Jézus (Jeshua) csatornázott, magyarra fordított tanításai

A Szív Útja 5. lecke

Most elkezdjük.

Szeretett barátom… üdvözöllek! Azért jövünk ebben az órában, hogy folytassuk azt az ösvényt, mely felépíti azt a struktúrát, azt az utat, ha úgy tetszik, amelyen megtanulhatod, hogyan kövesd A Szív Útját, és így válj annak mesterévé.

Az út az életben azt jelenti, hogy kiválasztottad minden lehetőség közül azt az egyet, ami kiemelkedik, mint az az út, ami mellett elkötelezed magad, az az út, aminek odaadod teljes figyelmed az által, hogy hajlandóságod annak szenteled, hogy azt az utat kövesd. És éppen úgy, amikor a Földeden utazol, az által, hogy elkötelezed magad az utazás mellett, olyan tapasztalásokban lehet részed, melyek semmilyen más módon nem érkezhetnének el hozzád.

Amikor egyetemre mész, hogy megszerezz valamilyen diplomát, bár van egy bizonyos elképzelésed arról, mit tartogat vagy hoz számodra az ösvény, nem igaz-e az, hogy azok a kapcsolatok, melyek az úton elérkeznek hozzád, a tudás, ami feltárul előtted, sőt még a diploma megszerzésének végeredménye is, mindig másnak tűnik, és mindig gazdagabb, mint amit valaha is el tudtál volna képzelni, amikor megkezdted utazásod?

Ezért, értsd meg jól, hogy A Szív Útja megköveteli az elköteleződés hajlandóságát. És az elköteleződés nem más, mint egy tudatos döntés, hogy valami úgy lesz. És éppen úgy, ahogy a tapasztalás minden aspektusával, amit valaha is ismertél, amikor teljes lényed odaadod annak a hajlandóságnak, hogy meghozz egy döntést, szó szerint semmi nincsen, ami megakadályozhatná azt, hogy elérd a célodat. Biztos lehetsz hát abban, hogy bármikor, amikor azt hiszed, hogy nem sikerült vagy nem teljesült valamilyen döntés, amit a vágy hajtott, az azért volt, mert egyszerűen nem kötelezted el magad teljesen – vagy azt jelenti, hogy úgy döntöttél, meggondolod magad. És amikor meggondolod magad, szó szerint megváltoztatod, hogy mit tapasztalsz a világban, vagy azt a naprendszert, amiben éned kering.

A Szív Útja tehát valóban megköveteli az elköteleződés döntését. És biztos lehetsz abban, mondom neked, hogy amikor teljesen elkötelezed magad amellett, hogy felfedezed A Szív Útját, felfedezed majd a világban való létezés egy olyan módját, ami nem e világból való. Felfedezed majd azt a módot, ahogyan átsétálhatsz az életen, amiben azt tapasztalod, hogy felemel valami, ami örökre meghaladni látszik téged, mégis benned van, mint önnön lényed magja és esszenciája. Az utadat nem fogja megérteni a világ. Az utadat még saját magad sem értheted meg majd. A titokzatosságból élsz majd – egyik misztériumtól a másik misztériumig, majd onnan a következő misztérium felé mozdulva -, valami olyasmi által felemelve és hordozva, ami egy olyan megelégedettséget és kiteljesedést hoz lelked mélye számára, ami messze túl van azon, amit most el tudsz képzelni.

Megéri-e hát, elköteleződni A Szív Útja mellett? Igen! A Szív Útja abban a felismerésben csúcsosodik ki, hogy egyáltalán nem te éled az Életet, hanem az Élet él rajtad keresztül. Az egyik jellemzője, a tanú kifejlődése – a tudatosság egy olyan minősége, egy olyan létezési mód, amely során látszólag mindent megfigyelsz, ami megjelenik és átáramlik rajtad keresztül és körülötted, tökéletes csendességből.

A csendesség nem a cselekvés hiányát jelenti. A cselekvéshez való kötődés hiányát jelenti – mindegy, hogy a testben lévő rák megjelenéséről vagy eltűnéséről, egy kapcsolat megjelenéséről vagy megszűnéséről, egy naprendszer felemelkedéséről vagy megszűnéséről van-e szó. Felfedezed majd, hogy van egy olyan hely benned, ami minden dologra tökéletes nyugalommal, tökéletes elfogadással és tökéletes Szeretettel tud nézni. Mert A Szív Útján való mesterré válással felfedezed majd, hogy semmi sem elfogadhatatlan számodra. És csak azt lehetséges meghaladni, ami elfogadásra került. Felfedezel majd egy olyan létezési módot, melyben már semmi késztetés nem lesz benned többé, még Isten megismerésének vágya sem, mert annak szüksége beteljesült.

Akkor aztán, megjelenik egy olyan létezési mód a világban, mely valóban nem e világból való, mert nem érzel majd többé nyugtalanságot, sem annak szükségét, hogy utazásod irányát te szabd meg. Nem jelennek meg többé kérdések benned. Békében leszel. És abban a békében, Isten Lélegzete fog rajtad keresztül mozogni. És olyanná válsz majd, mint a szél, nem tudva, honnan jöttél, vagy merre mész, de tökéletes bizalomban és tökéletes nyugalomban lakozol majd. És a világ talán nem ismer majd téged, de Atyád ismerni fog téged – és te pedig ismerni fogod Istened.

A Szív Útján végül meghaladásra kerül az az elsődleges és legalapvetőbb érzékelési mód, mely a mindennapi emberi tudatosságot táplálni látszik. A különálló alkotó és cselekvő érzékelése feloldódik, és újra érteni fogod az ebben a mondatban rejlő egyszerű szavak mélységét és titokzatosságát:

Magamtól, semmit nem teszek. De rajtam keresztül, az Atya cselekszik meg minden dolgot.

Ebben az érzékelésben megpihenni azt jelenti, hogy eljutottál arra a felismerésre, hogy az én, ami vagy, csupán egy csatorna, amin keresztül Maga a Titokzatosság él, amin keresztül a Szeretet átáramlik. Fel fogod ismerni, hogy nincs semmi ebben a világban, amit elnyerhetnél vagy elveszíthetnél. Tudni fogod, mit jelent felismerni azt, hogy szó szerint nincs hova eljutnod, és nincs semmi, amit el kellene érned. Üressé és tágassá fogsz válni.

És mégis, paradox módon, míg a test tart, olyannak tűnsz majd, mint mindenki más. Felkelsz majd reggel, és megmosod a fogad. Amikor a test éhes, megeteted. Nevetsz majd a barátaiddal. Ásítasz majd, amikor a test kicsit fáradt. És mégis, mindezek alatt, ott lesz a tudatosságnak egy olyan minősége – amit tanúnak hívunk -, ami egyszerűen mindezt figyeli, arra várva, hogy a Lélek szele megmozdítsa. És bár mások talán nem látják, gyakorlatilag minden, amit kifejezel, az Igazság hangját hordozza majd.

Nem tudod, hogyan működik majd a Lélek rajtad keresztül, és nem is fog érdekelni. Mert, látod, amikor nincs alkotó vagy cselekvő, vagy rendező, nem fog számítani neked. Ezt jelenti úgy élni, mint a szél, mert a szelet sem aggasztja az, hogy honnan jön, vagy merre megy. Valamiféle titokzatos forrás mozgatja, amit egyáltalán nem lehet helyhez kötni. És mégis fúj, és ahogy fúj, a hatásai megtapasztalhatók.

Képzelj hát el egy olyan életet, amiben mindent, amit teszel, nem önmagadért teszed! Képzelj el egy olyan életmódot, mely során, amit teszel, nem másokért teszed! Képzelj el egy életmódot, mely során a kreativitás, az élet a Forrás olyan mélységeiből árad ki benned és körülötted, hogy semmilyen nyelv vagy dogma nem foglalhatja magába – egy olyan Erőből és Forrásból, ami tudja, hogyan fejezze ki Önmagát rajtad keresztül oly módon, hogy folyamatosan és csakis a Vezeklést szolgálja, a Teremtés egészének Felébredését Isten jelenlétének Igazságára.

A Szív Útja tehát valóban egy bizonyos ösvény mentén bontakozik ki, ha úgy tetszik. És ebben az órában ennek az ösvénynek a szakaszairól fogunk beszélni, általános értelemben. És aztán szólunk majd a legfontosabb tulajdonságról, ami ezen az ösvényen kiművelendő magadban.

Először is, a vágy minden, és nélküle egy dolog sem jelenhet meg. Ezért, valóban, amire vágysz, az a legfontosabb. Vágyj hát az Istennel való tökéletes egységre! Vágyj hát arra, hogy a Megtestesült Krisztus légy! Vágyj hát arra, hogy mindaz legyél, amivé Teremtőd teremtett téged, akkor is, ha fogalmad sincs arról, mi lehet az! Mert amikor a vágyat lényedben tartod, és amikor átmozogtál azon a folyamaton, hogy a vágy energiájának mesterévé válj (és ismét, valaminek a mesterének lenni nem a kontrollt jelenti), amikor a vágy energiájának mesterévé váltál az által, hogy mindig abban a vágyban gyökerezel, hogy olyan légy, amilyenné teremtve lettél, akkor valóban, életed egésze, és minden ezt követő és minden további vágy azért érkezik hozzád majd, hogy ezt a nagyszerű vágyat szolgálja.

Amikor elérkezel lényednek ebbe az állapotába, semmi sem lesz lehetetlen számodra. És miért? Mert nem te vagy az, aki mindezt csinálja. Te csupán egy darab fonál vagy egy nagy kozmikus szövetben, melyet a Teremtés egészének Teremtője sző, Aki egyedül ismeri, hogyan szője meg egy új kor, egy új paradigma szövetét, e bolygó és az emberiség gyógyulásának szövetét. És így az első szakasz, valóban, a vágy szakasza. És csakis a vágy érzése, és nem elnyomása által kezdhetsz el igazán a mesterré válás felé mozdulni, amiben a vágy energiája mindig azt a Magasabb Akaratot szolgálja, ami Isten Akarata számodra. És ahogy mondtuk neked korábban, amikor a te akaratod összhangban van Isten Akaratával, felfedezed majd, hogy Isten Akarata számodra az, hogy igazán boldog légy, az elejétől a végéig – elégedett, kiteljesedett, békés, erődnek birtokában, képes, felelős.

A vágy, idővel, a szándékon keresztül művelhető ki. Mert látod, arra használtad az időt, hogy megtanítsd magadnak, hogyan tereljék el figyelmedet azok a gondolatok és érzékelések, amelyek ezt a kozmikus levest megalkotják, amit a világodnak hívsz. És mind ismeritek azt a frusztrációt, hogy van egy vágyatok, és amint kiléptek az ajtón, jön egy barát, aki azt mondja,

Menjünk a strandra!

És soha nem jutsz el arra a kurzusra, bár a vágyad az, hogy megszerezd a diplomát. Kiművelted annak művészetét magadban, hogy elcsábítson a figyelemelterelés. Ezért szükséges az, hogy arra használd az időt, hogy gyakorold a szándékot. Mert a szándék nélkül, a vágy nem válhat kristálytiszta fókuszúvá, lézerszerű fókuszúvá, mely át tud hatolni e világ szennyén, hogy egy új teremtés áramolhasson át rajtad keresztül.

A szándék nem ugyanaz, mint egy erős, egoisztikus, akaraterős elköteleződés, hogy valami megtörténjen. Mert A Szív Útja felismeri, hogy te nem tudtad, hogyan érd el azt a kiteljesedettséget, amit keresel a lélek szintjén, annál az egyszerű oknál fogva, hogy ha tudtad volna, már elérted volna. A Szív Útján a szándék nem azt jelenti, hogy keményen gürcölsz, és nem fogadsz el „nemet” válaszként. Inkább azt jelenti, hogy kiműveled a gondolati folyamataidban az emlékezés művészetét, hogy miért is vagy itt igazából. Azért vagy itt, hogy emlékezz arra, hogy a Szeretet gondolata vagy formában. Azért vagy itt, hogy emlékezz arra, hogy Egy vagy Istennel. Azért vagy itt, hogy emlékezz arra, hogy amit én úgy hívtam, Abba, az Atya, bár sok néven nevezik, a forrása az egyetlen valóságodnak. És a valóságban csak annyira élsz, amennyire Ő él rajtad keresztül.

Ezért, a szándék A Szív Útján azt jelenti, hogy minden napod úgy használod, hogy a figyelmed arra a vágyra fókuszálod, hogy a Megtestesült Krisztus legyél. A szándék az az energia, vagy az elmének olyan használata, ami (a következetes gyakorláson keresztül) megteremti azt a csatornát, ha úgy tetszik, amin keresztül a vágy elkezd mozogni le az érzelmi testen keresztül, és újratanítja azt, és még a fizikai test sejtszerkezete és a gondolkodás alsóbb pályái is, amik az intellektusban történnek – szóval a lényedben minden integrálódik, együtt dolgozik, és annak az egyetlen nagyszerű vágynak a beteljesítésére fókuszál, hogy elfogadd a feladatod ebben a világban. És a feladatod az Istentől való elkülönülés érzésének meggyógyítása.

Hogyan alkalmazd hát a szándékot? Minden nap tehát, éppen úgy, ahogyan arra használtad az időt, hogy megtanítsd magadnak, hogy könnyen eltérülj, csak egyetlen kérdést kell alkalmaznod, mely során naponta megkérdezed magadtól:

Mi az, amire leginkább vágyom?

Mit csinálok én ezen a bolygón? Mi mellett kötelezem el magam?

Ez utóbbiak csak más formái az alapvető kérdésnek. És ahogy gyakorlod e kérdés feltételét, a válasz egyre tisztább és tisztább lesz. Mert látod, a kérdés az, ami befolyásolja, ösztönzi, megszüli a választ. Mert az Univerzum mindig megválaszolja a kérdéseid. És amikor nem egyértelmű kérdéseket teszel fel, akkor nem egyértelmű válaszokat fogsz kapni.

Ezért, válj kristálytisztává a szándékodat illetően, és emlékeztesd magad rá naponta!

A szándékom az, hogy építő módon használjam az időt arra, hogy újra megtanuljam, mit jelent a Menny Királyságában lakozni, és betölteni a feladatomat. És a feladatom a gyógyulás. És a gyógyulás megköveteli Krisztus jelenlétét, mert csakis Krisztus tudja kifejezni azt a Szeretetet, ami gyógyulást hoz a lényembe.

Vágy és szándék – és az idő mezejében, ezek a szakaszok bontakoznak ki, ahogy valaki fejlődik A Szív Útján. A vágy és a szándék kritikus fontosságúak.

A folyamat harmadik szakasza, amikor is az elme teljesen kijavításra kerül, és valaki hazatér, a megengedés szakasza. Mert az egoisztikus világ nem tanítja neked a megengedést; a törekvést tanítja neked. Neked kell az alkotónak és cselekvőnek lenned. Neked találnod kell egy módot arra, hogyan manipuláld és irányítsd a környezeted úgy, hogy az alkalmazkodjon ahhoz a képhez, amit te az elmédben tartasz. És mindez rendben is van, és sok olyan lény van, akik néhány értékes leckét megtanulnak az által, hogy bizonyos tanárok útját követik, akik azt tanítják, hogy bármit megteremthetsz, amit csak akarsz. És ez nagy dolognak számít, egészen addig, amíg rá nem jössz arra, hogy mindig ezt csinálod. Mindig azt teremted, amit akarsz – és ez nem nagy ügy és nem titok.

És lesznek olyanok, akik azt tanítják neked,

Hát, csak hatolj az elmédbe, kérdezd meg magadtól, mit akarsz, és amikor látod annak a Mercedes-nek a képét, akkor csak egyszerűen végezd el ezeket a kis mágikus trükköket, és hamarosan tiéd lesz az a Mercedes.

A probléma ezzel az, bár ez egy hasznos szakasz lehet, hogy az intellektus, az elméd világi része, csakis olyasmire vágyhat, amire programozva lett.

Az elméd világi része azt mondja,

Hát, el kell szállítanom a testem ezen a bolygón innen amoda. Az autók ezt teszik. A világ azt mondja nekem, hogy a Mercedes egy előkelő módja ennek, ezért, meg fogom teremteni azt a vágyat, hogy egy Mercedes-t akarjak.

És amikor manifesztálod a Mercedes-t, bedőlsz annak, hogy azt gondolod, nagyot fejlődtél, amikor valójában csak annyit tettél, amit mindig is tettél. Kiválasztottad, mi legyen a tapasztalásod, és manifesztáltad azt. Semmi új nincs ebben, bár, ez által, elkezdhetsz magabiztosságot szerezni a manifesztációs képességedben.

De A Szív Útja valami másról szól. A megengedés ezen az ösvényen azt jelenti, hogy elkezdesz az életedre másképpen tekinteni. Az életed nem egy küzdelem, hogy kikerülj az iskolából, létrehozz egy karriert, amivel aranyérméket teremtesz, amivel meg tudod teremteni a megfelelő házat a megfelelő környezetben, hogy az egód „sikeresnek” érezze magát, és így „méltónak” érezze magát a Szeretetre. Légy őszinte magaddal – nem ilyen előfeltevésekre épül-e a világod?

Bárcsak megalkothatnám az életem úgy magam körül, hogy sikeresnek tűnjek, akkor elfogadnak majd, akkor szeretni tudom majd magam, legalább egy kicsit! Talán rá tudok bírni másokat is, hogy szeressenek!

Egyáltalán nem erről van szó. A Szív Útja azzal a felismeréssel kezdődik, hogy már most is szeretve vagy az egyetlen Forrás által, ami számít, hogy egy sokkal magasabb célért jöttél ide, ami megnyilvánulhat világi módokon, de nem e világból való.

A megengedés tehát annak kiművelése, hogy úgy nézel életed eseményeire, hogy azok nem akadályok az előtt, hogy megkapd, amit akarsz, hanem lépcsőfokok, amiknek mindegyike azon leckék egy-egy áldását hozza neked, melyek szükségesek az akadályok meggyógyításához – nem a siker előtt, hanem a Szeretet jelenléte előtt, ami lényed forrása és alapja. A megengedés szakaszában tehát elkezdjük gyakorolni a tapasztalásunkban lévő minden dolog elfogadását. Elkezdjük meglátni, hogy mivel elköteleződtünk a felébredés mellett, és amellett, hogy csakis Krisztust testesítsük meg, az Univerzum már most is összefog, hogy elhozza az életünkbe azokat az embereket és eseményeket, pillanatról pillanatra, akik pontosan azt tudják adni nekünk, amit meg kell tanulnunk, vagy aminek tudatába kell kerülnünk.

És így, hírvivőket küldenek hozzánk. A hírvivő érkezhet valakinek az alakjában, akibe beleszeretsz, és van ott számodra valami, amit meg kell tanulnod. Lehetséges, hogy blokkolod magad az előtt, hogy Szeretetet érezz más emberek iránt, és most végre jön valaki, aki kirobbantja az ajtót, és nem tehetsz mást, mint hogy érzed azt az érzést. A hírvivő lehet valaki, aki úgy érkezik, mint az osztrigában lévő homokszem, ami legbelül csiszol, hogy felébresszen álmodból, és te rájössz, hogy rendkívül diszfunkcionális mintákból működtél, és jobban teszed, ha mondjuk úgy, átértékeled annak Igazságát, aki vagy. Lehetséges, hogy meg kell tanulnod jobban kifejezni az érzéseid. Lehetséges, hogy jobban el kell fogadnod a kreativitásod. Valami a hírvivőiden keresztül felhozza majd benned azt, ami eléri benned azt, hogy végre felelősséget vállalj, és őszinte legyél azzal kapcsolatban, ahol tartasz.

Például, ha azt gondolod,

Hát, soha többé nem leszek dühös. Végül is, én egy nagyon spirituális személy vagyok. Épp most léptem ki egy szemináriumról, és most már mindent tudok. Szóval, ah igen, mennyei békében fogok élni mostantól.

És az események elkezdenek történni. Talán, öm, hm – ezt fogjuk most példaként használni – talán egy meleg pár költözik be a szomszédodba, és felfedezed, hogy van benned néhány nagyon mélyen gyökerező érzékelés arról, hogy valami baj van ezzel a szexuális irányultsággal. Ők hírvivők, akiket az Univerzum küldött hozzád, hogy még mélyebbre nézz önmagadban.

A megengedés tehát egy olyan minőségű tudatosság kiművelése, aminek során megpihensz abban a felismerésben, hogy a te életed többé nem a tiéd, hogy irányítsd vagy ellenőrizd azt, hanem átadtad önnön lényed Forrásának, az óceán mélyén lévő bölcsesség mélységének, ami leginkább tudja, mi szükséges ahhoz, hogy felhozza benned a tudatosságodban lévő szennyet, hogy elengedhesd azt.

A megengedés kiműveli a bizalmat. A megengedés az az út, amin a szándék és a vágy még teljesebben együtt munkálkodnak a tapasztalásod harmadik dimenziójában – az idő mezejében. A megengedés egyfajta engedelmesség, de nem egy naiv engedelmesség. A megengedés megváltoztatja az érzékelésed arról, hogy miként látod a világot magad körül.

Elkezded felismerni, hogy igazából nem egy valós világban élsz. A rezgések és energiák mezejében élsz, amit a Vonzás Törvénye, a rezonancia működtet. És elkezdesz hajlandóvá válni arra, hogy megengedd, hogy bizonyos dolgok eltűnjenek az életedből, még a család és a barátok is, bízva abban, hogy a vágyad és szándékod miatt, ami elhagyja az életed, az biztosan rendben van, mert mindazt új rezgésmintázatok helyettesítik majd, amik hírvivők formájában érkeznek – események, helyek, személyek és dolgok formájában -, melyek felfelé visznek téged a felébredés felfelé mozgó örvényében.

A megengedés jelenti az alázatosság kiművelésének kezdeti szakaszait és azt a felismerést, hogy végül engedelmeskedned kell valaminek, ami az intellektuson és az elme egoisztikus részének irányításán túl van – hogy végül felismered, hogy az alkotó és cselekvő, aki mindent megpróbált csinálni, alkalmatlan.

Ahogy ez a három szakasz megérik benned, megpihensz az önátadás végső szakaszában. És az önátadás azt jelenti, hogy többé nincs nyugtalanság. Az önátadás azt jelenti, hogy lényed minden idegszálában tudod, hogy nincs itt senki, aki él egy életet, hanem az Élet áramlik a test-elme személyiségen keresztül, addig, amíg az tart. Itt történik a misztikus átalakulás kicsúcsosodása vagy kiteljesedése. Itt érted meg annak a tanításnak a jelentését, hogy

Én élek; mégis nem én, hanem Krisztus lakozik bennem.

Az önátadás egy olyan szakasz, amiben a tökéletes béke az alapzat, nem a passzivitás vagy a tevékenység hiánya számára, hanem még több tevékenység számára.

Azt találod majd, míg a világban vagy, hogy egyre elfoglaltabb és elfoglaltabb vagy, egyre többet és többet kérnek tőled. Még felelősségteljesebbé válsz. És végül, meglátod majd, hogy mivel te Krisztus vagy, te vagy a felelős a Teremtés egészéért. És egy gondolatot sem gondolhatsz anélkül, hogy ne zavarnád meg a legtávolabbi csillagot. Ez az a felelősség, amitől összezsugorodtál, és próbáltad egy apró, rövidlátó tajtéknak megtartani magad, mindezt azért, mert féltél attól, hogy felelősséget vállalj az egészért.

De A Szív Útja kiigazítja az érzékelésed, aminek során felismered, hogy a legnagyobb örömöd, a legnagyobb kiteljesedésed abban van, ha teljesen és tudatosan elfogadod a felelősséged a Teremtés egészéért. Miért? Mert hirtelen rájössz, hogy nem te vagy az alkotó és cselekvő, hogy elfogadhatod a felelősséget bármiért és mindenért, mert rajtad keresztül áramlik a Menny és Föld minden ereje, hogy megnyilvánítsa Isten Szeretetét. Szóval, röviden, mindez Isten kezében van, nem a tiédben. Mindazonáltal tehát,

Ne az én akaratom, hanem a Tiéd legyen meg!

Értelmet kezd-e nyerni ez számodra? Látod-e már, hogyan változtatja ez meg mindazt, ahogy tanították neked a tanításaim értelmezését?

Vágy, szándék, megengedés, önátadás – de ez egy önátadás egy olyan létezési módba, amit a világ soha nem ismerhet. Ez önátadás egy olyan létezési módba, aminek során lehet, hogy – ahogy te hívod ezt a világodban – soha nem fogsz Oscar-t kapni a játékodért. De egy olyan létezési mód ez, aminek során a tudatosságod teljesen kinyílik a Teremtés egészével való egységedre. És beszélgetsz majd a falevéllel, ahogy lehullik a fáról. Látni fogod annak a kiscicának a lelkét, amit simogatsz. És angyalokkal és mesterekkel fogsz majd beszélgetni. Részt veszel majd a kozmikus konferenciatermek ülésein.

És tudni fogod, hogy a test-elme, amiről egykor azt hitted, hogy a tiéd, kicsivel több, mint egy ideiglenes tanítási eszköz, egy olyan eszköz, amit felvehetsz és hasznosíthatsz Isten irányába, és aztán félretehetsz, amikor hasznossága véget ér. Szóval, még amikor el is jön az ideje annak az átmenetnek, amit halálként ismersz, semmi sem fogja megzavarni a békéd. És amikor a test meghal, ami azt jelenti, hogy egyszerűen elkezded a figyelmed elfordítani róla – éppen úgy, ahogy egy ács keze elengedi a kalapács nyelét, és a kalapácsot leteszi az asztalra, és az ács bemegy vacsorázni, és elfeledkezik róla. Képes leszel arra, hogy azt a folyamatot, amit a világod halálnak hív, teljes nyugalommal és örömmel nézd végig.

Figyelni fogod, ahogy a szellemed elhagyja a testet. Figyelni fogod, ahogy élettelenségbe hullik, hogy aztán minden figyelmed egy teljesen új dimenzióra fordítsd, egy olyan dimenzióra, ami annyira hatalmas, hogy képes leszel a Föld bolygóra nézni, hasonlóképpen, ahogyan esetleg egy kavicsot tartanál a tenyeredben, és egyetlen gyors pillantással mindent látsz a kavicsról, és semmi sincs rejtve.

Felelősség. Én vagyok az, aki azt választotta, hogy felelősséget vállal a Föld nevű kavicsért és minden életért, ami rajta lakozik. Te is ismerni fogod ezt az energiát és annak valóságát, hogy ujjaid a teljes naprendszer köré fonod, és mondjuk úgy, ennek a dimenziónak az Istenévé vagy Megmentőjévé válsz. És ez azzal kezdődik, hogy azt választod, felelősséget vállalsz a te kavicsodért, a te területedért, a te naprendszeredért, a te személyes dimenziódért. És ez, ismét, azzal kezdődik, hogy azt mondod,

Én, csakis én vagyok a forrása annak, amit tapasztalok és érzékelek. Nem vagyok az általam látott világ áldozata. És minden, amit tapasztalok, én hívtam magamhoz, tisztán és egyszerűen – nincsenek kifogások, nincsen több ha, és, de. Ez így van és kész.

És eltűnik majd az éretlenséged, az ellenállásod, és egyszerűen felelős leszel a tapasztalásodért.

A Szív Útja tehát kiműveli a vágy, szándék, megengedés, önátadás érettségét. És nincs olyan tulajdonság, ami fontosabb lenne ennél, és már említettük ezt. Ezt alázatosságnak hívják. Nem a színlelt alázatosság, amit bizonyos világvallásokban tanítanak, hanem egy őszinte alázatosság. Mert az alázatosság nem azt jelenti, hogy kiállsz egy csoport ember elé, akik felállnak, és álló ovációval fogadnak téged. És aztán te azt mondod,

Ó, Istenem! Nem kell ezt tennetek, tudjátok. Nem fontos.

Hogy úgy tűnjön, szerény vagy, miközben legbelül azt mondod magadnak,

Ó, Istenem, ez olyan jó érzés! Tapsoljatok kicsit hangosabban, tapsoljatok kicsit hosszabban! De ezt nem fogom elmondani nektek.

Ismered-e ezt a fajta alázatosságot? Nem ezt a fajta alázatosságot tanították-e neked az iskoláidban? Hm. Ne állj ott, verd a mellkasod, azt mondva,

Igen! Köszönöm! Tudjátok, úgy gondolom, hogy ezt most nagyon jól csinálom.

Nem azt tanították neked, hogy ez rendben van.

Az őszinte alázatosság abból a mélyen gyökerező felismerésből áramlik, hogy nem tudod megmenteni magad, hogy teremtve lettél, és nem a Teremtő vagy, hogy egy hatás vagy, és nem az ok (abszolút értelemben), hogy a valami, amit Életnek hívunk, nem a tiéd, hogy van valami, ami meghaladja a kapacitásod, hogy behatárold, és meghaladja intellektuális megértésed. És ha ez a valami valaha is úgy döntene, hogy többé nem szeret téged [csettint egyet], megszűnnél létezni, hogy nem számít, milyen mélyre mész Isten mélyére, és nem számít, milyen mélységben éred el az Istennel való egységtudatot és ennek tudatosságát, az, ami Isten, örökké meghaladja a növekvő kapacitásod, hogy megértsd Istent. Olyan, mint egy Végtelen Mélységű Óceán. És amikor rájössz arra, hogy bármennyire törekszel is rá, az éned, a kicsi éned soha nem fogja e Forrást körbeérni, akkor megpihensz majd az alázatosságban – az őszinte alázatosságban.

És miért fontos ez? Mert, és jól jegyezd meg ezeket a szavakat, ahogy előrehaladsz A Szív Útján, ahogy feloldod és fellazítod az elmén lévő láncokat, ahogy a belső konfliktusok meggyógyulnak és elrendeződnek, ahogy elkezded elfogadni azt a bőséget, amit Atyád neked szán az élet minden szintjén, és az érzés és érzékelés minden szintjén, ahogy elkezded megízlelni annak nagyszerűségét és nagyságát, ami rajtad keresztül áramlik, felfedezed majd, hogy az „ellenségek” egyre kifinomultabbá válnak. Minden gyermek egy bizonyos ponton a szüleit ellenségnek tekinti, nem így van?

Hogy érted azt, hogy nem vihetem el a kocsit ma este? Hogy érted azt, hogy este 10-re haza kell érnem?

A szülő válik az ellenséggé.

De ez egy nagyon éretlen és kezdetleges és naiv szint. Ahogy egyre inkább a mesterré válás felé mozdulsz, nagyon is meg fog kísérteni az, hogy azt hidd, hogy végeztél. Nagyon is meg fog kísérteni az, hogy elhidd,

Meg tudom ezt csinálni. Az imákra, amiket használtam a kezdetekkor, az egyszerű tudatosság-gyakorlatokra, amiket használtam, amikor elkezdtem az utam, nincs többé szükségem. A mesterükké váltam.

Bármikor, amikor egy olyan hangot hallasz önmagadban, ami azt mondja, „végeztem”, biztos lehetsz abban, hogy ez nem így van. És veszélyben van az is, amit addig elnyertél.

Az alázatosság annak felismerése, hogy minél inkább a mesterré válás felé mozdulsz, annál inkább ott a vágy a fegyelemre és éberségre. A fegyelem nem azt jelenti, hogy valami olyasmit csinálsz nagyon keményen, amit nem szeretsz csinálni. A fegyelem olyasmi, mint egy művész képessége, aki kiműveli és csiszolja azt a képességet, egyszerűen azon mély vágyából és öröméből kifolyóan, hogy még gyönyörűbben teremtsen, csupán erről van szó. A sportoló azért edz egy izmot, hogy az izom még gyönyörűbben működjön, mint előtte nap, abból a puszta örömből, hogy még nagyobb szépséget tudjon adni a világnak.

Ezért, az elme fegyelme, ami szükséges, az, hogy felismerd, hogy míg a test tart, és valóban, addig, míg létezel, a tudatosság azon teremtményei, melyek nem hasonlatosak a Szeretethez, rengeteg olyan rezgésmintázatot alkottak meg, amik szeretnének lehúzni téged. Az a felismerés ez, hogy mekkora öröm lehet annak a döntésnek a tudatos ismétlése, hogy csak a Szeretetet tanítsd, és csak azokat a rezgésmintázatokat válaszd ki, engedd be a tudatosságodba, amelyek annak Igazságát és szépségét és méltóságát tükrözik, aki vagy.

Az ítélkezés nem tükrözheti ezt a Fényt. A düh és gyűlölet nem képesek erre. A félelem és paranoia, a visszautasítástól való félelem, a mások véleményétől való félelem – ezek a rezgések soha nem tükrözhetik vissza Lényed fejedelmiségét, nagyságát, nagyszerűségét. Ezért, értsd meg jól, hogy az alázatosság abszolút szükséges. Mert paradox módon, ahogy a nagyság kifejeződik rajtad keresztül, a kísértés továbbra is ott van, hogy megengedd az egoisztikus energiáknak azt, hogy otthonra leljenek elmédben. És az ego hangja azt fogja mondani,

Azta, hát tényleg igazi mester vagy, tudod-e? Tényleg megérdemled mindezt a hízelgést. Miért nem tartasz meg tíz százalékot magadnak?

Egy mester elfogadja a felajánlott Szeretetet, a hálát azoktól, akiket megérintettek tanításai, és Istennek ajánlja azokat, felismerve azt, hogy önmaguktól ezek a dolgok nem mehettek volna végbe. Én is megtanultam kiállni a kísértéseket. És amikor azok, akik betegek voltak, meggyógyultak a jelenlétemben, nagyon nagy volt a kísértés, hogy azt mondjam,

Igen, nézzétek, mit tettem! Tényleg kiérdemeltem ezt. Negyven napot és negyven éjszakát töltöttem a sivatagban. Voltam Indiában és Tibetben. Voltam Angliában. Tanultam Egyiptom összes mesterénél. Igen, tényleg kiérdemeltem, hogy úgy tekintsetek rám, mint gyógyítóra és tanítóra.

De megtanultam, az alázatosságon keresztül, hogy emlékezzek annak egyszerűségére, hogy magamtól, semmit sem teszek. Kiműveltem magamban annak művészetét, hogy mindig a Szeretet tanítványa vagyok, és nem a Szeretet professzora, aki azt gondolja magáról, hogy végzett, csak mert ott van néhány betű a neve mögött. Szóval látod, ahogy fejlődsz, és ahogy megengeded, hogy Isten Szeretetének bőségéből több áramoljon rajtad keresztül, meglátod majd azt, hogy elkezdesz kitűnni a tömegből, és elkezded vonzani azokat, akik a Fényre vágynak. És amikor ez történik, gyakorolnod kell a fegyelmet és éberséget az által, hogy emlékszel az alázatosságra mindig, míg emlékszel rá minden lélegzeteddel.

És miért? Ha ebben a világban élsz, és azt érzed, hogy senki nem néz fel rád, senki nem tekint rád tekintélyként, annak csak egy oka van. Ellenálltál lényed Igazságának, és a tagadásodon keresztül ellökted magadtól Isten Fényét a félelmed miatt, a mélyen gyökerező félelmed miatt, hogy talán különbözőnek tűnsz majd, mint mindenki más. És a világ azt tanítja neked, hogy egy lábtörlő légy, hogy beilleszkedj, és ne hozz ki senkit a sodrából. De ahogy visszanyered az erőd, annak az egyik jele, ami által tudni fogod, hogy ez történik, az az, hogy néhány ember nem kedvel majd. Idegesíted majd őket csupán azzal, hogy besétálsz a terembe, mert a sötétség irtózik a Fénytől. Ez ilyen egyszerű.

Az alázatosság abszolút szükséges. Mert az alázatosság kapuján keresztül az Erő Fénye fel tud kapcsolódni rajtad keresztül, egyre nagyobb feszültséggel égve. És ha ez a feszültség látszólag nem áramlik az elméden keresztül, akkor vizsgáld meg jól, hogy emlékszel-e az alázatosságra, és odaadod-e magad neki. Mert Isten Fénye csak akkora mértékben ragyoghat rajtad keresztül, amennyiben hajlandó vagy felelősséget vállalni érte, ami magában foglalja azt, hogy a gyümölcsöket visszaadod azok Forrásának, és nem állítod azt, hogy azok a sajátjaid. És amikor semmit nem nyilvánítasz magadénak, minden dolog képes rajtad keresztül áramlani. És a Szentlélek milliókat tud összegyűjteni, hogy hozzád jöjjenek sok bolygóról, mert tudja, hogy nem fogod eltorzítani Isten Szeretetét azzal, hogy bitorlod Isten helyét, és magadat helyezed a trónra.

Az alázatosság az egyik legfontosabb kiművelendő tulajdonság. Ezért, amikor imádkozol, valóban kérd a nagyságot! Hadd tudja meg az Atya, hogy készen állsz arra, hogy Krisztus teljességében megtestesüljön, és egyszerűen tartsd meg magadban azt az ígéretet, hogy mindig emlékezni fogsz arra, hogy nem te vagy az alkotó és a cselekvő! Te csupán az vagy, aki eljutott arra a felismerésre, hogy csak Isten Szeretete teljesíthet ki lélekként. Csak célod beteljesítése, hogy a Szeretet csatornája legyél, hozhatja el neked azt a sikert, amit valóban keresel. Amikor teljesen elköteleződsz emellett, ahelyett hogy amellett köteleződnél el, hogy más emberek véleményén tűnődj, akkor ez az Erő elkezdhet mozogni rajtad keresztül.

Amikor hajlandó vagy elengedni a világot, jön majd a Mennyország, hogy a helyére lépjen. Amikor hajlandó vagy elengedni az egoisztikus nagyság szükségét, a valódi nagyság elkezd majd áradni rajtad keresztül. Ez egy paradoxon a Lélekben. Tanuld meg megkülönböztetni! Válj ennek mesterévé! És soha ne hanyagold el a fegyelem szükségességét, ami az alázatosság alapzatán nyugszik! Látod, ez az, ami azt okozta, hogy félsz a vágy energiájától, mert a múltban (és ez nagyon messzire nyúlhat vissza), úgy döntöttél, kipróbálod, milyen lenne az, ha megengednéd azt magadnak, hogy minden erőt magadénak tulajdoníts – arra használva, hogy az ego hangját szolgálja. És ez az, amitől félsz. De ha kiműveled magadban ezeket a szakaszokat, és az alázatosságra alapozod őket, akkor soha nem kell majd félned attól, hogy visszaélsz a vággyal.

Ezért, az imáidban, amilyen gyakran csak emlékezni tudsz rá, hogy így tegyél, emlékezz arra, hogy amit elhatározol, az úgy van! Szóval beszélj egyértelműen magadban!

Forrás, Teremtő, Isten, Istennő, Minden Létező, Abba, készen állok arra, hogy az legyek, aminek Te teremtettél engem. Úgy döntök, hogy emlékszem arra, hogy hatás vagyok, és nem ok. A Te Akaratod legyen meg, tudva azt, hogy a Te Akaratod az én teljes boldogságom! Tárd fel hát azt az utat, amin keresztül ezt a boldogságot megismerhetem! Mert az én utam soha nem működött, de a Tiéd mindig működik.

Aztán, minden nap emlékezz a megbecsülés energiájára! Helyes és jó az, ha megbecsüljük egymást. De a saját meditációd és imád visszavonultságában, becsüld meg azt, ahogy annak a Szeretetforrásnak az ereje, amit én Abbának vagy Istennek hívtam, él és mozog és lélegzik, hogy elhozza hozzád azokat az embereket, könyveket, tanítókat, tapasztalásokat, melyek gyengéden feltárják a körülötted lévő ego bábját, felébresztenek az Igazságra és a szépségre és a fenségre és a nagyszerűségre és a nagyságra, ami Maga az Élet – ami lélegezni akar rajtad keresztül, olyan titokzatosan és erőteljesen, ahogy egy viharon, vagy egy fa levelén, vagy egy újszülött szemeinek ragyogásán keresztül lélegzik!

Ez az Élet az, ami vagy. Ez az Élet Isten Szeretetének jelenléte, az Óceán Mélye, ami a Teremtés Hullámaiként tör fel. Engedd hát, hogy ez az Élet legyen az egyedüli vezetőd minden dologban, és pihenj meg annak a Végtelen Misztériumnak a megbecsülésében, ami az Élet, és mondj igent rá! Mondj igent az Életre – hogy hajlandó vagy megengedni, hogy a teljessége átmosson, és elvigyen téged mindannak folyamatosan mélyülő megértésébe és felismerésébe, ami Isten! És valóban, ha jól fogadod, az isteni alázatosság tudatosságában megpihenni a legédesebb tapasztalás, amit valaha is ismerhetsz.

Sokan közületek rám néznek, és azt mondják,

Ó! Ahol Jeshua lakozik, de szeretnék én is ott lenni! Gondolj egy gondolatot, és ott vagy valakivel. Gondolj egy gondolatot, és abban az univerzumban vagy. Még pislantanod sem kell, mert neked nincs szemed.

Mondom neked, ahol én lakozom, az egy olyan rezgésfrekvenciában van, sok más lénnyel együtt, akiknek a tudatossága egyetlen pillanatra sem tér el a mély megbecsüléstől és alázatosságtól Mindaz előtt a Misztérium előtt, Ami Isten – ez a tudás nagyszerű öröme, hogy élünk, mégis nem mi, hanem Teremtőnk él rajtunk keresztül. A mester és tanítvány közötti egyetlen különbség az, hogy a mester mesterévé vált annak, hogy mindig tanítvány maradjon. Gondolkozz el erről!

Vágy, szándék, megengedés, önátadás – mit akarsz igazán? Hajlandó vagy-e érezni, és engedni, hogy az a vágyfonál hazavigyen? Tudsz-e emlékezni arra, hogy az időt építő módon használd, az által, hogy a szándékod fókuszálod, hogy emlékezteted magad arra, miért is vagy itt valójában? Nem azért vagy itt, hogy túlélj, azért vagy itt, hogy annak Igazságaként élj, aki vagy.

Megengedés – ez nem a dolgok passzív elfogadása úgy, ahogyan vannak, de annak felismerése, hogy valami nagyon is gyönyörű munkálkodik. Létezik egy olyan Intelligencia, egy Szeretet, ami jobban ismer téged, mint te magad, és pillanatról pillanatra, kincsekkel és drágakövekkel és leckékkel és áldásokkal ajándékoz meg, valami szövi életed szövetét, és semmi sem történik véletlenül.

Önátadás – annak a felismerésnek a kiművelése ez, hogy a boldogságod csakis abban találhatod meg, ha akaratod alárendeled Isten Akaratának. Mert a te akaratod konfliktust és küzdelmet és korlátozást hozott. Az Atya Akarata az, hogy konfliktus nélkül élj, békében és örömben és kiteljesedésben és boldogságban. Ezt hívják üdvösségnek.

Alázatosság – ha valaha is eltűnődtél azon, hogyan horgonyozd le tudatosságod az alázatosságban, hagyd abba, amit csinálsz, és tedd fel magadnak a következő kérdést:

Én teremtettem-e magam?

Átkozottul jól fogod tudni, hogy a válasz a következő:

Nem, még azt sem tudom, mikor lettem megteremtve. Valami megszült engem. Mi az?

Ez elég gyorsan az alázatosságba hoz majd téged. Tudod-e, hogyan hozz létre egy csillagot? Nem! Tudod-e, hogyan hozz létre egy falevelet? Nem! Tudod-e egyáltalán, hogyan emeld fel a kezed az öledből? Nem! Mit tudsz hát egyáltalán? Semmit! Engedd meg magadnak azt, hogy megértsd, hogy semmit sem tudsz! És az isteni tudatlanságnak ebben az állapotában megpihensz majd abban az alázatosságban, ami végre lehetővé teszi Teremtőd számára, hogy rajtad keresztül mozogjon és feltárjon előtted minden dolgot.

Szóval, szeretett barátom, A Szív Útja az az út, ami kiigazítja az érzékelést és helyes-elméjűséget hoz, hogy te többé nem az alkotó és a cselekvő és a rendező vagy. A véleményeid semmit sem fognak jelenteni számodra. És ebből a nagyszerű ürességből, felfedezel majd egy tökéletes békét. És az Élet a szárnyain hordoz majd. És rajtad keresztül az Élet fogja kifejezni még hatalmasabb dimenzióiban a rendkívüli és végtelen Szeretetet és Erőt és Kreativitást, ami Isten, míg megesküszöl arra, hogy csakis Isten létezik. És nem marad majd olyan hely, ahol nyomod maradna. Mert ha a megvilágosodás az elkülönülés vége, hogyan létezhetne egy alkotó és cselekvő? Irányíthatja-e a hullám önmagát? Az ego ennek kísérlete, és mindig kudarcot vall.

Béke legyen hát veled mindig! Hassa át a béke lényedet mindenkor! És tudd, hogy biztonságban vagy Isten Szeretetében, ami a Misztérium nagyszerű Forrásából emelkedik fel, és szeretne rajtad keresztül mozogni minden egyes lélegzettel, amit veszel, és minden egyes szóval, amit kiejtesz, míg csak annak az útmutatásnak az ösztönző erejét hallod, ami lényed mélyéről egy Gyengéd Hangként árad ki, amiben teljesen megbízol. És ismerni fogod azt a szabadságot, amit keresel.

És ezzel, valóban távozunk most. Mégis, sehova sem megyünk, mert már most is ott lakozol, ahol mi vagyunk. Bízz ebben! Tudd ezt! Hagyatkozz erre! És fedezd fel A Szív Útját! És ezzel a felfedezéssel, ismerni fogod a Szeretet Igazságát.

Légy hát békében, szeretett barátom!

Ámen.

.

Fordítói megjegyzés

A fordítás a The Way of the Heart alapján készült:
https://www.christmind.info/wom/intro/woh/

1 lecke fordításához az ajánlott hozzájárulás 1 000 Ft. Ha arra érzed a Hívást, ennél magasabb összeget is hálásan fogadok. A támogatásod fordítói munkámhoz ide tudod elutalni.

Ez a lecke adományos módon elérhető. Letöltheted pdf és epub formátumban A Szív Útja oldalon, alul.



Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..