Jézus (Jeshua) csatornázott, magyarra fordított tanításai

A Szív Útja 2. lecke

Most elkezdjük.

És valóban, üdvözöllek téged, szeretett és szent barátom! Ismét nagy örömmel jövök, hogy együtt legyek veled ebben az órában. Valóban, nagy örömmel jövünk, hogy együtt legyünk veled ebben az órában. Mert az Igazságban, nem egyedül jövök, hogy eggyé válva kapcsolódjak vele, szeretett barátommal[1] a célból, hogy kommunikáljak, egy-esüljek veled egy olyan médiumon keresztül, amit megértesz és elfogadsz.

Mert nagy Igazság az, hogy gyakran eljövök sokakhoz. Mert gyakran amiatt, amit a világodban megtanultál, csupán képzeleted szüleményének hittél engem. És a hangot, mely csendesen lopakodik a téren át a saját gondolataid között, illúziónak hiszed. Mégis, azt mondom neked, gyakran eljövök sokakhoz. És mégis, amikor eljövök, hogy együtt lakozzak vele, szeretett barátommal[2], hogy beszélgethessek veled, nem egyedül jövök, mert az Igazságban barátok sokasága érkezik, hogy létrehozzon egy energiaörvényt, ha úgy tetszik, egy energiakört. Ebben az órában is eljöttünk e térbe, és megteremtettük a hangulatot ehhez. Ha örömmel fogadod, sok, a fizikai szem által láthatatlan barát van, aki gyengéden körbeveszi azokat, akik eljöttek, hogy hozzájáruljanak e munka létrehozásához, támogassák azt, együtt legyenek e munka létrehozásában. És mi is e munka, ha nem a kommunikáció egy médiumának megteremtése?

Miért fontos ez? Mert mindig, a tapasztalásod minden egyes pillanatában, ami az Igazságban történik, az az, hogy te, mint egy lélek, a tudatosság egy isteni szikrája, tudatosan azt választod, hogy kommunikációs médiumokat hozol létre. Ezt teszed a ruházattal, amit a testen viselsz. Ezt teszed a gesztusokkal, a hangoddal. Ezt teszed azzal a kultúrával és időszakkal, amelyben inkarnálódsz. Folyamatosan csupán médiumokat hozol létre, amiken keresztül kommunikálsz. És mi a kommunikáció, ha nem kísérlet arra, hogy a Teremtéssel egységben légy? Hogy rajtad keresztül, az, amit választásod szerint érzékelsz, és elhiszel, és igaznak fogadsz el, kisugárzik kommunikációs médiumaidon keresztül (melyek természetesen magukban foglalják a testet), hogy továbbíthasd érzékeléseid másoknak, hogy megismerhessék azt, aki vagy, és hogy melyik Hang mellett kötelezted el magad.

Sokszor mondtam, hogy a test egy tanítási és tanulási eszköz, és a kommunikáció minden formája hatással van a tanítás és tanulás folyamatára. Amikor reggel felkelsz, cselekedni fogsz az első gondolat hatására, mely otthonra lel elmédben. Talán kinyújtózol; talán mosolyogsz; talán összeráncolod a homlokod; lehet, hogy eltölt a béke, vagy talán a világ súlyát érzed. Ezek a dolgok jönnek, nem azért, mert kívül érzékelted őket, hanem mert beengedted őket tudatosságod mélyének belsejébe, mely tiszta és szeplőtelen és ragyogó marad örökre, túl minden határon. És ahogy az a gondolat otthonra lel elmédben, szó szerint elkezded átalakítani a testnek hívott kommunikációs eszközt valamivé, ami hordozza, kifejezi és tükrözi azt, ami otthonra lelt elmédben. Emlékezz rá, kérlek, hogy az elme nem ott van, ahol a test! Nem az elme lakozik a testben, hanem a test lakozik az elméd terében.

A kommunikáció teremtés. E kettő egy és ugyanaz. Ezért hát, ha jól szeretnél teremteni, csupán annyit kérdezz,

Minek a kommunikálása mellett kötelezem el magam? Mit fognak teremtéseim kifejezni? Mit fognak teremtéseim mások felé közvetíteni? Mert amit közvetíteni vágyok, az feltárja Énem Igazságát a világ számára.

Ezért, valóban, szeretett barátom, ahogy elkezdünk ebben az évben arra fókuszálni, azt finomítani, elmélyülni, egyre érettebbé válni abban, amit választásunk szerint A Szív Útjának nevezünk, bölcs dolog az elején kezdeni. És ennek az ösvénynek az elején egyszerűen ez áll: Olyan vagy, amilyennek Isten megteremtett. A tudatosság egy végtelen fókusza vagy. Maga létezésed érzete nem más, mint egy visszacsatolási hurok vagy visszacsatolási mechanizmus, hogy tanúja lehess a választásaid hatásainak, melyeket elméd leges-legmélyén hozol, ami Isten Elméjében nyugszik.

Ezért hát, létezésed minden pillanatában, ami magában foglalja ezt a testi inkarnációt is, szó szerint megengeded szándékos választásodon keresztül (ami talán nem tudatos), hogy a gondolat rezgését, a teremtés rezgését megjelenítsd, és kommunikáld a világ felé, miközben megkísérled megtapasztalni az egységet az Élettel – egy baráttal, egy szülővel, egy gyermekkel, egy szerelmeddel, az égen áthaladó felhőkkel, magával a földdel. Minden gesztus, minden gondolat, az, ahogyan a test lélegzik, mindez folyamatosan zajlik, és kommunikálják vagy feltárják annak hatását, aminek megengedted, hogy elmédben otthonra leljen.

Értsd meg hát jól azt, hogy A Szív Útja megköveteli azt, hogy engedd magad megpihenni ennek az Igazságnak az egyszerűségében:

Tiszta Szellem vagyok, szeplőtelen, és senki vagy semmi nincs rám hatással. Teljes hatalmat kaptam arra, hogy megválasszam, és ennélfogva, megteremtsem tapasztalásomat úgy, ahogyan azt én szeretném.

Nem arról az „Énről” van szó, ami az elme egoisztikus része, mert az csak egy teremtésed, mely valamikor időközben jött létre. Az elme nagyon apró része ez. Arról az „Énedről” beszélünk, ami Tiszta Szellem, ami tudja, hogy létezik, bár nem ismeri saját teremtése idejét.

Tiszta Szellem vagy. Ezért tudni azt, hogy

Csakis ez vagyok, és minden pillanatban, függetlenül attól, amit hiszek, hogy látok, függetlenül az érzésektől, amelyek megjelennek tudatosságomban, Én, és csakis Én vagyok felelős értük száz százalékban. Senki nem okozta őket, nincs olyan hatalmas erő az univerzumban, mely ezt az érzékelést fakasztotta volna tudatosságomban. Én választottam ezt.

Éppen úgy, ahogy elmennél a boltba és azt mondanád „Nézzük csak, mit szeretnék vacsorára?”, és magadénak vallasz egy érzékelést, szállást adsz neki az elmében, és aztán kifejezed azt a testen keresztül, a környezeten keresztül, amit magad körül megteremtesz, a barátokon keresztül, akiket tudatosságodba hívsz. Az általad élt élet minden aspektusa annak szimbóluma, amit választottál, hogy szeretnéd megtapasztalni, és ennélfogva, közvetíteni a teljes Teremtés felé.

A Szív Útja azon egyszerű Igazság elfogadásával kezdődik, hogy

Olyan vagyok, amilyennek Isten megteremtett. Az Ő hasonlatosságára teremtve, mindig teremtő vagyok én is.

Minek a kommunikálására szeretnéd hát megkérni teremtéseidet? Miért választod azt, amit választasz? Tökéletesen jól tudod, hogy néha látszólag kényszerítve vagy, és az elme el akarja hitetni veled – most az elme egoisztikus részéről beszélünk -, az ego el akarja hitetni veled, hogy rá vagy kényszerítve bizonyos cselekedetekre, bizonyos érzésekre, bizonyos választásokra, bizonyos érzékelésekre, bizonyos kijelentésekre valami által, ami biztosan rajtad kívül létezik. Ez soha nem igaz. A Teremtésnek nincs olyan körülménye, amelynek hatalma lenne arra, hogy megszabja neked, mit fogsz választani.

Ezért hát, a felébredés ösvényének, A Szív Útjának, azzal a döntéssel kell kezdődnie, hogy magadhoz öleled az Igazságot, ami mindig igaz,

Én teremtem mindazt, amit gondolok és látok és tapasztalok. Mindig szabad vagyok. Csak azok a gondolatok vannak hatással rám, amelyeket én választottam, hogy magamban tartok. Semmi sem börtönözhet be, csak az, ha bebörtönözve érzékelem magam. Semmi sem korlátoz engem a tapasztalás semmilyen szintjén vagy dimenziójában, kivéve az, amit én választottam.

A Szív Útja ezért minden dolgot magához ölel, minden dologban bízik, és végül minden dolgot meghalad. De miért? Mert a tökéletes és teljes felelősség feltételezésével kezdődik mindenért, ami rajta keresztül csatornázva van. És látod, nemcsak ő az, szeretett testvérem, aki csatornaként szolgál. Az Igazságban ez az, amit mindenki tesz, attól a pillanattól kezdve, hogy felkel, addig a pillanatig, hogy felkel. Mert még álmodban is te választod meg azt, ami tudatosságodon átáramlik.

A cél, amit keresünk, soha nem változott. Ez az Igazságban egy távolság nélküli utazás. Csupán a visszatérés ez ahhoz, ahol mindig vagy, hogy újra elkezdhess tudatosan, tisztán teremteni, azzal a tökéletes tudással, hogy ha valamit tapasztalsz, az azért van, mert annak te vagy a forrása – nem más okból kifolyóan.

A Szív Útja tehát nem a hatalom elnyerésének útja. A Szív Útja nem egy mód arra, hogy a világot végre olyanná változtasd, amilyenné szeretnéd. Hanem inkább az az ösvény A Szív Útja, amelyen megtanulsz meghaladni, feloldani a tudatosságodból minden érzékelést, minden gondolatot, ami nincs összhangban azzal, ami igaz. A halál gondolata nincs összhangban. A félelem gondolata nincs összhangban. A bűntudat gondolata nincs összhangban. Az örök Élet gondolata összhangban van. A tökéletes félelemnélküliség gondolata összhangban van. A béke gondolata összhangban van. Az ártatlanság felismerése összhangban van. Az öröm és megbocsátás gondolata, ezek a dolgok összhangban vannak, és azt az Igazságot tükrözik, ami mindig igaz.

Mert látod, bár teljes szabad akarat adatott neked, hogy úgy teremts, ahogy választod, a lélek elkezdi megtanulni, hogy az, ami a legnagyobb örömet hozza, az, ami a legnagyobb békét hozza, az, ami a legnagyobb elképzelhető boldogságot hozza, az, ami Isten Elméjéből áramlik a csatorna elméjén keresztül, a lelken keresztül, és kifejezi magát a tapasztalás mezején keresztül. Ezért van az, hogy Atyád Akarata az, hogy boldog legyél. És a boldogságod abban leled, ha azt választod, hogy visszaállítod az Istenért szóló Hanggal való tökéletes összhangot.

A Szív Útja tehát az az ösvény, mely a gyógyulás és felébredés melletti elköteleződéssel kezdődik, és azon az előfeltevésen alapul, azon az axiómán, amit már odaadtunk neked, hogy mindenkor tökéletesen szabad vagy. És minden, amit tapasztalsz, azt te választottad. És soha nem volt semmilyen más ok.

Egyszerűnek tűnik, igaz?

Jó, természetesen, rendben van. Én teremtem meg saját tapasztalásom.

És mégis, melyik lélek nem ismerte az ezzel az eszmével kapcsolatos ellenállást? Ha sütsz egy tortát, és jól sikerül, akkor azt fogod mondani, „Ezt én csináltam.” De ha sütsz egy tortát, és az nagyon rosszul sikerül,

Biztosan a liszt miatt történt. Biztosan a sütő hőfoka miatt történt. Biztosan volt valami, ami azt okozta, hogy ez a teremtés nem olyan, amilyennek igazán szerettem volna.

Nagy bátorságra, nagy hitre vall minden teremtésedre – gondolataidra, érzéseidre, manifesztációidra – Szeretettel és egy gyermek ártatlanságával nézni. Egy kertet teleültetni, és látni, ahogy minden elszárad és elhal, mégis mosolyogni és azt mondani,

Én ültettem tele ezt a kertet. Én, csakis Én tettem mindezt. Hát, itt kissé éhezni fogok, szóval talán el is mehetnék a boltba.

Miért fontos ez? Mert a lélek, valamikor régen, elkezdte megteremteni azt az érzékelést önmagáról, hogy valami más, mint aminek teremtve lett. És az ego hangja felbukkant a tudatosság kertjében. És akkor a lélek, a mély elme, amit mind ismertek, és valójában vagytok – ez a mély elme elkezdett azonosulni egy hanggal, ami nem az Istenért szóló Hang volt. Ez a hang elhitette veled, hogy teremtéseid határozzák meg az értékedet. Ismered ezt az érzést?

És ezért, ha az, amit teremtesz, nem üti meg – mi is ez a szó, a „mércét” – hm, nem üti meg a mércét, az azt jelenti, hogy te, a lényed középpontjában, valamiféle kudarc vagy. De mondom neked, a valóságban, a kudarc még csak nem is lehetséges. És miért? Ha teleültetsz egy kertet, és a mag nem válik egy gyönyörű virággá, elszárad és meghal, az a tapasztalás egy teremtés, és te alkottad meg. És mivel a tér és idő minden eseménye – minden, amit tapasztalsz -, mert ezek a dolgok mind tökéletesen semlegesek, a valóságban nem létezik a kudarc.

Az egyetlen kudarc a saját tudatosságodban történik, amikor elhiszed azt, hogy nem elfogadható befogadni és magadénak vallani és magadhoz ölelni a teremtésed – szeretettel és ártatlansággal. Ránézni, megtapasztalni, felismerni a tökéletes biztonságod, miközben így teszel – ahonnan aztán eldöntheted, hogy szeretnéd-e a teremtés e formáját folytatni, vagy inkább másképpen gondolkoznál, másképpen közelítenéd meg a dolgokat. Itt van a csapda – az elmének azon része nagyon régen azt kezdte el megtanítani neked, hogy mit fogadj el elfogadható teremtésnek, és mit ne, hogy miért vállalj felelősséget, és miért ne. És ez a konfliktus teremti meg az elkülönülés illúzióját. És amikor ezt a végletekig viszed, felismered azokat ott, amit a kórházaitoknak hívtok, akik mély depresszióban, paranoiában vannak, az elidegenedés és magány érzésével a létezésben, az emberi elmében.

Tehetetlenség, reménytelenség, elkeseredettség, düh, gyűlölet – ezek mind annak az alapvető tévedésnek a tünetei, mely az elme mélyén történt. Azért történt, mert hosszú történelme van annak, hogy azt a képességet gyakoroltad, hogy a téves hangra hallgatsz. A téves hang az ego hangja. Arra tanított, hogy ítélkezz, válassz, válogass aközött, amiért felelősséget vállalsz. Minél inkább e tudatosságba mozdulsz, annál nehezebbnek tűnik, hogy reménykedj annak lehetőségében, hogy valaha is meghaladhatod az elkülönülés és konfliktus és béke hiányának érzetét.

Mert ki az, aki nem ismeri azt az érzést, amikor feje éjjel a párnán nyugszik, és nem képes aludni, mert nem úgy mennek a dolgok, ahogy várta? Azért nem tudsz aludni, mert ítélkezel a saját teremtésed felett. De lehetséges kiművelni magadban ennek ellenkezőjét, megtanulni azt, hogy tökéletes ártatlansággal nézz minden dologra, ami megjelenik abban a térben, ami a tapasztalásod – hogy ártatlansággal és azzal, amit „rácsodálkozásnak” hívunk, nézz minden érzésre, a kíváncsiság nézőpontjából, ahogyan egy felhőre is néznél, mely áthalad az égen. Nézz rá, és csodálkozz el rajta, a formájára, a színére, „Hát ez meg honnan jött? Hm.” És öleld magadhoz, tudva, hogy nincs hatással az ég tisztaságára, amelyen ideiglenesen átvonul!

És minden teremtésed pontosan olyan, mint ez. Megjelenik az idő és tér mezejében, megtapasztalod, és aztán eltűnik. Minden fájdalom, amit valaha ismertél, olyan, mint egy felhő, amely azért kezdett átvonulni a tudatosságod terén, mert egy bizonyos módon érzékelted a dolgokat. És ha az a fájdalom még mindig benned lakozik, az azért van, mert hozzáláncoltad magad. Az ego hangját követted, ami elhitette veled, hogy azonos vagy azzal az érzéssel, azzal az érzékeléssel. És mert azonos vagy vele, ha elengeded, akkor mi fog történni? Talán eltűnsz! Talán meghalsz!

És az emberi elme az a mező a Teremtésben, a Tudatosságban, ami annyira megtanult azonosulni az érzékelésekkel és tapasztalásokkal és érzésekkel, amelyek nem szükségképpen kellemesek, hogy azt hiszi, ha elengedi őket, akkor meg fog halni. És így, a mi perspektívánkból, ahogy mi nézünk a ti energiamezőtökre, mindazokéra, akik még mindig azonosultok ezzel a dimenzióval, úgy néz ki, mintha szorítanátok valamit, ezzel az energia összesűrűsödését okozva. Az ujjaitok már elfehéredtek, miközben korlátokhoz és bűntudathoz, méltatlansághoz és kételyhez ragaszkodtok.

Valójában az ártatlanságot és a békét keresed. A bőséget és virágzást és örömöt keresed. De gyakran, amikor megérinted ezeket a dolgokat, az megijeszt. És miért? Mert a Királyság Igazsága nyitottságot, bizalmat, kiterjedtséget, tágasságot igényel. Magába foglalja azt, hogy a dolgokat megengedve, bízva, tanúként megfigyelve engeded, hogy azok jöjjenek és menjenek, megtanulni annak kiművelését magadban, hogy élvezd, bármi is jelenik meg, látni azt, hogy minden dolog csak Magának a Tudatosságnak a módosulása, és aztán elengedni őket, amikor itt az ideje, hogy menjenek. És biztos lehetsz abban, hogy nincs senki, egyetlen lélek sem, aki felfedezett valami olyasmit, ami az időben született, de nem ért véget az időben.

És a szenvedésed mekkora része fakad abból, hogy egy élettelen múltba kapaszkodsz, és ragaszkodsz hozzá, hogy továbbra is magaddal cipeld? És azért teszed mindezt, mert a múltban azonosultál a felhőkkel, melyek áthaladtak rajtad – és saját identitásodnak nyilvánítottad őket. És ezért, ha elengeded őket, az bizonyosan azt fogja jelenteni, hogy változnod kell, tovább kell lépned.

És maga a teremtés, ami Isten Elméjéből áramlik, egy folytonosság – örökké! Soha nem fogsz megszűnni létezni! Örökké és örökké és örökké és örökké fogsz élni. Örökké folytatni fogod, pontosan úgy, ahogyan most is létezel, vagy megengedheted, hogy Isten Elméje keresztül áramoljon rajtad, egy még nagyszerűbb kiterjedtségbe vezetve téged, elmélyítve tudatosságodban azt a végtelen szeretetreméltóságot, ami Isten Elméjének erejéből fakad.

Ebben az évben tehát valóban A Szív Útjára lépünk. És bár sokszor utaltunk már rá, ebben az évben finomítani fogjuk mindezt, hogy megteremtsük azt, amire te úgy gondolsz talán, mint egy rendszerre vagy egy ösvényre, amelyen járhatsz – hogy tudatosan kiműveld a tudatosságnak azt a minőségét a tudatodban, ami szükséges ahhoz, hogy stabilizáld azt a tudatosságot, hogy aztán a tapasztalásod minden egyes pillanatára ebből tudj tekinteni.

Képzeld hát el, hogy képes vagy úgy tapasztalni mindent, ami megjelenik benned, hogy nem veszíted el a tágasság és ártatlanság és könnyedség érzetét, amit most csak tovaröppenő pillanatokban tapasztalsz! Például, ismered azt a tapasztalást, amikor a dolgok jól mennek kívül, körülötted, és boldogan dalolsz, és úgy tűnik, hogy az élet előrehalad? Képzeld el ugyanezt a minőségű bizalmat és hitet és a cél bizonyosságát, akkor is, amikor az épületek düledeznek körülötted, és a bankszámlád kiapadt; hogy képes vagy ezekre az eseményekre ugyanazzal az ártatlansággal és rácsodálkozással tekinteni, mellyel a szerelmed szemébe is néznél!

Mert látod, a tudatosságnak ez a minősége a tökéletes kiválóság. Ebben fedezed fel a tökéletes békét és tökéletes szabadságot, tökéletes örömet és megszakítatlan egységet a Teremtés egészével. És ha szívesen fogadod, a Teremtés egészével való intim egység érzésének ez a minősége az, amit lélekként keresel azóta, mióta az ego nevű teremtéssel való azonosulás elkezdődött. Mert ismét, ez a teremtés konfliktust és elkülönülést hozott létre. És minden, amivel azóta próbálkoztál, egy arra tett kísérlet volt, hogy túljuss az elkülönülésen, hogy visszaszerezd azt, amit úgy érzed, elvesztettél. Csupán arról van szó, hogy azok a módok, ahogyan ezt megpróbáltad elérni, nem működnek.

A tű foka, mely elkülönít téged a tudatosságodban a konfliktus és félelem és bűntudat és méltatlanság  világától – ez a világ és a Királyság Igazságának világa egymás mellett lakoznak, a saját elmédben. És a tű foka, amin keresztül kell haladnod, az a gyermek ártatlanságának újra kiművelése önmagadban. És ezért tanítottam gyakran,

Váljatok újra olyanokká, mint a kis gyermekek, hogy beléphessetek a Királyságba!

És A Szív Útjának gyakorlása az az ösvény, amelyen szándékosan, tudatosan azt választod, hogy olyanná válsz újra, mint egy ártatlan gyermek, amilyen kezdetben is voltál, mielőtt megteremtetted, és inkarnálódtál a tapasztalás e dimenziójába, melyet látszólag úgy átitat a konfliktus és elkülönülés érzete.

Szóval itt kezdődik mindez. És arra szeretnélek kérni most, hogy kezdd el mindezt a gyakorlatba átültetni! Bárhol is vagy – a képernyőn nézed ezt a szemeiddel, vagy a szavakat hallgatod – állj meg egy pillanatra, és igazán kerülj tudatába annak, ahol vagy! És hol vagy? Nem azt tapasztalod-e, hogy látszólag egy testben vagy? Nem egy szobában vagy-e látszólag valahol? Nem egy olyan környezetben vagy-e, ahol bizonyos időjárás van körülötted? Talán vannak más hangok is, melyek megütik a füled. Képes vagy-e arra, hogy igazán tudatába kerülj annak, ahol most vagy? Képes vagy-e arra, hogy megérezd a test súlyát, ahogy a talpaidon állsz, vagy a székedben ülsz? Észreveszed-e a feszültséget a nyakban? Észreveszed-e az elme száguldozását, ha éppen az történik? Képes vagy-e a tudatosságod oda fordítani, ami van – az ártatlanság és ítélkezés-mentesség állapotából?

Van egy mondás a világodban, „Az van, ami van.” És ez a bölcsesség kezdete. Fel fogod fedezni persze, hogy az, ami van, az az, amit te választottál. Légy hát ott, ahol most vagy, és tudatosan döntsd el – tudatosan döntsd el -, hogy teljesen elfogadod azt, hogy amit tapasztalsz ebben a pillanatban, annak nincsen más oka, mint a saját választásod, hogy megtapasztald azt. Biztos lehetsz abban, hogy bármit is próbál az elme mondani, ha nem akarnál teljesen ott lenni, ahol vagy, nem is lennél. És ha egy testben vagy a tér és idő mezejében, biztos lehetsz abban – te kívántad ezt, te választottad ezt, és itt van.

Kezdd itt! Nincs szükség arra, hogy ítélkezz efelett, nincs szükség arra, hogy azt kérd, más legyen. Csak igazán kerülj tudatába annak, ami van! Ha azt érzed, hogy egy székben ülsz, meg tudod-e engedni, hogy az a gondolat töltse be az elmét,

Szó szerint én teremtettem ezt a tapasztalást. Valami bennem olyan nagyszerű, olyan hatalmas, olyan mérhetetlen, olyannyira meghalad mindent, amivel a tudósok valaha is előhozakodtak eddig, hogy szó szerint kikristályosítottam a tapasztalás terében annak tudatosságát, hogy egy test vagyok a térben és időben! Ez a Tudatom Terében született, mely Isten ajándéka nekem, Aki csupán azt kéri tőlem, hogy tanuljak meg úgy teremteni, ahogy Isten teremt.

Sokszor mondtam, hogy az Atya rád tekint, és így szól,

Ez az Én egyetlen teremtményem, és ez nagyon jó.

Mert az Atyát bámulattal tölti el az, ami vagy, tökéletesen tudva azt, hogy ami vagy, az az Ő[3] Szent Elméjéből keletkezett.

Hasonlóan nézz hát teremtéseidre, és csodálkozz rájuk! Hogyan lehet az, hogy ebben az időszakban létezel ezen a bolygón? Hogyan lehet az, hogy egy autó kormánya mögé tudod ültetni magad, és ténylegesen el tudod juttatni az autót A pontból B pontba? Ez egy misztérium és egy csoda, és mégse tudja senki, hogyan lehetséges mindez! Mégis lehetséges. Az az oka annak, hogy mindez lehetséges, hogy megadatott neked minden hatalom, és amit elhatározol, az úgy is van. Mert egy férfi vagy egy nő elhatároz egy dolgot, és az úgy is lesz. Te döntöttél e pillanat mellett. Valld magadénak! Mert az által, hogy magadénak vallod most, elkezdheted érezni azt a hihetetlen és nagyszerű hatalmat, mely minden pillanatban keresztüláramlik rajtad. Ez a teremtés hatalma!

Tehát kezdd ezzel, minden nap azt választva, most, hogy ily módon gyakorolsz! Tűzd ki azt a szándékot, hogy a napod minden órájában, három-öt percig a tudatosságnak ezt a minőségét gyakorlod pontosan azzal, amit éppen tapasztalsz, amikor a gondolat megjelenik benned, hogy gyakorolj! Látod, honnan jön ez a gondolat? Képzeld el, hogy telik a napod, és sürögsz-forogsz! Bementél az irodába vagy a munkahelyedre. Beszéltél a barátaiddal. Bevásároltál. Elvégezted mindezeket a dolgokat, és hirtelen megjelenik a gondolat,

Ó! Arra fókuszálok, hogy tudatába kerüljek, szó szerint én teremtem mindazt, amit tapasztalok.

Azt gondolod, hogy ez véletlenül történt? Nem! A gondolat abba, amit te tudatos tudatosságnak hívsz, az elméd mélyéből hatol be, mely ott nyugszik, Isten Elméje mellett.

Ezért, e gondolat létrehozásának hatalma Isten Akaratának hatása, ahogyan belép lényedbe, áthatol a figyelemelterelés fátylain, és e gondolatként ragyog fel benned [csettint],

Ó! Hát persze, öt perc minden órában.

Érzed-e ennek nagyszerűségét? Mert össze vagy kapcsolódva Isten Elméjével, és Isten tudja, hogyan hozzon vissza téged a teljes szabadságba és tökéletes békébe, és abba az állapotba, hogy e teljes birodalom mesterévé válj.

Ezért, azok, akik igazán szeretik Istent, azok, akik igazán fel szeretnének ébredni, valamiféle ellenállhatatlan vágyat éreznek majd arra, hogy ennek az óránkénti öt perces gyakorlatnak a mesterévé váljanak. Örömüket lelik majd benne, és alig várják majd. És hamarosan az öt perc hattá nyújtózik majd, és aztán tízzé, és tizenötté, és ötvenné, míg végül a tudatukban megalapozódik – mint egy háttér, ha úgy tetszik – annak tudatossága, hogy minden, ami megjelenik, azt ők akarták, és ez így is van. Óránként öt perc nem nagy kérés. Óránként öt percre légy hát az, aminek teremtve lettél – egy teremtő, aki döntést hoz, mely létrehozza a tapasztalást! És soha többé ne engedd, hogy azt mondd magadnak,

Hát igazából azért vagyok itt, mert itt kell lennem. Csak azért csinálom ezt, mert hát tudod, ezt kell csinálnom.

Vedd azokat a szavakat, hogy „kell” és „kellene” és „kéne” és „muszáj” – írd fel őket egy papírlapra! Nézz rájuk! És aztán gyújts meg egy gyufát, és lobbantsd lángra a papírlap szélét, és engedd a papírlapot elégni, és porrá hamvadni! Mert ez egy szimbóluma annak, hogy megengeded, hogy az az energia, amit ezeknek a szavaknak adtál, újra olyanná váljon, mint a föld pora vagy a hamu. Tisztítsd meg a tudatod minden ilyen szóval való azonosulástól! Mert ezek mind a valóság tagadásai.

Sokszor megosztottam már veled azt, hogy nem kell tenned semmit. Figyelj e szavakra, és fogadd őket magadba úgy, mintha a saját hangod lennének, mert ez így is van!

Semmit nem kell tennem.

Nem kell túlélned. Ki mondta neked, hogy kell? Nem kell mindenkit boldoggá tenned. Ki mondta neked, hogy kell? Ki mondta neked, hogy bárkit is boldoggá tudsz tenni? Nem kell a térben és időben testként létezned. Ki mondta neked, hogy kell? Nem kell kifizetned a számláid.

Milyen felelőtlen!

Ki mondta ezt neked? Szó szerint semmit nem kell tenned.

Ez egészen más, mint az, ha akarsz vagy vágysz megtenni valamit. Nem kell szeretned a szüleidet, nem kell tisztelned apádat és anyádat. Nem kell imádnod vagy szeretned engem. Nem kell szeretned magad. Szó szerint semmit nem kell tenned, mert a „kell”[4] annak az érzékelésnek egy kifejeződése, hogy van valami, amiben hiányt szenvedsz. És mert Egy vagy Istennel, nincs olyan pillanat, amikor bármiben is hiányt szenvednél.

Semmit nem kell tennem.

Meg tudod-e engedni, hogy ez a gondolat megjelenjen benned, amikor reggel felkelsz,

Nem kell felkelnem ebből az ágyból. Nem kell bemennem az irodába. Nem kell teljesítenem azt a követelést. Nem kell „Jó reggelttel” köszöntenem a páromat. Szó szerint semmit nem kell tennem.

Mert hogyan létezhet a választás és teremtés szabadságának hatalma, amikor a világnak az a hiedelme irányít téged, hogy valamilyennek lenned kell? Hogy mások számára elfogadhatónak kell lenned. Hogy alkalmazkodnod kell és be kell illeszkedned. Hogy úgy kell öltözködnöd, ahogy a többiek. Hogy el kell kötelezned magad amellett, hogy még egy napot túlélsz ezen a bolygón. Nem lehet szabadság ott, ahol szükség van.

Tehát ez A Szív Útjának első két axiómája – amire építkezünk, emlékezünk, amit naponta gyakorlunk:

Olyan vagyok, amilyennek Atyám megteremtett. Szabad vagyok. És semmi másból nem ered a tapasztalásom, mint belőlem, minden pillanatban. Semminek sem lehet hatása rám, bármi is legyen az, kivéve azt, aminek választásom szerint megengedem, hogy hasson rám.

Nem kell tennem semmit.

Ismét arra szeretnénk kérni, hogy legalább kétszer minden nap – és kezdetben azt szeretnénk javasolni, hogy felkeléskor és lefekvéskor – gyakorolj öt percen át ezt a gondolatot ismételgetve, míg a csontjaidban nem érzed.

Semmit nem kell tennem.

Szinte sokként éri majd a tudatosságod, és az elme azt mondja majd,

De itt van ez a sok dolog, amit meg kell… Ó! Mi van ezzel és mi van amazzal? Ó, Istenem! Hát vége lesz-e a világnak, ha felhagyok a szükséggel?

Ez a világon múlik, nem rajtad.

Semmit nem kell tennem.

E két axióma ereje lesz az, amire minden további épül, és ugyanakkor minden, ami ezt követi, csupán e két axióma táplálása, miközben ezek tudatosságod horgonyaivá válnak. Mert amikor a horgony szilárdan a helyén van, szó szerint megteremted majd, bármire is vágysz, tökéletes szabadságból, tökéletes szándékosságból. Még a csodára kész elmeállapotot is meghaladod majd. Mert hát a csodák, látod… ahogyan elkezdesz csodára kész elmeállapotba kerülni, elámulsz,

Azta! Ez egy csoda volt – milyen nagyszerű!

A csodára kész elmeállapot az érzékelésnek még mindig egy olyan szintje, mely a mesterré válásnak híján van. Mert a mesterré válás akkor érkezik el, amikor tudod, hogy szó szerint és szándékosan teremtesz. És ebben semmi csodálatos nincs. Elhatározol valamit, és az úgy lesz!

Ez az, ahogyan Isten teremt. Mert bár ámulatba ejted Őt, Ő mégis tökéletesen tudja, hogy a teremtésed nem egy csoda volt. Szándékos volt, a Szeretet Tiszta Ragyogásából megszületve. Isten nem szól így a trónján ülve,

Azon tűnődöm, vajon méltó vagyok-e arra, hogy megteremtsem Gyermekeim? Azon tűnődöm, vajon méltó vagyok-e arra, hogy kifejezzem Önmagam a Tudatosság Isteni Szikráján keresztül, amik ők valójában?

Soha nem lép be Isten Szent Elméjébe az a gondolat,

Azon tűnődöm, rendben van-e, ha megteremtek egy naprendszert?

Isten befogad egy gondolatot, vagy egy gondolat felragyog Szent Elméjében, Ő elhatározza, és az úgy is van! És Ő rátekint minden dologra, és azt mondja,

Ez nagyon jó!

A harmadik és utolsó gyakorlat, amit adni szeretnénk neked ebben az órában ez: Válassz valamit, amit minden nap végzel, amiről meg vagy győződve, hogy olyannyira hétköznapi, hogy bizonyosan nincs semmilyen ereje vagy spirituális jelentése. Ez lehet valami, ami olyan egyszerű, mint egy pohár vizet inni, a fogadat megmosni, ásítani. Válassz ki valamit, amiről tudod, hogy minden nap végzed, és tedd azt imádatod fókuszpontjává oly módon, hogy amikor végzed, megállsz, és azt mondod,

 Ez nagyon jó!

Még akkor is, ha ez valami olyan egyszerű dolog, mint hogy felemeled a fejed a párnáról. Kerülj tudatába, valld magadénak, mint valamit, amit te magad teremtettél, aztán mondd azt magadban, miközben szemléled ezt a tevékenységet,

Ez nagyon jó. Én teremtettem ezt, és ez jó. Teremtettem.

És ismét, azok, akik igazán elkötelezettek, azt találják majd, hogy elkezdik élvezni ezt a folyamatot, és elkezdik alkalmazni egyre több eseményre az életükben. Elkezdenek újra ráébredni a homokozóban való várépítés gyermeki örömére. Mert az Igazságban, ez minden, amit itt csinálsz. A tudatosság a homokozód, és várakat teremtesz. Egyszerűen elfelejtetted, hogy élvezd őket. És amikor meg akarsz szabadulni tőlük, most így siránkozol,

Ó, de ha ezt feladom, meggondolom magam, és továbblépek, mi fog történni a teremtéseimmel? Mit fognak mások gondolni, ha úgy teszek, mint egy gyermek, és csak fogom a műanyag lapátom, ledöntöm a várat, és bemegyek, és eszek egy szendvicset ebédre?

Mit fognak rólam gondolni az emberek? Be fogok-e illeszkedni? Elfogadnak-e majd? Elítélnek-e majd? Üldöznek-e majd?

Kit érdekel? Mert mások véleménye semmit nem jelent, hacsak persze te nem akarod azt, hogy jelentsen valamit.

És most elérkezünk ahhoz, ami befejezi ezt az órát. Mi akadályoz téged az elmédben? Mert most is, hogy ezt hallgatod, sokatok ellenállást ismer fel magában. Ez az ellenállás a félelem energiája:

Mi fog történni, ha követem ezt az ösvényt?

Elmédnek ez a része, amit egónak hívunk, felemelkedik majd, hogy azt mondja neked, ha erre az „őrültre” hallgatsz (akit néhányan a világ Megváltójának neveztek), az a pusztítás ösvényére vezet majd téged. Ez azért van, mert az ego hangja tudja, hogy meg fog semmisülni, ha ezt az ösvényt követed. Téged nem lehet elpusztítani – annak valóságát, aki valójában vagy.

Ez az ellenállás tehát félelem. És a félelem egyike azoknak az energiáknak, amik nincsenek összhangban a Királyság Igazságával. Ezért tehát ne félj, hanem folytasd tovább utad hittel! Mert mondom neked, amit ennek az ösvénynek a végén felfedezel majd, az a tökéletes szabadság, a tökéletes hatalom, a tökéletes tágasság, a tökéletes öröm, az élet tökéletes békéje – szó szerint – a Menny Királyságában.

A választás a tiéd hát. És azoknak mondom, akik azt érzitek, hogy ez az ellenállás nagyon erős, akik álmaitokban és imáitokban így hívtok engem, „Segíts túljutnom ezen”, mondom nektek, hogy nem egyedül járjátok ezt az utat. Mert nem lehetek messzebb tőled egy gondolat távolságánál. És igen, te vagy annak a gondolatnak a megteremtője.

Szeretném megosztani veled, hogy én is ezen az úton jártam. És mindegyik, amit úgy is hívhatsz, axióma, amit megosztok veled, és finomítok számodra – sok gyakorlat azok közül, amiket ebben az évben adunk majd neked -, specifikusan olyan gyakorlatok és igazságok, melyeket bizonyos esszénus tanítóim adtak nekem, amikor elindultam A Szív Útján.

És amikor a tanítóim azt mondták, „Itt az ideje, hogy negyven napot és negyven éjszakát a sivatagban tölts”, nem gondolod, hogy ez az ellenállás bennem is megjelent? … Hogy nekem is észre kellett vennem, hogy a félelem gondolatát teremtem meg, és elkülönítem magam Isten nagyszerű védelmétől és Szeretetétől? … Hogy fizikailag a vadonba kellett mozdítanom a testet, hogy átmozogjak saját félelemgyűrűimen, hogy felfedezhessem, mi van a túloldalon?

Az ösvény tehát, amin jártam, az az ösvény, amin te is jársz. És ha az utunk ugyanaz, akkor együtt járjuk utunkat – Istenhez -, eltávolodva az illúziótól és fájdalomtól és méltatlanságtól és bűntudattól és haláltól.

Szóval kötelezd el magad a gyakorlatok mellett, nagy lelkesedéssel és nagy örömmel, és mindenekfelett nagyszerű, felháborító játékossággal! Tanulj meg ártatlansággal nézni mindenre, ami megjelenik! És ha munkára fogod ezeket a kis gyakorlatokat, valóban sok minden megjelenik majd. Gyakorolj hát jól! És gyakorolj örömmel! Tudd, hogy szeretve vagy, szeretetteljes és szerethető vagy, és hogy az Igazságban az egyetlen dolog, ami történik, az egy régi álom elengedése, hogy egy új álom vehesse át a helyét – a méltóság és béke és ébrenlét és a Teremtés egészével való egység álma.

És ismét, ebben az évben lesznek olyanok, akik specifikus útmutatást adnak majd neked szeretett testvéremen keresztül[5]. Mert ismét mondom, nem egyedül jövök ebben a munkában, hanem sokakkal jövök, akik támogatják gyógyulásod és felébredésed.

Ezért, légy békében ezen a napon, szeretett barátom!

Légy … szeretetben … teremtéseiddel!

.

[1] Fordítói megjegyzés: utalás Jayemre.

[2] Fordítói megjegyzés: utalás Jayemre.

[3] Fordítói megjegyzés: itt az eredeti angol szövegben női névmást használ Jeshua.

[4] Fordítói megjegyzés: az eredeti angol szövegben a „need” szó szerepel, ami szükséget, szükségletet is jelent.

[5] Fordítói megjegyzés: Utalás Jayemre.

.

Kérdés és válasz

Első kérdés: Mit tapasztaltál, amikor a sivatagba mentél negyven napra és negyven éjszakára? És mi volt a célja a böjtölésnek?

Válasz: Szeretett barátom, először is, a böjtölés célja kettős volt. A test valóban egy kommunikációs eszköz. Úgy is gondolhatsz rá, hogy jeleket fogad és továbbít. És itt hangsúlyoznánk, a te érdekedben, hogy a test épp úgy jeleket is fogad, ahogy továbbítja is azokat az elmédből.

Ahogy végighaladsz egy átlagos napodon, egy bizonyos rezgésmezőben tartózkodsz. Ez a rezgésmező megköveteli, hogy bizonyos korlátokon belül oly módon élj, hogy ezen a rezgésmezőn belül hatékonyan tudj kommunikálni és kapcsolódni. Ezért a test megtanul alkalmazkodni ahhoz, ahova helyezed, és ahhoz, amire eldöntötted, hogy a testet használod. Amikor a lélek arra vágyik, hogy rezgési frekvenciákat váltson, hogy új jeleket legyen képes fogadni, olyankor nagyon értékes felkészíteni a testet az által, hogy megszokott mintázataiból kibillentjük.

Például, minden egyes alkalommal, amikor egy bizonyos ételt eszel, és napról napra, napról napra, hónapról hónapra és évről évre eszed azt, a test alkalmazkodik ahhoz a rezgési frekvenciához. Megtanulja, hogyan fogadja annak az anyagnak az energiáját, hogyan idomuljon hozzá ahhoz az anyaghoz, hogyan legyen együtt azzal az anyaggal, és aztán hogyan hasznosítsa annak az anyagnak az energiáját. Amikor elhagyod ezt az anyagot, tér teremtődik meg. Van egy olyan időszak, ha úgy tetszik, amiben a test most már nem fogadja azokat a jeleket, melyeket az adott anyag kibocsát. És létrehoz, mondjuk úgy, egy szünetet. A test sejtstruktúrájának intelligenciája szünetel. És ahogy az szünetel, elkezdhetsz új jeleket küldeni a sejtekhez, hogy azok megnyíljanak, fogékonnyá váljanak, áthangolják magukat új frekvenciákra, amiket aztán fogadhatnak.

Ezért rendkívül bevett gyakorlat a spirituális utakon, hogy amikor a lélek mélyülni vágyik öntudatában, Istennel való kapcsolatában, bárhogy is szeretnél erre tekinteni, az, amit böjtölésnek hívunk, mindig is arról volt ismert, hogy segítsen megkönnyíteni ezt a váltást, mert a testet pihenteti. Eltávolítja a testet megszokott rezgési tapasztalásából, hogy megnyílhasson, új rezgési frekvenciákra hangolódhasson. Tehát a böjtölésnek ez a célja, a felkészülés által.

De másodsoron, ez hatással van magának az elmének a természetére is, a gondolkodó elmére, mely a testhez és a fizikalitás rezgésmezejéhez kapcsolódik. A böjtölés folyamatán keresztül, az elme is lelassul. Nyitottabbá válik. Tágasság teremtődik meg belül. És miért is értékes ez? Mert a lélek új jeleket akar küldeni az Elme rétegein vagy mélységein keresztül, a gondolkodó elmén keresztül, le a test sejtjeihez. A lélek újrateremteni kívánja érzékeléseit, struktúráját, amiből alsóbb éned, egoisztikus elméd működik, az elme, mely végigvezet egy napodon. A lélek meg kívánja változtatni mindezt. Tehát a böjtölés nem csupán a testet érinti. Hatással van az agy gondolkodó mechanizmusára is, az által, hogy új elektromos jelek továbbítását teszi lehetővé az agyon és a testen keresztül. És hasonlóképpen, tágasságot hoz létre, hogy új rezgéseket fogadhass.

Ahhoz hasonlít ez, mintha egy olyan házban élnél, ahol egy bizonyos zene szól állandóan, egy bizonyos hangerőn, és aztán hirtelen úgy döntenél, hogy szeretnéd hallani a madarak hangját odakintről. Szóval a hangerőszabályzóhoz nyúlsz (nem így van?), és lehalkítod a zenét. Megváltoztatod a teret, amelyben tapasztalsz. És aztán, ahogy a hangerő csökken, elkezded hallani az éneklő madarakat, mint hátteret – ami mindig is ott volt – odakintről. És a figyelmed elkezd az általad hallgatott zene vibrációs mezejéről a madárdal vibrációs mezejére váltani. Új képek érkeznek, új gondolatok érkeznek, új érzések érkeznek a testen keresztül.

Tehát a böjtölés ezt a célt szolgálja. Egy mélyebb szinten, tekints a böjtölésre úgy, mint egy tudatos döntésre, aminek valójában semmi köze nincsen – a jelentés szintjein – csupán az ételhez. Arról a döntésről van szó, hogy megszakítsd azokat a mintákat, amelyek megszokássá váltak. Tehát böjtölsz a hangtól, böjtölsz a negatív gondolkodástól. Böjtölsz attól, hogy elfoglalt legyél. Böjtölsz attól, hogy minden nap ugyanakkor térj nyugovóra. Böjtölsz attól, hogy minden nap ugyanabban az időpontban kelj fel, egy napig, két napig, egy hétig, egy hónapig, negyven napig és negyven éjszakáig.

Teljesen megváltoztatsz bizonyos mintákat. És csupán annak hatása, hogy felszabadítod a testet bizonyos anyagok megszokott használata alól, teret teremt valami új számára, a böjtölés attól az egyszerű időponttól, amikor fel szoktál kelni reggel, tágasságot hoz létre az elmében. És olyasmiknek kerülsz tudatába, amikről fogalmad sem volt korábban. Olyan jeleket fogadsz be, amelyeket korábban nem.

Amikor először eljöttem hozzá[1], szeretett testvéremhez, hogy elkezdjem újra mélyíteni a kommunikációs képességünket, gyakran eljöttem hozzá, és aztán később azt javasoltam neki, hogy vegye fel azt a szokást, hogy hajnali 3 órakor felkel. Ez nem a megszokott ideje volt. És mégis, ezáltal böjtölt e mindennapos szokásától, mely megemelte a tudatosság érzetét benne, és az agyi struktúrában s az idegrendszerben megteremtette és elmélyítette azt a képességet, hogy ráhangolódjon azokra a rendkívül kifinomult frekvenciákra, melyek mindig ott vannak, ám gyakran el vannak nyomva, mert még alszol. És a világ többi része körülötted még nem ébredt fel, hogy betöltse a rezgésmezőt mindazzal a zajjal, ahogy a milliónyi elme aktívan ténykedik.

Tehát ez a böjtölés mélyebb jelentése. Azt jelenti, hogy a dolgokat új módon csinálod, böjtölsz a régi szokásoktól, mely megemeli a tudatosság érzetét benned, az éberséget mindarra, ami jelen van. A böjtölés valami olyasmi, ami rendkívül értékes, és mindenkinek csinálnia kéne, időről időre. Nemcsak a test alkalomszerű böjtöléséről beszélünk itt, hanem arról, hogy elkezdj ránézni minden szokásodra, még azokra is, amelyek pozitívak. Ha minden nap ugyanabban az időpontban mész meditálni, a test és az elme elkezdi megjósolni, minek kellene történnie, a megtanult tapasztalat alapján. Szóval menj egy másik időpontban! Ha hozzászoktál bizonyos imákhoz, időről időre használj más imákat! Ha hozzászoktál ahhoz, hogy bizonyos barátokkal rendszeresen találkozol, időről időre válts! Ha hozzászoktál ahhoz, hogy sokat beszélsz, tölts egy napot csendben!

Kezdj el hát ránézni azokra a szokásokra, amelyeket kialakítottál, amelyek majdnem folytonosak – olyannyira, hogy nem is gondolsz rájuk! És aztán tűzz ki egy időtartamot, hogy tudatosan böjtölj attól a szokástól! Ha az a szokásod, hogy a vasárnapi újságot olvasod, tölts egy hónapot úgy, hogy nem olvasol újságot, és figyeld meg, hogyan teremt ez teret számodra nemcsak arra, hogy különbözőképpen érzékeld a dolgokat, de arra is, hogy más impulzusokat fogadj be! Azt fogod tapasztalni, hogy új gondolatok érkeznek arról, hogyan használd azt az időt másképpen. A böjtölés művészet, valami, amit igen érdemes kiművelned magadban.

Most pedig, mit tapasztaltam a sivatagban a negyven nap és negyven éjszaka alatt? Félelmet, hideget, forróságot, unalmat, mentális elfoglaltságot, éhséget, örömet, eksztázist, elragadtatást, szabadságot, testen kívüli élményeket, távolbalátást, telepátiát, angyalok látogatását, olyan teremtmények látogatását, amik félelmet kelthettek volna bennem. Te kígyóknak, pókoknak hívnád őket. Hm.

Szeretett barátom, egy ilyen utazás olyan helyzetbe hoz téged, amiben nem tudja többé elterelni a figyelmed semmi mindarról, ami napi tudatosságodban történik. A megtisztulás ideje ez … megtisztulás azáltal, hogy nincs módod arra, hogy elmenekülj attól, hogy igazán megfigyelj mindent, ami tudatod terében történik. Megjelentek bennem olyan gondolatok, hogy gyűlölöm Istent. Megjelentek bennem olyan gondolatok, hogy inkább a Sátán szolgálata mellett döntök Istené helyett. Olyan gondolatok jelentek meg bennem, hogy szeretném elhagyni gyökereim, és gazdag kereskedővé válni, akit, ahogy te hívnád őket, körülvesznek a „táncos lányok”… hm? Ha el tudsz képzelni bármilyen gondolatot, pozitívot vagy negatívat, biztos lehetsz benne, hogy abban a negyven napos időszakban annak a gondolatnak a szimbóluma is megjelent bennem, hogy megtapasztaljam – a testben is, sejtszinten. Megjelent a kétely, megjelent a düh. Minden megjelent. Az emberi tudatosság teljes spektruma megjelent bennem a negyven nap és negyven éjszaka alatt.

Tehát az a teljes időszak egy böjt volt. És ez volt a célja annak, hogy eltávolítottam magam a másokkal való kommunikációtól, minden kényelemtől, amihez hozzá voltam szokva. Csak én voltam önmagammal. És az által, hogy önmagammal voltam, megtanultam, hogy soha nem vagyok egyedül. A negatív gondolatok, ahogy talán te leírnád őket, az ötödik nap után voltak hajlamosak feljönni, és körülbelül a huszadik napig tartottak. Aztán ez elkezdett változni, ahogy elkezdtem észrevenni, hogy meg tudom tenni azt, hogy nem azonosulok ezekkel a dolgokkal. Nem kellett elítélnem őket. Észre tudtam venni, hogy fázok, és csak elfogadtam.

A test fázik. És akkor mi van?

A test éhes. És akkor mi van?

Szeretném látni a barátaimat, szeretnék táncolni és énekelni. És akkor mi van?

Megfigyeltem, ahogy a dolgok megjelennek. És végül, olyan volt, mintha tudták volna, hogy nincs otthonuk az elmémben. Így hát, elcsitultak.

És éppen úgy, amikor fizikailag böjtölsz, végül a test kiürül. És a test sejtszerkezete elkezd regenerálódni és gyógyulni egy mélyebb szinten. Az idegrendszer mélyen meg tud pihenni. Hasonlóképpen, az elmém elkezdett pihenni. És tágasság teremtődött meg. És a huszadiktól körülbelül a huszonötödik napig éreztem, hogy egy átmenet zajlik, ahogy a tudatosságom elkezdte elengedni azt a világot, amit ismertem. És minden és mindenki egy távoli emlékké vált.

És egyre inkább észrevettem, hogy egy Fény születik meg vagy gyúl fel bennem. Egy tágasság teremtődött meg. És abból a tágasságból a tudatosság olyan rétegeihez kezdtem hozzáférni, amelyeket korábban is megtapasztaltam már. De most, volt időm igazán kiművelni magamban azt a képességet, hogy azokkal a frekvenciákkal legyek, amelyekben be tudtam fogadni a nem-fizikai birodalmak tanítóitól érkező kommunikációt.

Úgy kezdtem el érezni Isten nagyszerű Szeretetét, ahogy soha korábban. Úgy érkezett, mint nemcsak egy gondolat vagy inspiráció, vagy egy futó érzés, hanem elkezdett leszivárogni, ha úgy tetszik – és itt jelképesen beszélek -, leszivárogni az Elmémen keresztül és a test sejtjein keresztül és a test idegrendszerén keresztül. Gyökeret eresztett, ha úgy tetszik, az egész lényemben. A mély béke, a tökéletes bizalom, a felismerés, hogy nem vagyok egyedül, hogy megvan mindenem, amire valaha is szükségem lehet, mert Egy vagyok Istennel.

Szóval részem volt a boldogság és eksztázis különböző állapotaiban, a testtel való azonosulás meghaladásának állapotaiban, és olyan élményekben, amikor hirtelen más birodalmakban és más világokban találtam magam. Életutam hátralévő részének képei kezdtek megjelenni, mintha az elmém és minden más dolog, amit mindennapos teendőimként el kellett végeznem – ahogy neked is -, elfoglaltságának szennye alól törtek volna fel. Semmi sem azért jött, hogy megzavarjon. És a mélyebb cél elkezdte felfedni önmagát.

És körülbelül, amit te úgy ismernél, a harminchetedik napon hallottam, ahogy Atyám Hangja szól hozzám. És a Hang tisztán szólt körülöttem és bennem,

Te vagy az én Szeretett Fiam, akiben kedvem lelem.

És hirtelen, felismertem az Igazságot, ami mindig igaz:

Isten szeret engem.

Semmit sem kell tennem.

Olyan vagyok, amilyennek Isten megteremtett engem.

És a világ véleményei eltűntek tudatosságom teréből, energiateremből, ha úgy tetszik. És elkezdtem teljesen stabilizálódni abban az állapotban, amit te talán úgy hívnál, hogy az elme megvilágosodott állapota. Többé nem azonosítottam magam József fiaként. Isten Fiaként azonosítottam magam.

Szóval ez annak összegzése, amit zarándoklatom és böjtölésem alatt tapasztaltam. A negyven nap és negyven éjszaka mellesleg egy számmisztikai szimbólum volt, ami nagyon fontos volt azon gondolati iskolákban, melyekben neveltek. A születés, tapasztalás és kijózanodás időszakát szimbolizálta. Olyan ez, mint egy ciklus – negyven nap és negyven éjszaka -, amire érdemes inkább jelképesen, mint szó szerint tekinteni. És amikor visszatértem, minden új és más lett. Jeshua ben Joseph indult el a sivatagi utazásra, de Isten Fia az, aki visszatért. Így hát, szeretett barátom, alkalomadtán adj magadnak engedélyt arra, hogy böjtölj azon szokásoktól, amelyeket megalkottál!

.

.

Második kérdés: Kérlek, beszélj Máriáról, és azokról az üzenetekről, amiket mostanában publikáltak tőle!

Válasz: Valóban, szeretett barátom, van-e elég tér ahhoz, hogy kitöltsem? Van-e elég órád, hogy hallgass engem, ahogy róla beszélek? Mert az Igazságban, az összes időt eltölthetném azzal is, hogy Szeretettel beszélek Arról, akit anyámként ismertek, aki mindig is bensőséges részem marad. Mert természetesen tökéletes kommunikációban maradunk mindig is.

Ő, mint lélek, azt választotta, hogy megengedi, hogy beleegyezik abba, hogy belépjen saját inkarnációm drámájába, a világba. Ezért hát Ő olyan helyzetbe került, ami minden olyasmit felszínre hozott Benne, ami a Szeretettől eltér, hogy ránézzen az anyasággal kapcsolatos szokásokra, és hogy meghaladja azokat, azért hogy egy nagyobb célt szolgáljon. Ez az inkarnáció volt az, amelyben tökéletesítette saját felébredését, saját elköteleződését afelé, ami messze meghaladja az individuális tudatosságot. Ő él, éppen úgy, ahogy én élek. És Ő soha nem szűnt meg követni A Szív Útját – azt az Utat, amely tökéletessé válik, amikor a tudatosság tudja,

Élek, ám nem én, hanem Az, ami Atyám Teremtménye: egyedül A Krisztustudatosság él rajtam keresztül.

Ő rendkívül aktív, amit úgy hívsz, a mostani időszakban. Sokakhoz beszél. Azok a megjelenések, melyeket az általad Egyháznak hívott nagy tekintély rögzített, nem képzelgések. És ezek a megjelenések valóban növekedni fognak. Azok az üzenetek, amelyeket Ő ad, azok, akikkel, mondjuk úgy, Ő kíván kommunikálni, megkövetelik, hogy az Ő üzenete oly módon legyen közvetítve, amely némiképp különbözik attól, ahogyan én fejezem ki az üzenetem, amit közvetítek neked ezen a csatornán keresztül. És miért? Mert a bölcs tanító megtanulja a tanuló nyelvezetét, temperamentumát, azon tudatosság terét, amiben ő van, és aztán oly módon szól, ahogy azt meg lehet érteni.

És így, Ő a Föld változásairól beszél. Isten Szeretetéről beszél. Egy olyan nyelven beszél Ő sokakhoz, ami neked talán nem tetszik, de másoknak igen. És mégis, mindebben művészet és hozzáértés és cél van. És az Ő teljes célja ugyanaz, ami az enyém: hogy kiművelje bárkiben, aki figyel rá, az érzékelések újrahangolását, hogy az meggyógyíthassa az Istentől való elkülönülés érzetét, és visszatérjen a Szeretet és méltóság és hatalom és Kegyelem Igazságához. Más szóval, hogy felébredjen.

Sokan vannak, akik azt állítják, hogy Őt csatornázzák, pedig nem így van. És ha figyelmed a rezgésre fordítod, amit érzel azokban a könyvekben, amit olvasol, vagy a hanganyagokban, amiket hallgatsz, vagy bármiben, mindig fel fogod ismerni az Ő jelenlétét, mert ott lesz egy lágyság, ott lesz egy gyengédség, ott lesz a tökéletes anyaság minősége, ha úgy tetszik, melyben úgy érzed, hogy csak szeretnéd lehajtani fejed a mellére, és feloldódni a Szeretet boldogságában.

Azoknál, akik nem Vele kommunikálnak, de szeretnék, ha te azt hinnéd, hogy igen, mindig észlelni fogsz valamiféle összeszűkülést, az egoisztikus energia valamiféle érzetét, valamiféle félelmet a jövővel kapcsolatban:

Jobban teszed, ha így vagy úgy cselekszel.

Ez fog történni.

Nincs mód arra, hogy elkerüld ezt vagy amazt.

Ezek a kijelentések egyáltalán nem Tőle származnak.

És valóban, ahogy akkor is tettem, mélyen szeretem Őt, és úgy tekintek Rá, mint ragyogó példájára annak, amivé a tudatosság válhat.

.

[1] Fordítói megjegyzés: Utalás Jayemre.

.

Fordítói megjegyzés

A fordítás a The Way of the Heart alapján készült:
https://www.christmind.info/wom/intro/woh/

1 lecke fordításához az ajánlott hozzájárulás 1 000 Ft. Ha arra érzed a Hívást, ennél magasabb összeget is hálásan fogadok. A támogatásod fordítói munkámhoz ide tudod elutalni.

Ez a lecke adományos módon elérhető. Letöltheted pdf és epub formátumban A Szív Útja oldalon, alul.

 



Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..