Jézus (Jeshua) csatornázott, magyarra fordított tanításai

A Szív Útja 4. lecke

Most elkezdjük.

És ismét, üdvözöllek téged, szeretett és szent barátom! Ismét nagy örömmel jövünk, hogy együtt legyünk veled ily módon. Nagy örömmel jövök barátaimmal, hogy együtt legyünk veled ebben az órában. Nagy örömmel járok veled azon az úton, amelyet választottál. Mert az Igazságban, nincs olyan idő, amikor ne lennék veled. Nincs olyan hely, ahova utazhatnál, ahol ne fedeznéd fel a jelenlétem.

Csak a valóság lehet igaz. És a valóság egyszerű: csak a Szeretet egyszerűsége létezik. És ebből az óceánból formák sokasága, világok sokasága, teremtmények sokasága születik, amelyek közül egy vagy te. És ahogy a hullámok kiemelkednek a tengerből, a teremtmények örökké összekapcsolódva maradnak Teremtőjükkel. Te egy hullám vagy, mely a Szeretet Végtelen Óceánjából emelkedik ki, ami Isten jelenléte. Én egy hullám vagyok, mely Atyám Szent Elméjéből emelkedett ki. És bár a két hullámot látszólag elválasztja az, amit időnek hívunk – ráadásul kétezer év -, mégis, az Igazságban, ha egy sokkal tágabb perspektívából szemléljük mindezt, ezek a hullámok egyidejűleg emelkedtek ki az Óceán felszínéből. Ugyanabból a célból emelkednek ki: hogy kifejezzék Magának az Óceánnak az egyszerűségét és ártatlanságát és szépségét, kreativitását, igazságát és valóságát.

És a hullámok örömüket lelik abban, hogy egy páratlan egyéniséget fejeznek ki. És mégis, azt a közös tulajdonságot hordozzák mind, hogy ugyanabból az anyagból lettek megalkotva, és igazából a Teremtés ugyanazon Törvénye irányítja őket. Mert nem ismerik a saját felemelkedésük pillanatát, mert csakis a láthatatlan Óceán Mélye ismerheti azt a pillanatot, amikor úgy dönt, kiárad, és megteremti a hullám kifejeződését. Az erő, mely láthatatlan, elrejtve az Óceán Mélyén, felemelkedik, és létrehozza azt a hullámot, és fenntartja azt kifejeződésének időtartama alatt. És az Óceán Mélyéből születik meg a döntés, mikor térjen vissza e hullám a tengerbe. Azt jelenti-e ez, hogy eltűnik a hullám? Csak egy bizonyos nézőpontból. De a valóságban, az az anyag, mely manifesztálódott, valójában nem ismerte a születést és halált, csakis a kifejeződést.

Mi lenne hát akkor, ha úgy tekintenél magadra, mint egy hullámra, mely Isten Szent Elméjéből emelkedik ki, mely Isten végtelen vágyából született, hogy kiterjessze Önmagát, hogy kifejezze a Szeretet és kreativitás végtelen természetét? Mi lenne, ha elkezdenéd felismerni, hogy minden, aminek hívtad magad, a Szeretet hatása – hogy nem te vagy létezésed oka? És mégis, ahogy felemelkedtél a Szeretet Óceánjából, nem ugyanabból az anyagból van-e a hullám, mint maga a tenger? Nem adatott-e meg neked a végtelen és tökéletes szabadság? Mert ahogy Atyád érzékel téged, megadatott neked a szabadság, hogy úgy érzékeld önmagad és minden más hullámot, melyet látsz, sőt Magát az Óceánt is, ahogy te választod.

Az őszinte spiritualitás célja tehát az, hogy újra összhangba hozza érzékelésed minőségét Teremtőd érzékelésével, hogy azt tükrözze, azzal rezonáljon, hogy tökéletes összhangban legyen vele; hogy Isten szemeivel láss. Szeretett barátom, az Igazságban olyan maradsz, amilyennek megteremttettél. És minden egyes pillanatban, szó szerint azt az erőt használod, ami Isten Szeretetóceánjának csendes mélyén található, melynek teremtésed és létezésed köszönhető, hogy vágyad szerint érzékelj.

Ezért hát ebben az órában, magának a vágynak a természetéről szólunk: hogy mit jelent, mi a jelentősége, hogy teremti meg a hatásokat, a vágy erejéről, a vágy értékéről, a vágy értelméről és céljáról, és arról, hogyan kezdd el ezt az energiát (ami néha, jól tudod, olyan érzés, mintha ezer vadló mind más-más irányba akarna vágtatni), hogyan hozd magát a Vágy Hatalmát tudatos és szándékos irányításod alá, hogy valóban úgy teremts, ahogy Atyád teremtett téged – tökéletes, szándékos, végtelen Szeretettel, tökéletes és végtelen és szándékos szabadsággal, tökéletes és végtelen és szándékos örömmel, és tökéletes, tökéletes szabadsággal.

Vágy! Amikor emberként jártam bolygódon, sok különböző véleménnyel szembesültem a teremtés természetéről, az emberiség természetéről, a tudatosság természetéről, bár akkoriban ez a szó még nem volt használatos – amit te tudatosságnak vagy önidentitásnak hívsz. Ahogy most te is sok gondolati iskolával találkozol, ez velem is így volt. És bár ez látszólag nagy zavarodottsághoz vezethet, mintha a svédasztalról kellene választania valakinek, ez valójában hasonló célt szolgál, mint a homok az osztriga belsejében, amiben a gyöngy keletkezik. Azt eredményezi, hogy csiszolódsz legbelül. Meg kell találnod a saját utad a saját igazságodhoz. Mert mindegyikőtök előtt le van fektetve az út és az ajtó, a tű foka, amin csak te férsz át.

Ezért, bizonyos tekintetben, látszólag egyedül vagy. Meg kell hoznod azt a döntést, hogy mindenek felett az Istennel való egységed tökéletes emlékezetére felébredést vágyod – ahogy egy hullám végül úgy dönt, hogy nem azért született, hogy féljen hullám lététől, hanem hogy tényleg magáénak vallja egyéniségét, magáénak vallja egyedülállóságát, és azt teljességében megélje. És abban a teljességben úgy döntsön, hogy felfedezi azt a módot, ahogyan tudatában lehet végtelen egységének magával az óceánnal, hogy valamiképpen megszabaduljon attól a rövidlátó önazonosságtól, hogy ő csak egy apró hullám, ami az idő terében felemelkedik, egy másodpercig tart csupán, és aztán eltűnik. Hogy módot találj e korlát meghaladására, hogy újra azzal a tudatossággal, annak élő tudatával azonosulj, hogy Egy vagy a Tenger Mélyével. Hogy működhetsz úgy, hogy nem a tudatosság felszínes szintjéről működsz, ami olyan, mint a hullám tetején a tajték (amit a tudatos vagy egoisztikus elmének hívsz), hanem mindenben, amit mondasz, mindenben, amit teszel, mindenben, amit teremtesz, mindenben, amit érzékelsz, az vezérel, ami Magának az Óceánnak a Végtelen Mélyén nyugszik.

Képzeld hát el, hogy egy olyan forrásból merítesz önmagadban, aminek látszólag nincs alja és nincsenek oldalai, amin keresztül még eddig nem látott helyekről valami keresztül áramlik, amiben a szó szoros értelmében a tudatos figyelmedet, a tudatos tudatodat átszínezi egy Ragyogó Fény, ami szó szerint azzal az érzéssel tölt el, hogy te nem a test-elme vagy a személyes történeted vagy, amivel eddig azonosítottad magad, mert ezek a dolgok csupán időlegesek, ideiglenesek és nagyon személytelen hatásai a lélekben egy olyan vágynak, ami egy és ugyanaz a dolog, mint ahogy Isten Szeretete kifejezi Önmagát, nem más okból kifolyóan, minthogy a Szeretetnek ki kell terjednie.

Képzeld el, hogy meghaladod a saját túléléseddel kapcsolatos félelmedet, mert ahogy a test-elmére tekintesz, már nem azonosulsz a test-elmeként; mert ezek a dolgok csupán eszközökké válnak, amiket használ az a Szeretet, mely Isten Elméjében nyugszik; hogy élsz, mégis többé nem te, hanem Krisztus lakozik benned. Ez egy nagyon is valós tapasztalás, ahogy élhetsz. Ez nem csak egy filozófia. Nemcsak egy koncepció, és soha nem lehet egy dogma. Létezik egy misztikus fordítás, ami megtörténik a lélek mélyén, ami az Igazságban csupán egy váltás onnan, amiből identitásod érzését és forrását érzékeled. És az energia, az az energia, amire szükség van ahhoz, hogy elvigyen téged a rövidlátó összeszűkülésből, amiben azonosítottad magad a hullám tetején lévő tajték apró cseppjeivel, melyeket egy látszólag rajtad kívül álló erő hány-vet, abba az érzésbe, amiben az Óceán Csendes Mélyével azonosulsz, mely mindenhol jelen van, és látszólag nem ismer kezdetet vagy véget, az az energia, amely elvisz téged a hullám tetejétől az Óceán Mélyéig, nem más, mint a vágy energiája.

Mert mondom neked, ha az Atya nem vágyott volna a Szeretet kiterjesztésére, soha nem jöttél volna létre. Az éned tudatosságának érzése a Szeretet eredménye, hatása. Ugyanaz a Szeretet ez, amely létre hívta a napot és a holdat és az összes csillagot és a Teremtés minden dimenzióját. Pontosan az a Szeretet, mely arra vágyott, hogy e Szeretetet kiterjessze, az a Forrás, amiből te is születtél. Ahogy ismered magad, nem más hát, mint Isten azon vágyának hatása, hogy kiterjessze a Szeretetet.

Ezért amikor legközelebb valaki megkérdezi tőled, „Ó, hát te ki vagy?”, kérlek, ne mondj egy nevet neki! Ne mondd azt,

Hát, ebben a bizonyos városban születtem, a bolygónak ezen a pontján.

Ne mondd neki, hogy demokrata, vagy republikánus, vagy kommunista, vagy ateista, vagy katolikus vagy! Mondd neki az Igazságot:

Ki vagyok én? A Szeretet kiterjedése vagyok formában. Soha nem születtem, és soha nem fogom megízlelni a halált. Végtelen és örökkévaló vagyok. Úgy ragyogok, ahogy a nap sugara. Isten Szeretetének hatása vagyok. És azért állok itt előtted, hogy szeresselek téged.

Na, erre biztosan felhúzzák páran a szemöldöküket! De ez át is fogja alakítani a világodat. Mert itt az ideje annak, hogy Krisztust többé ne önmagadon kívül keresd, és elkezdd azt választani, hogy felelősséget vállalsz azért, hogy maga a megtestesült Krisztus vagy. A vágy minden!

Pihenj meg most egy pillanatra! Engedd, hogy a test ellazuljon, és képzeld el, hogy hátra tudsz lépni abból, hogy életed játékában a színész vagy, abba, hogy a rendező és a producer vagy! És ott ülsz a laboratóriumodban, a stúdiódban, és szerkeszted életed történetét. És látod a filmed minden képkockáját, attól az időponttól kezdve, amikor megszülettél, amikor óvodába jártál, amikor először voltál szerelmes, amikor először mentél moziba, amikor egyetemre mentél, elkezdtél dolgozni ezen, aztán meg amazon a munkahelyen, vagy elköltöztél valahova máshova. Nézd meg mindezt közelebbről, és mondd azt, hogy nem igaz-e az, hogy minden cselekedeted, minden döntésed mögött, miután mindezt elemezted, a vágy energiája van?

Mert az Igazságban, meg sem mozdítod a testet a kanapédról, hogy a hűtőhöz menj, az evés vágya nélkül. Valami a tett mezejére hív, a cselekedet egy kifejeződésébe. Ez a vágy. Senki nem kezd egy intim kapcsolatba a vágy energiája nélkül. Mert van-e két olyan ember, akik egymásra néztek, és azt mondták,

Nem érzek semmi vágyat, de házasodjunk össze, legyenek gyerekeink, és alapítsunk együtt egy családot!

Vágy! A vágy az az energia, mely létre hozza a teremtés minden hullámát magából az óceán mélyéből. És mégis, ki az közületek, aki nem érzett konfliktust a vággyal kapcsolatban? Ki az közületek, akinek nem tanították azt, hogy a vágy gonosz? Ki az közületek, akinek nem tanították azt, hogy ne vágyjon nagyszerűségre? Ki az közületek, akinek nem tanították azt, hogy a vágy az anyagi kényelemre valamiféle szégyenfolt a spirituális úton? Nézz mélyen a lelkedbe, és lásd meg, hogy ez igaz-e! Nem féltél-e néha a vágy kiáradásától magadban? Mert ahogy a bolygótokra nézek, sokan vannak, akik megbénulnak a félelemtől, csak mert megkívántak egy fagylaltkelyhet. Annyira félnek, hogy ha átadják magukat a vágynak, valami a fagyiban felpuffasztja a testüket és megszünteti az agyműködésüket. Hm! Hm!

És azok közületek, akik intim kapcsolatban állnak valakivel – amit ti házasságnak, vagy valamilyen elköteleződésnek hívtok (látszólag sokféle szintű elköteleződés van a világotokban, mindegyiknek megvan a maga definíciója) -, közületek hányan nem hordozzátok magatokban azt a hiedelmet, melyet a világotok tanított nektek, hogy ha a vágy energiáját érzitek kiáradni magatokban, amikor valakire ránéztek, aki nem a társatok, akkor valamiképp vétkeztetek Isten ellen? Hányan vannak közületek hát, akik nem ismerik azt a tapasztalást, amikor megpróbáljátok uralni a tízezer lovat, miközben biztosak vagytok abban, hogy ha engednétek annak, hogy érezzétek e vágyat, akkor minden ámokfutásba torkollna? És a kísérlet, hogy az életeteket szervezettnek és merevnek és megjósolhatónak tartsátok meg, összeomlana – ahogy hívjátok, „elszabadulna a pokol”. Hm!

És mégis, mondom neked, léteznél-e, ha Isten félt volna attól a vágytól, hogy teremtsen és kiterjessze a szeretetet az által, hogy megalkotott téged, miközben végtelen választási szabadságot adott neked? A vágy nélkül, nézz csak körbe, nemcsak, hogy semmit nem látnál, semmi sem létezne, amivel láthatnál! Minden a vágy hatása.

Jöjj hát, és lásd, hogy a vágy nem gonosz! Nem kell félned tőle. A mesterévé kell válnod. Mesternek lenni nem egyenlő a kontrollal. Mert a kontroll, a kontroll szükségessége, a félelem energiájának egy hatása, és nem a Szereteté. A vágy mesterévé válás elérkezik, amikor felismered, hogy biztonságos érezned, bármilyen vágyhullám is tör fel tudatosságodban, mert te döntöd el, hogy cselekszel-e a hatására vagy nem – hogy a manifesztáció terébe hozod-e. A választás hatalma az a hatalom, amit soha nem vehetnek el tőled. Már most is tökéletes mestere vagy ennek, mert soha semmilyen tapasztalás nem jön hozzád azon döntés nélkül, hogy azt te a manifesztáció terébe engednéd.

Jöjj hát, és érezd, hogy a vágy valami olyasmi, ami abból a mélységből tör fel, mely téged is meghalad, amire lehetséges tökéletes ártatlansággal és gyermeki rácsodálkozással tekinteni! És az a cselekedet, hogy megengeded és köszöntöd a vágyat, az nem valami olyasmi, ami eltérít a felébredés ösvényéről, hanem valójában, ha úgy tetszik, vertikálisan Isten Szívébe visz téged.

Mert ha valaha is úgy szeretnél teremteni, ahogy Isten teremt, akkor meg kell gyógyítanod ellentmondásos érzékeléseidet a vágyról. Meg kell haladnod majd a félelem energiáját.

Sokan vannak közületek, akik hívnak engem, és imádkoznak hozzám. Nincs olyan óra a ti időszámításotok szerint, amikor bolygótokon sokan, valahol, éppen nem hozzám imádkoznak, akik azt akarják, hogy szívük elteljen Krisztussal. És mégis, ezzel egy időben, halálra vannak rémülve egy energiától, ami mozogni akar, mert azt tanították nekik, hogy féljenek a vágytól, és nyomják el azt.

A vágy olyan, mint az Élet Nedűje, mely a rózsaszáron át mozog, és lehetővé teszi, hogy a szirmok csodálatos színekben ragyogjanak. És amikor blokkolod a vágy áramlását, a szirmokat nem táplálja semmi. A halál megkezdődik – a szív halála, a lélek halála, élettelenség.

Ha valamelyik város utcáján sétálsz, és igazán mindenkinek a szemébe nézel, akivel találkozol (és mindenkinek, aki hallja e szavakat, volt ilyen élménye), nem ismered-e fel, hogy a halál már látszólag otthonra lelt sok élőnek az elméjében – az álmok halála, a remény halála, a méltóság halála, a játékosság halála, a valódi erő halála, a Forrással és Teremtővel való egység halála?

A gyógyulás megköveteli azt a hajlandóságot, hogy érezd a vágyat, hogy jónak lásd, hogy szentnek lásd. Nem jelenti-e ez azt, hogy ha érzed a vágyat, akkor az egoisztikus minták lehet, hogy eltorzítják azt elmédben? Természetesen. Mindig ott van a lehetősége annak, hogy a vágy eltorzul, hogy kielégítse az egoisztikus elme szükségleteit benned. De biztos lehetsz abban, ha ez történik, ki tette ezt? Te! Önmagadban mindig, tudod, hogy a vágy jó, de elnyomtad magadban. Mindig, amikor a vágy a felszínre tör, akkor, amikor hagytad, hogy eltorzuljon, az ego céljait szolgálva, biztos lehetsz benne, hogy tökéletesen tudtad, mit cselekszel, és te voltál a döntéshozó.

Ezért hát, megtanultad, hogy félj a vágytól, mert a félelem annak hatása, hogy önmagadtól félsz. És ez az, ami megrémít téged. Ez az, ami elzárja a kreatív áramlást. Ez az, ami mindahhoz vezet, amit a világotok a sokféle pszichés betegségként ismer – a hajlandóság hiánya, hogy önmagában bízzon valaki, a hajlandóság hiánya, hogy önmagát szeresse valaki, az a hiedelem, hogy a vágyak hada, mely lényedben feltör, valami olyasmi, ami gonosz és sötét. Bárcsak ki tudnád szorítani őket a lényedből, akkor tiéd maradna az irányítás, és mindenki kedvelne téged, mert idomulnál a kisszerűséghez és kicsiséghez, amit az emberi tudatosságban úgy magasztalnak.

Figyelj jól most a következő axiómára, amit adunk neked:

Az egyetlen kapcsolat, aminek bármilyen értéke is van, az az Istennel, kreatív Forrásoddal, az óceán mélyével való kapcsolatod.

És aztán egyből az elme így szól,

De mi a helyzet a társammal, mi a helyzet a szüleimmel, mi a helyzet a gyerekeimmel, mi van az Egyesült Államok elnökével, mi a helyzet a postással?

Hm! Milliónyi példával állhatsz elő kapcsolatokról, melyek biztosan fontosak. Az egyetlen, aminek értéke van, az az Istennel való kapcsolatod. Mert amikor az összhangban van, minden teremtésed, a kapcsolati választásaid, és az, ahogyan vagy bennük, erőfeszítésmentesen fog áramlani ebből az összhangból. Ezért hát, keresd először a Királyságot, és minden dolog megadatik neked! Ne próbálj megteremteni egy rózsát úgy, hogy a szirmokkal kezded! De gondozd a gyökereket, és a virágnak virágoznia kell!

Ha a megfelelő kapcsolatban akarsz lenni Teremtőddel, abszolút szükséges, hogy kijavítsd az érzékelésed és a kapcsolatod a vágy energiájával. És ez azzal kezdődik, hogy elengeded az ítélkezésed róla, minden formájával kapcsolatban. Mert ismét, csak Szeretetben lehetsz, vagy félelemben. Csak ártatlanságban lehetsz, vagy ítélkezésben. A szeretet és az ártatlanság a Királyságtól valók. A félelem és az ítélkezés illúziók.

Tanuld hát meg, az egyszerű gyakorlás által, hogy megszakítsd azokat a mintákat, melyeket ettől az illuzórikus világtól tanultál, úgy, hogy elengeded az ítélkezésed a vágy energiájáról! Ez mindenki számára különbözik majd, attól függően, hol kezdi ezt el. De hogy adjak egy nagyon egyszerű gyakorlatot neked, amikor reggel felébredsz, és szilárdan megvetetted a lábad a talajon, állj meg, és tedd fel magadnak ezt a kérdést:

Mit akarok most?

Rögtön az elme azt fogja mondani,

Hát, túl elfoglalt vagyok ahhoz, hogy tudjam, mit akarok, mennem kell dolgozni. Mindenki mást kell szolgálnom. Azért vagyok itt, hogy kielégítsem a világot. Nincs időm arra, hogy megkérdezzem magam, mit akarok.

Emlékezz arra, hogy amit akarsz, az van, és az a gondolat, amit megtartasz az elmében, tükröződik majd tapasztalásod természetében.

Szóval tarts szünetet, és kérdezd azt,

Mit akarok?

És aztán egyszerűen adj egy percet magadnak, hogy megfigyeld, mi jelenik meg az elmében, vagy mit érzel a testben! Isten ments, talán szeretkezni akarsz! Ó! Akkor aztán biztosan tudhatod, hogy nem vagy egy „spirituális” lény! Talán egy forró zuhanyra vágysz. Talán egy pohár gyümölcslét vagy vizet akarsz inni. Lehet, hogy énekelni akarsz. Talán ki akarsz nyújtózni, vagy lélegezni akarsz. Lehet, hogy szeretnél megfordulni, és a szerelmedre, társadra nézni, aki még mindig alszik az ágyban. Talán fel akarsz kelni, és be akarsz lopózni a gyerekeid szobájába, és nézni őket, ahogy alszanak. Lehet, hogy szeretnél leülni, és elolvasni a reggeli újságot. De a lényeg itt az, amit vegyél észre, hogy a kérdés feltevése által, valami válaszol majd benned. És amikor a válasz megérkezik, vedd észre, hogy megjelenik egy érzés, ami hozzá társul, egy olyan minőség, amitől a sejtjeid kicsit énekelni kezdenek. Ez az az energia, az Élet elixírje, amit vágynak hívunk.

Ebben az egy percben, nem kell cselekedned, csak egyszerűen figyeld meg:

Ah, mit akarok? Egy forró zuhanyt.

A gondolattal kapcsolatos érzést, vagy a gondolatot, mely kibocsátja az érzést a testben, „Szeretnék egy forró zuhanyt”, a vágy elixírje hordozza. És a vágy lényed mélyéről érkezik, ami elismétlem, Isten Arca mellett nyugszik. És talán nem az történik-e, hogy a vágyat követve, mely a szívedből árad ki, az által, hogy érzed azt, magadhoz öleled azt, megtanulhatod és felfedezheted, mit szeretne az Óceán kifejezni azon a hullámon keresztül, ami vagy? És ha elítéled a vágyat, nem zárod-e el magadban a kreatív áramlást, amit Isten Elméje kifejezni kíván?

Természetesen, ez a probléma. Összecsomóztad a locsolót az ellentmondásos ítéleteiddel. És az ötlet most az, hogy elkezdj – egy egyszerű módon -, hogy elkezdj magadnak engedélyt adni arra, hogy érezd a vágyat, hogy beengedd azt a test sejtjeibe is, hogy megfigyeld, észrevedd, hogy együtt maradj vele.

Itt egy nagyon mindennapos vágy a világotokból (légy őszinte magaddal): Hányszor érezted a vágyat arra, hogy nagyon gazdag legyél? Ez nem valami olyasmi, amivel szabadna együtt lenned, beszélni róla vagy nyilvánossá tenni:

Hát te, ma reggel felébredtem, és csak elképzeltem, hogy annyi arany érmém van, hogy meg tudnám vásárolni az egész bolygót! Ó! „A pénz minden gonosz oka!” Nem gondolkozhatok így. Hát, jobb, ha elfoglalom magam, elindulok az irodába, amire titkon, legbelül igazán neheztelek, mert nem fizetnek annyit, amennyit a lelkem ér. De úgy teszek, mintha jól lennék. Ó, a pénz? Nem, én egész jól megvagyok. Igazán van elég, és nem, nem, egész jól megvagyok.

És amikor hazafelé vezetsz, és a Mercedes Benz elhúz melletted, nem tehetsz róla, mint hogy odafordulsz, és azt mondod,

Istenem, bár megengedhetnék magamnak egy ilyet! Ó, Istenem! Nem lehet ilyen gondolatom, szóval inkább vezetem a régi Volkswagenem. De én egy nagyon jó spirituális személy vagyok.

Légy őszinte magaddal: Hányszor érezted magadban, ahogy feltör benned a gazdagság utáni vágy? Mi a csuda miatt félsz ettől a vágytól? Mi miatt kötöttél csomót a locsolóra, hogy megpróbáld megakadályozni azt, hogy e vágy manifesztálódjon? Talán, amikor gyerek voltál, az egyik templomban jártál. És volt ott valaki egy hosszú köntösben az emelvényen állva. És mivel minden olyan gyönyörű volt, biztosan tekintélyes volt az, aki ott beszélt. És mivel ez a templom telis-tele volt kicsi elmékkel, melyek a saját félelmükben éltek, amikor az a hang így szólt, és azt mondta, „A pénz minden gonosz oka”, te azt mondtad,

Ó. Hát ez az igazság. Ó, igen. Ez az igazság. Ó, igen. Ó, Istenem! Jobb, ha félek a pénztől!

Hm!

Mondom neked, egyetlen Tekintély van, és az nincs egyetlen templom, vagy szervezet, vagy egyén kezében sem. A te Tekintélyed az Istenért szóló Hang, mely a szívedben és elmédben lakozik! Isten nem korlátozott, és nem követeli meg, hogy az Ő Gyermekei korlátozottak legyenek. Mert ha jól fogadnád mindazt, amit Isten szeretne adni neked, eldöntenéd, hogy felemelkedsz, és a legnagyszerűbb hullám leszel, ami csak lehetsz. Mert csakis így mutatod ki tiszteleted Teremtőd előtt.

Szóval mondhatnád, hogy Isten olyan, mint egy bölcs kertész, aki folyamatosan gyönyörű rózsákat próbál növeszteni. Pontosan tudja, mennyi nedvességre van szüksége a talajnak. Tudja, hogyan juttassa el a tápanyagokat a talajból a gyökereken át, fel egészen a virághajtás szívéig, hogy ragyogó színt adjon neki, hogy bárkit, aki ránéz, megérintsen szépségének misztériuma. És Isten csodálkozik,

Hát, érdekes. Ezeknek a rózsáknak, melyeket teremtettem, látszólag saját elméjük van. Ahogy az elixír, amit megpróbálok eljuttatni nekik, felemelkedik a hajtásokhoz, ők összecsomózzák magukat, és az elixírnek csak egy kis hányada jut el hozzájuk, és így a szirmok soha nem virágoznak teljességükben.

Volt-e valaha olyan érzésed, hogy több energiát fektetsz abba, hogy összeszűkült maradj, mint abba, hogy megengedd a kitágulást?

A vágy teremtés. Ezért hát, az, hogy mire vágysz, rendkívül fontos. Hogyha veszed ezt a kis gyakorlatot, amit adtunk neked, és elkezded átültetni a gyakorlatba, egy nagyon egyszerű módon és csendes módon, elkezdesz újra kapcsolatba kerülni a vágy mozgásának ártatlanságával és szépségével. Gyönyörködhetsz benne. Ha egy szexuális gondolatod, szexuális vágyad van, miért ne maradnál vele? Miért ne vennéd észre, mit okoz a testben? Hogyan változik a lélegzeted? Gyorsabban ver-e a szív? Légy őszinte magaddal, nem csal-e mosolyt az arcodra? Mi lenne, ha úgy döntenél, hogy őszintén magadhoz öleled ezt a hatást, mint valamit, ami tökéletesen ártatlan és gyönyörű? Hogyan változik a napod, ha nem nyomod el a szexuális vágy tudatosságát? Észreveszed majd, nem azt mondjuk, hogy az utcán sétálva mindenkit ragadj meg, aki elsétál melletted. Arról beszélünk, hogy megengedd magadnak, hogy élő módon magadhoz öleld pontosan azt az energiát, ami keresztül mozog lényeden.

Miért fontos ez? Ha eldöntötted, hogy vannak bizonyos energiák, melyek démoniak, gonoszak, megvan az erejük, hogy elvonják a figyelmed az Istennel való egységedről, akkor már el is döntötted, hogy van valami, ami meghaladja a hatalmad. És ez az, ami elerőtlenít. És így, egy ártatlan energiát egy szörnyeteggé változtatsz, amitől mindenáron félni kell.

Mégis, mondom neked, az a misztikus átalakulás, mely elvisz téged abból az érzésből, hogy egy erőtlen, apró csepp vagy egy hullám tetején, abba a szabadság érzésbe és erőt árasztó létezésbe, mely Isten Elméjéből áramlik rajtad keresztül, hogy kifejezze a gyönyörű teremtményeket, melyeket betölt a nagyság és erő és csodák -, ami elvisz téged A-ból B-be, az a hajlandóság, hogy odafordulj azokhoz az energiákhoz, melyek áthaladnak az elmén és a testen, és ne félj tőlük, hanem ártatlansággal és rácsodálkozással nézz rájuk. És ez a mítoszok forrása, melyeket minden kultúrában elmondtak: a lovag, aki legyőzi a sárkányt, megcsókolja a vad szörnyeteget, és az egy szeretetteljes, szerető társsá válik. A szörnyetegeid azok, amiktől félsz, és amiket elnyomsz magadban, azok miatt az ítélkezések miatt, amit a világban tanultál. És a világ csupán a Királyság tagadása. Az Igazság pontos ellentéte.

Szóval látod, ha a templomaitok egyikében ülsz, és mindenki azt mondja,

Ó, igen. A szexualitás nagyon rossz! Távol tart majd Istentől.

Rögtön fel kell ismerned, ha itt mindenki fél a szexualitástól, akkor valójában annak Isteninek kell lennie, és

Talán jól tenném, ha magamhoz ölelném, és szeretném, és a mesterévé válnék, és nem félnék tőle.

Ha valaki azt mondja neked,

A pénz minden gonosz oka,

és aztán kinyújtja a kezét, és azt mondja,

Adományoznál, kérlek, a szervezetünknek? …

ez nem a konfliktus kifejeződése-e? És mégis, ez a konfliktus hatja át világod vallásait és dogmáit:

Ne vágyj a pénzre! Ne vágyj a gazdagságra! Egyébként, hogy ez a rádióadó fennmaradhasson, nagyon szükségünk van az adományodra.

Mit próbálnak tanítani neked? Mit tagadnak?

A szexet és a pénzt. Elég alapvető dolgok, nem igaz? Olyan energiákat képviselnek, melyek Isten Elméjéből áramlanak, korlátlan örömöt és erőt kifejezve, azon hajlandóság nélkül, hogy bármiféle korlátozást eltűrnének.

Amikor a föld megszületett Isten Elméjéből, és felöltötte saját formáját, és egy olyan entitássá vált, mint te, Isten nem mondta azt, hogy

Hát, ez egy nagyon gyönyörű bolygó, de csak egy akkora naprendszerem lehet, ami épp elég nagy a Föld számára.

Ehelyett, az örömből, Isten megengedte, hogy egy újabb naprendszer, és még egy újabb naprendszer, és még egy újabb naprendszer jöjjön létre, ezer nap szülessen minden pillanatban, egy olyan térként, melyben ez a gyönyörű ékszer, e bolygó foroghat. Ez az igazi teremtés! És te milyen minőségű naprendszer mellett döntöttél, melyben saját tudatosságod bolygója foroghat és élhet és kifejezheti önmagát?

Ah, vágy! A vágy minden. És ismét, az egyszerű gyakorlat, amit adtunk neked, elkezdi majd felszabadítani a belső blokkokat, és újra felfedezed majd a vágy ártatlanságát. És akkor, elkezdhetsz tágulni benne, hogy néhány másodpercre megállj, és megtanulj tudatosan élni.

Mi az, amit igazán akarok?

Mert látod, mivel az elméd úgy ragyog Isten Elméjéből, mint a nap sugara a napból, amikor arra használod a tudatosságod, hogy megpihenj e kérdés ártatlanságában,

„Mi az, amit igazán akarok? Mi az a szívemben, ami újra meg újra hív, ami újra meg újra elbűvöl?”

… képek kezdenek megjelenni, érzések kezdenek megjelenni. És mondom neked, ezek kifejeződései – és világod olyan szimbólumait használva beszélünk, amelyeket megértesz – kifejeződései annak, amit Isten szeretne rajtad keresztül megjeleníteni.

Ó, minden alkalommal, amikor a szívembe nézek, és megengedem magamnak, hogy érezzem, amit igazán akarok – át akarom ölelni az embereket. Tudatni akarom az emberekkel, mennyire szeretem őket.

Miért félj egy ilyen vágytól?

Ez túl elsöprő. Nem tudom, hogy fogadnak majd az emberek.

Kit érdekel, hogyan fogadnak majd? Ami számít, az az, hogy te hogyan fogadod önmagad.

Mi van, ha az által, hogy érzed a vágyat, új képek kezdenek érkezni hozzád? És hirtelen rájössz, „Amit akarok, az az, hogy csatlakozzak a Béke Hadtesthez,” például. Lehetséges, hogy arról van szó, hogy a döntés, hogy egy naprendszerbe helyezd magad, ahol saját bolygódként foroghatsz, ahol elmehetsz a Béke Hadtestbe, pontosan az az ösvény, melyen keresztül megtanulod befogadni annak nagyszerű örömét, hogy a Szereteted a világba áraszd. De ha félsz a vágytól, hogyan tudhatod meg valaha is mindezeket a dolgokat?

Ó, amikor kapcsolatba kerülök a szívemmel, és megengedem magamnak, hogy érezzem… !

Mi jön fel, amikor felteszed ezt a kérdést?

Nagy vagyont akarok. Ó! És látom azt a gondolatot, ami azt mondja, „Ó, nem! A vagyon rossz dolog.” De amit akarok, az az, hogy képes akarok lenni arra, hogy eljussak minden éhező gyermekhez, és megetessem őket. Ezért akarok gazdag lenni.

Nem lehet-e, hogy a vágy, hogy a világot tápláld, Isten vágya rajtad keresztül, hogy oly módon használjon téged, mely hatással van a bolygódon lévő átalakulásra? Látod-e hát, hogy a vágy érzésének blokkolása által, talán épp önmagadat gátolod abban, hogy meghalld azt, amiért folyamatosan imádkoztál, újra meg újra?

Atyám, fedd fel a Te szándékod számomra!

Te érzed a vágyat, és azt mondod,

Upsz! Először is… bocsánat, Atyám… meg kell szabadulnom ettől a vágytól.

A szív vágya az, amiben felfedezed azt a telefonvonalat, ami összeköt téged Isten Akaratával, amit Ő szeretne kifejezni rajtad keresztül. És ha nem bízol a vágyban, szó szerint azt mondod, hogy úgy döntöttél, nem bízol Teremtődben. Hm… ez nem valami olyasmi, amit csak úgy félresöpörhetünk.

A vágy körüli konfliktust meggyógyítva, most hogy már tudod, igazából mi ez, tanulj meg türelmes lenni magaddal.

Itt egy másik gyakorlat, és azt javasoljuk, hogy hozz létre egy struktúrát, aminek köszönhetően ennek gyakorlását bele tudod illeszteni saját életedbe! Ismét, ez nem kell, hogy kezdetben, öt, tíz, vagy tizenöt percnél több legyen, mondjuk heti három vagy négy alkalommal. Végül, állandóan ezt fogod csinálni, mert tudatosan fogsz teremteni. Csupán tíz vagy tizenöt percre tedd félre a világodat! Emlékezz arra, hogy semmit nem kell tenned, szóval a világ várhat.

Lazítsd el a testet, és hunyd le a szemeid! És jótékony hatása lehet annak is, ha engeded, hogy a légzés nagyon méllyé és ritmikussá váljon; ez ellazítja az idegrendszert, és elvarázsolja az elmédben lévő ellenőrt is, a kritikust, aki eldönti, mely gondolatok vannak rendben, és melyek nem. Mellesleg, a kritikus soha nem valami olyasmi, amit te teremtettél. Valami olyasmi ez, aminek megengeded, hogy elmédben éljen, amit sok más, félelemben élő elme alkotott meg, akiket szülőknek és tanároknak hívnak.

Ahogy ellazítod a testet és az elmét, kérdezd meg magadtól,

Mit akarok igazán?

És figyeld meg, milyen képek érkeznek, ítélkezés nélkül! Vedd észre a testben lévő érzéseket, és engedd, hogy ez egy vagy két percig így folytatódjon! Aztán tarts szünetet, nyisd ki a szemed, és írj le mindent, amire emlékszel!

Láttam egy képet, amin negyvenhét szexuális partnerem volt.

Láttam egy képet, amin aranyérmék hullottak alá rám, annyi, hogy egy esernyőt kellett a fejem fölé tartanom.

Nagy fagylaltkelyheket láttam.

Egy hajón láttam magam az óceánon.

Bármi is az, írd le!

Észreveszem, hogy a gyomrom összeszűkült.

Azt gondoltam, hogy össze fogom pisilni magam.

Bármi is az, írd le!

Aztán vegyél egy nagy levegőt, lazíts újra, és ismételd meg a folyamatot! Helyezd a kezed a szívedre! Lélegezz bele néhányszor, és aztán tedd fel a kérdést,

Mire vágyom igazán?

És ismét, engedd meg a folyamatnak, hogy olyan legyen, amilyen! Végezd ezt tíz vagy tizenöt percig, oly módon, hogy a folyamatot legalább hat vagy hét alkalommal megismétled, leírva mindent!

Végy egy papírlapot, esetleg egy naplót, ahogy te hívod, tedd félre a következő gyakorlásig, és aztán ismételd meg a folyamatot! Amikor ez hét alkalommal megtörtént, úgy, hogy hét oldalad van, amin végigmentél ezen a folyamaton, akkor, és csakis akkor, kezdj el visszatekinteni mindenre, ami feljött. És aztán kérdezd meg magadtól,

Mi az, ami látszólag ismétlődik?

Talán észreveszed azt, hogy

Hát, három alkalommal akartam egy nagy kehely fagyit, de aztán úgy tűnik, ez elhalványult.

Kétszer jelent meg bennem a vágy negyvenhét szeretőre, de most észreveszem, hogy igazából csak egyet akarok.

Bármi is az, vedd észre a mintát, azt a fonalat, ami úgy tűnik, hogy a leginkább ismétlődik a gyakorlás során! Aztán képzeld el ezt a fonalat úgy, mint azt az energetikai összeköttetést, aminek az egyik vége a hullám tetején a tajtékhoz van kötve, és a másik pedig az Óceán Mélyére van lehorgonyozva! És aztán gondold át, hogy ha esetleg megengeded magadnak, hogy kövesd ezt a fonalat, hogy elkezdd az energiád ebbe fektetni, hogy elkezdd eltávolítani a tudatosságodból azokat az akadályokat, amelyek gátolják azt a vágyat, hogy következetesen ebből a vágyból élhess, az által, hogy így teszel, elviszed majd magad a hullám tetején lévő tajték egy cseppjéből Isten Szívébe. És az úton pedig minden, ami nem hasonlatos Isten Szeretetéhez, fel fog jönni, hogy elengedhesd. És e folyamat alatt, egy olyan metamorfózison mész majd keresztül, amely kiműveli lényedben Krisztus Erejének élő megtestesülését – a lelked eléri a beteljesülést, amit mindig is keresett. Hm! Valami olyasmi ez, amire érdemes nagyot kortyolni.

Mert látod, azért döntöttél okosan úgy, hogy e trükkel blokkolod a vágy energiáját, mert a lélek tudja, hogy ha követi ezt a fonalat, teljes és tökéletes elkötelezettséggel, egy olyan útra fog lépni, amiről az egyik korábbi órában beszéltünk, egy olyan útra, melyet Isten fektetett le előtted, Aki ismeri, hogyan vezessen téged haza.

És ha hazaérkezel, az azt jelenti, hogy fel kellett adnod azt, hogy egy kereső légy. És azzá kellett, hogy válj, akit megtaláltak. És a tömeg fölé kellett, hogy emelkedj. Fel kellett, hogy add a kisszerűségre épülő identitásod. Fel kellett, hogy add azt, hogy mások jóváhagyására szükséged legyen. El kellett, hogy hagyd az őrültség fészkét. Felemelkedtél, és elfoglaltad jogos helyed Isten jobbján. Nem ez-e a legnagyobb félelmed, amit magadban hordozol… hogy tényleg az az Igazság legyél, aki vagy: a Megtestesült Krisztus?

Na most, a vágy nagyon jó móka is lehet. Ideális módon, amint ezt egymagad is gyakoroltad, kérd meg a társad vagy egy közeli barátod (talán meg akarod mutatni nekik ezt a leckét is akár) – és kérdezd meg, hogy hajlandó lenne-e belevágni ebbe a folyamatba veled, hogy mondjuk, talán hetente egyszer összeüljetek, és azt mondjátok,

Mi mindennel álltál elő ezen a héten?

Lássuk, így hangzik… !

Ezt úgy hívjuk, hogy lemeztelenedés egy barát előtt. Úgy hívjuk, hogy sebezhetővé válni valaki előtt. Úgy hívjuk, hogy találni egy másik gyermeket, akivel játszhatsz a Királyságban, hogy odamehess a homokozóba, távol a felnőtt világtól, ami azt mondja,

A vágy rossz. Óvatosak legyetek!

És elkezdesz ránézni arra, ami igaz és valós, az ártatlanságból. És elkezdesz önmagad számára egy támogató csoportot megteremteni. És ez a támogató csoport akár három vagy négy baráttá is kinőheti magát – vagy akár tízzé vagy hússzá -, amiben mindenki részt vesz abban, hogy kapcsolatba kerüljön azzal, ami tényleg ott van, az által, hogy megérti azt az alapelvet, hogy a vágy az a fonál, ami a lelked összeköti Isten Szívével. És Isten csak arra vágyik, hogy kiterjessze rajtad keresztül azt, ami a Szeretetet fejezi ki a világban. Ezt Teremtésnek hívják.

Talán megéri ez a projekt. Mert amikor nem engeded meg azt, hogy magadhoz öleld a vágyat, akkor csak egy alternatíva létezik. A puszta túlélés. És amikor a puszta túlélés energiáját választod, a világ a mestered, ami előtt fejet kell hajtanod majd újra meg újra meg újra meg újra meg újra – egyik, majd a másik, majd az azt követő életben! Az őrület rabszolgája leszel, ami látszólag uralja ezt a világot. És soha nem fogod ismerni a békét. És soha nem fogod ismerni az örömöt. És soha nem fogsz hazajutni. Pofonegyszerű! Mert nem arra lettél teremtve, hogy elszáradj és meghalj a szőlőtőn. Arra lettél megalkotva, hogy jó gyümölcsöket teremj.

Hadd öntözze a gyökereket az a vágy, mindenekfelett, hogy annak beteljesülésévé válj, amivé Isten álmodott meg téged Elméjében, amikor beléd lehelte az Élet Leheletét! És fogadd be ezt a Leheletet minden pillanatban! Meglátod majd, hogy az egyetlen kérdés – az egyetlen kérdés -, aminek le kell foglalnia téged, az ez:

Mennyit vagyok hajlandó befogadni Istenből, megengedve, hogy rajtam keresztül kifejezze Magát?

Úgy hívjuk ezt, hogy szétválasztani a búzát az ocsútól. Az ocsú a világ gondolkodásmódja, ami azt akarja, hogy higgy a kisszerűségben. Ez csakis a folyamatos szenvedést eredményezheti. A búza az az étel, ami Életet ad, mert betölti Isten Szeretete.

Ne félj hát a vágytól! De vágyj a vágy magadhoz ölelésére! Érintsd meg, érezd, ismerd meg, táncolj vele, énekelj vele, nézz rá ártatlanul! Érezd teljesen! És aztán tanuld meg megkülönböztetni, oly módokon, amit adtunk neked, valójában mi a vágy: az a fonál, ami beragyogja napjaidat. És aztán dönts úgy, hogy megengeded, hogy a vágy vezesse a választásaidat, hogy megteremthess egy olyan életet, ami e vágy fonalának beteljesülését szolgálja.

Látod, nekem is ezt kellett tennem. Mert elkezdtem észrevenni, hogy ott egy vágyfonál a szívemben, hogy egy olyan példával szolgáljak, ami annyira lenyűgöző, hogy bárki, aki figyelmét oda fordítja, nem tehet mást, mint hogy emlékezik arra, hogy az élet sokkal többről szól, mint hogy azért éljünk, hogy túléljünk, és hogy csak azért túléljünk, hogy éljünk. És már akkor, amikor még fiatal voltam, bepillantásokat kezdtem el kapni – először csak elröppenő pillanatokra. Valami elbűvölt engem. De ahogy elkezdtem bízni a vágyban, a képek egyre tisztábbá és tisztábbá váltak. És láttam magam hegytetőkön állni, sokak által körbevéve. És rácsodálkoztam a szavakra, amik elhagyták a szám e kinyilatkoztatás pillanataiban, amikor még mindig csak egy tinédzser voltam. Bepillantásokat kaptam, és képeket láttam arról, hogy milliók szeretnek engem. Olyan képeket és dolgokat láttam, amiket nem érthettem, mert szó szerint azzal kapcsolatosak voltak a képek, amit most csinálok. És hogyan is lehetne egy tinédzsernek, aki Júdeában élt kétezer éve, bármi fogalma is a modern világ azon technológiáinak használatáról, amiken keresztül a Szeretetet kommunikálni lehet? Semmi értelme nem volt számomra mindennek. De mégis úgy döntöttem, hogy bízok benne.

Annak a fonálnak egy része az a felismerés volt, hogy a halál nem valós. És ezért hát, képesnek kellett lennem egy olyan példával szolgálni, ami ezt bizonyítja. Most gondolj ebbe bele egy pillanatra! Ha ez a gondolat benned született volna meg, és megpróbáltad volna megosztani azt a világgal, nem mondták-e volna azt neked, hogy őrült vagy, amiért egy olyan gondolatot mersz gondolni, ami annyira eltér attól, amiben a világ hisz? De mert követtem a vágy fonalát, elkezdtem felismerni, hogy folyamatosan beszél hozzám, napról napra, és hétről hétre. Növekedni akart. Azt akarta, hogy tápláljam.

Szóval, végül úgy döntöttem,

Meg fogom engedni, hogy ez a fonál táplálva legyen. És fel fogom fedezni, hova vezet engem, és miről is szól.

És ahova elvitt engem, az az, hogy élet és halál mesterévé váltam, a gyógyítás mesterévé, a tudatosság mesterévé. Önmagam mesterévé tett engem. Hazahozott engem saját Krisztusi Lényembe.

Mivel követtem azt a fonalat, képes vagyok beszélni veled ma. Sokan vannak közületek, akik értékelik, amit tettem, mert az Igazság szószólójának láttok engem. Nincs-e itt az ideje annak, hogy most te kövesd a saját fonalad, és hasonlóképpen a valóság szószólójává válj? Mert ahogy téged hozzám küldtek, úgy hozzád is sokakat küldenek majd, ahogy keresőből találóvá lépsz elő. Mert ahogy elfoglalod a téged megillető helyet, egy olyan eszközzé válsz, amin keresztül az Istenért szóló Hang kreatív módon számtalan személy életét érinti majd meg, akikkel fizikailag talán soha nem is találkozol.

Nagyszerűnek születtél. Nagyságra születtél. Arra születtél, hogy olyan Fény ragyogjon keresztül rajtad ebbe a világba, hogy a világ emlékezzen arra, hogy a Fény igaz, és a sötétség illúzió. Légy hát, ezért az, aki vagy! És te a világ Világossága vagy. És engem gyönyörködtet az, hogy veled utazom. Mert ha kapcsolódni tudok ővele[1], szeretett barátommal, hogy kommunikációt teremtsek, akkor bárkivel kapcsolódni tudok, aki azt választja, hogy saját Krisztusságába lép. És a fonál a vágy fonala.

Ezért hát kezdj el önmagadban a vágy energiája felé fordulni – hogy elválaszd a búzát az ocsútól -, úgy, hogy először megtanulod érezni, csak egy percre, ítélkezés nélkül, és aztán elmélyülni ebben a folyamatban. És mondom neked, elérsz majd egy olyan pontot, amikor minden lélegzettel kapcsolatban leszel a vágy energiájával. És az lesz az egyetlen Hang, aminek tekintélyt adsz majd.

És nem leszel képes lépést tartani mindazzal a szeretetteljes teremtéssel, ami szeretne rajtad keresztül kifejeződni. És rácsodálkozol majd a barátokra, akik életedbe lépnek – ahogy a külső naprendszered, amelyben bolygód forog, változik. Rácsodálkozol, és csodájára jársz majd, hogyan történik mindez. És végül felfedezed majd, hogy nem te vagy életed alkotója és cselekvője, hogy Isten akarja az Életet rajtad keresztül vezetni és megalkotni.

És akkor ismerni fogod az Igazságot, ami szabaddá tesz:

Magamtól semmit nem teszek. De Atyám cselekszik meg mindent rajtam keresztül. És ez nagyon jó.

Légy hát békében! És vágyj jól! Mert amikor érzed a vágyat, a gyökereid magával az Élet energiájával öntözöd. Bízz benne! Öleld magadhoz! És engedd, hogy a rózsaszirmok virágozzanak Szent Lényedben!

Szeretünk téged, és veled vagyunk. Ha láthatnád, mennyi megvilágosodott segítség vesz körül minden pillanatban, soha többé nem engednéd, hogy az attól való félelem, hogy a vágy eltérít, győzedelmeskedjen elmédben. És bátorsággal előre lépnél. És minden dolog ismét megújulna.

Mennyit vagy hajlandó befogadni Isten Szeretetéből?

És ezzel zárunk, így szólva,

Ámen.

.

[1] Fordítói megjegyzés: Utalás Jayemre.

.

Fordítói megjegyzés

A fordítás a The Way of the Heart alapján készült:
https://www.christmind.info/wom/intro/woh/

1 lecke fordításához az ajánlott hozzájárulás 1 000 Ft. Ha arra érzed a Hívást, ennél magasabb összeget is hálásan fogadok. A támogatásod fordítói munkámhoz ide tudod elutalni.

Ez a lecke adományos módon elérhető. Letöltheted pdf és epub formátumban A Szív Útja oldalon, alul.



Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..