, hogy egy másik embernek alkalmazkodnia kell mindahhoz, amire hited szerint szükséged van? Hiábavaló, száz százalékig, abszolút, teljesen hiábavaló a Szeretet keresése bárkivel vagy bármivel kapcsolatban.

Ugyanakkor, nagyon is helyénvaló a Szeretetet adni minden kapcsolatban, mindenkinek és mindennek. De a Szeretet adása megköveteli azt, hogy ráébredtél arra az Igazságra, hogy az egyetlen kapcsolat, aminek valóban értéke van, az a kapcsolat közted, mint lélek, és Atyád, vagy Isten, mint Teremtőd között.

Képzelj el egy villanykörtét valamelyik berendezési tárgyadban, mely kinéz apró izzószálai közül, és azt mondja,

Hm! Hát remélem, hogy az a személy az igazi, aki épp most sétált be az ajtón! Bárcsak elérhetném és megragadhatnám, talán a saját fényem is kigyulladna!

Hm! Nem könnyebb-e egyszerűen megfogni a kábelt, és bedugni a megfelelő konnektorba? Hányszor fogsz még azzal próbálkozni, hogy a rossz konnektorba dugod a kábeled? Hm?

Hát ez nem jött be. Kipróbálom ezt a testet, kipróbálom ezt a személyt, kipróbálom ezt a karriert. Hm. Nem sok áram jött ebből se. Ah! De azért jött egy kicsi.

És aztán dühös leszel, mert nem ad elég áramot, vagy tegnap eleget adott, de ma nem, szóval az ő hibája kell, hogy legyen. Hm!

Van egy apró konnektor, amibe bedughatod a kábeled. Ez az egyetlen, ahova beleillik, és ez az egyetlen, ami elhozhatja neked a Kegyelem Áramló és Élő Vizeit. És ez a konnektor csakis a Szívedben található – nem a fizikai szívedben, hanem abban, amit a fizikai szív jelképez: saját lényed magjában.

De hányszor ellenőrzöd egy nap, hogy a kábel még mindig be van-e dugva? Hányszor emlékszel arra, hogy megkérdezd magadtól,

A Szeretet vagy a félelem mellett köteleztem el magam?

A félelem az a cselekedet, amikor kihúzod a kábeled az egyetlen konnektorból, ami tényleg elégedettséget hozhat számodra, és körbe-körbe rohangálsz, miközben megpróbálod valaki vagy valami más konnektorába dugni azt. És arra szeretnélek kérni, hogy fontold meg ezt az egy kérdést, ahogy tapasztalásod egészét megvizsgálod: Működött-e ez valaha? Működhet-e valaha is?

Képzeld el azt, hogy folyó vizet próbálsz a tenyeredben megtartani úgy, hogy összeszorítod az ujjaid! Mennyi vized marad? Nem folyik-e ki az ujjaid közül, bármennyire keményen is próbálkozol? Megtalálja az apró lyukakat, és elfolyik. Kinyitod a kezed, és annyi sem marad ott, hogy megnedvesítsd a nyelved. És mégis, minden alkalommal, amikor valakire ránéztél – mindegy, hogy szülőre vagy testvérre vagy barátra vagy partnerre vagy tanárra vagy bárki másra -, bármikor ránéztél egy fizikai dologra, és megpróbáltad a kábeled abba a konnektorba beledugni, hogy megkapd azt, amiről azt hitted, szükséged van, ezt tetted. És szó szerint azzal végződik ez, hogy kiszorítod az életet magából a kapcsolatból.

De az Igazságban, amikor elsőként a Királyságot keresed, és azt a kábelt a szívedben lévő konnektorba dugod, amikor emlékszel arra, hogy te és Atyád Egyek vagytok, hogy csak a Szeretet valós, hogy semmi más nem számít… és az, amit érzel, ami talán azt mondja, „De… de… de… de…” az semmivel nem több, mint egy régi szokás visszhangja. És ez a szokás nem élhet, hacsak te nem táplálod.

Ezért, tápláld az egyetlen szokást, ami számít: annak szokását, hogy emlékszel arra, hogy az Igazság mindig igaz, tekintet nélkül arra, hogy mi halad el fizikai szemeid előtt, és ennélfogva, az elméd előtt. Egyik univerzum után a másik univerzum, majd a következő, mindenben, ami jön és megy, mindenben, ami születik és meghal, mindenben, ami megjelenik és eltűnik, egy lapos autógumi vagy egy hirtelen vihar közepette, semminek – semminek – nincs értéke, kivéve a Teremtőddel való kapcsolatodnak.

Amikor egy kapcsolatban valakivel vagy valamivel megtapasztaltál egy pillanatnyi boldogságot, egy pillanatnyi békét, ami minden megértést örökké meghalad, egy pillanatnyi beteljesedést, ami olyan édes és olyan fenséges volt, hogy szó nem írhatja le, nemhogy kifejezze, amit megtapasztaltál, az nem volt más, mint Isten Szeretetének kiáradása rajtad keresztül. Nem az a személy vagy dolog okozta. Azért történt, mert ha csak egy pillanatra is, kiléptél a drámádból, kiléptél az álmodból, és megengedted az Igazságnak, hogy éljen rajtad keresztül.

Aztán, természetesen, becsaptad magad:

Istenem, hát ez olyan finom volt! Ez volt a legjobb dolog, amit valaha is megízleltem. Biztosan tőled jött. Gyere csak ide! Szükségem van rád!

Ha bármikor is elhiszed, hogy szükséged van valamire vagy valakire, biztos lehetsz abban, hogy abban a pillanatban káprázatban élsz.

Csak a Szeretetre van szükséged. A Szeretet minden dolgot kiteljesít. A Szeretet minden dolgot magához ölel. A Szeretet minden dolgot meggyógyít, és minden dolgot átalakít. Ezért, valóban, emlékezz jól – te, és csakis te lehetsz az oka, ha úgy tetszik, a kiteljesedésednek, a békédnek, a teljességednek. És ez megköveteli azt, hogy semmit nem teszel, kivéve azt, hogy emlékszel arra, hogy a Teremtőddel való kapcsolatod létrehozd.

Nem igaz-e az, hogy amire leginkább vágysz, az a Szeretet? Nem igaz-e az, hogy megpróbálod, vagy legalábbis reméled, hogy minden kapcsolat, nem számít, milyen rövid, nem számít, milyen formában, hogy minden utazás, minden vállalkozás, lehetővé teszi majd számodra, hogy megtapasztald a békét? Nem igaz-e az, hogy te, aki testben és testként tapasztalod magad, ideiglenesen az időben, nem igaz-e az, hogy a legnagyszerűbb tapasztalataid azok voltak, amikor a test minden egyes sejtjét elárasztotta a Szeretet, a fenséges boldogság és béke?

Fogadd el azt az Igazságot, hogy amire mindennél jobban vágysz, az a Szeretet élő megtapasztalása! És aztán emlékezz arra, hogy semmi, amit teszel, nem hozhatja el számodra a Szeretetet. Semmi, amit teszel, nem tarthatja meg számodra a Szeretetet az általad választott formában. Semmi, amit teszel – semmi, amit teszel -, nem érheti el azt, hogy a Szeretet abban a formában jelenjen meg, amihez ragaszkodsz.

Csak a dráma elengedése, az álom elengedése, annak választása, hogy emlékszel arra, hogy az Igazság mindig igaz, a belső Királysághoz való visszatérés, minden egyes lélegzetet megelőzően, és emlékeztetve magad, és így szólva a Teremtődhöz,

Csak azt akarom, ami mindig igaz. A Szeretetet akarom. A Szeretet az, ami Te vagy. A Szeretet az, amit befogadok. A Szeretet az, ami vagyok. És én és Atyám Egyek vagyunk.

Ebben, és csakis ebben fedezheted fel azt, amit keresel.

És akkor szabaddá válsz, hogy e Földön járj, benne legyél, de egyáltalán ne e világból való legyél. És bár a barátaid rád néznek majd, és még mindig egy férfit vagy egy nőt látnak, aki látszólag hasonlóan cselekszik, mint ők maguk – és mégis, bár nem látják, Krisztus van velük. És valami egyre csak hozzád vonzza őket. Nem tudják biztosan, micsoda. A tested formája? Hm! A szemeid ragyogása? Nem ezek a dolgok! Érzik a Szeretet minőségét.

El tudod képzelni azt, hogy e Földön jársz, ezen a bolygón, ahol élsz, és nem számít, hol vagy, mintha úgy éreznéd, hogy minden egyes felhő, minden szál fű és a Földön és Mennyben minden jó dolog már most is benned lakozik, arcodnak ezen az égboltján? El tudod képzelni azt, hogy e Földön jársz és érzékeled azt, hogy a legtávolabbi csillagok Fénye, mely az éjjeli égen ragyog, már most is benned van, hogy az egész Teremtést a tenyeredben tartod? Lenne-e még tere annak, hogy meggyőzd magad arról, hogy hiányt szenvedsz valamiben, hogy szükséged van valamire, hogy a nyugtalanság, amit érzel, indokolt?

Az Igazságban, olyan vagy, mint valaki, akinek megadatott a tökéletes kincs, egy felbecsülhetetlen értékű ékszer. És te azt a zsebedbe tetted, és elfelejtkeztél arról, hogy a tiéd. És így körbe-körbe rohangálsz, és megpróbálsz belekukucskálni mindenki más zsebébe. És megpróbáltál elcsábítani egyeseket, hogy megadják magukat, hogy tiéd lehessen a ruhájuk, és ezért megpróbáld magadénak tulajdonítani azt az ékszert, amiről azt reméled, az ő zsebükben van. De a nagyszerű Igazság az, hogy nem birtokolhatod a Szeretetet, míg szabaddá nem teszed. Nem kezdhetsz szent kapcsolatot valakivel vagy valamivel, míg fel nem adod minden maradványát annak a szükségnek, hogy birtokold azt a valamit vagy valakit.

Amikor az egyetlen vágyad a Szeretet, hajlandó leszel arra, hogy bárkit szabaddá tegyél, hogy támogasd őt a saját útján, nem számít, mi az, és mibe kerül. És mégis, soha nem fogod azt érezni, hogy a Szereteted meginog. És ha a szomorúság szúró fájdalma jelenik meg, mert felismered, hogy két test a térben most a bolygó két különböző pontjára fog utazni, amikor ez a fájdalom megjelenik, felismered majd, mint egy téves érzékelés hatását. És befelé fordulsz, arra a helyre, ahol minden elme kapcsolódik egymással. És emlékezni fogsz arra, hogy a kiteljesedésed nem abban nyugszik, hogy Szeretetet kapj valakitől, hanem abban, hogy Szeretetet adj mindenkinek.

Ha valóban ismerni szeretnéd az Igazságot, ami szabaddá tesz, figyelj minden egyes szóra, amit megosztok veled! És ha szeretnéd megízlelni a tökéletes szabadság édes nektárját, köteleződj hát el amellett, hogy lecserélsz minden téves érzékelést, amit valaha is megalkottál, minden gondolatot, amit valaha megtartottál magadban mindenkiről és mindenről, hogy félreteszed ezeket a dolgokat, és energiád teljesen annak az egyszerű, de éber gyakorlatnak szenteled, hogy emlékszel az Igazságra – minden egyes lélegzetedet megelőzően is:

Én élek! – mégis nem én, hanem Krisztus lakozik bennem. Ezért, alávetem és átadom magam az Igazságnak, ami mindig igaz. Mert a kiteljesedésem csakis abból származik, hogy megengedem azt, hogy Krisztus megadasson a világnak.

És hát, látod, az Igazság nagyon egyszerű. Egyáltalán nem bonyolult. Állj félre az útból, engedd, hogy a Szeretet éljen rajtad keresztül! És aztán hirtelen tudni fogod, valóban, hogy minden jó dolog megadatik neked örökké. Tudni fogod, hogy a Kegyelem a valóság. Tudni fogod, hogy az erőfeszítésmentesség az, ahogy az Élet működik a Királyságban. De az erőfeszítésmentesség nem azt jelenti, hogy nem érzel, mert az érzés dimenziójában vagy. Az erőfeszítésmentesség nem azt jelenti, hogy nem fedezed fel, hogy nem mélyíted azt a képességed, hogy a Szeretet élő megtestesülése legyél. Nem azt jelenti, hogy nem állítod magad azon kihívás elé, hogy megtanuld kifejezni a Szeretetet oly módon, ahogyan azt valaki más képes meghallani. Az erőfeszítésmentesség egyszerűen azt jelenti, hogy elengeded az ellenállást azzal szemben, amit a Szeretet kér tőled minden egyes pillanatban.

Az erőfeszítésmentesség a Királyság útja. A világban, az erőfeszítésmentesség azt jelenti, hogy leengeded a falat, amit magad és a Teremtés egésze közé emeltél. Többé nem állsz ellen a kapcsolat megélt tapasztalásának, bármivel is legyen az – kapcsolat egy felhővel, kapcsolat egy másik személlyel, kapcsolat egy macskával vagy egy kutyával, kapcsolat – amit te úgy hívsz – a május huszadikáddal[1], amikor a nagy kormányodnak befizeted az adót. Hm. Miért nem csomagolod be azzal, amit te a karácsonyi csomagolópapírodnak és szalagjaidnak hívsz, és küldöd el sok Szeretettel? Hm!

Amikor megtanultad azt, hogy elengedd az akadályokat, a falakat közted és aközött, ami előtted van, bármi is legyen az, amikor kinyitod az ajtót, amit sokatok úgy hívna, a csakráid előtt, és egyszerűen megengeded, hogy a Szeretet éljen rajtad keresztül, amikor ránézel valakire vagy egy szituációra vagy egy dologra, és rájössz, hogy ezen a világon semminek nincsen ereje ahhoz, hogy bántson téged, ezen a világon semminek nincsen ereje ahhoz, hogy bármit is elvegyen tőled, ha emlékszel arra, hogy Szeretetet adj, akkor szabad vagy! És meghaladtad a születést és a halált. Nincs többé a kereső, és már csak Krisztus jár e Földön. És ha az elköteleződésed valóban az, hogy önmagadba nézz, és felfedezz minden egyes akadályt, amit valaha is megalkottál a Szeretet jelenléte előtt, miért állsz ellen annak, hogy érezd azokat a dolgokat? Mert jól mondták neked azt, hogy a másik oldalon ott van az a Szeretet, amit keresel.

Ne tagadd hát az érzés szerepét ebben a dimenzióban, mert az érzés minden! Még Isten jelenlétét sem ismerheted, ha nem érzed. Nem gondolkodhatsz Isten jelenlétéről. Nem ragaszkodhatsz egy hiedelemhez Isten jelenlétéről. Ez nem elég, ez nem fogja teletölteni a poharad. Az érzés tölti meg a poharad. Az érzés – a szabadjára engedett, akadálytalan, korlátlan érzés – az átjáró abba a Szeretetbe, ami felszabadít!

Ezért, amikor azt mondod, „Nem akarom ezt érezni”, biztos lehetsz abban, hogy igazából azt mondod:

Igen, igen. Az ajtó a Mennyek Királyságába itt van előttem, de ha azt gondolod, hogy ki fogom nyitni, megőrültél! Egyébként sem éri meg. Ami megéri, az az, hogy megvédjem a pótlékot, amit megalkottam.

És én az egónak hívtam ezt, a hamis énnek, amit egyszer úgy írtam le neked, mint egy szúnyogot, ami az űrre kiabál.

Az! Ó, hát amellett köteleztem el magam. És meg fogom védeni ezt a dolgot. Feladjam a Mennyországot, hogy megvédjem ezt az értéktelen, apró dolgot? Ó, igen! Jobb, ha elhiszed, hogy hajlandó vagyok arra, hogy meghozzam ezt az áldozatot! Egyébként is mi a Mennyország? Csupa szeretet dolog. Hm! Egy csomó ember, aki boldogan szaladgál, néhányan test nélkül, korlátlanságban, félelemnélküliségben, hatalmas teljességben örvendezve. Kinek van erre szüksége? Ó, de ez az apró szúnyog, az én kis szúnyogocskám. Ó! Azt akarom, hogy te ragyogjál!

Sok bölcsesség van a vicces kis mondásaitokban és zenéitekben és többi dolgotokban. Hányszor próbálkoztál már azzal, hogy ez a kis szúnyogocska ragyogjon? Hm!

Mindenki vegye észre, hogy ragyog! Kérlek, vegyétek észre, milyen nagyszerű vagyok! Hogy ragyog a szúnyogocskám! Hallgassátok a jajveszékelésem és a panaszkodásom és a (már bocsánat a kifejezésért, amit ti „nyafogásnak” hívtok), a siránkozást, a nagy szomorúságot. Ó! Milyen nagyszerű a szúnyogom!

Mindeközben, Isten Szeretete árad az univerzumok sokaságán keresztül, és – örökké – újabb univerzumokat teremt. És Isten Szeretete még csak észre sem veszi a szúnyogot. Senki sem figyel rá. A barátaid körülötted, ők sem akarnak rá figyelni, bár néha sarokba szorítod őket, és nincs más választásuk. De közülünk azok, akiknek nincs teste – tényleg, igazán azt gondolod, hogy arra pazaroljuk az értékes örökkévalóságunkat, hogy komolyan vesszük azon próbálkozásodat, hogy ragyogjon a szúnyog? Valóban, mert Szeretünk téged, megadjuk neked a teret, és tiszteletben tartjuk a szabad akaratodat, hogy olyan kicsi és nyomorult legyél, amilyen csak szeretnél lenni. És várni fogunk mindaddig, míg azt nem választod, hogy újra visszatérsz ahhoz a nagyszerűséghez, amiben igazán lakozol. Soha nem vonjuk meg a Szeretetünket tőled. Egyszerűen keresztülnézünk a történeteden, mert mi Krisztust akarjuk szeretni, aki benned lakozik.

Melyik naptári napon és órában fogsz úgy dönteni, hogy úgy szereted magad, ahogy elsőként Atyád szeretett téged? Hogy igazán – hogy igazán – és egyszer s mindenkorra meghozod azt a döntést, hogy élj! Mert amíg nem döntöttél Krisztus Elméjével és Krisztus Elméjéért és örökké Krisztus Elméjéből, az élet még nem kezdődött el!

Ó, Istenem! Ez kissé sokként ér, nem? Nézz csak azokra a tapasztalásokra, amiket megéltem, Jeshua! Hogyan mondhatod nekem azt, hogy eddig nem éltem? Miért, hát ott volt az a dráma, aztán meg ott volt amaz a dráma, és aztán ott van az a dráma is amott. Nem emlékszel arra, amikor tizenhét élettel ezelőtt, amikor ezt tettem, és aztán meg amazt tettem? Végigküszködtem amazt, és küzdöttem ebben. Éltem.

Nem, álmodtál.

Megesik-e, hogy felébredsz reggel, és rájössz, hogy egész éjjel arról álmodtál, hogy szalagokat és trófeákat kaptál a világtól, meg mi mindent még? És aztán azt mondod-e,

Ez olyan valóságos volt. A trófeák biztosan ott állnak a konyhaasztalomon.

Amikor felébredsz, és felülsz, és a talpaid a talajra helyezed, így szólsz,

Ah! Kicsit megrázom a fejem. Csak álmodtam.

Miközben álmodtál, egész valóságosnak tűnt. És erről a minőségről beszélek én most.

És ha ezt most sértésnek szeretnéd venni, az is tökéletesen rendben van. Egyáltalán nem fogja megzavarni a békém. Míg teljesen úgy nem döntesz, hogy Életre kelsz, mint Krisztus jelenléte, mint a Szeretet jelenléte, hogy tapasztalásod minden egyes pillanatát magadénak vallod egészében saját magad által teremtettként, nem más okból kifolyóan, mint hogy ezt választottad Korlátlan Lényed tökéletes és végtelen szabadságából, amikor minden dologra ítélkezés nélkül nézel, a megbocsátás szemein keresztül, amikor úgy döntesz, hogy csakis a Szeretet valóságát testesíted meg, nem számít, hogy mindenki más mit csinál, akkor kezdődik az Élet!

A naptáradban eddig a napig csupán egy maroknyi lény volt, aki igazán élte az Életet ezen a bolygón, egy nagyon kicsi maroknyi. Jó néhányan vagyunk, akik teljes mértékben örömmámorban úsznánk, ha csatlakoznál a klubhoz! És megosztok veled egy apró titkot: míg így nem teszel, nem diplomázhatsz le. Soha nem fogod elhagyni ezt a bolygót, ami látszólag konfliktussal és szenvedéssel van tele, míg meg nem éled azt a tapasztalatot, hogy úgy jársz e Földön teljesen, mint a Szeretet gondolata formában, csakis a Szeretet szövetségeseként. Soha nem fogod elhagyni ezt a bolygót. Soha nem fogod felvenni a kereszted, és nem fogsz követni engem. Újra meg újra meg újra itt keringesz majd, csak azért, hogy ugyanannak a döntésnek a szükségességével szembesülj, hogy teljesen a Szeretetet válaszd.

És végül felnézel az Égre majd, és így szólsz:

Atyám, essünk túl rajta! Elég időt pazaroltam el. Elmúlt, ez rendben van, nem számít. [tapsol egyet] Most! Elköteleződöm a Szeretet mellett. Hozd elém azt, amit meg kell tapasztalnom, bármi is legyen az, hozd fel a mélységből, azokról a helyekről, melyeket elrejtettem magamban – minden akadályt, aminek még fel kell oldódnia a Tökéletes Szeretet Kegyelmének Fényében. És én megteszek mindent, amit tudok, ami engem illet, hogy megnyissam magamban azokat a helyeket, hogy érezzem azokat a helyeket, hogy magamhoz öleljem azokat a helyeket, hogy szeressem azokat a helyeket, hogy felvállaljam azokat a helyeket teljesen önmagam által teremtettként.

És nem hibáztatom többé a szüleimet, és nem hibáztatom többé a testvéreimet, és nem hibáztatom többé az ük-ük-ük-ük-ük-ük nagyapámat. És nem hibáztatom többé Ádámot és Évát, és nem hibáztatom többé a kormányt. És szeretni fogom magam annyira, hogy meggyógyítsam az Istentől való elkülönülésem.

És alázatos leszek annyira, hogy felismerem, hogy ha egy bizonyos tapasztalásban van részem, mert tudom, hogy elköteleződtem a gyógyulás mellett, akkor Te, drága Atyám, valóban elhoztál nekem minden jó dolgot. Mert lehetséges a tapasztalásomnak erre a pillanatára olyan szemekkel tekinteni, melyek felismerik, hogy e tapasztalás egy lépcsőfok a Tökéletes Béke felé, amit keresek.

Az életem többé nem az enyém, mert én nem tudom, hogyan javítsam ki ezt az egy alapvető tévedést. De átadhatom magam teljesen annak, hogy minden pillanatot teljességében érezzek, miközben a Szeretetet választom. És a Szeretet feloldja majd azt a fájdalmat, amit magamban hordoztam, amiért ragaszkodtam ahhoz, hogy megpróbáljam elkülöníteni magam lényem Forrásától.

Az én kis szúnyogomat most félreteszem. Mert az egyetlen dolog, ami ragyoghat, az Krisztus.

Mert Krisztus, Isten Fia, Isten sarja az, aki Isten egyetlen teremtménye. Minden más neked tulajdonítható. Még a tér és idő is a tiéd. Te, a lényed Igazsága a Teremtőd egyetlen teremtménye. Mert te Szeretet vagy, és Isten csak olyat teremt, ami Őhozzá hasonlatos. És Isten csakis Szeretet.

Sokan közületek úgy hiszik, hogy egy spirituális úton járnak. Hogy ez igaz-e, azt tudni fogod azon hajlandóságod által, hogy érezd és teljességében megtapasztald pontosan azt, ami előtted van, pillanatról pillanatra. Hú! Szóval, ha ellenséges viszonyban vagy valakivel, ha konfliktusod van valakivel, és a székedben ülve úgy döntesz, hogy amit te úgy hívsz, imádkozol vagy meditálsz, hogy megváltoztasd azt, amit érzel magadban, és aztán később felkelsz, és azt mondod, „Na, most sokkal jobban érzem magam”, de a dolog nem oldódott meg azzal a valakivel, akkor semmi nem változott. Menj hát oda ahhoz a valakihez! Nyisd meg a szíved, oszd meg vele, amit érzel, oldd meg a konfliktust! Ha valakit megsértettél, kérd azt, hogy bocsásson meg neked! Ha valaki felett ítélkeztél, valld be! Kérd azt, hogy bocsásson meg! Csak ily módon gyógyíthatod meg magadban valóban a konfliktus helyét.

Szeretett barátom, ezen óra üzenetének lényege elég egyszerű:

Hol vagy most? Hajlandó vagy-e arra, hogy megengedd magadnak azt, hogy mindent, amit magad körül és magadban látsz, a Mennyek Királyságába vezető átjárónak láss, ami csupán arra vár, hogy elismerd a jelenlétét és kinyisd azt? Hajlandó vagy-e igazán ott lenni, ahol vagy – egészen, pontosan ott, ahol vagy? És az elme azt mondja,

Hát, természetesen. A spirituális úton vagyok.

Biztos lehetsz abban, hogy ha jól az érzéseidbe nézel, és bármi nyomát találod az ellenállásnak, még nem hoztad meg a szükséges elköteleződést, ami felruház téged azzal az erővel, hogy kinyisd azt az ajtót.

Az érzés ennek az órának az üzenete. Mert csakis az érzésen keresztül ébredhetsz fel igazán. A fogalmak és eszmék elkezdhetik az elmét afelé irányítani, hogy elhiggye, van valami olyasmi, ami annyira vonzó, hogy talán még sokkal jobb, mint amit eddig csináltál. De a fogalmak és eszmék önmagukban nem nyitják ki az ajtót. Szimbólumok, és ennyi. És egy szimbólum nem csillapíthatja a szomjad. Csak a hiteles érzés szintjén ismerheted meg újra Isten jelenlétét, aki benned, körülötted lakozik, és rajtad keresztül él, most is.

Érezd azt, amit az Igazság pótlékaként teremtettél! Valld magadénak, tekints rá, aztán engedd el! Tanuld meg, hogy attól függetlenül, hogyan döntöttél a múltban, amint magadhoz ölelted azt, amint érezted, tökéletesen ártatlan maradsz, és át vagy itatva azzal az erővel, hogy újra válassz… hogy érezd, hogy ismét megtanuld érezni azt a fenséges melegséget, ami a Mennyek Királyságát átjárja.

Semmi, ahogy az idődet eltöltöd, nem érhet fel annak fontosságával, amit ebben az órában megosztottunk veled. Semmi, amit az időben teszel, nem érhet fel azzal a hihetetlen ajándékkal, ami rád vár. Ezért, valóban, használd építő módon az időt úgy, hogy úgy döntesz, szeretni fogsz, hogy a Szeretet taníthasson téged Önmagáról! És valóban, szeretett és szent barátom, amikor így tettél, akkor egy olyan formába változol majd át, ha úgy tetszik, amit egy fizikai test tere és térfogata soha nem tudna magába foglalni.

És úgy tekintesz majd e teljes dimenzióra, mint egy ideiglenes tanulási eszközre. És félreteszed majd, ahogy egy gyermek teszi félre a játékát, amit kinőtt. De ezt egy mély megbecsüléssel és szeretettel teszed majd azért a játékért, amivel oly sokáig játszottál. És egy mély hálát viszel majd magaddal mindenért, amit ez a fizikai dimenzió hozott neked. Nem lesz egy molekula sem, ha úgy tetszik, a lényedben, ami bármi neheztelést, bármi vágyakozást, bármi haragot, bármi sajnálatot érezne bármivel kapcsolatban is. És a tapasztalásod egésze teljesen elfogadhatóvá válik majd számodra. Mert ez a tapasztalás volt az, ami végül oda vezetett téged, hogy csak az Igazságot akard. Hm!

Szóval! Ettől a naptól kezdve soha többé nem tudod majd magad teljesen meggyőzni arról, hogy bármit is elérsz azon kísérleteiddel, hogy továbbra is eltereled a figyelmed, vagy hogy alkalmazkodsz a világhoz. És azt fogod észrevenni, hogy az elméd elkezd behatolni a tudattalan szokásaidba, amiket azért alkottál meg, hogy megpróbálj elbújni az elől, amit még érezned kell. És tökéletesen tudni fogod, amikor egyszerűen áltatod magad. És elkezdesz majd mosolyogni, és így szólsz,

Ó, igen. Hm, hm, hm. Megint ezt csinálom. Akár félre is tehetem ezt. Jól megvetem a lábam a talajon, és valóban, szenvedéllyel élek a Mennyek Királyságának Igazságáért!

Ezért most, szeretett barátom, légy hát békében! Azt mondtuk, hogy ebben az évben, A Szív Útján, valóban még közvetlenebbül és erőteljesebben szólunk hozzád. Mert gyorsan közeledik az idő, amikor ez a bolygó nem lesz hajlandó tolerálni a rendetlen vendégeket, akik nem hajlandók azon a frekvencián rezegni, ami felé maga a bolygó készül mozdulni. Hm! Ezért, ne kapd azon magad, hogy hazatérsz egy nap, és felfedezed, hogy a háziúr kicserélte a zárakat, és nincs helyed, ahol nyugovóra hajthatnád a fejed! Inkább válj a Szeretet élő megtestesülésévé, és utazz Szent Anyáddal a létezés egy teljesen új dimenziójába! És soha ne felejts el énekelni, nevetni, táncolni és játszani az úton!

Légy hát békében, szeretett és szent barátom!

Béke legyen hát veled!

Ámen.

.

[1] Fordítói megjegyzés: az eredeti angol szövegben itt április 15. szerepel, az amerikai dátumra utalva. Ezt a releváns, magyar dátumra változtattam.

.

Kérdés és válasz

Első kérdés: Hogy tudom integrálni a légzésmunkát és légzéstechnikákat, amiket ezen a héten tanulok, A csodák tanításában található leckéiddel?

Válasz: Szeretett barátom, a kérdés az elmének egy olyan minőségéből származik, ami elkülönülést érzékel a kettő között. Mert csak azt kell integrálni, ami elkülönültnek érzékelt. Tudd hát meg, hogy A csodák tanítása egy olyan tanítási eszköz, aminek egy konkrét célja vagy eredménye van. Ez az eredmény vagy cél a béke helyreállítása. A béke akkor kezd helyreállni az elmében, amikor az elme meggyőződik arról, hogy van egy olyan érzékelési mód, önmagának irányítása egy olyan tapasztalás felé, ami nagyobb jutalmat ígér, mint amit korábban ismert.

A csodák tanítását eredetileg két embernek adtam, akik lényük legmélyéről (bár akkor ennek nem voltak tudatában) azt kérték, hogy mutassanak nekik egy módot, amellyel másképpen érzékelhetnek. A bölcs tanár először megtanulja a diák nyelvét. És ők ketten, akik feltették ezt a kérdést, olyan irányultságúak voltak, mely során a tapasztalásuk elsődleges működése az elme szintjéről vagy az intellektuson keresztül történt. Ezért, a tanítási eszközt szükségszerűen oly módon kellett közvetítenem, ami diákként elfogadható számukra.

Másodsoron természetesen, ahogy te is jól tudod, a lényegi üzenet, amit ezen a tanítási eszközön keresztül akartam kifejezésre juttatni, egyenlő módon mindenki számára alkalmazható, aki esetleg vonzódik ahhoz, hogy tanulmányozza. És mégis, a Kurzusnak nem célja, hogy minden kérdést megválaszoljon, amit Isten tanítója valóban fel fog tenni. Csupán arra lett megalkotva, hogy visszaállítsa az elme békéjét, és hogy kiművelje az elmében azt a hajlandóságot, hogy amit én úgy hívtam, a Vigasztalóhoz vagy a Szentlélekhez forduljon útmutatásért, mintsem hogy ragaszkodjon a saját eszközeihez a döntéshozatalban. Ez megnyitja az utat az elme számára, hogy még mélyebbre legyen vezetve afelé, ami ahhoz szükséges, hogy teljesen visszaállítódjon a Szeretet megtestesüléseként.

Amit te itt „légzésmunkának” hívsz, az csupán egy újabb lépcsőfok. Azok, akik A csodák tanítását önmagában egy teljes tanítási eszköznek tekintik, helyesen látják ezt, ha értik azt, hogy ez az eszköz azoknak adatott, akik nagyon mélyen belebonyolódtak az intellektuális folyamatokba, és hogy a Kurzusnak van egy konkrét célja, ami önmagában megállja a helyét. Azok, akik azt bizonygatják, hogy A csodák tanítása egy teljes tanítási eszköz önmagában, ha ezt úgy értik, hogy nincs semmi más felfedezni való, nincs semmi más, amiben mélyülni lehet, amivé válni lehet, helytelenül látják ezt. Tekints hát rá úgy, mint egy konkrét céllal rendelkező tanítási eszköznek, ami oly módon lett adva, ami elfogadható azok számára, akik azt tanulták, hogy elsődlegesen az elme szintjén lakozzanak, ami el van foglalva a fogalomalkotással.

Ily módon válaszolom meg a kérdésed, mert a test, önmagában, nem az Elmén kívül található. Az Elmében jelenik meg. És ezért, ránézhetsz, és ami benne megjelenik, az által tanúja lehetsz azoknak a gondolatoknak, amelyek ténylegesen az Elmében felbukkannak, vagy a múltban felbukkantak, és még nem kerültek helyreigazításra vagy megváltoztatásra. Az Elme messze elér. Az Elme minden, ahogy ezt a kifejezést ebben a tanítási eszközben használom. Mindig nagy E-vel kell írni. Az Elme az érzést is önmagában foglalja. Az Elme magát a testet is tartalmazza. Mert ha az Elme elsőként nem választotta volna a gondolatot, a képzeletet, egyáltalán nem is létezhetne a fizikai birodalom.

Mert ezért, amikor azt választod, hogy megengeded magadnak, hogy lélegezz, felismered, hogy ez a döntés erejéből van, azaz az Elme erejéből, hogy válasszon, hogy megteremtsd azt a hatást, melynek során megengeded, hogy az Elme testként ismert aspektusa is fényességet kapjon. A csodák tanításának integrálása azzal, amit te „légzésmunkának” hívsz, és amiről én korábban úgy beszéltem ebben az órában, mint érzésről, és amit valóban ebben az egész évben úgy neveztünk, hogy A Szív Útja, csupán azt a folyamatos kis hajlandóságot követeli meg, hogy átadj bármilyen és minden korlátolt érzékelésmódot arról, hogy mi az Élet, és mi a felébredés, és mi a Szeretet, és mi a gyógyulás, hogy a Szentlélek elvezethessen téged minden dolgok Igazságába.

Mert valóban, szeretett barátom, értsd meg jól, hogy amit most megosztottam, mélyen vonatkozik rád. Mégpedig ez: Ha lényed legmélyéről teljesen elköteleződtél amellett, hogy felébredsz az Istentől való elkülönülés utolsó maradványaiból is, amikor igazán elköteleződsz amellett, hogy nem keresed a Szeretetet, de hajlandó vagy felkutatni azokat az akadályokat, amik azért lettek benned megalkotva, hogy blokkolják a Szeretet jelenlétére való tudatosságot, akkor valóban, azt találod majd, hogy amihez vonzódsz, ami mellett döntesz, azokat a tapasztalásokat tekintve, amiket magadhoz hívsz, azok a dolgok mind egy-egy válasz az imádra. Ahogy A csodák tanítása is azért jött az életedbe, mint jól tudod, mint egy válasz a saját vágyódásodra, hogy mélyítsd a kapcsolatod Istennel, éppen úgy kaptad magad azon is, hogy egy apró porszemre utazol egy nagy testű víz közepén – hogy lélegezz!

Ez tágulás, és a Vigasztaló, a Szentlélek útmutatásából származik. Ezért, az integrálás egyszerű. Ne dönts egyedül, hanem adj át minden döntést a Szentléleknek! És aztán, fogadd el, ahova Ő vezetett téged, és tedd az életed részévé! És bízz, hittel, hogy mindezek a dolgok nem cél nélkül valók! Kérd azt, hogy Elméd minden aspektusa, minden apró szöglete váljon olyan világossá, olyan gyógyulttá, hogy csakis Krisztus lakozzon ott is, ahol látszólag a test van!

.

.

Második kérdés: Tudnál beszélni arról, hogy szükséges vagy éppen nem szükséges közvetlenül dolgozni a sötét oldallal, mind a fizikai, mind az asztrális síkot illetően?

Válasz: Igen, tudok. [Szünet]

Kérdés: És fogsz is?

Válasz: Az már egy másik kérdés.

Valóban, szeretett barátom, jól nézd meg és értsd meg azt a helyet magadban, ami elhatárolná és eldöntené azt, mi a fény és mi a sötétség! Mert emlékezz arra, hogy a szenvedés a kettéhasadt elméből ered, egy olyan elméből, ami konfliktust, megosztottságot, elkülönülést lát! Ha igaz az, hogy csak a Szeretet gyógyít – és biztosíthatlak arról, hogy ez így van -, tudsz-e úgy nézni arra, amit te sötétségnek hívtál, és felfedezni benne a fényt az által, hogy engeded, hogy rá ragyogjon a fény? Vannak-e sötét erők a tapasztalás birodalmában, a Teremtés birodalmában, ahogy te ismered azt? Igen, de ezt nem úgy értem, hogy van egy erő, ami elkülönült tőled, vagy elkülönült attól, ahova Isten Szeretete elér, hogy az valami, aminek megvan az ereje ahhoz, hogy téged bármilyen módon irányítson, befolyásoljon vagy kontrolláljon. Sötétség… Ahogy az utazásod elkezd véget érni, meglátod majd, hogy a sötétség nem több, mint lényed egy olyan része, amit elhanyagoltál és nem szerettél. Mert amikor szereted azt, amit sötétségként érzékelsz, újra önmagadénak vallod azt, mint saját részedet. És az által, hogy szereted, elkezded átalakítani. És az erő, amivel felruháztad azt azáltal, hogy elkülönítetted magadtól, visszatér hozzád, oda, ahova igazán tartozik.

Van-e különbség aközött, amit sötétségnek is hívhatunk abban a birodalomban, ahol a lényed él és mozog és van, látszólag testként a térben és időben, és aközött, amit te az asztrális birodalmaknak hívsz? Nincsen! Minden pontosan ott létezik, ahol vagy. Mert teljesen ott lakozol azokban a birodalmakban is, éppen úgy, ahogy most ebben a pillanatban a padlón ülsz. Az asztrális birodalom csupán azért lett olyanná, amilyen, mert visszavontad a tudatosságod tőle, és pusztán a fizikai birodalomra szűkítetted le. Ezért, egy testből kifelé pillantva úgy tűnik, mintha lenne egy másik dimenzió, amit választásod szerint asztrális birodalomnak hívsz, ahol a dolgok el vannak rejtve látásod elől. Egyáltalán nincsenek elrejtve. Csupán nem hozzáférhetők számodra, ha a fizikai szemek apparátusát használod. De ha a belső látásod használod, semmi sincs rejtve.

Az, ami asztrális, és azok az energiák, amik ott lakoznak, ezért nem többek, mint mindaz, ami saját tudatosságodban, a saját elmédben lakozik. És mi a módja annak, ahogy ezekkel a sötét erőkkel dolgozhatsz, ahogy bánni tudsz velük? Ahol te vagy a háromdimenziós tapasztalásodban test-elmeként, csupán azt követeli meg tőled, hogy szeretettel nézz testvéredre, hogy megérintsd őt, ha úgy tetszik, a szavaiddal, a mosolyoddal, az ujjaid hegyével, az általad kiejtett szavakkal, hogy a Szeretetet kiterjeszd, és megbocsátást adj. Azokkal az erőkkel és lényekkel szemben, akik látszólag azon láthatatlan birodalmakban lakoznak, melyet sokan asztrális birodalomnak hívnak, a stratégia, ha úgy tetszik, tökéletesen ugyanaz. Egy és ugyanaz a dolog, mert csakis a Szeretet gyógyíthat.

Gondolkozz el jól azon, amit ebben a válaszban adok neked! Elmélkedj rajta elmélyülten! Három héten belül, az elméd jelenlegi lendületét tekintve, elég érdekes felismerésekben lesz részed. Szó szerint úgy fogod érezni, hogy az elme, mondjuk úgy, újrahuzalozódik, átvált egy teljesen új szintű érzékelésbe, megértésbe és természetes képességébe. Ami láthatatlannak tűnik az asztrális birodalmakban… elkezdesz majd abba az irányba mozdulni, hogy olyan tisztán látod, mint a kezed az arcod előtt. Kellemes utazást!

[Megjegyzés: Ez a kérdés nincs benne az eredeti hanganyagban.]

.

.

Harmadik kérdés: Hogyan tudom megkülönböztetni a régi egós szokásokat az érzések szintjén, és azokat az érzéseket, melyeket még teljességében éreznem kell?

Válasz: Először is, szeretett barátom, van-e különbség? A tapasztalásod mindig a jelené és a jelenben van. Mert ami megjelenik, nem a múltban van, hanem most. Hogy egy régi egós minta? Talán. Ha van bármi összeszűkülés érzés, az ellenállás érzése, egy önmagad vagy más feletti ítélkezés érzése, biztos lehetsz abban, hogy az, ami megjelent, hogy ideiglenesen lekösse a figyelmed, egy egós minta, mivel az ego, definíciója szerint, a Szeretettől való elhúzódás. És ezért, a béke elvesztése az eredménye.

Nézd meg jól, és aztán egyszerűen ismerd fel,

Mi jelenik meg ebben a pillanatban? Hajlandó vagyok ránézni, érezni, magamhoz ölelni?

És ahogy mi érzékeljük és megfigyeljük, elkezded felismerni,

Hajlandó vagyok-e hát lélegezni?

Mert lélegezni maga az Élet!

Érezd hát, amit tényleg érzel! Figyeld meg, mi az, ami igazán jelen van az elmében! Ily módon, a karjaiddal magadhoz öleled, bármi is legyen az. És ha ezt megtetted, ismerd fel ezt a nagyszerű Igazságot:

Képes vagyok újra választani. És választhatom a békét is ehelyett.

Na most, az „ehelyett” nem annyira arra a képre vonatkozik, amit talán egy emléknek vagy egy érzésnek vagy valaminek hívnál, ami feljön. Az „ehelyett” az afeletti ítélkezésedre és arra utal, ahogy érzékeled azt, ami megjelenik. Választhatod a békét ahelyett az érzékelés helyett, ami ellopja a békéd. És ez a végtelen és tökéletes erő helye, ami átalakítja az életed!

Szeretett barátom, a múlt egyetlen pillanatban sem létezik. Ha az Elme egy olyan képet vagy gondolatot okoz, hív magához, ami látszólag saját teremtésednek köszönhetően a múltra emlékeztet, biztos lehetsz abban, hogy az e jelen pillanatban jelenik meg, ami az egyetlen hely, ahol a teremtés és tapasztalás történhet. A múlt tehát csak akkor létezhet számodra, ha azt most újrateremted. Ez az újrateremtés nem azt jelenti, hogy egy olyan kép nem jelenhet meg az elmében, amit te emléknek hívsz, bár ez egy nagyon is jelenlévő tapasztalás. Arról a tapasztalásról beszélünk itt, amit megteremtettél akkor, amikor ugyanaz a kép felbukkant a tapasztalásodban, egy másik időpontban. A tapasztalásodat soha nem az okozza, ami megjelenik tudatosságod terében. A tapasztalásod – jól figyelj -, a tapasztalásod az, amit választottál, hogy hogyan fogsz reagálni az érzelmi és mentális teredben egy semleges eseményre, ami történt. Minden esemény semleges. A rájuk való reakció az, ami a tapasztalást kiváltja.

Amikor a kezeimbe szögeket vertek, az egy teljesen semleges esemény volt, bár egyébként sok barátot felkavart. Nem tűnt semlegesnek. De semleges volt számomra. Ezért, értsd meg, szeretett barátom, hogy bármilyen esemény bontakozott is ki bármikor a tapasztalásod birodalmában, mindegyik tökéletesen semleges volt, míg nem reagáltál rá egy olyan reakcióval, amit azért választottál, hogy megteremts egy tapasztalást az érzelmi térben, hogy megteremts egy olyan tapasztalást, amiből tanulhatsz a saját tudatosságod lehetőségeiről.

A megbocsátás, gyógyulás, béke és felébredés egyformán lehetőségek a saját elmédben. Egyenlő mindazzal, és valóban még nagyszerűbb is bárminél, amit valaha is megtapasztaltál eddig. Ezért, értsd meg, szeretett barátom: Semmi nincs, amit valaki vagy valami rajtad kívül álló dolog okozott. Ami megjelenik, az mindig egy jelenlegi tapasztalás. Öleld magadhoz, tekints rá, valld magadénak, ismerd el, érezd, lélegezz rajta keresztül, és aztán ismerd fel, hogy szabad vagy, hogy újra válassz!

Ezen alapul az egyenes és szűk út, mely az Életbe vezet! És van egy barátod, akinek jelenleg nincs teste, aki nem akar semmi többet, minthogy tanúja legyen annak, hogy te igazán Élsz. És számos barátod van, akiknek van teste, akik osztoznak ugyanebben a vágyban.

Légy ezért az, aki vagy! És élj abból az erőből, ami megadatott neked, abból a szabadságból, amiben mindig lakozol – a Szeretetként, ami vagy!

.

Fordítói megjegyzés

A fordítás a The Way of the Heart alapján készült:
https://www.christmind.info/wom/intro/woh/

1 lecke fordításához az ajánlott hozzájárulás 1 000 Ft. Ha arra érzed a Hívást, ennél magasabb összeget is hálásan fogadok. A támogatásod fordítói munkámhoz ide tudod elutalni.

Ez a lecke adományos módon elérhető. Letöltheted pdf és epub formátumban A Szív Útja oldalon, alul.



Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..