Jézus (Jeshua) csatornázott, magyarra fordított tanításai

A Szív Útja 12. lecke

Most elkezdjük.

És ismét, üdvözöllek téged, szeretett és szent barátom! Ismét eljövünk, hogy együtt legyünk veled. Ismét eljövünk, hogy együtt ünnepeljünk veled. Ismét eljövünk, hogy együtt legyünk a Szent Elmével, ami maga a Fiúság. Eljövünk, hogy együtt legyünk a testvérünkkel, és testvéreidként jövünk. És valóban, azért jövünk, hogy együtt legyünk abban a folyamatban, aminek során a Fiúság emlékszik Önmagára, a Fiúként – ez valami olyasmi, amin elmélkedhetsz. Valóban, szeretett barátom, én az vagyok, aki ebben a bizonyos munkában az elsődleges szószólóként jön hozzád, őrajta[1], szeretett testvéremen keresztül, hogy megosszam veled azt, ami már most is benned lakozik.

Azért jövök – azért jövünk -, hogy létre jöhessen a kapcsolódás veled, aki azt választottad, hogy megválaszolod azt a bizonyos hívást, hogy megszülessen egy olyan kreatív megnyilvánulás, ami képes a világ felé kifejezésre juttatni azt az Igazságot, ami egyedül képes arra, hogy e világot felszabadítsa. Mitől? A félelemtől, és azoktól a gyermekektől, melyeket a félelem szül: a bűntudattól, az őszinteség hiányától, az értéktelenségtől, a korlátoktól, a szenvedés szükségességétől, az ítélkezéstől, és még folytathatnám a listát.

De végső soron, amikor egy kertész szeretné javítani a talaj minőségét, amiből szeretné, hogy a virágai kivirágozzanak, nem a gaz hatásaival foglalkozik, azaz azzal, ami a felszín felett van, hanem igyekszik gyökerestől kitépni a gazt. És amikor a gyökeret húzza ki, annak a gaznak a hatásai sem láthatók többé.

Ezért, az Igazságban, nem azért jövünk, hogy javítsunk azon, amire a kert felszíneként gondolnál, hanem azért, hogy a gyökérre mérjünk csapást, ami mélyen az elmében található, abban a mélységben, amit én Szívnek vagy Léleknek hívtam. Minden, amire mi törekszünk tehát, arra való, hogy gyökerestől tépje ki a félelem gazát, ami otthonra lelt lényed mélyén.

És ebben az elmúlt évben, ahogy te ismered az időt, arra törekedtünk, hogy megosszuk veled azt, amit választásunk szerint A Szív Útjának hívunk, mely megkövetelte[2] (azoktól közületek, akik igazán részt vettek abban az odaadásban, ami szükséges annak a bölcsességnek a befogadásához, amit kínáltunk nektek) – A Szív Útja arra lett megalkotva, hogy megkerülje a kognitív vagy gondolkodó elmét, és a félelem gyökereire mérjen csapást, melyek az elme mélyén és ezért egy olyan helyen találhatók, ami legnagyobbrészt, te úgy hívnád, tudattalan. Minden, amit teszünk, arra hivatott, hogy ezt a gyökeret eltávolítsa lényed mélyéből.

Nem tehetjük meg ezt helyetted, csakis veled együtt tudjuk ezt megtenni. Mert Isten Fiának elméjére soha nem lehet ráerőltetni semmit sem. A Szentlélek nem tesz erőfeszítést, hogy elbitorolja vagy elvegye tőled a szabadságodat. Mert a szabadságodban lakozik minden erő a Mennyben és a Földön. És a Kegyelem nem száll alá, míg Atyád nem tudja azt, hogy te hajlandó vagy előkészíteni a helyet, hogy befogadhasd azt. És ezért van az, hogy a gyógyulás és felébredés folyamatában nem szükséges a Szeretetet keresni. Csak az szükséges, hogy előkészítsd a helyet, a talajt az által, hogy felkutatod a Szeretet előtt lévő akadályokat, melyek mind a félelemre vezethetők vissza, és az, hogy hajlandó legyél fellazítani ezt a gyökeret, hogy el lehessen távolítani tudatosságod kertjéből.

És akkor a Kegyelem Esője, mely megtisztít, átalakít, felébreszt, és elhozza az elmébe a Krisztusi Tudatosságot, gyengéden lehullhat. Mert amikor az eső kemény talajra hullik, felveri a talajt és elfolyik, és a kert terméketlen marad. De a bölcs kertészt, aki felpuhította a talajt, aki elérte és elkezdte kihúzni a gyökereket, hogy fellazítsa a talajt, és puhává és nyitottá és porhanyóssá tegye, azzal a szándékkal, hogy egy gyönyörű kertet hozzon létre, valóban támogatni fogja a Kegyelem Esője, mely gyengéden hullik alá, anélkül, hogy megdolgoztak volna érte – szabadon adatik.

Ebben az évben, a Kegyelem Cseppjei lettek felkínálva számodra, minden egyes hónapodban. Némelyiket megkaptad; némelyiket nem vetted észre. Némelyik arra vár, hogy behatoljon a tudatosságod mélyebb rétegeibe, ahogy folytatod a hajlandóságod, hogy elengedd a félelmet. És hirtelen, a Kegyelem egy Gyöngye, amit eddig nem fogadtál be, mélyre süllyed majd. És elérkezik a felismerés, elérkezik a felébredés. És hirtelen azt találod majd mondani,

Várjunk csak egy percet! Ez a felismerés, ez a látomás, ez a megértés, amiben éppen most részem volt, úgy hangzik, mint valami, ami az első leckében volt. Hm, azt hiszem, visszamegyek, és elolvasom. Igen, itt is van! Azon tűnődöm, vajon miért nem vettem észre először?

Ez egyszerűen az a természetes folyamat, mely során a Kegyelem Esőcseppjei számára nem volt még hely, ami befogadhatta volna őket.

Értsd meg hát, és ez nagyon fontos, ahogy a következő évbe mozdulunk, hogy minden, ami ettől a ponttól kezdve történik, azon alapul, hogy a kertész milyen jól művelte meg a talajt azokkal az eszközökkel, amiket adtunk. Ha az eszközöket nem használta, a talaj kemény marad, és az esőcseppek elfolynak, és összegyűlnek a kert szélén, arra várva, hogy a talaj megfelelő módon legyen előkészítve. Mind közül az, ami folytatódhat, és folytatódni is fog, hogy a legjobban szolgáljon téged, az az egyszerű, öt perces gyakorlat, ami során Krisztusként lakozol, és megfigyelsz mindent, amit látsz, mindent, amit érzel, mindent, amit gondolsz, mintha egy tökéletesen Felébredett Krisztus lenne az Egyetlen, aki abban a székben ül.

Tudom, hogy ez túl egyszerűnek hangzik számodra, de az út könnyű és erőfeszítés nélküli. A bonyolultság a világtól való, és nem Isten Elméjéből született. Ezért folytasd csak ezt a gyakorlatot, és engedd meg neki, hogy ez legyen az az alapzat, amiből a talajt előkészíted, a félelem gyökereit meglazítod, oly módokon, amit a gondolkodó elmével nem foghatsz fel! Mert a félelem gyökerei nem pusztán eszmék. Hanem az eszmék hatásai. Megengedted, hogy mélyre hatoljanak abba, amit te a tudattalannak hívsz. Ezért van az, hogy Az Átalakulás Útja – ami egyébként az elnevezés, a cím, amit adni fogunk mindannak, amit a következő naptári évedben osztunk meg veled -, ezért van az, hogy Az Átalakulás Útja nem a küzdést követeli meg, hanem a megengedést; nem a gondolkodást, hanem az elengedést… az érzést; nem a cselekvést, hanem a bizalmat.

A félelem gyökereit egy olyan szinten kell feloldani, ami mélyebben van annál, mint amit a tudatos, gondolkodó elme el tud érni. Az elme soha nem arra lett megalkotva, hogy a mestered legyen, hanem arra, hogy összhangba kerüljön a Felébredett Szív szolgálójaként, éppen úgy, ahogy a virág szökken szárba, és bocsátja ki illatát, hogy mindenki érezhesse, a talaj mélyéből, ami láthatatlan, de jól elő lett készítve, hogy csak azok a gyökerek gyűjtsék össze a táplálékot a talajból, melyek az Életről és szépségről beszélnek, nem azok, melyek a félelemről és méltatlanságról.

Keresd hát azt, hogy vége legyen a keresésnek! Mert a hely elő van készítve számodra, csak oda kell menned. Ezért egyre mélyebben ki fogjuk művelni az önátadás művészetét, egyre mélyebben megpihenve a csendnek azon a helyén, ami az átjáró a tökéletes Isteni Bölcsességbe. A Szív Útja a talaj előkészítése, ami lehetővé teszi, hogy Az Átalakulás Útja igazán megtörténjen. És az átalakulás nem teljes, míg be nem burkolja, át nem járja, és ki nem fejeződik azon az életen keresztül, amit ismersz, pontosan ott a te porszemeden, ami az egyik univerzum egy apró részében egy nap körül kering – a te Földeden, a te időszakodban, a te kapcsolataidban, a te tapasztalásodban, a te életedben, ahogy te ismered azt, ahogy te éled azt, ahogy te lélegzed azt, ahogy te érzed azt!

Szóval, neked mondom, aki ezt olvasod (és a lélegzet elkezd megállni), engedd, hogy a légzés áramoljon, és ismerd fel, hogy a nagyszerű technológiáitokkal, megvan a szabadságod arra, hogy visszamenj és megnézd, van-e valami, ami felett elsiklottál! Ahogy ezt teszed, tegyél így a Krisztusság helyéről:

Én az vagyok, aki azt választja, hogy rálép Az Átalakulás Útjára, amin az emberi tudatosság, az emberi megélt tapasztalás az élő kifejeződésévé, gyümölcsévé válik annak, ami abból a talajból kelt ki, melybe a Kegyelem és a Szeretet és a gyógyulás gyökerei jól el lettek ültetve.

Nem abból a nézőpontból, hogy valamit helytelenül csinálsz, hanem abból a vágyból, hogy az a mesterkertész legyél, aki olyan gyümölcsöt érlel, ami a szépséget és az öröm illatát terjeszti ki, hogy mindenki megkapja, mindenki lássa, mindenki megcsodálhassa azt.

És mégis, az a szépség, mely a kertész gyönyörű kertjéből bújik ki, nem építi fel a mesterkertész egóját, mert a mesterkertész tudja, hogy ő csupán a talaj őrzője. Hogy az a csoda, amiből egy virág hajt ki, nem az ő tulajdona, csupán az, ami felett gondnokság adatott neki: a tudatosság. És a tudatosság az Élet ajándéka, mely Isten Elméjéből áramlik. A te elméd tehát a kert talaja. És minden felébredés, és minden átalakulás nem máshol történik, mint ebben a kertben.

És rögtön, néhányatok az elmét még mindig úgy szeretné megérteni, mint valamit, ami be van zárva a koponya formájába, és valami módon együtt lakozik azzal, amit az agy szürkeállományának hívtok. Biztos lehetsz abban, az elméd korlátlan örökké. És a test, ami az öt perces gyakorlatod alatt a székben ül, olyan, mint egy csepp tajték a végtelen óceán egyetlen hullámának legapróbb csúcsán. És maga ez az óceán az Elméd korlátlan kiterjedésében létezik. Te a Tudatosság vagy, mint olyan – Tiszta Szellem!

Az egyetlen kérdés tehát ez: Hajlandó vagy-e megengedni ennek a csepp tajtéknak, hogy azzá alakuljon át, ami teljesen és mindig csakis Isten Szeretetét fejezi ki, habár ez a kifejeződés még mindig csak átmeneti, mert a test az idő mezejéből emelkedett ki, és eltűnik majd az idő mezejében? Hajlandó vagy-e azt mondani, „Egye fene!”, és megengedni ennek a Szeretetnek azt, hogy teljesen megtestesüljön úgy, ahogyan lehetséges, a másodpercnek arra a töredékére, míg a test e világban van?

Mert biztos lehetsz abban, hogy olyan mértékben, amennyire a figyelmed a mesterré válás kifejezésére fordítod, ami Az Átalakulás Útjának a hatása ebben a világban, ebben az apró, kis pillanatban – olyan mértékben, amennyire ezt teszed, olyan mértékben, amennyire bölcsen használod az időt arra, hogy a megtestesült Krisztus legyél, biztos lehetsz abban, hogy amikor a test eltűnik, és többé nem rejti el előled annak a Fénynek a fenségességét, ami vagy, a Fény nem lesz vakító számodra. És nem fogsz összehúzódni a félelemtől. Csupán elengeded majd ezt a világot, gyengéden és olyan könnyedén, ahogy egy gyermek teszi félre azt a játékát, amit kinőtt már, mert a hasznossága teljessé vált. Mindent, amit látsz – a testet, a kapcsolataidat, az eszközeidet, a csillagaidat és a szeleidet és a vizeidet – végül félreteszed majd, nem tagadásból, hanem egyszerűen abból a felismerésből, hogy már nem hasznosak többé.

Valóban, szeretett barátom, ahogy elérkezünk a befejezéséhez ennek az egyetlen, rövid évnek együtt, nézd meg jól, hogy van-e a Kegyelemnek olyan Cseppje, amit nem vettél észre! Nyisd meg a szíved még mélyebben! Engedd meg a Kegyelem e Gyöngyeinek, Esőcseppjeinek, hogy még mélyebben behatoljanak, nemcsak mint eszmék a gondolkodó elmébe, hanem mint érzések még a test sejtjeibe is! Hagyd, hogy megteremtsenek számodra egy édességet a lélegzet áramlásában, egy érzékenységet, ahogyan a lábaid érintik a Föld talaját minden egyes lépéssel! Hagyd, hogy elkezdjék átalakítani azt, ahogyan kezed a testvéred vállán pihen! Engedd meg ennek az édességnek, hogy áthassa a tekinteted, ahogyan ránézel valakire – lásd Krisztust benne, mely egy gyönyörű virággá növekedik, aminek az illata és szépsége sokakat áld majd meg! Mert senki nincsen közöttetek, aki nem a kibontakozó Krisztus. És mindig emlékezz arra, hogy amire tekintesz, azt kapod, ugyanúgy, ahogyan azt tanulod, amit tanítasz!

Nézd meg jól hát, és kérdezd meg magadtól ezt:

Kit ismerek az életemben, akit elítéltem, és bezártam egy bizonyos dobozba, és akiről eldöntöttem, hogy ő csupán az?

Ebben találsz majd egy gyümölcsöző meditációt a fennmaradó idődre, míg el nem kezdjük azt, amit Az Átalakulás Útjának fogunk hívni. Más szóval, van körülbelül harminc napod, hogy rászánj elég időt, és bölcsen használd azt, hogy megengedd, hogy visszatérjen hozzád azoknak a neve, képe, arca, akikkel így tettél, és így szólj,

Tudod, anya, apa, ex – bármi is legyen ez – értem már. Belehelyeztelek egy dobozba, és eldobtam a kulcsot. Be vagy zárva, ezzel ezt mondtam. És most, felszabadítalak, hogy én is felszabadulhassak.

És elmélkedj a képükön! Engedd meg, hogy visszatérjenek az együtt megélt tapasztalatok emlékei! Ha vannak érzések, mindenképpen engedd meg magadnak, hogy érezd őket! Tekints rájuk az elmédben, míg nem érzed azt az édességet, ami feloldja a börtönt, amibe vetetted őket! Mert amikor ez a börtön elkezd felolvadni, érzékelni és tudni fogod, hogy a te szabadságod virágzik.

Nem viheted a félelmet a Szeretetbe. Nem viheted az ítélkezést a megbocsátásba. Nem viheted a korlátozást a korlátlanságba. Ezeknek a dolgoknak azon a szinten kell elengedődniük, amin először meg lettek teremtve. Ezért jegyezd meg, hogy ezt a gyakorlatot nem szabad félvállról venni! Adj magadnak harminc napot azzal a célkitűzéssel, hogy igazán visszamész, és – mondjuk így – teljessé teszel minden olyan megbocsátást vagy elengedést, amit még el kell végezned! Ne hagyd, hogy az elme így szóljon,

Nem tudom, hogy ezt elég jól csináltam-e.

Mert értsd meg, hogy a Vigasztaló szabadít fel téged és a másikat, a te hajlandóságodon keresztül, amikor is megengeded azt, hogy ez megtörténhessen!

Na most, ennek van néhány hatása. Ez azt fogja jelenteni, hogy ha igazán megtetted ezt, soha többé nem lesz semmilyen mentséged vagy kifogásod arra, hogy bármilyen tapasztalást, amiben részed volt, bármilyen érzést, amit valaha is éreztél, mondjuk úgy, a másik személyhez köss, a börtönének, amibe te vetetted őt, az ő oldalán található végéhez. Gyakran, az emberi elme, az egoisztikus elme az ítélkezésének kabátját annak a börtönnek az akasztójára szeretné felakasztani, amibe te zártad be az illetőt.

Az, amit tapasztaltam, az apám alkoholizmusának az eredménye.

Az, amit az életben tapasztaltam, annak az eredménye, hogy anyámnak minden héten negyvenezer viszonya volt.

Az, amit tapasztaltam, annak az eredménye, hogy az üzlettársam ellopta az aranyérméim.

és a többi.

Az, ami a szenvedésem okozta, az égen található csillagok állásának eredménye, amikor választásom szerint inkarnálódtam. Bárcsak a csillagok tették volna a dolgukat, akkor rendben lennék!

Itt az idő, teljesen, ahogyan befejezzük ezt az évet A Szív Útján (és azoknak, akik majd befejezik sok év elmúltával) – mondom neked, ne lépj rá Az Átalakulás Útjára, míg igazán és teljesen ki nem elégítetted a tudatodat azzal, hogy nem ragaszkodsz annak az érzékelésnek a legapróbb szikrájához sem, hogy bármilyen módon annak a világnak az áldozata vagy, amit látsz! Semmit sem a kapcsolataid okoztak. Mindegyik pusztán azt mutatta meg neked, amiről már eldöntötted, hogy igaz lesz. A világ tehát nem az oka semminek sem. Csupán azt látod, amire a tudatosságod szabadságát használtad, hogy önmagadról kiagyald.

A hiányt nem az adózás okozza. Az adózást az a döntés okozza, hogy szükséged van arra, hogy egy rajtad kívül lévő hatalomban higgy, ami megköveteli minden energiád. Nem a kormány okozza, hogy alárendelt legyél. Az az érzésed, hogy alárendelt, bűntudattól vezérelt, gyenge és korlátozott vagy, az, ami megszüli a kormány eszméjét. És aztán néhányan, mint szerető testvéreid, így szólnak,

Hát, akkor én majd eljátszom ezt a szerepet.

És ők válnak a politikusaitokká, akik megteremtik azt az érzést benned, már elnézést a kifejezésért, hogy „tele van a tököd”.

A világot semmi más nem okozza, mint az, amit szabad tudatosságként választasz. Kitaláltál egy gondolatot, és belemerültél abba, ami visszatükrözi számodra azt, amiről már eldöntötted, hogy hinni fogsz benne. Ez azt jelenti, hogy Az Átalakulás Útja egy olyan út, amin magadhoz öleled azt az erőt, minden egyes pillanatban, amivel teljes felelősséget vállalsz azért, hogy egyértelműen eldöntsd, mit látsz, és azt, hogy nem fogod beérni ennél kevesebbel. Minél jobbá válsz ebben, annál gyorsabban történik ez meg. Míg el nem éred azt a pontot, ahol bekövetkeznek a csodák.

És mégis, mindez csak azok számára csodálatos, akik nem értik, hogyan működik a tudatosság. És elérheted azt a helyet, ahol kitartod a tenyered, és a valaha megteremtett legédesebb ízű almára vágysz, és az szó szerint megjelenik a tenyereden. Természetesen, ezen a ponton, már messze meghaladtad annak bármilyen szükségét, hogy egyáltalán megtartsd azt a gondolatot, ami egy fizikai formát követelne meg.

Elkezded majd érezni, hogy mesterré válsz az által, hogy képes leszel ránézni a világra, amit látsz, és megfigyelni tisztánlátással, mi változott benne, és azt, hogy milyen gyorsan és erőfeszítés nélkül manifesztálódik az, amire a szív igazán vágyik, mert összhangban van Isten Elméjével. Amikor a tiszta vágy és annak manifesztálódott tükröződése közötti távolság egyre kisebb és kisebb és kisebb, szó szerint érzékelni fogod az érző testben, hogy a mesterré válás mélyül benned, és hogy csupán Isten Gyermeke vagy, aki játszik, szüntelenül, minden lehetőségek homokozójában, amit az Elmének hívunk… és hogy szó szerint semmi nincs odakint, ami szilárd lenne, semmi nincs odakint, aminek ne lenne köze hozzád.

Szóval! Efelé tartunk, ha szeretnél velünk jönni ezen az utazáson, ha hajlandó vagy igazán elköteleződni amellett, hogy gyökerestől kitépd a félelem minden gyökerét, mely behálózta elméd mélyét, ami tudattalanná vált az öngyűlöleted miatt. Ezt hívják az Istentől való elkülönülésnek. És ezért, mivel tudattalanná vált, uralkodott feletted. Itt az ideje annak, hogy elengedd az ural-hat-atlant, azáltal, hogy megengeded annak, ami egyedül képes gyökerestől kitépni a félelem gyökerét, hogy jöjjön, és elfoglalja jogos helyét benned: a Krisztusi Tudatosságnak.

Szóval! Megkaptad a házi feladatodat. Menj belülre, és tedd fel ezt a kérdést,

Amikor a harmadik lecke volt soron, és én olvastam, de közben megpróbáltam megnézni a focimeccset is a tévében, kíváncsi vagyok, vajon átsiklottam-e valami felett? Hm. Amikor a hetedik leckét olvastam, de éppen úton voltam a vacsorás randira azzal az új testtel, ami annyira csábító volt számomra, tényleg eleget üldögéltem azzal a leckével, és kivontam belőle minden gyöngyöt, amit kínált? Talán visszamegyek, és igazán rászánok egy órát, mely során tudatosan félreteszem a világot, és – amit olyankor csinálsz, amikor ezt teszed – „csüngeni fogok minden egyes szaván”.

És mégis, egy ellazított testtel és egy puha légzéssel és egy nem befeszült elmével, légy olyan hát, mint egy szivacs, ami megengedi az esőcseppeknek, hogy magába szívja őket az éned, és ez minden. A tudás nem egy kognitív küzdelem. Nem az eszmék elrendezése egy olyan sorrendben, ami kielégíti a gondolkodó elmét. A tudás annak a rezgésnek a befogadása, ami elkezdi fellazítani a szív talaját, és feloldja a félelem gyökerét a lényedből. A tudás az eredménye azon kert átalakulásának, ami megadatott neked, és amit rád bíztak – az elméd terének, ami te vagy. És az elme átjárja a testet. Átjárja a teret körülötted, és egybeolvad és táncol a többi végtelen kapcsolati hálóval, amiket a többi elmének hívunk – az energia táncol az energiával, korlátlanul örökké, melyből az idő minden dolga megszületik és eltűnik.

Szóval, látod, ahol én lakozom, az mindenhol van, egy időben. És ezért te is; egyszerűen nem tudod még. Barátok végtelen sorával lakozom, akik felismerték az Igazságot, és felszabadultak. Örökké teremtenek ők, szüntelenül, azt, ami kiterjeszti a kincsüket, a jót, a szentet és a gyönyörűt. Sokan adtak neked ábrázolásokat arról, ahogy angyalok kórusai zengik Isten dicséretét. Ugyanerről van szó.

Mert amikor az öröm kiterjesztése szabaddá válik, hogy csakis a jót, a szentet és a gyönyörűt fejezze ki, ez olyan, mint sok hangjegy rezgése, a kreatív tudatosság kórusa, az isteni szikrái, akik a tökéletes korlátlanságban lakoznak, és tudják ezt, és szüntelenül a legmélyebb boldogságukat terjesztik ki azáltal, hogy megengedik a jónak és a szentnek és a gyönyörűnek, hogy átáramoljon rajtuk abból a végtelen, titokzatos, felfoghatatlan, feltartóztathatatlan Elméből, Ami Van – Istenből -, ahogyan a nap fénye teremti meg, és ragyog keresztül a napsugarakon át, melyek fényként terjednek ki az univerzumod távoli zugaiba, amiből bolygók és állatok és víz és fák és madarak és emberek születnek.

Képzeld el hát, hogy ez a végzeted: hogy elfoglald jogos helyed mellettem, hogy csatlakozz testvéreidhez a végtelen és tökéletes kreativitásban, ahogyan a hárfán játszó futtatná végig ujjait a húrokon szüntelenül, a leggyönyörűbb hangjegyeket megteremtve. És a kombinációknak sosem szakad vége. És minden egyes pillanatban megtapasztalod azoknak a virágoknak a gyümölcsét, melyek abban a kertben növekednek, amit jól előkészítettél, hogy befogadja a Kegyelem Esőjét – örökké, örökké, a jó, a szent és a gyönyörű áramlik át akadálytalan elméden, ami tökéletes házasságban vagy egységben nyugszik Azzal, ami a Teremtőd, a Forrásod.

Nem rossz módja annak, ahogyan eltöltheted az örökkévalóságot! De ha előretekintesz, és úgy érzed, hogy távolság van aközött, ahol vagy és ahol ez a valóság van, nem fogod észrevenni a gyakorlási lehetőségeket pontosan ott, ahol most vagy, melyek szükségesek ahhoz, ami felé tartasz, azáltal, hogy lényeddel megtestesíted azt most. Hallottad a mondást, hogy az ezer mérföldes utazás az első lépéssel kezdődik. És a kezdet éppen olyan fontos, mint a befejezés. Mert a kezdetben már jelen van a befejezés. Az Átalakulás Útja arra kér tehát, hogy igazán jelen legyél ott, ahol vagy, hogy szándékosan és tudatosan gyakorold minden egyes gondolattal és minden egyes lélegzettel azt a szükséges hajlandóságot, ami lehetővé teszi, hogy a félelem gyökere feloldódjon, s így csak a jó és a szent és a gyönyörű legyen az, ami kiárad belőled, akár egy fényjel, amit a teremtés felé küldesz ki.

Ne késlekedj! Ne pazarold az időt! Az időt valóban el lehet pazarolni. De jól figyelj, mert az idő is kárba mehet! Van egy mondásotok, amit sok butuska filmetekben hallunk, amiben valaki jól „szétcsapja magát”.

Megyek, és szétcsapom Charlie-t.

Hányszor voltál te a maffiavezér, és mondtad azt magadnak,

Hát, azt hiszem, szétcsapom magam?

Hányféleképpen váltál tudattalanná? Hányféleképpen tompítottad el az érzéseidet? Hányféleképpen ítélkeztél testvéreid felett? Hányféleképpen döntöttél úgy, hogy ragaszkodsz olyan gondolatokhoz, melyek azt mondják,

Sose leszek képes erre. Minek? Értelmetlen.

Ó, igen! Éppen ezzel fogtál fegyvert a saját fejedhez, és húztad meg a ravaszt. Szétcsaptad magad azzal, hogy elpazaroltad az időt.

Minden pillanat olyan, mint egy átjáró, amin keresztül kifejezheted a jót és a szentet és a gyönyörűt, kiművelheted a tudatosságot, amiben egyre növekszik az erő arra, hogy így tegyél. Ó, szeretett barátom, az időd pillanatai oly értékesek! Ne nézz a világra, és szólj így,

Hát, egye meg a fene, ez csak ugyanaz a régi világ!

Emlékezz hát arra, ahogy elkezdesz megérkezni ezen év Szív Útjának befejezéséhez, hogy amit önmagadon kívül látsz, az csupán tükröződése annak, amit megengedtél, hogy benned éljen! És egyszerűen tedd fel ezt a kérdést,

Ez olyasvalami, amit szeretnék folytatni? Mit akarok igazán? Mire való maga a tudatosságom? Mi mellett kötelezem el magam? Mit mondok, hogy miben hiszek? Mit ruházok fel az érték erejével, választásom szerint szabadon?

Mert amit értékelsz, azt tapasztalod meg [csettint] azonnal. És a világ fejet hajt majd, és azt mondja,

Rendben van. Tudomásunkra hoztad, mit értékelsz. Visszatükrözzük neked, mert szeretünk, mert a részeid vagyunk. És Isten ments, hogy elvegyük tőled a szabad akaratodat!

Szóval, ha értékesnek tartod a reménytelenséget, a világ egy reménytelen hely lesz. Ha értékeled az aranyérmék hiányát, továbbra is az aranyérmék hiányát fogod látni – ami pusztán energiaáramlást jelent. Ha a magányt értékeled, továbbra is egyedül leszel. Ha értékesnek tartod azt, hogy jogod legyen ítélkezni mások felett, meg fogod tapasztalni az elkülönülés gyümölcsét.

Ha az édességet értékeled, elérkezik majd az édesség. Ha a Szeretet befogadását tartod értékesnek – erre körültekintően figyelj -, ha a Szeretet befogadását tartod értékesnek, a világ teljesen más köntösben kezd el majd kopogtatni az ajtódon. Más rezgések, más gondolati minták fognak visszatükröződni, melyek lehetővé teszik számodra a Szeretet befogadását. Mert semmit sem lehet befogadni addig, míg elő nem készítették annak belépésére a helyet. És csak azt vagy képes adni, amit hajlandó voltál befogadni. Ha egy csepp vizet fogadsz be a poharadba, az minden, amit valaki másnak adhatsz. És az, aki mindent befogad, mindent odaad. És az, aki mindent odaad, tízszeresen többet fogad be.

Szóval, ez egy jó év volt. És néha jól szórakozva figyeltük, de mindig nagy együttérzéssel, és mindig tökéletes türelemmel, és mindig tökéletes Szeretettel. Hívtunk a téren és időn át, és ha meghallottad a hívást, a velünk való kapcsolódás, kapcsolat már megalapozódott. Nincsen tehát semmilyen híd, amin át kellene kelned, csupán a hajlandóságodra van szükség, hogy befogadd azt, ami igaz:

Jeshua mindig elérhető számomra. Mária mindig elérhető számomra.

Az, akit barátomnak hívsz, Germain, mindig elérhető számodra. A mesterek egész családja, felmenő ága, akik arra törekedtünk az időn keresztül, hogy létre hozzunk egy olyan frekvenciát és rezgést, ami képes feloldani a negatív gondolkodás hatásait, amit az elmédből kiterjesztettél, ami megteremti a füstöt és fátylat körülötted – hogy ezt feloldjuk -, mi mind elérhetők vagyunk számodra, és a számunk egy egész légió!

Biztos lehetsz abban, hogy nem vagy egyedül. És bármelyik pillanatban, csak hívnod kell engem, és én veled vagyok. És nem egyedül jövök! Néhányatoknak ezért nagyon is javasolnánk a következőt, azokban a pillanatokban, amikor úgy érzed, egy kis segítségre van szükséged, amikor látszólag félelem jön fel, de tudod, hogy tovább kell menned, mindegy, hogy azért, mert aranyérméket kell költened arra, hogy ellátogass egy tanítóhoz, vagy megfizesd a tizedet valamelyik egyháznak, bármi is legyen az, bármiről is gondolod azt, hogy félsz tőle, egyszerűen szólj így:

Angyalok és mesterek és barátok seregei, akiknek száma a megértést meghaladóan végtelen, ti, akiket közvetlenül Isten küldött hozzám, hogy átsegítsetek ezen a nehézségen, gyertek most, mert így szólok, és elfogadom a segítségeteket! És ezért ez így VAN!

És aztán tedd meg azt a lépést, amit meg kell tenned! Nem a képzeleted szüli majd. Veled leszünk. És a tökéletes vég bizonyos. A félelem nem más, mint az az illúzió, amit választottál, hogy értékelni fogsz, hogy megtapasztalhasd, milyen érzés a Szeretettől elkülönülni. Ez minden. Csupán meglengetted a kozmikus varázspálcád, és azt mondtad,

Legyen félelem, hogy megtapasztalhassam!

Ez minden.

Szeretünk. A jelenlegi megértéseden túl, szeretünk. Minden megértést meghaladóan, túl azon, amit a mi működési szintünkként érzékelhetsz, van Isten Szeretetének jelenléte, amit mi csupán feléd szeretnénk árasztani, hogy az adása által, folyamatosan befogadhassuk azt. Látod, a Tudatosság Törvényei számunkra is éppen úgy működnek, ahogyan számodra működnek! Mi csupán jobban tudatában vagyunk, ez minden.

Az a Szeretet, ami Maga Isten, örökké felfoghatatlan! A Napsugár soha nem foghatja fel a Napot. Én ennek a Napnak egy Sugara vagyok. Te ennek a Napnak egy Sugara vagy. Ezért mi Egy Lényegűek vagyunk, és ez a Lényeg egyedül az, ami az örökkévalóságon keresztül fenntart minket. És a legnagyobb öröm teljesen átadni önmagadat annak, hogy megengedd Ennek a Fénynek, hogy szüntelenül bevilágítsa az utadat.

És az, aki elengedi a világot, magához öleli Teremtőjét. És az, aki elengedi a félelmet, emlékszik a Szeretetre. Az, aki megtestesíti a megbocsátást, békében él. És az, aki feladja a kontrollt, ismeri a tökéletes bizalmat. És a Felébredett Krisztus, aki elengedte a félelem csomóját, amit „énnek” hívunk, örökké korlátlanságban nyugszik, tökéletes egységben a Teremtés egészével. És ez az egység soha nem szűnik meg. Csupán tágul és kiterjed, ahogy az Élet tör elő, ahogy a Teremtés tör elő, kiterjesztve a jót, a szentet és a gyönyörűt.

Egy virág, ami tavasszal kivirágzik egyetlen napra, a jó, a szent és a gyönyörű. A madár, amelyik leszáll a kerítésedre, és elénekli reggeli dalát, ebből a végtelen, tökéletes Napból jött létre, és az éneke Isten Fiának örömét terjeszti ki. Valamelyik testvéred mosolya, aki a Kegyelem egy Gyöngyét rajtad keresztül kapta, Maga a Teremtés, és a jó, a szent és a gyönyörű megjelenítése. A napfény sugarai, melyek e világ óceánjain táncolnak, kreatív módon éneklik a jót, a szentet és a gyönyörűt. Minden szeretetteljes gondolat, aminek megengeded, hogy kiművelődjön saját elméd kertjében, a t, a szentet és a gyönyörűt terjeszti ki.

Ezért énekeld ezt a dalt szüntelenül! És legyél hajlandó arra, ahogy zárjuk ezt az évet, hogy megünnepeld azon hajlandóságod, hogy tökéletes szándékossággal magadhoz öleld a te kreativitásod és azt az erőt, ami a tiéd, a hatalmat afelett, hogy mit ültetsz elméd talajába! Készítsd fel ezt a talajt jól, ahogy befejezed ezt az évet, hogy a Kegyelem Gyöngyei elvihessenek téged Az Átalakulás Útjára!

És így, szeretett barátom, mikor ezt hallod, már megünnepeltétek a születésnapotokat, mint azok a napsugarak, melyek azokon a történeteken keresztül fejeződnek ki, ahogy Krisztus megszületett ebbe a világba. Úgy tűnik, hogy ez kétezer évvel ezelőtt történt? Számomra. Nincs-e itt az ideje most számodra, hogy megengedd ugyanennek a születésnek, hogy teljesen végbemenjen benned?

Ezért, befejezzük üzenetünket e mostani alkalommal. Tudd, hogy megtiszteltetésünkre és örömünkre szolgál együtt lakozni veled. És lények egész sokasága vesz körbe téged minden egyes pillanatban, amikor emlékszel arra, hogy azt választottad, megválaszolod a hívást, mely egészen Isten Elméjébe vezethető vissza, Aki kinyúlt, hogy visszahívja az Ő Teremtését, téged, Önmagához, hogy tudatosan a Szeretetet terjeszthesd ki szüntelenül.

Igen, sort fogunk keríteni arra is, amit a kérdés/válasz résznek hívunk. De most, a békét kínáljuk számodra. Szeretetet adunk neked. Tökéletes türelemmel ölelünk át téged, ismerve az egyedüli Igazságot, ami igaz rólad. És soha nem hagyunk el téged.

Béke legyen hát veled mindig!

Ámen.

.

[1] Fordítói megjegyzés: Utalás Jayemre.

[2] Fordítói megjegyzés: Mivel a fordítás az eredeti szerkesztetlen hanganyagok átiratozásából készült, néhány helyen találhatók félbehagyott mondatok, ahogy Jayem Jeshuát csatornázta élőben. Semmi sem lett módosítva, ezért előfordulnak ilyesmik a leckékben másutt is. Érdemes a jelentésre fókuszálni ilyenkor, nem a helyes mondatszerkezetre.

.

Kérdés és válasz

Első kérdés: A keresztre feszítésed napján, úgy mondják, hogy így szóltál, „Atyám, miért hagytál el engem?” Kifejtenéd ezt? Ki is fogod?

Válasz: Ez mindig a megfelelő kérdés. Először is, valóban, választ adtam erre egy bizonyos valakinek, akiről neked is tudomásod van. Nagyon javasolnánk azt, hogy pusztán kutasd fel ezt a választ, mert nem azért adtam, hogy titokban maradjon! Na most, helyesbítenénk ezt még azzal, hogy bevallom, azóta is bűntudatom van amiatt a mondat miatt. [Nevetés]

Szeretett barátom, ha nem érintettem volna az emberség velejét és azon tapasztalást, amiben neked is részed volt, hiábavaló lenne számodra, hogy odafigyelj rám. És nem lenne semmi, amit kínálhatnék számodra. Ezért ha a világodba jöttem volna, és mondjuk úgy, áthatolhatatlanná tettem volna magam a kétellyel, fájdalommal, bűntudattal, könnyekkel, dühvel, vagy ami eszedbe juthat még – igen, még a kéjvággyal – szemben is, ha így tettem volna, az értelmetlenné tette volna a kapcsolatomat veled.

Ezt adjuk módosításaként, pontosításaként, hangsúlyozásaként valaminek, ami nagyon fontos, amit aztán ki lehet egészíteni, vagy hozzá lehet adni ahhoz a válaszhoz, amit felkutatsz majd, ami már megadatott. Van-e ennek értelme számodra?

Ez egy nagyon jó kérdés, ám végül, fordítsd meg, és kérdezd meg önmagadtól,

Miért mondtam azt, „Atyám, miért hagytál el engem?”

Ez olyasvalami, amin eltűnődhetsz.

.

.

Második kérdés: Látszólag sok-sok nő van, akik rákapcsolódnak Mária Magdolna emlékeire és tapasztalásaira. Tudnál beszélni erről, illetve ennek az egy léleknek a széttöredezéséről?

Válasz: Szeretett barátom, arra hívnánk fel a figyelmedet itt, hogy sokan vannak, amit te úgy hívsz, férfi testben, akikről ugyanez szintén elmondható, kicsit még mélyebben titokban tartva ezt, mert úgy érzékelik, hogy ezt aztán igazán őrültségnek látnák vagy érzékelnék mások.

Hát, mivel csak ez a berendezésem van…

amit nemi szerveknek hívsz, és az, ami segít – a test prokreációs folyamatában,

mivel a test egy bizonyos típusú, biztos, hogy nem ismerhettem inkarnációt bármilyen más formában. Szóval, ha úgy szólnék valakihez, hogy „Azt hiszem, emlékszem arra, hogy az a Mária voltam, akiről beszélsz”, akkor bizonyosan kinevetnének. Mert végül is, a mellkasomon túl sok szőr van. De nem, egyébként nem hiszem azt, hogy én csak egy test vagyok!

[Nevetés]

Na most, mi történik? Kezdetben az Elme Egy. Te – a címzettünk most mindegyik „te” – Ez az Elme voltál. Egy olyan álmot álmodtál, amiben látszólag széttöredezésre került sor. Ebben a széttöredezésben olyan, mintha sok egyéni Fénypont, Lélek, az Isteni Szikrái jöttek volna létre, hívd magad annak, aminek akarod, akár egy Böfögésnek Isten Elméjében… nem számít. Ez az elkülönülés álmának következménye, ami a Valóságban soha nem történt meg.

Ez eléggé zavarja az elmét – hála Istennek! Ebben a folyamatban, sok világ született, és születik továbbra is, mivel az Elme töredezettnek érzékeli Önmagát. Egyetlen apró, apró, apró porszemen vagy Fényponton megszületett egy világ, amit Földnek hívsz, és ezzel minden rajta lévő életforma. És ezen az apró porszemen, kialakult vagy megteremtődött egy olyan időszak, amiben az emberi testeknek nevei vannak. És az elme elhiszi, ahogyan te is elhiszed még mindig, ma is, hogy te valamiképpen valami más vagy, mint az, aki veled szemben vagy tőled távol ül, pusztán azért, mert van egy test, ami megteremti azt az érzékelést, hogy távolság van közöttetek.

Egy ilyen nagyon is ideiglenes illuzórikus széttöredezés Az, Aki Mária Magdolnaként vagy Mária Magdalénaként ismert. Ebben az álomban megjelent valaki, akit Jeshua ben Joseph-nek hívtak. És az álom kifejeződésének folyamatában ők ketten, mondjuk úgy, egymásra néztek, és így szóltak,

Ó, Istenem! Milyen édes!

Azaz lelkekként, az álomnak még mindig részeiként – nem arról van szó, hogy valami magasabb helyről származunk, mint te. Együtt vagyunk ebben az egészben, mivel az Elme Egy.

Ebben az álomban létrejött egy kapcsolat, 2000 évvel ezelőtt egy megtestesült formában, ugyanannak az Elmének két Szikrája között, melyek egyéni tudatosságként manifesztálódtak. Az egyiket Jeshuának hívták, a másikat Máriának. És egy nagyon jó barátság alakult ki közöttük, amiben Jeshua látszólag a tanító és a megmentő és Mária gyógyítója volt, Mária pedig Jeshua támogatója, gyógyítója volt, és az, aki ébredését elősegítette.

Na most, a lényeg ez: A Fénynek ez az egyéni fókusza él mindenkiben. Hogy is lehetne másképp? Éppen így én, mint az álomnak egy egyéni aspektusa, mindenkiben teljesen ott lakozom. Te, ismét mindegyikőtökhöz beszélek, nem ismerhetnél fel engem Jeshua ben Josephként, az Isteni egyéni Szikrájaként, ami valahogy eléggé kitisztította a „cuccot” önmagából ahhoz, hogy emlékezzen az Igazságra, és megengedje annak, hogy keresztülragyogjon – nem ismerhetnél fel engem, vagy nem emlékezhetnél rám, ha én nem te lennék. Mindenki Önmagából indul ki.

Szóval, amikor ehhez a Mária Magdolnával kapcsolatos kérdéshez kezdettől fogva abból a nézőpontból közelítesz, hogy van valami elkülönült, ami rajtad kívül van, akkor mindenféle fantasztikus érzékelésmóddal és filozófiával fogsz előállni. Na most, az álomban, Ez az Egy, aki igazából te vagy, megtapasztalta a gyógyulás és felébredés folyamatát, egy átalakulást, a szív gyógyulását, megtapasztalta a velem és másokkal való kapcsolatot, megtapasztalta a szenvedélyt és érzékiséget – azt, amit az apró szikráknak hívsz, melyek tűzbe hozzák a sejteket. Amikor Ez az Egy meghalt – és a halál egy illúzió -, az energiának e kikristályosodott összeszűkülése, önmagában, soha többé nem inkarnálódott.

Ugyanakkor – bizonyos értelemben érzékelheted ezt ily módon -, kiterjesztette vagy kisugározta saját lényének Fényaspektusait vagy Fényszálait, melyek otthonra leltek a többi egyéni test-elmében. És ezért, a gyógyulás és ébredés folyamatában, Erre az Egyre a tudatosság azon részének egy aspektusának szimbólumaként érdemes tekintened, ami felébredőben van benned – az a rész, ami képes felismerni és szeretni Krisztust, és a karjaiba venni Krisztust, a te karjaidba, és a Szeretettként magához ölelni.

Itt az ideje elengedni azt az őrült érzékelésmódot, hogy létezik egy elkülönült te, ami különbözik az összes többi „te”-től, melyek újra meg újra inkarnálódtak. Azért beszélünk ily módon, mert a tanítónak rendelkeznie kell a nyelvnek egy olyan formájával, amit a tanítvány képes megérteni. De a lényeg az, hogy elvezessünk téged e nyelven és e megértésen túlra, hogy elengedd a kötődést és azt az értéket, amivel az egyéni múltat ruháztad fel. És bárkinek, aki úgy érzi, hogy ő biztosan Mária volt: Nem vagy különleges! Ne kövesd el azt az egoisztikus hibát, hogy kisajátítod Ezt az Egyet, azért hogy különlegesnek vagy Istenhez közelebb érezhesd magad!

Az értéked nem a múltban található. Nem abban található, aki voltál, hanem abban, mit választasz, hogy ki vagy most. És ha a neved Feri vagy Zoli vagy Szandi, nem számít. Mert Szandi éppen annyira Krisztussá lehet, mint egykor Mária volt. És valóban, Szandinak Krisztussá kell válnia, hogy szabad lehessen.

Az egoisztikus elme az, ami a múltra tekint. Az egoisztikus elme az, ami megköveteli a különlegességet. Az egoisztikus elme az, ami egyszerűen elutasítja, hogy megengedd magadnak azt, úgymond, hogy elégedett legyél Szandiként vagy Feriként vagy Gáborként vagy Anasztáziaként.[1] Ezek csupán hangok, melyek az éterben lebegve Krisztus megtestesülésének egy ideiglenes aspektusát nevezik meg. Szóval már kezded látni, miért létezhet annyi „Mária”. Néhányan őszintén az Egy Elme ezen aspektusára hangolódnak rá. Vannak olyanok, akiknek szükségük van annak az illúziónak a megteremtésére, hogy ők voltak Ez az Egy, mert megtagadják, hogy rendet tegyenek a saját házuk táján, és arra törekszenek, hogy visszanyúljanak, és megtalálják ezt az energiát, s aztán a sajátjuknak nyilvánítsák. Ezt hívják különleges kapcsolatnak.

Nézd meg jól hát, és vedd észre,

Van-e bennem bármi, ami az után sóvárog, hogy kinyúljon és megragadja egy másik részemet valami ősrégi múltban, hogy végre azt érezhessem, értékes vagyok?

Az egyetlen dolog, ami meghatározza az értékedet az, hogy milyen mértékben választod azt, hogy a Krisztusi Tudatosság megtestesülése leszel most.

Ezért tanítottam egykor, és tanítom továbbra is, hogy a reinkarnációban való hiedelem nem szükséges a felébredéshez. És ha azt gondolod, hogy az, biztos lehetsz abban, hogy ha van a múltból bármi, ami gyógyulatlan, az veled van most is. Tanulj meg csak arra figyelni, hogy vagy most! Mert ebben fogod felfedezni a hatásait annak, ami nem gyógyult meg ott, amit a múltnak érzékelsz.

Nem kell az Akasha Krónikák Könyvtárába menned, és kikeresned magad a világ kozmikus mikrofilm-lemezén ahhoz, hogy felfedezd, ki voltál, azért, hogy megérthesd, miért vagy egy akkora idióta most.

[Nevetés]

Na, végre rájöttem! Húha! Ah, ez mindent megmagyaráz.

Aztán lehajtasz még egy pohár sört. Az idiótaságodat pontosan most teremted meg, sehol máshol. Szóval, szeretnél az idiótaság hercegnője lenni? Vagy felveszed a köpönyegét annak, aki teljes felelősséget vállal a tapasztalásának megteremtéséért?

Azoknak mondom, akik látszólag vonzalmat éreznek a „Jánosok” és a „Máriák” és a „Péterek”, a „Júdások” felé, vedd észre, hogy ez azért jön fel a tudatosságodban, hogy meg tudd hozni azt a döntést, hogy szeretni fogod az álom e kifejeződését, és lásd benne a Krisztusit a lényegeként! Vond magadhoz! Szeresd! Engedd el! Hagyd, hogy beleolvadjon abba, ami vagy!

Ezért, mindenkinek mondom, elmélkedj ezen, különösen akkor, ha valamiféle ragaszkodást vagy vonzalmat érzel ehhez a Máriához, vagy azonosulást érzel vele, miért nem hagysz fel azzal, hogy karnyújtásnyira tartod Őt önmagadtól, és teszed fel a meditációdban ezt a kérdést,

Melyek Ennek az Egynek azok a tulajdonságai, amik miatt annyira vonzódom Hozzá? Mi az Benne, amit szeretnék, hogy bennem is meglegyen?

És vond magadhoz ezeket a tulajdonságokat! Ismét, mintha csak egy szivacs lennél. Tedd ezeket lényed részévé! Haladd meg a széttöredezést, ami az elkülönülés álmában történt! Van-e ennek értelme számodra?

Na most, tudom, hogy ezzel kapcsolatban, amit megosztottam, páran talán összerezzenek. Ha így van, ez csupán azt jelenti, hogy még szükséged van arra, hogy úgy érzékeld önmagad, mint akinek van valamiféle különleges kapcsolata, ami valahogy elveszett egy ősrégi múltban. Nem. Nem veszett el. És meg kell tenned egy újabb lépést, és felismerni, hogy el kell kezdened a munkát, ha ezt annak érzékeled, amikor is feldolgozod azt, ami még nem vált teljessé benned itt és most.

Megtestesítem-e a Krisztusi Tudatosságot?

Igen vagy nem.

Milyen lépéseket szükséges megtennem ahhoz, hogy ez megtörténjen?

Ez minden, ami erről elmondható.

Ennyinek elégségesnek kell lennie. Az egyetlen másik alternatíva természetesen az, hogy az idiótaság királyságában maradsz.

.

.

Harmadik kérdés: Említetted, hogy körülbelül 2003 emberen keresztül szólalsz meg. És van néhány ember, aki azt állítja, hogy St. Germain-t csatornázza. És Jonah azt mondta nekünk, hogy valójában senki nem csatornázza St. Germain-t. Csupán gondolatformákat kapnak. Szóval a kérdés ez: Vannak olyan emberek, akik autentikus módon csatornázzák közös barátunkat, St. Germain-t?

Válasz: A kérdésed technológiainak, filozófiainak mondható. „Kerülgeted a forró kását”, ahogy mondani szokták. A hatás az, ami számít.

Arra hívnánk fel a figyelmedet itt, hogy Ez az Egy, a barátom, aki egyszer – majdnem – a hóhérom volt… hogy ő, valóban, szimbolikus számodra. Mert kit érzékelsz te a hóhérodként? Ez az Egy sokakkal kommunikál. Mert Ez az Egy azóta megtanulta, hogy felelősséget vállaljon azokért, akiket Hozzá jelöltek ki. Ez az Egy valóban gondolatformákon keresztül kommunikál lények sokaságával. Ez az Egy egyébként még mindig felbukkan és manifesztál egy testet, amikor Ő úgy kívánja – csak azért, hogy eltöltsön néhány pillanatot egy park padján egy régi baráttal. Ez az Egy teljes korlátlanságban él.

Ezért olyan mértékben, ahogy ezek az elmék, akik az Ő gondolatformáit kapják, folyamatosan dolgoznak azon, hogy a kertjük jól megművelt és egómentes legyen, valóban nagyon pontosan tükrözik azt, amit Ez az Egy szeretne közvetíteni. Ahogy te érted azt, amit csatornázásnak hívsz, mely során Ennek az Egynek a tudatossága egybeolvad azzal az ideiglenesen kikristályosított formával, amit te egy bizonyos egyénnek hívsz, hogy az ő elméjén, mentális terén, nyelvi struktúráján keresztül beszéljen másokhoz, Ez az Egy, a barátom, valóban így tesz, időről időre. De ahogy te érzékeled, azoknak a száma, akiken keresztül ez a hatékony összeolvadás végbemegy, nagyon-nagyon csekély. Azt mondanánk, hogy két kezeden meg tudnád számolni őket.

De rengetegen vannak, akik Ennek az Egynek a gondolatformáit kapják, és rengetegen, akik nagyon-nagyon jó munkát végeznek abban, hogy közvetítsék ezeket a gondolatformákat, képeket, gondolatokat egy olyan nyelven, amivel az Ő üzenetét sokaknak át tudják adni a világodban. Segít-e ez neked ebben a tekintetben?

Válasz: Sokat.

Jeshua: Mindig ez számít: Bárki előtt, aki oly módon szolgál, amire a világod most csatornaként utal, ugyanaz a munka áll, folyamatosan, amit bárki más is tesz – a folyamatos önművelés, önátadás, megengedés, bizalom, elengedés, az egoisztikus tudatosság elengedése, a különlegesség szükségének elengedése, annak megfigyelésében maradni, hogyan is vagy igazán. Önátadás, önátadás, önátadás.

Nem én vagyok az alkotó és a cselekvő.

Nem az vagyok, aki bármit is tudna.

Semmire sincs szükségem senkitől.

Ki az, akit fel kell szabadítanom?

Milyen mélyen tudok a megbocsátás mesterévé válni?

És a többi. Ez az elsődleges. És tényleg, az olyan kapcsolat, mint ami szeretett testvérem és köztem van, hangsúlyossá teszi annak szükségét, hogy az illető gyakorolja ezeket a dolgokat.

Azt is elmondanánk itt, hogy lehetséges, és Germain egyike azoknak, akik képesek meghaladni az akadályokat valaki más tudatosságában, hogy a gondolatformái jól el legyenek ültetve és jól legyenek befogadva. Szóval ez egyfajta kölcsönös dolog. A csatornának mindig foglalkoznia kell ugyanazzal a munkával, mint mindenki más, mert mindenki egy csatorna. És semmi más nem manifesztálódik rajtuk keresztül, mint azok a frekvenciák, melyeknek megengedik, hogy otthonra leljenek az elméjükben… azok, akik szeretett barátomat csatornázzák, ahogy te hívod Őt, St. Germain-t… bár ahol mi lakozunk, néha viccelődünk ennek a „szent” részével. Na most, azok, akik Őt csatornázzák tehát, nem különbek, mint te. Nekik is folyamatosan el kell végezniük a belső munkát önmagukban. A céljuknak nem annak kell lennie, hogy pihenjenek, hanem annak, hogy folyamatosan arra vágyjanak, hogy Magának Krisztusnak a megtestesülése legyenek. Nem annak, hogy úgymond a babérjaikon üljenek.

Ezzel egy időben, biztos lehetsz abban, hogy képesek vagyunk arra, hogy biztosítsuk a rezgés tisztaságának fenntartását. Mert ha ez nincs biztosítva, akkor egyszerűen visszahúzódunk. Ha az egoisztikus tudatosság kezd gyökeret ereszteni bármelyik csatornában, mi egyszerűen, mondjuk így, „a polcra tesszük”, és várunk. És csakis te vagy az, aki képes megkülönböztetni, hogy az, ami elhangzik, tőlünk származik-e, vagy csupán az ismétlése egy olyan lemeznek, ami már abban az illetőben addig is ott volt. Akkor elértek a saját növekedésüknek egy bizonyos korlátjához, és mi eltávoztunk. És te nagyon is tudatában lehetsz ennek. Egy olyan rezgésnek köszönhetően, amit érzékelsz, még a test sejtszerkezetében is.

Segít-e ez neked a kérdésedet illetően?

Válasz: Igen. Köszönöm.

Jeshua: Valóban. Szóval van más kérdésed?

Válasz: Nem.

Jeshua: Biztos lehetsz abban, neked azt mondanánk, hogy az elkövetkezendő hetekben, olyan kérdések sokasága fogja tudatosságod felszínét elérni, melyeknek a létezéséről nem is tudtál.

Válasz: Biztos.

Jeshua: Csak egy oka van: hogy magadhoz ölelhesd őket azokkal a válaszokkal, amiket már tudsz. És ez által felszabadulj a múlt alól.

Válasz: Ámen.

Jeshua: Nagyon jó, akkor, ahogy mondtad: Ámen.

.

[1] Fordítói megjegyzés: az eredeti angol szövegben említett nevek: Fred, Ralph, Hazel, George, Anastasia.

.

Fordítói megjegyzés

A fordítás a The Way of the Heart alapján készült:
https://www.christmind.info/wom/intro/woh/

1 lecke fordításához az ajánlott hozzájárulás 1 000 Ft. Ha arra érzed a Hívást, ennél magasabb összeget is hálásan fogadok. A támogatásod fordítói munkámhoz ide tudod elutalni.

Ez a lecke adományos módon elérhető. Letöltheted pdf és epub formátumban A Szív Útja oldalon, alul.



Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..