Jézus (Jeshua) csatornázott, magyarra fordított tanításai

A Szív Útja 1. lecke

Most elkezdjük.

És valóban, még egyszer, üdvözöllek téged, szeretett és szent barátom[1]! Ebben az órában újra eljövök, hogy veled együtt legyek ott, ahol hiszed magad, hogy vagy. Mert az Igazságban, ha nem az lenne a tény, hogy azt választod, hogy figyelmedet a fizikai világ felé fordítod a test eszközén keresztül, a kommunikációnknak nem lenne szüksége az általad „csatornázásnak” hívott eszközre, sem e világ technológiai eszközeire, melyekkel rögzítitek és felveszitek az elmondott szavakat, amelyek önmagukban csupán tükröződései mindannak, amire a szavak az elmédben mutatnak.

Ezért hát, szeretett barátom, nem önmagamért jövök, hanem érted. Nem azért jövök, hogy tanítsalak téged, hanem azért, hogy szeresselek téged, míg saját lényed legmélyéről úgy nem döntesz, hogy minden illúziót félreteszel, amiben valaha is hittél, és emlékszel arra az Igazságra, mely egyedül igaz. Mert valójában abban az órában mindent meghaladsz, ami korlátot ismer. Meghaladsz mindent, ami jön és megy, ami születik és meghal. Csakis Krisztus Elméje létezik, amiben mindegyikünk, mint az Isteni Fény egy szikrája, mint a nap egy sugara, örökké tökéletes egységben és kommunikációban nyugszik, mindenkor. Természetesen a nagy titok az, hogy ez az állapot a valóságod. Hogy minden egyes pillanatban az egész teremtéssel tökéletes egységben vagy, mivel minden dolog csupán ideiglenes módosulása annak az egy fundamentális energiának, amit választásom szerint Krisztusi Elmének hívok, mely az Atya sarja.

És így, szeretett barátom, oda jövök, ahol választásod szerint vagy. És ha úgy döntesz, hogy megnyitod a szívben és az elmében azt a helyet, ahonnan közvetlenül tudsz kommunikálni velem, ott is találkozom veled.

Ami fontos tehát, a kezdés alkalmával, hogy megfontold azt az egyszerű tényt, hogy a tapasztalásod mindig annak a hatása, hogy választásod szerint hova fókuszálod a tudatosságod figyelmét, aminek Énje örökké korlátlan, a teremtés sok dimenzióját magában foglalja. Abban lakozol te, mely mindent magában foglal, minden módon és mindenkor. És az Igazságban nem ismered az elkülönülést, a születést vagy halált, nyereséget vagy veszteséget.

Ebben az órában, amikor a magnószalagot kivetted a tartójából, és a lejátszóba helyezted, vedd észre, ahogy végtelen lényként, tudatosan azt választottad, hogy részt veszel egy tapasztalási formában. Ezért a test érzékelő apparátusát meghívtad magadhoz, amin keresztül e fizikai tartomány energiáit megszűröd, hogy a hangszálak rezgését hallhasd, melyek szavakat alkotnak meg, amik mindenki számára bizonyos jelentést hordoznak. És mindenki megszínezi majd e jelentést azon érzékelések szerint – szerint -, melyeket értékesnek tart.

Azt jelenti-e ez, hogy néhányan előbbre járnak, néhányan lemaradtak? Csak úgy tűnik. A valóságban, mindegyikőtök egyenlő; mindegyikőtök végtelen szabadságából azt választja, hogy bizonyos rezgési frekvenciákat vonz magához, ha úgy tetszik – bizonyos tapasztalási formákat vagy minőségeket. E szabadság az, amelyben lakozol mindig, e világ alapjai előtt is, és jóval azután, hogy e világ megszűnik létezni. Tehát egyetlen pillanatban sem lehetsz az áldozata annak, amit látsz, és semmi sincs, ami rajtad kívül létezne. Amit tapasztalsz, azt közvetlenül és tudatosan hívtad magadhoz. És ha az a gondolat jelenik meg benned, hogy „Hát, nem tetszik, amit meghívtam magamhoz,” az is tökéletesen rendben van. Mert akkor egy olyan tapasztalást hívtál meg magadhoz, melyben ítélkezel önmagad felett. Csupán egy gyermek rácsodálkozásával nézz, és figyeld meg, milyen érzés, és kérdezd meg magadtól,

Ez egy olyan energia, amit szeretnék folytatni, vagy inkább mást választanék?

Mert végső soron, amikor az elkülönülés álmában minden lehetséges választás meg lett hozva, ízlelve, érezve, ismerve, akkor végül felemelkedik a Szellem halk, csendes Hangja, mely a lelken keresztül beszél – és ehhez még visszatérünk -, s az egyetlen Igazságról és egyetlen valóságról, az egyetlen Szeretetről, az egyetlen békéről, az egyetlen boldogságról suttog, mely folytonos.

Akkor a lélek elkezd elfordulni e teremtett világ dolgaitól. Elkezdi visszavonni a figyelmét a kötődéseitől minden olyan dologhoz, melyet magához hívott. Elkezdi meghaladni az azonosulását azokkal a rezgési frekvenciákkal, amik csak arra voltak hivatottak, hogy játsszon velük, de aztán túl komolyan vette őket. Mert az elmében a komolyság az ego teremtménye, és a nagy komolyság az, ami lényed terében, lelked terében tartja azokat a rezgéseket, melyeket már nem szeretnél tovább tapasztalni.

És ahogy te, ahogy lélekként – ami az egyéni, isteni szikra – elkezded azt választani, hogy visszavonod a figyelmed, hogy visszavonod az értéket, amit a dolgokhoz társítottál, és ahogy megtanulod leegyszerűsíteni saját tudatosságod természetét, ahogy elkezded felismerni, hogy átadhatod magad valaminek, mely látszólag meghalad téged, hogy dédelgetheted magadban azt az őrült gondolatot, hogy bízhatsz a láthatatlanban, egyre inkább kevesebbé és kevesebbé válsz. És ahogy egyre kevesebbé és kevesebbé válsz abból, aminek hitted magad, fordítva, egyre inkább azzá válsz, amivé Atyád teremtett téged – a Tökéletes Szeretet Gondolatává formába öltve, egy csatornává, egy egyszerű eszközzé, melyen keresztül a Szellem Szeretete keresztül tud ragyogni. És egyetlen feladatoddá ablakaid tisztítása, padlóid fényezése, kerted gyomlálása válik, hogy ez a Fény akadálytalanul kiáradhasson.

Többé nem érzed szükségét, hogy megvédd azokat az érzékeléseket, melyekkel tévesen azonosultál. És valóban tudni fogod, ha elérkeztél az ébredés ezen állapotába, mert képes leszel ránézni minden megteremtett dologra, amit valaha is tapasztaltál, minden reakcióra, melyet valaha is elmédben megtartottál, minden érzékelésre, minden ítélkezésre, minden vágyra, mely valaha is bárkivel vagy bármivel kapcsolatban megjelent benned, és ahogy elmédben ezek megjelennek, nem fogják megzavarni a békéd. És mosolyogni fogsz. És látod majd, hogy a tudatosságodban jelent meg minden szentség és minden gonoszság. Egyszerre voltál szent és bűnös, és a boldogságod és boldogtalanságod csupán annak a hatása volt, ahova választásod szerint a figyelmed helyezted.

Valóban, szeretett barátom, azért jövök hozzád, hogy találkozzak veled, bárhol is vagy, mert azt választottam, hogy arra használom az Atya által adatott tudatosság végtelen erejét, mely éppen úgy, egyenlő módon, megadatott neked is, hogy felfedezzem, milyen mély is lehet az öröm, amikor az elme csakis arra fókuszál, hogy a Krisztusi Elméből lásson, és csakis azt lássa. Én ezért mindenféle tapasztalást hívtam Énemhez, akkor is, amikor szeretett Földeteken emberként jártam – azért, hogy kihívás elé állítsam magam, teszteljem magam, kondicionáljam magam, hogy minden olyan lehetséges tapasztalás fölé emelkedhessek, és meghaladhassam azokat, amik elterelnék figyelmemet annak emlékezetéről, aki vagyok.

Mondhatnád mellesleg, hogy a keresztre feszítésem pusztán az én saját közvetlen választásom csúcspontja volt, hogy kihívás elé állítsam magam a tér és idő eseményei által, hogy képes legyek magamban kifejleszteni azt a képességet, hogy csakis a Krisztusi Elme tökéletes tisztaságából lássak, és csakis azt lássam.

Annak a hangsúlyozására törekszem, hogy minden egyes pillanatban azt tapasztalod érzelmeid és elméd birodalmában, és annak következtében vannak a testben bizonyos hatások, mert te – végtelen szabadságodból – egyszerűen kiválasztottad e tapasztalást, ezt az energiát, hogy figyelmed rájuk fókuszálva megláthasd, mik ennek a választásnak a hatásai.

Az őrültség, látod, nem abból ered, hogy választásod szerint valami mást látsz, mint Krisztus Elméje. Az őrültség, amit fájdalmadként és szenvedésedként és keresésedként és drámáidként tapasztalsz, csak abból a téves választásból fakad, hogy azonosulsz mindazzal, ami tudatosságod terében megjelenik. Ezért elveszted az ártatlanság látását. Mert valójában minden esemény tökéletesen semleges, és szabadon olyannak láthatsz minden eseményt, amilyennek akarod.

Amikor egy gyermek megszületik – és ha anya vagy, tudod ezt -, egy olyan mélységű örömöt tapasztalhatsz meg, ami kimondhatatlan. Hasonlóképpen félelmet és összehúzódást is tapasztalhatsz annak a gondolatnak a hatására, hogy felelősnek kell lenned egy gyermekért. Amikor valaki, akit szeretsz, meghal, és te gyászt és szenvedést tapasztalsz, biztos lehetsz abban, hogy azt választottad, hogy figyelmedet összeszűkíted, hogy csupán egy eleven test elvesztését lásd, és ezzel meggyőzd magad arról, hogy elkülönültél attól, akit szeretsz.

Tapasztalatból beszélek, amikor megosztom veled azt, hogy az elkülönülés illúzió. És amikor bolygódon halál történik, abban a pillanatban még mindig megvan a hatalmad azt választani, hogy felismered, valami megváltozott, és figyelmedet valami olyasmire átirányítani, amit a test soha nem is tartalmazhatott, amiben érzékeled és hallod és kommunikálsz az Isteni Fény azon szikrájával – a lélekkel -, ami látszólag elengedte azt az eszmét, hogy megpróbáljon egy fizikai formát elevenként megtartani.

Ezért elkerülhetetlen, és valójában ez az első lépés azon az úton, amit elkezdünk A Szív Útjának hívni. A felébredésben az első lépés, hogy az elmébe engedd azt a gondolatot, axiómát, Igazságot, hogy amit tapasztalsz, abból nincs semmi, amit valami rajtad kívül álló dolog okozna. Csakis saját választásod hatásait tapasztalod.

Mert látod, ebben az évben, hónapról hónapra építkezünk azon az úton, amit most döntésem szerint úgy hívok, A Szív Útja. Ez az út ismeretlen a világ számára. Ez az út ismeretlen sokak számára, akik spirituális tanítónak hívják magukat, mert ez az út nem mágikus eszközökön alapul és nem a mágikus eszközöktől függővé válás útja. Inkább egy olyan ösvény, mely kiműveli benned azt a döntést, hogy figyelmedet saját elméd, saját viselkedésed felé fordítsd, afelé, hogy mi igaz és valódi számodra, pillanatról pillanatra – hogy mindezt tanulmányozd, tekintetbe vedd, érezd, a Szellem Fényét átlélegezd rajta, és folyamatosan tréningezd az elmét arra, hogy teljes felelősséget vállaljon minden egyes pillanatban.

És miért szükséges ez? Mert e nélkül nem lehet béke. E nélkül nem haladhatod meg a hamis azonosulásokat, melyeket választottál. Hogy a nyelved talán egy egyszerűbb formáját használjam, el kell jutnod arra a pontra, amikor azt mondod magadnak,

Én tettem magammal mindezt. Én tettem mindezt, nekem is kell helyreigazítanom. Senkit sem hibáztathatok. A világ ártatlan.

És az elkövetkezendő hónapokban, egyre mélyebben kommunikálunk veled, A Szív Útjának kifinomultabb elemeiről. Mert ezt az utat tanították nekem, és erre az útra utaltam sok-sok alkalommal. Ez az az út, mely visszafordít minden gondolatot, ami valaha valakiről vagy valamiről megjelent benned. Egyedül ez az az út, mely lehetővé teszi, hogy áthaladj a tű fokán, és megpihenj a Tökéletes Békében, melyből létre jöttél.

A Szív Útja nem az értelem útja; mert az elme ezen aspektusa soha nem arra lett tervezve, hogy a mestered legyen. Arra lett tervezve, hogy a Felébredett Szív alázatos és – ha megbocsátod a kifejezést – nagyon buta szolgája legyen. A Szív az, mely minden dolgot érez, minden dolgot magához ölel, minden dologban bízik, minden dolgot megenged. A Szív az, melyben a lélek örökké nyugszik. A Szív az, mely a téren és időn túl van, és a Fény szikrája Isten Elméjében, amit Krisztusnak hívnak. És csakis Ebben fogod megtalálni a békét, amit keresel.

Felfedezed majd, hogy a felébredés ösvénye nem az elkerülés ösvénye, hanem az őszinteség ösvénye. Nem a teljesítmény és büszkeség ösvénye, hanem az az ösvény, melyen elengedsz a tudatosságból minden reményt és minden vágyat, hogy különleges legyél – hogy olyasvalakinek lásd magad, aki „fejlődött”, hogy aztán kidülleszd mellkasod és kitárd farktollaid. Annak a reménynek a meghaladása ez az ösvény, hogy valamiképpen elnyered Isten figyelmét, és ő majd rád néz, és azt mondja,

Ó, olyan jó ember voltál! Ó, istenem, igen. Hát, azt hiszem, most már beengedünk a Királyságba.

Egy olyan ösvény ez, amelyen kiműveled magadban – belső tapasztalásodtól vagy a felébredés fokozataitól függetlenül – az üres-fejűség és a nem-tudás egyszerűségéhez való visszatérés hajlandóságát és művészetét, minden egyes lélegzettel. Egy olyan életmód ez, melynek során minden dolog és minden esemény a meditációd és imád egy aspektusává válik, míg meg nem alapozódik újra benned az az Igazság, mely mindig igaz:

Nem az én akaratom, hanem a Tiéd legyen meg. Mert magamtól semmit sem tehetek. Hanem Atyám cselekszik meg mindent rajtam keresztül.

Képzeld el hát lényed azon állapotát, amelyben végigsétálsz e világon, látszólag, mint mindenki más, mégis belül tágas vagy; belül üres vagy. Az Igazságban semmire sem vágysz, ám megengeded, hogy a vágy átáramoljon rajtad, és felismered azt, mint az Atya Hangját, mely vezeti személyiséged, érzelmeid, sőt a testet is azokra a helyekre, azokhoz az eseményekhez, emberekhez, dolgokhoz, tapasztalatokhoz, amelyeken keresztül a Vezeklés szövete szövődik, amelyeken keresztül Isten minden Gyermekét újra hazahívja e Hang. És bízol ennek teljes áramlásában, mindegy, hogy arra kérnek, hogy tízezer ember előtt mondj beszédet, vagy arra, hogy egy barátnak mondd el, mit érzel valójában, vagy talán arra kérnek, hogy az utcákat seperd és pénztelenül élj. Mert az Igazságban az elme, mely bízik teremtésének Forrásában, minden dolgot megenged, minden dologban bízik, minden dolgot magához ölel, és minden dolgot meghalad.

Biztos lehetsz abban, hogy bármikor is frusztrációt és idegességet érzel, az azért van, mert úgy döntöttél, nem bízol az Igazságban. És az Igazság pedig egyszerűen ez: Csakis Isten megváltási terve működhet számodra. A te utad mindig kudarcot fog vallani, mert a te utad azzal az illuzórikus és őrült feltételezéssel kezdődik, hogy Isten Elméjétől elkülönült lény vagy, és ezért, neked kell irányítanod saját sorsodat. Ha beteg és halott vagy, és nem békében vagy, miért is döntenél úgy, hogy tudod, hogyan teremtsd meg a békét? Nagy alázatosságot követel az út első lépésének elfogadása:

Én tettem mindezt; nekem kell semmissé tennem. De fogalmam sincs, hogyan tettem mindezt. Ezért hát át kell adnom magam valami másnak.

Át akarom adni neked ezt a gondolatot, ahogy szeretett testvéremnek[2] is adtam valamikor. És a gondolat pedig ez (és arra szeretnélek kérni, hogy jól fontold meg):

Mi van akkor, ha az az élet, amit élsz, és minden tapasztalás, mely most hozzád érkezik, attól a pillanattól kezdve, hogy úgy döntöttél, „Fel akarok ébredni” – mi van akkor, ha mindent közvetlenül Atyád küldött hozzád, mert Atyád tudja, mit szükséges feltárni tudatosságodban, mely lehetővé teszi, hogy felébredj? Mi van, ha pont azok a dolgok, melyeknek ellenállsz, maguk a hazatérésedhez vezető lépcsőfokok? Mi lenne, ha elérnél egy olyan érettséget ezen az ösvényen, amikor végre csak hajlandó lennél megengedni, hogy a dolgok éppen olyanok legyenek, amilyenek?

És ha szükségessé válna az utcák söprése, akkor egyszerűen egy mély lélegzetet vennél, és azt mondanád, „Atyám, te tudod a hazavezető utat”, és aztán elkezdenél söpörni. És aztán az elmében megjelenik a gondolat,

Ó, Istenem, nem fogok elismerést kapni. Nem tűnök ki majd. Az emberek nem gondolják majd rólam azt, hogy különleges vagyok, ha csak egy utcaseprő vagyok.

És felismered majd,

Aha, nem csoda, hogy Atyám azt akarja, hogy ezt tegyem. Fel kell ennek kavarodnia bennem, hogy ránézhessek, megszűnjön az azonosulás vele, és megtanuljak a Szeretet jelenléte lenni, miközben az utcákat söpröm.

Mert az Igazság az, elmondom neked, hogy a legkevesebbek közületek, a te érzékelésed alapján, már most is egyenlők a legnagyszerűbbekkel. És senki nincs közületek, aki kevesebb lenne, mint én.

Szóval, A Szív Útja itt kezdődik. Az alázatosság elfogadásával kezdődik, hogy elég nagy zűrzavart teremtettél a tudatosságodban. Létrehoztál egy labirintust, és eltévedtél benne, és nem tudod az utat visszafelé – mert magadtól, semmit sem tudsz tenni. Mert csak annyit sikerült elérned, hogy rengeteg őrült drámát alkottál meg, ami az Igazságban sehol sincs, csakis elméd terében. Olyanok ezek, mint a rémképek, álmok. Az Igazságban, nincs különbség az ébrenléti állapot, amikor te vagy életed rendezője, és azok között az álmok között, melyeket akkor álmodsz, amikor a test alszik éjjel. Mindez egy és ugyanaz a dolog.

A békébe szeretnélek elvezetni, abba a békébe, mely örökre meghaladja a világ megértését és felfogását. Arra vágyom – mert Atyám erre vágyik rajtam keresztül -, hogy teljesen eljuttassalak oda, ahol én vagyok, hogy felfedezhesd, van valaki, aki előtted ért oda. És amikor közelebbről megnézed, így szólsz majd,

Ah, ez az Énem. Mindig is itt voltam, csak elfelejtettem.

És minden utazás végén, minden megtisztulás végén – és valóban, a megtisztulás még mindig szükséges -, felfedezed majd, hogy felébredni annyit jelent, hogy sehova sem utaztál. A megérkezést jelenti egy olyan célhoz, mely soha nem változott meg.

A felébredés csupán emlékezés, de ez az emlékezés nem csupán az intellektusé; mert ez nem egy eszme oly módon, ahogyan az eszméket értenéd meg. Egy olyan eszme ez, mely lényed teljes terében rezeg, úgy, hogy még a test sejtjei – míg a test egyben marad jelen formájában -, még a test sejtjei is felébrednek, és megpihennek abban az Igazságban, mely mindig igaz.

A Szív Útja… Ha kertész lennél, nem művelnéd-e ki a kerted kigyomlálásának művészetét? Nem vizsgálnád-e meg, hogy a föld épp a megfelelő nedvességű-e? Nem figyelnél-e a horizonton lévő felhőkre és a napi hőségre? Nem takarnád-e be az érzékeny növényeket, melyek védelemre szorulnak, míg megerősödnek? És ha azok, akik jönnek hozzád, nem tisztelik a kertedet, nem kérnéd-e meg őket a távozásra, vagy nem építenél-e egy ideiglenes kerítést, míg a kert megerősödik – míg annyi gyümölcsöt nem terem, hogy azoknak is tudj adni, akik nem tisztelik azt?

Légy hát ezért bölcs kertész! Ápolj mély szeretetet és tiszteletet önmagad felé, mert nem azért vagy itt, hogy „megjavítsd” a világot! Nem azért vagy itt, hogy „megjavítsd” testvéreid. Mert csakis a Szeretet gyógyít. És amíg önmagad nem szeretted teljesen az által, hogy elméd megtisztítottad minden téves gondolattól, melyet valaha is megtartottál benne, – míg nem szerettél -, az Igazságban addig nem szeretsz senkit vagy semmit, leszámítva azokat a rövid pillanatokat, amikor leengeded a pajzsod, és Isten Szeretete átragyog rajtad, olyan gyorsan, hogy azt sem tudod, mi történt. Mert a bölcs kertész a tudatosság azon állapotát ápolja magában, amiben Isten Szeretete akadálytalan.

Szeretett barátom – azok közületek, akik azt választották, megválaszolják a hívást, hogy rálépjenek erre az ösvényre, ezzel a Családdal -, ha elkötelezed magad, hogy bízol Teremtődben, hogy Ő egy olyan ösvényt egyenget előtted, mely valóban haza tud vezetni, akkor valóban haza is fogsz térni. De az elköteleződés azt jelenti, hogy nem hagyod el a termet, amikor a kiabálás elkezdődik. A kiabálás, amiről beszélünk, a kiabálás a saját elmédben, a saját testedben, a saját érzelmeidben. Azt jelenti, hogy együtt maradsz ezekkel a dolgokkal az által, hogy őszinte vagy velük kapcsolatban, és szereted magad azért, hogy akkora hatalmad van, hogy valaha is ilyen őrült érzékeléseid lehettek önmagadról és a körülötted lévő világról.

A Szív Útja az a végső ösvény, melyre egy lélek ráléphet. A felébredésnek sok szakasza van. Sok ösvényt lehet követni, de végül „Minden út Rómába vezet”, ahogy mondani szokás. Legvégül minden léleknek rá kell találnia A Szív Útjára, és vissza kell térnie ahhoz az Igazsághoz, hogy itt az ideje a felelősségvállalásnak, annak, hogy megtanuld kiművelni a képességet arra, hogy ránézz a mély és ördögi feketeségre, amit egónak hívtam, mely nem több, mint a tagadás pöcegödre – az, amiből hiányzik a Fény -, és elkezdd Fényre tárni azt egyszerűen azáltal, hogy megfigyeled saját elméd, saját viselkedésed, saját reakcióid egyfajta rácsodálkozással, egyfajta ártatlansággal, gyermek módjára.

Hisz nem az van-e megírva, hogy olyanná kell válnod ismét, mint egy kisgyermek, hogy beléphess a Királyságba? A kisgyermek egyszerűen rácsodálkozik mindenre, amit lát: „Hát ez meg micsoda?” El tudod képzelni azt, hogy ránézel saját árnyékod, saját tagadásaid legmélyebb, legsötétebb részeire, és képes vagy azt mondani, „Ó, hát ez meg micsoda!”? Hm. Emlékezz hát, hogy minden semleges, és az Igazságban, bármi is jelenik meg tudatosságodban, annak nincs hatása valóságod Igazságára!

A Szív Útja tehát egy olyan út, amelyen gyakorlod azt a döntést, hogy a Fénnyel azonosulsz, ami minden sötétséget feloszlat – nem az által, hogy harcolsz vele, hanem az által, hogy saját teremtésedként felismered, magadhoz öleled azt, és aztán újra választasz. A Szív Útja az az út, amit tanítok. És most elkezdünk egy fókuszáltabb – úgy is mondhatnánk – egyéves tanulást, egyéves gyakorlást együtt, hogy A Szív Útja megalapozottá válhasson szent elmédben. És valóban, sok forrásból merítünk majd. És lesznek talán meglepetések, hogy ki választja majd azt, hogy beszélni szeretne veled ezen az eszközön keresztül.

De biztos lehetsz benne, hogy mindenkor és minden módon elköteleztem magam amellett, hogy gyengéden vezetlek annak megszületésében és manifesztálódásában, amit te Shanti Christo[3]-nak hívsz. Az ötletet én adtam. És amit adok, azt ápolom. És amit megteremtek veled együtt, nem hagyom el azt. Ezért azt találod majd, hogy én mindig itt leszek. Meglátjuk majd, hogy te itt leszel-e.

Emlékezz hát arra, hogy az Igazság mindig igaz! Nincs-e itt az ideje annak, szeretett barátom, hogy egyetlen valóságodat teljesen felvállald? A Szív Útja nem ismeri azt a szót, hogy elkerülés. A Szív Útja nem ismeri a megtévesztést, manipulációt vagy kontrollt. A Szív Útja nem ismeri a hibáztatást, bár figyeli ezeket a dolgokat, ahogy megjelennek, mint a régi, most már kinőtt minták visszhangjai. Megtanulja meglátni őket, felismerni őket, ahogy felismerhetsz bizonyos fajta felhőket, amik áthaladnak az égen, és aztán az elme figyelmét elfordítja, hogy egy új választás születhessen.

A Szív Útja az az út, mely haza hív. És a hívás lelked azon mély részéből szól, amely még mindig olyan, mint a Szellem, ami Krisztusként Isten Szent Elméjében lakozik. Bízz hát abban, hogy olyan vagy, mint a napnak a sugara! És ne bízz azon érzékelésekben, melyeket tévesen ápoltál magadban! Mert nem vagy egyedül azon az úton, melyen utazol, és nem testvéreidtől külön utazol. Ez a Család nem ismeri az elkülönülést, bár néhányan látszólag jönnek, aztán mennek. Mert amint a hívás a felébredésre megválaszolásra talál ebben a családfában, bár a testek nem kommunikálhatnak téren és időn át, biztos lehetsz abban, hogy a kommunikáció megmarad, és nem lehet elkerülni.

És így elkezdjük A Szív Útját. Egy olyan szakaszba lépünk most, amelyben itt az ideje abbahagyni a hallgatást udvarias kedvességből vagy kíváncsiságból, és belelépni abba a hajlandóságba, hogy felöltsd annak a köpönyegét, aki elkötelezi magát arra, hogy meggyógyít minden akadályt a Szeretet jelenléte előtt, ami még titkosan el van rejtve elméd azon részének mélyén, mely küzd, hogy Istentől elkülönült legyen, és itt az ideje emlékezni arra, hogy tényleg az a Fény vagy, mely szeretetteljesen ragyog a sötétség minden aspektusára, amit valaha ismertél.

Szóval ebben az évben ezen az ösvényen meg fogod tanulni, hogyan rázz kezet az ördöggel, és táncolj vele kicsit, és ismerd fel arcában a sajátod. Mert amikor táncolsz a sötétséggel, amit te teremtettél, az a sötétség angyallá alakul át. És a Fény a Fénnyel lakozik együtt.

Bizonyos meditációkat fogunk adni neked, ha úgy tetszik, bizonyos energetikai gyakorlatokat, amelyek segítenek fejleszteni benned az érzés képességét, mely lehetővé teszi, hogy felismerd azokat az energiákat, amelyek nem szolgálnak már, oly módon, ami meghaladja azt, amit az elméd ezekről az energiákról gondol, így megtanulsz egyre inkább a testtel vezetni, ha úgy tetszik, egyre inkább az érző természeteddel vezetni, nem az értelemmel. Mert az értelmed nem tud semmit, kivéve azokat a banalitásokat, amiket beleszórtál, mint szemetet a kukába. Az értelem soha nem hozhatja el a Szív gyógyulását, ami maga a Vezeklés. Csak arra használható, hogy érveljen az őrült érzékelésekkel szemben, amikhez hozzá vagy szokva, így meglátva, hogy talán nagyobb szolgálatot tesz, ha feladod a ragaszkodásod ahhoz, hogy az értelmet istenedként kezeld.

Így hát, szeretett barátom, táncolj gyakran, örvendezz, játssz gyakran! Legyen ez az év az az év, amelyben felengedsz magadban mindent, mely nem méltó Krisztus Elméjéhez – minden hiánnyal kapcsolatos gondolatot, minden méltatlanság érzést, minden félelmet! Engedd, hogy felszínre törjenek, nézz rájuk, öleld magadhoz őket, alakítsd át őket saját önszereteted és őszinteséged által! Fogadd el azt, ahol vagy, és ne tégy úgy, mintha máshol lennél, mert a legbölcsebbek a legalázatosabbak is!

Légy hát békében, szeretett barátom! Légy békében hát minden dologgal! Mert mi örülünk – és itt „sokunkról” beszélek, akik ahogy te hívnád őket, test nélküli állapotban vannak, akik úgy döntöttek, részt vesznek abban, hogy segítenek neked ebben az évben, ily módon. Örvendezünk, hogy kapcsolódunk hozzád! Örülünk, hogy szeretünk téged! Örvendezünk, miközben arra várunk, hogy köszöntsd Énedet itthon!

Ezért, valóban, elkezdjük befejezni ennek az órának az üzenetét most. De ahogy zárunk, arra szeretnélek kérni, hogy csukd be a szemed egy pillanatra, végy egy mély lélegzetet a testbe, aztán engedd el! És ahogy a lélegzet elhagyja a testet, tartsd meg azt a gondolatot, hogy semmi sem ér annyit, hogy tovább ragaszkodj hozzá, ami karnyújtásnyira tartja tőled békéd és boldogságod! Kötelezd el magad – kötelezd el magad teljesen – a boldogság megtapasztalása mellett, éppen úgy, amilyen teljesen elkötelezted magad a boldogtalanság, korlátozottság és hiány mellett! Adj Teremtődnek teljes engedélyt ebben az évben arra, hogy a pincét tisztára söpörje! Semmi sincs ott lent, amit érdemes lenne óvni vagy védelmezni.

És eljön majd az a pillanat, amikor ismerni fogod az üres-fejűség, a nem-tudás tökéletes békéjét. Tudni fogod, milyen megkönnyebbülni az időtől, és vigaszt lelni az örökkévalóban.

Béke legyen veled mindig! És soha ne gondold azt, hogy egyedül vagy! Ez, ahogy mondják – a te szavaiddal élve – „ostobaság”. Hm. Mi is ez az ostobaság? Ez egy érdekes kifejezés. Nonszensz részedről azt gondolni, hogy nem vagyok veled. Hívtál. Én felvettem a telefont. Kommunikálunk egymással. Ez így van. Ez így lesz egészen addig, míg minden illúzió véget nem ér.

Ámen.

.

[1] Fordítói megjegyzés: Az eredeti angol szövegben itt többes szám található, mivel a leckék publikus találkozókon lettek csatornázva és hanganyagként rögzítve. Később pedig át lett iratozva a hanganyag, hogy könyv formában is elérhetők legyenek a tanítások. Útmutatás alapján azonban következetes módon E/2-t fogok használni, hogy megőrizzem az eredeti anyag közvetlen, baráti és intim hangvételét. Ezen kívül az angolban a te és ti személyes névmásra ugyanazt a szót használják egyébként is.

[2] Fordítói megjegyzés: utalás Jayemre.

[3] Fordítói megjegyzés: A Shanti Christo az eredetileg Jayem által, A Mester Útja terjesztésére létrehozott alapítvány, amiből Jayem 2003-ban kivált. A Shanti Christo jelenleg A Mester Útjának szerzői jogait birtokolja az Amerikai Egyesült Államokban, a világ többi országában pedig Jayem terjeszti a könyveket, melyek tartalmaznak olyan kérdés-válaszokat, amiket az USA-ban kiadott verzió nem. Én a Jayem által terjesztett könyvekből, az úgynevezett Lulu átiratokból fordítok.

.

Kérdés és válasz

A lecke befejezését követően Jeshua gyakran válaszol a kérdésekre, amiket a tanítványok nevében feltesznek neki.

.

Első kérdés: Mi motivál téged? Hogy tölti a napját egy megvilágosodott lény? Nyilvánvaló, hogy a Forrással való Egység állapotába tértél át, mégis van egy megkülönböztethető, egyedi személyiséged. Még mindig egy Én vagy, mégis Istennel is Egy vagy. Le tudnád írni számunkra, milyen ez az állapot?

Válasz: Szeretett barátom. Mi motivál engem? Világi jutalmak. Az, hogy oly sok falon, oly sok templomban függök szerte a világon. Hm… Az a rengeteg pap és lelkész, akik nagyon jól megélnek abból, hogy elmondásuk szerint a tanításaimat tanítják, bár a félelemről, bűntudatról és ítélkezésről tanítanak. Hm. Mi motivál engem? Azok a fogadások, melyeket „társaimmal” kötöttem, akik gyakran azt hiszik, hogy pazarlom az időmet az emberiséggel. Mert valóban rengeteg Mester van rengeteg dimenzióban, akik messziről elkerülik e síkot. Mégis azt mondom neked, szeretett barátom, kissé felvágták a nyelvem most, bár nincs nyelvem.

Ami engem motivál, annak kell motiválnia téged majd, amikor a Krisztusi Elme felébred lényedben, és minden más lehetőségen keresztülragyog. Mert ami motiválni fog téged, az a mély hála a Kegyelemért, ami meggyógyította az elméd, az a nagyszerű Misztérium, amiből létrejöttél, mely valahogy kinyúl illúzióid közé, és Haza hoz téged. Nem tudod, hogyan. Teremtőd Szeretete fog motiválni téged, ahogy egyre inkább üressé válsz az éntől, a félelemtől, a túlélés szükségletétől, mindentől, ami nem hasonlít a Szeretetre, és egyre inkább a béke eszközévé válsz.

Szeretett barátom, ami engem motivál, az az egyszerű tény, hogy létezel, és az, hogy néha a lelked benned segítségért kiált, hogy Haza térhess. És mert Atyám hazahozott engem, mert tudom, milyen tökéletes ez, hogyan is ne terjeszthetném ki magam feléd? Szóval én egyszerűen, udvariasan biccentem nem-fizikai fejem azon társaim felé, akik úgy tűnik, arra vágynak, hogy elkerüljék az emberi tapasztalást, és azt mondom,

Hát igen, de látjátok, én tudom, hogy senki sem tér Haza, míg mindenki haza nem tér.

Én csupán a testvéred vagyok. És látszólag egy kicsit előtted járok. És mégis, azt mondom neked, A Szív Útjának ki kell művelnie benned – és ki is fogja – azt a felismerést, hogy senki és semmi nincs rajtad kívül, és csak a Szeretetnek van meg a hatalma arra, hogy meggyógyítson. És ezért mindenki, aki életedbe lép, a megmentőd egy aspektusa, aki azt tanítja neked, hogyan gyakorold a megbocsátást és a türelmet és a hajlandóságot, hogy ne az ego hangját halld magadban, hanem bízz a Szentlélek útmutatásában mindennel kapcsolatban, függetlenül attól, milyen őrültnek tűnik az a világ számára. Ami engem motivál, az az a Kegyelem, mely megszabadított minden illúziótól, és éppen ez a Kegyelem már benned is működik, ugyanezt elérve tebenned is.

Mit jelent egy napot eltölteni megvilágosodott állapotban? Boldogan elmondanám neked, csakhogy nincsenek napjaim, mert a nap az idő funkciója. Az idő valami olyasmi, amiről semmit nem tudok többé. Ez nem valami olyasmi, ami lényem részét képezi. Csak abban lakozom, ami örökkévaló. És amikor a félelem teljesen eltűnik a lényedből, te is megismered majd az időtlenséget. Ebben a válaszban ott egy üzenet. Remélem, figyelsz.

Szeretett barátom, milyen Egynek lenni minden Teremtés Forrásával, mégis egy egyéni tudatossággal rendelkezni? Miért nem kérdezed meg magadtól? Tökéletesen jól tudod. Mert a Valóságban, Egy vagy a Forrással. És ismét, ahogy ennek az órának az üzenete szólt, te mindenkor végtelen tökéletességedből cselekszel, hogy különböző tapasztalásokat, különböző minőségű energiákat hívj meg magadhoz. Pontosan ezt teszem én is. Az egyetlen különbség az, hogy én azt választottam, hogy csakis a lehető legmagasabb rezgéseket hívom meg magamhoz, míg te azt választod, hogy azt mondod magadnak és nekem,

Hát igen, igen. Mindaz a boldogság dolog nagyon szép és jó, de még mindig szeretnék egy kis drámát és szenvedést. Csak biztos akarok lenni benne, hogy mindezt letudtam, mielőtt elhagyom e síkot.

A választási mechanizmus minden tekintetben megegyezik benned és bennem. Ezért hát értsd meg jól, ha szeretnéd tudni, mit jelent tudni azt, hogy Egy vagy a Teremtőddel, mégis egyéniséggel is rendelkezel, egyszerűen kezdd el megfigyelni a saját elméd, a saját választásaid, a saját tapasztalásaid, tökéletes ártatlansággal, folyamatosan emlékeztetve magad arra, hogy az Igazság mindig igaz! Ahogy a napsugár soha nem menekülhet el a nap elől, ahogy egy hullám soha nem menekülhet az óceán elől, olyan maradsz, amilyennek meg lettél teremtve. És végtelen és tökéletes szabadság adatott neked, mert Isten hasonlatosságára lettél megteremtve.

Ezért hát, szeretett barátom, jól fontold meg, mire vágysz, és mi lesz a szándékod! Kérdezd meg magad, pillanatról pillanatra,

Mi mellett kötelezem el magam igazán? Mert ami mellett elkötelezem magam, az van szándékom fókuszában. És a szándék, amire fókuszálok, elhozza számomra a vágyam beteljesülését. És amit tapasztalok, tetszik, vagy nem tetszik, mindig a vágyam hatása.

.

.

Második kérdés: Beszélnél, kérlek, a szexualitás világáról és a szexuális megnyilvánulásról azok számára, akik elköteleződtek a spirituális fejlődés útja mellett?

Válasz: Hát, valóban, szeretett barátom, ha szeretnél őszintén elköteleződni spirituálisan, akkor bizony fel kell öltened – amit úgy hiszem, úgy hívnak – az erényövet a testre. El kell különítened magad azoktól, akik apró, csiklandós érzeteket keltenek a testedben. Hm. Ki kell irtanod magadból minden gondolatot arról, hogy egy másik test van a tiéd mellett. Hm. És ha ezek a dolgok megjelennek benned, akkor mindenképpen korbácsold meg magad! Hm!

Szeretett barátom, sokszor mondtam, hogy minden esemény semleges, minden tapasztalás semleges. Éppen ezért mind pontosan azzá válik, amivé te választod, hogy legyen. Szexualitás… A világodban a legtöbb elme ezalatt azt érti, hogy a fizikai testek valamilyen módon egymáshoz közel vannak, a kezek és ajkak és nyelvek és még mi minden, valamilyen módon érintkeznek. De valójában ez csak a külső tükröződése vagy szimbolikus kifejeződése azoknak az energiáknak, melyeket elmédben tartasz.

A legmegfelelőbb azt mondani, hogy a Teremtés egésze egy szexuális aktus. Az energia egy kifejeződési módja, mely nagy szenvedéllyel vágyik kiterjeszteni magát – ez maga a Teremtés! És minden kapcsolat két test között, vagy a hold és a nap között, a Föld és az ég között – minden kapcsolati forma ebből kifolyóan ugyanilyen. Önmagában hordozza az ígéretet és a szándékot és az egység felfedezésének kihívását a kettő vagy a három vagy a tíz között. Nem számít.

Ezért a szexualitás oly módon, ahogy ti értitek a világotokban, csakis az, amivé választásod szerint teszed. Nem szükségszerűen gyorsítja fel az ébredésedet. És nem szükségszerűen akadályozza azt. Amit szentséggel és a szív tisztaságával közelítesz meg, amihez minden kapcsolatban közeledsz, amihez abból a felismerésből közeledsz, hogy a Teremtés csakis Isten Elméjéből, ebből következően a Szeretet Fényéből árad ki, Krisztus jelenléte jelen van abban, aki előtt állsz, vagy aki mellett esetleg fekszel. Amihez szentséggel közeledsz, megszentelődik. Amit titkolózással közelítesz meg, amit hiányból közelítesz meg, az demoralizálódik és elpusztul.

Azt mondanám neked, szeretett barátom, hogy nem haladhatod meg azt, amit előbb nem öleltél magadhoz. Ezért aztán jól kutasd át lelked, hogy van-e benned bármi félelem a nagy intimitástól és sebezhetőségtől, mely a szexualitásban megtapasztalható! Van-e benned bármi konfliktus, mely nem engedi, hogy igazán igyál valaki más fizikai formájának szépségéből, hogy megállj minden hajlatnál, gödröcskénél, sőt a test minden apró szőrszálánál? Képes vagy-e ebben a nagy Misztériumot látni? Meg tudsz-e állni elég hosszú időre, hogy elveszítsd a hamis ént? Képes vagy-e megszentelni a hús érintését? Mert mondom neked, te teremted meg azt, amit tapasztalsz.

A szexualitás egy nagyszerű dolog! Ne hagyd, hogy bárki is azt mondja neked, én kerültem, amikor ember voltam! Végül is, ez az egész lényege. Végül is, ember voltam. De megszenteltem, hogy szent maradjon. És a szexualitás teljességében megtapasztalható csupán az által, hogy belenézel valakinek a szemébe, félreteszed magad, és azt kéred, hogy csak Krisztus Arcát láthasd. Mert a szexualitás az emberiség nagy vágyódása, hogy valamilyen módszert, valamilyen módot találjon arra, hogy meghaladja a félelmet, a bűntudatot, a mély összehúzódást, ami az ego, hogy találjon valamilyen módot arra, hogy átcsusszanjon a réseken, és megtapasztalja az Egység pillanatnyi boldogságát.

De mondom neked, műveld ki az Egységed Valóságát önmagadban! És valóban, rá fogsz jönni, hogy minden kapcsolat, legyen az egy testtel, egy fűszállal vagy a széllel, mely megérinti a bőröd, olyan érzés lesz, mint egy szexuális tapasztalás, míg a test megmarad. Engedd hát, hogy ez az energia betöltsön! Érezd az érzékiség és szexualitás boldogságát és gyönyörét és örömét! Lásd meg, ahogy bolygódon mindenütt történik, mert nélküle a bolygó nem is létezne!

Szeretett barátom, nem figyelted-e a kisgyerekeket, ahogy meztelenül szaladgálnak a mezőkön, és játsszanak a nemi szerveikkel, egyetlen gondolat nélkül? Kapnak tőle egy pillanatnyi gyönyört, és alkalomadtán talán megérintik egymást. Nincsen benne ítélkezés. Csakis ártatlanság van. És a felnőttek látják ezt, és azt mondják,

Ó, hát nem édesek?

És néhányuk azt mondja,

Ó! Ó, Istenem! Charlie, kérlek, takard el magad! Nem szabad ilyet csinálni!

Hm.

Mary, öltözz fel gyorsan!

Miért? Mitől fél a felnőtt, ha nem magától az Élettől?

És ne tedd a szexualitást különlegessé, inkább műveld ki benne a tudatosság megszentelt állapotát, amiben tudatosan azt választod, hogy félreteszed magad, hogy Krisztus szerethesse Krisztust! A szexualitás egy nagyon jó dolog, ha választásod szerint arra használod lényed erejét, hogy megszenteld, hogy szentté válhasson. Mert ami szent, az a teljességnek nyit teret. És ami a félelem, bűntudat, hiány, puszta kéjvágy miatt töredezett, ami így töredezett, az csakis töredezettséghez vezethet a tudatosságban.

Áldd meg a szexualitást! Engedd, hogy szentté váljon! És tegyél félre minden inkarnációt, melyet apácaként monostorokban éltél, hamis eszmékre hallgatva valaki más testtől való félelme miatt! A test csupán egy kommunikációs eszköz. Mit szeretnél hát választásod szerint kommunikálni a szexualitás megtapasztalásán keresztül?

Légy békében, szeretett barátom, és míg a test tart, a javaslatom számodra az lenne: Élvezd!

.

.

Harmadik kérdés: Értem a gyógyulást, ahogy Jeshua beszél róla A csodák tanításában, de minek kell történnie, hogy a testi tünetek többé ne legyenek jelen valaki tapasztalásában?

Válasz: Szeretett barátom, ahogy beszéltem a gyógyulásról abban a szövegben, amit úgy ismertek, A csodák tanítása, az valóban a gyógyulás alapvető definíciója. Ezt megfontolva, mindez fel kell, hogy kavarja benned azokat a mélyen dédelgetett reményeket és imákat és hiedelmeket és szükséget, hogy a gyógyulás valami olyasmi legyen, ami a test működésének tökéletességeként is manifesztálódik, azon vágyad szerint, hogy mit is jelent e tökéletesség.

Mi szükséges tehát a fizikai tünetek elmúlásához? A csoda. De a csoda nem valami olyasmi, amit te irányítasz. Figyelj jól ennek a találkozónak az üzenetére, mert már jeleztem neked, és szándékosan jeleztem, a választ a kérdésedre, és megtalálod benne! Mert biztos lehetsz abban, szeretett barátom, amikor megjelenik az elmében az a remény vagy vágy, hogy egy fizikai tünet elhagyja a testet, már meg kellett történnie azon ősrégi hiedelem törvénybe iktatásának, hogy a test az, ami te vagy. És hogy ezért valamilyen betegség, ahogy te hívnád ezt, korlátozza a képességed a Szeretet kiterjesztésére, a Teremtés egészével való kommunikációra, és arra, hogy békében legyél.

Biztos lehetsz abban, hogy amikor sok barátom a töviskoronával a fejemen látott engem, azt gondolta,

Ó, szegény Szeretett Egyetlen,

abból a hiedelemből kifolyóan, hogy a spiritualitásnak bizonyosan azt a hatalmat kell jelentenie, hogy felülemelkedjen mindenen, amit az elme betegségnek[1] ítélt.

Arra próbálok kilyukadni mindezzel, arra törekszem, hogy mélyre ássak elméd mélyén, hogy a felszínre hozzam azt az ősrégi hiedelmet, hogy a valódi spiritualitást minden betegség hiányáról lehet felismerni, és ha igazán teljes lennél, a betegség soha nem jelenne meg a testben. De mondom neked: Mi van akkor, ha tapasztalásod minden egyes pillanatát Atyád küldte neked, Aki egyedül ismeri a tökéletes tervet elméd meggyógyítására?

Emlékezz: Nem lehetséges meghaladni azt, amit nem szeretsz teljesen! Ezért arra helyezd figyelmed, hogy mélyülj az Én szeretetében, azon tapasztalás felfedezésén keresztül, melyet a tudatosságba hívtál, bármilyen betegség vagy kellemetlenség formájában! Tanulj meg azzal a tökéletes ártatlansággal nézni rá, ahogy bármi másra is néznél! És láss át rajta, hogy felismerd, nem korlátoz semmilyen módon abban, hogy a Szeretet korlátlan jelenléte legyél. Nem gyengeség. És nem kell összehasonlítani azzal, ami látszólag egy betegség nélküli test. Mert a test szemei nem mutathatják meg azt, ami valakinek a lelkében van.

Szeretett barátom, van benned egy olyan rész, mely egy ősi könnyet hordoz magában. Engedd, hogy felszáradjon, és a gyógyulás elérkezik!

.

[1] Fordítói megjegyzés: az eredeti angol szövegben „dis-ease”, ami kellemetlen érzést, rossz közérzetet is jelent.

.

Fordítói megjegyzés

A fordítás a The Way of the Heart alapján készült:
https://www.christmind.info/wom/intro/woh/

1 lecke fordításához az ajánlott hozzájárulás 1 000 Ft. Ha arra érzed a Hívást, ennél magasabb összeget is hálásan fogadok. A támogatásod fordítói munkámhoz ide tudod elutalni.

Ez a lecke adományos módon elérhető. Letöltheted pdf és epub formátumban A Szív Útja oldalon, alul.

 



Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..